Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-21 / 299. szám

1982. december 21. Kelet-Magyarország 3 Mecénás az üzem-----------Kínák ai ügye a brigádvetélkedő? Soha ilyen visszhangot még nem váltott ki szocialista bri­gádoknak szóló kulturális rendezvény, ennyien a több mint tíz éve tartó programban még nem mozdultak meg. Az Igaz ez a szép elnevezésű vetélkedő legutóbbi egyéves szakaszára megyénk üzemeiből több, mint 450 brigád jelentkezett. Sze­rényen számolva is legalább ötezer ember, nem is beszélve a (elkészülést segítők seregéről. Igazi diadal kísérte a szer­vezők, az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Háza és a megyei és városi művelődési központ szándékát. Patyolattiszta. A Nyírségi Patyolat Vállalat nyíregyházi, központi Szemében naponta 1500 garnitúra ágyneműt tisz­títanak. Képünkön: NDK gyártmányú Textima kalanderen vasalják a kimosott ágyneműt. (GB) Bérmunka az iskolákban Stabil partnerek Taggyűlés után B efejeződtek megyénk pártszervezeteiben az év végi beszámoló taggyűlések. Nem a teljes összegezés megvonása vezet, amikor a sok tanulság közül csupán e fórumokon elhang­zott észrevételek, javaslatok, kezdeményezések, kritikai megjegyzések fontosságára emlékeztetek. A taggyűlések nyíltsága, őszinte légköre, szókimondá­sa, a hibákat kendőzetlenül feltáró vélemények sokasága és a kiútkeresés bizonyítot­ták : a pártszervezetekben érvényesül a pártdemokrá­cia, képesek a megújulásra, az állandóan változó, nehe­zebb körülmények között is. Ezek a jelzések bizonyítják az emberek, a párttagság bi­zalmát, politikánk iránti el­kötelezettségüket. Nem volt olyan fórum, ahol ne figyel­meztették volna a párttagok a pártvezetőségeket: még na­gyobb fegyelmmel, még kö­vetkezetesebben szánjanak síkra saját határozataik megvalósításáért. Ezernyi javaslat vár meg­oldásra. Ezek a pártszerve­zetek építőkövei. Olyan ele­mei a programot adó párt- szervezeteknek, amelyekre építeni kell! Lehetetlen len­ne vállalkozni még felsoro­lásukra is. Csupán néhányat említünk. Egyik párton kívü­li tsz-elnök említette a tag­gyűlésen : bizalmat érzek, amikor be kell számolni a pártvezetőségnek a munkám­ról. Igénylem és fontosnak tartom ezt a jövőben is. Nyíregyházán az Űjvárost építő kommunista munká­sok taggyűlésén Raska László mondta: „Legfontosabb a pél­damutatás. Ezt a pártszerve­zet minden tagjától követel­jék meg!” Mezősi István az emberekkel való nemtörő­dömséget tette szóvá. Sok he­lyen szóltak a lazaság és a durva hangnem ellen is. Igé­nyelték az elöregedő párt- szervezet fiatalítását a Sza­bolcs Cipőgyár taggyűlésén. Alig volt olyan pártfórum, ahol ne került volna szóba a gyors, pontos, igazsághű in­formációs munka a pártépí­tés, a pártcsoportok tevé­kenységének javítása. Hallottam szenvedélytől fűtött hangú fiatal felszóla­lását, akire rászóltak. Fülta­núja voltam magam is té­nyeket közlő megnyilatko­zásnak, s kissé én is megle­pődtem, amikor letorkolta az igazgató az egyik munkás­nőt, mert nem kedvére fo­galmazott, amikor a gorom­ba termelésirányítókat bírál­ta. Tudok viszont olyan párt­titkárról is, aki önkritikusan beismerte a pártvezetőség mulasztásait. Valamennyi jelzést, észre­vételt, javaslatot asztalra raktak a pártcsoportok a taggyűléseken. Most követ­kezik ezeknek a nagy egész­be történő beillesztése, fel- használása. Természetes, má­ról holnapra lehetetlen lenne megvalósítani a taggyűlése­ken elhangzott valamennyi javaslatot. De elfeledni sem szabad! N ehéz körülmények kö­zött dolgoznak párt- szervezeteink. Erősí­teni kell a bizalmat, a reális optimizmust a párttagokban, az emberekben. Ennek egyik elengedhetetlen módja a tag­gyűléseken elhangzottak megszívlelése, hasznosításuk. Nem magánügy! Amit a néhány napja ren­dezett megyei döntőn lát- tunk-hallottunk, az a rende­zők, a felkészítők, s legfő­képp a vendégek között he­lyet foglaló közönség várako­zását is felülmúlta. Imponáló felkészültség, meggyőző, szí­nes előadásmód, könnyed versenybiztonság és minde- nekfölött az adott témakörök tökéletes ismerete jellemezte a brigádok válaszait. Itt mu­tatott tudásuk kétségtelen bi­zonyíték arra, hogy a vetél­kedőtől jó segítséget kaptak műveltségük sokoldalú gya­rapításához. Ez mindennapi munkájukban, a termelésben, az üzemi gyakorlatban is je­lentkezik majd, tehát nem magánügy. De vajon az üze­mek, a helyi vezetők is ér- zik-e ezt? Kaptak-e megfe­lelő támogatást a brigádok, egyáltalán kinek az ügye a brigád vetélkedő? Lelkes kis gárda a MOM- osok mátészalkai brigádja: Jakab János, Fekete György, Király Sándor, Varga Károly és Szotkó Ferenc — négy ve­gyész és egy hőkezelő. — Másodszor indultunk — magyarázza Jakab János — tavaly a járásin harmadikok lettünk, most a mátészalkai járásból egyedül jöttünk a megyei döntőre. Igyekeztünk alaposan felkészülni, felosz­tottuk a témákat magunk között és érdeklődés szerint — van külön „Kodály-szak- értőnk” —, de nem csak eny- nyi a kulturális munkánk, mert például múzeumot is patronálunk. Az üzemtől szinte minden segítséget meg­kaptunk, amit kaphattunk. Munkaidő-kedvezményt a felkészülési időre, meg a versenyekre — a döntőre ju­talomnapot — de az is na­gyon fontos, hogy szurkolja­nak nekünk. Valamikor ki­nevettük a brigádokat, ha ilyenekre vállalkoztak, most érezzük, és éreztetik, hogy a gyár színeit képviseljük. A mátészalkaiak vélemé­nye után homlokegyenest el­lenkező az, amit a kisvárdai művelődési központ népmű­velőjétől, Szeregnyi Lászlótól hallottunk. Rövidebbre fogni? — Mi azt tapasztaltuk a környékünkön, hogy az üze­mek nem foglalkoznak ezzel a nagyszabású vetélkedővel, nem hiszem, hogy erre fi­gyelnének, ezt támogatnák. Az oka, hogy túl hosszú az egyéves időtartam, elvész közben a lényeg. A brigádok fjedig azt mondják, inkább lefestenek két kerítést, vagy patronálnak valami intéz­ményt. Ha jelentkeznek is vetélkedni, csak azért, hogy beírhassák a naplóba, ver­senyezni már nem akarnak. Szerintem rövidebbre kellene fogni, s jobban érdekeltté tenni az üzemeket a támoga­tásban ! A megyeszékhely üzemei, de az összes részt vevő üzem közül a pálmát ezúttal a Nyíregyházi Konzervgyár vitte el, a versenyre beneve­zett 37 brigádjával. Szépen szerepeltek és a megyei dön­tőn a harmadik helyet sze­rezték meg a bébiételgyártó üzem Bartók Béla szocialista brigádjának tagjai: gépkeze­lők, konzervgyártó szakmun­kások, v segédmunkások. A 14 tagú brigád 22 éves átlag- életkorával talán a legfiata­labb társaság volt a mezőny­ben. Mazák Györgynétől, a szakszervezeti bizottság szervező titkárától arról ér­deklődtünk, hogyan segítette a munkahely a brigádokat? Növekvő érdeklődés — össze sem lehet hason­lítani, mennyivel többet tö­rődünk most a vetélkedő bri­gádok támogatásával, mint régebben. A gazdasági veze­tők hozzáállása is sokkal-sok- kal jobb. Tíz felkészítő elő­adást szerveztünk, ennek költségeit az oktatási keret­ből fedeztük. Főleg a komoly zenei előadásokat igényelték, mert ott van a legtöbb pó­tolnivaló. Szép emlékünk, amikor egy ilyen alkalom­mal Gebri tanár úrnak vagy kétszázan énekeltünk. Hét helyi vetélkedőt tartottunk, segítettünk a megadott köny­veket beszerezni, s leginkább arra ügyeltünk, hogy a bri­gádokat a vetélkedő miatt anyagi kár ne érje. A gyári 1. helyezettet 2500 forinttal jutalmaztuk. Bereutes Károlyné népmű­velő csaknem a kezdetektől egyik fő szervezője a ren­dezvénysorozatnak. Hogy lát­ja a megyei és városi műve­lődési központ szemszögéből az üzemek szerepét, mecéná­sok-e, kiket lehetne kiemelni, s mi várható a jövőben? — Ennyi üzemmel, ennyi brigáddal még nem volt kap­csolatunk. A növekvő érdek­lődés azt is jelzi, hogy a munkahelyek támogatják a brigádokat, nem marad ma­gánügy, vagy egy kis csoport érdeke a művelődés. A mecé­nás szerepet is több üzem felvállalja — hirtelen a Vo­lán, a konzervgyár, a SZA- VICSAV jut eszembe — de még mindig több segítségre lenne szükség. A jövőben mi is jobban igyekszünk eleget tenni a brigádok és az üze­mi vezetők kívánságainak — például ezért kerültek már most munkajogi kérdések is a témák közé. De a kulturális jelleget megőrizzük. Honismeret, történelmünk, művészetünk, kül- és belpo­litika naprakészen, hazánk szép tájai, állampolgári is­meretek, neves személyiségek életműve: ezek voltak leg­utóbb a témakörök. Több, mint tíz éve hirdetik meg évről évre, újra meg újra. Az eltelt idő óta erősödött a mezőny, tisztultak a ver­senyszabályok — most az is­kolai végzettség maximum érettségi lehet. A jelek sze­rint sikerrel közelítenek cél­jukhoz szervezők és résztve­vők — egy olyan fogalom­hoz, amit nehéz meghatároz­ni, amit sokan el is utasíta­nak, amit munkásművelődés­nek nevezünk. Az ipari iskolák oktató-ne­velő tevékenységük közben hasznos termelőmunkát is végeznek. Az iskolák és a vállalatok termelési kapcso­latairól érdeklődtünk. Horváth Sándor gyakorlati- oktatás-vezető, ipari szakkö­zépiskola, Nyíregyháza: — öt szakmában képzünk szakembereket. Iskolánk a vállalatoknak az 1981—82-es tanévben 760 ezer forint ér­tékű bérmunkát végez, mely­nek nagy részét az esztergá­lyos munkák teszik ki. így a forgácsológépeket nagy­szerűen kihasználhatjuk. A bérmunkának a gazdasági hasznon túl, pedagógiai elő­nyei is vannak. A tanulók tudják: amit a leendő szak­májuk elsajátítása nyomán termelnek, készítenek, az nem a hulladékba, hanem a különböző gépekbe, eszkö­zökbe kerül. — Jó kapcsolatot alakítot­tunk ki a MEZŐGÉP válla­lattal, a VAGÉP-pel, az UNI- VERSIL-lel és több más cég­gel, akik a bérmunkához (ok­tatáshoz) anyagot adnak. Hogy e viszony régi, az azt is jelzi: a vállalatok elégedet­tek a tanulók és az oktatók tevékenységével. Fontos szem­pont, hogy a bérmunka a tantervi előírásokhoz jól il­leszkedjék. Leskó Gyula, tanműhely­vezető; 110. számú ipari szakmunkásképző intézet: — Meghatároztuk, a tanu­lóknak egységnyi idő alatt, mennyit kell termelniük. Ter­mészetesen ennek összhang­ban kell lennie a tantervi követelményekkel. A harma­dik év végére a norma meg­közelíti, eléri a szakmunkás­tól elvártakat. A forgácsoló kapacitásunk teljesen lekö­tött. Arra törekszünk, hogy minél gazdaságosabb termé­keket állítsunk elő. Garay Sándor főkönyvelő, UNIVERSIL: — Az ipari szakközépisko­la és a 110. sz. szakmunkás- képző intézet munkája ré­vén, számos, jó minőségű al­katrészhez jutunk, követke­zésképpen nem kényszerü­lünk azokat szakgyáraktól beszerezni. Említhetem pél­dául a rotaméterekhez (áram­lásmérőkhöz) készített alkat­részeket, amelyekkel impor­tot váltunk ki. A rotaméterek az energiával való racionális gazdálkodás fontos kellékei. Kopjáry Ernő áruforgalmi vezető VASVILL Nagykeres­kedelmi Vállalat: — Minden évben tárgya­lunk az iskolákkal. Mi kö­zöljük, mit szeretnénk gyár­tatniuk is elmondják, a tan­tervi előírásokat szem előtt tartva, mire vállalkoznak, s megegyezünk. Jó néhány hi­ánycikket gyártanak. Például a sokak által keresett üst­házakat, kerti padokat, 24— 27-es csavaranyákat — orsó­kat, nem is tudnánk mástól beszerezni. Az idén a tisza- dobi gyermekváros 500 ezer forintot érő kerítéselemeket gyárt. Mi a 110-esen kívül a Mátészalkán, Tiszavasvári- ban, Kisvárdán működő ipa­ri szakmunkásképzőkkel is kapcsolatban vagyunk. Idén összesen 900 ezer forint ér­tékű munkát végeznek, ki­tűnő minőségben. Stabil partnerek, (cselényi) Baraksó Erzsébet Nyikolaj Jetin Vlagyimir Kasa je v: 4 COM (----------------------------------------------------­m*aszilij Viktorovics V Csernisev az irodá­jában ült, és a mik- rokalkulátora segítségével a legyeket számolta. A szo- 1 bábán elég sok légy volt, és Vaszilij Viktorovics meg­izzadt. Ki akarta gombolni a zakóját, de közben eszé­be jutott, hogy egy gomb leszakadt az ingéről. A za­kó alatt nem látszik, de ha kigombolja a zakót — azon­nal látható lesz. Ilyen köny- nyelmű látvány teljesen alááshatja a tekintélyét á kollégák előtt. Ö maga is elborzad, ha gomb nélkül látja saját magát. Inkább valami részeges alaknak látszik, aki az utolsó gomb­ját is elissza, mint főköz­gazdásznak. Vaszilij Viktorovics el­szomorodott. — Hát igen — gondolta —, olyan rideg, egykedvű asszony a feleségem! Tizen­öt éve élünk együtt, de még arra sem tud időt szakítani, hogy egy gombot fölvarrjon nekem. Persze, ez a gomb nem tizenöt éve szakadt le, hanem valamivel később. Mintegy nyolc és fél éve. Azt sem állítom erről az asszonyról, hogy húsz évig gomb nélkül fog járatni. De én szándékosan nem szólok neki! Ha igazi feleség neki magának kellene észreven- nie. Itt gürcölök egész nap, mint egy ökör, és ő arra sem képes, hogy egy gom­bot fölvarrjon nekem. Hát már semmi érzés nem ma­radt benne irányomban? Egyáltalán, van benne va­lami érzés? Hogy lángol­tunk egymásért, amikor fi­atalok voltunk, de most éld végig az életet, tűrd a ke­ménységet, nemtörődömsé­get, az érdeklődésed iránti érdektelenséget, oszd meg örömét és bánatát... Eh, nem sikerült az én életem! A zavart, izgatott Cserni­sev gépiesen kigombolta a zakóját, és hirtelen észre­vette, hogy ott, ahol nyolc éve nem volt semmi, föl van varva egy gomb. Va­szilij Viktorovics hitetlen- kedve meghúzogatta, ki­gombolta és begombolta, megnézte a fény felé for­dulva is — de a gomb gomb maradt, és rendesen gom- bolódott. Csernisev megha­tódott. És elszégyellte ma­gát. — Hogy én milyen gaz­ember vagyok, ilyen hamis váddal illettem a felesé­gem. Ritka egy csodálatos asszony. Tizenöt éve már, hogy együtt élünk, és ő még ma is gondoskodik minden gombról! Pedig ál­landóan oly fáradt sze­gényke! Persze, nekem se könnyű, de az ő munkája sokkal idegfeszítő bb, és minden házi munka az ő vállán nyugszik. Tőlem nem várható otthon semmiféle segítség, még egy gombot sem vagyok képes fölvarr- ni! Zsarnok 'vagyok! Lel­ketlen és lusta fajankó. Csernisev szipogott, elő­vette a zsebkendőjét az in­ge zsebéből, és vele együtt kihúzott egy rubelt is. Vaszilij Viktorovics majd elájult a meglepetéstől. Amikor magához tért, le­hunyta a szemét, és gyen­géden maga elé képzelte szerető és gondos feleségé­nek arcvonásait. De csak az orrára, emlékezett. — önző fráter vagyok — hordta le megvetéssel saját magát. — Nem értékelek egy ilyen magasztos lényt! Ilyen'rosszat gondolok ró­la! Erre csak egy semmire­kellő, önmagával eltelt alak képes! Könnyeivel küszködve töprengett, mi kedveset te­het a feleségének; virágot vegyen-e, színházba vigye, vagy ajándékot vegyen ne­ki. És bedugva a befeje­zetlen számítást az asztal­fiókba, Vaszilij Viktoro­vics leugrott a boltba. Otthon egy nagy csokor­ral jelent meg, és fölfejtett kabátbéléssel, amely alatt nyugtalanul és türelmetle­nül harmincöt rubel zize­gett. — Neked hoztam, ked­vesem — mondta félénken, és átnyújtotta a feleségé­nek a virágot és a pénzt. — Végy magadnak, amit akarsz, amire már régóta vágyakozol. De ha kevés a pénz, akkor én ... én azt ajánlom, végy valami ol­csóbbat. A felesége sután, megrö­könyödve állt. Állt, hallga­tott, és azt sem tudta, mit kell ilyenkor mondani. — Köszönöm — segítette ki az apja. Odalépett Va­szilij Viktorovicshoz, és megkérdezte: — Mi van veled, Vászja, hogy az én ingemet vetted föl? Persze, pont olyan, akár a tied, de két számmal nagyobb. Nem vetted észre? Én a tiedet nem tudnám fölvenni. Add csak visza... — és átnyúj­tott Csernisevnek egy ugyanolyan inget. Mjaszilij Viktorovics né- mf zi, és látja, az övén nincs gomb. A fő- közgazdász elkomorult, a csokrot és a pénzt a bélés alá gyömöszölte, egy szó nélkül bement a szobába, és csak magában gondolta: — Nekem is szerető fele­ségem van! Fáradozhatsz akárhogy, a férjed gombját azért fölvarrhatnád. Ne is szólj semmit, nincs közöt­tünk semmiféle lelki közös­ség. Most már látom ma­gam is, hiba volt ez a há­zasság. De mekkora hi­ba! .. (Migray Ernőd fordítása) Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents