Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. december 18. ,Képül a röplabda, ki tudja hol áll meg?” Sportszerelem. „Ezt nem adom!” „Megadom magam". Női foci kézzel-lábbaL Hoppá! Labdahajsza ...és ekkor kapja a labdát, lő, a kapus hasraesik, a pálya és a lelátó felhördül, majd a hang röhejbe csap át, mert hát ilyen is van, bolondos dolog ez a bőrgolyóbis, mely nemcsak izgalmat, de derűt is lop a játékos és néző arcára, és persze plezurt is annak, kit telibetalál, mert fut, ugrál, repül a labda, lábról lábra és kézből kézbe perdül, aztán kiesik, gurulni kezd, megbotlik fűcsomóban, salakrögön, aztán felkapják, elkapják, felrúgják, eldobják, és a labda ez az ősrégi bűvös találmány mindig lázba hozza azt, ki űzi, ki nézi, aki kapja, aki adja egyformán örül, nézőtéren is lendül a láb, a kar, a kéz, a csukló és a boka, góóóól, őrült, kiáltanak, s a főszereplő, a felfújt kis hólyag cfak tűri, hogy rúgják és dobják, kergessék, hálóba vágják, dühödten a levegőbe űzzék, más arcába vágják, hogy szöges cipővel kínozzák, csak tűri, s nem tud arra gondolni, hogy ő most az öröm forrása, mert ha nem lenne, akkor mit is kergetne a kergetőzni vágyó ember, fiú és leány, fiatal és öreg, mert mindenki oda van érte, mindenki szerelmes belé, ha bevallja, ha nem, akkor is így van, mert a bőrgolyóbis, milyen tarka és milyen csicsás már manapság, vágyak és remények forrása, ábrándok alanya, álmok álma, sikerhez vezető út egyenese, világhír ígérete, de a csalódásé is, hiszen nem mindig sikerül a gól, a kapust is kinevetik, a csatárt is kiröhögik, a védőt is megszidják, a hálónál játszót is elátkozzák, mert a siker változik, a labda pedig csak pattog, ugrál, gurul, egykedvűen, pettyesen vagy csíkosán és sosem tudja meg, hogyha szeretik, miért rugdossák... Szöveg: Bürget Lajos Kép: Császár Csaba Bőd lesek. Melyik az Igazi? VVi |H HÉTVÉGI MELLÉKLET
