Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. december 18. Á Nyíregyházi Kiskönyvtár A VÁROSI MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLY 1968-ban tervezte Nyíregyháza sok- szerzős monográfiájának a kiadását. A terv nem valósult meg, de a város nem kis erőfeszítéssel megjelentette a Nyíregyházi Kiskönyvtár tizenkét kötetét. Nem monográfiaként, annak pótlására. A monográfia még várat magára. A sorozat első száma 1968- ban jelent meg. „Családi és társadalmi ünnepek” címmel Listván Lajos népművelési felügyelő összeállításában. Azokban az években a témából még nem állt megfelelő irodalom az illetékesek rendelkezésére, a praktikus kötet a napi munkában nagy segítség volt. Az első szám kiadásának évében jelent meg a második kötet is „Negyedszázada történt” címmel. Irta és öszeállította Kopka János. A kiadvány visszaemlékezés Nyíregyháza fel- szabadulására. Célja epizódok felvillantásával megismertetni a korszakot. A munkát a szakemberek a város felszabadításáról a legjobb összeállításnak tartják. 1969-ben is két kötetet adtak ki. „Nyíregyháza örök- váltsága" címmel a harmadikat. A szerző Cservenyák László. A mű három szerkezeti egységben mutatja be a kettős örökváltság történetét, fényt derítve azokra a társadalmi, gazdasági körülményekre, amelyek lehetővé tették a megváltakozást. A kötetet az örökváltság 150. évfordulójára újra megjelentették. A negyedik kötet szerkesztője Szemerszki Miklós. Cím: „Helytörténeti közlemények” Alcím: Oktató, nevelő intézményeink. A kiadvány többek közt Nyíregyháza 1968 előtti iskolaügyével, az 1968— 69-es tanév munkájával, a tanulás fiziológiájával foglalkozik. 1971-ben jelent meg Hársfalvi Péter és Katona Béla összeállításában az ötödik szám, „Az én szőke városom” című antológia. A kötet két részből áll. Az elsőben a város nevével, múltjával, geográfiai helyzetével, sajátos településviszonyaival és társadalmi struktúrájával foglalkozó írások találhatók, a második részben Nyíregyházáról szóló szépirodalmi alkotásokból válogattak a szerkesztők egy „csokorra” valót. Ugyanabban az évben adták ki a hatodik kötetet is, Koroknál/ Gyula „Nyíregyháza művészettörténeti emlékei” című könyvét. A mű a város területén található művészeti emlékekre, értékekre hívja fel a figyelmet. A HETEDIK SZÁM, Németh Péter és Mező András munkája: „A régi Nyíregyháza” 1973-ban jelent meg. A kiadvány két tanulmányt tartalmaz a város legrégibb, hatezer évvel ezelőtt kezdődött történetéből az újkori Nyíregyháza nagy dátumáig, az 1753. évi betelepítésig. A nyolcadik kötet, „Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből” kiadási éve is 1973. A kiadvány két nagy tanulmányt ad közre. Erdész Sándor a város néprajzát főleg a földművelő tirpákság körében végzett vizsgálatok alapján mutatta be, Katona Béla az irodalom és a színház kérdéseivel foglalkozott a várossá nyilvánítástól a felszabadulásig. A kilencedik kötet Cservenyák László „Nyíregyháza örökváltsága” című munkájának képanyaggal bővített újrakiadása volt. Áz 1975-ben megjelenő tizedik szám, „Nyíregyháza 1918— 1951” három dolgozatot ad közre: Nyíregyháza 1918— 1919- ben (szerző Cservenyák László), Az ellenforradalmi rendszer 25 éve Nyíregyházán (Horváth Sándor), Az élet megindulása Nyíregyházán... (Filep János). Az 1976-os keltezésű tizenegyedik kötet, a „Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből" az első részben az örökváltság helyt lefolyását, annak hatását vizsgálta, foglalkozott az örökváltság általános és országos történeti körülményeivel; a második részben a „mai” Nyíregyháza helyzetét, eredményeit, gondjait tekintette át. Szerkesztő Hársfalvi Péter és Mann Miklós. A 12. szám megjelenési éve 1977. Cím: „Nyíregyháza előbbre lép”. Alcím: A város helye és szerepe az ország és a megye életében. A kötet készítői a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs- Szatmár megyei Igazgatósáságnak a munkatársai. Nyíregyháza három évtizedes fejlődéséről és jelenéről ad áttekintést a kiadvány. Nyomdában van a sorozat következő kötete, a kiadók tervezik újabb számok megjelentetését is. A SOROZAT MEGJELENT KÖTETEIVEL a kiadók fő célja az volt, hogy a városról kiadandó monográfiához jó alapkiadványokat jelentessenek meg, amelyeket a szakma megvitat, s ezek után egységes keretben elkészíthető a modern monográfia. E cél érdekében készültek a kiadványok, más hasznos célokért voltak kitérők is. A kiadványok három csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek teljes egészében a fő célt szolgálják, a kiadandó monográfiáért íródtak. A régi Nyíregyháza (1973), Nyíregyháza örökváltsága (1969, 1974), Nyíregyháza 1918—1951 (1975), Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből (1973), Nyíregyháza művészettörténeti emlékei (1971). A következő csoportba azok a kiadványok sorolhatók, amelyek csak részben szolgálják a monográfiát, más hasznos „küldetésük” is van: Negyed- százada történt (1968), Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből (1976), Nyíregyháza előbbre lép (1977), Helytörténeti közlemények (1969), Én szőke városom . (1971). A harmadik csoportba pillanatnyilag egy kötet illik: Családi és társadalmi ünnepek (1969). E kiadvány napi igényt elégített ki. A sorozat rangos sorozat, valamennyi kötete hasznos kiadvány. A Kiskönyvtár a gyorsan fejlődő város életéhez, közösségigényeihez hozzátartozik. EGY-EGY KÖTET KAPCSÁN az olvasók új kiadásért kiáltanak, egy-egy kiadvány az országhatáron kívül is keresett volt. A sorozat darabjai nemegyszer köteten túlnövekvő kérdéseket is felvetettek, vitát eredményeztek. A sorozatot a kritika is támogatta, erősítette. A recenzensek egy-egy kötetről írtak, de egy-egy mondattal mindig segítették a sorozatkészítőket. A parttalanság és a provincializmus buktatóit, úgy hisszük, a sorozat elkerülte. Kár, hogy a Kiskönyvtár szerkesztő bizottsága először a tizenkettedik kötet előszavában nyilatkozott. Érdeklődéssel várjuk a sorozat újabb kötetét. Tóth László Szikszai Károly: Egy szoba emlékkönyvébe mint amikor egy régi képkeret kiválasztja képét megváltoznak a színek a barna barnább és a száj emberibb ne keresd a megszokott arcot a bárzenéhez szokott szempárt ne keresd azt a mosolyt ami letagadja az embert napszemüvegek lőrését mintha eltalálta volna a Napot halántékomhoz szögezve az az óra ne keresd AZT A NAPOT csupán egy régi képkeret megtalálta képét Tóth Endre: A kertben Virágba és zöldbe borulva várt reám a kiskert; mint rég látott drága barátot, üdvözölt. Megismert! Köszöntöttem én is: anyai ölére hajoltam. Itt érzem én magamat otthon, a kertben, a porban. Szabad tűznél, kormos bográcsban megfőzöm ebédem, mint a pásztorok, napszámosok, mint őseim régen. Kapálgatok, locsolok: testem a napnak kitárva, s ha elfáradok, enyhet kínál a körtefa árnya. Boldogabban anyja emlőjén csecsemő sem alhat. Dúlt szívem a fájdalom ellen csak itt lel nyugalmat. Benke László: Házunk ablakában Házunk ablakában csonka ágon magányos levelet rezget a szél. Falevél, falevelek roppant lombban is idegenek! Mért csak a hullásban fognátok kezet? Kerényi Grácia: Holdfogyatkozás Mit várod a teliholdat? Fogyatkozik, letör holnap. Csak támolyogsz fejbeverten, míg hálót sző, át a kerten. Ne irigyeld fáid lombját, bár befonják, bár kibontják ezt a penge-fényt ma éjjel, töltekezve macska-kéjjel. Fogyatkozik a hold holnap, tépi hálóját a zord nap; lombjaid sejtelmessége tűnik, mint a fák meséje. ár hete már igen furcsának tűnt ez a Menyus gyerek. Voltak napok, amikor hazatérvén a munkából, fúrt, faragott, fütyöré- szett, nótákat dünnyögött az orra alatt, nem telt bele egy óra hossza: levágta a kertben a kukoricaszárakat, kévébe rakta, összekötötte azokat, kúpot állított a kévékből; máskor meg csak ült, nézett maga elé, a kukoricaszárak izikjeiből vonós muzsikaszerszámot eszká- bált, majd ellökte. — Miért hajíntottad el? — kérdezett rá egyszer egy rokonember. — Ha már megcsináltad, odaadhattad volna akármelyik kölyöknek, van itt annyi, mint a nyű. — Ha kéri valamelyik — mondotta —, eszkábálok neki másikat. De hát az ilyen játék vajon melyiknek kell manapság? A mi pulyako- runk telente ilyesfajta játékokkal telt el. Ma? Hoznak nékik a boltokból a szüleik mindenféle marhaságokat: elemes autókat, sínen járó vonatokat, programozható kicsi repülőgépeket, meg amit akarsz. De egyszer rájönnek majd: az az igazi játék, amit az ember maga készít, s abban a mívelkedésben részt vehet maga a gyermek is. Én, az én pulyámat ilyenre fogom tanítani. — Menyasszonyod sincs, mikor lesz neked pulyád? — Egyszer csak lesz. — Ugyan, Menyuskám, a lányok csak várnak rád, aztán megúnják a várakozást, férjhez mennek. Vén legénynek maradsz már te. S aztán pedig? Mihez kezdel majd magaddal? Anyád se él örökké, utána aztán legalább a tiszta ruháidról ki gondoskodik? Vajon ki? Ki vár majd haza? Ki? — Csend — mondotta Menyus. — Van még egy leány. Utolsó próbára teszem. Ha nem sikerül, maradok magamnak. Mosógép van, vasaló van, tüzelőm van, főtt étel délben van a téesz- ben; meg lehet élni. — De kivel fogsz, s kinek játékot mívelni? ■— Csend — mondotta Menyus. Sóhajtott nagyot. Kaszálva seperte le arcáról a szakáll-* torzsokat, szinte lekaszálta azokat a nyelesberetvájával, amelyet még az édesapjától örökölt. Éppen csak egy kicsit nyeste meg magát az alsó állkapcsán, mindjárt a füle mellett; de amint bekente pofáját az arcszesszel, elállt a vérzés mindjárt. Édesanyja akkorra kikészítette a hófehér inget, a nyakkendőt, az ünnepi ruhát, az ünnepi cipőt, de még az ezüstszürke zoknit is. — Honnan gondolta — kérdezte —, hogy ezek kellenek most nekem? — Szeretném úgy gondolni, hogy ezek kellenek — mondotta halkan az édesanyja. — Jó, akkor az ünnepi bekecsemet is adja ide. — Nincs még olyan hideg. Az őszi-tavaszi kabát nem lenne jó? — Nem. — Jó, hát akkor hozom azt. — Hozza csak. Legfeljebb nem gombolom be. Amikor felöltözött, leült még kissé, s rágyújtott. — Hogyan is mondjam csak — nézett az édesanyjára — tulajdonképpen hány éves vagyok én? — Októberben múltál huszonhét. Elfeledted? — Na igen, igen. Hát ez nem túl nagy idő, bár az ember seggit a traktor igencsak megzötyögtette már tíz esztendő alatt; nem beszélve a katonaságnál a páncélkocsiról. — Ó, igen erős legény vagy te, fiam. Mindenki mondja. A kétcollos szöget a jobb kezed két ujjával ketté tudod hajlítani. — Na, hisz ha még annyit se tudnék! Szóval, ült még egy kicsit, aztán sóhajtott újra, s nekiindult. Már az ajtóból nem fordult vissza, csak úgy hátrakérdezett: — Hol is laknak tulajdonképpen? — Kik? — Hát a Marcsiék, a szentségit. — Hát a hídon innen, két házzal, tudod te. — Jól van akkor, ne haragudjon. S elment lassan. A hídon innen két házzal szép porta állott, kerítése rácsbeton, udvarára bevezetve a víz, a kert végén magas akácok, a disznóólban három jó süldő — felmért ő mindent egyetlen szempillantás alatt, lia még eddig fel nem mérte volna. Tisztaság, rend. A konyhában ült le, kínálás nélkül, a bekecsét szétvetette, s-mondotta a ház gazdájának: — Hallottam, Misi bátyám, hogy ott, a kert alatt, a nagy akácost meg kellene ritkítani. — Módjával — mondotta „Misi bátyám”. — Hát olyan vagyok én tán — vélte a legény —, olyan mint a borjú, aki ne- kimegyen az anyja tőgyinek? — Na, én ilyet nem gondoltam, fiam. S töltött „Misi bátyám”: — És nem is mondottam. Vagy mondottam? — Bizony isten nem mondottad. — Megritkítani, a többi aztán nőhet az égig. Van nekem motoros fűrészem, fejszém, baltám, el lehet végezni eme csekély munkát akár egy szabad napon, akár két szombat délután. — Ahogy gondolod, fiam. Ilyen csekély, mondhatni semmi dolgokról folyt a szó. — Hát akkor én mennék is — mondotta a legény. — Azokat a fákat majd elintézzük. Isten áldja magukat. A szülők azonnal, szemmel intettek a lánynak, kísérje ki a fiút. Még a nap piros korongja nem bukott le. Az udvaron, az apró baromfiak között már megjelentek a tág határokból, a tél elől bekényszerülő vadmadarak is. Az átkos libák meghajszolták őket. Csak egy maradt még. A libák csőréből ki kellett menteni a szerencsétlent. A fiú elengedte, majd megkérdezte a lányt: — Tudod-e, milyen madár volt? — Pacsirta. — Milyen pacsirta? — Búbos pacsirta, aki a tél elől csakis az emberhez menekül. — S te, ha búbos pacsirta lennél, a tél elől hová menekülnél? — Csakis az emberhez. — Akárkihez? — Fagynék meg inkább, ha nem tehozzád. Megfagyott, mert azon éjszakán a szerelmét más legények megölték. A lány pedig az emberektől azt kérdezgette olykor: — Milyen madár volt? Galambos Lajos: Milyen madár volt? KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Versek CZINKE FERENC RAJZA
