Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. december 18. O Emlékezés Vadász Endrére (1901—1944) Vadász Endre: Királyi vár A két világháború közti magyar grafika jeles egyéniségének nevét korai tragikus halála után évtizedekre elfeledték. Pedig életében sikeres művész volt, ismert és elismert. A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevelandig szerepeltek munkái. A Debreceni Független Újság 1932. márciusi számában olvashatjuk a következőket: „ez az ízig-vérig modern pic- tura és grafika az emberek százait változtatta érdeklődővé és vevőket faragott a Pénznélküli Zseb nagy korszakában.” Szegedi polgárcsaládból született 1901-ben, apja terménykereskedő volt. Érettségivel és fényképészoklevél megszerzésével párhuzamosan Heller Ödön szabadiskolájában tanult — tőle kapta az első ösztönzést, hogy képzőművészeti pályára lépjen. Tanárai: Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Olgyai Viktor és Zá- dor István segítik tehetségének kibontakozását a Képző- művészeti Főiskolán, a Szép- művészeti Múzeum már 1925- ben vásárol tőle. Megkapja-a Fruchter-díjat, majd 1927- ben a Wolfner népéletkép-dí- jat. Ösztöndíjak segítségével rendszeres tanulmányutakat tehet Olaszországban és Franciaországban. 1931-ben a legmagasabb grafikai kitüntetést a Zichy-díjat nyeri el. Ragyogó pályaíve tovább emelkedik sikeres külföldi szerepléseivel, a barcelonai világkiállítás bronzérme fémjelzi ezt a korszakát. Közben néhány esztendőre Debrecenbe költözik feleségével, Valentin Györgyivel, aki jó gyakorlati érzékével kitűnően egyengette Vadász pályáját. 1936-ban a Tamás Galéria Ösztönzésére Budapesten telepednek le, ekkor készülnek híres rézkarcsorozatai a fővárosról, és ötletes karácsonyi lapjai. Külföldi útjainak emlékét számos olaj- és temperafestménye is őrzi. (Firenze hidjai, Velence, a Fra Angeliko műveivel benépesített San Marco kolostor). Nem a részletek pontossága érBekli, hanem a hangulat érzékeltetése, amelynek sajátságos ösz- szetevői az ódon sok száz éves épületek és az utcai járókelők, kisemberek. Utánozhatatlan a báj, a játékosság és a groteszk meglátás ezeken a képeken. Gazdag fantáziája életrekelti a cirkuszosok, a mutatványosok világát, s a hazai tájakat: Nagybányát, a Tisza-vidéket, és a Balatont is. 'iRövid pályafutása alatt könnyedén, sokat, de mindig kitűnő szakmai szinten maradva alkotott. Megrendelésre készített ún. könyvjegyeket (ex libris) kisgrafikákat és alkalmi grafikákat családi eseményekre százszámra. A Grafikabarátok Köre 1936-ban kiadta a „Haláltánc” albumát. Az irodalomban, zenében, képzőművészetben — a gótika és a reneszánsz óta — újra s újra felbukkanó téma ismételt feldolgozásánál többnek kell tekintenünk ezt az albumot. A halállal való játék — ahogy Kardos László jellemezte — a negyvenes évek elejére megszűnt játék lenni — tragikus életélmények, belső szorongások kifejezője lett. 1941- ben küldött újévi üdvözletén szíven lőtt madár látható, 43- as firenzei lapján kaszás halál sétál át az Arno-hídon. Utolsó éveiben készített grafikáin segélykiáltásként hangzik a gyakori felirat: PAX (BÉKE). Gödöllőn munkatáborban 1944-ben véget vetett életének, felesége önként követte a halálba. 1971-ben fedezték fel újra a szegedi Móra Ferenc Múzeum emlékkiállitásán. 1977- ben portréfilmjét sugározta a televízió. Jelenleg a Nemzeti Galéria mutatja be munkásságát a debreceni Déri Múzeummal közösen rendezett emlékkiállításon a Várban. A Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményében tíz színezett rézkarca található, Buda és Pest — mindannyiunk által jólismert látképével —: Kilátás a Gellérthegyről, a Vár, a Koronázó templom, a Bécsi- kapu-tér, a Halászbástya, hangulatos budai utcácskák Krúdy álmodta figurákkal. A rézkarcolás a fantázia és a kéz együttes munkája, amelyben azonban a művészi elképzelés nem közvetlenül a kéz mozdulatán keresztül valósul meg, hanem hozzájárul a lemezre való áttétel, amely mérsékli a belső kivetítés hőfokát, a technológiai fegyelem ésszerűsíti az alkotó tevékenységet. Kézműves mesterek aprólékosságával, nagy műgonddal készített lapok, a zseniális elődök Rembrandt és Dürer rézkarcainak, metszeteinek művészetébe átérlelt tanulságaival, a japán rajzművészet ismeretével. Gondolatgazdag és humánummal telített művészet ez, amelyből szelíden árad, muzsikál az életszeretet, a természeti látvány dicsérete. A legkisebb részleteknél is kedvvel időzhet a szemlélő: az elbeszélés természetességében, szellemességében, a vonalak érzékeny finomságában gyönyörködhetünk. Az emberség próbája, tehát etikai kérdés volt szemében a mesterség tisztelete. Muraközi Ágota Vadász Endre: Budai részlet — Addig méricskéltem, játszottam boltost a barátnőimmel, míg végül is kereskedő lettem. Nem tudom mi okozta nekem azt az érzést, de ebben hittem akkor is, és hiszek ma is: oki a boltban a pult mögött áll, örömet okoz az embereknek — kezdi beszélgetésünket Molnár Jánosné, a nyíregyházi Dózsa György úti kis élelmiszerbolt vezetője. — Amikor befejeztem az általánost, jelentkeztem is kereskedő tanulónak. Napkoron éltünk, az ottani kis egyszemélyes boltba kerültem gyakorlatra. Lipták Antalné volt a vezető, aki nagy szaktudással és szeretettel tanított mindenre. És amikor azt mondom, hogy mindenre, az nem túlzás. Egy ilyen boltban ismerni kellett százféle árut, mérni tanultam, most már igaziból, takarítottam, kiszolgáltam belekóstoltam a raktári munkába, és ami a legtöbb: rájöttem, hogy nemcsak eladni kell, hanem a kereskedőnek a pult mögött az emberekhez is utat kell találni. Szavai nyomán lassan kibontakozik a kis napkori bolt világa. Deme Ilona, így hívták lányként, megismeri az embereket. Azokat, akik fillérre számolják ki a pénzt, a gondos és nyűgös vevőt, rájön, hogy sok embernek nemcsak áru kell, hanem emberi szó, beszélgetés, itt a boltban terjed a hír, itt tudni meg legelébb, ha valaki meghalt, ide érkeznek a szerelmek hírei. De kiismeri a nagvobb világot is, hiszen szinte percek alatt csapódott le, ha feszült a politika, jöttek a sokat és mindent vásárlók. Nagy iskola volt, és úgy tűnik, a gyermeklány nemcsak fizikailag, de lelkileg is felcseperedett. — És még valami történt — ezt már csaknem pirulva mondja a harmincöt éves asz- szomy —, itt lettem szerelmes. Ismertem én előbb is mostani férjemet, de a boltban dolgozva mindennap láttam. Ott laktak ugyanis az üzlet mellett. Férjem is lett, és sose bántam meg. O katona lett, tiszt, s hamarosan beköltöztünk Nyíregyházára. Nem tagadom, sokat köszönhetek neki, hogy a kezdetben foglalkozásnak induló kereskedői pályám végül is hivatásommá lett. Családszerető férfi, aki ráadásul szeret és tud főzni, sok mindent átvállalt az otthoni munkából. Így és csak így tudjuk nevelni két gyermekünket Évát és Róbertét. Mert a bolti munka teljes embert kíván. Először a Búza téri ABC-be került pénztárosnak, aztán a Jósavárosban megnyílt üzletbe került. Villámkezűnek ismerte vevő és munkatárs egyaránt. Több száz áru ára volt a fejében, percek alatt reagált a változásokra, tudott versenyképes tempóban számolni, de volt türelme kivárni az aprót számolga- tót is. Egy osztállyal feljebb lépett, áruismerete bővült, s más embereket ismert meg. A napkori viszonylagos csend után a város vágtató iramát, a százezrekre menő forgalmat, a lakótelepi életet, a pénztára előtt kígyózó sort, a családanya szerteágazó kötelességét. De megízlelte a kereskedés új világát is. — Pár évvel ezelőtt szólnak nekem: vállaljam el a Dózsa György úti kis üzlet vezetését. Ilyenkor természetesen tájékozódik az ember. Kiderült, a bolt évek óta hiányos, forgalma mérsékelt. Raktártere — igaz ez mostanáig sem változott — siralmas. Két műszak. A leckét tehát feladták. Akár hiszi, akár nem, sok álmatlan "éjszakám volt. Azt tudtam: a pénztár is hatalmas felelősség.-De egy üzlethez képest? Miért kell nekem új és más gond? Elevezgethetek kényelmes oldalvizeken, élhetek sokáig a gyakorlatomból. Ezt adjam fel? Az előző munkahelyem egy ugrásnyira volt a lakástól, s amit addig tanultam, elégnek is bizonyult a a munkakörömhöz. Ha átmegyek — gondolkodtam — akkor újra tanulnom kell. Vívódtam, vívódtunk. Aztán előszedtem az érveket, melyek a váltás mellett szólnak. A legfőbb az volt: bizonyítanom kell. Magam előtt és gyermekeim előtt. ■ Amit Hona ezután mond, az tiszta vallomás. Képzeljenek el egy asszonyt, harminc körül. Szép, egészséges, élete nyugodt. És most ott áll egy döntés előtt, amely egész életére kihathat. A szakmában eddig megjárt minden lépcsőfokot. Tudja, hogy érti is, amit csinál. De ugyanakkor ott feszül benne a nyugtalanság. Biztos abban, többre is képes. Elvonulnak előtte tanítómesterei, a volt vevők, végtelen sorban. Felrémlenek előtte egykor volt leltárak, szeme előtt a bolti raktárak más számára áttekinthetetlen zegei és zugai. Vezetni. Ez a kérdés. Embereket irányítani, átvállalni a rendelés felelősségét, az új körülmények között kereskedni. Képes rá? És újra elő kell venni a könyveket Tanulni kell, érettségizni, kereskedelmi szakközépben bizonyítani, hogy képes megújulni. — Amikor igent mondtam, senki nem sejtette, mi minden volt e szó mögött. Ott feszült az egyéni ambíció, az anyagi előrelépés lehetősége, de legfőképpen amit már mondtam: bizonyítani akartam. így vállaltam el a boltvezetést. Idekerültem, ,s heten, mind nők, szolgáljuk ezt a környéket., Nem tudom mit mond ez másnak, de nekem soIlona, aki bizonyított kát, évi tízmillió forintos a forgalmunk, évek óta hiány nélkül dolgozunk, több kiváló dolgozó van' kis közösségünkben. Ha most azt kérdezi, hogy sikerült-e, akkor azt kell mondani: eddig igen. Hogy mi sikerült? Először is elfogadtatni egy üzletet. Pedig nagy áruházak, csemegék közelében vannak. A boltot felrázták korábbi csipkerózsika-álmából. Megjelentek az új áruk, a süteménytől a csirkéig. Fel kellett tárni a piacot, a keresletet. Vállalták a szűk körülmények között is a folyamatos és bőséges ellátást. Mindez természetes — mondhatja valaki, ez a bolt, a boltos dolga. De milyen keveset gondolunk arra, hogy emö- gött mi küzdelem és munka van. Valljuk be, mi vásárlók aligha érdeklődünk afelől, mi is zajlik a pult másik oldalán. Az ő dolguk — tesszük hozzá. Van ebben is igazság. De az ők, ez esetben boltban dolgozó asszonyok és lányok az életnek ugyanazokat az útjait járják, mint mi. — Ami igaz, az igaz, lefogytam az első időkben. Hoztam, vittem a gondokat haza is. És tudja, egy üzletben egész nap azt kell hogy lássa a vevő, hogy derűs vagyok, hogy részt vállalok az ő gondjából, hogy csak az ő kedvéért vagyok ott. Mert hozzánk igen sok nyugdíjas, idős ember jár, otthon dolgozó asszonyok. Meg-me^állnak egy kis beszédre. Itt, ebben a kis üzletben még élnek régi hagyományok, itt lassúbb az élet, az áru mellé viszik a jó szót, választ a kérdésre. Két műszakban dolgozom. Reggel héttől este hétig tartunk nyitva. Terv szerint kell végezni az otthoni munkát is. Mert az én családom is elvárja, hogy otthon legyen időm rájuk, hogy őket is meghallgassam. Lányom most elsős a kereskedelmi szakközépben. Fiam harmadikos az általánosban. Anya vagyok, akinek nemcsak a szó fizikai értelmében kell gondoskodnom róluk. Molnárné Deme Ilona tehát megosztja magát a napi sok száz vevő és a kis család között. Pedig néha de szeretne egyedül lenni. Göngyöleg, láda, vevő, áru, gyerek, lakás nélkül. Csak egyedül. Nem menekülni, csak kicsit lazítani szeretne. A hétvégeken fel- kerekednek Napkorra, a szülőkhöz. Maguk mögött hagyva a várost, a kötelességek szigorú rendjét. Ennyi jut, s ha ezt tudjuk, mindjárt másként nézzük a boltban dolgozó nőt. — Elégedett embernek hiszem magam. Családom szép, egészséges. Férjem kiváló ember, igazi biztonságos hátország. Munkahelyemen becsülnek, s a vevők nevemen szólítanak. A sikerek élménye az, ami átsegít a nehéz perceken. A számomra mindig kedves napkori kis bolttól eljutottam egy nyíregyháziba, ahol talán az én kezem alatt is felnőnek igazi kereskedők. Kereskedők, mondom, akiknek harmóniába kell hozni a vevő óhaját a kínálattal, akiknek szolgálniok kell a mindennap betérőket. Csak titokban hittem valamikor, hogy mindez nekem sikerülhet. De keveset figyeljük meg reggelente a boltot nyitó asszonyokat, lányokat. De kevésszer látjuk őket, amint este cipelik ők is szatyraikat hazafelé. A Molnárnék sok ezres csapata pedig az, akik a mi életünket kényelmessé és gondtalanná teszik. Már kora reggel tiszták és csinosak, egész nap képesek mosolyogni, meghallgatni minket, elviselik ingerült türelmetlenségeinket, ismerői ízlésünknek éppúgy, mint gyengéinknek. Molnár Jánosné Deme Ilona is kora reggel indul. Magával viszi még az ágymeleget, fejében ott forognak az otthoniak, az ébredők, a felkelők, az iskolába, munkába indulók. Élete kis regény, melynek mindennapi első fejezete így kezdődik: — Jó reggelt! Tessék választani . - *t •:j- í i • ;-“vCis . -• -í. • ■ * «^r. •' Bürget Lajos A lAon A*»AmÁa jfI ,<n ,, ? ... . fM4* i' íl, |ff a jusíi /marás aiuzctuu Kcpzvinuvvszrti ffyuiiCuicnjCDOß HM HÉTVÉGI MELLÉKLET
