Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. december 18. Kapaszkodás a „létrán" (avagy: az érvényesülés technológiája) A létra hosszú. Soltúig tart, míg megmássza az ember. Feltéve, hogy becsvágya nem szárnyalja túl lehetőségeit, képességeit, mert akkor élete végéig sem jut fel a tetejére. .Viszont minden egyes lépés tovább vezet az érvényesülés útján. Vajon ma, 1982-ben milyen „technológiája” van az érvényesülésnek? Egyáltalán van-e rá recept? Erről beszélgettünk ; a megye egyik legifjabb vállalata: az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyáregysége fiataljaival. Szabolcsban jobb? TEMESFALVI MIKLÓS: A napi nyolcórás könyöklés nem nekem való ... Temesfalvi Miklós 32 éves, főmérnök. Tizenöt esztendeje, hogy szülei Budapestre költöztek megyénkből. Érettségi után a fiatalember Kecskeméten, a műszaki automatizálási főiskola gépgyártó szakán szerzett diplomát. Felesége nyíregyházi, s az ifjú férj asszonyát követve költözött a megyeszékhelyre. No meg azért, mert itt Szabolcsban nagyobb lehetőséget látott a boldogulásra. Vagy fogalmazzunk így: az érvényesülésre? — Reméltük, hogy itt egyszerűbben jutunk saját otthonhoz. Ez így is lett. Négy éven belül megkaptuk a másfél szobás lakást. Addig a tanyai kollégiumban laktunk, ahol mint fegyügyelők dolgoztunk másodállásban. Felejthetetlen ez a pár év, hiszen megismerhettük a Nyíregyháza környéki tanyavilág embereit. A lakás mellett vonzott az is, hogy Szabolcs fejlődő, iparosodó megye. S a szakmai előrelépésre — ha nehezebben is — de van lehetőség. Számítottam arra, hogy a kezdőkkel szemben magasak az elvárások. Hiszen aki ma itt tanít, igazgat, irányít, az sokszor még maga is tanul. A szakmában valamivel nehezebb volt a kezdet. Temesfalvi Miklós a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben helyezkedett el, de már az első néhány hónap után tudta, nem ez lesz a végállomás. — Zavart, hogy as tanultaknak egy töredéket sem tudtam hasznosítani. A napi nyolcórás könyöklés nem nekem való. Körmölni egy általános iskolás is tud .. . 1977- ben mikor meghirdették a gyapjúszövőgyárban a tmk vezetői állást, megpályáztam. Akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan osztályvezető leszek, ’80-ban pedig főmérnöknek neveznek ki. „Tetszett a státus... Rákos Margit 27 éves. munkaügyi osztályvezető. A nyíregyházi lánynak egyenes útja volt érettségi után a számviteli főiskolára, ahol szervezés szakon'végzett. Nyíregyházán . a bankban helyezkedett el. Ö sem volt elégedett első munkahelyével. S bár egyszerre öt állásajánlatot kapott -— melyek közt volt nyíregyházi, s jobban fizető lehetőségek — mégis Újfe- hértóra jött. — Magam sem tudom, miért, Talán mert ez egy egészen új üzem volt. Tetszett a státus is: szervezőnek vettek fel. Magam is meglepődtem, mikor 1979 végén megbíztak a munkaügyi osztály vezetésével. Több jelölt pályázott erre a beosztásra. Margit „kiütéssel győzött”: diplomájával a többiek nem kelhettek versenyre. Persze számított a rátermettség, az „emberi tényező” is, vagyis hogy emberileg alkalmas a munkára. — Érdekelt az új feladat. S ez számomra fontosabb, mint a pénz. Sokat lehetek az emberek között, nem kell folyton az íróasztal mellett ülnöm. Ez a munka különben sem esik távol az eredeti végzettségemtől. Hiszen a munkaügy közgazdasági terület. Mehetnék más vállalathoz, a jelenleginél magasabb fizetésért. De ha már elkezdtem, amíg fantáziát látok benne, nem adom fel. Nemrég véglegesítettek, mint osztályvezetőt. RÁKOS MARGIT: A boldogulásért tanulni is kell. Előrelépés januárban Kazai Péter 18 éves, gyakornok. Az elmúlt tanévben végzett — majdnem kitűnővel — a textilipari szakközépiskola fonó tagozatán Űj- fehértón. A gyapjúszövőgyár az első munkahelye. — Azért választottam ezt az iskolát, mert érdekelt a szakma, helyben volt és jól fizetett. Háromezer forint az alapfizetésem — másutt egy kezdő mérnök sem kap ennyit. Az osztály kétharmada á szakmában helyezkedett el. Az újfehértói gyapjúszövőbe öten jöttünk dolgozni. Az öt fiatal közül egy laboráns, egy a normairodán dolgozik. Hárman —T köztük Kazai Péter is — gyakornokok. Péterre nagy feladat vár: januártól csoportvezető lesz. — Alakult egy hattagú karbantartó csoport, jelenleg ennek a helyettes vezetője vagyok. A fonógépeket tartjuk rendben. Nagy a felelősség, hiszen rajtunk múlik, hogy zavartalan legyen a termelés a fonóban. Januártól — úgy néz ki — rám bízzák a csoport vezetését. Miért pont rám esett a választás? Nehéz kérdés. Talán azért, mert nemcsak azt a munkát végzem el, ami feltétlen kötelező. Ugyanis nem szeretek tétlenül ülni. Szellemileg nehezebb, de Tóth Erzsébet 20 éves. bri- gádvezető-helyettes. 1977ben került a gyárba mint szakmunkástanuló. Eredetileg egészségügyi pályára készült, de nem vették fel. — Félig-meddig kényszerből jelentkeztem szövőnőnek, így legalább itthon maradtam, s lehetőségem nyílt a továbbtanulásra. A szakmunkásképző befejezése után egyből gépre kerültem. Még azon a nyáron különbözeti vizsgát tettem az új fehértói gimnáziumban. Ősszel harmadikos lettem esti tagozaton. Erzsikét 1979 nyarán hívták át dolgozni a szövődéből a laborba. Nem sokkal később pedig brigádvezető-he- lyettes lett. — Szeretem a szakmám. De a laborba kerülni kétségkívül előrelépést jelentett. Nem akartam életem végéig szakmunkás maradni, ezért örültem ennek a lehetőségnek. Ez a munka fizikailag ugyan könnyebb, viszont szellemileg nehezebb. Mi minősítjük a fonalakat. Ehhez pedig már érettségi is kell... íme négy fiatal, akik — igaz más és más mértékben, de — „vitték valamire”. Ilyen egyszerű lenne az érvényesülés? Vagy csak a sajátos helyzetű szabolcsi textiliparban ennyire könnyű? Hiszen nálunk nincs hagyománya ennek az iparágnak. Az új üzemek — fővárosi gyárak szerény kirendeltségei — induláskor nem voltak képzett vezetők, de még szakmunkások sem a megyében. Ez persze kecsegtető lehetőségeket kínál a TÓTH ERZSÉBET: Jó lenne elvégezni a textilipari szakközépiskolát. pályakezdő ifjú szakembereknek. Jöttek is esőstől a fővárosból Új fehértóra, de mint utólag kiderült többségüket nem a szakmai siker, hanem a meggazdagodás reménye vonzotta ide. Sokan el is mentek egy-két év után. Nincs más mód: helyben kell „kinevelni” a vezetőket. Az új fehértói gyárból most készül elmenni a fonodavezető. S ezzel megindult a láncreakció. Új ember áll a fonodá élére, akinek a helye ezzel szintén megürül. Azt is be kell tölteni, s így tovább ... Ha nem férfi, hanem nő? — Szerintem az érvényesülés lehetősége mindenhol megvan. Persze azért szerencse is szükséges hozzá, sőt tenni is kell érte valamit — halottuk a főmérnöktől. — Magam például beiratkoztam a könnyűipari műszaki főiskolára. Ugyanis eredményeket csak úgy lehet elérni, ha töviről-hegyire ismerem a szakmát. Az ár persze drága. Keveset vagyok a gyermekeimmel, s az otthoni munkák szinte teljes egészében a feleségemre hárulnak. A család KAZAI PÉTER: Januártól — úgy néz ki — rám bízzák a csoport vezetését. (Jávor László felvételei) érdekében egyikünknek le kellett mondani a szakmai érvényesülésről. S ezt nálunk a feleségem vállalta. De vajon eljuthatott volna Temesfalvi Miklós a főmérnöki székig — ha történetesen nem férfi, hanem nő? — Kicsit nehezebben, de azt hiszem igen. Feltéve, ha a hátország, vagyis a család tehermentesít. Hiszen kevés nő van, aki a családtól el tud venni időt a munka javára. Tudja mi volt az itt töltött évek alatt a legnehezebb? Megfelelni az elvárásoknak. Sokat dolgozom. Naponta nyolc-tíz órát, néha tizenkettőt is. S számítsa hozzá, hogy nap mint nap vonattal jövök ki Űjfehértóra Nyíregyházáról. — Nekem nincs férjem, nincsenek gyermekeim, de e nélkül is mindeddig hátrányt jelentett számomra, hogy nő vagyok — veszi át a szót Rákos Margit. — Elsősorban anyagilag. Jogtalannak tartom, hogy a családi körülmények döntő tényezőnek számítanak abban, hogy ki mennyi fizetést kap. Elvégre nem azért kapnak az emberek pénzt, mert egy, vagy több gyermeket nevelnek — hanem az elvégzett munka alapján. Legalábbis elvileg... — Mint munkaügyi osztályvezető azt tapasztalom, hogy maguk a nők sem tesznek eleget azért, hogy jobban elismerjék őket. A mi osztályunkon sok az egyedülálló lány. Tudomásul kell venni, hogy a boldoguláshoz az nem elég, ha van valakinek egy protektora, hanem tanulni is kell érte. Hiába bíztatom a lányokat, hogy képezzék magukat, alig van bennünk ambíció. Egy mérlegképes könyvelői tanfolyam elvégzésével akár csoportvezetők is lehetnének, de ezt alig értékelik. Beérik az íróasztallal. A múltkor megkeresett egy kolleganő, hogy szeretne nyelvet tanulni. Ha nem intézem el neki, hogy felvegyék a tanfolyamra akkor ma sem tanulna. De ez még nem minden. Ugyanis minden egyes alkalommal noszogatnom kell, hogy elmenjen az órára. Mert magától nem menne el. Sajnos egy kézen megszámolhatom, hogy kik azok a nők, akik lépni szeretnének fölfelé. „Menyasszony vagyok..." Tóth Erzsébet — reméljük — a’ törekvők közé tartozik. Tervei vannak, bár maga sem tudja, valóra válnak-e. — Gondoltam arra, hogy jó lenne elvégezni a textilipari szakközépiskolát. Tavaly betegség miatt késtem le a -felvételit. Igaz nem is nagyon bántam, mert Pestre kellett volna járnom a Bolyai szak- középiskolába. Nem tudom, hogy lesz-e valami a tanulásból, ugyanis menyasszony vagyok. A vőlegényem nem szól bele a tanulásba. De ha férjhez megyek, ki tudja, lesz-e rá időm ... ? Rákos Margit mondta: —> Nálunk kevés a férfi, de aki elvégezte a szakközépiskolát, az törekszik arra, hogy legalább technikus legyen. Mint Kazai Péter is: — Szeretnék továbbtanulni. A szakközépiskolai végzettséggel — ha jól dolgozom — legfeljebb művezető lehetek. Jelentkezni szeret- ‘nék könnyűipari műszaki főiskolára, ebben támogat is a vállalat. Mehettem volna rögtön érettségi után, de úgy gondoltam ha legalább egy évig dolgozom, az csak a hasznomra válik. Jövőre megpróbálom. Ha pedig nem sikerül a felvételi, legalább technikus szeretnék lenni. Az ember örök elégedetlen. Ha magasra jut, még feljebb vágyik. De vajon tudja, meg- érzi-e, hogy hol az a pont, melyen túllépni — épp a siker érdekében — fölösleges kockázat? Temesfalvi Miklós így beszélt erről: — Néhány évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy hamarosan főmérnök leszek. Nagyon szeretem ezt a munkát. Vannak szép eredményeink, de még rengeteg a tennivaló ebben a fiatal gyárban — így javítanunk kell a minőséget. A termelésbe legjobban főmérnöki szinten lehet beavatkozni — ezért szakmailag ez a munkakör áll hozzám legközelebb. Meddig vállalom? Amíg újat tudok produkálni... Házi Zsuzsa KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
