Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

2 Kelet-Magyarorszag 1982. december 17. Elfogadták a jövő évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról) vállalkozások kibontakozásá­nak. A közlekedésben és a hír­közlésben fokozott figyelmet kell fordítani a minőség javí­tására, a személyszállításban a pontos „menetrendre” a kulturáltságra, az áruszállítá­si igények rugalmasabb kielé­gítésére. Ez utóbbi természe­tesen nemcsak a közlekedés, hanem a termelők, kereske­dők feladata is. Minden vál­lalattól — kicsitől és nagytól egyaránt — elvárjuk, hogy a nehéz világpiaci körülmények ellenére elősegítse gazdaságos exportjának növekedését. Ez nem csupán a mai devizális gondok leküzdésének feltéte­le, hanem egész gazdaságunk dinamizálásának legfőbb esz­köze. Az exportvállalkozási, a fővállalkozási forma, a rend­szerexport sokat tehet azért, hogy termékeink és a magyar munka jó hírnevét minden piacon megalapozzuk. A megfelelő áruellátás nem csekély felelősséget ró a ke­reskedelmi és szolgáltató vál­lalatokra is, jobb munkájuk mellett szervezetük továbbfej­lesztését igényli. Annál is in­kább, mert tudjuk, hogy a je­lenlegi körülmények között a lakosság érzékenyen reagál a minőség, a kínálat az áruel­látás hiányosságaira. Az élet azt bizonyítja, hogy számítani kell olyan körül­ményekre, amelyek nem tű­rik meg, hogy a gazdaságirá­nyítás passzív maradjon. Ha a szabályozók ennek nyomán elszakadnának a reális fel­tételektől, követelményektől, akkor a hatásukat gyorsító, azokra rásegítő operatív in­tézkedések szerepe szükség­szerűen tovább növekszik. De a váratlan, nehéz problémá­kat nem intézhetjük el pusz­tán — az egyébként szüksé­ges és indokolt — rendkívü­li állami intézkedésekkel. Ezek adott esetben szüksége­sek, de nem mentenek fel a tartós hatású intézkedések alól. Ezért kell a pénzügyi szabályozás szelektív ösz­tönző és korlátozó vonásait lankadatlanul erősíteni. Azok a mégoly korlátozó intézkedések is, amelyek jobb munkára serkentenek, új, ha­tékony folyamatokat indíta­nak meg, erősítik a teljesít­ményeken alapuló differen­ciálást. S ezek minden bi­zonnyal a szabályozó rendszer tartós alapjai lesznek 1984-re és 1985-re is. Azokon, ame­lyek nem késztetik a gazda­ságos vállalatokat, a piacon is elismert többletteljesít­ménnyel kirukkoló kollektí­vákat további fejlődésre, sőt módot adnak a közepeseknek a tartós fennmaradásra — várhatóan a továbbiakban is változtatnunk kell. Gondosan mérlegeljük te­hát az egyensúly gyors javí­tásából fakadó, esetenként a kényszerű alkalmazkodás je­gyeit magán viselő lépéseket és az érdekeltség, a szerveze­tek rendszeres . fejlesztését szolgáló, a jövőre felkészítő követelményeket egyaránt. A vállalatok ma az 1983-ra érvényes szabályozók ismere­tében készülnek a jövőre. A szabályozók módosításainak egyik jellemző vonása, hogy fokozottan elismerik — egye­bek közt az árképzésben — az exportteljesítményeket, a külkereskedelmi érdekeket. Másik jellegzetes vonásuk az, hogy — a változtatás válasz­tott módszerével — a tiszta jövedelem nagyobb közpon­tosítására irányuló lépések szándékaink szerint -hosszabb távon jobban kedveznek az eredményesebben dolgozó vállalatoknak, mint eddig. Kedvezőbbek lesznek a felté­teleik a keresetek növelésére, és a szigorúbb követelmé­nyek mellett is nagyobb le­hetőségük lesz ahhoz, hogy fejlesztési forráshoz jussa­nak. Miközben egészében A költségvetés tervezett bevételei 1983-ban 523 és fél milliárd forintot tesznek ki, míg a kiadások összege 533,7 milliárd forint. A hiány 10,2 milliárd forint, az ideinél ki­sebb. A bevételeket és kiadáso­kat alapjában két tényező határozza-meg.. Egyfelől a vállalatoktól származó bevé­telek, másfelől a költségveté­si intézményekre és a pénz­beli társadalmi juttatásokra fordított kiadások. A vállala­toktól származó tiszta — te­hát a támogatásokkal csök­kentett — bevételek elő­irányzata arra épül, hogy a népgazdaság összes jövedel­me folyóárakon számítva az ideihez hasonlóan 7 százalék­kal növekszik. A keresetki­áramlás üteme mérséklődik és így a tiszta jövedelem 11 százalékos emelkedésére szá­mítunk. A tiszta jövedelem­ből a költségvetésbe befize­tett összeg aránya 1 százalék- ponttal nagyobb lesz az idei­nél; ez szükséges ahhoz, hogy a hiányt csökkentsük. A jövedelem képződésére és terv szerinti elosztására nagy hatással van a szabá­lyozók, köztük a pénzügyi sza­bályozók. Szerepüket akkor töltik be, ha az objektív kö­vetelményekhez igazodnak, legyenek azok számunkra kedvezőek, vagy kedvezőtlen­nek tűnők. a pénzügyi szükségszerűen korlátozzuk a fejlesztés forrásait, továbbra is kezdeményezzük a konver­tálható exportárualapok nö­velését, az energia ésszerű felhaszná-lását, az anyagtaka­rékosságot szolgáló beruházá­sokat. , A vállalati befektetéseket kívánja hatékonyabbá tenni áz a lehetőség, hogy a vál­lalatok a jövőben az érdekel­tek közötti szabad megálla­podás alapján saját forrásai­kat nemcsak saját vállala­tuknál, hanem — az eddigi­eknél rugalmasabban, kötet­lenebbül — más vállalatok­nál kínálkozó kedvező fej­lesztésekre is befektethetik. Emellett a vállalatok a pénz­intézetek közreműködésével kibocsátott és vállalati fej­lesztési forrásokból vásárol­ható kötvényekkel szintén növelhetik beruházási lehető­ségeiket. A gazdasági Szabályozás javítása mellett a vállalati gazdálkodást a vállalati irá­nyítás, vezetés tökéletesítése és a szervezeti réndszer na­gyobb rugalmassága is képes elősegíteni. A vállalati szer­vezet, méretek és funkciók alakításának folyamata to­vább halad, erősítjük a nagy- vállalaton belüli önálló el­számolás, a belső érdekeltség rendszerét is. Emellett to­vábbi lépéseket teszünk az irányban, hogy folyamatosan megreformáljuk a vállalatok felügyeletét és vezetését. A vállalati felügyelő bizottsá­gok, illetőleg igazgató taná­csok tágabb körű, új funk­ciókat kapnak. Sok nagyvál­lalatnál olyan felügyelő bi­zottság működik majd, amely a minisztériumtól átveszi a felügyeleti ellenőrzés szere­pét és előremutató, vélemé­nyező feladatot is el fog látni. Elsősorban a több gyárból álló nagyvállalatoknál, a ve­zetés kollektív testületéként döntési joggal felruházott igazgató tanácsok fognak mű­ködni. Ezeknek — az igazga­tó gyakorlati vezetői felelős­ségét nem korlátozva — a vállalati stratégia kialakításá­ban lesz elsősorban szerepük. A vezetőkiválasztásban bő­vül az igazgatók jogköre, he­lyetteseiket ezentúl ők neve­zik ki. Bővült a nyilvános pályá­zatok szerepe a vezetőkivá­lasztásban. Ez nem helyette­síti a káderfejlesztési terve­ket. Ezekre mindenütt szük­ség lesz, de indokolt, hogy az e tervekben szereplő jelöltek is adott esetben pályázaton bizonyítsák rátermettségüket. Ugyancsak kedvező hatást várunk attól, hogy bővül a meghatározott időre szóló ki­nevezések köre. Ez a jelenle­ginél kedvezőbb feltételt te­remthet arra, hogy a vezetők időszakosan érdemben érté­keljék és adott esetben segít­sék az indokolt kádercserék könnyebb lebonyolítását. A vállalati teljesítmények és jö­vedelmek szorosabb összekap­csolása egyidejűleg indokolt­tá teszi, hogy a vállalati kol­lektívák, minden vállalati ve­zető, kinevezéséről, tevékeny­ségéről véleményt mondhas­sanak, legyen az akár az igazgató is. Az év elején megjelent ren­deletek nyomán egyre több kisvállalkozás indult meg az új formák szerint. Mintegy 80 százalékuk a szocialista gaz­dálkodási szervezetek keretei­A felsorolt és egyéb intéz­kedések tanúsítják: a válla­latok számíthatnak arra, hogy az irányítási rendszert a kö­vetkező években is tovább­fejlesztjük. Tovább folyik az a munka, amely arra irányul, hogy a vállalkozásszerű gaz­dálkodás mindenütt erősöd­jék, kiépítsük a vezetők egészségesebb kiválasztásá­nak feltételeit, hogy a válla­lati döntésekben szerepet ját­szó különféle érdekek egész­ségesebben jelenjenek meg, illetve érvényesüljenek. Eh­hez egyfelől határozott, a tel­jesítményeket megkövetelő és elismerő szabályozásra lesz mindig szükség, másfelől ar­ra, hogy a körülmények válto­zása miatt olykor ki nem ik­tatható átmeneti megoldáso­kat, de nem objektív követel­ményeket a vállalatok való­ban átmenetinek tekintsék és ne álljanak le lehetőségeik kihasználásában. A fokozódó követelmények következményeit tudomásul kell vennünk az állami költ­ségvetési intézmények gazdál­kodásában is. A költségvetési intézmények előirányzatai két követelményt kívánnak kielé­gíteni. Először: a költségveté­si intézmények kiadásai ne nőjjenek gyorsabban a válto­zó felhasználható jövedelem­nél; ezen belül érvényesüljön 1983-ban is végrehajtjuk a hatodik ötéves tervben kie­melt társadalmi fontosságú feladatokat. A költségvetés tartalmazza a lakásgazdálko- -dás és lakásépítés rendszeré­re vonatkozó határozatok pénzügyi kihatásait. Azt is előirányoztuk, hogy nagymér­tékben növeljük a lakásépí­tés céljaira nyújtott hiteleket és ennek alátámasztására a lakossági takarékbetétek fel­tételeit is vonzóbbá tesszük. Bővül annak a támogatásnak a köre is, amellyel a vállala­tok segíthetik dolgozóik la­kásépítését. Mindez hozzájá­rul ahhoz, hogy a hatodik öt­éves tervidőszakban elkészül­jön a tervezett 370—390 ezer lakás. A lakásépítésekhez szüksé­ges terület-előkészítési fel­adatok ellátásában fontos előrelépés, hogy a tanácsok már az idén szabad kezet kaptak a tanácsi célcsoportos beruházásokhoz kapott álla­mi támogatásaik felhasználá­sában. Ennek nyomán a ta­nácsok a közvetlen lakásépít­kezés helyett az előkészítési feladatokra csoportosítottak át mintegy kétmilliárd forin­tot. Ez nagyban segíti a ter­vezett lakásszám megépítését A lakáscserék előmozdítását szolgálják a cserével járó il­leték mérséklésére vonatkozó rendelkezések is. Az általános iskolai tan­termek számának gyarapítása a tanácsok és a lakosság áldo­zatos és sok helyen ötletes munkája nyomán a terv szerint valósul meg, néhol ben működik és segíti ered­ményesebben kihasználni a vállalati, szövetkezeti eszközö­ket. A tapasztalatok arra mu­tatnak, hogy e folyamat egé­szében jól alakul; igazán po­zitív társadalmi és gazdasági hatása viszont akkor lesz, ha a vállalat jól szervezett, s a teljesítmények és jövedelmek összhangjáról következete­sen gondoskodnak e kisvállal­kozási formák kialakításakor. Szeretném azonban ugyan­akkor megerősíteni azt az ál­láspontunkat, hogy a kisvál­lalkozások lehetősége egy pil­lanatig sem alternatívája a nagyvállalati gazdálkodásnak, és a vezetés javítására tett lépések mutatják, hogy a fej­lődést továbbra is elsősorban a vállalatok és szövetkezetek jobb működésére kívánjuk alapozni. a hatodik ötéves tervben kie­melt három társadalmi prog­ram — a lakásellátás, az ál­talános iskola és az egészség­ügy — fejlesztésének elsőbb­sége. Másodszor: a költségve­tési intézmények feladatai­kat a lehető legnagyobb ész­szerűséggel és takarékosság­gal lássák el, tevékenységüket olyan igények, követelmények szerint végezzék, mint ami­lyeneket ma a vállalatokkal szemben támasztunk. A költségvetési intézmé­nyek kiadásai 1983-ban ösz- szességükben 4,5—5 százalék­kal nőnek. Nagyfokú takaré­kossággal az intézmények jól elláthatják legfőbb funkciói­kat és dolgozóik bére a nép­gazdaság egészére tervezett ütemben növekedhet. A taka­rékosság azonban nem me­rülhet ki a fényűzési jellegű, vagy nélkülözhető kiadások megszüntetésében, hanem az intézményi és gazdálkodási rendszert ésszerűsíteni is kell mindenütt, ahol erre mód van. Nem a tavalyi előirány­zat, hanem a funkciók legész- szerűbb ellátása a jövő évi kiadások objektív mércéje, s ehhez adott esetben a meg­szokottól eltérő megoldásokat kell követni. Hasonló maga­tartást várunk a társadalmi szervektől is. túl is haladja azt. A legtöbb településen elérhető, hogy a tanulók számának gyors nö­vekedése miatt ne romoljék az ellátás minősége. Az egészségügyben a kór­házi ágyak száma 1981 és 1983 között a tervezett ütem­ben gyarapodik és a jövő év végére eléri a százezret. A más vonatkozásban itt-ott mutatkozó elmaradást eddig nem pénzhiány okozta. Tény azonban, hogy bizonyos szak­mai fejlesztésekre a tervezett­nél csak kevesebbet fogunk tudni fordítani. Az intézmények hatékony gazdálkodását jobb gazdálko­dási, érdekeltségi rendszerrel kívánjuk elősegíteni. Fokozó­dik szerepük bevételeik meg­határozásában, a rendelkezés­re álló források átcsoporto­sításában. A hatékonyabb munkát se­gíti az egészségügyi, az oktatá­si és a kulturális intézmények körében megindult integráció is, mindenütt, ahol megfon­toltan és ésszerűen valósít­ják meg. örvendetes például, hogy a gazdasági-műszaki el­látó és szolgáltató szervezetek egyre több helyen vállalnak át gazdasági és ügyviteli te­endőket az intézményi veze­tők operatív feladatai közül, örvendetes jelenség, hogy például a nagy értékű műsze­rek közös használata tért hó­dít az Ipari Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Aka­démia irányította intézmé­nyekben. Hasonló eredmény az is, hogy a Belkereskedelmi Erősíteni kell szabályozás ösztönző vonásait Ésszerűsíteni kell az intézményi gazdálkodási rendszert Kiemelt feladat a lakásgazdálkodás és -építés és az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a kor­mány intencióiból kiindulva öntevékenyen módosította irányítási és szervezeti rend­szerét. Hasonló előkészületek foly­nak a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériumban is. A módosítások nyomán az irá­nyító munkában erősödik a közgazdasági szemlélet, foko­zódik a vállalati önállóság, és csökken az irányításban fog­lalkoztatottak száma. Indo­kolt és indokolt lesz bizonyos költségvetési, de szolgáltató- jellegű intézmények vállalat­tá alakítása is. Növekednek az egészségügyi, az oktatási és kulturális kiadások Az intézményi kiadások kö­zül az egészségügyi, az ok­tatási és a kulturális kiadá­sok továbbra is az átlagos­nál gyorsabban, több mint 6 százalékkal növekednek az idei várható színvonalhoz ké­pest; s ezáltal mód lesz rá, hogy mintegy 800 kórházi ággyal, 2100 bölcsődei, 8000 óvodai férőhellyel és 1100 ál­talános iskolai tanteremmel bővülő intézményhálózatot működtessünk. A költségvetési feladatok között megfelelő szinten elő­irányozzuk a védelem kiadá­sait is, amelyekre az ideihez képest 4 százalékkal fordí­tunk többet. A szorosan vett igazgatási kiadások két és fél százalékkal emelkednek. Az intézmények zöme a la­kossággal szoros kapcsolatot tartó tanácsok irányítása alatt áll, az intézményi kiadások kétharmadával a tanácsok gazdálkodnak. Ebből adódik nagy politikai felelősségük, de egyben az a lehetőségük, is, hogy — miként a múltban is — megfelelően kiaknázzák a társadalmi összefogásban rej­lő lehetőségeket. Ezzel némi­leg bővíthetik is eszközeiket. Ez a munka akkor igazán eredményes, ha a tanácsok nyílt város- és községpoliti­kát folytatnak, ha terveiket megismertetik a lakossággal, és azok végrehajtásában is a lakosságra támaszkodnak. Nyugdíjakra és egyéb tár­sadalombiztosítási kiadási cé­lokra a jövő évben 106,9 milliárd forintot irányzunk elő, kilenc százalékkal többet az ez évi kiadásnál. Ez az összeg fedezi az eddigi köte­lezettségeinkkel járó növekvő kiadásokat, és lehetővé teszi, hogy az év derekától a két­gyermekesek és az eddig jo­gosult egygyermekesek csalá­di pótlékát gyermekenként havi 110 forinttal felemeljük. A fiatal családok és a pálya­kezdők támogatására az egy­gyermekesek körében 6 éves korig a 130 forintos jövede­lempótlék ennél jóval na­gyobb összegű családi pótlék­ká alakul át. Szeptember elsejétől emelni tervezzük a kis nyugdíjjal bíró, régen nyugdíjazottak el­látását is. Az erre rászoruló idős, vagy egészségileg súlyo­san károsult kis jövedelmű háztartásoknak, főként egye­dülállóknak a megsegítésére a második féléviben növelni tudjuk a tanácsok szociális segélykeretét is. A társadalmi juttatások növeléséből adódó kiadások fedezetét azonban részben más jövedelmek át­csoportosításával tudjuk elő­teremteni. Ezért egyes szer­vek költségvetési támogatását mérsékelnünk kell, illetőleg ezek befizetési kötelezettségét növelni, és növelnünk kell a hétezer forint feletti kerese­tek után fizetendő nyugdíj­járulékot is. Mindenütt meg kell találni a célravezető utat A családi pótlék szélesebb körű emelése mellett meg fog szűnni az 1952-ben beve­zetett gyermektej-árkedvez- mény, amely csak néhány városban volt eddig megva­lósítható, tehát a kisgyerme­keknek csak kisebb hányadát szolgálta, míg a felemelt pót­lékot minden jogosult kapja. A felhalmozási kiadások jövőre az idei színvonalon maradnak a költségvetésben. Ezeket egyébként az előző évben nagymértékben, 1979- hez képest egyharmadával csökkentettük, és e kiadá­soknak ma majdnem a fele lakásépítési és tanácsi beru­házás. Állami nagyberuhá­zás a jövő évben nem kezdő­dik, jelentős esemény lesz azonban a paksi atomerőmű első gépegységének üzembe helyezése. A költségvetés ter­vezett — 10,2 milliárd forin­tos — hiánya nem kis ösz- szeg, de nem éri el a költség- vetési kiadások 2 százalékát. S ez a mai nehéz időkben kiállja a nemzetközi össze­hasonlítás próbáját. De hogy mégsem hangsú­lyozhatjuk eléggé a takaré­kosságot, annak több nyomós oka van. Egyrészt: az elő­irányzatokat csak megfelelő takarékossággal tudjuk úgy megvalósítani, hogy közben az állami kötelezettségeket színvonalasan ellássuk. Más­részt: más országoktól elté­rően nem számolhatunk az­zal, hogy a költségvetési hi­ány fedezésére külföldi hite­leket veszünk fel. Korlátozott. 7—8 milliárd forint mértékű lehet a tartós, a kötelező vállalati betétek alapján jegyezhető, és idén először alkalmazott kötvény- kibocsátás, illetve az ebből származó bevétel. Ezért a végrehajtás során a költség- vetési hiány lehetőség sze­rinti további csökkenése min­denképpen indokolt célkitű­zés. Az 1983. évi terv és költ­ségvetés igényes feladatokat tükröz. Megköveteli, de meg is engedi minden embernek, minden közösségnek, hogy osztozzon saját korának cse­lekvéseiben, hiszen a teljesít­mény, a költség, a szervezett­ség olyan fogalmak, amelye­ket minden dolgozó a ma­ga területén cselekvőén befo­lyásolhat. Az elmúlt évek vi­lággazdasági hatásainak ha­zai tapasztalatai rávezettek bennünket arra, hogy nem szabad a sokszor látszólag könnyebb úton haladnunk. Mindenütt meg kell talál­ni a célravezető utat, még ha az rögös is. A vállalatoknál például úgy, hogy a demok­ratikus jogok és kötelezettsé­gek szélesebb körű érvénye­sítésével, igényes vezetéssel és bátrabb vállalkozókész­séggel jobban összhangba hozhatók legyenek mai köve­telményeink és holnapi óha­jaink. A tanácsoknál az ügy­intézés lelkiismeretes, önte­vékeny és emberi legyen, hi­szen ez az igény erősödik. A kisvállalkozás, a magánerő­ből történő lakásépítés és a településfejlesztés sokszor gondos mérlegelést követel a tanácsi munkában. A köz­ponti irányító szervek átfo­góan felelősek az előrelátó, a hatékonyabb irányító mun­káért. Van tehát ok és van tér az újszerű gondolkodásra és cselekvésre, de élni kell vele. Sok segítséget várunk ehhez a társadalmi szervek­től. A Magyar Népköztársaság 1983-ra összeállított költség- vetése szintén ezeket a szán­dékokat tükrözi — mondotta befejezésül a miniszter, kér­ve az országgyűlést, hogy a költségvetést vitassa meg és fogadja el. Hetényi István pénzügymi­niszter expozéját vita követ­te, majd interpellációra ke­rült sor. Ezzel véget ért az országgyűlés téli ülésszaka.

Next

/
Thumbnails
Contents