Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

1982. december 17. Kelet-Magyarország 3 HAVASI FERENC: Gazdaságpolitikánk a nemzetközi fizető­képesség fenntartását állította előtérbe Felszólalt a vitában Havasi iFerenc (Komárom megye, 1. Vk.), az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára is. — A Központi Bizottság legutóbbi ülésén áttekintette ez évi fejlődésünk tapasztala­tait, megvitatta és elfogadta az 1983. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit — mondotta elöljáró­ban. — Az ülés megállapítot­ta, hogy a jövő évi terv vég­rehajtásának középpontjában az ország fizetőképességének fenntartása, az egyensúlyi helyzet javítását szolgáló tar­tós tényezők kibontakoztatá­sa és az elért vívmányok megvédése áll. Meggyőződé­sem, hogy jövő 'évi feladata­ink e pár mondatos összefog­lalása önmagában is jól érzé­kelteti az egész ország, a nép előtt álló tennivalók lénye­gét. A továbbiakban arról szólt, hogy a nemzetközi politika' viszonyok 1979-től — nen egyszer drámai módon — ki­éleződtek. Az 1975-ös helsinki szellemet, az enyhülés idő­szakát ismét a hidegháborús időkre emlékeztető évek kö­vették. A leszerelést a fegy­verkezési verseny újabb for­dulói, a párbeszédet és a tár­gyalásokat a konfrontáció váltotta fel. Mi akkor kezdtünk egyen­súlyi törekvéseink erőtelje­sebb megvalósításához, ami­kor például a NATO elhatá­rozta a közép-hatósugarú amerikai rakéták Nyugat- Európába való telepítését. Amikor ismételten felvető­dött a neutronbomba gyártá­sának és a korlátozott euró­pai nukleáris háborúnak őrült gondolata. Az utóbbi két-három év­ben a legtöbb tőkés ország­ban stagnált, vagy csökkent a lakosság fogyasztása, ve­szélybe 'került több, korábban kiharcolt szociális vívmány. Nem meglepő tehát a megél­hetésükben veszélyeztetett tö­megek bizalmának megingá­sa, a kormányok egész sorá­nak bukása, kormánykolíciók felbomlása, a szakszervezetek és a tőkések közötti szokat­lan kompromisszumok, ame­lyekről az utóbbi években egyre gyakrabban olvasunk, hallhatunk. Mindezek együt­tes hatására a világkereske­delem lényegében stagnál, az árupiacok rendkívül kedve­zőtlenek, a kereslet lanyha. Ilyen körülmények között eladásaink fokozása, sőt fenn­tartása is — ha egyáltalán van rá mód — csak romló ér­tékesítési feltételekkel, zöm­mel csökkenő árakon lehet­séges. Számítások szerint 1981—82-toen az árak esése a nem rubelelszámolású kivite­lünkben 7—800 millió dollár devizabevétel-kiesést okozott, s ezen belül az élelmiszeripa­ri termékek árcsökkenése 150—170 millió dollárt tett ki. A számunkra nagy veszte­séget okozó külső környezet- változásra, s kihívásra a magyar gazdaság adottságai­nak és felkészültségének meg­felelően igyekezett válaszolni. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében különös gondot fordítottunk a kivitel fokozására. Ebben kétségtele­nül jelentős eredményt ér­tünk el, hiszen a legutóbbi négy év alatt — ilyen nehéz piaci feltételek között is — valumenében 25 százalékkal növeltük tőkés kivitelünket. A kivitel bővítésében az élel­miszer-gazdaság járt élen, amely 44 százalékkal növelte a nem rubelelszámolású ex­portját. A kedvezőtlen keres­leti viszonyok, a különféle korlátozások azonban gátját szabták annak, hogy a kivi­telt a szükséges mértékben bővíthettük volna. Ez a beho­zatalt is behatárolta, s döntő szerepe volt a tervezettnél mérsékeltebb gazdasági növe­kedésben. Az egyensúlyjavítás kez­dettől fogva együtt járt a belföldielhasználás, ezen belül a felhalmozás mérsék­lésével. Különösen rákény­szerültünk erre ebben az év­ben, amikoris a nem rubel- elszámolású áruforgalomban jelentős többletet kell elér­nünk, olyant, amilyent 1985- re terveztünk. Feltehető a kérdés, hogy vajon gazdaságunk teljesít­ményei csökkentek-e az utób­bi években, vagv egyáltalán: miből adódnak a jelen gond­jai. Nyugodtan állithaljUK, hogy a magyar ejzdaság tel­jesítményei nem csökkentek, hanem nőttek; más kérdés, hogy bennünket sújtó válság- hullámok okozta veszteségek a teljesítményeket felülmúl­ják. Nem lebecsülendő ered­mény, hogy e nehéz évek alatt valamennyi termelőágazat tel­jesítménye, teljesítőképessége növekedett. A nemzeti jöve­delem termelése — négy év alatt — 4—5 százalékkal, az ipari és mezőgazdasági ter­mékek termelése 5—7 száza­lékkal nőtt. 1982-ben a meg­termelt nemzeti jövedelem összege — összehasonlítható árakon — 16—17 milliárd fo­rinttal több volt, mint 1980- ban és 21—22 milliárd fo­rinttal több mint 1978-ban. Elért eredményeink védel­me, a gazdaság folyamatos működőképességének bizto­sítása elengedhetetlenné tet­te, hogy gazdaságpolitikánk­ban egyértelműen a nemzet­közi fizetőképesség fenntar­tását állítsuk előtérbe. A ki­alakult helyzetben és a felté­telek várható alakulása alap­ján ez több évre szóló köve­telmény, minden további cél eredményes elérésének elen­gedhetetlen feltétele. Ezeknek az eredményeknek az elérését döntően olyan té­nyezők segítették eddig is, és reméljük segítik a jövőben is, mint pártunk 26 éve foly­tatott politikája és ennek eredményeként a Magyaror­szágon megvalósuló szocia­lizmusról idehaza és külföl­dön kialakult kedvező kép. Belpolitikai stabilitásunkat partnereink nagyra értékelik, politikájuk alakításánál el­lenfeleink is kénytelenek számításba venni. Az év során több ízben for­dultunk segítségért a Szov­jetunióhoz. Igaz, minden ké­résünknek nem tudtak eleget tenni, de néhányszor, amikor a legjobban kellett, segítsé­günkre voltak, s ezzel ismé­telten bizonyságát nyújtották testvéri együttérzésüknek, se­gítőkészségüknek, amely a szovjet népet, a 60 éves fenn­állását ünneplő első szocialis­ta államot mindig is jelle­mezte. Erre gondolva e hely­ről is üdvözletünket és jókí­vánságainkat küldjük a fenn­állásának 60. évfordulóját ünneplő Szovjetuniónak, a szovjet embereknek. Végül méltányolandó té­nyező az is, hogy nemzetközi gazdasági, pénzügyi kapcso­lataink a nem szocialista or­szágokkal, ezek kereskedel­mi, üzleti köreivel korrektek. Az 1983. évi terv- és költ­ségvetési javaslat az 1978 decemberében kialakított gazdaságpolitikai irányvona­lat követi és a XII. kongresz- szus határozatainak megva­lósítását szolgálja. Követel­ményei számolnak a külső feltételek támasztotta maga­sabb igényekkel, a gazdasági folyamatokban rejlő ellent­mondások folyamatos felol­dásával, s nagy hangsúlyt helyeznek szocialista vívmá­nyaink megőrzésére. Olyan világban élünk, amely a jövőben is tartogat­hat előre nem látható esemé­nyeket, s amelyekre nehéz felkészülni. Olyan országban élünk, amely adottságai miatt nem fejlődhet szélesebb vi­lággazdasági kapcsolatok nél­kül. A világgazdaságot olyannak kell vennünk, ami­lyen, a feltételekhez nekünk kell alkalmazkodnunk, mivel azok a jövőben sem lesznek tekintettel ránk. Az 1983. évi terv ezért a népgazdaság külső egyensú­lyi helyzete megszilárdításá­nak, fizetőképességünk meg­őrzésének ad ismét elsőbbsé­get. Olyan körülmények kö­zött kell ezt megvalósítani, amikor a hehozatal összessé­gében nem növelhető, az ér­tékesítési lehetőségek nem javulnak. A nemzetközi fize­tőképesség folyamatos fenn­tartása érdekében vállalnunk kell mindazon népszerűtlen lépéseket, amelyeket az ala­csony felhalmozási arány, az az életkörülményeket befo­lyásoló intézkedések, vala­mint a vállalati gazdálkodást szigorító szabályozó módosí­tások jelentenek. — Az életszínvonal védel­me továbbra is alapvető cé­lunk és feladatunk, de ennek 1983-ban csak a külső egyen­súlyi helyzet javításának kényszerű előrehozásával ösz- szehangoltan tehetünk eleget — mondotta ezt követően Havasi Ferenc. — Az élet- színvonal védelmének is alapvető és közvetlen előfel­tétele nemzetközi fizetőké­pességünk fenntartása. A lakosság ezekben az órákban is — amikor az or­szággyűlés ülésezik — érdek­lődéssel kíséri munkánkat. Az életszínvonal várható alaku- lásával kapcsolatban a köz­véleményben egyaránt jelen van a bizakodás és az aggo­dalom. Még hamis híreket is haliam újabb nagymértékű áremelésekről. Erről most sem mondunk mást, mint ami már a Köz­ponti Bizottság közleményé­ben is szerepelt. A központi intézkedési körbe tartozó alapvető fogyasztási cikkek­nél és szolgáltatásoknál a már bejelentetteken kívül nem tervezünk áremeléseket. Kádár János látogatása a Népszabadság szerkesztőségében A dolgozó emberek számta­lanszor adták tanújelét poli­tikánk iránti elkötelezettsé­güknek, megértésüknek, fe­gyelmezettségüknek, és nagy­korúságuknak. A párt Köz­ponti Bizottságának az e faj­ta társadalmi megértés, amelyben a bizalom ismételt kifejezése is benne foglalta­tik, mindig és most is meg­sokszorozza kötelezettség- és felelősségtudatát. Az 1983. évi feladatok megoldásán túl fontosnak tartjuk a népgazdaság továb­bi kedvezőbb fejlődési lehe­tőségeinek megalapozását, a hosszabb távú kibontakozást pegítő megoldások kimunká­lását. A kormányzati szervek hónapokkal ezelőtt elkezd­ték az 1984—85-ös évek fel­adatainak meghatározását, halad a távlati tervezőmun­ka, megkezdődtek az előké­születek a népgazdaság hete­dik ötéves tervének előkészí­téséhez, s befejezéshez köze­ledik az ipar helyzetét és fel­adatait áttekintő vizsgálat is. Korábbi elhatározásaink­nak megfelelően több szakér­tői bizottság dolgozik gazda­ságirányítási rendszerünk szükséges továbbfejlesztésén, amelyről az illetékes társa­dalmi és állami vezető testü­letek döntenek majd. Fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy a gazdaságirányítási rendszert a reform alapelvei­ből és 15 éves gyakorlati ta­pasztalataiból kiindulva úgy fejlesszük tovább, hogy az egyidejűleg mozdítsa elő az intenzív fejlődésből és a vi­lággazdaság gyorsuló válto­zásaiból adódó feladatok eredményesebb megvalósítá­sát, s az eddiginél is jobban építsen a vállalatok önálló­ságára, az egyének és kollek­tívák felelős kezdeményezé­seire, ami egyben alapja a hatékony központi irányítás­nak és a szocialista tervgaz­dálkodásnak. Nemzeti méretű az egyet­értés haladásunk alapvető irányaival, a társadalmunk előtt álló feladatok és azok megoldásának mikéntjével. Az ország lakossága egyre jobban tudatában van szocia­lista értékeinknek, becsüli és félti ezeket, ragaszkodik hoz­zájuk. Bizalommal tekint a párt és a kormány törekvé­seire, amelyek vívmányaink megőrzésére és azok bővíté- tésére irányulnak — mondot­ta végezetül Havasi Ferenc. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtök este láto­gatást tett a Népszabadság szerkesztőségében. A látoga­tásra elkísérte Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, és Lakatos Ernő, a Központi Bi­Magyar—olasz külügymi­niszteri tárgyalásra került sor csütörtökön Rómában. Púja Frigyes, aki Emilio Colombo meghívására szerdán érkezett az olasz fővárosba, megbe­szélést tartott az olasz diplo­mácia irányítójával a kétol­dalú kapcsolatok helyzeté­A magyar és az egyetemes kultúra kimagasló alakja, a világ zeneirodalma és a zene- pedagógia korszakos hatású alkotója, Kodály Zoltán szü­letésének 100. évfordulóján, csütörtökön este emlékhang­versenyt rendeztek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola nagytermében. A Kodály Zoltán-emlékbi- zottság ünnepi estjén részt vett Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke, a Kodály Zoltán-emlékbizottság elnö­ke, Sarlós István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Jelen volt a kor­mány több tagja, a társadal­mi és tömegszervezetek szá­mos vezetője, a Kodály Zol­tán-emlékbizottság tagjai, po­litikai, társadalmi és kulturá­zottság osztályvezetője. Be- recz János, a Népszabadság főszerkesztője a lap munká­járól tájékoztatta Kádár Já­nost, aki a szerkesztő bizott­ság tagjaival folytatott be­szélgetés során az időszerű politikai kérdésekről és a pártsajtó előtt álló feladatok­ról szólott. tőségéről, továbbá a nemzet­közi helyzet főbb kérdéseiről. Púja Frigyes hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg az olasz külügymi­nisztert. Emilio Colombo a meghívást köszönettel elfo­lis életünk kiemelkedő sze­mélyiségei. Az ünnepségen részt vett a Budapesten akk­reditált diplomáciai képvise­letek több vezetője is. A díszünnepségen Láng István, a Magyar Zeneművé­szek Szövetségének főtitkára mondott beszédet. Ezután Köpeczi Béla művelődési mi­niszter emelkedett szólásra. Az emlékhangverseny rész­vevői a műsorban Kodály kórusműveiből hallhattak részleteket. Többek között felcsendültek a Föjszállott a páva, a Jézus és a kufárok, valamint Psalmus Hungari- cus hangjai. Közreműködött a Magyar Rádió és Televízió énekkara — karigazgató Sap- szon Ferenc —, valamint az Állami Hangverseny-zenekar, Ferencsik János vezényleté­vel. Púja Frigyes római tárgyalásai ről, ezek fejlesztésének lehe­gadta. Emlékhangverseny Kodály Zoltán születésinek 100. ivforduliián Fodor István szabolcs-szatmári képviselő felszólalása Az alábbiakban részleteket közlünk Fodor István megyei képviselő felszólalásából. — Választókörzetem, Vásá- rosnamény város és a kör­nyező községek dolgozói ne­vében kívánok szólni első­sorban, de néhány gondola­tot megyénkkel összefüggés­ben is felvetnék. Megyénkben az alapellátá­si feladatok költségvetési le­hetőségeit 1983-ra több mint kétszeres ütemben növeljük. A lakosság összetételének alakulását figyelembe véve , kiemelt feladatunk az alsó fokú oktatás és az egészség- ügyi alapellátás. Általános is­kolai tanteremépítési ter­vünket 1982-ben túlteljesítet­tük, 1983-ban is azt tervez­zük, hogy ezen a területen a VI. ötéves tervben megfogal­mazott feladatokat meg kell valósítanunk. Az iskolás korú gyermekek számának alaku­lása ezt kötelezővé teszi szá­munkra. Külön feladat ná­lunk az öregekről való gon­doskodás. Mintegy 106 ezer nyugdíjkorhatáron felüli la­kos van megyénkben. Az egész megyei költségvetés 3,6 százalékát szociális ellátásra kell fordítanunk. Ennek nö­vekedési ütemét több mint 11 százalékkal tervezzük 1983- ra. Szólnom kell egy olyan gondról, amely a költségve­tés számai mögött húzódik meg. Nálunk a településszer­kezetből, a termelésszerke­zetből, a népesség összetéte­léből adódóan nagyon nehéz a községek népességmegtartó képességét javítani. Megyénk lakosságának valamivel több mint egyharmada kisközsé­gekben lakik, ahol a foglal­koztatás, a kommunális, a kereskedelmi ellátás és szol­gáltatás, a művelődés meg­felelő lehetőségei nagyon ne­hezen teremthetők meg. A kistelepüléseken élő la­kosság életkörülményein úgy szándékozunk javítani, hogy a községek fejlesztését, szé­pítését, kulturáltabbá tételét, a közhasznú társadalmi mun­kát, az anyagiak jobb koor­dinációját hatékonyabbá tesz- szük, fokozzuk a lakosság fe­lelősségét a szülőföld és a .munkahelyek fejlesztéséért. Vannak azonban olyan gondjaink — szíves figyel­mébe ajánljuk a tisztelt kor­mánynak —, amelyeket csak központi támogatással tudunk megoldani. Ilyen a lakosság húsellátása, Szabolcs-Szat- már megye a legkisebb kere­tet kapja az országban tőke­húsból, töltelékáruból. Ez azt eredményezi, hogy a telepü­lések jelentős hányadában, 89 községben még húsbolt sin­csen, az itt élők egyáltalán nem jutnak tőkehúshoz és egyre kevesebben töltelék­áruhoz, a közlekedési vitel­díjak emelése miatt pedig meggondolják a városokba való utazást — bár ott is akadozik az ellátás. Tudjuk, feladatai vannak e téren a kistermelőknek, az ÁFÉSZ-eknek, de úgy gon­doljuk, megyénk lakóinak jogos az igénye egy igazsá­gosabb keretelosztás iránt. Ezt követően választókerü­lete eredményeiről és gond­jairól szólt, majd a követke­zőkkel fejezte be: — Az 1983. évi célkitűzé­seket és a tervezett intézke­déseket reálisnak, teljesíthe­tőnek tartom. Ehhez azonban még eredményesebben kell dolgozni minden becsületes, hazáját igazán szerető állam­polgárnak. A saját munka­kollektívám véleményét is­merve képesek és készek va­gyunk erre a jobb és ered­ményesebb munkára, ameny- nyiben ehhez a feltételeket Ibiztosítják. Havasi Ferenc felszólalását mondja

Next

/
Thumbnails
Contents