Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. december 14. Közvetít: a MÉH Ipari hulladék­katalógus Az ötlet — sajnos — nem a miénk. 1980 nyarán jutott el hazánkba a hír, hogy az European Waste Date Bank a Közös Piac országaiban ke­letkező évi 2 millió tonna hulladékról beérkező infor­mációkat naprakészen fel­dolgozza, s az érdeklődők rendelkezésére bocsátja. E hatalmas mennyiségű hulla­dékot mindeddig csaknem teljes egészében megsemmisí­tették, holott a szakértők vé­leménye szerint 70—90 szá­zaléka hasznosítható. E hír hallatára határozta el Bóna László, a MÁV deb­receni járműjavító üzemé­nek mérnöke, hogy megvaló­sítja régen dédelgetett ötle­tét, az ipari hulladékkataló­gust. Munkájához a televízió közvetítésével kért segítsé­get. A debreceni MÁV járműja­vító fiatal műszakiak és köz­gazdászok tanácsa, a Kelet­magyarországi MÉH Vállalat és az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés összefogása eredménye­ként ez év elejére elkészült a katalógus. Mintegy félezer címszót tartalmaz. Segítségé­vel a tervezőknek, anyagbe­szerzőknek, gyármányfej- lesztő szakembereknek lehe­tőségük van gazdálkodni a népgazdaság számára igen je­„rtős haszonnal. Hiszen az ipari termelés során keletke­ző fémhulladékok igen nagy része újra hasznosítható, így elkerülhetik a végállomást: a kohót. Feltéve, hogy a ter­melővállalatok tudják: hol, milyen mennyiségben, milyen fájtahasznosanyagok kelet­kéznek. Minderről tájékoztat a hulladékkatalógus, amely a műszaki jellemzők mellett közli azt is, hogy melyik vál­lalat ajánlja fel hasznosítás­ra az anyagokat. Vevő és eladó között a Ke­let-magyarországi MÉH Vál­lalat közvetít. A vásárló meg­rendelésére a hulladék árá­nál drágábban vásárolja fel a hasznosanyagot az eladótól, s ezt az új anyag áránál ol­csóbban adja el a vevőnek. A katalógust az Alkotó If­júság Egyesülés és a Kelet­magyarországi MÉH Vállalat terjeszti. Eddig mintegy 400 címre juttatták el a kiad­ványt — köztük szabolcsi vállalatoknak is. Sajnos egye­lőre még kevesen élnek a fel­kínált lehetőséggel. A záhonyi Barátság Áruházban a múlt hónapban több mint két és fél millió forintot for­galmaztak elsősorban élelmiszer és háztartási cikkekből. (Elek Emii felvétele) Gávavencsellő, Balsa; Kulcskérdés a nők foglalkoztatása A Patyolat, a fodrász, egy jó kisvendéglő ma már nem­csak a városban élők kiváltsága. A községekben lakók is igényesek a szolgáltatásokkal, s az ellátással szemben. Per­sze abban, hogy valaki városban vagy faluban telepedik-e le, nem ezek a legfontosabb tényezők, hanem mindenek- előtt a munkalehetőség- és a lakás. Mészöly Laura képei Gyermekkönyvek „Olvassatok niadenoap!“ Ötödik alkalommal rendez­ték meg a közelmúltban az országos gyermekkönyvhetet. A korábbi évekhez hasonló­an a cél továbbra is az, hogy minél több időt töltsenek a gyerekek a könyvek társasá­gában. A könyvtári hálózat kiépülése, a nagyobb pél­dányszámok ellenére keve­sebbet olvasnak a legfiata­labb korosztály tagjai. Az idei könyvünnepre hu­szonkét könyvújdonság jelent meg: szépirodalmi művek, meséskönyvek, kalandregé­nyek. A betűkkel most is­merkedők éppúgy találhatnak kedvükre valót, mint a na­gyobb iskolások. A könyves­boltok a vidéki iskoláikban könyvvásárokat rendeznek, így például a nagycserkesz! és a nyírszőlősi általános is­kolában, valamint a nyíregy­házi 7. számú óvodában. 'A legifjabbakhoz szól a Pöttyös óvoda sorozat leg­újabb kötete. A kis Pöttyös Panni, a huncut és melegszí­vű középső csoportos sorsát követi nyomon Szepes Mária. Az Eleven képeskönyv című kötetből megtudhatjuk, ho­gyan épít Rónai bácsi, az ezermester házfelügyelő az óvodások bevonásával forgó és színes szökőkutat, hogyan játszanak a gyerekek a cso­dálatos famozdonnyal és még sok-sok érdekességet. Az óvo­dások vidám és tevékeny éle­téről szóló könyvet F. Győr- ffy Anna rajzai díszítik. A tárgyalóteremből Az árokban rejtőzött Március 14-én, az ömbölyi kocs­mában ivott Heim Sándor 26 éves büntetett előéletű és testvé­re, Tibor 19 éves helybeli lakos. A kocsmában volt Kápku Mihály is es többen ittasan. Kápkuék el­határozták, hogy egy részeg tár­sukat hazakísérik. Kápku és egy társa kísérte a részeget, s mikor távoztak, a kocsmában egyébként is záróra volt. Legutoljára a társaságból Sza­bó István ment ki. Neki szólt oda Heim Tibor, hogy rendezzék előző esti nézeteltérésüket. Szabó belegyezett és egymásnak ugrot­tak, dulakodtak. Ekkor kiugrott az addig az árokban rejtőző He­im Sándor és egy karóval deré­kon vágta Szabót. Szabó segítségért kiáltott az előbbre haladó Kápkuéknak, hogy megtámadták. Kápku és társa visszafordult, ment a hang irányába, de mielőtt bármelyik is megszólalhatott volna. Heim Sándor a karóval Kápkut fejen ütötte. Kápku a földre zuhant, Heim Sándor pedig ütötte, az öccse rugdosta. Az eszméletlen Kápkut később a körzeti orvoshoz, aztán kór­házba szállították. Agyrázkódást szenvedett, testszerte súlyos zú- zódásokat, húsz nap kell a gyó­gyulásához. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Heim Sándort — mint különös visszaesőt — egy év, öccsét pe­dig kilenc hónap börtönre bün­tette, az idősebbet két évre el­tiltva a közügyektől. Az ítélet jogerős, (ts) ^KÉPERNYŐ ELŐTT Vészi Endréről sokszor leírták már, hogy az eleset­tek, az élet valóságos, vagy lelki perifériáján élők igen közel állnak hozzá, hogy szereti és ismeri Pes­tet, hogy szereti azokat, akikről írja ezeket a benső­séges, szinte családi han­gulatú elbeszéléseit, kisre­gényeit, rádiójátékait. Szá­mos írásából készült már tévéjáték. Természetesen Vészit nem csak a különle­gességek vonzzák, nem csu­pán az élet hajótöröttjei, ideiglenes vagy végleges rokkantjad. Vannak egész­séges hősei is szép szám­mal, de az tény, hogy ezek többsége is „kisember”. A Budapesti trilógia cí­met viseli az a tévéjáték hármas, amelynek első tag­ját, A hosszú előszobát a múlt héten mutatták be. Bi­zonyos, hogy amikor Vészi ezt a kisregényét írta, jog­szabály még nem adott le­hetőséget magánpanziók lé­tesítésére. Különben özvegy Stahlné, A hosszú előszoba főbérlője ilyen címen mű­ködtette volna lakásának azt a részét, amelyet kis méretű szobákká alakítta­tott át, hogy minél több al­bérlőt fogadhasson, özvegyi nyugdíja kiegészítése cél­jából. Ha jól számoltam, legalább hat, de talán nyolc albérlő „áldotta” özvegy Stahl Rudolfné „jó szívét”, hogy fedelet adott fejük fö­lé. Ismert kép a sok albér­lőt tartó főbérlőé. Az már a Vészi sajátja, hogy ebbe a tömegnyomor- ba, pontosabban az erről szőtt képbe szelíd humort, iróniát és gúnyt egyaránt vegyít, attól függően, me­lyik figuráját mire tartja érdemesnek. Furcsa sereg­iét van jelen ebben a régi bérkaszárnyabeli tömegal­bérletben. Életét elfuserált fotós, aki művészi álmai­nak megvalósítására gyen­ge, lecsúszott bíró, szerel­met váró telefonos kisasz- szony, lakásra váró nyom­dász, s ki tudja még kicso­da. Mindnek megvan a ma­ga nyűge, tragédiája. S ezekből, mindből ka­punk egy csipetet. Sok is, Vetélkedtünk... Az új Hangtárlat (a Művelődési Minisztérium, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a Magyar Rádió műveltségi játéksorozata) I. elődöntő­jében a kecskeméti műve­lődési központ csapatával. Jó — és technikailag jól szervezett — játék volt, a rutinos és gördülékenyen pörgető Rapcsányi László műsorvezetésével, tekinté­lyes és abszolút pártatlan zsűrizéssel. Sajnos, a sza- bolcs-szatmári csapat két (mindössze két!) ponttal ke- került hátrányba a nemes versenyben. (Rapcsányinak igaza volt: ebben a játékban tulajdonképpen nincs is vesztes.) Nos, azért egy-két meg­jegyzésem lenne, a műsor színvonalasan szórakoztató jellegének teljes elismerése mellett. Elsősorban a szer­kesztés és a forgatókönyv (Flórián Endre, Kis József, Osskó Judit munkája) egy- vagy legfeljebb kétoldalúsá- gáról van szó. A rádió hangar eh í v urnában nyilván nemcsak klasszikus drámák es zenei felvételek szalagjai találhatók. A felismerési feladatok közül hiányoztak a rádiójátékok, dokumen­tumriportok, nevezetes in­terjúk, személyi portrék részletei például. így aztán a feladatok eléggé egyolda- , lúan irodalmiaknak, sőt azoknak is kissé „akadémi­kusaknak” tűntek. (Utólag derült ki, hogy csaknem az egész — nyolc főnyi — me­gyei csapatot célszerűbb kevés is. Egyikre sem jut idő elegendő. Még Gold La­jos, a fotós kapja a legtöb­bet, meg Rózsika, a telefo­nos. E sorhelyzetek „előve­zetésének” ürügye a doku- mentarista filmesek jelen­léte a lakásban. Nyilván­való a szándékuk, hogy fil­met forgassanak a tömeg- szállás lakóiról, az albérlet- életmódról. Erőszakosak és kíméletlenek. A tv-játék nézője, ha nem is hiszi el, hogy a valóságban létezhet, létezik ilyen bántó tapintat­lanság, amellyel a filmesek kilesnek magánéleti titko­kat, most a játék kedvéért elfogadja ezt, mert ha ezek a filmesek nem lennének, darabokra esne szét Vészi Endre moziakja, nem lenne, ami összetartsa. Egyébként sem a módszer hihetősége a fontos, hanem az, hogy a valóságról készített képnek legyen hitele. Ez a darabokból összera­kott kép pedig hihető, mert valóságos, ha némely színe túl erős, vagy vala­mely vonala elrajzolt, torzí­tott is. A tévéjáték világá­nak valódiságát leginkább Kozák András (Gold Lajos), Ádám Erzsébet (Márta), Bodnár Erika (Rózsi, a tel lefonoslány), Zenthe Ferenc (Holdonner), Tanay Bella (özv. Stahlné) és Haumann Péter (házfelügyelő) hitette el velünk. Azt hiszem, Benedek Mik­lós műsora, az Akar velem játszani? nem csak az idő­sebbeknek nyújtott jó szó­rakozást, a nosztalgia je­gyében. Nemcsak azoknak, akik ismerték, szerették an­nak idején e dalokat, jele­neteket, vagy ha nem is­merték, most ráéreztek ben­nük fiatalságuk hangulatá­ra, hanem a mai fiatalok is szívesen hallgatták a köny- nyed, kissé avult szövegű, de kellemes — s mint lát­szik —, időálló melódiákat. Még a klasszikusokat: Cse- ho.vot, Ibsent és Petőfit is ügyesen illesztette a sorba a forgatókönyv írója, Bene­dek Miklós. Bár az is tény, hogy túlzsúfolt lett ez az összeállítás. Seregi István lett volna tisztán irodalmá­rokból összeállítani, legfel­jebb egy-két zeneértő segít­ségül hívásával. Továbbá: bár a hangarchívumban va­ló böngészés a műsor beval­lott célja — azért a műsor­anyag lehetne némileg fris­sebb is, már csak a versen­gő csapatokból most joggal hiányolt fiatalokra való te­kintettel is. A Karinthy -Színpad va­sárnap délelőtti, kétblokkos adása — .sportnyelven szól­va — két ellentétes félidő volt. Az első részben Szako- nyi Károly szatírái, ír a pa­pa, ír címmel jobbára egyetlen gyerekszájpoénra épültek. Ezek pedig, bármi­lyen szellemesek voltak, szatiríizáló kabarétréfáknak kevésnek, kidolgozatlanok­nak hatottak. Ebben a rész­ben leginkább a mindig szellemes Kaposy Miklós szerkesztő bevezető páros koníerenszát élvezhettük az illusztris íróval Viszont a Barna sör című második rész, Gelléri Andor Endre keserűen vidám történetei­nek a megelevenítése min­den dicséretet megérdemel Különösen a kétkezi mun­kát (esetünkben a flódero- zást a barna sörrel) olyan érzékletesen bemutató dra- matizálás volt szívmelenge­tő, és mennyire korszerű is! Nem véletlen, hogy a „tün- déri realista” Gelléri An­dor Endre miniatűrjeiben kiváló színészeink egész so­ra remekelt. Merkovszky Pál INGÁZOK, LAKÁSOK Statisztika szerint az el­múlt nyolc év alatt 604-gyel csökkent r Gávavencsellő és társközsége: Balsa lakossága. A két községben általában egy-két gyermeket vállalnak a családok. így aztán a szü­letések és az újonnan itt le­telepedők kevesebben van­nak, mint az elvándorlók, akik főleg munkaképes korú fiatalok. A két községben kulcskérdés a nők foglalkoz­tatása. A helyi ipari szövetkezetek, s téeszek sokat tettek e téren. A vegyesipari és a cipőipari szövetkezetben a meglévő üzemcsarnok bővítésével, il­letve új építésével több nőt tudnak foglalkoztatni, Jelenleg közel 330-an jár­nak el dolgozni más telepü­lésekre — nagyobb részük férfi. Fontos feladat, hogy ők is lakóhelyükön találjanak munkát. Gávavencsellőn és Balsán — akár szerte az országban — sok gondot jelent a lakás. Az otthonteremtés magán­erős családiház-építésekkel történik. A tanács ehhez ked­vezményes telket ad a fészek- rakóknak. A Szabadság, az Üj Erő Termelőszövetkezet és a sütőüzem például kamat­mentes kölcsönnel is segíti építkező dolgozóit. TUDATOS CSALÁDTERVEZÉS A három-, vagy ettől több gyermekesek segítésével, vagy például az egészségügyi ellátás fejlesztésével próbál­ják ösztönözni a családokat arra, hogy legalább három gyermeket vállaljanak. A nő- és anyavédelem, a családter­vezés, a kicsinyek egészséges környezetben nevelése az egészségügy középpontjában áll. A tudatos családterve­zésre már az általános isko­la 7—8. osztályaiban felhív­ják a figyelmet az orvosok és a védőnők az osztályfőnöki órákon megtartott előadása­ikban. A tanács közigazgatási te­rületén 3 körzeti orvosi ren­delő, egy fogászati szakren­delő, 3 egészségház működik. Ez év januárjától iskolafo­gászati szakrendelést is tar­tanak. AMI KELLENE Sajnos, hiányosságok is vannak. Például: szükség lenne egy bölcsődére, amely a tanács, az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek ösz- szefogásával valósulhat meg. Távolabbi terv egy gyermek­szakorvosi rendelő építése. Eredménynek számít, hogy csaknem minden jelentkező gyermeket fel tudnak venni az óvodákba. Egyre jobb fel­tételek között tanulnak az is­kolások. Balsán is megszűnt a váltott tanítás, s felújítot­ták a napközit. Gondot je­lent, hogy sok az elavult tan­terem. Szükség lenne egy új iskolára. A hiányosságok megszüntetésére azonban egyelőre még várni kell. (házi) Mészöly Laurát egy alko­tóházban ismertem meg. Már előző nap megragadta figytíl- memet, hogy amikor mi az étterembe vonultunk regge­lizői, egy hölgy, nyomában egy férfiúval, festőszerseá- makkal megrakottan elvo­nult. öltözékük is festői volt, ám nem különcködésével, in­kább célszerűségével tűnt föl viseletűk. Csak a májusa eső tud olyan sűrűn záporozni befüggönyözve a látóhatárt, amilyen kiadósán zuhogott aikkor. De ők ügyet sem vetettek rá: állványostul, mindenestül nekivágtak a külvilágnak. S ez hetekig így ment E furcsa pár Mészöly Lau­ra asszony, s férje, dr. Kele­men Eduárd. Beszélgetésünk akkor, egyik reggeli elvonu­lásuk alkalmával kezdődött. Korunkban, amikor a piktu- ramár régen leszokott a sza­badban valló festés boldogító élményéről, nyilván tapintat­lanság volt megkérdeznem, hová mennek ilyenkor? „Festeni!” — mondta Laura asszony. Szavában nem volt semmi sértődés. Akkorra már megszokhatta a miagamfélék kérdezősködését, noha sző­kébb körünkben, az alkotó- lázá szobák félhomályában laponta tuoatszám gyártot­ták pályatársai a ragyogó, modemkedő tájképeket. Akkor kezdtem odafigyelni Mészöly Laura festészetére, s azóta becsülöm ezt a művé­szetet. Mert nem igaz, hogy: ,a fesztészet, amikor úgy jó :él évszázada lerázta magá- 'ól az ábrázolás kötelezettsé­gét, egyúttal lemondott a lát­ványról is, a tájat meghagy­va a fotográfusoknak”. A 3enczúr-teremben kiállított tépek tanúsították, hogy az koránt sincs így. Mészöly Laura képei arra auzdítanak, (igyekezzünk új- :a fölfedezni a táj és "a ter- nészet megrendítő szépsége­t. E festészet hangulata még ikkor sem időtlen, ha e ké- aek csak fákat, fázós őszt, lyírkos alföldi tájat, havas l'annon -dombokat vagy tik- tadt mezőket ábrázolnak. Mészöly Laura piktúrájá- lak varázsát a színekből és íangulatokból megnyilatkozó aenső harmónia adja meg. S (urcsamód: korszerűségét és Előremutató időszerűségét is ibben ismerhetjük föL Kiss Károly A

Next

/
Thumbnails
Contents