Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
1982. december 12. Kelet-Magyarország 3 PERMETEZÉS REPÜLÖGÉPMODELLEL Próbarepülés tavasszal A modell és tervezője, Pécsik József. (G. B. felv.) Figyelemre méltó az a kísérlet, melyet Pócsik József folytat, aki valaha repülő- gépszerelő és vadászirányító volt a néphadseregben, ma viszont a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gondnokságának vezetője. A kísérlet tárgya pedig egy re- pülőgépmodell, amelyet az erdőgazdaság szolgálatába akarnak állítani. A gép, amit elsősorban a csemetekertek permetezésére használnak majd, a gazdaság műszaki erdészetének egyik műhelyében látható félig kész állapotban, s nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy már ránézésre is lássuk: nem mindennapi vállalkozás ez, messze túlmegy a szokásos modellezésen. A szárnyak fesztávolsága négy és fél méter, a motor tíz lóerős, s mint a kipróbálás során látható volt, mázsákat lenne képes a földön el vonszolni. A nagy szakértelemmel készülő repülő önsúlya 42 kilogramm. Pócsik József büszkeséggel mutatja a szerkezetet: — Angliában készült már hasonló céllal ilyen, de ennek, ami itt látható, lényegesen nagyobb a teljesítménye, egy felszállással 35 hektár permetezését is elvégezhetjük vele. Egy felszállás során 1,2 liter benzinre van szükség, s ezzel másfél, két órát képes repülni, természetesen rádiós távirányítással. A gép felszállásához harminc méter is elegendő, s a leszálláshoz sem kell több hatvan méternél, ráadásul terepről is felszállhat. — öt és harminc méter magasság között használjuk majd a repülőt, de a motor alkalmas lenne arra is, hogy akár az ötezer métert is elérjük vele. A maximális sebesség 140 kilométer. Csak összehasonlításképpen: az angolok által használt repülő legnagyobb sebessége 90 kilométer. Nemcsak a mező- gazdaság kíváncsi kísérletünkre. Érdeklődik például az Állami Biztosító is, mert - jól tudnák hasznosítani kárbecsléshez, hiszen semeddig sem tart fényképezőgéppel felszerelni a gépet. A munka, melynek Pócsik József mellett részese fia, Pócsik Tibor, valamint Hársfalvi Sándor, a nyíregyházi repülőtér mérnök-technikusa és Plahta István, aki valaha vitorlázórepülő-oktató volt, lassacskán véget ér. Próbarepülés tavasszal lesz, s akkor válik el véglegesen, hogy a mintegy nyolcvanezer forintba kerülő gép (a motor és a rádió több mint harmincezer forint ebből), mire is képes. Egy biztos: ha a bíztató kísérletekből valóság lesz, akkor a ráfordított költségek sokszorosan megtérülnek. Mert egy légi óra permetezési költsége helikopterrel 16 ezer 600 forint, a modell pedig mindennel együtt sem „eszik” meg többet hatszáz forintnál. S. Z. Szatmár-beregi-síkság: Védené nyilvánították A Szabolcs-Szatmár természeti értékeinek megóvásáért munkálkodók régi álma valósult meg azzal, hogy a sokéves előkészítő munkálatok után november végén védetté nyilvánították a szatmári, beregi síkságot. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének rendelkezése szerint a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet 22 ezer 246 hektárt érint, melyből fokozottan védetté nyilvánítottak 2307 hektárt. A védetté nyilvánítás célja a természetes növénytársulások, a jellegzetes tájképi adottságok, a táj jellegét meghatározó felszíni formák, vizek, gyepek és egyéb mezőgazda- sági területek, erdők, fasorok fenntartása, valamint a védett növény- és állatfajok megóvása. A Tájvédelmi Körzet magába foglalja a vásárosnaményi és a fehérgyarmati járás jó részét, többek között a Barabás, Beregdaróc, Bereg- surány, Botpalád, Csaholc, Csaroda, Fehérgyarmat. Fejér- cse, Fülesd, Garbók, Gelénes, Gulács, Hete, Kisar, Kishódos, Kispalád, Kisszekeres, Kölese, Kömörő, Magosliget, Má- tyus, Marokpapi, Nagyhódos, Nagyar, Nábrád, Olcsvaapáti, Panyola, Penyige, Sonkád, Tarpa, Tákos, Tiszakerecseny, Tiszakóród, Tisztaberek, Tivadar, Turistvándi és Turricse határában fellelhető természeti értékeket. Bíícsú, kenyérillattal □ otsis Dezső, mint a hétfő kivételével mindennap, most is pontban kilenckor érkezett. Felöltőjét a fogasra akasztotta, megigazította a szemüvegét, s a raktárba nyitott. Szemügyre vette a polcokon sorakozó iratcsomókat, nagyot sóhajtott, s számolni kezdett: helyén van-e minden? Ez ugyan teljesen fölösleges, hiszen az elmúlt három évtized alatt soha nem volt itt probléma. De nagy nap ez a mai, mindjárt jönnek a leltározók, s Kotsis Dezső végleg átadja a raktárt az utána jövőknek. S rendben kell menni mindennek ! Dezső bátyánk nyolcvanhét éves és most megy nyugdíjba. Igaz, ma sem szívesen. De ez a két fránya szem bizony csak megöregedett. Futnak már a számok meg a betűk, s olyan fontos helyen, mint az írószer-nyomtatvány raktár mindig készenlétben kell lenni. Bár hát ő készenlétben volt egész életében, hiszen a vám- és pénzügyőröknél szolgált egészen 1950-ig. ő aztán élmondhatja magáról, hogy bejárta „ungot-berket”, hiszen hol Zemplénben, hol SzaKOTSIS DEZSŐ boles ban, hol meg Ungban találta a parancs. Vám- és pénzügyőr, ízlelgetem a roppant tekintélyt sugárzó elnevezést, mikor elneveti magát: — Ó, írja csak nyugodtan fináncnak. Mi is így neveztük magunkat egymás között. Kerestük a dohányt meg a titkon főzött pálinkát... Hát — csillog huncutul a szeme, — nem mindig találtuk meg. A nyíregyházi sütőipari vállalat raktárában ülünk, a szomszédos boltból friss kenyérillat árad, benyit az egyik eladó: — No, Dezső bátyánk, hol lesz az új munkahelye? Hihetetlenül távolinak tűnik ma már a munka első éve: 1913. Ekkor került a vám- és pénzügyőrökhöz, s harminchét éves szolgálat után helyezték nyugdíjba. Ötvenöt éves volt, ereje teljében. Hogy ment volna hát végleg nyugdíjba? Néhány évet még az útfenntartóknál töltött, majd ’53-ban jött a sütőipar. Most meg itt áll a munka utolsó grádicsán. — Csak azt fájlalom, tudják, hogy életem párját négy évvel ezelőtt el kellett temetnem — mondja. — Azóta egyedül pergetem napjaim. Még az a szerencsém, hogy unokáim itt élnek a szomszédban, Debrecenben, alig múlik el olyan hét vége, hogy fel ne keresnének. — Hogy telnek majd á nyugdíjas évek? — Most karácsonykor megyek Pestre a fiamhoz, ott töltöm az ünnepeket. Smost már lesz időm felkeresni a rokonokat, mert eddig mindig csak a munka, a munka... Még egy utolsó séta a raktárban, s elmegy a mester végleg nyugdíjba. Hiányozni fog a kollektívából. B. G. Tiszalök és Győr között aldg több mint háromszázötven kilométer a közúti távolság. Ha hajóval teszi meg valaki ezt a távot, akár ezerötszáz folyamkilométerrel is több lehet Márpedig van aki és ami így jut el az ország nyugati csücskéből Szabolcs- Szatmár megye nyugati szögletébe. Hogy miért? Hajójavítás céljából. Vizeikben ugyan gazdag a megye, különösen a szatmári térség, de hajózható folyószakasz már Sakkal kevesebb található. Mégsem meglepő, hogy éppen Tiszalökön található egy hajójavító bázis. Ugyanis itt rendkívül kedvezőek a javításhoz szükséges feltételiek, megfelelő a partszakasz és a folyó mélysége, így nem véletlen, hogy Tiszalökön épült fiel a Vízlépcső és Hajójavító Üzem, amely az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósághoz tartozik. Alapvető tevékenységük a ha jó javítás és a -felújítási, de készítenek új hajóikat is. A győri vízügyi igazgatóság részére egy háromszáz tonnás uszály javítását végzik. A bajaiaknák felújítják, a szerhajójukat, a székesfehérváriaknak pedig két vontató- motorost készítenek. Az egyikben környezetvédelmi laboratóriumot rendeznek be, s ezt a Balatoni Intéző Bizottság a tó vízminőségének vizsgálatára használja majd. A bevezetőben említett Győr—Tiszalök távolságot a hajók előbb a Dunán, majd a Tiszán teszik meg. Iáért a dunai és dunántúli illetőségű vízi járművek egy kis kerülővel jutnak Tiszalökre. Lecsordogálnak a Dunán Jugoszláviába, majd TiteänÄ, a két folyó találkozásánál fordulnak északra és felúsznak egészen a szabolcsi hajójavító bázisig, s ugyanezen az úton vissza. A közeli Szolnokról is érkezett igény új hajó készítésére. Az ottani vízügyi igazgatóságnak vontatórnotarost készítenek. Saját részükre egy kétszáz tonnás uszályt, valamint két motorost újítanak fel*, s jövő év második felére készülnek el velük. Az idéi termelési értéktervük közel 31 millió forint, s csak érzékeltetésként, egy harminc méter hosszú motoros hajó értéke megegyezik hatvan Lada árával. t Tevékenységükhöz ' tartozik még a vízlépcső karbantartása, felújítása is. Jövőre kezdik a hajózsilip rekonstrukcióját, s megkezdik a több évig tartó vízlépcső teljes felújítását is, hiszen a majd három évtizede üzemelő duzzasztó napjainkra bizony elöregedett már. Télére készülve pedig üzembe helyezik a jégtörő hajókat és a tiszai telelőt, (sípos) Benzineshordó a lángok tő lOs vezetéket érintett * fiatal munkás, áramütés érte. A helyszínre érkeze társak azonnal hozzálátnak a mentéshez. A környezet kísértetiesen hasonlít az ilyen esetekben elképzelhetö- höz. S ami sajnos, szintén megegyetzik: a versenyzők ugyanolyan pánikszerűen kapkodnak, mint bármely balesetnél lenni szokott. Pedig most pontszámokért, helyezésekért versenyeznek a csapatok a Nyíregyházi Konzervgyárban. A napokban tartották meg az I. megyei élelmiszeripari biztonságtechnikait vetélkedőt. Nem asztal mellől válaszoltak a kérdésre, hanem az üzem területén elhelyezett állomá- sokatt keresték fe az egyes csapatok és a gyakorlatban matatták meg, mit tudnak. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demeeseri gyárának négyfős kollektívája talán egymást is zavarja a szakszerű segítségnyújtásban. Alig tudják eldönteni, hátára, vagy oldalára kell-e fektetni az áramütést szenvedett embert, azon tanakodnak, 7 vagy nyolc befúvást ír-e elő a szabályzat a mesterséges lélegeztetésnél és a szívmasz- százsnál. Karnyújtásnyira tőlük a telefon, arról viszont mind a négyen elfeledkeznek, hogy az üzemorvost, a mentőt vagy a gyárigazgatót hívják a szerencsétlenség helyszínére... — Sajnos, a szakszerűtlen beavatkozás többet árt. mint használ — fogalmbazza meg véleményét ár. Hajdú Klára, a Nyíregyházi Konzervgyár üzemorvosa. — Az egyik állomáson például a tömeges baleset sérültjeit kellett a versenyzőknek elsősegélyben részesíteni. Érdekes, hogy a láb- és a kéztörést fontosabbnak vélték a versenyzők, mint az ájult, sokkos állapotban lévő beteget. A megye élelmiszeripari vállalatai küldték el versenyzőiket ide. Vetélkedtek a húsipari, a kisvárdai szeszipari vállalattól, a konzervgyártól, a mátészalkai tejporgyártól, a sütőipari és a tejipari vállalattól. A 14 csapat számottevő különbséget mutatott az egyes feladatok megoldásánál. A járőrverseny életszerűbbé tette a vetélkedést. Kellett itt tüzet oltani, de észre kellett venni azt is, hogy a lángok mellett benzineshordó áll. Amelyik versenyző korábban megfeledkezett a telefonról, most elsőnek tárcsázta a tűzoltókat. A félnapos versenyen a konzervgyár egyik csapata bizonyult a legjobbnak, második és harmadik helyen a húsipari vállalat versenyzői végeztek. A Nyírkémia a negyedik, a konzervgyár második csapata az ötödik, a sütőipari vállalat a hatodik lett. Az első öt helyezettet pénzjutalomban részesítették. A munkavédelmi vetélkedő elérte a célját. A legfontosabb, hogy a versenyzők felmérhették: mi a teendő, ha váratlan helyzet elé kerülnek. Igaz, a veszélyt nem lehet megszokni, de a pánikot mindenképpen kerülni kell. A versenyzők bizonyára felmérték azt is, hogy a munkavédelmi oktatáson szerzett ismereteiket — elméletben is, gyakorlatban is—, még csiszolni kell. T. K. Félidfiben A párttagok többsége munkahelyét, lakóterületét, egész szűkebb környezetét egyre kritikusabban szemléli. Segítő szándékkal felvetik a gondokat, javaslatokat tesznek azok megoldására. A gazdasági- és a társadalmi munka teljesítésének számonkérése is nagyobb hangsúlyt kap. Ezek az általános tapasztalatok, amelyek a beszámoló taggyűlések felénél megyénkben elmondhatók. Az összevont taggyűlések, a küldöttértekezletek és az év végi beszámoló taggyűlések többségén fontos feladatnak tekintették az éves munka értékelését. Ezalatt elsősorban a gazdasági munkát kell értenünk. De hozzátehetjük, hogy ezek a pártfórumok koránt sem alakultak át gazdasági fórumokká. Azonban a legtöbb helyen helyesen elemezték a párt gazdaság- politikai céljainak végrehajtását. Az elemzések előre mutatóak voltak, a helyi sajátosságokból, a helyi gondokból indultak ki. Megyénk jellegéből adódóan nagyon sok helyen (még ipari üzemekben is) felvetették az »alma és a burgonya értékesítésének gondját. Hangsúlyozták, hogy nagyobb gondot kell fordítani a termelés, a felvásárlás és az értékesítés összhangjára. Kritikusan és önkritikusan elmondták, hogy néha nem az anyaghiány, hanem a hiányos szervezés és a kifogásolható munkafegyelem miatt késnek a határidőkkel. Helyes, hogy több fórumon felvetették: a párttagok példamutató munkájára a megnehezedett körülmények miatt még inkább szükség van. Az említett pártfórumokon, sőt azok előkészítésénél is előtérbe került a pártmegbízatások teljesítése. Számonkérés volt ez és egyben biztatás. Biztatás arra, hogy mindenki olyan megbízatást kapjon, amelyet képzettsége és képessége alapján a lehető legjobban el is tud látni. S kerülni kell a formális megbízatásokat. Érthetően „izgalmas” volt a pártmunkának az a része, amikor a párttagok erkölcsi, fegyelmi helyzetéről, szakmai és politikai fel- készültségéről tanácskoztak, vitatkoztak. A viták nagy részéből az is kicsendült: a felkészültség növeléséhez jobban ki kell használni a lehetőségeket. E zeken a fontos pártfórumokon a résztvevők 80—85 százaléka mondott véleményt. A véleménynyilvánításokat a nyíltság, az őszinteség jellemezte. A következő taggyűlések sikeréhez is ilyen aktivitásra, nyíltságra és őszinteségre van szükség. N. L. A záhonyi MÁV körzeti átrakóban a szovjet állam megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére az év végéig tartó munkaversenyt hirdettek. Azok a dolgozók, akik szabad Idejüket munkával töltik, nemcsak pluszfizetést kapnak, hanem munkájukkal nagyban hozzájárulnak a Szovjetunióba induló, és onnan érkező áruk gyorsabb átrakásához. Képünk: Pázmán Albert és brigádja munka közben. (Elek Emil felvétele) Győrből Titelen át „csordogálnak..." Hajószerviz, Tiszalök
