Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. december 11. Szavazás elektorokra. Iránban elnökválasztó elektorokra szavaztak: Képünkön: Ali Khamznei (fekete turbánban, szemüveggel) egy szavazóhelyiségben újságírók kérdései­re válaszol. (Telefotó) V _________________________________J Események címszavakban HÉTFŐ: Ziaul Hak pakisztáni elnök Washingtonban tárgyal — Az ESZ tengerjogi konferenciájának ülése a jamaicai Montego Bay-ben — Közös algériai—emirátus! közvetítési kísérlet Irak és Irán megbékítésére — Sáron izraeli hadügyminiszter hon- durasi útja. KEDD: Usztyinov marsall nyilatkozata az amerikai fegyverkezési tervről — Shultz amerikai külügyminiszter megkezdi nyugat­európai körútját — A dán parlament leszavazza az euróra- kétákhoz való pénzügyi hozzájárulást — Franciát—nyugané- met csúcstalálkozó SZERDA: Tyihonov szovjet kormányfő Kosztomuksában találkozik Koivisto finn elnökkel, majd Helsinkibe utazik — Az Arab Liga küldöttsége Pekingben — A nyugati világ pénzügyi ve­zetőinek értekezlete CSÜTÖRTÖK: Az MX-rakétaprogram elutasítása az amerikai kép­viselőházban — A NATO miniszteri tanácsának brüsszeli ülé­se — Puccskísérlet Suriname-ban PÉNTEK: Berezovoj és Lebegyev a kozmoszban eltöltött 211 napos rekordidő után visszatér a Földre — Fanfani az olasz szenátus elé terjeszti kormányprogramját — Az emberi jogok napja, Hollai Imre üzenete SZOMBAT: A Biztonsági Tanács Lesotho Dél-Afrika ellen benyúj­tott panaszával foglalkozik — Előkészületek Lengyelországban a hétfői szejm ülésre Á hét három kérdése O Mit jelent az MX ra­kétaprogram leszavazá­sa az amerikai képviselőház­ban? A képviselőházi szavazás előestéjén Reagan elnök sze­mélyesen hívott fel több hon­atyát — a demokrata ellen­táborból is —, hogy rábe­szélje őket annak az egymil- liárd dollárnak megszavazá­sára, amely összeget az első öt MX-rakéta elkészítésére szánnak. A képviselőház azonban nemcsak elvetette a javaslatot, de azt meggyőző többséggel tette, ötven re­publikánus tagja is az elnöki indítvánnyal szemben foglalt állást, jóllehet azért erősza­kolták ki a szavazást az év vége előtt, mert január else­jétől a képviselőház új össze­tétele kedvezőtlenebb lesz a kormány számára. Mi lehetett gz oka a Ca- pitóliumon történt lázadás­nak? A jelek szerint több tényező együttes hatása okoz­ta a tulajdonképpen megle­pő eredményt, néhány képvi­selő valóban következetes híve az atomfegyverek befa- gyasztási mozgalmának. Ki­állásukat erősíti a kilenc ál­lamban végrehajtott sikeres népszavazás. Sok képviselő a költségek miatt emelt szót. A gazdasági válság szorítá­sában rendkívül drágának rpondják az összesen 26 mile- liárd dollárba kerülő MX-ter- vet, s tartanak attól, hogy a valóságos költségek még ma­gasabbak lesznek. Nem keve­sen a kormány telepítési ter­vét szemlélik bizalmatlanul. Washington ugyanis a dense pack (sűrű csomag) ötletét karolta fel. Elméleti számí­tások alapján azt bizonygat­ja, hogy a szorosan egymás mellé helyezett Száz MX-ra­kéta többsége képes túlélni egy esetleges atomcsapást. A képviselők azonban egyrészt nem adtak hitelt a bizonyít­hatatlan „csodaötletnek”, másrészt talán maguk is tar­tanak attól, hogy ez a hiede­lem kalandor politikára ösz­tönözhet, egy atomháború megnyerésének ábrándját su­gallhatja. A Washington Post egy képviselőt idézett: vajon a „dense pack” nem „dunse o pack”-e? Ez utóbbi kifeje­zés a köznyelven amolyan os­toba ötletet jelent. A szavazással szinte egy időben Usztyinov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének két fontos nyi­latkozata látott napvilágot Moszkvában. Lényegük az, hogy ma a világon fennáll a stratégiai egyensúly és a Szovjetuniónak minden ké­pessége adott az egyen­súly további fenntartására. Amennyiben az amerikaiak nem tesznek le az MX-prog- ramról, szovjet részről meg­felelő válaszban részesülnek, s az annyira áhított fölényt nem lesznek képesek meg­szerezni. De ha ez így van, akkor miért ne lehetne ele­jét venni a fegyverkezési verseny újabb veszélyes és költséges ágának? A Szov­jetunió kész a konstruktív tárgyalásra, de a párbeszéd eredménye mindkét félen múlik. Az Egyesült Államok ve­zetői sajnos nem hajlanak a figyelmeztető szóra, az ész­szerű érvekre. (Az elnök „ki­ábrándító hibának” nevezte a képviselőházi döntést. Munkatársai „beavatkozás­nak” minősítették a moszk­vai nyilatkozatokat.” Most a javaslatot a szenátus elé kí­vánják terjeszteni. A kong­resszusnak ebben a házában az erőviszonyok kedvezőbb­nek tűnnek Reagan számára. © Mi történt a brüsszeli N ATO-nagyhéten ? Lezajlott a szokásos de­cember eleji NATO-nagyhét Brüsszelben. Először a kato­nai vezetők, majd a külügy­miniszterek tanácskoztak. A kiadott közlemények — szo­kás szerint — a szövetség egységét hirdették. Ezúttal már nem vetett árnyékot a gázcsővita. A gazdasági és pénzügyi kérdésekről külön­ben is a Frankfurt melletti Kronbergben tanácskoztak az öt legfontosabb tőkés állam illetékesei. A jelenlévők kü­lönböző hangsúlyokkal a Varsói Szerződéssel való tár­gyalás jelentőségéről beszél­tek, megerősítették az euro- rakéták telepítési program­ját. Ügy tűnik, a Rogers-ter- vezet is: a NATO-főparancs- nok — akit csupán „Mister 4 százalék” névvel illetnek — az inflációt leszámítva, évi négyszázalékos katonaiki- adás-növelést javasolt a tag­államoknak. Lényegében ez történt a felszínen, a kommünikék és a sajtóértekezletek világá­ban. És Spanyolország némi­leg ellentmondásos szereplé­se. Az új külügyminiszter je­len volt a tanácskozáson, de nem írta alá a dokumentu­mokat, inkább megfigyelői státuszt vállalt. Csakhogy ilyesfajta részvétel eddig nem volt a NATO-ban. A tu­dósítók által bőven kiszivá­rogtatott értesülések viszont kevésbé harmonikus képet festenek. Az atlanti partne­rek egy része, jóllehet került minden nyílt összecsapást, több dolgot nehezményezett. Például a Rogers-terv magas költségeit, a közismert gaz­dasági gondok közepette, vagy azt a nem mellékes tényt, hogy Washington a hagyományos fegyverzetet fő­leg amerikai fegyverekkel korszerűsítené, s ezzel tovább rontaná a nyugat-európai munkaerőhelyzetet. Vannak, akik kételkednek a Weinber­ger amerikai hadügyminisz­ter által felvázolt kép reali­tásában, miszerint 1983 vé­gén megkezdik a rakéta tele­pítését, de közben azért tár- gyalgatnak Genfben ... Ebben a helyzetben, ami­kor az AFP tudósítója egye­nesen „transatlanti hasadás­ról” írt, a már említett wa­shingtoni és koppenhágai sza­vazás kétségkívül a fegyver­kezési szélsőségek bírálóit erősíti. Még akkor is, ha a hivatalos Washington szerint mindenki más „kiábrándító hibákat” vét, csak ő maga tökéletes. O Hozott-e új eredményt az Arab Liga küldött­ségének körútja? Moszkva után a héten Pe­kingben tárgyalt az Arab Li­ga hetes küldöttsége, Hussze­in jordániai uralkodó vezeté­sével. A Szovjetunió után Kí­na is támogatásban részesí­tette a nyolcpontos, fezi arab béketervet. Ami a Biztonsági Tanács többi állandó tagjait illeti, Franciaország tárgyalá­si alapnak tartja, Nagy-Bri- tannia egyelőre nem tette le a garast, az Egyesült Álla­mok pedig megmaradt a Rea- gan-tervnél. A fezi elképzelés tehát nem volt képes első nekirugasz­kodásra áttörni a frontokat, de hát ezt senki sem várta. A moszkvai és a pekingi bá­torítás (s talán az sem lé­nyegtelen, hogy a két ország lényegében hasonló álláspont­ra helyezkedhetett), újabb ösztönzést adhat a diplomáci­ai aktivitásra. Hasznosnak bi­zonyult a körút a tekintetben is, hogy mindkét fővárosban szót válthattak a Reagan- tervben kulcsországként em­legetett Jordánia királyával, illetve a szaúdi diplo­mácia vezetőjével, akinek or­szágával sem a Szovjetunió­nak, sem Kínának nincs dip­lomáciai kapcsolata. A hogyan tovább? azonban bonyolultnak tűnik. Az Arab Liga hetes bizottságát a jor­dániai uralkodó vezette, de tagja volt a PFSZ képviselő­je is. Washingtonban viszont nem hajlandók a szervezetet tárgyalópartnernek elfogad­ni, legfeljebb Jordániát, hall­gatnák meg palesztin ügyek­ben. Nemrég néhány palesz­tin személyiség ezt a lehető­séget nem zárta ki teljesen átmeneti, első lépcsőként, ma­gának Arafatnak is tulajdo­nítottak óvatos nyilatkozato­kat. A héten azonban több palesztin deklaráció — s ilyen értelemben beszélt Arafat is — világossá tette, hogy nem kívánnak mást szószólóként; a palesztinok nevében a PFSZ-nek kell tárgyalnia. Réti Ervin A Kazah SZSZK címere C, azahsztán legészakibb pontja ugyan- ? ^ azon a szélességi körön fekszik, mint Moszkva, a legdélibb pedig, mint Madrid. Fővárosa, Alma-Ata körül­belül a Rómával azonos szélességi körön I található. Területén emelkedik az 5000 mé­ternél magasabb Tien-San hegység. Keleten az Altáj völgyei övezik. Tavasszal már vi- : rágoznak a gyümölcsfák, amikor a köztár­saság északi részén még kemény fagyok uralkodnak. A kazahok évszázadokon át vándoroltak \ méneseikkel és nyájaikkal. A XIX. századi j Kazahsztán területén egyetlen város sem í volt, ma több mint 70 városban és városi i jellegű településen élnek. Lakóinak száma Múlt és jelen 15 millió kétszázezer. A kazah nép jelenleg fél nap alatt termel annyi ipari árut, mint a szovjethatalom kikiáltása után egész év­ben. Az ország egyik fő szénbázisává, fej­lett színesfém-kohászat központjává fejlő­dött. A Mangislak-félszigeten hatalmas kő­olajtermelő üzemek, atomerőművek és ten­gervízlepárló telepek jelentek meg. Ka­zahsztánban 120 millió tonna szenet ter­melnek ki évente, ebből 70 millió tonnát az ekibásztuzi hatalmas lelőhely adja. A köztársaság területén található Bajko- nur, a Szovjetunió kozmikus kikötője. Ka­zahsztánban működik a világ legnagyobb gyorsneutronos atomreaktora. Gépeit, mű­szereit, automata sorait 80 országba expor­tálják. A kazahok lényegesen korábban tanultak meg kőolajat kitermelni és acélt olvaszta­ni, mint gabonát vetni és aratni. Valójá­ban 1954-ben váltak gabonatermelőkké, amikor az egész ország segítségével meg­kezdték a szűzföldek feltörését. A szovjet­hatalom évei alatt Kazahsztánban 25 mil­lió hektár szűzföldet törtek fel. Jelentős gabonatermesztő köztársasággá lett, amely évente majdnem 27 millió tonna gabonát ad az országnak. A tizenegyedik ötéves terv­ben továbbfejlesztik az állattenyésztést, el­sősorban a hústermelést és a finomgyapjas juhtenyésztést. Gabonából két esztendeje rekordtermést ! takarítottak be: 34,5 millió tonnát. És mégis, a mai napig nem felejtették el itt a közmondást: „A kazah, mielőtt megtanul­na járni, már meg tud ülni a nyeregben”. A sztyeppéi népnél a ló örök becsben áll. Kazahsztánban, ahol hat évtizeddel ezelőtt egyetlen főiskola sem volt, most az egy­millió lakosra jutó diákok száma több, mint néhány nyugati országban.- I A pavlodári kőolaj-feldolgozó üzemben „Megjöttem az iskolából, nagymama!” A Gulder (virág) együttes köszöni a tapsokat _____________________________s A Tavasz lakónegyed Alma-Atában V ___________I___________ így laktak a kazahok a szovjet állam meg­alakulása előtti évtizedekben Egy utca a kazah fővárosból, Alma-Atából KAZAH Szocialista Szovjet Köztársaság

Next

/
Thumbnails
Contents