Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. december 12. A világ legkisebb rikkancsa Szatmári disznótorok Készül a barka... (Molnár Károly (elvétele) még vásárlási utalvány juttatással is arra serkentik, az ÁFÉSZ-mek adja el sertését Év végére azért is enyhül a húsellátással kapcsolatos gond, szinte mind a 26 községben, mert közel hasonló nagyságrendű sertés kerül közvetlenül a lakossághoz. Fehérgyarmat városban, így hét végeken egyre gyakrabban hallani malacvisítást. A hagyományos szalmával való perzselést a géz váltotta fel, de a disznótor marad. Aki pedig nem vág sertést, az a Szamos Étterem és a tunyog- matolcsi Autóscsárda házias kolbászt, hurkát, kocsonyát árusító boltjaiban hozzájuthat. De jó lenne lefogyni! — sóhajtotta már sok nő, ám az áhított célt nem mindenkinek sikerült megvalósítani. Nemrégiben lapunk is hírt adott róla, hogy a tavasztól őszig tartó fogyókúra versenyben a győztes Drenyószki Józsefnénak 22 kilogrammot sikerült leadnia. Jó néhá- nyan tollat ragadtak és írtak az erős akarattal megáldott asszonynak, árulja el, mi a titka az eredményes fogyásnak. Már körülbelül húszán keresték fel levelükkel a megyei kórház-rendelőintézet egészségnevelési hálózatát és a dietetikus szolgálatot, ahol Drenyószkiné dolgozik. — Arra gondoltunk, hogy a nagy érdeklődés megalapozza döntésünket: megalakítjuk a fogyókúrázók baráti körét. Már szerkesztettünk egy kérdőívet, amelyben igyekszünk megtudni, ki miért akar megszabadulni a fölös kilóktól. Kiderül a levelekből, van, akinek az orvos tanácsolta a súlycsökkentést, de olyan is akad, aki hiúsági kérdést csinál az alakjából. Még csak azt sem mondhatKülönleges szolgáltatások Ki lesz a negyedmilliomodik? Szabályszerű a születésnapi megemlékezés — rajztorta is készült, egy gyertyával, a Megyei és Városi Művelődési Központ főfolyosóján bárki láthatja, mit mutat a statisztika. Tóth János igazgatóhelyettes segítségével mi most csak a legjelentősebbeket foglaljuk össze. Hamarosan a negyedmilliomodik látogatót köszönhetik a következő napok, vagy hetek valamelyik rendezvényén. Az eddig szervezett több, mint 500 programon ugyanis majdnem 250 ezren vettek részt,, nem beszélve azokról, akik csak úgy bementek szétnézni. Vezet a képzőművészet: a 26 kiállításon több mint százezren fordultak meg. Százan felül van a műsoros rendezvények száma, emlékezetes a Pécsi Balett vendégszereplése, vagy Fischer Annie koncertje — ez volt egyébként a nagyterem próbája — amikor a színpad másik oldalán is kinyitották a nézőteret. Pontosan ötven kisközösséget működtetnek — klubot, szakkört, művészeti együttest — több ezer taggal. Szép sikereket ért el a közelmúltban az Ifjú Zenebarátok Kórusa, a vegyeskar, a szimfonikus zenekar, eredményesen dolgoznák a népművészeti stúdió tagjai, míg az amatőr- filmesek és a bábosok tevékenységét épp a napokban jutalmazta nívódíjjal a Népművelési Intézet. r Életveszély — elsődíj A novellapályázat győztese Újsághír: Jánosi Zoltán, a megyei írócsoport tagja, a tanárképző főiskola 1. számú gyakorlóiskolájának tanára Életveszély című írásával nyerte el a tízezer fo-» rintos első díjat a Magyar Nemzet novellapályázatán. A zsűri 837 beérkezett pályamű közül találta a legjobbnak a fiatal nyíregyházi szerző munkáját. Második tanévét tölti a gyakorlóiskolában Jánosi Zoltán, aki 1979-ben magyar—orosz szakon végzett Nyíregyházán. Versfordításokkal próbálkozott először. Az egyik magyarra átültetett Jeszenyin-költeményt hallgató korában a Tanítani című diáklap közölte. Utolsóévesként kapcsolódott be a megyei írócsoportba és a Hogy a virág megmaradjon című szabolcsi antológiában napvilágot láttak immár a saját versei is. Az 1980-as megyei irodalmi pályázatra beküldött prózáját különdíjjal jutalmazták. A novellával aratott mostani sikerből úgy tűnik, végleg hűtlen lett a versekhez. — Az írócsoportban Katona Béla az erősen Örköny-ha- tású rövid írásokat elolvasva biztatott: próbálkozzam az elbeszélő műfajjal — mondta Jánosi Zoltán. — Bár továbbra is nagyon szeretem a verseket, otthon érzem magam a költészetben, erőteljesen hajlok a próza felé. Májusban az egyik kolleganőm hívta fel a figyelmem a Magyar Nemzet novellapályázatára. Az volt a kikötés, hogy a mai magyar valóságot tükrözzék az írások. Kettőt küldtem el a szerkesztőségnek, ahol az egyiket, az Életveszély című novellámat a legjobbnak találták. — A témája? — Elsősorban az foglalkoztat, hogyan alakulnak napjainkban az emberi kapcsolatok. A nyertes novellám hőse egy hirtelenélmény hatására felméri addigi sorsát, és megpróbál változtatni helyzetén. De maga körül annyira ösz- szekuszálta a szálakat, hogy nem tud kiszakadni a korábbi, felismerten rossz, elhibázott életrendjéből, s képtelen másként élni. Az emberi nemhez méltó léte továbbra is veszélyben marad. — Mikor olvashatjuk az Életveszélyt? — A díjátadáskor a Magyar Nemzet irodalmi szerkesztője azt ígérte, májusig valamennyi díjazott novellát megjelentetik. — A folytatás? — Ez az első helyezés önbizalmat és biztatást adott, úgy érzem, érdemes komolyabban foglalkozni az írással. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy jó novellát mindenki tud írni. A neheze ezután következik... R. G. Messzi földre is eljutott az „építészeti csoda” híre. Egy magyar lap került ki Japánba, ahonnan egy napon levél érkezett, egy hasonló jellegű intézményből. Arról érdeklődtek, hogyan gondoskodnak a nyugdíjasok klubjának programjáról, az idős emberek szabad idejének hasznos eltöltéséről? Ment a válasz, jött a köszönő levél — s talán folytatódik is a kapcsolat. Egy alkalommal iraki kulturális delegáció kereste fel a művelődési házat: a báb- játszók munkájáról érdeklődtek, módszereiket előadás közben tanulmányozták. Jártak itt vendégek Brazíliából, az USA-öól, s szinte minden környező országból, még kambodzsai látogatójuk is volt, akit igen érdekelt a művelődési ház szerepe és funkciója. Nem féltek a kényesebb témáktól sem — például társkereső szolgálat szervezése, lelki tanácsadás. Azt tapasztalták ugyanis, hogy az emberek szívesebben mennek be egy művelődési házba, például a 32. szobába, mint egy direkt ilyen céllal működő irodába. így sok magányos, vagy tanácsra szoruló emberen igyekeztek segíteni. Kiderült ez idő alatt, hogy 'kisebb kompromisszumokkal mindenre használható a ház, amire tervezték, egy helyen azonban — és ez a klub- kávéház — változtatni fognak. Már készülnek a jövő év tervei, amelyben az eddiginél is nagyobb szerepet kapnak a különleges szolgáltatások. BE. juk, hogy a nagyon kövérek írnak, mert van, aki 163 centiméteres testmagasság és 65 kilogrammos testsúly mellett akar lefogyni, mert fáj a lába. Kaptunk levelet Vásáros naményból egy kétgyermekes fiatalasszonytól. Irodában adminisztrál, keveset mozog és soknak tartja a 70 kilót a 160-as testmagasságához. — A válaszlevelekben már küldünk egy heti étrendjavaslatot — folytatja Busáné Csatlós Eszter dietetikús. — Figyelembe vesszük termé szetesen a helyi és az egyéni lehetőségeket is. Mert hiába javaslunk mi tíz deka gépsonkát, ha abban a faluban soha nem kapni. Sokan azért ódzkodnak a fogyóké rától, mert az sokba kerül. Tény, hogy olcsóbban is meg lehet oldani, mert mondjuk a gépsonkát helyettesíthetjük főtt tojással. — Más étrendet ajánlunk a fiatal nőnek, másat a sok- gyermekes, kispénztárcájú idősebb levélírónknak. Sőt, más étrendet állítunk össze a szigorú és a normál fogyókúrásnak. Az a lényeg, megtalálni az egyéni lehetőségés az akarat összhangját. S aki most kapcsolódna be, íme egy recept az átlagos napi étrenddel. Reggelire tíz deka parizer, fél kifli, feketeretek. Tízóraira egy alma, ebédre párolt vegyesköret na- turszelettel, uzsonnára egy sajt és a kifli másik fele, vacsorára héjában sült burgo nya aludttejjel. Ez körülbelül 800—1000 kalóriát tartalmaz. Jól beiktathatják a fogyni szándékozók a levegős zsemlét, mert így az az érzésük, hogy milyen sokat ettek. Nyugaton sok pénzt fizetnek egy-egy „sikeres” fogyókúráért, a baráti kör viszont garantálja, a levél árába kerül mindössze a fogyás. Már csak erős elhatározás szükséges hozzá ... Tóth Kornélia Nyíregyházi újságtörténeti kuriózum is az a fotókópia, amelyet évtizedek óta őriz Komlói Jenő, a nyíregyházi Bethlen utcai papírbolt nyugdíjas vezetője. A könyveket tisztelő és szerető nyugdíjas kereskedő hosz- szú ideig dolgozott Bata Sándor újságbolt-tulajdocnos üzletében, amely a papírbolt helyén működött a századfordulót kővető évtizedekben. Ide érkeztek abban az időben a fővárosban megjelenő újságok, folyóiratok, innen hordta ki rikkancs árusítani a Nyíregyházán megjelenő Nyírvi- dékkel együtt. Bata üzletében dolgozott a fényképen látható, a nyíregyháziak által csak kis Andrisnak beoézett rikkancs, akinek a tisztességes neve Tur- csány András volt. Kevesen tudják, hogy ez a nyíregyházi „törpe” volt a világ legalacsonyabb rikkancsa, mind össze 88 centiméter magas volt. Komlós Jenő ismerte, s S mondta el, hogy a világ legkisebb rikkancsa nagyon népszerű volt. Az újságok megérkezése és kiosztása után az első útja mindig a városháza alatt levő Ferenczi-féle könyvkereskedésbe vezetett. Itt találkozott a legtöbb városi újságolvasóval. Innen indult tovább a Koronába, a Kaszinóba. A kis Andris, a rikkancs egyik legnépszerűbb figurája volt a városnak. Nyíregyházán született, s amikor 1928-ban meghalt, temetésére még az előkelőségek is elmentek, s Krecsák László búcsúztatta. Kállay András magyaros ruhát és csizmát csináltatott a rikkancsnak. Ebben árulta a Nyírvidéket és a fővárosi lapokat a kávéházakban, a könyvkereskedésekben, (farkas) Hofi-show szilveszterkor A Magyar Televízió 4-es műtermében rögzítették Hofi Géza show-műsorát, amelyet Szilveszterkor láthat a közönség. A műsor rendezője Horváth Ádám, vezető operatőr: Sik Igor. (MTI foto: Friedmann Endre felvétele — KS) A tárgyalóteremből Halál az úton Aludttej és feketeretek Fogyókúra — kétforintért A művelődési házban nem találtak szórakozási lehetőséget, ezért visszaindultak az étterembe. A gépkocsit Szoták János 18 éves debreceni lakos vezette, utasai helybeliek, balkányiak voltak. Szoták mellett Mák Éva ült, hátul pedig Szoták barátja, Mák Imre és menyasszonya. Előzőleg az étteremben Szoták „feltankolt”: egy deci pálinkát és két korsó sört ivott. Ahogy elhagyták a művelődési házat, az utasok látták, hogy ittas, és 80—90 kilométeres óránkénti sebességgel rohan a faluban. A Szoták háta mögött ülő Dublinszki Éva kérte, csökkentse a sebességet, különben kiszállnak. Mák. Imre is mondta, látszik a barátján az ittasság, álljon meg inkább, és vagy kiszállnak, vagy aludjanak egy kicsit a kocsiban, s akkor kijózanodik. Vezessen óvatosabban. Szoták azonban hajtott, nem csökkentette a sebességet. A Vöröshadsereg útja 43. számú ház közelében észrevette, hogy előtte két gyalogos megy az úttest jobb oldalán. Kikerülte őket, de szembe jött vele egy autó, annak világítása megzavarta, és a kerülés után visszarántotta a kormányt jobbra. A hirtelen kormánymozdulat — a gyakorlatlanság és az Ittasság — következtében elveszítette a gépkocsi fölött az uralmát, s nekiszaladt az úttestnél 15 cm- rel magasabb útpadkának. Ami ezután történt, azt a benn- ülők szinte föl sem foghatták. A hatalmas lendülettől a gépkocsi átugrotta az útpadkát, az űtár- kot, a gyalogjárdát, és körülbelül hét métert repülve elérte az épület kerítését, azt kidöntötte, majd a jobb oldali kerekei besüppedtek a puha földbe, a bal oldaliak pedig a járdát érték, így fölborult. Fölborult, de nem állt meg, tartott a lendület, 15— 20 fokos szögben nekivágódott az épületnek és csúszott tovább. A kerítés drótfonalát maga alá gyűrve sodródott végig az épület homlokzatán, s ez a homlokzat szinte lenyírta a gépkocsi egész tetőrészét. Végül 15 méteren keresztül kidöntve a kerítést, a megbokrosodott autó visszazökkent a kerekeire és megállt. Bár megsérültek, hárman ki tudtak szállni a kocsiból. Mák Imre azonban súlyos állapotban volt. Mindannyian kórházba kerültek, s a 21 éves Mák Imre rövid idő múltán meghalt. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Szoták Jánost — aki a baleset bekövetkeztekor még fiatalkorú volt, — halált okozó Ittas vezetés miatt két év fiatalkorúak börtönére büntette és négy évre éltiltotta a Járművezetéstől. Az ítélet jogerős. (ts) Sir a telefon. Bocsánat, nem is a telefon sir, én si- sok. Mert időtlen idők óta vonalra várok, de nem jön. Pedig csak a postát szeretném hívni, hogy hívjon nekem egy vidéket. Kollégám megnyugtat, aztán megkérdezi: minek akartam én Szálkát hívni, aztán kocsiba ül, elindul, megjárja Szálkát, meghozza nekem a kérdésemre adott választ, s én még mindig vonalra várok. De nincs. Csak nyolc előtt, ám akkor kit hívjak, mikor nincs is bent; meg délben, de akkor minek hívjam, ő ] ebédel, és este, amikor már megint nem található a helyén senki, meg nekem is elment a kedvem a munkától. Pedig lenne dolgom, meg kellene írni, a Heti bosszú- [ Ságunkat, de nem jut eszem- ! be semmi. Volt egy ötletem, I csak a kellő információt nem tudtam megszerezni, mert nem kaptam vonalat. Miért is kaptam volna, másnak sincs. Amikor bekapcsoltak bennünket a kroszbárba (Crossbar), még lehetett telefonálni, azóta túlságosan zsúfolt lett a központ. Mert sok a telefon. Ezért nincs telefon, akinek meg van, nem jön neki a vonal. Valahogy Így dohogtam tegnap ismerősömnek, de ő nagyon járatlan volt telefonügyekben és olyan badarságot mondott el, hogy ha a posta nem egy számmezőbe rakta volna a vállalatokat, Intézményeket, s nem mindegyiknek 10-zel vagy 11-gyel kezdődne a száma, hanem mondjuk a magántelfonok 18- cal, 19-cel kezdődő mezőjébe is osztottak volna belőlük, a magántelefonok egy részét pedig a vállalati mezőbe helyezték volna, akkor lenne valamennyi vonal. Mert napközben a magánosok vonala szabad, este meg a vállalati mező kihasználatlan, de kikacagtam. Mert annyi igaz az egészből, hogy a magánosok napközben a vállalati vonalon telefonálnak, de este? Á, belegabalyodtam az egészbe. Orvost kéne hívni, de nincs vonal. A kroszbár menjen rá! Mellesleg Mese az egész! — mondta az utcán a minap a barátom, amikor rákérdeztem, mondja már meg, hogy valóban igaz a hír: válik a városban közismert házaspár? Jót nevetett, aztán hozzátette: képtelenség az egész, mivel a feleség egy ragyogó nő, a férj pedig sokak által irigyelt állásban van, tizen felül keres havonta, mindenük megvan, a fejük sem fáj, ilyen körülmények között csak turbékolni lehet. „Hanem most, hogy mondod, valami rémlik: lehet hogy ö volt a közelmúltban az a férfi, akit éjfél után láttak a bárban egy idegen nővel? Persze ez az Irigyek pletykája, nem érdemes vele foglalkozni ...” Megnyugodtunk, mert mégiscsak jó dolog az, ha együtt marad a család. Tudniillik a szóban forgó házaspárnak két szép gyermeke Is van, s bizony, ők sfnylenék meg legjobban a szétrebbenést, volt erre már példa nem is egy. Hanem két nap múlva egy másik ismerős köszönt rám, majd közelebb hajolt, s úgy súgta: hallottam-e hogy X-ék válnak? Nagyot kacagtam rajta, felidézvén a korábbi beszélgetést és megnyugtattam ezt az Ismerőst Is, hogy nincs még egy olyan boldog házaspár dinamikusan fejlődő városunkban, úgyhogy kacsa az egész. Felragyogott erre beszélgető partnerem arca, mert ő Is azon a véleményen van, hogy jobb a békesség, főleg Így karácsony előtt. Hasonló találkozásaim voltak még, amit ezúttal hadd ne részletezzek. Elég az hozzá, hogy legutóbb az egyik kiskocsma előtt láttam meg X-et, a szóban forgó férfiút, nem éppen a legjobb állapotban. Megesik Ilyen, — gondoltam, egyszer egy évben még az Ilyen remek beosztásban lévő is a pohár fenekére nézhet. Azért ráköszöntem, s megkérdeztem: — Különben hogy vagytok? — Rám nézett fátyolos szemeivel és visszakérdezett: „Te nem tudod, hogy elváltunk? — Aztán elsorolta, hogy a feleségét teljesen megbolondították a mende-mondák, ő hiába esküdött égre-földre, hogy még gondolatban sem csalta meg, 5 hajthatatlan maradt. Megegyeztek végül, mert a gyerekek mégsem hallgathatják az örökös veszekedéseket. Most éppen albérlet után jár... Mellesleg valami ehhez hasonló tanmesét én már mintha hallottam volna. Akkor is addig zörgött a haraszt, míg fújni kezdett a szél... (angyal) Telefon December közepe, más években már igazi „disznól- kodással” telik Szatmáriban. A mostani enyhe idő arra igyekszik rábírni a gazdákat, hogy várjanak, amíg hidegebbre fordul az idő. A Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ a serbéstenyésztési szakcsoporttól 3400 darab sertést vásárol ez évben, így terven félül 160 tonna tőkehús, közel 100 tonna szalonna és zsiradék kerül a lakossághoz. A belsőségeket hideg- konyhai készítmények formájában hasznosítja az ÁFÉSZ. Karácsonyra nem lesz baj az ellátással, ígérik a sző vetkezették.' A sertéstartókat sok kedvezménnyel — legújabban
