Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. december 12. A világ legkisebb rikkancsa Szatmári disznótorok Készül a barka... (Molnár Károly (elvétele) még vásárlási utalvány jutta­tással is arra serkentik, az ÁFÉSZ-mek adja el sertését Év végére azért is enyhül a húsellátással kapcsolatos gond, szinte mind a 26 köz­ségben, mert közel hasonló nagyságrendű sertés kerül közvetlenül a lakossághoz. Fehérgyarmat városban, így hét végeken egyre gyakrab­ban hallani malacvisítást. A hagyományos szalmával való perzselést a géz váltotta fel, de a disznótor marad. Aki pedig nem vág sertést, az a Szamos Étterem és a tunyog- matolcsi Autóscsárda házias kolbászt, hurkát, kocsonyát árusító boltjaiban hozzájut­hat. De jó lenne lefogyni! — sóhajtotta már sok nő, ám az áhított célt nem minden­kinek sikerült megvalósítani. Nemrégiben lapunk is hírt adott róla, hogy a tavasztól őszig tartó fogyókúra ver­senyben a győztes Drenyószki Józsefnénak 22 kilogrammot sikerült leadnia. Jó néhá- nyan tollat ragadtak és írtak az erős akarattal megáldott asszonynak, árulja el, mi a titka az eredményes fogyás­nak. Már körülbelül húszán keresték fel levelükkel a megyei kórház-rendelőintézet egészségnevelési hálózatát és a dietetikus szolgálatot, ahol Drenyószkiné dolgozik. — Arra gondoltunk, hogy a nagy érdeklődés megalapozza döntésünket: megalakítjuk a fogyókúrázók baráti körét. Már szerkesztettünk egy kér­dőívet, amelyben igyekszünk megtudni, ki miért akar megszabadulni a fölös kilók­tól. Kiderül a levelekből, van, akinek az orvos taná­csolta a súlycsökkentést, de olyan is akad, aki hiúsági kérdést csinál az alakjából. Még csak azt sem mondhat­Különleges szolgáltatások Ki lesz a negyedmilliomodik? Szabályszerű a születésna­pi megemlékezés — rajztorta is készült, egy gyertyával, a Megyei és Városi Művelődési Központ főfolyosóján bárki láthatja, mit mutat a statisz­tika. Tóth János igazgató­helyettes segítségével mi most csak a legjelentősebbe­ket foglaljuk össze. Hamarosan a negyedmillio­modik látogatót köszönhetik a következő napok, vagy he­tek valamelyik rendezvé­nyén. Az eddig szervezett több, mint 500 programon ugyanis majdnem 250 ezren vettek részt,, nem beszélve azokról, akik csak úgy be­mentek szétnézni. Vezet a képzőművészet: a 26 kiállítá­son több mint százezren for­dultak meg. Százan felül van a műsoros rendezvények szá­ma, emlékezetes a Pécsi Ba­lett vendégszereplése, vagy Fischer Annie koncertje — ez volt egyébként a nagyte­rem próbája — amikor a színpad másik oldalán is ki­nyitották a nézőteret. Pontosan ötven kisközössé­get működtetnek — klubot, szakkört, művészeti együttest — több ezer taggal. Szép si­kereket ért el a közelmúlt­ban az Ifjú Zenebarátok Kó­rusa, a vegyeskar, a szimfo­nikus zenekar, eredményesen dolgoznák a népművészeti stúdió tagjai, míg az amatőr- filmesek és a bábosok tevé­kenységét épp a napokban jutalmazta nívódíjjal a Nép­művelési Intézet. r Életveszély — elsődíj A novellapályázat győztese Újsághír: Jánosi Zoltán, a megyei írócsoport tagja, a tanárképző főiskola 1. számú gyakorlóiskolájának ta­nára Életveszély című írásával nyerte el a tízezer fo-» rintos első díjat a Magyar Nemzet novellapályázatán. A zsűri 837 beérkezett pályamű közül találta a legjobb­nak a fiatal nyíregyházi szerző munkáját. Második tanévét tölti a gyakorlóiskolában Jánosi Zol­tán, aki 1979-ben magyar—orosz szakon végzett Nyíregy­házán. Versfordításokkal próbálkozott először. Az egyik magyarra átültetett Jeszenyin-költeményt hallgató korában a Tanítani című diáklap közölte. Utolsóévesként kapcsoló­dott be a megyei írócsoportba és a Hogy a virág megmarad­jon című szabolcsi antológiában napvilágot láttak immár a saját versei is. Az 1980-as megyei irodalmi pályázatra be­küldött prózáját különdíjjal jutalmazták. A novellával ara­tott mostani sikerből úgy tűnik, végleg hűtlen lett a ver­sekhez. — Az írócsoportban Katona Béla az erősen Örköny-ha- tású rövid írásokat elolvasva biztatott: próbálkozzam az el­beszélő műfajjal — mondta Jánosi Zoltán. — Bár továbbra is nagyon szeretem a verseket, otthon érzem magam a köl­tészetben, erőteljesen hajlok a próza felé. Májusban az egyik kolleganőm hívta fel a figyelmem a Magyar Nemzet novellapályázatára. Az volt a kikötés, hogy a mai magyar valóságot tükrözzék az írások. Kettőt küldtem el a szer­kesztőségnek, ahol az egyiket, az Életveszély című novellá­mat a legjobbnak találták. — A témája? — Elsősorban az foglalkoztat, hogyan alakulnak nap­jainkban az emberi kapcsolatok. A nyertes novellám hőse egy hirtelenélmény hatására felméri addigi sorsát, és meg­próbál változtatni helyzetén. De maga körül annyira ösz- szekuszálta a szálakat, hogy nem tud kiszakadni a korábbi, felismerten rossz, elhibázott életrendjéből, s képtelen más­ként élni. Az emberi nemhez méltó léte továbbra is veszély­ben marad. — Mikor olvashatjuk az Életveszélyt? — A díjátadáskor a Magyar Nemzet irodalmi szerkesz­tője azt ígérte, májusig valamennyi díjazott novellát meg­jelentetik. — A folytatás? — Ez az első helyezés önbizalmat és biztatást adott, úgy érzem, érdemes komolyabban foglalkozni az írással. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy jó novellát mindenki tud írni. A neheze ezután következik... R. G. Messzi földre is eljutott az „építészeti csoda” híre. Egy magyar lap került ki Japán­ba, ahonnan egy napon levél érkezett, egy hasonló jellegű intézményből. Arról érdek­lődtek, hogyan gondoskod­nak a nyugdíjasok klubjá­nak programjáról, az idős emberek szabad idejének hasznos eltöltéséről? Ment a válasz, jött a köszönő levél — s talán folytatódik is a kapcsolat. Egy alkalommal iraki kul­turális delegáció kereste fel a művelődési házat: a báb- játszók munkájáról érdek­lődtek, módszereiket előadás közben tanulmányozták. Jár­tak itt vendégek Brazíliából, az USA-öól, s szinte minden környező országból, még kambodzsai látogatójuk is volt, akit igen érdekelt a művelődési ház szerepe és funkciója. Nem féltek a kényesebb témáktól sem — például társ­kereső szolgálat szervezése, lelki tanácsadás. Azt tapasz­talták ugyanis, hogy az em­berek szívesebben mennek be egy művelődési házba, pél­dául a 32. szobába, mint egy direkt ilyen céllal működő irodába. így sok magányos, vagy tanácsra szoruló embe­ren igyekeztek segíteni. Kiderült ez idő alatt, hogy 'kisebb kompromisszumok­kal mindenre használható a ház, amire tervezték, egy he­lyen azonban — és ez a klub- kávéház — változtatni fog­nak. Már készülnek a jövő év tervei, amelyben az eddi­ginél is nagyobb szerepet kapnak a különleges szolgál­tatások. BE. juk, hogy a nagyon kövérek írnak, mert van, aki 163 cen­timéteres testmagasság és 65 kilogrammos testsúly mellett akar lefogyni, mert fáj a lá­ba. Kaptunk levelet Vásá­ros naményból egy kétgyer­mekes fiatalasszonytól. Iro­dában adminisztrál, keveset mozog és soknak tartja a 70 kilót a 160-as testmagasságá­hoz. — A válaszlevelekben már küldünk egy heti étrendja­vaslatot — folytatja Busáné Csatlós Eszter dietetikús. — Figyelembe vesszük termé szetesen a helyi és az egyé­ni lehetőségeket is. Mert hiá­ba javaslunk mi tíz deka gépsonkát, ha abban a falu­ban soha nem kapni. Sokan azért ódzkodnak a fogyóké rától, mert az sokba kerül. Tény, hogy olcsóbban is meg lehet oldani, mert mondjuk a gépsonkát helyettesíthetjük főtt tojással. — Más étrendet ajánlunk a fiatal nőnek, másat a sok- gyermekes, kispénztárcájú idősebb levélírónknak. Sőt, más étrendet állítunk össze a szigorú és a normál fogyó­kúrásnak. Az a lényeg, meg­találni az egyéni lehetőségés az akarat összhangját. S aki most kapcsolódna be, íme egy recept az átlagos napi étrenddel. Reggelire tíz deka parizer, fél kifli, feke­teretek. Tízóraira egy alma, ebédre párolt vegyesköret na- turszelettel, uzsonnára egy sajt és a kifli másik fele, va­csorára héjában sült burgo nya aludttejjel. Ez körülbe­lül 800—1000 kalóriát tartal­maz. Jól beiktathatják a fogy­ni szándékozók a levegős zsemlét, mert így az az ér­zésük, hogy milyen sokat et­tek. Nyugaton sok pénzt fi­zetnek egy-egy „sikeres” fo­gyókúráért, a baráti kör vi­szont garantálja, a levél árá­ba kerül mindössze a fogyás. Már csak erős elhatározás szükséges hozzá ... Tóth Kornélia Nyíregyházi újságtörténeti ku­riózum is az a fotókópia, ame­lyet évtizedek óta őriz Komlói Jenő, a nyíregyházi Bethlen ut­cai papírbolt nyugdíjas vezető­je. A könyveket tisztelő és sze­rető nyugdíjas kereskedő hosz- szú ideig dolgozott Bata Sándor újságbolt-tulajdocnos üzletében, amely a papírbolt helyén műkö­dött a századfordulót kővető év­tizedekben. Ide érkeztek abban az időben a fővárosban megjele­nő újságok, folyóiratok, innen hordta ki rikkancs árusítani a Nyíregyházán megjelenő Nyírvi- dékkel együtt. Bata üzletében dolgozott a fényképen látható, a nyíregyháziak által csak kis Andrisnak beoézett rikkancs, akinek a tisztességes neve Tur- csány András volt. Kevesen tudják, hogy ez a nyíregyházi „törpe” volt a világ legalacsonyabb rikkancsa, mind össze 88 centiméter magas volt. Komlós Jenő ismerte, s S mondta el, hogy a világ legki­sebb rikkancsa nagyon népsze­rű volt. Az újságok megérkezése és kiosztása után az első útja mindig a városháza alatt levő Ferenczi-féle könyvkereskedésbe vezetett. Itt találkozott a legtöbb városi újságolvasóval. Innen in­dult tovább a Koronába, a Ka­szinóba. A kis Andris, a rikkancs egyik legnépszerűbb figurája volt a városnak. Nyíregyházán szüle­tett, s amikor 1928-ban meghalt, temetésére még az előkelőségek is elmentek, s Krecsák László búcsúztatta. Kállay András ma­gyaros ruhát és csizmát csinál­tatott a rikkancsnak. Ebben árulta a Nyírvidéket és a fővá­rosi lapokat a kávéházakban, a könyvkereskedésekben, (farkas) Hofi-show szilveszterkor A Magyar Televízió 4-es műtermében rögzítették Hofi Gé­za show-műsorát, amelyet Szilveszterkor láthat a közönség. A műsor rendezője Horváth Ádám, vezető operatőr: Sik Igor. (MTI foto: Friedmann Endre felvétele — KS) A tárgyalóteremből Halál az úton Aludttej és feketeretek Fogyókúra — kétforintért A művelődési házban nem ta­láltak szórakozási lehetőséget, ezért visszaindultak az étterem­be. A gépkocsit Szoták János 18 éves debreceni lakos vezette, utasai helybeliek, balkányiak voltak. Szoták mellett Mák Éva ült, hátul pedig Szoták barátja, Mák Imre és menyasszonya. Elő­zőleg az étteremben Szoták „fel­tankolt”: egy deci pálinkát és két korsó sört ivott. Ahogy elhagyták a művelődé­si házat, az utasok látták, hogy ittas, és 80—90 kilométeres órán­kénti sebességgel rohan a falu­ban. A Szoták háta mögött ülő Dublinszki Éva kérte, csökkent­se a sebességet, különben ki­szállnak. Mák. Imre is mondta, látszik a barátján az ittasság, álljon meg inkább, és vagy ki­szállnak, vagy aludjanak egy kicsit a kocsiban, s akkor kijó­zanodik. Vezessen óvatosabban. Szoták azonban hajtott, nem csökkentette a sebességet. A Vö­röshadsereg útja 43. számú ház közelében észrevette, hogy előtte két gyalogos megy az úttest jobb oldalán. Kikerülte őket, de szembe jött vele egy autó, an­nak világítása megzavarta, és a kerülés után visszarántotta a kormányt jobbra. A hirtelen kormánymozdulat — a gyakorlatlanság és az Ittas­ság — következtében elveszítette a gépkocsi fölött az uralmát, s nekiszaladt az úttestnél 15 cm- rel magasabb útpadkának. Ami ezután történt, azt a benn- ülők szinte föl sem foghatták. A hatalmas lendülettől a gépkocsi átugrotta az útpadkát, az űtár- kot, a gyalogjárdát, és körülbe­lül hét métert repülve elérte az épület kerítését, azt kidöntötte, majd a jobb oldali kerekei be­süppedtek a puha földbe, a bal oldaliak pedig a járdát érték, így fölborult. Fölborult, de nem állt meg, tartott a lendület, 15— 20 fokos szögben nekivágódott az épületnek és csúszott tovább. A kerítés drótfonalát maga alá gyűrve sodródott végig az épület homlokzatán, s ez a homlokzat szinte lenyírta a gépkocsi egész tetőrészét. Végül 15 méteren ke­resztül kidöntve a kerítést, a megbokrosodott autó visszazök­kent a kerekeire és megállt. Bár megsérültek, hárman ki tudtak szállni a kocsiból. Mák Imre azonban súlyos állapotban volt. Mindannyian kórházba ke­rültek, s a 21 éves Mák Imre rövid idő múltán meghalt. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Szoták Jánost — aki a baleset bekövetkeztekor még fiatalkorú volt, — halált okozó Ittas veze­tés miatt két év fiatalkorúak börtönére büntette és négy évre éltiltotta a Járművezetéstől. Az ítélet jogerős. (ts) Sir a telefon. Bocsánat, nem is a telefon sir, én si- sok. Mert időtlen idők óta vonalra várok, de nem jön. Pedig csak a postát szeret­ném hívni, hogy hívjon ne­kem egy vidéket. Kollégám megnyugtat, aztán megkérde­zi: minek akartam én Szál­kát hívni, aztán kocsiba ül, elindul, megjárja Szálkát, meghozza nekem a kérdé­semre adott választ, s én még mindig vonalra várok. De nincs. Csak nyolc előtt, ám akkor kit hívjak, mikor nincs is bent; meg délben, de akkor minek hívjam, ő ] ebédel, és este, amikor már megint nem található a he­lyén senki, meg nekem is elment a kedvem a munká­tól. Pedig lenne dolgom, meg kellene írni, a Heti bosszú- [ Ságunkat, de nem jut eszem- ! be semmi. Volt egy ötletem, I csak a kellő információt nem tudtam megszerezni, mert nem kaptam vonalat. Miért is kaptam volna, más­nak sincs. Amikor bekapcsol­tak bennünket a kroszbárba (Crossbar), még lehetett tele­fonálni, azóta túlságosan zsú­folt lett a központ. Mert sok a telefon. Ezért nincs tele­fon, akinek meg van, nem jön neki a vonal. Valahogy Így dohogtam tegnap ismerősömnek, de ő nagyon járatlan volt telefon­ügyekben és olyan badarsá­got mondott el, hogy ha a posta nem egy számmezőbe rakta volna a vállalatokat, Intézményeket, s nem minde­gyiknek 10-zel vagy 11-gyel kezdődne a száma, hanem mondjuk a magántelfonok 18- cal, 19-cel kezdődő mezőjébe is osztottak volna belőlük, a magántelefonok egy részét pedig a vállalati mezőbe he­lyezték volna, akkor lenne valamennyi vonal. Mert nap­közben a magánosok vonala szabad, este meg a vállalati mező kihasználatlan, de ki­kacagtam. Mert annyi igaz az egészből, hogy a magánosok napközben a vállalati vona­lon telefonálnak, de este? Á, belegabalyodtam az egészbe. Orvost kéne hívni, de nincs vonal. A kroszbár menjen rá! Mellesleg Mese az egész! — mondta az utcán a minap a barátom, amikor rákérdeztem, mondja már meg, hogy valóban igaz a hír: válik a városban közis­mert házaspár? Jót nevetett, aztán hozzátette: képtelen­ség az egész, mivel a feleség egy ragyogó nő, a férj pedig sokak által irigyelt állásban van, tizen felül keres havon­ta, mindenük megvan, a fe­jük sem fáj, ilyen körülmé­nyek között csak turbékolni lehet. „Hanem most, hogy mondod, valami rémlik: le­het hogy ö volt a közelmúlt­ban az a férfi, akit éjfél után láttak a bárban egy idegen nővel? Persze ez az Irigyek pletykája, nem érdemes vele foglalkozni ...” Megnyugodtunk, mert még­iscsak jó dolog az, ha együtt marad a család. Tudniillik a szóban forgó házaspárnak két szép gyermeke Is van, s bi­zony, ők sfnylenék meg leg­jobban a szétrebbenést, volt erre már példa nem is egy. Hanem két nap múlva egy másik ismerős köszönt rám, majd közelebb hajolt, s úgy súgta: hallottam-e hogy X-ék válnak? Nagyot kacagtam rajta, felidézvén a korábbi beszélgetést és meg­nyugtattam ezt az Ismerőst Is, hogy nincs még egy olyan boldog házaspár dinamikusan fejlődő városunkban, úgy­hogy kacsa az egész. Felra­gyogott erre beszélgető part­nerem arca, mert ő Is azon a véleményen van, hogy jobb a békesség, főleg Így kará­csony előtt. Hasonló találkozásaim vol­tak még, amit ezúttal hadd ne részletezzek. Elég az hoz­zá, hogy legutóbb az egyik kiskocsma előtt láttam meg X-et, a szóban forgó férfiút, nem éppen a legjobb álla­potban. Megesik Ilyen, — gondoltam, egyszer egy év­ben még az Ilyen remek be­osztásban lévő is a pohár fe­nekére nézhet. Azért rákö­szöntem, s megkérdeztem: — Különben hogy vagytok? — Rám nézett fátyolos szemei­vel és visszakérdezett: „Te nem tudod, hogy elváltunk? — Aztán elsorolta, hogy a fe­leségét teljesen megbolondí­tották a mende-mondák, ő hiába esküdött égre-földre, hogy még gondolatban sem csalta meg, 5 hajthatatlan maradt. Megegyeztek végül, mert a gyerekek mégsem hallgathatják az örökös ve­szekedéseket. Most éppen al­bérlet után jár... Mellesleg valami ehhez ha­sonló tanmesét én már mint­ha hallottam volna. Akkor is addig zörgött a haraszt, míg fújni kezdett a szél... (angyal) Telefon December közepe, más években már igazi „disznól- kodással” telik Szatmáriban. A mostani enyhe idő arra igyekszik rábírni a gazdákat, hogy várjanak, amíg hide­gebbre fordul az idő. A Fe­hérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ a serbéstenyésztési szakcso­porttól 3400 darab sertést vá­sárol ez évben, így terven félül 160 tonna tőkehús, kö­zel 100 tonna szalonna és zsiradék kerül a lakosság­hoz. A belsőségeket hideg- konyhai készítmények formá­jában hasznosítja az ÁFÉSZ. Karácsonyra nem lesz baj az ellátással, ígérik a sző vet­kezették.' A sertéstartókat sok kedvezménnyel — legújabban

Next

/
Thumbnails
Contents