Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
A nők számára is legfontosabb a tanulás, alapvetően a több tudás az érvényesülés első számú követelménye. (Szoboszlai Lászlóné) Lehetőség sokféle van. De hogyan éljen bármilyen kedvező lehetőséggel a több műszakba vidékről bejáró családanya, akiknek az aránya nálunk majdnem 50 százalék? (Nagy Erzsébet) Ha nincs otthon jó családi háttér, segítőkész férj, szülő, akkor kétszer is meg kell gondolni egy nőnek, hányat lép a munkahelyi ranglétra fokán. (Hidasi Lászlóné) Egy nő élete sokkal inkább szakaszokból áll, mint egy férfié. A munka szempontjából is legteljesítményképe- sebb 18—30 év közötti esztendők egyszerre jelentenek pályakezdést, párválasztást, szülést, otthonteremtést. Amíg kicsi a gyermek, a nő aligha vállalhat többletet, ami az érvényesülés alapja. (Szécsi Károlyné) Kiragadott mondatok ezek egy hosszabb beszélgetésből, de önmagukban is jellemzik, mennyi minden befolyásolja, érvényesül-e az egyenjogúság, miként léphetnek előbbre a munkahelyen is a lányok, asszonyok. A hetvenes években társadalmi üggyé vált a párt nőpolitikái határozata. A lakóterületen, a munkahelyeken és a társadalmi szervezetekben is sokat tettek a megvalósításért. Két különösen szembeszökő eredményt hozott országosan az intézkedések sora: akkor a munkaképes korú nők 65 százaléka, most 82 százaléka dolgozik, s alapvetően megváltozott a gyermekelhelyezés, óvodai hely hiánya miatt egyetlen kismamának sem kell lemondania a munkáról. Az érvényesülés lehetősége, a vezető beosztásba kerülés azonban ma ugyanúgy téma, mint 1970-ben volt, a nőpolitikái határozat számos feladata legalább annyira aktuális, mint amikor meghozták. Ezt igazolta a közelmúltban lezajlott országos nőkonferencia is, amelynek megállapításaihoz kapcsolódott kerekasztal-beszélgeté- sünk a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában. Azt kérdeztük: hogyan látják a nők ma a nőpolitikát, lehet-e egy nőnek ma a munkahelyen érvényesülni? Beszélgetőpartnereink voltak: Nagy Erzébet, a feldolgozóüzem gépcsoportvezetője, akit a nőkonferencián most választottak be a Magyar Nők Országos Tanácsába; Szoboszlai Lászlóné személyzeti osztályvezető, a gyári pártvezetőség tagja, nőfelelős; Hidasi Lászlóné főkönyvelő, Szécsi Károlyné, a nyíregyházi 23. sz. „papírgyári” óvoda vezető óvónője. „A nőpolitikái határozatok végrehajtásának, érvényesülésének tapasztalatai alapvetően kedvezőek, ugyanakkor a haladás több tekintetben indokolatlanul lassú, az üteTanulás, család, közélet „... Semmilyen intézményes intézkedés nem pótolhatja azt, amit maga, a család tehet a családért.” Hidasi Lásxlóné Szécsi Károlyné (A nőtanács elnökének beszédéből) Hidasi Lászlóné: — Ügy gondolom, a család szerepének megítélésében lehet teljesen egyöntetű a vélemény. Én számvitelben dolgoztam, levelezőn végéétem el a közgazdaságtudományi egyetemet. Meg sem kíséreltem volna, ha a férjem nem támogat, ha szüleim nem segítenek. Szerintem, ahogy újabb korosztályok nőnek fel, talán egyszerűbb lesz a helyzet. Például az én férjem is tanul, természetes, hogy segítjük egymást; aki éppen szabad, az vállal többet a háztartásból. Más gondot jelent a gyermek, ha történetesen beteg. Én nem régen vagyok itt főkönyvelő, s úgy kezdtem munkához, hogy három hétig otthon volt a kicsi. Szüleim vigyáztak rá, gondolták. Ezt a férjem sem tudta volna átvállalni, hiszen ő is fontos beosztásban dolgozik. Szerencsére ritka az ilyesmi, de mindenképpen mutatja, milyen nehéz helyzetben lehetnek a vezető beosztásra vállalkozó nők. met gyorsítani kell, a helyes elveket következetesebben kell érvényesíteni.” (A nökonferencia beszámolójából) Szoboszlai Lászlóné: — Mindenekelőtt fontos, hogy milyen környezetben dolgozó nők helyzetéről beszélünk. A papírgyár új nagyüzem, a dolgozók fele nő, jelentős a fiatalok aránya, és lényeges, hogy folyamatos műszakban dolgozunk. Nálunk az jellemző, hogy a fiatalok elég gyorsan haladnak előre, de míg a fiatal férfiakból hamar lehet vezető —, akár főmérnök is, mint ahogy már több példa is volt rá —, a nők nagy része ezekben az éveiben éppen gyesen van. Nagy Erzsébet: — Ha a társadalmi vezetőségeket nézzük, azokban szintén van lehetőség, hogy valaki többet nyújtson. Nemcsak a gyáriakra gondolok, hanem arra is, hogy a mi gyárunkból van megyei pártbizottsági tag, SZMT-tag, korábban is volt tagja az országos nőtanácsnak, de említhetnénk a városi tisztségeket is. Az is látszik, hogy különböző beosztásokba több nő kerül mostanában, de amikor a nőkonferencián a haladás ütemének gyorsítását szorgalmazták, magam is egyetértettem vele, mert még mindig az számít kivételnek, ha egy nő kiemelkedik, pedig már nagyon sok tehetséges, jól felkészült szakember van közöttünk. „Minden eddiginél jobb feltételeket kell teremteni arra, hogy megfelelő szakismereteket, szakképzettséget szerezzenek a nők, s általános műveltségük is mindinkább gyarapodjék.” (Markója Imre miniszter felszólalásából) Hidasi Lászlóné: — Természetesen régen túlhaladtuk azt a nézetet, hogy emeljünk reflektorfénybe nőket — adjunk lehetőségeket csupán azért, mert nők. A fontos inkább az, hogy a jól felkészült, tanult nőket bátorítsuk, hogy vállaljanak többet, továbbtanulást, magasabb beosztást, közéleti munkát. Nem szabad (beletörődni abba, hogy a gyermekszülés miatt kiesik néhány év, s már vége is az érvényesülés lehetőségének. A tanulás mellett a nagyobb vállalkozókedv szükségességét hangsúlyoznám. Szoboszlai Lászlóné: — Én is a tanulást tartom nagyon fontosnak. Azt figyeltem meg, hogy egy bizonyos szintig ez nem is okoz gondot. Nálunk is sok nő tanul, főleg a szakmunkásképzőt akarják elvégezni. Sokan, akik speciális szakmai végzettség nélkül jönnek hozzánk dolgozni, be is tervezik a tanulást, s meg is mondják: az a céljuk, hogy többet keressenek. De a magasabb szintű iskolákkal már gondok vannak. Pestre, Miskolcra, Debrecenbe kellene járni, sokszor több napra is, s ez az, amit a családanyák már csak a legritkább esetben vállalnak, nélküle viszont az érvényesülés csak bizonyos szintig lehetséges. Nagy Erzsébet: — Én .történetesen most is tanulok, a technikusminősítő vizsgákra készülök. A valóság azonban sokszor bonyolultabb az el- képzeltnél. Én is csak úgy tudom megtenni, hogy osztott műszakba járok dolgozni, s vagy a délelőttöm, vagy a délutánom szabad, amikor tanulhatok is. De fontos a környezet is. A brigádoknak egy- egy munkahelyen szoros feladataik vannak. Nem hiszem, hogy mindenütt jó szemmel nézik, ha egy vagy több társuk rendszeresen távol marad, mert tanul, vagy társadalmi munkát végez. Aki egyébként a magasabb végzettség birtokában aztán gyakran el is kerül onnan. Ez természetesen nem sajátos női probléma, ugyanígy van ez a férfiaknál is, azzal a különbséggel, hogy a család ellátásából az esetek többségében kevesebbet kell vállalniuk. Mármint az úgynevezett „második műszakból”. Stoboszlal lászlóné Nagy Erzsébet Szoboszlai Lászlóné: — Tanulás, vezetőképző tanfolyam, pesti utak; mindez természetes már a középvezetők esetében is. Ha valaki többet vállal, mint egyszerű beosztott munkatárs, netán közéleti tisztséget is, akkor aligha nézegetheti az óráját, hogy a munkaidő lejárta után öt perccel induló busszal mindig elmehessen. A család segítsége alapvető, ón sem vállaltam volna semmilyen beosztást, ha a férjem részéről nincs meg hozzá a támogatás. Mostanában, hogy már 14 éves a lányom, talán még könnyebb is. De azért előfordult, hogy egy elhúzódó megbeszélés közben azon kaptam magam, otthon járnak a gondolataim; vajon mit csinál a lányom, megtalálta-e a hűtőben az ételt. És vajon mikor ér haza a férjem, aki közéleti poszton dolgozik, és esetleg neki is estébe nyúlik a munkája. Mert arra is gondolni kell, nem elég a család támogatása, az elfoglalt szülők gyermeke ugyanúgy igényli a gondoskodást, nevelést, mint bármelyik másik gyermek .. . Szécsi Károlyné: — Én a magam példáján szintén azt tudom bizonyítani, hogy egy nőnek az érvényesüléshez nagyon fontos a férje segítsége. Ezt én is mindig megkapom. De az is kérdés, hogy a férj mivel foglalkozik. Én például tudom, hogy a mezőgazdaságiban dolgozó üzemmérnöknek nyáron nem lehet ahhoz alkalmazkodni, én ráérek hazavinni, ellátni a gyereket, vagy sem. Tehát úgy kell megszervezni a család életét, hogy mindketten a legtöbbet tudják nyújtani saját munka- területükön. Azonban még egy másik oldalt is megemlítenék. Óvónőként látom, a családok nagy részében az édesapák is vállalkoznak arra, hogy behozzák, elvigyék a gyermeket. A szülői értekezleteken azonban már csak legfeljebb minden negyedik, ötödik családból jön az apuka, a nyílt napjainkra pedig szinte egyáltalán, pedig nagyon szeretnénk, ha látnák, mit csinálnak gyermekeik napközben. Ügy gondolom, ez is tükröz valamiféle munkaimegosztást ... A papírgyári beszélgetésen .tehát nem hangzottak el megrendítő erejű igények. Tanu- .as, vállalkozókedv kell, ehhez kiegyensúlyozott munkahelyi és családi környezet. Nem valami recept ez, de a nők érvényesüléséhez elengedhetetlen — s eztán jönnek még a sajátosságok. Az, hogy akire felfigyelnek, hamar bekerül a közéletbe, mint ahogy vállalati tisztségein kívül Szo- boszlainé is az SZMT nőbizottságának elnöke, Szécsiné is tanácstag, s tevékenykedik a népfrontban is. Figyelemreméltó — és ez nemcsak vezető beosztásban dolgozó beszélgetőpartnereink esetében van így —, sokszor munkahelyváltozás szükséges ahhoz, hogy valaki kibontakozzék, magasabb beosztásba kerülhessen: Seoboszlainé is munkahelyet változtatott, Hidasinét pedig pályázat útján választották főkönyvelőnek. Talán az is ott bujkál emögött, amiről már szeretnénk nem beszélni: egy bizonyos szintig — mondjuk középvezetőig — hasonló lehet az érvényesülés lehetősége férfi és nő között, felette azonban nyilván ma is többszörösen bizonyítani kell. Ezért hangozhatott el még most is joggal a nőkonferen- oián: „Nagy ellentmondás van a rátermett és szakmailag felkészült nők, valamint általuk gazdasági és társadalmi életünk különböző területein betöltött vezető beosztások száma között.” Szöveg: Marik Sándor Fotó: Jávor László KH KÉTVÉCI MELLÉKLET Esélyek a ..ranglétrán”