Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. november 13. Kclet-Mogyarország 3 Beszámoló taggyűlések ÉV VÉGI BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSRE készül Sza- bolcs-Szatmór megye ezer pártszervezetének 32 ezer tagja. A pártélet hétfőn kez­dődő, és egy hónapig tartó eseménysorozata átfogja, ér­tékeli egy esztendő terveit, eredményeit, gondjait, s mi­nősítik minden egyes párttag és alapszervezet munkáját is. Már ez önmagában komoly esemény. Ha hozzávesszük, hogy a taggyűléseket egyéni és pártcsoport-beszélgetések előzik meg, s számos helyen a párton kívüli dolgozóktól is véleményt kértek — a be­számoló taggyűlések nemcsak a pártéletnek, hanem a tár­sadalmi életnek is jelentős eseményei lesznek. A beszámolók — az alap­szervezetek jellegének meg­felelően — mindenütt fog­lalkoznak a XII. kongresszus határozatai és az 1982. évi népgazdasági terv végrehaj­tásának helyi tapasztalatai­val, számot adnak az előző beszámoló taggyűlés határo­zatainak teljesítéséről. A pártalapszervezetek je­lentős részénél várhatóan központi helyet foglal majd el a gazdaságpolitikai kérdé­sek megvitatása. Mód nyílik a beszámoló taggyűléseken, hogy számos fontos, korábbi határozat megvalósítására is visszatérjenek. Olyan — nép- gazdasági szinten is jelentős — kérdésekről szólnak ipari és mezőgazdasági üzemeink párttagjai, mint a tervek (ezen belül az exporttervek) teljesítése, történt-e haladás a termékszerkezet korszerűsí­tésében, miként gazdálkod­nak a munkaerővel, munka­idővel. Már az év során is számos pártrendezvényen volt szó a minőség javításáról, a tartalékok feltárásáról, a ta­karékosság érdekében hozott intézkedésekről. A beszámoló taggyűlések alkalmat terem­tenek arra is, hogy mindezek gyakorlati eredményeit érté­keljék, s újabb helyi felada­tokat is meghatározzanak. A beszámoló taggyűlések­nek természetesen fontos fel­adata, hogy a szervezeti élet különböző kérdéseiről is szá­mot adjanak, értékeljék, mi­lyen politikai munkát végez a pártszervezet, a párttagság a dolgozók körében. Mérleget vonnak pártszervezeteink ar­ról is, hogy miként készítik elő év közben a pártélet fon­tos eseményeit, taggyűléseit, reagál-e a pártszervezet a munkahely életének, a lakó­területnek legfontosabb ese­ményeire, alkotó részt vál- lal-e működési területének fejlesztéséből, alakításából. Az év végi taggyűlés al­kalmat kínál arra, hogy a szervezeti élettel összefüggő párthatározatok végrehajtá­sának tapasztalatait értékel­jék. A megyei pártbizottság napirendjén is több olyan té­ma szerepelt, amelyek helyi feldolgozása lényegesen já­rulhat hozzá a politikai, szer­vezeti munka javításához; a munkamódszer, a pártdemok­rácia, a lakóterületi párt­munka megyei elemzése egy­aránt kínálja a lehetőséget az alapszervezetek számára a pártmunka egyes részterülete­inek színvonalasabbá tételé­hez. Elengedhetetlen azon­ban, hogy mindezeket a kér­déseket a helyi sajátosságok­ból kiindulva közelítsék meg, elemezzék, értékeljék, s ahol szükséges, határozzanak meg új feladatokat. ÉVEK ÖTA RENDSZERE­SEN sor kerül a beszámoló taggyűléseken a pártmegbí­zatások teljesítésének értéke­lésére. Ez lényeges vonása a pártmunkának. Sok helyen történtek változások az utób­bi években, arányosabb lett a pártmegbízatások elosztása, jobban alkalmazkodnak az egyes párttagok képességéhez, felkészültségéhez. A beszá­moló taggyűlés alkalmat te­remt arra is, hogy e terüle­ten további eredményeket ér­jenek el: értékeljék, az egyes párttagok valóban tu­dásuk legjavát nyújtották-e a megbízatások teljesítésé­hez. De mód van arra is, hogy az esetleg formális meg­bízatások helyett újabbakat, a mai élet követelményeihez jobban alkalmazkodókat ad­janak. Nagyon fontos azon­ban, hogy mindenütt vegyék észre, ha valaki — bármilyen „kis” megbízatásban — újat hozott, segített a közösség dolgainak előbbre vivésében. Jelentős területe a beszá­molóknak a propagandamun­ka, ideológiai tevékenység ér­tékelése. Minden pártszerve­zetünkben szólnak arról, mennyiben sikerült a párt­alapszervezetek, a párttagság politikai felkészültségét fo­kozni, politizálókészségét fej­leszteni. Ez a kérdés két nagy területet fog át: a gazdaság- politikai és belpolitikai kér­déseket, illetve az alapszer­vezetek előtt álló helyi ten­nivalókat. Ezek mellett cél­szerű újra szólni azokról az ideológiai, világnézeti és poli­tikai kérdésekről, amelyek év közben felvetődtek, de az­óta mód nyílott a teljesebb, alaposabb válaszadásra. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰ­LÉSEK előkészítése tehát kü­lönösen körültekintő munkát igényel. A pártvezetőségek azonban már hetek óta ké­szülnek a beszámolók össze­állítására, s ebben a munká­ban az egész párttagság részt vett. Ez az alapja annak, hogy olyan reális értékelések szülessenek, amelyek érdek­lődést váltanak ki, alkotó vi­tára ösztönözhetik a párttag­ságot. Marik Sándor Építőipari aktíva Nyíregyházái) Ahhoz, hogy a megyén belül szervezetten folyjon az épí­tési tevékenység, teljesülje­nek a lakásépítési tervek a változó gazdasági körülmé­nyekhez jobban kell alkal­mazkodnia az építőiparnak. Erről tartott aktívaértekezle­tet pénteken délelőtt Nyír­egyházán a megyei pártbi­zottság. A megjelenteket Hosszú László, a megyei pártbizottság titkára köszön­tötte, a megbeszélésen részt vett Tisza László, a megyei tanács elnöke. A megyei pártbizottság 1979-ben hozott határozatot az építőipar fejlesztéséről, a második 15 éves lakásépítési tervről. A közelmúltban a végrehajtó bizottság áttekin­tette ennek megvalósítását, megszabta a fontosabb fel­adatokat. Cs. Nagy István, a megyei pártbizottság osztály- vezetője ismertette a vb ál­lásfoglalását, hívta fel a fi­gyelmet azokra a tenniva­lókra, amelyek a vállalatok és szövetkezetek előtt állnak. A hozzászólók a maguk te­rületének feladatait ismer­tették. Megyénkben többek között a VOSZK tiszavasvári üzemé­ben végzik a hűtőpultok ga­ranciális és garancián túli javítását. Képünkön: műszer­rel keresik meg a gázszi­várgást. (Jávor László felvé­tele) Munkaebéd hgyomorra r jólesik az ebéd. Et­től már csak a di­rinek vannak jobb gondolatai. Pél­dául: éhgyomorra jólesik az üzemi ebéd. Úgy, mint tökfőzelék feltét­tel. A főzelék mint a csiriz, a feltét mint a csizmatalp. Guvad is a köz­pontból jött fejes szeme, a nyelőké­je meg nem akar működni. Viszont! Udvarias és bátor fickó. Azt mond­ja: — Tegnap a má­sik megye másik gyáregységében jártam és képzel­jétek mit tettek velem. Elvittek egy osztályon fe­lüli étterembe és rámlkényszerí tet­ték a tűzdelt puly­kamelleit, a filé­zett halat, meg a mazsolás túrós palacsintát. Mit mondjak? Pocsék volt. Ez a főzelék viszont isteni. A diri fülig pi­rult és félrenyelt az örömtől és at­tól, hogy összefu­tott a nyál a szá­jában a tűzdelt pulykamell emlí­tésétől. De ekkor következett a köz­pontból jött fejes bátorsága: repetát kért a tökfőzelék­ből. Abból a főze­lékből, amit sava­nyú tejjel habarí- tottak és abból a húsból, aminek már volt egy kis stichje. Igazi munka­ebéddé fajult a do­log. Amíg a köz­pontból jött férfiú nagy kínnal ma­gába gyűrte a tö­köt, a diri azzal etette: — Jól jönne egy kis pénz erre, meg arra. A fizetés- emelés is aktuális. Ezt az üzemi konyhát is fel kel­lene újítani. (Di- namittal, gondol­ta a fejes.) Aztán a másik megye másik gyáregysége — mondta tovább a diri — már két­szer volt kiváló és ugye mi... Ekkor megköny- nyebbülten sóhaj­tott a központból jött fejes és ön­kéntelenül is ki­bökte : — Lement. — Vizecskét — tüsténkedett a di­ri és töltött. A fe­jes kortyolt, nyelt, hörpintett, nyelt. — Ez aztán a víz — lelkesedett. — A másik me­gyében, a másik gyáregységben bezzeg tokajival dühítettek. Mit mondjak? Pompás volt ez az etvasz. Ami viszont a pénzecskéket il­leti, ne félj, nem felejtem. Ha más­ról nem, a tökről eszembe jut. Bízz és várj barátom... A diri vár. Már régen vár. Türel­mes fickó. Egyet viszont nem ért. A szomszéd megye szomszéd gyár­egységében azóta már négyszer is volt a központból jött fejes. Vajon mit keres ott, ahol még egy kedvére való ebédet sem kap? Seres Ernő MEGYÉNKBEN 104 EZER NYUGDÍJKORHATÁRON FELÜLI IDŐS EMBER ÉL, MEGHALADJA A TÍZEZRET AZOKNAK A SZÁMA, AKIK 80 ÉVESEK, ANNÁL IDŐSEBBEK, EGYEDÜLÁLLÓK, ROSSZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÚAK. RENDSZERES SZOCIÁLIS SEGÉLYT 5386, RENDKÍVÜLIT 14 EZER 400 FŐ KAP. MINDEN HATODIK IDŐS KORÚ EGYEDÜL ÉL. A MEGYÉBEN ÉVEN­TE 150 MILLIÓT ELÉRŐ ÖSSZEGET FIZETNEK KI A TANÁCSOK SZOCIÁ­LIS TÁMOGATÁSRA. Hz öregség nem ér véget — A kétezer lelkes Sza- bolcsveresmarton — mondja a tanácselnök asszony, Fehér Istvánná — 305 hatvan éven felüli ember él. A községben 21 fő részesül rendszeres se­gélyben, 16-nak a járadékát egészítjük ki 1600 forintra, s átlagosan évente 22 rendkí­vüli segélyt folyósítunk. Ta­nácsunk évi 400 ezer forintot tud szociális célokra, idősek­nek kifizetni. Hogy ez sok vagy kevés? Egészen biztos, hogy sokkal többnek is jó helye lenne. Mindenesetre próbálkozunk azzal, hogy a rászorulóknak étkezést biztosítsunk, van há- zibeteg-ápolónk, őszi-téli időben ruhára, tüzelőre soron kívül adunk segítséget. Amit lehet, mindent kiosztunk. So­ha egy fillér nem marad. Nem minden mérhető pénzzel A Vöröskereszt kisvárdai városi-járási titkára, Hete Szabolcsúé tájékoztat. — Nem véletlen, hogy ezen a terüle­ten, hasonlóan a megyéhez, igen sok a rászoruló öreg. Adódik ez abból, hogy az or­szágban sehol nem volt ennyi földnélküli, cseléd és zsellér. Nyugodtan mondható, a leg­többen önhibájukon kívül ke­rültek igen sanyarú helyzetbe öreg korukra. A mi dolgunk, hogy segítsünk felkutatni őket, jelezzük létüket ta­nácsnak, orvosnak, társszerv­nek, s eszközeinkkel patro­náljuk őket, részt vegyünk gondozásukban. Részlet a Vöröskereszt me­gyei statisztikájából: aktivis­táik rendszeresen gondoznak a megyében 690 főt, állandó felügyeletet adnak 234 egye­dülállónak, patronálnak 562 főt, valamint 254 teljesen el­hagyott embert. Nyolcvanegy alapszervezet patronál 21 szo­ciális otthont, 15 öregek nap­közijét, hét idősek klubját. Házi gondozásban részt vesz 1582 aktivista, ezek kö­zül betegápolói képzettsége van 957-nek. A középiskolá­sok 300 öreget patronálnak, rendszeresen és időszakosan. — Meggyőződésünk — így a titkárasszony —, hogy a korszerű gondozás, gondosko­dás mellett döntő az, ami pénzzel nem mérhető: a sze­retet, a figyelem, az idős em­ber meghallgatása, a mindő- jükre jellemző magány, egye­düllét, elhagyatottság embe­ri eszközzel való feloldása. Az eszközök összevonása Már Veresmarton említet­ték, hogy a tsz is megjelenik a gondoskodók sorában. Ezt erősítette Tuzséron a Rákó­cziban Mitrovicz Erzsébet: — Szövetkezetünk, mely há­rom községre terjed ki, rész­ben a vöröskeresztes aktivis­ták, részben a munkahelyek jelzése alapján tudja, kinek milyen a sorsa nyugdíj után. Évente egyszer minden volt tagunk megkapja az egysze­ri juttatást, ami a rászorult­ságtól függően 400-tól 700 fo­rintig terjed. De tudjuk, ez j nem mindenkinek elég. Van I is pénz arra, hogy szükség J esetén adjunk. A tsz 200—250 ezer forint szociális alapot oszt szét évente. És nem ali­bikirándulásra, -vacsorára. Oda, ahová kell. A tuzséri tsz felvállalja a rá eső részt a segítésből. A pénzen kívül természetbeni juttatásokat is ad. De a leg­többen nem is sejtik, hogy az SZTK, a szakszervezet, a ré­gi munkahely is rendelkezik olyan pénzzel, eszközzel, ami­vel segíthet. Átfogható közösségok Igazgatási napot tartott a társközségben Zsurkon Már­ta Lajosné, a záhonyi tanács dolgozója. Helybeli, ismeri is mindenki, ő is tud a faluról mindent. Az idős emberek védőangyalukat látják ben­ne. — Ez így túlzás, de az biz­tos, hogy szívügyem az idős emberek sorsa. Mint tanácsi dolgozó és mint vöröskeresz­tes egyaránt értük élek. A kis helyeken, mint amilyen Zsurk is, átfogható a közösség, s mindenki elérhető. Aki be­jön az orvosi rendelőbe, a ta­nácshoz, mindent megtud jo­gáról, lehetőségéről. Nálunk nyolc család van, aki rend­szeres segélyre jogosult, de igen sokan kapnak eseten­ként segélyt. Ebbe a kis fa­luba legalább 200 ezer forin­tot ad a tanács. Szerzett élményeimmel nyi­tok be dr. Csépke Erzsébet­hez, a kisvárdai városi-járá­si főorvoshoz. Érdekes — gondolom —, egész utamon csak nőkkel találkoztam, akik az öregek kérdésével foglal­koznak. Biztos nem véletlen — mérlegelem felfedezése­met. Majd a továbbiak meg is győznek erről. — Én is tudok mondani magának számokat. Mégpe­dig prognózist is a követke­ző öt évre. Ebből kiderül, hogy a rászorulók száma nem fog csökkenni, sőt. A jövendő években több mint ezer rend­kívüli segélyessel, 318 házi gondozásra szorulóval, 350 ét­keztetést igénylővel és sok szociális otthont igénylővel nő majd a szám. De nem hi­szem, hogy a számokkal kel­lene most érvelni. A legfon­tosabb az, hogy a jelenlegi és a jövőbeli segítség valóban az lpgyen, ami könnyíti a ne­héz sorsokat. v — Úgy kell szervezni a se­gélyeket, hogy azok minden forrásból a legfontosabb hely­re jussanak. A megélhetés drágább lett. Az ezerhatszáz forintos havi összegből, főleg, ha beteg valaki, s melyik öreg nem az, megélni nem lehet. Nélkülözhetetlen, hogy sok­kal jobban felébredjen a csa­lád lelkiismerete. Rémtörté­neteket tudok mondani olyan gyerekekről, akik bedugják anyjukat Kocsordra, elűzik otthonról. Életjavító gondoskodás Barilló Jánosné szociálpo­litikai előadó veszi át a szót. — Kisvárdán olyan gyakorlat alakult ki, hogy a rendsze­res segélyre jogosultak min­den negyedévben kapnak ki­egészítést. Erre mód van, az elnöknek is mindenütt hatás­köre, hogy pénzekről rendel­kezzék. Ez talán segít, hogy az öregek lépést tartsanak a költségek növekedésével. Más. A megyében másfél ezer, ná­lunk a városban és a járás­ban 207 fő részesül házi ápo­lásban. Az ápolók feladatai fantasztikusan nagyok, itt csak hivatástudatuk segít. Nagyon érezhető az, ha va­lahol üzem, gyár van. Az ott dolgozó brigádok, de az üze­mek is nagy részt vállalnak az öregek életének javításá­ból. Kisvárdán és a járásban évente 11 millióból gazdál­kodunk. Jó lenne mérni azt is, mit is ér az, amit lényegé­ben idegenek nyújtanak, szívből, érzésből... Sok munkaképes öreknek a legjobb gyógyszer, ha felada­tot kap. A magány eloszlatá­sának szép formáiról, az öre­gek napközijeiről, ahol a köz- művelődés, az egészségügy, az ifjúsági szervezet sokat te­hetne a vidámabb, tartalma­sabb élet alakításáért. Nem írtunk a jó példák mellett a drámákról, melyek egy részét a szomszéd, az is­merős talán meg is akadá­lyozhatna, ha figyelne. Végté­re is: a társadalom anyagi gondoskodása csak egy résZC a lehetőségeknek. Embersé­günk bizonyítéka, ha megta­láljuk a szeretet fűtötte meg­oldásokat. Mert az igaz, hogy az öregek éve véget ér. De maga az öregség — nem. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents