Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. november 9. A névadó: Latinka Sándor Honvédelmi klub Mátészalkán Tíz éve alakult a mátészalkai MÁV Honvédelmi Klub. Az értékelések szerint folyamatos fejlődéssel eleget tettek a munkahelyükre háruló honvédelmi kötelezettségieknek, egyre több dolgozót vontak be a honvédelmi nevelőmunkába. Jelenlegi taglétszámuk 130. Jó propagandával népszerűsítik a Honvédelmi Kupa lövészversenyt és az összetett honvédelmi versenyeket. Aktív szervezeti életet élnek, változatos és gazdag programmal gondoskodnak a klubtagok képzéséről. Patronálják a mátészalkai gépészeti szakközépiskolát és a 3. számú általános iskolát. Évek óta rendszeresen szerepelnek a különböző városi-járási döntőkön, gyakran végeznek társadalmi munkát. Négy szocialista brigádjuk vette fel az MHSZ címet. Elegendő kiképzési és sporteszközzel rendelkeznek, önálló céllövöldéjük van, melynek folyamatos üzemeltetése növeli bevételüket. Élen járnak a fiatalok előképzésében, és a tartalékosok utóképzésében. November 4-én a MÁV klubtermében bensőséges ünnepségen vette fel a klub Latdnka Sándor forradalmár- szabadságharcos nevét. Az MHSZ-főtitkár által adományozott névfelvételi oklevelet —, melyet Kiss Lajos vezérőrnagy írt alá — a városijárási MHSZ vezetője adta át Szabó Menyhért klubtitkárnak. Az ünnepi klubközgyűlésen értékelték az eddigi munkát, előadás hangzott el a névadóról, megnyitották a klub életét bemutató kiállítást, ezt követően a vasutas munkásőrök fegyverbemutatót tartottak, majd a KISZ-eszek politikai vetélkedőn vettek részt. (nyéki) Márton-garas, gyertyapecsenye, Katalin-ág, András-hányás leles napok novemberben Márton napja, november 11-e hajdan jelentős gazdasági határnap volt: a tisztújítás, az adófizetés, a jobbágytartozás kiegyenlítésének napja. A név tulajdonosának, szent Mártonnak a kultusza nálunk is virágzott, emlékét főleg helynevek őrzik ma is. A középkorban a jószág pat- rónusaként is tisztelték a pásztorok, a nyugati országrészeken ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. A Szigetközben a csordásnak Márton-garas járt a munkájáért. Az Eszterházy-uradalmak pásztorai ezen a napon kapták meg bérüket. A libate- n-yésztő asszonyok Márton i napjára tömték az első libát. Szokás volt, hogy szitába parazsat tettek, vízzel leöntöt- ték, és füstjével füstölték a magnak hagyott, banyalud- nak nevezett tojókat. Századokkal ezelőtt a céhek nagy vacsorát adtak ilyenkor a legények tiszteletére, a fő fogás a libapecsenye volt. A boltokban e nap gyújtottak először gyertyát, az étvágygerjesztő sültet gyertyapecsenyének is hívták. Az új bort is ekkor kóstolták meg, minőségének „Márton volt a bírája”. Számos időjóslás is kapcsolódott Márton napjához: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha a lúd jégen áll, karácsonykor vízben botorkál. November két legismertebb névnapján az Erzsébeteket, Katalinokat köszöntjük. Évszázadok óta a legkedveltebb női nevek közé tartoznak. Bár Árpád-házi szent Erzsébet a katolikus egyház Euró- pa-szerte egyik legtiszteltebb női szentje volt, népi kultuszáról keveset tudunk, tisztelete elhalványodott az idők során. Annál nagyobb hódolat övezte a vértanúhalált halt Katalint: kerékgyártók, molnárok, fazekasok, bányászok védőszentje volt, Győrben, Veszprémben Katalin oltalmába ajánlott kórház működött. Legismertebb népszokás a meggyfából vágott, karácsonyra kizöldülő Katalin-ág. Egyes helyeken azt tartották, ha kizöldül, férjhez megy a lány, másutt pedig azt, hogy csak szűz lánynak virágzik ki az ága. Időjárási regula: ha Katalin kopog, a karácsony lötyög. Napjainkra e szokásokból nem sok maradt, országszerte már csak Erzsébet- és Katalin-bálokon, családi ünnepeken köszöntjük az Erzsébeteket, a Katinkákat. November utolsó dátumához, András napjához is számos népszokás kapcsolódik, így például a lányok férj- hezmenetelét segítő, jósoló szokások. Szabolcsban például András estéjén a lányok a kút környékét kendermaggal bevetették, s egy férfiruhadarabbal beboronálták. Azt tartották, hogy amelyik legény ekkor álmukban megjelenik, az lesz a vőlegényük. Másutt az Andrásokat úgy köszöntötték, hogy az ablakukra búzát szórtak. Ez volt az András-hányás. Csángó szokás szerint András estéjén fokhagymával kenték be a kaput, az ajtót a farkasok ellen. András dologtiltó nap is volt sok helyen, a harapófogót, söprűt összekötötték, hogy még csak véletlenül se használják. [] KÉPERNYŐI; Kiállításra invitál a transzparens I A könyvtár tetején Csillagda Dadán Van Tiszadadán a Hazafias Népfrontnak egy klubja, mely a községi tűzoltószertárral békésen megférve egy épületben, számos színvonalas rendezvénynek, kiállításnak adott már otthont. Bar- kóczi Dénes népművelő szép névsort állíthatott össze ismert és kevésbé ismert kiállítókról, előadóművészekről. Szerepelt már itt Szentpál Mónika előadóművész és volt itt Rákos Sándor, a kiváló író. A Tiszavasváriban élő Molnár Károlyné szőtteseit már megnézhették az érdeklődők, most pedig rézkarcait vehetik szemügyre. Az alig háromezres lélekszámú ■ község lakói megszemlélték már a tiszalöki Tóth József fafaragó munkáit, és a kiváló bőrdíszműves iparművész, a tiszadobi Makrai László alkotásait. Itt mutatta be tudását Kotsis Andrásné népi iparművész, aki mellesleg a plovdivi vadászati világkiállítás egyetlen női résztvevője volt. S ha dicsérjük a népművelőt, dicsérni kell a község vezetőit is, akik a rendelkezésükre álló igazán kevés pénzzel — amit természetesen a központi támogatások „fejelnek” meg —, úgy látszik, jól gazdálkodnak. Nemrég épült meg az iskola tornaterme, melynek az iskolához csatlakozó „nyakrészén” egy több funkciójú, 140 négyzetméteres könyvtárat helyeznek el. Ez olvasóteremnek éppúgy otthont ad, mint a magyar és a történelem oktatásához szükséges szaktantermeknek. Itt jut hely végre a 12 ezer könyvet számláló községi könyvtárnak, s a háromezret tartalmazó pedagóguskönyvtárnak. Akárki akármit mond: egy emberre öt könyv, nem is rossz arány. Végül: olyasmivel gyarapodik hamarosan Tiszadada, amiről az országban is csak kevés falu számolhat be. Hamarosan ugyanis szabályszerű csillagdájuk lesz, ami a könyvtár tetején kap helyet, természetesen eltolható kupolával. A csillagvizsgálót a tiszalöki hajójavító szakemberei készítik, társadalmi munkában. S. Z. Ipari tepertő a sertéseknek A melléktermék-hasznosítás reneszánszát éli. A Szamos menti Állami Tangazdaság (Mátészalka) sertéstelepén átálltak a nedves etetésre, így a savót, a visszáruzott tejtermékeket, valamint az almatörkölyt nagy mennyiségben etetik. Tervezik az ipari tepertő etetését is. A mellékterméketetés tapasztalatai jók: csökkent a hizlalási idő, az állatok egészségesebbek, javult a hús minősége. fl tárgyalóteremből Ellopta a telekkönyvet Hat évig — egészen az idén májusban kelt fegyelmi elbocsátásáig — a Nyíregyházi Városi és Járási Földhivatalnál dolgozott földhasználati előadóként Nagy Attila 28 éves helybeli lakos. A munka elvégzéséhez a szükséges szakképesítéssel rendelkezett. Tavaly decemberben Nagy Attila társaival azt a feladatot kapta, hogy Tiszavasváriban, a tsz- tagok által bevitt földek nyilvántartásához a szükséges személyi adatokat pótolják, továbbá, hogy az ingatlan-nyilvántartás tartalmi ellenőrzését végezzék el és a szerkesztésből kimaradt ingatlanok tulajdonjogi bejegyzését bonyolítsák le. December közepén Nagy Attila megismerkedett a tanács földhivatali munkára szolgáló helyiségében Mártfha Józseffel, aki elmondta neki, hogy tanyás ingatlant vásárolt Nagy Istvánné- tól, azonban a telekkönyv szerint több személy szerepel tulajdonosként. Elmondta azt is, hogy fontos anyagi érdeke fűződik tulajdonjogának a telekkönyvbe történő gyors bejegyzéséhez, — ezért — ha azt Nagy Attila elvégezné, — honorálná. Mártha úgy látta, hogy Nagy Attila segítőkész, hiszen erre ígéretet is kapott tőle, sőt Nagy Attila azt is fölajánlotta, hogy a szerződést ő gyorsan elkészíti, és megmondta Márthának, mit kell csatolni ehhez. Mindez így is történt. Nagy Attila elkészítette a szerződést, és amikor az eladó és a vevő megjelentek aláírni, Mártha átadott Nagynak ezer forintot a tanács épületében. Nagy Attila azt mondta Márthának, hogy az illeték 6 ezer forint lesz, s azt a vevőnek kell viselnie. Mártha József — egyébként jelentős összegű kölcsönt vett föl, ezért volt sürgős az átírás —, többször érdeklődött nála, Nagy Attila azonban türelemre intette, s határozott ígéretet tett az eljárás megsürgetésére. Attól tartott azonban, hogy kitudódik az eset, ezért a telekkönyvi részlegben készített egy valótlan tulajdoni lapot, amelyet aláirt, lepecsételt, s 50 forintos illetékbélyeg ellenében átadta az őt fölkereső Hámori Sándornak. (Azért volt valótlan, mert az átírás nem történt meg. Nagy Attila mégis Márthát tüntette föl tulajdonosnak.) Nagy Attila ezek után - továbbra is tartva a leleplezéstől, — magához vette az ingatlanra vonatkozó okmányokat és hazavitte a lakására. Mártha jóhiszeműen benyújtotta az OTP-hez a tulajdoni lap másolatát, s az OTP erre vonatkozóan márciusban megkereste a földhivatal telekkönyvi részlegét, hogy az elidegenítési és terhelési tilalmat, illetőleg a jelzálogjogot bejegyeztesse a teher- lapra. Amikor az ügyintéző ezt el akarta végezni, rájött, hogy hiányzik az egész köteg, nincs meg: ezután megindult és gyors ütemben befejeződött a vizsgálat. Mártha József tulajdonjogának bejegyzése jelenleg is jogi akadályokba ütközik, és ügye továbbra is rendezetlen, annak ellenére, hogy a rendőrség a házkutatás során megtalálta Nagy Attilánál a telekkönyvi okmányokat. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Nagy Attilát hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és közokirat-hamisítás miatt egy év börtönre büntette, kötelezte, hogy az államnak fizessen meg ezer forint elkobzást pótló egyenértéket, Mártha Józsefnek pedig a 6 ezer forintot. Az ítélet jogerős. <-n> Ismeretterjesztés felső fokon. Talán ez a megjelölés illik a legjobban a Fiatalok órája Őseink nyomában c. csütörtöki adására, melyben őstörténetünk és honfoglalás kori történelmünk igen fontos kérdéseiről esett szó, a legújabb régészeti tudományos kutatások eredményei alapján. Persze, magától a témától még nem lett volna ilyen jó (minden bizonnyal a Fiatalok órája legkiemelkedőbb műsorai közé sorolható), még a kötetlen, klubszerű formától sem. Hanem az Apáczai Csere János Gimnázium tanulói egy csoportjának a témában nem mindennapi tájékozottságot eláruló kérdéseire a tudomány olyan örök-fiatal „nagy öregje”, László Gyula régészprofesszor válaszolt lenyűgöző szerénységgel ( „ ... amit nem tudunk biztosan, ezt nem tudjuk, legföljebb hipotéziseket állíthatunk fel... ”), sodró lendületű szuggesztivitás- sal. ö volt a klubfoglalkozás lelke, motorja, s külön is megemlíthetem, hogy óriási tudásanyagát olyan világos okfejtéssel, olyan közérthetően és lelkesen adta elő, hogy még azokat is odabilincselte a képernyő elé, akiktől némileg távolabb áll az olyan korábbi feltételezések hiteles cáfolása, melyek szerint a honfoglaló magyar nép csupán nomád állattenyésztéssel foglalkozott, jurtákban lakott, s a földművelés tudománya már itt ragadt ránk a Kárpátmedencében. A forradalmi ünnepi hét vége műsorai közül — sorrendben elsőként — a már hagyományosnak tekinthető vidám montsre produkcióról írnék, a nyíregyházi születésű Gádor Béla műveiből Litványi Károly által jó érzékkel összeállított Humorista a mennyországban címmel sugárzott derűs óráról. Az igazán parádés szereposztású (sajnos, csak az 1961-ben elhunyt író fanyar humorú megszemélyesitőjét, Garas Dezsőt emelhetem ki itt), Kalmár Tibor rendezte műsor nem csak kellemes, de tanulságos szórakozást is jelentett. A Teherán ’43 szovjet- svájci—francia film kezdetben bizony kissé túlbonyolítottnak tűnt, viszont a téma izgalmassága leköthetett sokunkat. Az eléggé szokványos, konkrét kémtörténet nyilván fikció, ám a kémek harca és a „három nagy” elleni merénylet terve nagyon is valóságmagvú lehetett annak idején. Végül néhány mondatot a műsorhét reprezentatív művészi bemutatójáról, a Mihail Satrov színműve, az Égszínkék lovak, vörös füvön stúdióváltozatáról. A bravúros, Lenin egyetlen, 1920 szeptember végi munkanapját megjelenítő darab a nagy forradalom Lenin-értelmezte lényegét világította meg: a mélységes humanizmust, a demagógia, a bürokrácia elleni fellépést, az ún. „proletkult” irányzat elvetését, félremagyarázások elleni harc és mindenekelőtt az új társadalom új alapokon való építésének szükségességét, munkával és sok-sok tanulással. Egy óriási színészi alakítás is feledhetetlenné tette a darabot. Szabó Gyula Lenin szerepében minden külső hasonlatosságra törekvés nélkül maradéktalanul meg tudta idézni a nagy Lenin magasrendű eszmeiségét és tiszta emberi jellemét. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Már az indítás, az első dialógus jelzi, hogy Jurij Davidov és Jakov Gorgyin feltehetőleg úgy fogják előadni mondanivalójukat — Magos György rádióadap- tátor és rendező közreműködésével, hogy a hallgató figyelmét szívósain és mégis könnyedén lekötik a Ha másként nem lehet című rádiójátékban, melyet színműből ültettek át a láthatatlan színház deszkáira. A színmű, illetve a rádiójáték arról szól, hogy egy nemesemberre kiszabott halálos ítélet igazságosságát egyetlen személy — a cári hatalmat megtestesítő titkos tanácsos — kivételével mindenki megkérdőjelezi. Nem tartják indokoltnak az ilyen súlyos ítéletet, még azok sem, akik a cári rendszert valódi meggyőződéssel szolgálják. Pedig ez a nemesember — Lizogub — a vagyonát a rendszer ellenségeinek, az uralkodó osztály kiváltságai megszüntetéséért küzdőknek a támogatására fordította, vagyis saját osztálya ellen fordult. És mégis, ha nem vallják is be, akaratlanul is tisztelik önzetlenségéért, lelki erejéért, emberi tisztaságáért, bár nem helyeslik, sőt elítélik Lizogub politikai elveit. Igazságtalannak tartják a halálos ítéletet, és mégsem tesznek ellene, legfeljebb magukban vívódnak. Félnek. A cár hatalmától és hatalmának képviselőitől mindenki fél, a hatalom pedig hatalmának elvesztésétől fél, s ezért könyörtelen. S ezért azok, akik bár lelkiismeretük szerint kellően meg nem indokoltnak tartják a halálos ítéletet, jóváhagyják, megerősítik és végrehajtják Li- zogubon. Mert ők maguk élni akarnak. Lelkiismeretük ellenére is, ha másképp nem lehet. Ez a rádiójáték igen jó lehetőséget ad a színészeknek, hogy a lelkekben lezajló vívódásokat, belső összecsapásokat érzékeltessék, hallhatóvá tegyék a kis rezdüléseket is. Sztan- kay István azt az erős tar- tású Lizogubot hozta elénk, aki ha fél is a reá kiszabott halálnem kínjaitól és az ezzel járó elkerülhetetlen testi, pszichikai gyengeségtől, emberi méltóságát megtartva viselkedik a börtönélet utolsó óráiban és a bitófa alatt is. Az állását, önmagát féltő fegyházigazgató (Bessenyei Ferenc) éppúgy, mint a bölcs megfontoltságáról híres Totleben főkormárayzó (Szabó Sándor) a hatalomnak engedelmeskednek. Igazi, mély lelkiismereti válságban egyedül a hóhérnak, az ítélet végrehajtójának kiszemelt — gyilkosságért már elítélt — Florov (Újlaki Dénes) tölti óráit. Húzódozik is a rákénysze- rített feladat végrehajtásától, de a hatalom rideg embere, a titkos tanácsos (Szilágyi Tibor) őt is „jobb belátásra” bírja. E gyilkos lelkiismeretfurdalástól zaklatott szavai jó leleményű és súlyos ellenpontja a hatalom oldalán állók lelki- ismereti borzongásainak. Ez a figura — a cári rend védelmezőivel és magatartásukkal összevetve — kemény kritikája az egész rendszer erkölcsi értékének. Seregi István
