Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
1982. november 7. Kelet-Magyarország 3 Négyen a kitüntetettek közül Munka, család, közélet Második otthona: az MTZ Kurek Lajost, a SZAVI- CSAV szennyvíztisztító telepének vezető gépészét minden szál vállalatához köti. Soha nem is dolgozott másutt. Ide jött tizennégy éves korában félműszakos segédmunkásnak, s amit sikerként könyvelhet el életében, azt mind itt érte el. — Amikor 1961-ben munkába álltam, még a vállalat jogelődjénél dolgoztam, vagyis az akkori kútfúró vállalatnál... Kurek Lajos az eltelt több mint húsz év alatt, számos lépcsőfokot járt meg. Oly sokat, hogy szinte feljegyezni sem lehetett mindet. De, nézzük azért: volt úgynevezett szűrőfúró. Mivel emellett akadt szabad ideje, egyre-másra szagolt bele egy sor más szakma rejtelmeibe, mígnem magánúton lakatos szakmunkásbizonyítványt szerzett, majd a szakközépiskolai érettségi bizonyítványt is átvehette. Volt karbantartó lakatos, vízóra javító, aztán első gépész a szennyvíztelep gépházában, később afféle „mitfahrerré” lépett elő a telepvezető mellett, s végül jelenlegi munkakörébe került. Ez, még 21 esztendő ailatt sem mondható kevés állomásnak. — A vállalattól elmenni nem akartam és nem is akarok. Valamivel több fizetés nem érné meg feladni azt, amit már ismerek, ahová bedolgoztam magam. Egyébként sem vagyok híve a változtatásoknak ... Pályafutásának változatossága, nem csak betöltött munkaköreivel mérhető. Hiszen társadalmi megbízatásoknak sem volt sosem híján. Szakszervezeti bizalmi volt 1971—1975 között. Ezt követően műhelybizottsági titkárrá választották. Két esztendeje pedig, a vállalati szakszervezeti bizottság tagja, társadalmi munkavédelmi felügyelő. És tagja a Zalka Máté szocialista brigádnak, melynek helyettes vezetője is volt, mígnem sokká váltak tennivalói. — Kitűnő brigád ez, attól jó, hogy együtt vannak az emberek munkában és azon kívül is. Ismerjük egymást, egymás gondját... Szégyellem, de kapásból nem is tudom, hányszor kaptunk aranykoszorút. Hatszor, vagy hétszer? De a két ezüst és a két bronz, az egészen biztos ... Kurek Lajos sokrétű és jó munkája, nem múlt el nyomtalanul, hiszen volt már kiváló dolgozó, megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést és a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatát. A pártnak pedig, 1980 óta tagja. Kurek Lajos, csak a harmincas évei közepén jár. — Mit tervezek a hátralévő évtizedekre? Itt dolgozom, mint eddig. Tanulást nem ígérek. Három gyermekem van, két fiú, egy lány, velük tanulok... Van, aki telket vásárol, s szabad idejében azzal foglalkozik. Én, ha hazamegyek, összeszedem a gyerekeket, és velük vagyok ... Munka, család, közélet: ez a három pont, melyek körbejárják Kurek Lajos életét. Azok közé tartozik, akik amolyan tartópillérei annak a közösségnek, ahol munkálkodnak, akár azért, mert fizetséget kapnak érte, akár azért, mert belső kényszer hajtja őket a többletcselekvésre. Megmondom őszintén : kevés fogalmam van arról, milyen munka is folyik a SZAVICSAV szennyvíztisztító telepén, nem tudom milyenek ott a követelmények, így fenntartás nélkül hiszek azoknak, akik azt mondják: Kurek Lajos munkája nagyban járul hozzá, hogy a telep karbantartása jó legyen, és semmi se zavarja a folyamatos működést. S. Z. Soha jobbkor nem kereshettük volna fel Marján Ferencet, a kálmánházi Rákóczi Termelőszövetkezet traktorosát, hiszen a jó hír mellett, hogy megkapja a TOT Kiváló Munkáért kitüntetést, ötvenedik születésnapját is ünnepelte. A pirospozsgás, megtermett, erőteljes férfi megillető- dötten emlékezik vissza a hosszú, eseménydús életpályájára. — Tanyán laktunk — meséli, de a gépek már kisgyermekként is nagyon vonzottak. A bátyám az akkor megalakult gépállomáson régi-régi Fordson traktort; vezetett, én vittem neki az élelmet, és hamar felkérezkedtem a nyeregbe. El is jegyezte magát egy életre a traktorral. Eél év tanfolyam, és azóta azzal keresi a kenyerét. Még vezethette a Hoffert, mező- gazdaságunk őstraktorát. Ma már korszerű MTZ—82 a második otthona. A traktoroséletről mondja: — Aratáskor van igazán a helytállás ideje. Az idén is nyáron egy napot sem pihentem, volt úgy, hogy huszonnégy óránál is többet dolgoztam. Hordtuk a termést éjjel-nappal. Kerestem is többet tízezernél, de aki irigyli tőlem annak szívesen odaadom a kormányt. Persze ő sem kerülheti el a tévedést. Amikor kinőtt a gyomcsik a rosszul vegy- szerezett táblán, nem keresett kifogást, hanem elfogadta a feddést, és okult a hibából. Szerény ember, nehéz kiszedni belőle az érdemeit. Munkahelyi felettesétől Szigeti Józseftől tudtuk meg. — Sok Marján Ferenc van a mi kollektívánkban, mégsem véletlen, hogy őt jelöltük a kitüntetésre. Kitűnő munkabírása és megbízhatósága mellett sokat nyomott a latba társadalmi és politikai tevékenysége. A tényleg sok munkája mellett ő a községi önkéntes rendőrök vezetője és a pártalapszervezet is számíthat rá. A fiatalok példaképe, a kollektíva legszilárdabb oszlopa. Az ő közösségi felelőssége nagyban hozzájárul terveink megvalósításához. — A felelősségérzet valóban sugárzik az egész emberből. Nála akármikor zörgethetik az ajtót, ha váratlanul megérkezik egy vagon, tudja hogy a kocsiálláspénzt az ő zsebe is megérzi. Szó nélkül megy. Pedig amennyit dolgozik, azután nagyon megérdemli a pihenést. Biztosan nem tudná ezt a teljesítményt nyújtani jó családi háttér nélkül, neki ez is megvan. A két gyerek már kirepült, meghitt csendességben élnek feleségével. Az asszony megérti az éjszakázást, nem volt panasza akkor sem, amikor hónapokra elment fcsz-t szervezni, mert azt is csinálta annak idején Marján Ferenc. A mozgalmi múltja sem volt közömbös a TOT-kitüntetés odaítélésében. Az utolsó kérdésünk az volt: változtat-e valamit a kitüntetés szándékaiban, további tevékenységében. — Kaptam én már korábban is elismerést — válaszolja. — Akkor is azt mondtam, amit most mondhatok. Amíg erővel bírom, csak jobbat és többet teszek le az asztalira. É. S. II titkár áletútia Ha elégedettek a pékek... Az utat nem lehet megkérdezni, ki, vagy kik építették olyanná, amilyen. Az embert meg lehet, de pontos választ aligha kaphatunk rá, ki, vagy kik nevelték olyanná, amilyen ... A párhuzam talán nem erőszakolt, ha Kelemen Béla vásárosnaményi gimnáziumi igazgatóhelyettes, iskolai pártszervezeti titkár lassan ötvenéves életútját akarjuk megfejteni. Nagyvarsányban született, paraszt szülők gyermekeként, hat fiú volt a családban. Tanulásra csak gondolhatott, de a valóság ekkor más utat jelölt ki számára. — Kenyérkeresőre volt szükség. 1950-ben épült a Beregsurány—Nyíregyháza műút. Elmentem oda kuhikolni. Az egyik bátyám biztatott, hogy próbálkozzam meg a szakérettségi tanfolyammal, ekkor szervezték ezeket, azoknak, akiknek nem volt alkalmuk elvégezni a középiskolát. Ügy gondoltam nekivágok ... Élményei a több mint harminc év után sem halványultak. Jól emlékszik az áttanult éjszakákra, az izgalmakra, a vizsgára. Sikerült ... A szakérettségiseknek az agrártudományi egyetemen nyílt lehetőség ekkor a továbbtanulásra. Kelemen Béla itt is kiállta a maga vállalta próbát. Iszonyúan nehéz volt, pótolni kellett a hiányzó ismereteket, de jó diáktársakra, tanárokra, segítőkre talált, ötvennyolcban diplomázott az állattenyésztési karon. Nem volt könynyű állást kapnia, sokat kilincselt, míg a Barabási Állami Gazdaságban alkalmazták. De nem sokáig maradt, nem azért, mert nem tetszett a munka, az emberekkel való foglalkozás. — Igazában már az agráregyetemen elhatároztuk néhányan, akik eredetileg pedagóguspályára készültünk, hogy amikor lehet átmegyünk az iskolába. De előbb még egy újabb életiskola következett számomra, ötvennyolctól hatvanegyig az ifjúsági mozgalomban dolgoztam, mint a KISZ járási titkára. Sokat tanultam, nem csak politikai értelemben, hanem az emberekkel való kapcsolatokban is. Hatvanegyben nyílt lehetőség a gimnáziumban a tanításra, elvégeztem a kétéves mérnöktanárit, hatvanegy óta a közös pedagógus, majd az önállósulás után a gimnáziumi pártalapszervezet titkára vagyok, hatvanhattól pedig igazgatóhelyettes. Tíz évig motorral jártam be Nagyvarsányból, aztán Naményban építettem házat az Erkel utcában. összeegyeztethető-e, hogy a munkahelyi vezető helyettese egyben a pártszervezet titkára? Igennel válaszol, s azzal folytatja: ez nem jár mindenképpen megalkuvással, hisz a párt- szervezet, a pártvezetőség véleményét is ugyanazok az érdekek, célok irányítják, mint a szakmai vezetőjét. Legfeljebb a megközelítésben, egy-egy nevelő munkájának értékelésében lehetnek véleménykülönbségek. Akadnak is, de újra és újra leülnek és addig nem nyugszanak, amíg közös megegyezésre nem jutnak. Mint igazgatóhelyettes különösen a szívén viseli az iskola és a szülői ház kapcsolatának erősítését, a szemlélet közelebb hozását. Az a tapasztalata, a legtöbb kedvezőtlen pszichés hatás a családban éri a gyermeket, szürkülnek a kapcsolatok, sok családban, alig jut idő, figyelem a beszélgetésre. — Arra is vállalkoznunk kell — mondja —, hogy a szülőket is neveljük. A többség meggyőződése szerint, jószándékkal neveli a gyermekét, de nem érzi, hogy sokszor negatív hatást ér el. Kell az elismerés, a jó szó is. Ezekről szükséges szót váltani a szülőkkel. S ha kevés erre a mód a szülői értekezleten, még a közös almaszedést is ki kell használnunk. S volt ilyen a napokban és igen sikeresnek tartjuk... P. G. Persze, hogy sütöttek már kenyeret kétezer évvel ezelőtt is. De hol vagyunk már attól a kemencétől, attól a nehéz munkától — említi dr. Bartha Lajos, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat főmérnöke. — Engem már az izgat, milyen lesz a nyíregyházi új kenyérgyár, ahol szinte emberi kéz érintése nélkül sül a kenyér, a számítástechnika alkalmazásával, mikroprocesszoros irányítással működik az egész üzem. Szinte a semmiről indult a Bartha család, amikor a háború viharai után megtelepedtek Nyíregyházán. A tanító apa legnagyobb kincsként a tudás szomj át oltotta be hat fiába. S ennek tudható be, hogy mindegyik a maga erejéből iparkodott tanulni, szerzett diplomát. — A tanulást úgy tekintettem, mint a legjobb időtöltést. Más talán a kocsmában verte el az estéjét, engem sokszor az éjszaka is könyv mellett talált. Ahhoz, hogy 1948-ban megszerezzem a közgazdász diplomát, minden nyáron kerékpárra ültem, cséplőgép ellenőr voltam, ezzel kerestem meg a tanulási költségeket. Aztán folytatódott a tanulás, 1960-ban megszereztem a jogi diplomát is, 1964-ben tejipari szakmérnök lettem. Kezdettől fogva az élelmiszeriparban dolgozott. A tejipari vállalat elődjénél indult, ott lett főmérnök, majd onnan vállalta el a sütőipar műszaki irányítását, közvetve 340 ezer ember mindennapi kenyerének sorsát. S már három évtizede annak, hogy az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának tagja, az utóbbi hónapoktól elnöke. — Ne vegye frázisnak senki, de ezt a munkát tényleg szolgálatnak tekintem — vallja. — Örülök az embereikkel val'ó találkozásnak, sokszor nem úgy jönnek hozzám, mint a főmérnökhöz, hanem ahhoz az emberhez, aki segít nekik ügyes-bajos dolgaikban, S ennek hatása, egyáltalán a szakszervezeti érdekvédelemnek, termelést segítő tevékenységnek a haszna valahol mérhető. Hiszen ha elégedettek a pékek, jó körülmények között dolgoznak, akkor jó kenyeret, süteményt kapnak a boltok, az emberek. Stílus kérdése is, hogy a főmérnökhöz be lehet-e nyitni, hogy az üzemeket járván ismeri-e az ott dolgozók gondjait. S az sem mindegy, hogy megkérdezi-e a beosztottak véleményét, számít-e támogatásukra, amikor valami új előtt állnak. — Bármily szokatlan, de a mi termékeink között is van divatos, amelyiknek felfelé ívelő az életgörbéje, s akad, amelyiket egyre kevesebben keresnek. Ezért kell gondolkodni az újon, s például segítségére sietni a cukorbetegeknek diabetikus készítményekkel, mégha ráfizetéses is a vállalatnak. Mehetett volna külföldre szakértőnek, hívták az irányító szervekhez, de dr. Bartha Lajos maradt Nyíregyházán. Ide kötötte a család, itt örül orvos fia előrehaladásának. S szinte családi szertartás, ahogy vasárnaponként meglátogatják a 84 éves édesanyját. — Szegényke egész héten arra készül, az élteti, amikor ott összegyűlünk, s az unokákkal, dédunokával 20—25-en is vagyunk. S a család most a hét végén együtt örülhet annak, hogy dr. Bartha Lajost a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. L. B.
