Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

1982. november 6. O Pci^ySZCiSZ 115XCHOK Tanulunk egymástól Gombamódra nőnek az új városnegyedek panelházai Uzshorodon. (Foto: Popov Alekszej) Beregszászon már elcsitul­tak a barátságfesztivál ked­ves zajai, de az emberek még mindig a hatása alatt élnek. Nem múlik el úgy nap, hogy ne beszéljenek a rendezvény- sorozat eseményeiről, baráta­inkról, akik hazánk különbö­ző köztársaságaiból és a szomszédos szocialista orszá­gok testvérterületeiről érkez­tek. A rendezvénysorozat résztvevőinek egyöntetű véle­ménye az volt, hogy a Bere- hovón évente lebonyolított fesztivál a népek barátsága szilárdításának egyik leg­hasznosabb formája. S én an­nak nevezném még azt az in­ternacionalista versenyt is, mely a kárpátontúli üzemek, gyárak, gazdaságok kollektí­vái, illetve a testvéri szovjet­köztársaságok és a szomszé­dos baráti szocialista orszá­gok dolgozói között folyik. Famegmunkáló üzemünk pár évvel ezelőtt kötötte meg a Szabolcs-Szatmár megyei tiszalöki famegmunkáló üzemmel azt a szocialista versenyszerződést, mely által a hosszú évek óta tartó ba­rátságunk kiteljesedett, szo­rosabbá váltak az egymáshoz fűző kötelékek. Ez a verseny elősegíti, hogy mélyebben ta­nulmányozhassuk magyaror­szági kollégáink termelési gyakorlatát, megismerhessük haladó módszereiket, s üze­münkben is sikeresen hasz­nosítsuk őket. Legutóbb például küldött­ségünk azzal a céllal utazott Magyarországra, hogy a bú­toralkatrészek és különböző, fából készült közszükségleti cikkek megmunkálásának ésszerű módszereit tanulmá­nyozza. Daday István, üze­münk főmérnöke, Kormos Mihály, az 1. sz. részleg veze­tője és e sorok írója legin­kább a háromszögvonalzók előállításával kapcsolatos problematikus kérdésekre ke­a Munkás Üjság 1938. június S-i és június 12-i számában: az agrár kiskirálykodás dacára négy mandátum Csepén” c. cikk a választások egyik jellem­ző epizódját rögzíti. Eb­ben a faluban Fogarassy földbirtokos és agrárpárti segítőtársai a múltban rendszerint meg tudták akadályozni, hogy a kom­munisták is induljanak a választásokon. Ez alkalom­mal a kommunisták 4 he­lyet kaptak a képviselőtes­tületben, s még a falu bí­róját is a kommunisták közül választották meg.” (Rotman Miklós: Fáklyavivök, 1972.) Aszfaltozott úton szalad a kocsi. Áthaladunk a Határőr Kolhoz területén. Tekinte­temmel a könyvben említett harcos falut, Csepét keresem. A távolból nézve az a be­nyomásom, mintha egy kül­városba érkeznék. A vinohra- dovói kerületi Kirov Kolhoz korszerű állattenyésztő telepe egy ipari komplexum képét idézi fel bennem. Üjra a Munkás Űjság cikkére gondo­lok, arra, hogy abban az idő­ben milyen kétségbeejtően szegény volt ez a falu, s ál­maik megvalósításáért ho­gyan küzdöttek a nincstelenek élén a kommunisták. És lám, a felszabadulás után az egy­kori nyomorúság nyomait le­vetkőzte ez a száz híján két­ezer lakosú település. Az emeletes áruház előtt egy idősebb embert állítok meg. Az iránt érdeklődöm, mikor tűnt el az utolsó zsup- fedeles ház? Nem tud pontos dátumot mondani. De gyer­mekkorából szinte kizárólag szalmával fedett kis házakra emlékszik vissza. Csak a két templom és Fogarassyék osz­lopos udvarháza volt mással fedve. Tudja, hogy 448 ház van most a községben. Ezek nemcsak abban különböznek a régiektől, hogy palával és reste a választ. A tiszalökiek ezen a téren olyan módszert vezettek be, amellyel olcsób­ban és időmegtakárítással ál­lítják elő az említett termé­ket. Előre kiszámítottuk, ha mi is így gyártanánk a vonal­zót, kilencezer rubel nyere­ségre tennénk szert. Baráta­ink részletesen elmagyaráz­ták, mit, hogyan csinálnak, s rendelkezésünkre 'bocsátották azokat a gépeket, melyek se­gítségével a vonalzók készül­nek. Szakembereink pontos rajzot készítettek a három­szögelemek csapjai vágásának elvégzéséhez és az előírások­nak megfelelő skála kialakí­tásához szükséges berende­zésekről. Ügy tervezzük, hogy javító-mechanikai műhe­lyünkben készítjük el ezeket a gépeket, így megtakaríthat­juk a vásárlásra szánt anya­gi eszközöket. Magyarországi barátaink főleg afelől érdeklődtek, ho­gyan szervezzük a vállalaton belüli szocialista versenyt. Tájékoztattuk őket arról, hogy nálunk Seszták Szvet­lána mérnök felel ezért a munkaterületért. Az anyagi és erkölcsi ösztönzők megha­tározását szintén rábíztuk. Természetesen, javaslatait fe­lülvizsgáljuk és közös dön­téssel hagyjuk jóvá. Tiszalöki tartózkodásunk idején számos eszmei-politikai neveléssel kapcsolatos kérdésre is vá­laszt adtunk. Szabolcs-Szatmár megyei utazásunk maradandó élmé­nyei közé tartozik a testvér­üzemünk kultúrházában ren­dezett barátsági eset. Az ese­ménnyel kapcsolatosan egy jól szervezett, gazdag kiállí­tással is megismerkedhettek a látogatók. A fotómontázsok, pannók, diagrammák, újság­cikkek a két vállalat történe­tét, eredményeit, fejlődésének útját, s természetesen, az cseréppel vannak fedve, ha­nem nagyságuk, kényelmessé­gük, egész elrendezésük sze­rint is. Általában itt is há­romszobás lakásokat építenek, konyhával, éléskamrával, ve­randával, pincével, sőt ga­rázzsal! A fürdőszoba is di­vatba jött. Ahogy elnézem, sok a félig elkészült új ház, piros téglafalakkal. Lödár Miklós tanácselnök szabadságon van. Megtudom, hol lakik. Szintén építkezik, mégpedig a falu végén, ott, ahol az út kifut a Tiszára. — Engem is elkapott az építkezési láz — mondja a 32 éves fiatalember, aki Matyije- vóról került ide, a megválasz­tásáig a gazdaság agronómu- sa volt. — Évente 15-en is kérnek építkezési engedélyt. A Kirov Kolhoz emeletes székházába térünk be, s a mezőgazdasági nagyüzem szakembereivel folytatjuk a beszélgetést. A csepei tagság 970 fő. Egyébként három falu lakosságát egyesíti a gazda­ság. Sok fiatal dolgozik a földművelésben. Már kevesen ingáznak a Viloki Cipőgyárba és a Vinohradovói Ruhagyár­ba. — A jó gazdasági eredmé­nyek a legfőbb marasztalók — — fejti ki véleményét Gele- tei János, a kolhoz mindene­se, aki a közös gazdaság meg­alakulásától kezdve különbö­ző beosztásokban ténykedik. — Ez vonzza vissza azokat, akik korábban elmentek. Ná­lunk egy kolhoztag 140 ru­bel körül keres havonta. Rá­adásul terményt is kapunk, sok tehenet tartanak, a háztá­jiból a piacra is termelnek, sertést hizlalnak. Kiváló Tisza menti földek­kel rendelkezik a Kirov Kol­hoz. Az 1893 hektáros terület nagyobb része szántó: itt bú­zát, kukoricát, takarmányré­együttműködés szélesedését, gyümölcsöző voltát mutatták be az érdeklődőknek. A tárlaton látottakat bőví­tette ki a tematikus est, melynek közreműködői között volt Balogh Gábor, testvér­vállalatunk igazgatója és Bé- nyei László, a pártbizottság titkára. Előadásaikban kitér­tek a műszaki termelés fej­lesztésének és minősége javí­tásának kérdéseire, s az ezzel kapcsolatban kidolgozott ter­vekre. Ezek alapos tanulmá­nyozása számunkra is min­den bizonnyal hasznos ta­pasztalatokkal szolgál majd. Az együttműködés szilárdí­tásának egyik igen fontos láncszeme az üzemeink között folyó szocialista verseny, amelynek összegezését ne­gyedévenként végezzük. E találkozásaink mindenkor fontos események, olyan ün­nepek, amelyek hangulatát a jól végzett munka tudata ha­tározza meg. Lesz miről be­számolnunk a következő ta­lálkozás alkalmával is. Hi­szen a Szovjetunió Alkotmá­nyának napjáig a Halász Já­nos által vezetett részleg 106,7 százalékra teljesítette tízhavi tervét, ami számokban kife­jezve azt jelenti, hogy a be­ütemezett 13 300 ágykeret he­lyett 14 000 darabot gyártot­tak le. Egészben véve azt kell mondanom, hogy az interna­cionalista szocialista verseny mindkét vállalat termelési eredményeiben bizonyította életképességét, a benne rejlő további lehetőségeket, azt, hogy az együttműködés, a ter­melés új technológiájának, s az ésszerű javaslatoknak a rendszeres cseréje számotte­vően hozzájárul feladataink teljesítéséhez. Róják György a beregszászi famegmunkáló üzem pártszervezeti titkára. pát, zöldségfélét termeszte­nek. De a legtöbb bevételt a dohány hozza. A gazdaság fő ágazata a tej- és a hústermelés. A több mint félezer tehéntől egye­denként 3000 liter tejet fejnek évente. Az állattenyésztők vállalták, hogy az esztendő végére 13 800 mázsa tejet, 2500 mázsa húst adnak el az államnak. A fejőnők közül Rákóci Mária, a szocialista munka hőse fejt most is a legtöbbet. ... Hogy él egy mai cse­pei család? Erre a kérdésre keresem a választ. Molnár Jenő házában, ahol hívatlan, de szívesen látott vendég va­gyok. — Amikor Terézzel össze­házasodtunk, egy bőröndöm volt. Neki sem volt egyebe a tanítóképzői diplomán kívül — vall családjáról. — Aztán az évek múlásával felépítet­tünk egy háromszobás házat, szépen berendeztük, kocsit vettünk. Két gyereket nevel­tünk fel, az idősebbik szakkö­zépiskolába jár. A lakosság rendelkezésére ma tágas kultúrház, korszerű kereskedelmi központ, 170 férőhelyes óvoda áll. A tizen­egyedik ötéves tervre új, eme­letes, közel 600 férőhelyes kö­zépiskola, szolgáltatási kom­binát, fürdő és más középület létesítését ütemezték be. Kavarog körülöttünk a mai és a holnapi Csepe. Ősz van, korán köszönt be az est. Miközben területi székváro­sunk felé száguld a gépkocsi, gondolatban a szőke Tisza mellett virágzó községben vagyok. Igen, a felszabadulás, a szovjethatalom tette lehető­vé, hogy ez a község is ré­szesüljön a lenini eszmék te­remtő erejéből. Dupka György Az Ungvár—Munkács or­szágúitól északra elterülő hegylánc lábánál egy nagy gyümölcsös mellett a köves- út véget ér. Itt kezdődik az a földút, amelyet már az építők vájtak a domboldalakba és az erdővel borított hegyek lejtőin. Néhány nappal ez­előtt kisebb eső pásztázta végig a tájat, de már ez is elegendő volt ahhoz, hogy a hatalmas tehergépkocsik csaknem embermagasságú kerekei mély árkokat ássanak a meglágyult talajba. Olyan ez az út, mint egy felszántott föld, amelyen egy óriási eke vonult végig. Itt még akkor is nehéz lenne közlekedni, ha az út sík területen haladna át. De hol meredeken kaptat felfelé, hol pedig hirtelen alázuhan egy szurdokba, hogy aztán ismét még fel­jebb kapaszkodjon. A földút elején egy Urál tehergépkocsi vezetőfülkéjé­be ülök át. Markarjan Alek­szandr, a szerelési munkálato­kat végző építővállalat fő­mérnöke engedte át nekem előzékenyen a helyét. Az egyik emelkedő után messziről felcsillan a gyü­mölcsösben kígyózó csőveze­ték. Ezen a szakaszon már elvégezték a „szálak"’ össze­hegesztését, de a vezeték még az árok mentén húzódik. A csövek árokba helyezésére és elföldelésére később kerül majd sor. Innen kezdve meg­figyelhetjük az építkezés kü­lönböző szakaszait. Néhány kilométerrel távolabb felbuk­kan a dolgozók első csoport­ja: a szigetelést végző brigád tagjai. A brigádvezető távol- létében Bidiljan Sztepan, egy magas, kreol bőrű, rakoncát­lan barna üstökű fiatalember irányítja a munkát Meglepő­döm, amikor közli, hogy már - kilenc éve dolgozik a szak­mában és 11 gázvezeték épí­tése van mögötte. A csővezeték tovább teke­reg. Változik a táj is. A gyü­mölcsöst csalitos, bokros táj váltja fel, majd ritka nyírfa­erdő következik. Itt még nem hegesztették össze a csöveket, sok helyütt az árkok szélén várják a hegesztőket. Köz­ben fiatal bükkfaerdőbe hato­lunk be. Az Urál most már a több száz lóerő ellenére is csak erőlködve, lépésben küzd meg a nehéz tereppel. A lágy, erdei humuszt valóságos sár­tengerré dagasztották a sú­lyos teherautók. Eg^ ilyen he­lyen találunk rá az építők csoportjára. Itt munkálkod­nak Botov Vlagyimir brigád­jának az emberei. Az ő fel­adatuk az összeillesztett csö­vek hegesztése. Csakhogy ez a munka már „frontviszo­nyok” között folyik. Hol meg kell emelni a csöveket, hogy a hegesztő alájuk kerüljön, hol pedig fel kell mászni a magasban kanyargó vezeték­re. Zúgnak az emelődarus cső­lerakó gépek, sercennek a hegesztő pisztolyok kék vissz­fényt vetve a még reggeli ár­nyékban megbújó fák sötét­zöld lombozatára. Ezek közt nemrég még madarak csiri­peltek. Most gépek zajától hangos a környék. Csaknem szüntelenül zúg, izeg-mozog egy talajgyalu. Elkészült egy varrat és máris a vezetékhez sietnek a csövek „doktorai”. Magamban így neveztem a Bjelov Aiek- szandr irányításával működő szakembereket, akik egy kü­lönleges berendezéssel — gammadefektoszkóppal — vizsgálják a hegesztés minő­ségét, megbízhatóságát. Közben új csőrakomány ér­kezik. Még a nagy kapacitá­sú KrAZ tehergépkocsik sem tudnak mindenütt megbirkóz­ni a súlyos rakománnyal. Ilyenkor erős vontatótrakto­rok sietnek a segítségükre. A lerakásnál ismét a csőlerakó­gépek segédkeznek. Acélkar­juk könnyedén leemeli a 13 tonnás csövet és az árok szé­lére fekteti. Itt, a helyszínen megbizonyosodhatok afelől, milyen pontosan követi a cső hajlata a terepet. Minden cső a maga kijelölt helyére kerül. Az emberek szinte szótlanul végzik munkájukat. Nincs is szükség magyarázatokra. Ez. az internacionalista kollektí­va, amelynek alapját örmé­nyek képezik ugyan (a válla­lat vezetősége Jerevánban székel), de amelyhez sok más nemzetiségű munkás is tarto­zik, kiválóan érti a dolgát. Lusztig Károly Csepei hétköznapok KM ÜNNEPI MELLÉKLET A D D Testvérlapunk, a Szovjet­* J»K\m i a A Jl unió Kárpátontúli terüle­W ffla m tén megjelenő Kárpáti *'* '. Igaz Szó munkatársainak jW»J m n V Összeállítása a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 65. évfordulóján. Á megbolygatott csend KEMÉNY, MEGFESZÍTETT MUNKA FOLYIK A SZIBÉRIA) URENGOJT ORSZÁGUNK KELETI HATARAVAL ÖSSZEKÖTŐ EX- PORTGAZVEZETÉK EGÉSZ HOSSZÁBAN. OKTOBER 1-IG MAH EZER KILOMÉTER KÉSZÜLT EL A 4451 KILOMÉTERBŐL. A GAZ- VEZETÖKNEK 1984-BEN BIZTOSÍTANIUK KELL A KÜLFÖLD] MEGRENDELŐK FOLYAMATOS ELLÁTÁSÁT. JELENLEG 20 ÜGY­NEVEZETT EGYSÉGES TECHNOLÓGIAI OSZTAG MUNKÁLKODIK A VEZETÉK ÉPÍTÉSÉN, DE SZAMUK FOKOZATOSAN ELÉRI AZ 55-ÖT. A VEZETÉK ÉPÍTÉSÉBEN RÉSZT VESZ HAZÁNK VALA­MENNYI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASAGA, HIRDETVE PARTUNK LENINI NEMZETISÉGI POLITIKÁJÁNAK, A SZOVJET NÉPEK TESTVÉRI BARATSAGANAK DIADALAT. RIPORTUNK A GÁZVE­ZETÉK KARPATONTÜLON ÉPÜLŐ SZAKASZÁN FOLYÖ MUNKÁ­LATOKRÓL SZÁMOL BE. Az épülő gázvezeték egyik szakaszán. (Fotó: A. Popov)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents