Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-30 / 281. szám
1982. november 30. Kelet-Magyarország 3 Szabolcsi ijitík Beszélgetés dr. Szilvássy Zoltánnal, a találmányi hivatal elnökhelyettesével Dr. Szilvássy Zoltán, az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg nemrég a nagy sikerű „megyei újítások és találmányok” kiállítását Sóstón, amelyet közel 7 ezren néztek meg. Ez alkalomból beszélgettünk az OTH elnökhelyettesével. Hogyan értékeli a szabolcsi újítómozgalom helyzetét? — A szabolcsi újítómozgalom — megítélésem szerint — a megye termelési szerkezetéhez jól illeszkedve — egyre eredményesebben segíti a gazdálkodó szervezetek fejlesztési, termelési feladatait. Ez — úgy gondolom — örömére szolgálhat mindazoknak az állami és társadalmi szervezetek munkatársainak, akik napról napra nem keveset tesznek azért, hogy az emberi kreatív készség szélés körben kibontakozzék, eredményei hasznosításra kerüljenek. — A számokat elemezve, míg az 5. ötéves terv időszakában az újítómozgalom országos helyzetére a stagnálás, néhány ipari ágazatban némi visszaesés volt tapasztalható, a „szabolcsi” újítómozgalom a statisztikai adatokat tekintve, ebben az időszakban egyenletesen fejlődött. Ez jellemző a megye 1981. évi újítómozgalmi eredményeire is. — Különösen örvendetes, hogy az újítási javaslattevők döntő többsége szocialista brigádtag. 1981-ben a megyében a 4801 újítási javas- lattevő közül 3461 (72 százalék) a szocialista brigádok tagjai közül került ki. — Az V. ötéves terv első évéhez képest, amikor még 98 nődolgozó tett csak újítási javaslatot, a VI. ötéves terv első évében már 321 nődolgozó kapcsolódott be a megye újítómozgalmába. Ez a több, mint háromszoros növekedés igen pozitív, de e téren még igen nagyok a tartalékok, ezzel a tennivalók is. Megítélése szerint megfelelően segítik-e a gazdasági vezetők az újítókat, feltalálókat? — Erre a kérdésre nem lehet summásan igennel vagy nemmel válaszolni. Gazdasági vezetője válogatja! Mindenesetre, még a mai megszigorodott gazdasági körülmények közepette sem lehet azt mondani, hogy kivétel nélkül minden gazdasági vezető igényli is, ezért megfelelően segíti az újítók és feltalálók hasznos tevékenységét. Bár az ilyen gazdasági vezetők száma egyre nő, nem lehet ma még arról beszélni, hogy kellően irányított és főleg megfelelő mértékben ösztönzött igényt támasztana minden gazdasági vezető a dolgozók újító-feltaláló tevékenysége iránt. — A dolgozók újító és feltaláló tevékenysége iránti vezetői igény formálisságát igen jól érzékelik a dolgozók, s az ilyen helyeken nem is nő az alkotókedv. — Az újítókat," feltalálókat elsősorban az alkotó munka sikerélménye érdekli, s csak másodsorban az erkölcsi és anyagi elismerés. Az újítási, találmányi díj iránti igényük összhangban van a szocialista bérezési elvvel: aki többet tesz le a közösség asztalára, azzal arányosan az anyagi elismerésből is jogosan igényelhet többet. Még sok újítás marad „asztalfiókban”. Miért? — Nem hiszem, hogy a dolgozóknak 5 százaléka (országos átlag) volna képes csak újítási szintű megoldás kidolgozására. Tudok jó magam is arról, hogy nem egy kreatív képességgel „megáldott” dolgozó — előző újításaival, vagy találmányával kapcsolatos negatív tapasztalatai miatt — nem mond le ugyan arról, hogy továbbra is alkosson, de azt az „asztalfiók” számára „műveli” csupán. Ügy gondolom, mindnyájunk feladata és kötelessége olyan helyzetet teremteni, hogy a dolgozó ember örömét lelje az alkotásban, lássa, hogy jó gondolatait a közösség is örömmel veszi, azt felhasználja, az alkotót erkölcsileg és anyagilag megbecsüli. Csak ilyen légkörben szűnhet meg az íróasztalfiókoknak az a „szerepe”, hogy jó, hasznos gondolatok temetőjei legyenek. Sokat beszélünk és keveset teszünk az innovációs lánc megvalósításában. Hol a helye ebben az újításoknak, találmányoknak? — Az újításoknak, találmányoknak az innovációs folyamatban igen fontos szerepük van. Az újítások elsősorban a termelés, gazdálkodás hatékonyságának fokozásában, a találmányok a műszaki fejlődés meggyorsításában, új piacok biztosításában, a meglevők megtartásában, bővítésében játszanak meghatározó szerepet. Ez a meghatározó szerepe természetesen csak akkor érvényesülhet, ha az egyes gazdálkodó szervezeteknél napról napra elegendő mennyiségben születnek felhasználható újítások, találmányok, s azok felhasználása gyorsan megtörténik. — Mindehhez azonban olyan légkört kell kialakítani, amely kedvező feltételeket teremt a dolgozók képességeinek a kibontakozásához, eredményei felhasználásához. Ez napjainkban minden gazdasági vezetőnek — együttműködve az adott társadalmi szervezetekkel — a legfontosabb feladata. F. K. ERŐTELJESEN NÖVEKSZIK SZABOLCS-SZATMÄR MEGYÉBEN AZ AGRÁRÉRTEMISÉGIEK SZÁMA. 1960-HOZ VISZONYÍTVA A FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK SZÁMA TIZENHÁROMSZOROSÁRA. A KÖZÉPFOKÚAKÉ TIZENÖTSZÖRÖSÉRE NŐTT A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN. EZ AZT JELENTI, HOGY ÜZEMENKÉNT A MAGASAN KÉPZETT VEZETŐK, TERMELÉSIRÁNYÍTÓK ÁTLAGA KÖZELÍTI A HÚSZ FŐT. SOK A FIATAL, A PÁLYAKEZDŐ, 1975-TÖL 400 FRISS DIPLOMÁS KAPOTT MUNKÁT TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN. A kezdőkör hátrányai Harminc fiatal agrárszakember vendéglátója volt a közeli napokban a napkori Kossuth Termelőszövetkezet. Egy immár hagyományos, évenként ismétlődő esemény az, hogy a pályakezdőket eszmecserére szólítja fel a megyei tanács, a KISZ és a TESZÖV. Napkoron a nyíregyházi járásban dolgozó kezdő szakemberek randevúztak. A programadó szervek elgondolását Takács László, a megyei tanács mező- és élelmiszergazdasági osztályának személyzeti előadója így summázta: „A találkozó lehetőséget kínál arra, hogy a fiatalok ismerkedjenek, elmondják tapasztalataikat, gondjaikat.” Az előadások — Mészáros Ágnesnek, a nyíregyházi járási KISZ-bizottság titkárának, valamint Bihari Juliannának, a TESZÖV főmunkatársának tájékoztatója — sok érdekes vitára ösztönző adatot tartalmazott. Tárt karokkal? — Kezdjük talán csalódással. A fiatalok az egyetemeket, főiskolákat azzal a biztos tudattal hagyják maguk mögött, hogy a termelőszövetkezetben tárt karokkal várják őket, és ha nem is vezető pozíciót, de felelős munkakört, jó beosztást kapnak. A szívélyes, szeretetteljes fogadtatással nincs baj. De! Keserű pirula, amit tudomásul kell venni: egyre nehezebb a gyors előrelépés, az azonnali érvényesülés és önmegvalósítás. Mezőgazdasági üzemeink ma már ott tartanak, hogy állatorvos, jogász, közgazdász kivételével minden területre van szakemberük, szakmérnökük. A „foglalt” vagy „megtelt” feliratú táblát sok helyütt kitehetik az állattenyésztő telepek, a gyümölcsös kertek kapuira, ugyanez vonatkozik a műszaki ágazatra, a gépműhelyekre. Aki tehát gyors előrelépésre, azonnali kinevezésre számít, csalódik. Ennek kifejezője egy új jelenség is: o fluktuáció. Sok az olyan fiatal, aki három-négy helyen is próbálkozik', amíg . révbe ér. Az ilyen vándorlás nincs hasznára sem az üzemeknek, sem az egyéneknek. Kérdés viszont, miben gyökerezik a gond? Ott, hogy az oktatás, az egyetemi, főiskolai képzés nincs szinkronban az üzemek igényeivel, avagy az üzemek nem gondolják meg jó előre, hogy mire adnak ösztöndíjat, mivel biztatják a fiatalokat. Ez is, az is bejátszott a kialakult helyzetbe. Persze nem arról van szó, hogy a jövőben nincs szükség növényvédő, kertész vagy más szakmérnök képzésére. Kell az utánpótlás, szükség van a meglévő gárda erősítésére, kiegészítésére, viszont számolni kell a realitásokkal. Mi a realitás, a valós élet? A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben több pályakezdő, vagy pályája legelején lévő agrárszakember dolgozik. Közülük az egyik így fogalmazott: „Szeretném tudni, hogy most van-e gyakornoki státus, vagy nincs a kezdő szakemberek esetében. Mert én, úgy tűnik, gyakornok vagyok, nincs pontosan meghatározott munkaköröm, néha az az érzésem, örülhetek, hogy nem szalámis zsemléért küldözgetnek.” A rejtélyes státus A gyakornoki státus hivatalosan nem létezik. Pályakezdőknél sokszor mégis e fogalmat, besorolást alkalmazzák. Különösen ott tapasztalható ez, ahol nem tudnak mit kezdeni az alkotó, cselekedni vágyó fiatalokkal. Az orosi tsz kezdő szakembere kijelentette: „Négy hónapja készül a foglalkoztatási ütemtervem, mikor lesz kész?” A foglalkoztatási ütemterv említésekor sokan felkapták a fejüket. Hát ilyen is van? És ha van, akkor kinek kell elkészíteni? Egyáltalán ki, vagy mi határozza meg a kezdő szakemberekkel kapcsolatos, helyes magatartást úgy, hogy az ne sértse a fiatalok jogait, önérzetét? Mindenre van törvényerejű rendelet, utasítás, de van szokásjog, követésre méltó kezdeményezés, tapasztalat. Adame ez Imre, a napkori Kossuth Termelőszövetkezet főkertésze 25 éves szakmai múlttal a háta mögött úgy érvelt, nem árt az, ha a fiatalok az első évben nemcsak a szakterületükön dolgoznak, de ízelítőként megismerkednek a gazdaság egészével. Kapjanak munkát, feladatot minden ágazatban. Hasznos munkát, felelősséggel járó megbízatást. Ez nem gyakor- nokiság, inkább a helyi ismereteket gyarapító felkészülés, előkészítés. Természetesen, ha ezt a módszert követik, akkor meg kell mondani mi, miért történik, meddig fog tartani. Mély vizűé milyen? A napkori tanácskozás résztvevői. Átutazó csupán.. Tizenkilencféle termékkel látja el a környék lakosságát a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat tiszavasvári üzeme, ahol naponta 45 mázsa kenyeret sütnek. Felvételünkön Halmi Sándorné, Sütő Lajosné, Matiszkó József és Varga István a bevetéshez készítik elő a kétkilós kenyeret. (Gaál Béla felvétele) Igenám ,de a fiatalok mindenre elszántan rögvest alkotni. cselekedni és bizonyítani akarnak. Van tsz, ahol erre is adnak, adtak lehetőséget. Elmondta az egyik fiatalasszony, hogy alig tette be a lábát a tsz-be, kinevezték a dohány ágazatba 5000 fo- •rintos fizetéssel vezetőnek. Köszöni szépen. Ö nem dohánytermesztő szakember, ő növényvédő szakmérnök. Miért nem végezheti valaki azt a munkát, amire készült, amire a jogosítványa szól? Valószínű, jó páran akadnak, akiket mély vízbe dobtak, de nem olyanba, ahol felkészültségükkel könnyebben birkózhatnának az árral. Erre csak az mondható: a szükség törvényt bont. Van az úgy, hogy a termelőszövetkezetben — mert elment vagy beteg valaki — sürgősen meg kell oldani egy-egy terület szakirányítását. Egyedi esetek ezek, az viszont baj lenne, ha általánosan gyakorlattá válna. És most a fizetésről, ha már úgyis szóba került. Amikor a nyírtéti dohányágazat vezetője említette az ötezer forintot, a reagálás jól hallhatóan az volt: hűha! Mert mennyi egy kezdő agrárszakember fizetése? 3600—4000 forint. Sőt. Egy fiatalember elmondta, nem érti, miként lehet az, hogy az ő fizetése 4500 forint havonta, iskolatársa viszont, akivel ugyanazt tanulták együtt pár határral arrébb csak 2500 forintot kap. Mert ő gyakornok! Most már a gyakornoki státus — ami hivatalosan nincs — mint az anyagi elismerés hátulütője jelentkezett. Erről sokat beszéltek. Az ifjú agrárszakemberek első időszaka az üzemben, a munkában tehát tele van vélt és valós problémákkal. A gondok egy részeg mint a gyakornokoskodás, avagy a foglalkoztatási ütemterv hiánya — pillanatok alatt megszüntethető. Az is megoldható, hogy minden fiatal képességének, tehetségének és a tanultaknak megfelelő munkát végezzen, beosztást kapjon. Ha viszont nincs azonnali lehetőség ennek érvényesítésére, meg kell magyarázni. Az alacsony, kezdő fizetés indoklása sem maradhat el. Beváltható, teljesíthető ígéreteket, garanciát várnak a fiatalok arra, hogy lesz-e komoly munkájuk, felelősségük és megfelelő jövedelmük. Elvárják a bizalmat is, azt, hogy ne legyen mindig mögöttük szárazdajka, aki kéretlen-kelletlen intézkedik helyettük. A fiatal, ha már egy termelőszövetkezetben munkát vállal, szóban és írásban elkötelezte magát, nem akar átutazó lenni. Viszont nemcsak a munkahely, a környezet is alakítja, formálja a sorsát. Élni kíván azokkal a lehetőségekkel, amelyek erősítik pozícióját az ifjúsági mozgalomban, a közművelődésben és általában a falusi életben. Van erre mód, de ne várja senki, hogy az alig érkezett ifjú sorra jár minden intézményt, fórumot és felajánlkozik. Szükség van a segítségre, az ösztönzésre. A járási KISZ-titkár nagyon helyesen mondta: „A KISZ- szervezetek feladata, hogy igényeljék az újonnan jöttek munkáját, az ifjú szakemberek viszont legyenek készséggel a megbízatások iránt.” Ne csökkenjen az ambíció Végtére is miről volt Napkoron szó? Adva van Sza- bolcs-Szatmárban egy rohamléptekkel fejlődő mezőgazda- sági termelés és már van egy ütőképes, számban és tudásban elfogadható szakember- gárda. Ez évről évre kiegészül, felfrissül 80—100 kezdő diplomással. Ha néhány szakmában mutatkozik is telítő- döttség, ez még nem jelentheti azt, hogy ne volna helyük és szerepük az újonnan jöttéknek. Van olyan tsz, ahol ma már a brigádvezetői rangot is diplomához kötik és ez nem lebecsülése a bizonyítványnak, vagy túlértékelése a brigádvezetői posztnak. Ahol egy-egy brigád 10 milliókat érő eszközöket üzemeltet, a termelési érték pedig 20—30 millió forint, oda kell diplomás vezető. A fiatal, kezdő szakemberekre, tudásukra, alkotó készségükre szükség van. Arra nincs szükség, hogy hosz- szú hónapokba teljék, amíg magukra találnak, amíg igazi, testreszabott munkát kapnak. A kezdő szakember első erkölcsi elismerése a felelősségteljes munka. Ha ez nincs, csökken az ambíció, kétségek emésztik az embert — mondta az egyik ifjú felszólaló. Az ilyen igazmondást érteni és becsülni kell. Annál is inkább, mert ez nem egyéni óhaj, és nem is csak a fiatalok véleménye. Amit elmondtak Napkoron, az társadalmi igényeket és érdekeket fejezett ki. Seres Ernő Csibegyár Nyíregyházán BEFEJEZÉSÉHEZ KÖZELEDIK A HUNNIACOOP NYÍREGYHÁZI BAROMFIKELTETŐ ÜZEMÉNEK REKONSTRUKCIÓJA, MELYRE MINTEGY 54 MILLIÓ FORINTOT KÖLTÖTTEK. A régi keltetőgépeket újakkal, automatikusokkal váltották fel, s velük hetente 220 ezer csibét keltethetnek ki. Nagy előnyük, hogy sokkal kevesebb villamos energiával működtethetők, mint elődeik és az üzem munkaerő-szükséglete is jelentősen csökkent. A keltető a jövőben is folyamatosan üzemel. Átalakították a keltető technológiáját is, a csibék nem fertőződhetnek. A jövőben a csibekeltetés két fázisban történik: külön lesz az előkeltető, ahol a tojásokat 18 napig tartják, s külön az utókeltető, ahol az utolsó 3 napig, vagyis a csibék itt látnak „napvilágot”. Mindezek révén a nyíregyházi keltetőüzem (hetente) 5 nap alatt, s egy műszakos üzemiben jóval több csibét keltet, mint korábban 7 nap alatt 3 műszakban. A keltetéshez szükséges tenyésztojásokat a sóstóhegyi Vörös Csillag, a sátoraljaújhelyi Űj Erő, a nádudvari Vörös Csillag és a püspökladányi Zöld Mező Termelőszövetkezet szállítja. A nyíregyházi keltetőben évente kikelő, mintegy 12 millió naposcsibe zömét a varsánygyürei Tisza Tsz, a Balkányi Állami Gazdaság és a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet neveli addig, amíg a kívánt súlyt elérik, majd a csirkéket a kisvárdai üzem dolgozza fel. (cs. gy.)
