Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. november 30. Kommentár Husszein jordániai király Ammanban Jasszer Arafattal tárgyalt. Bár a palesztin ve­zető hivatalosan a PFSZ kul­turális és oktatási ülésszaká­ra érkezett a jordániai fővá­rosba, a világsajtó — termé­szetesen — nem erre az ülés­szakra, hanem a királyi pa­lotára figyelt, az uralkodó és vendége tárgyalásaira. A figyelem érthető. Husz- szein és Arafat személyében a közel-keleti rendezés két kulcsfigurája találkozott, egy nem akármilyen időpontban. Mi teszi oly különlegessé az időpontot és ezzel együtt az ammani tanácskozást? Az, hogy a világsajtó egyöntetű véleménye szerint az ameri­kai diplomácia rendkívül in­tenzív erőfeszítéseket folytat az arab világban a Reagan- terv elfogadtatására — már­pedig ennek a tervnek egy­értelmű főszereplője a Hase- mita királyság, Husszein Jor­dániája. A terv lényege az, hogy Husszein égisze alatt, a jordániai monarchia kereté­ben oldanák (a valóságban: kerülnék) meg az egész köael- keleti dilemmaköteg kulcs­kérdését, a palesztin államal- lapítás problémáját. Szinte szimbolikusnak tekinthető, hogy a király közvetlenül Arafat érkezése előtt hossza­san tárgyalt Reagan elnök első számú közel-keleti kü- lönmegbízottjával, Philip Ha- bibbal. Azt, hogy miről, va­lóban nem nehéz kitalálni. A PFSZ a legkülönbözőbb fórumokon világossá tette, hogy a Reagan-terv számára nem tárgyalási alap, mert feltételezné Izrael „ellen­szolgáltatás nélküli” elisme­rését és ami még fontosabb: a legfontosabbtól, a független államalapítás lehetőségétől fosztaná meg a palesztin né­pet Ezért irányul oly nagy fi­gyelem az ammani találkozó­ra. H. E. Hz OKP nyilvánosságra hozta kongresszusi dokumentumát Az Olasz Kommunista Párt nyilvánosságra hozta a köz­ponti bizottság és az ellenőr­ző bizottság legutóbbi ülésén elfogadott dokumentumot, amely az 1983. március 2—6. között tartandó XVI. párt- kongresszus vitáinak alapját képezi. A hét fejezetre ta­golt dokumentum elemzi az olasz belpolitika, valamint a nemzetközi helyzet főbb kér­déseit. A dokumentum alapvétő jelentőségűnek ítéli a demok­ratikus alternatíva megvaló­sulását, olyan kormány meg­alakítását, amely a baloldal és a demokratikus tömegek egyetértése alapján jönne lét­re. Megerősíti, hogy 1975 óta Olaszország számos nagyváro­sában, tartományában már megvalósult a baloldal és a többi demokratikus erő egy­sége, így életképes lenne egy egységkormány is. Az Olasz Kommunista Párt bizalommal tekint az OSZP- vel való együttműködés elé, azonban ehhez a szocialista párt vezetőinek is változtat­niuk kell a kommunistákkal szembeni magatartásukon. Nemzetközi téren a kong­resszusi dokumentum hang­súlyozza, hogy az olasz kül­politikának a béke és a nem­zeti függetlenség védelmét kellene szem előtt tartania. Tevékenykednie kellene a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztése terén és segítenie kellene a fejlődő országokat. Ellenzi az Olasz Kommu­nista Párt azt a tervet is, hogy Olaszországot az atlan­ti szövetség „déli bástyájává” változtassák. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti nukleá­ris fegyverzetcsökkentési tár­gyalásokat üdvözli a doku­mentum, egyben elítéli a NATO rakétatelepítési terve­it. A párt megújításáról szóló fejezetben a központi bizott­ság első számú követel­ményként a demokrácia fej­lesztését jelöli meg. Karamanlisz az NSZK-ban Konsztantin Karamanlisz görög államfő hétfőn délben kétnapos, hivatalos látogatás­ra az NSZK-ba érkezett. Karamanlisz megbeszélé­seinek középpontjában a nyu­gatnémet—görög viszonyon kívül elsősorban a kiélezett görög—török viszony áll majd. Weinberger a genfi tárgyalásokról Az Egyesült Államok visz- szahívja küldöttségét a hadá­szati fegyverzet korlátozásá­ról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokról, ha az amerikai kongresszus nem hagyja jóvá az MX-rakéták rendszerbe állításához kért 26,4 milliárd dolláros összeg kiutalását. Á nagyvilágból Az éhező Nepál A z a rengeteg külföldi, aki az idei turistasze­zonban a Himalája hegységben megbúvó Nepál­ba látogatott, semmit sem vett észre a katasztrófából. Talán csak azok, akik már korábban is jártak az or­szágban, tették szóvá, hogy nagyon is felmentek az ét­termi árak, s vidéken, egyes falvakban lehetetlenség élelmet szerezni. A lakos­ság azonban nagyon is meg­érzi a „hét szűk esztendőt”. A helyzet annyira válságos, hogy a kormány, amely hosszú évekig nem akart tudomást venni a dolgokról, most meghúzta a vészharan­got: a 15 millió nepálit éhínség fenyegeti. Tíz év óta a legsúlyosabb élelmiszerválságot a pusztí­tó szárazság okozta. Míg ta­valy négymillió tonna rizst és gabonát arattak le az or­szágban, ahol a rizs a leg­fontosabb táplálék, idénre a Kathmanduban dolgozó külföldi mezőgazdasági szakemberek csak három­millió tonnát jósolnak. Ez a hárommillió éppen csak va­lamivel több, mint amennyit tíz évvel ezelőtt arattak Na­páiban, pedig akkoriban négymillióval kevesebb volt a lakosság, s így is éheztek, a katasztrófától csak a kül­földi segélyek mentették meg az országot. A mostani válság kirob­banását siettetik a kereske­dők, akik a rossz termés el­ső jeleire nagy mennyiségű rizst és gabonát vásároltak fel, azt illegálisan kicsem­pészik és eladják külföldön. Az aszály és az élelmiszer­csempészés máris felverte az alapvető élelmiszerek árát. Egy kiló rizs ma ki­lenc rúpiába (1,80 nyugat­német márka) kerül, holott háromnegyed évvel ezelőtt csak négy rúpia volt az ára. Az efféle áremelkedést nehéz elviselni egy olyan ország­ban, ahol a havi átlagbér ma 250 rúpia (50 nyugatné­met márka). A kezdődő éhínségnek máris vannak halálos áldo­zatai. A kormány öt orvos­csoportot küldött a nehezen ] megközelíthető hegyvidé­kekre — ott él a lakosság­nak mintegy a fele — mert fenyegetően megnövekedtek a krónikus alultápláltság esetei. Gyorssegélyként há­romezer tonna rizst és ga­bonát küld ezekre a vidé­kekre. A segélyszállítmá­nyok eljuttatása igen nehéz: a kis szállító repülőgépek­nek összesen 300-szor kell fordulniuk, s ez mérhetetle­nül megnöveli a szállítási költségeket, pénz pedig nincs. A kormány szerint leg­alább 400 ezer tonna rizst és gabonát kell behozni külföldről, hogy el­kerüljék a legrosszabbat, ez pedig 1,3 milliárd nyugatné­met márkának megfelelő összeggel terhelné meg az állami költségvetést, amely amúgy is roskadozik az egészségügy, az oktatás sürgető javításának gondja alatt. Katasztrófákra nem tartalékoltak. Ezt Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter mondta a San Francisco Exa­miner című napilapnak adott nyilatkozatában. A Pentagon vezetőjének interjúja újfent megerősíti azoknak az ame­rikai politikusoknak, fegyver­zetellenőrzési szakértőknek a véleményét, akik azzal vádol­ják a washingtoni kormány­zatot, hogy a tárgyalásokat csupán a közvélemény félre­vezetésére, illetve arra hasz­nálják fel, hogy a tárgyalások leple alatt megvalósítsa fegy­verkezési programját. TELEX ELFOGADJÁK KÍNA 6. ÖTÉVES TERVÉT Teng Hsziao-ping, a KKP PB állandó bizottságának tagja, a központi tanácsadó bizottság elnöke hétfőn Pe- kingben bejelentette, hogy a kínai parlament most folyó ülésszakán a 6. kínai ötéves tervet nemcsak megvitatják, de el is fogadják. A korábbi értesülések csak azt jelezték, hogy az ülésszak vitát folytat a tervről. A tervet keddi be­szédében Csao Ce-jang mi­niszterelnök ismerteti majd. Jelenleg a parlamenti ülés­szak bizottságokban folytat­ja munkáját. ÜJ PÁRTOK AZ NSZK-BAN Vasárnap az NSZK-beli Bochumban túlnyomórészt a szabaddemokrata pártból kivált baloldali liberálisok „liberális derhokraták” né­ven új pártot alakítottak. Arról született megegye­zés, hogy környezetvédelmi kérdésekben a „zöldekkel”, szociális kérdésekben pedig a szociáldemokratákkal mű­ködnek együtt. Űj párt létrehozását hatá­rozták el Münsterben a Karl- Heinz Hansen és Manfred Coppik egykori szociálde­mokrata párti képviselők köré tömörülő úgynevezett demokratikus szocialisták is. Az SPD-t baloldali állás­pontról bíráló mozgalom saját adatai szerint jelen­leg 2100 követőt számlál. SVÉD MUNKÁSPÁRT — KOMMUNISTÁK ÜLÉSE A hét végén ülést tartott a Svéd Munkáspárt — Kom­munisták Központi Bizottsá­ga. A tanácskozáson döntés született arról, hogy a párt következő, 37. kongresszusát 1983. május 21. és 23. között tartja. A plénumon a párt politikai platformjáról szó­ló dokumentumtervezetet hagytak jóvá, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. JEMENI MINISZTERI TALÁLKOZÓ Hétfőn magas rangú kül­döttség élén Adenba, a Je­meni Népi Demokratikus Köz­társaságba utazott Abdel Karim Al-Iriani, a Jemeni Arab Köztársaság miniszter- elnöke. Abdel Karim Al- Iriani részt vesz a két jemeni állam közös miniszteri bi­zottságának keddi nyitóülé­sén. A találkozón a két je­meni állam újraegyesítésének lehetőségéről, s a két orszá­got érintő kérdésekről lesz szó. SCHMIDT ATTILA: A tettes őrizetben, a nyomozás folyik íi. — Nem zárható ki, de in­kább csak tudat alatti moz­gatórugó lehetett — folytatja Gábor. — Egyszóval, ilyen szerencsétlen körülmények, pofonok és szidalmak között éli le házasságának mintegy tíz évét Boros Anna, amikor mint sokgyermekesek 1980 decemberében megkapják a lakótelepi három szoba össz­komfortos lakást. Az új, hi­deg-meleg vízzel ellátott ott­hon egy csapásra megváltoz­tat körülötte mindent. Nemcsak az addig még nem is álmodott kényelem­be, hanem kulturált emberi közösségbe is kerül. Huszon­hat éves korára jut el odáig, hogy kezd nyiladozni a tuda­ta, látja, hogy addig valami­féle torz világban élt. Aka­ratán kívül is, még ha felü­letesen is, de belelát a körü­lötte élő családok harmoni­kus, vagy kevésbé harmo­nikus, de az övékénél min­denképpen értelmesebb élet­be... — Természetes, hogy a : Kohányi-féle rémvilághoz képest még a börtönbe ké­szülő Bátor György is fel- szabadulást jelentett Anna számára. — Így igaz — helyesel az alezredes. — Képzeld csak el: az asszony lemegy a gye­rekeivel a játszótérre ... Ját­szótér ... Már ez is valami­féle luxust jelent a számára. Szóval, ül a pádon, s közben egyre gyakrabban találkozik egy férfival, aki szintén oda­jár a gyerekeivel, beszélget­ni kezdenek, s talán meg­döbbenve tapasztalja, hogy ez az ismeretlen nem részeg, sőt: emberszámba veszi, fel­nőttként, udvariasan társalog vele. Közeledik hozzá, fel­ajánlja az együttélést... Mindez kibillenti a fiatal nőt az addigi vegetációjából. De­rűt, fényt kap az élete, talán álmait látja megvalósulni... Mert ugye, minden ember­nek vannak álmai. — így Anna élete ketté­válik — folytatja Hollai. — Délután egy kis kellemes be­-------------------------------------------------------------------------\ MOSZKVAI LEVELÜNK § Áz északi út L eningrád—Vlagyivosztok: 23 200 kilométer. Le- ningrád—Vlagyivosztok: 14 280 kilométer. Nyomdahibáról szó sincs, a Szovjetunió nagy ki­kötői közötti távolságot jélző mindkét adat helyes. Az első a Szuezi-csatornán át, a második pedig az Északi- Jeges-tengeren vezető hajóút hosszát jelöli. Már ez a csaknem tízezer kilométeres távolságkü­lönbség és a belőle adódó szállítási költségmegtakarí­tás is elegendő érv lenne az északi hajózó út népgaz­dasági jelentősége mellett. A szovjet szakemberek sze­rint azonban ennél sokkal többről, bizonyos szempont­ból az ország egész gazdaságának jövőjéről van szó. Az északi út a Szovjetunió hatalmas része számára egy­szerűen az életet jelenti. Az északi kontinentális talap­zatot is figyelembe véve az ország területének mintegy 40 százaléka a sarkvidéki övezethez tartozik. Ezen a mintegy 9 millió négyzetkilométernyi területen megala­pozott számítások szerint a Szovjetunió ércvagyonának csaknem fele található. A geológusok vizsgálatai sze­rint a jeges-tengeri partvidék, Arhangelszktől a Tajmir- félsziget keleti részéig egyetlen összefüggő hatalmas kő­olaj- és gázmező. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatá­nak tudósai már el is készítették e mérhetetlen kincsek hasznosításának, a sarkvidéki zóna gazdasági fejlesz­tésének hosszú távú terveit. Mivel e hatalmas területen a természeti adottságok miatt egyszerűen lehetetlen a kellő sűrűségű út- és vasúthálózat kiépítése, a grandió­zus tervek megvalósítása ettől függ, sikerül-e egész év­ben rendszeressé tenni a hajóközlekedést az északi ten­gereken. A feladat hallatlanul nehéz, de megoldható. Éppen ötven éve annak, hogy a Szibirjakov jégtörő végigha­józott a Szovjetunió teljes északi partvonala mentén, s ezzel elkezdődött az északi hajózó út tervszerű fej­lesztése. Ezen a vidéken a hajósok csak nehéz és még nehezebb körülményekkel számolhatnak. A tengereket októbertől májusig mésfél-két méteres jégpáncél bo­rítja. A tél nagy részében 50 fokos hideggel és viha­ros erejű sarki szelekkel kell számolni. A továbblépéshez nagy anyagi befektetésekre van szükség. Mindenekelőtt sok új, a hajókaravánokat veze­tő jégtörőt kell építeni. A Szovjetunióban 1959-ben ké­szült el az első atommeghajtású jégtörő. A 40 ezer ló­erős Lenin jégtörőt a hetvenes évek közepén két 75 ezer lóerős óriás, az Arktyika és a Szibir követte, s már épül a negyedik vezérhajó, a Rosszija. Az atom­jégtörők azonban csak a távolsági közlekedésben hasz­nálhatók, s így a gondoknak csupán egy részét oldják meg. Mély merülésük miatt nem tudnak eljutni a be­fagyott folyótorkolatokba. Az ottani kikötők megköze­lítéséhez alacsony merülésű, kisebb jégtörők egész flot­tájára van szükség. A jégtörők vezette karavánok sem állhatnak a más vidékeken használható hajókból. Az 1978—79-es, a jégviszonyokat tekintve különösen nehéz hajózási időszakban az északi hajóúton közlekedő va­lamennyi hajó megsérült, szilárdabbakra van szükség. A legközelebbi években az északi tengerhajózás mintegy 250 új, a speciális követelményeknek megfelelő, különböző típusú áruk szállítására al­kalmas hajót kap, s a fejlesztés üteme a továbbiakban sem csökken. Szakemberek jelentős részének véleménye szerint harminc-negyven éven belül az északi hajóút évente nagyobb áruforgalmat fog lebonyolítani, mint a jelenleg épülő 3200 kilométeres Bajkál-Amur vasútvo­nal. Moszkva, 1982. november 27. CfxLZjeJkxLL J&uzjIá V. __________________________________________/ szélgetés a parkban, este meg pofonok a részeg férjtől. Köz­ben eljut odáig, hogy a rendszeres hangoskodások, botrányok miatt szégyenke­zik a szomszédok előtt is. Valóban, mindez megköny- nyíti, sőt nyugodtan állítha­tom, hogy kényszeríti is An­nát a változtatásra. Persze, ennek a módját rosszul vá­lasztotta meg ... — Ebben teljesen igazad van... De el tudod azt kép­zelni, hogy intelligens, kép­zett asszony, anya választja meg rosszul a változtatás módját? Tudok olyan vezető beosztású, igazán jómódban élő, háromgyermekes mér­nöknőt, aki a szeretőjével még a férjét is megverette, s úgy hagyott ott csapot-pa- pot... Ezt az asszonyt miért nem ítéli el a környezete, miért csak azt a szerencsét­lent bántják, aki a rabszolga sorból akart kitörni? — mondja egyre hevesebben az alezredes. — De hát Anna elvitethet­te volna a férjét elvonókúrá­ra, elválhatott volna tőle, a lakást mindenképpen neki ítélte volna a bíróság ... Sőt, a gyerekeket, legalábbis át­menetileg állami gondozásba is adhatta volna — érvel to­vább a hadnagy. — Ez is igaz ... De én ál­lítom, hogy az asszony még azt sem tudja, hogy egyálta­lán létezik elvonókúra. Azt a lehetőséget meg végképp nem ismerte, 'hogy mondjuk Nagy­fára is elvitetheti garázda férjét. És ha tudta volna, azt hiszed, hogy az olyan egyszerű ... ? Mit gondolsz, mit tett volna Kohányi An­nával, ha értesül, hogy kérte a kényszergyógyítását? És amíg azt végrehajtják ... ? — Emlékszel a szomszé­dokra, mit mondtak? Amikor zavarta őket Kohányi dorbé­zolása-, kiabálása és az, hogy veri a családját, a fejükre tették a párnát... Egyetlen­egy esetben sem fordult elő, hogy kihívták volna az URH-t... Bár ... őszintén szólva, a családi viszály ese­tén a rendőrség sem tehet sokat... Egyébként az asz- szony elment a gyámhatóság­hoz is, hogy vegyék állami gondozásba a gyerekeit. S mit gondolsz, mit válaszoltak neki? — Fogalmam sincs. — Adja be a válókeresetet, s azután majd a bíróság dönt a gyermekek sorsa felett. Néhány nappal később pedig Kohányi el is intézte a gye­rekek sorsát... ö volt az erősebb... ♦ A gyilkosság után néhány nappal Kohányi levelet írt a feleségének: „Kedves Anna, kérlek, hozzál be tiszta ruhát, fog­kefét, az alezredes úr enge­délyezi a beszélőt, ha te nem jösz, anyut küldd be. Feriké­re nagyon vigyázz, szeresd helyettem is. Csókollak, Fe- ri.lL, (Folytatjuk) Az ammani találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents