Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-30 / 281. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. november 30. Ezer ember éneke Kodály-emlélcünnepségek Nyíregyházán Folytatódik az Olvasó ifjúságért pályázat Az ősz folyamán második szakaszához érkezett az „Olvasó ifjúságért” címmel 1980- ban meghirdetett mozgalom, melynek első szakasza országos sikert hozott megyénk olvasni szerető fiataljainak. A siker ellenére sok még azoknak a fiataloknak a száma, akik kevéssé ismerik az olvasás hasznosságát, az olvasás gyönyörűségét. Ezért a mostani pályázat alapvető célja a korábbival teljesen megegyezik: azokat a fiatalokat szeretnék rendszeres olvasónak megnyerni, akik nem járnak könyvtárba. Számukra és természetesen minden érdeklődő fiatal számára ajánlják a meghirdető szervek az olvasónaplót, melyben az elmúlt év, könyv- terméséből válogatttak ki szépirodalmi, nyelvtörténeti, zenetörténeti, és filozófia- történeti értékes műveket. Ha bepillantunk az ajánlott irodalom jegyzékbe láthatjuk, hogy nem akármilyen könyvekről van szó. Hiszen a listán olyan művek szerepelnek mint Antal László: Nyelvek nyomában, Krúdy Gyula: A Tisza fia, Klaus Mann: Mefisztó: Egy karrier regénye, Oldal Gábor: Zene futószalagon: A szórakoztató muzsika világtörténete, Konstantin Szimonov: Négy lépés című regénye. Az olvasónaplót — a pályázat középpontjába állított 10 könyv annotált jegyzékével és egyéb az olvasásra tartozó információkkal együtt — központilag nyomtatott pályázati füzetekben juttatták el a tanácsi, a szakszervezeti és iskolai könyvtárakba. A pályázaton részt vehet minden fiatal, aki a füzetben ajánlott művek elolvasása Után a feltett kérdésekre adott válaszokkal ellátott naplót 1983. március 15-ig beküldik a megyei könyvtár címére. A hibátlan megfejtők között 1983. április 4- én sorsolással döntik el a helyezéseket. Érdemes szót ejteni a díjakról is hiszen az első három helyezettet kétezer, ezerötszáz és ezerforintos vásárlási utalvánnyal jutalmazzák. Azokat a szocialista brigádokat, művelődési közösségeket, KlSZ-alapszervezete- ket, klubokat, melyeknek tagjai jelentős számban részt vesznek a pályázaton külön értékes könyvjutalomban részesítik. (o) Nem először állt már bíróság előtt Dankó Géza nyíregyházi lakos. Agresszivitásának máskor is jelét adta. Többek között súlyos testi sértés miatt is volt már büntetve, ezért mint különös visszaeső — ugyanis, már ugyanolyan bűncselekményt ismételten elkövető — állt a bíróság előtt. Az agresszív ember nem, legalábbis nehezen tud uralkodni indulatain. A harag pedig hamar indulatra gerjeszti, különösen ha még alkohollal is fokozza azt. Még ez év július 19-én történt, hogy Dankó Géza ismét összeszólalkozott T. Józseffel, akivel már hosszabb ideje haragos viszonyban volt. Ekkor T. József feleségét fenyegette meg, miközben leverte garázsuk ajtajáról a lakatot. A később hazaérkező T. Józsefet hasonló fenyegetés várta, aki kikerülve az izgága és garázda Dankót, rendőri segítséget kért. Hiába érkezett azonban rendőrökkel vissza T. József, Dankó számára az semmit sem jelentett, a rendőrök jelenlétében ütötte fejen a nála lévő vascsővel korábbi haragosát, aki az ütés következHalhatatlanra emlékezik a haladó világ, a muzsika géniuszára, a 100. éve született Kodály Zoltánra. Nyíregyházán a hét végén tartottak ünnepségeket a tanárképző főiskolán és a Megyei és Városi Művelődési Központban. A főiskolán rendezett tudományos konferencián jeles kutatók méltatták a zeneszerző életművét, az ott megnyílt kiállításon pedig Kodály sza- bolcs-szatmári kapcsolatait idézik fel. Emléktáblát avattak a színház falán, ahol 1937-ben több Kodály-műnek volt az ősbemutatója. ★ Nyíregyháza zeneéletének nevezetes eseményei között tarthatjuk számon a november 27-i kórushangversenyt. Felejthetetlen lesz a közreműködőknek és a közönségnek egyaránt, hiszen a forró hangulatú koncert azt bizonyította: megvalósult a mester álma az éneklő Magyar- országról itt, az országnak e szögletében is. Nemcsak a zeneértő, de a muzsikával még csak most ismerkedő hallgatóság is azzal a megnyugtató érzéssel távozott a hangversenyről: méltóképp és mértéktartóan gondoskodtak a szervezők az ünneplésről. „Boldog, aki énekel” — ezzel a boldogsággal léptek közönség elé az együttesek, aprók és felnőttek. Nem kívánjuk itt, most a művészi teljesítményeket értékelni, hiszen egy műsorban, együtt énekeltek hangversenykórusok — melyeknek kötelező a legtökéletesebb intonáció, elA világ legjobbja. A bőgőt olyan virtuózán kezeli, hogy a hatalmas hangszerrel mindent tud, amit a zenében tudni lehet. Atmoszférát teremt, játékát halLva nem lehet közömbös az ember — s még sorolhatnánk a felsőfokú jelzőket, amelyekkel Pege Aladárt illetik a dzsessz-szaklapok, de a zeneértő közönség is. A héten több száz középiskolás tapsolhatott neki Szabolcs- Szatmárban, ahol a filharmónia bérleti sorozatának tében eszméletét vesztve a földre került. Dankó Gézának és a sértettnek is szerencséje volt, hiszen a vascsővel a fejére mért ütés következtében szinte a legtöbb esetben súlyos sérülés következik be. Most azonban T. József homlokán, illetve fejtetőjén „csak” hat centiméter hosszú re- pesztett sérülés keletkezett, amely „csak” nyolc napon belül gyógyult. De belátható, hogy csak a véletlenen múlott a súlyosabb sérülés elmaradása. A bíróság megállapította, hogy Dankó kóros személyiségszerkezetű, aki indulati hatásokra fellépő tudatzavar közepes mértékben korlátozott cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében és annak megfelelő magatartás kialakításában. Alkoholistának tekinthető. A Nyíregyházi Járásbíróság súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki Dankó bűnösségét, ezért főbüntetését 1 évi szabadság- vesztésben, mellékbüntetését 2 év közügyektől eltiltásban határozta meg. Ezek mellett elrendelte kényszergyógyítását is. Dr. T. Gy. Az összkar élén Fehér Ottóval várható tőlük a profihangzás — kevesebb gyakorlattal rendelkező, ám annál lelkesebb csoportokkal. Ám dicsérni kell azt a missziót, melyet ezek az együttesek felvállalnak. A kisvárdai és a nyíregyházi ének-zene tagozatos általános iskolák szereplésének báját emelnénk ki elsősorban. (Vezetőjük Petró Márta és Szabó Dénes) Szépen hangzott együtt a közös énekléshez nem szokott két kórus a Vasvári gimnázium és a főiskola női kara, Ferenczi Erzsébet és L. Nagy Katalin vezényletével. Biztonsággal, erőteljes hatással szólalt meg az egyesített vegyes kar Geb- ri József és Fehér Ottó keze alatt. A legnagyobb élmény hangversenyén adott műsort együttesével. Vásárosna- ményban kerestük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésre. — Hogyan fogadta a dzsesszben kevésbé jártas fiatal közönség? — Röviden: a közönséggel nagyon elégedett vagyok. Igaz, ez a sorozat egyben zeneismertetés is, a dzsessztől a rockig tartok egy kis előadást, amit zenével illusztrálunk. Megérzik a fiatalok a zenét, s ez hajt bennünket a színpadon. — Világhírű előadó, akit számtalan helyre hívnak. Miért választja, hogy olyanok előtt is játszik, akik még most ismerkednek ezzel a műfajjal? — Ahhoz, hogy a fiatalok megértsék a zenénket, a legjobbat kell adnunk. Akárhol játszik az ember, a tudása maximumát kell nyújtani. S a filharmónia ezt is megértette, amikor sorozatában a legnevesebb együtteseket kérte fel. — Tanít a Zeneművészeti Főiskolán is. Hogy van erre ideje? (Garai Miklós felv.) azonban — reméljük ezt a fellépő együttesek sem vitatják — a közönség éneke volt. Meglepetésről is gondoskodtak ugyanis: Tarczay Zoltán, a KÓTA megyei titkára a szünetekben betanította a közönségnek a Forr a világ- kánont. Páratlan kísérlet Nyíregyházán: több, mint ötszáz dalos a színpadon, telt ház a nézőtéren, s Fehér Ottó vezényletével a közönség, mint negyedik szólam bekapcsolódik az összkar énekébe. Ezer ember zengi együtt Berzsenyi A magyarokhoz ódáját, mely annak idején Vikár Sándor irányításával itt csendült föl először. Kodály sem gondolhatta volna szebben ... Baraksó Erzsébet — Jut idő mindenre, de be kell osztani. Hétfőnként van órám az akadémián, akkor nem vállalok koncertet. Külföldre pedig csak hét végi meghívásokat fogadók el. Kissé megterhelő, de szívesen csinálom. — Nemcsak dzsesszt tanít, hanem komolyzenét is. Egyeztethető a kettő? — Persze. A műfaj legjobbjai a nagy szimfonikus zenekarokban is játszottak. A kortárs zene sokat merített a dzsesszből és viszont. — Nyíregyházán miért nem lépett fel együttesével egy felnőtt koncerten? — Nyáron a debreceni dzsessznapokon hívtak, akkor említettem mostani szabolcsi turnénkat. Azóta viszont nem kerestek meg, így hiába itt járunk a megyében, nem léphetünk a közönség elé. Pege Aladár és együttese kedden Nagyecseden és Üj- fehértón, szerdán Csengerben és Nyíregyházán, pénteken Kisvárdán ad hangversenyt a középiskolásoknak. (lb.) Az együttes Vásárosnaményban. A bőgőnél Pege Aladár, szaxofon Műk Ferenc, szóló gitár Tornóczki Ferenc, dob Szabó Ferenc. A tárgyalóteremből Vascsővel a szomszéd ellem ÖT KÉRDÉS PEGE ALADÁRHOZ B bőgő virtuóza Szabolcsban A KÉPERNYŐ ELffrr Nemcsak magyar és nem csupán Balaton-melléki, dunántúli meg fővárosi lakosok körében terjed a nyaralóépítési „láz”, ahogyan a műsorújságbeli tartalmi kivonat nevezi ezt a folyamatot Ahogyan a Mai népvándorlás című dokumentumfilmben is emlegették, a nyaralókat részben azért építik, mert a városi lakások szűkek, kis alapterüle- tűek még a kétgyermekes családok részére is; részben pedig a városi élet ártalmai elől menekülnek tavasztól őszig, de legalább nyáron ezekbe az üdítő környezetbe épített és építendő nyaralókba azok, akik tudnak erre pénzt gyűjteni, energiát és időt áldozni elkészítésére. Mint a filmből kiderült egyre nehezebb lesz, egyre több anyagi ráfordítást, pézt követel ezeknek a nyaralóknak a felépítése, sőt fenntartása is. Ugyanis a tanácsok most már — ahol tehetik — előre közművesített telkeket adnak át erre a célra, s közművesítési költségeket, ha részletre is, de az üdülők tulajdonosai meg kell, hogy térítsék. Az út, a víz, a villany odaveze- tése pedig nem kis pénzbe kerül. Érthető, hogy az állam, a tanácsok ezeket a terheket most már megosztják az üdülőtelkek, illetve nyaralók tulajdonosaival. Indokolt egyébként, hogy e körzetek infrastuk- túrájának megteremtésével is többet törődjenek a tanácsok, mert egyre több olyan nyaraló épül, amely egyben állandó lakás céljára is alkalmas. Az idősek kiköltöznek e hétvégi házakba, s a kezdő házas fiataloknak hagyják (adják át) a városi lakást. Ez is új jelenség. Bizonyára nemcsak a filmben emlegetett helységekben. Mikor van értelme annak, hogy egy ügy egy ember további sorsára visszatérjen a televízió riportere? Azt hiszem akkor, ha valami hasznos tanulság vonható le belőle. Méghozzá általános, vagy legalábbis sokakra érvényes tanulság. Ha ez a tétel igaz, akkor nehezen tudom megindokolni, miért csinált Regös István és Radevszki Teodor újra filmet Marianna (az egykori nevelőintézeti leány) sorsának újabb fordulatáról, (fordulatairól), Mi történt címmel. Igaz, ez a szegény lány önhibájából súlyosan megsérült, hónapokig a kórházban volt, s onnan kijőve nem tudott hová menni, nem lévén lakása, rokona. Ismét segített a televízió, pontosabban Regös István. A leánynevelő intézet átmenetileg ismét befogadta Mariannát. Addig, amíg fizikailag megerősödik, s remélhetőleg lelkileg is talpra áll. Humánus cselekedet volt a riportertől, hogy a leány telefonbeli kérésére felkereste őt a kórházban a gipsz levételének napján, s — sikerrel — igyekezett segíteni, közösen kitalálni, mihez kezdjen, hová menjen a kislány. A nevelőintézet igazgatójától pedig nemcsak általában vett emberséges tett volt, hogy befogadta a már nagykorú Mariannát, hanem méginkább az igazi nevelő tudatos és mentő szándékú belegyezése, e kérés teljesítésébe. Mindezek tények és igazak. Mégsem találom azt az általánosítható tanulságot, amiért érdeme lett volna ennek a sorsfordulatnak nyilvánosságot adni. Ha csak az nem, hogy a társadalom erre való intézményei kötelességükön túl ;s igyekeznek segíteni a rászoruló fiataloknak. De hiszen ez közismert tény. Akkor már inkább az lehet a tanulság, hogy mennyire nagy szükségük van a gyermekeknek a szülői szeretet biztonságérzetet, biztonságtudatot adó melegére, mert akik ezt valami oknál fogva nélkülözték kiskorukban, azok ennyire sérülékenyek, labilisak, nem találják a helyüket, mint Marianna. Csak nagy türelemmel és tapintattal lehet rajtuk segíteni. Ha lehet. Seregi István Jrádió MELLETT John Millington Synge (1871—1909), a fiatalon elhunyt ír drámaíró költői szépségű színművének rádióváltozatát hallhattuk szombaton este, a Világszínház keretében. A Nyugat-Ir- ország zord vidékén — pontosabban meg nem határozható korban — játszódó darabban a misztika, a „szent” csodatevésének motívuma csupán alapul szolgált az író keserű filozófiájának drámai kifejtéséhez. A történet (egyben a mondanivaló) nagyon röviden összefoglalható: egy vak koldus házaspárt — mondhatni „próbaidőre” — látóvá tesz az ír legendák szentje. A szemük azonban nemcsak testi valóságuk sok, eddig egymás elől elhazudhatott nyomorúságos fogyatékosságára nyílott ki, hanem az őket körülvevő kemény, kegyetlen világ álnokságaira is. Ráadásul, mivel kölcsönösen elviselhetetlenül rútnak látták egymást, a legsi- várabb magány jutott volna osztályrészükül. Ezért, amikor a „szent” másodszor, s immár véglegesen látóvá kívánta tenni őket, nem éltek a csodával, inkább vakon indultak el valahová Délre, a boldogság reményéiben. A mű a primitívségükben is egyénített jellemek ábrázolásával is megkapott. A rádióra alkalmazó Göncz Árpád által fordított, stílusosan időtlenített veretes szöveget Öze Lajos (Martin Dóul), Olsavszky Éva (Mary Dóul), Szilágyi Tibor (Timmy, a kovács), Császár Angéla (Molly Birne) keltették érzékletes életre a főbb szerepekben. A Török Tamás rendezte rádióprodukció (Mesterházi Márton dramaturgi munkáját se hallgassam el) igazi művészi élményt nyújtott. A Magyar Rádió Karinthy Színpada vasárnap délelőtt Gosztonyi János kis jubileumi, 25. hangjátékával jelentkezett. Az ögyvez, avagy egy kis retus c. szatíra — bár nem volt mentes a bevált patronok puffogtatásától és az olcsóbb poénoktól — kellemes szórakozást jelentett az elhunyt férjüknek emlékművet állító (és emlékéből jól megélni akció!) özvegyek, vagyis — kevéssé szellemesen — az „ögyvez”-ek kifigurázása. Csak a műsorújságban su- gallt mélyebb tartalmat — a mű öntörvényű életének az elhomályosodását az alkotó személyiségével, esetleges emberi gyöngéivel szemben — fedezhettük föl nehezebben benne. Ám kárpótoltak olyan kellően szatirikussá torzított színész hangalakítások, mint a Pécsi Ildikóé (Rozália, a költő özvegye), az Agárdi Gáboré (Bencze, irodalomkutató), s bízvást fölsorolhatom még ezek sorában Keres Emil, Szabó Kálmán, Máthé Erzsi, Tábori Nóra és Ábrahám Edit nevét is. Merkovszky Pál
