Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

1982. november 28. Kelet-Magyarország 3 Párhuza­mosságok römmel hallani napja- inkban milyen sok szó esik a környezetvéde­lemről. Jó, hogy mindinkább közüggyé válik ez, hiszen már némi tájékozottság ese­tén is látni, hogy a jövőről van szó. Az aggodalom, a si­etség, a türelmetlenség ép­pen ezért nem indokolatlan. Jól látható az is, hogy a meghozott környezetvédelmi törvény végrehajtása döcög, a legtöbb helyen szükséges rossznak ítélik, amiből egye­nesen következik a parag­rafusok közötti bujkálás. Nem véletlen tehát, hogy mind többen igyekszenek felvállalni e fontos témát. Hivatalból, mint hatóság, foglalkozik ezzel a kérdéssel a tanács. De ott van a Ha­zafias Népfront, a Vöröske­reszt, a szakszervezet erre hivatott szakbizottsága, napi­renden tartja mindezeket a kérdéseket az erdészet, a víz­ügy, az oktatásügy, hatáskör­ben lévőnek ítélik a külön­böző intéző bizottságok. A tapasztalat szerint egy-egy területen minden bizottság­ban szinte ugyanazok van­nak. Ez részben érthető, hi­szen mindenki a témát értő­ket igyekszik megnyerni, így aztáh az átfedések törvény- szerűek. A fentiekből következik, hogy a különböző bizottsá­gok, munkabizottságok, al­bizottságok tagjai elmondják egymásnak a tapasztaltakat, határoznak is, de miután ha­táskörük, intézkedési joguk nincsen, az észlelteket közlik a tanáccsal és a KÖJÁL-lal, azaz a hatósággal. Most már csak az a kérdés, szükség van-e arra, hogy ennyi he­lyen legyen napirenden a környezetvédelem? Nem le- hetne-e a párhuzamosságokat csökkenteni? Ez az időt is kímélné, kevesebb lenne a tanácskozás, s lényegében az alibi dolgokat is kizárná. Mert mi van ma? Mindenki elégedetten közli, hogy mit tett, s ha jól megnézzük, a mindenki mindig ugyanaz a kör. Értem én, hogy mindenki­ben ég a tettvágy. Abban is lehet valaki, hogy minden szerv a maga területén sok embert tud mozgósítani, s így válik igazán társadalmi üggyé a környezetvédelem. De vajon nem lenne ez igaz akkor is, ha csak egy, de ha­tékony bizottság létezne, amelyben minden szerv kép­viseltetné magát? Hogy az­tán ki-ki a maga területén hogyan működteti aktivistá­it, az már az adott szervezet ügye. Mert nem az a baj, hogy sok szerv, sok embert mozgat, hanem a sokféle, zö­mében statisztikai célt szol­gáló ülés, bizottság, tanács­kozás. Védelemre szorul a kör­nyezet, de megvédendő az ésszerűség is. B. L. H a elhiszik, ha nem, a harminckét évemmel olykor már-már öreg­nek éreztem magam. Példá­ul, amikor a szomszédom nagylánya még rendre csó- kokxmot köszönt nekem. — Szervusz — bólintottam ilyen­kor rezignál tan, mert arra gondoltam, hogy íme itt van ez a tizenhat éves fruska a maga cipőkanállal felhúzha­tó farmerében, antik nőszofo- rok idomait sejtető pólótri­kójában, s a világ legtermé­szetesebb hangján azt mond­ja nekem, hogy csókolom. Ám ez az időszak szeren­csére viszonylag hamar el­múlt, ugyanis a kislány egy idő óta sehogyan sem kö­szön nekem. Ez — fájdalom — nem azt jelenti, hogy én lettem fiatalabb, hanem an­nak a jele, hogy ő érzi ma­gát — szerintem teljes jog­gal — felnőtt nőnek, aki méltán tartja méltatlannak, hogy egy nálánál nem is olyan sókkal idősebb (életkorom mindössze kétszerese az övé­A tyúkodi Kossuth Tsz lakatosüzeme az ÉPGÉP Vállalat bás konténeregységet készít. Farkas Lajos és Magos Bálint pvc-szőnyeget ragaszt. (Császár Csaba felvétele) megrendelésére, nyolc lakószo- a lakókonténerek padlózatára Hogyan érzi Ön magát? Javasol: az utca embere Hogy egy-egy napunk mi­ként sikerül, az igen sokszor apró dolgoktól függ. Balsze­rencsés vásárlás, lekésett busz, kellemetlen utcai jele­net — s még ezernyi kis do­log befolyásolja, hogy mi­lyen is a pillanatnyi közérze­tünk. Ötletszerűen kiválasz­tott partnerek adtak választ, milyennek látják ma maguk körül az életet. Kaponyás Antalné, a nyír­egyházi Hatzel téri zöldség­bolt helyettes vezetője a Toldi utcán lakik. Alapvető­en elégedett ember, akinek nagyon tetszik az épülő vá­ros. — Csak azt kifogásolom, hogy az épülő Szamuely-la- kótelepen kevés a bolt. Nem is tudom, hogyan alakul ott majd a jó ellátás. Nagyon hiányzik az a kis bolt, amer lyik az almatárolóval szem­ben volt. Azt hiszem, a jó közérzet feltétlen függ at­tól, hogy a hazasiető házi­asszony cipekedik-e, vagy helyben kapja meg a napi szükségletet. KAMASZOK, ESTI BUSZ... A jósavárosi sütőüzem raktárosa, Nagy Erzsébet egészen más gondról szól. — Valamit már tenni kellene, hogy a jósavárosi kamaszok­nak legyen szórakozási lehe­tősége. Engem zavar, hogy bandákba verődve, duhaj­kodnak. Azt hiszem nem va­gyok egyedül azzal a véle­ménnyel, hogy estefelé nem szívderítő dolog a Jósában mászkálni. A másik dolog, ami sok itt élő kedvét ront­ja, hogy bár egész város­nagyságú ez a rész, nincsen gyermekorvosi ügyelet, s a patikába is a város másik részébe kell menni vasár­nap. — Az én közérzetem a hét végére romlik el — mondja Petraskó Zoltán, a képcsar­nok vezetője —, mégpedig a közlekedés miatt. Nem tudom felfogni, hogy miért kell már szombaton vasárnapi menet­rend a városi buszoknak. Egyszerűen nem lehet nor­málisan beutazni a belváros­ba, vagy a város egyik vé­géből a másikba. Az esti já­ratok is ritkák. Pedig Nyír­egyháza ma már nagyváros, sokan mennek színházba, hangversenyre, a művelődési házba. De a program végén hazamenni. . . Nem minden­kinek van autója, a taxi meg nem olcsó mulatság. BE KELL ÁLLÍTANI Apropó: taxi! Ha valaki, akkor a taxis csakugyan jár­ja a várost. Meg is kérde­zem Barabás- Józsefet, aki a Volánnál dolgozik. Korábban buszon ült, így aztán min­denről tud. — Engem az bosszant, hogy nagyon sokfe­lé rossz a közvilágítás, s az utak állapota sem jó. Főleg a külterületeken nehéz bol­dogulni. Nagyon gyorsan ösz- sze kell hangolni ezeket, mert drága dolog a mai üzemanyagárakkal ácson ig- ni, minduntalan megállni ak­kor is, amikor csak beállí­tásról lenne szó. Amikor szóba elegyedünk, kéri V. Lajos, hogy ne írjam ki a nevét. Talán a mondan­dó miatt? Lehet. — Orosi*va- gyok, azaz ma már ez is Nyíregyháza. Van nekünk egy komoly gondunk. Ami­kor még önálló volt a község, 2 vagy 3 millióért építettünk ravatalozót. Amióta a város­hoz csatoltak, ez nem műkö­dik, a halottat behozzák Nyíregyházára, aztán vissza a temetésre. Mindez hatszáz forintba kerül. Egyszerűen kegyeletsértőek a temetések, nálunk még igencsak élnek a régi szokások. Különben is: egyszer kiadtunk érte millió­kat. A VÁROS IS OTTHON! Amint látható: kisebb-na- gyobb gondok, gyakorta fi­gyelmességgel elkerülhető bosszúságok, szervezéssel ki­javítható problémák — ezek is jelen vannak életünkben. Az utca embere örömmel mondta el, mi foglalkoztatja, hiszen reméli, lesz megoldás. Persze sorolhatnék még, hogy derűt ad a szép színes ház, mást boldoggá tesz, hogy szép lesz a Korona, akad, akit bánt, hogy mindenütt szotyolát köpködnek, volt, aki azt tette szóvá, hogy a Szabolcs-szálló előtt állan­dóan poshadt víz áll a járda mellett a parkolóban ... Kellenek a gyalogos város­nézések. Vezetőnek, intézke- dőnek egyaránt. Az se rossz, ha néha rákérdeznek, hogyan érzi ön magát? A város is otthon, tegyünk együtt össz­komfortjáért. Bürget Lajos Válaszol a miniszter Versenyképes építőipart Pénteken délelőtt a Parla­mentben az építésügy idősze­rű kérdéseiről, a lakásépítés feladatairór tartott sajtótájé­koztatót Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter. Munkatársunk a megye sajátosságait, az itteni vállalatok helyzetét szem előtt tartva kérdezett a mi­nisztertől. — Az alkalmazkodóképes­ség függvényében differenci­álódik az egyes építőipari • szervezetek teljesítménye és jövedelmezősége — fogalma­zott a minisztérium. A gya­korlatban ez azt jelenti, hogy vannak veszteséges vállala­tok, amelyek nehezen talál­ják a helyüket. Mit tesznek azért, hogy biztonságos le­gyen a gazdálkodásuk, hiszen működésükre az adott terüle­ten szükség van? — Van olyan elképzelé­sünk, hogy az építőipar kö­tetlenebb működését segítsük. Ha nincs vezényelt munka, kevesebb a fix ár, már job­ban állunk. El kell hinpünk, hogy versenyképesnek kell lennie az építőiparnak. En­nek érdekében mind állami, mind társadalmi érdekből intézkednünk kell. A most említett, gyengébben gazdál­kodó vállalatoknál is közö­sen olyan programokat ala­kítottunk ki, amelyekkel úgy ítéljük meg, hogy fel lehet éleszteni ezeket a szervezete­ket. A lehetőség abban van, ha nemcsak a kisebb egysé­gekben állnak át a kisebb munkák vállalására. Segítség, hogy a megyék zöme is tá­mogatja a külföldi építkezé­seket, s hogy keressük az eszközöket a nagy értékű géppark kihasználására. — Korábban jobban szor­galmazták az építőipari szer­vezetek közötti együttműkö­dést. Most mintha lanyhult volna ez, aminek káros hatá­sai lehetnek... — Az együttműködésnek sok haszna van. Az eszközök működtetésében, az oktatás­ban, továbbképzésben sok eredményt értek el, azonban a mai körülmények között fontosabb kérdések kerültek előtérbe, hiszen például a versenyhelyzet megteremté­sén fáradozunk, aminek töb­bek között az árakban is tük­röződni kell. A megfelelő ér­dekeltségi rendszert látjuk biztosítéknak a vállalatok kö­zötti kapcsolatban — mondta Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter. L. B. TÍZMILLIÓS adóhátralék Lássuk a pénztárkönyvet! Megyénkben is van olyan kisiparos, kiskereskedő, aki adófizetési kötelességének nem, vagy késve tesz eleget. Többségük nem a kedvezőtlen anyagi helyzete miatt ha­nyagolja a fizetést. A busás jövedelműek is „elfelejtenek" fizetni, vagy kevesebbet fizetnek a kelleténél. Az adózásról a megyei tanács vb pénzügyi osztályán kaptunk tájékozta­tót. Feledékenyek és tudatosak Az utóbbi egy-két évben Szabolcs-Szatmár megye adó­köteles állampolgárainak tíz százaléka „kifogás” alá esett — a szakemberek statisztiká­ja szerint. A tíz százalék kö­zé tartoznak a „feledéke­nyek”, a kisebb szabályta­lanságot elkövetők és persze azok a kisiparosok is, akik több százezer forinttal akar­ták becsapni az államot. Az adózási morál az utóbbi idő­ben nem javult, azért a pénz­ügyi osztály kezdeményezé­sére a megyei tanács elnöke a közelmúltban irányelvé­nek!) férfinak előre, és csó- kolomot köszönjön. Beval­lom, örültem ennek a fordu­latnak, s már csupán az volt a kérdés, hogyan köszönjek SZIA én előre szomszédom hova­tovább eladó lányának? E gondom azonban nemsokára megoldódott. Érettségizett lányok egész csapatát vették fel üzemünk­be. A csdvitelő leánysereg jött, látott és győzött. Én a büféaiblaknál találkoztam először egyikükkel. Karcsú, kisportolt alakú lány volt. Gondoltam, itt az ideje, hogy megismerkedjünk. — Kezét csókolom — kö­szöntöttem. A szép lány rám nézett, unottan végigmért, és azt mondta: — Szia. Megh okikén ve fordultam hátra, hogy vajon kinek kö­szönt ez a lány, de nem állt a hátam mögött senki. így hát meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy nekem szólt ez a szia. Bevallom, nem volt nehéz. A szívem sarkát melegség járta át. De még eléggé bizonytalan vol­tam. Másnap egy kis szőke hoz­ta a felvételi lapját aláiratni. — Sajnos nem írhatom alá — tártam szét a karom. — Előbb még az aktatologató főosztályon kell magát nyil­vántartásba vétetni. — Most mit cikizel? — né­zett rám szemrehányóan a szőke. — Rajzold oda a ne­ved és kész! Megdobbant a szivem. Ez már nem lehet véletlen. Lop­va végigtekintettem daliás alakomon, és egyetlen hatá­rozott mozdulattal odakanya- rítottam a nevem a rubriká­ba. Ettől kezdve naponta ér­tek hasonló örömteli megle­petések. A lányok kertelés nélkül értésemre adták, hogy cseppet sem hatja meg őket éveimnek az övékénél némi­leg nagyobb halmaza. így történhetett meg, hogy egy szép napon nekiduráltam magam, és óvatos, ám jól érthető szliával köszöntöttem szomszédom serdülő leányát. Ö egy szemvillantásnyi ideig csodálkozva nézett rán, de azután rögtön férfiszívet megdobogtató mosoly fény­lett fel szép szeme sarkában. — Szia — mondta mele­gen, és olyan érdeklődést véltem felfedezni a tekinte­tében, mint még soha. Most ott tartok, hogy az öltönyömet eladtam a bizo­mányinak, kopott farmert és pólótrikót hordok, szépen serken a szakállam. Már azt is kiszámítottam, hogy ötven év múlva én még csak nyolcvankét éves leszek, a szomszédom lánya viszont már hatvanhat, miszerint je­lentéktelenné zsugorodik a közöttünk itt-ott még meg­levő korkülönbség. Fiatalodom! S. B. két adott ki az adóbehajtás érdekében. Ha valaki csupán feledé- kenységből nem fizet, később felemelt adót kell fizetnie. De ha például kisiparos hely­telenül vallja be adóját, el­titkolja jövedelme egy részét (sajnos az utóbbi eset gya­koribb megyénkben), az már bírságot, vagy büntető intéz­kedést von maga után. A tízezer forinton aluli hiány szabálysértésnek, az azon fe­lüli adócsalás bűntettének számít. A tanácsok maximum tízezer forintig bírságolhat­nak. Bevallási fegyelem A bírságokból befolyt ösz- szeg a tanácsok költségveté­sébe „egyéb bevétel” címén kerül be. Jó tudni: a kése­delmesen fizetett adót is szankcionálják. Az elmúlt évben a tanácsok kasszájába több mint három és fél mil­lió forint jött be adópótlék' címén. A behajtási illeték összege több mint 300 ezer forintra rúgott. Az idei sta­tisztika várhatóan hasonlóan alakuL Jelenleg megyénk adófizető állampolgárainak számláján több mint 10 mil­liós adóhátralék van! Idén is több tucat behaj­tási eljárásra került sor. Saj­nos, a behajtásoknak — csakúgy mint a bírságolások­nak — nincs meg a kellő hatásuk. Az adóbevallási fe­gyelem valamelyest javult, de még mindig kifogásolható és nehezen áttekinthető. örvendetesnek mondható viszont, hogy a háztájik utá­ni adózás szinte kifogásta­lan. Megyénkben 130 ezer embert érint a háztáji adó­zás. Érdekes statisztika: ez év elején Szabolcs-Szatmár­ban 3701 adóköteles lovat és 440 adóköteles mezőgazdasági erőgépet tartottak nyilván. Az utóbbi pár évben a lovak számának csökkenésével szin­te arányosan növekszik az erőgépek száma A kőfaragó fizet... Nyíregyházán, Kisvárdán és Vásárosnaményban több olyan kisiparos van, aki több mint hat hónapja adós az adófizetéssel. Idézet egy jegyzőkönyvből: „Magas ösz- szegű adótartozás ál'l fenn egyes kőfaragóknál, ami egyáltalán nem a munka- hiánynak tudható be.” Egyik nyíregyházi kőfaragó például jóval kisebb forgalmat val­lott be, ezért pótlólag 400 ezer forint adó megfizetésé­re kötelezték. A kisiparosok, kiskereske­dők pénztárkönyvét, műhe­lyét, illetve boltját a jövő­ben is viszonylag gyakran ellenőrzik. De csak az állam- polgári fegyelem javulása és az ide vonatkozó törvények szigorítása hozhat igazán eredményt... (nábrádi) Olvasónk írja Nyíregyházán mindössze két bádogos kisiparos van, akiktől a ház körül elvégzen­dő bádobosmunkát meg­rendelhetjük. Ha győznék, s ez az, hegy már-már kép­telenek mindenki kérésének eleget tenni. Én néhány ra­diátorra tehető párologtató edényt szerettem volna ké­szíttetni, sajnos nem tud­tam, mert meg kellett érte­nem, mindenki ereje, ideje véges. Vajon miért nem adnak a városban több bá­dogosmester számára műkö­dési ingedélyt? Vas Imréné Nyíregyháza, jósavárosi lakos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents