Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. november 28. „Felkínálom" — Rozsálynak Nívódíjas szabolcsi iparművészek A Népi Iparművészeti Ta­nács novemberi ülésén érté­kelte a benyújtott terméke­ket. A népi iparművészeti termékek címért folyó ver­senyben a Nyíregyházi Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezet 67 termékkel ne­vezett be. Ezek között voltak beregi és paszabi áruk, abro­szok, térítők, garnitúrák, alá­tétek, csodálatosan hímzett blúzok. Szép eredményt értek el a szabolcsiak. Először fordult elő, hogy egy tájról négy népi iparművész nyert nívó­díjat. Nos most Beregsurány- ból Ancsa Pálné, Nyíregyhá­záról Nyíri Sándorné és Maj- láth Györgyné, Tarpáról Gyöngyösi Sándorné része­sültek e kitüntetésben. Szatmárban járt a szerencse Népszerű rejtvényújsá­gunk nyereményeit már szá­mos esetben juttatta megyénk rejtvényfejtőihez a szeren­cse. Ezúttal ismét két csa­lád örülhetett. A Füles havi kiadványában, az Űtitársban októberben megjelent „Liba­májat nyerhet” pályázatra több mint 28 ezer megfejtést küldtek be. A szerencsés öt nyertes egyenként több mint egy kiló exportiminőségű li­bamájat kapott nagyon szép hűtőtáskába csomagolva. Kö­zöttük sorsolták ki Kőhalmi Sándor mátészalkai pályázó nevét. A másik szerencsés nyerőt Nagyecseden köszöntötték a Füles küldöttei. Fehér Lász- lóné a Füles „Filmjáték” cí­mű kiadványának pályáza­tán vett részt. Stílusos volt a nyeremény is. Egy sóspe­rec, hozzá kísérőnek egy Segítségből ötős! Több százezren lehettünk tanúi, amint a tv kedd esti, Felkínálom című műsorában sokan felajánlották segítsé­güket a rozsályi iskolának. A nézők közül sokan sajnál­ták, hogy a szatmári gyere­kek fáznak az iskolában, mert az olajtüzelésű kazán­hoz nem lehet beszerezni egy alkatrészt. Még a műsor alatt az ország különböző pontjairól nyolcán, vagy ki­lencen nyújtották segítő ke-' züket. Kétszer ad, aki gyor­san ad — tartja a mondás. Nos, pénteken hajnali két órakor helyére került az al­katrész és a hét utolsó taní­tási napján a gyerekek me­legben kezdték a tanulást. Osztoztunk az iskóla örö­mében, amikor Gombos Mik­lós igazgató az előzménye­ket sorjázta. Előre bocsátot­ta: nem az ő ötlete volt, hogy a tv segítségét kellene kérni. Az iskola gondnoká­nak, Ignácz Zoltánnak a fe­jében született az ötlet. Az­előtt személyesen és levél­ben több gyártó és kereske­delmi céget megkerestek, mindenütt „nincs” volt a vá­lasz. A Felkínálom című mű­sor után Palotáshalom Május 1. Tsz-ének ajánlata kínál­kozott a legelfogadhatóbb- nak. A tsz melléküzemágá­nak szakemberei csütörtök este érkeztek a térképen nem található szatmári községbe. Hatan voltak. Mind olajos, kérges kezű munkás. Budavári Elemér volt a csoport vezetője, hangadója. Sebtiben munkához láttak. Az iskola igazgatója behívta a gondnokot és a napközi szakácsnőjét. Finom vacsora rottyant a tűzhelyen, elfo­gyasztása után még lelke­sebben dolgoztak Budavári Elemérék. Velük virrasztott, mellettük segédkezett az igazgatóhelyettes és az isko­la párttitkára is. Amikor hajnalban kipróbálták a fű­tési rendszert, a három ta­nár egybehangzóan ötös osz­tályzatot adott a hattagú cso­portnak. A messziről jött szerelők kijelentették, hogy társadal­mi munkában hozták le és szerelték be az alkatrészt, később esetleg anyagköltség címén kell majd az iskolá­nak egy keveset fizetni. A köszönő szavak után minden­kinek jólesett a kupicányi szatmári szilva és piros, ro­pogós alma is előkerült va­lahonnan ... Szatmárban so­káig emlékezetes marad a hat ember testet-lelket me­lengető cselekedete. 7800 forintos arany karperec járt. Képünk: a mátészalkai Kő­halmi család apraja-nagyja örül a ritka csemegének, a tál libamájnak. Kép, szöveg: Hammel József. (nabrádi) A tárgyalóteremből Tulajdonképpen három hét sem telt el az első bűncselekmény el­követésétől a letartóztatásig, ez­alatt azonban Kircsák Zoltán 23 éves nyírkarászi lakos számos embert megkárosított, — még a bűntársát Is. Kircsák tavaly októberben sza­badult — feltételes kedvezmény­nyel — börtönbüntetéséből és a fővárosban tartózkodott ezután. Január 3-án utazott Nyírkárász­ra, és az apjától a kamra feltö­résével ellopta a japán perme­tezőgépet, egy mosógépet és egy kerékpárt, összesen 10 480 forint értékben. Mind a három gépet eladta, s a pénzt elszórakozta. Január 5-én Kisvárdán, a Vár- da étterembe tört be úgy, hogy egy szemeteskukával betörte a bejárati ajtó ablakát, majd a fiókot egy kés és egy seprűnyél segítségével fölfeszíitette, és el­vitt 8540 forintot, továbbá egy 1800 forint értékű zsebszámoló­gépet. Ez utóbbit eladta, a pénzt pedig elszórakozta Budapesten, ahová a betörés után nyomban visszautazott. Január 14-én a Taurusban ke­resett munkát, s ott összetalál­kozott Borhidi Tivadar 26 éves hajdúhagosi alkalmi munkással és sörözni kezdtek. Kircsák mondta Borhidinak, hogy olyan emberre lenne szüksége, aki gép­kocsival elszállítaná a televízió­ját. Borhidi javasolta Kircsák- nak, keressék meg Barna György Tibor 49 éves gyáli rokkantsági nyugdíjast, aki főként lakásának albérletbe történő kiadásából él, Borhidi is lakott nála, ott is­merte meg. Miközben Barnához utaztak, Kircsák megmondta Borhidinek, hogy nem az ö televíziójáról van szó, hanem egy lopott televízió­ról, s ahhoz kérte a segítséget, s Borhidi — nem volt Idegen ko­rábban sem tőle az ilyesmi, — ebbe is beleegyezett. Barna gépkocsijával mentek el a Ferencvárosi Vasutasok Műve­lődési Házához. Borhidi és Kir­csák a bejárati ajtó üvegét is­mét beütötte egy kukával, be­mentek, s kihozták a 27 900 fo­rint értékű színes televíziót. Megpróbálták később értékesíte­ni, de a vevő — származási iga­zolvány hiányában — nem vette meg, végül Barna adott érte 5 ezer forintot. Kircsák három nap múlva ta­xival a Barna lakására ment, s kihasználva annak figyelmetlen­ségét, ellopott egy 6200 forint ér­tékű Philips magnót. Eladta öt­146 kilóval a volán mellett Ketten ha kirülérik Bolega Ferenc Mi kell ahhoz, hogy 146 kilós testsúllyal — s egy át­lagos, alig 170 centiméteres magassággal — valaki jól érezze magát? — Szerintem semmi külö­nös — vélekedik Bolega Fe­renc, a tiszavasvári Zöld Me­ző Termelőszövetkezet gép­kocsivezetője. — Jól megva­gyok a kollegáimmal, szere­tem a munkámat, egészséges vagyok, ettől mi kellene több? A képen ugyan egy kis te­repjáró mellett állt meg Bo­lega Ferenc egyik kollégájá­val a fotós kedvéért, azon­ban nem ilyen kis kocsit, ha­nem egy nagy billenős IFA teherautót vezet. — Van ott hely, beférek bőven a kormány mellé — jegyzi meg. — Legfeljebb annyi kellett, hogy az ülést egy kicsit hátrébb állítsuk, megerősítsük a rugót, nehogy eltörjön. Talán anyai örökség, hogy a Bolega testvérek kikere­kedtek, jó húsban vannak. Ám közülük Ferenc az, aki a legtetemesebb súllyal rendel­kezik. Nyilván arra gondol az ember, hogy ehhez bőven reggelizik, még többet ebé­del, hogy vacsorára aztán ugyancsak belefogjon a ke­nyérpusztításba. — Dehogyis — tiltakozik. — Nem eszem többet, mint az átlagos ember. Viszont sokszor eszem, naponta leg­alább ötször elfogyasztok egy rendes adagot A húst sze­retem, a töltött káposztát, abból ha olyan öklömnyi van — mutatja — ötöt is kisze­•ezerért, s a pénzt elszórakozta. Kircsák újabb három nap múlva a munkásszálláson ellopott a szobatársától egy rádiós magnót, egy aktatáskát és egy esernyőt. Közben azonban Barna felfe­dezte, hogy meglopták, s azt is tudta, hogy ez Kircsák volt. Többször felhívta telefonon, fel­jelentéssel fenyegette Kircsákot, végül azonban Kircsák hívta föl a rendőrséget, elárulva, kinél ta­lálható meg a művelődési házból ellopott színes televízió, — bár jól tudta, hogy ezzel ő is lebu­kik. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a lopások miatt Kircsákot há­rom év börtönre büntette, el­rendelte a korábbi feltételes sza­badságának végrehajtását, s megállapította, hogy újabb felté­teles szabadságra nem bocsátha­tó. A bíróság Borhidit egy év börtönre büntette, és Kircsákot három, Borhidit pedig egy évre tiltotta el a közügyektől. Az ügyben Barnát orgazdaság miatt vonták felelősségre, s az ő büntetése már a Kisvárdai Já­rásbíróságon jogerős lett: 15 ezer forint pénzbüntetés. Az íté­let a megyei bíróság döntésével minden részében jogerős. (ts> és beszélgetőpartnere dek. Ha valahová lagziba megyek, akkor sem eszem többet, legfeljebb még iszom rá. Néhány féldeci elmegy, akár 3—4 liter bort is meg­iszom — persze estétől reg­gelig. Jó kollegának tartják, olyannak, aki szívesen segít másokon. Szeretik nyugodt­ságáért, hogy szinte „kenyér­re lehet kenni”, olyan szívé­lyes mindenkivel. Néha vic­celődnek vele, de nem túl sokat, mert nem volna aján­latos, hogy valakit barátsá­gosan meglegyintsen. — Ha az orvoshoz megyek, akkor jobban megvizsgálnak. Megmérnek — ézért tudom, hogy most 146 kiló vagyok — de különben semmi bajom. A hideget nem állom annyi­ra, de ez a munkából ered. mert az Ízületeim vacakol­nak, elfog néha a derékfájás. Aztán a járás esik nehezem­re, de van egy motorom, az­zal könnyen eljutok bárho­vá. Persze ruhaboltba nem érdemes menni, mert olyant nem gyártanak, ami rám jó. Talán a ruházkodás a legdrá­gább, de ezzel sincs bajom. L. B. NAPIRENDEN: A SZÍV BETEGSÉGEI Tudományos ülés Nyíregyházán A megyei Jósa András Kórház és Rendelőintézet tu­dományos tanácsának rende­zésében ülésre kerül sor de­cember másodikén, délután két órakor az orvosszállóban. Ez alkalommal az egyik fon­tos, és sajnos igen gyakori betegség, a szív károsodása szerepel a napirenden. Hét referátum hangzik el, s a nyíregyházi orvosokon kívül a kisvárdai kórház belgyó­gyászai is számot adnak ta­pasztalataikról. Többek kö­zött szó lesz a szívgondozás­ról, különböző diagnosztikai eljárásokról, a gyermekszív­gondozás jelenlegi helyzeté­ről. A gazdag tapasztalatok a körzetben működő orvosok számára is sok hasznosítható ismeretet adnak. Heti bosszúságunk Meleg Nem is tudom, hogyan kezd­jek hozzá, hogy senkit se sértsek meg. Mert ugye, ha úgy szólna az első mondat, hogy: „Megint hideg van”, ak­kor az időjárásfelelős is, a TÜZÉP is, meg a távhőszolgál- tató is magára venné a dolgot, ezt pedig mindenképp szeret­ném elkerülni. Ha másért nem, hát azért, mert nem is lenne teljesen igaz, kint a szabadban ugyanis a héten egymást múl­ták felül a plusz fokok. Ami a lakásokat illeti, ott már bonyolultabb a helyzet, mert aki nem kapott szenet, vagy vizes olajat vásárolt, hiá­ba nyitott ki ajtót-ablakot, a plusz fokok az istennek se akartak bemenni, a jósavárosi távfűtéses lakásokban pedig — legalábbis a rossznyelvek sze­rint — volt olyan, aki a radiá­tort is kinyitotta, ám ettől sem változott semmi. Egy ilyen rossznyelvű isme­rősöm próbált hidegnek mon­dott lakásával félrevezetni a héten, de amikor már-már el­hitette velem, hogy fázik, mentőötletem támadt. Hívjunk pártatlan bírát, mondja meg az az igazat. A bírót egy „precíz műszernek” hívták (lehet, hogy nagy betűvel kellett volna ír­ni), ez aztán helyettem is csat- tanós választ adott. Szabályo­san, ahogy egy precíz műszer­hez illik, a szoba közepén, másfél méter magasságban mu­tatta meg mind a húsz fokot. Ebben a lakásban tehát nincs hideg! Már-már azt hittem, ismerő­söm is belátja, hogy hideg dol­gában tévedett, de egyszerre csak furfangos dologgal állt elő. Azt mondja: ő este képte­len a plafonra ülni, hogy lába másfél méter magasan legyen, aztán a heverő, meg a gyerek­ágy is alig ötven centire van a padlószőnyegtől, s mivel ezeknek a mai hidegeknek olyan a természetük, hogy lefe­lé szállnak, ő és a családja fá­zik és a nagymamát sem ültet­hetik fel naponta a szekrény tetejére. Ilyen furfangra — bevallom — nem számítottam, s nem is tudtam hirtelen mit válaszolni. De most, hogy két pokróccal betakarva már belemelegedtem, megmondom: akkor sincs iga­za. A bútorgyár a hibás. Mi­ért nem gyárt magas lábú he- verőket és székeket? És a gye­rek is jobban élvezné, ha két­ágú létrán mehetne esténként az ágyba. B. J. Mellesleg Lekerült a parányi tábla a megyeszék­hely nagy forgalmú terén, egy bolt ajtajáról. Ez korántsem keltett olyan feltűnést, mint amikor ráragasztották az üveg­re azt a bizonyos táblácskát, mely tudatta, hogy aki annak a boltnak a küszöbét átlépi, nein akármilyen üzletbe lép, mert az egy szerződéses üze­meltetésű üzletté vált. Mellesleg annak idején azért keltett feltűnést az a consenzus a vállalat és a vállalkozó sze­mély között, mert bár boldog­boldogtalan jól tudta, hogy a magasabb rendelkezések az ilyen ügyletet a kevésbé for­galmas boltok esetében képze­lik el, ám ez a korzóbeli édes­ségbolt mindig nagyon szépen forgalmazott. Megindult persze a suttogás, meg a pusmogás; a jól értesültek kapcsolatokról, a még jóban értesültek valamifé­le protekcióról kezdtek beszél­ni, ám ez mit sem ártott a boltnak, amely minden reggel kinyitott, mint szerződéses. Aztán — miként lapunk teg­napi számában olvashattuk — a kockázat nem a legjobban si­került, mert az egyik szerződő fél nagyon elvetette azt a bi­zonyos kockát. A néhány soros indoklásból, amely a szerződés- bontást magyarázta, az tűnt ki, hogy a volt szerződéses üze­meltető túlságosan meg akarta reformálni az édességbolt munkáját. Azt gondolta, miért pepecseljen annyit a Zizivel, a Dunakavlccsal, vagy a Negró- val, netán a nyalókákkal, ami­kor az mitsem hoz a konyhá­ra. Gondolta, átprofilírozza a boltot és megtölti a polcokat — szesszel. így is tett és egy­általán nem volt szűkmarkú, amikor elküldte a vállalat ne­vében a megrendelést a szesz- szállitóknak. Igenám, csakhogy bajok kezdtek jelentkezni a befizetések és az elszámolások körül, mígnem a vállalat — na­gyon helyesen — felbontotta a szerződést. Azóta ismét vállalatiként árul ez a bolt, megnőtt a választé­ka, ami Így Mikulás előtt nem is olyan mellékes. Lehet, hogy megéljük: a vállalat bebizo­nyítja, ő Is tud úgy keresked­ni, mint egy maszek. Talán jobban is, ha akar. (angyal) Hit mondanak az illetékesek? II tüzeld és gyógyszer nyomában Az utóbbi húsz évben nem panaszkodtak annyit Sza- bolcs-Szatmár lakói a tüzelő­ellátásra, mint ebben az esz­tendőben. Az ellátás gondjai­ról kértünk tájékoztatást Kiss Elektől, a , TÜZÉP Vállalat közgazdasági igazgatóhelyet­tesétől. Elmondta: az idén eddig 397 ezer tonna szenet, 8 ezer tonna brikettet, és 43 ezer tonna tűzifát értékesítettek, ami 91 ezer tonnával keve­sebb a tavaly eladott meny- nyiségnél. A hátralévő bő egy hónap alatt 76 ezer tonna szenet, 4 ezer tonna brikettet és 10 ezer tonna tűzifát kap a vállalat, s ez ezer tonna hí­ján megfelel a korábbi évek mennyiségének. Sajnos, nem mérték fel időben, hogy sok közületnél, lakóházban az olajról szénre váltottak át. Gondot okoz, hogy az enged­ményes akcióban, valamint szeptemberben a tüzelőutal­ványok lejártakor a vállalat leszámlázta a lakosság által igényelt szenet, de mivel ak­kor nem tudták kiszolgálni, jelentős mennyiség kiadása erre az időszakra maradt. A napokban folytatott tár­gyalások alapján remény van arra, hogy a bányák valamit pótolhatnak a lemaradásból, a TÜZÉP-telepek azonban el­sősorban tartozásaikat akar­ják törleszteni. Emellett a naponta jelentkező vásárlókat is igyekeznek kiszolgálni a beérkezett szén mennyiségé­től függően. A borsodi szén pótlására mintegy 4 ezer ton­na közép-dunántúli barnasze­net és ugyanennyi brikettel szereztek be. Ezekkel együtl sem ígérnek tökéletes ellá­tást. Két hónapja, hogy sok be­teg távozik bosszúsan a ■-gyógyszertárakból,_ mert hi­ánycikk" amit *az orvos ren­delt neki. A gyógyszertári központ igazgatóját, Szabó Imrét kérdeztük: miért hiá­nyoznak a gyógyszerek és mit tesznek a pótlásukért? — A Gyógyáru-értékesítő Vállalattól — amely az egész ország gyógyszer-nagykeres­kedelmének a gazdája — kaptunk november 15-én egy leiratot, amelyben tájékoztat­nak az importból beszerezhe­tő alap- és segédanyagok hi­ányáról. A mintegy 820 féle készít­ményből tartósan húsz az a szer, amelyet más, hasonló hatásúval nem tudnak he­lyettesíteni. Keresik és nincs a vastartalmú Conferon kap­szula, a Depersolon orr-fül- csepp, a megfázások idején használatos Naphasolin, a Tetrán kenőcs, a kombinált vitaminokat tartalmazó tab­letta és injekció, a szívbete­geknek a Digoxin. Vannak viszont életmentő gyógysze­rek, mint például a Syncu­mar. Amelyik napon elfo­gyott, az Egészségügyi Mi­nisztérium gondoskodott ró­la, hogy azonnal egy másik, hasonló hatásút tartsanak, így hozták be a Syndront. Változatlanul nincs a cukor­betegeknek szintén életmentő Gilemálja, a görcsoldó Papa­verin, az antibiotikumok kö­zül a Semicillin és a Tetrán B, a szívre ható Corontin, a műtét utáni és a reumatikus fájdalmak csillapítására a Myoflexin. S mit lehet tenni? Amit a gyógyszertári központ vál­lalt: kiszerelik a nagy tétel­ben érkező szereket. Ami a rendeléseket illeti: az azonos hatású gyógyszerek közül — legalábbis átmenetileg — a kaphatót kellene felírni. Életmentő szerekből pedig a minisztérium garantálja, hogy mindennap folyamato­san eljuttatják a betegeknek. (bj — tk) Meglopta az apját is

Next

/
Thumbnails
Contents