Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. november 27. Tisztelt Uram! Hadd idézzem keserű kifakadását: „Csak mondja meg: egyáltalán érdemes panaszkodni? Szólhat valamit a szomszédjának az ember?” Ráadásul kiderült, hogy egyszerre vár biztatást és elutasítást. S mindezt éppen a saját példájával indokolja. Röviden a történet: nemrégen költözött az új lakótelepi házba. Boldogan vette birtokába idős feleségével együtt a másfél szobás paradicsomot, amelyet a csend és a nyugalom összkomfortos szigetének vélt. Csakhogy mostanában felesége beteg szívét az akár éjfélig is eltartó ütemes dobogás gyötri, reggelente az üvöltő rádió pattintja fel szempilláit, mert az eggyel feljebb lakó ifjú párnál megszólalt a vekker, sűrű ajtócsapkodás közben rohannak munkába. Tény, hogy a fiatalok bírják a tempót, az éjszakai szórakozás után a hajnali kelést. Csakhogy mindez az ön nyugalmát zavarta meg, a feleségének pedig kifejezetten árt, az orvos is figyelmeztette a hirtelen és váratlanul jött infarktus után a nyugalomra. ön attól retteg, hogy ilyen körülmények között nemhogy a gyógyulás húzódik el, hanem még visszaesés is bekövetkezhet. Közben tépelődik, nem mer szólni, hiszen éppen ez az ifjú pár volt az, aki a hirtelen jött bajban segítő kezet nyújtott, amikor éjszaka segítségért akart rohanni, akkor éppen ők voltak azok, akik szó nélkül autóba ültették feleségét, vitték a kórházba, s azóta is szívélyesen érdeklődnek hogyléte iránt. Megosztotta a gondját velem, elmondta közvetlen szomszédjának is, hátha őt szintén zavarja az éjszakai zene, a dü- bögés. Kiderült, hogy ezekben a házakban valóban fentről lefelé terjed a zaj. A szomszédasszony ugyanis a fizetésnapok utáni patáliáktól fél, akkor csillapítja ijedt gyermekét, mert szinte tisztán hallatszik fentről a káromkodás, a jajveszékelés, az is megesik, hogy odafenn végső érvként az asszony fejét a falba verdesi a kapatos férj. S ezek után már ketten tanakodtak, hogy mit tegyenek, mert ami önöknek a nyugalmát zavarja, az másnak már jóval többet jelent, esetleg egy családot tesz tönkre. Megértem dilemmáját, s bajban vagyok, mert egyértelműen jó tanácsot a legnagyobb jóindulattal sem adhatok. Hiszen az Önök házában — éppen azért, mert az új lakótelepre mindenfelől verbuválódtak az emberek — még egyáltalán nem alakultak ki azok az íratlan szabályok, amelyek minden szempontból elviselhetővé teszik az együttélést. Látszik, hogy önmagában még kevés az összkomfort, nem attól lesz városivá az életforma, nem attól tanulják meg az emberek, mit jelent az egymáshoz való nagyobb alkalmazkodás. Lehet ugyan egyből rohanni panaszra, fórumot keresni a megnyugvás érdekében, csakhogy ez esetleg éppen ellenkező hatást, gyűlölködést vált ki az érintettekben. Sokkal jobb talán a meglevő jó kapcsolat fenntartása mellett a gyöngéd figyelmeztetés, célzás, a magyarázó szó, aminek alkalmat lehet találni akár a lépcsőházban, akár a folyosón, de előbb mindenképpen mások jelenléte nélkül. Csipri-csupri ügyek ezek, kár a szót fecsérelni — vélheti bárki. Csakhogy aki naphosszat otthon ül, annak óriásivá nőnek az ilyen napi bosszúságok is. Aki este fáradtan hazatér, netán különböző betegségekkel bajlódik, s még a gyereknevelés öröme és nyűge is nyomasztja, egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy randalírozó szomszédoknak is tűrjön. Ezért kell a türelmes, meggyőző szó, hogy érezze mindenki, nem egyedül él egy lépcsőházban, hanem szomszédok tucatjaival, akik nem csak véleményt formálnak viselkedéséről, még ha magukba zárkóznak, akkor is tudják, látják, hogyan él a mellettük levő, mi az, ami sérti az egész lakóközösség érdekét. Meglehet, hogy ezekkel a sorokkal tulajdonképpen sem a panaszára nem adtak igazi választ, sem az „ellenfeleit” nem ítéltem el kellőképpen. Ám nem is volt szándékom, inkább figyelmeztetni szerettem volna. Mert a recept csak egy: figyeljünk egymásra, észrevétlenül fegyelmezzük egymást, s magunkat, hogy a lakótelepen is nyugodtan éljünk. a termelésirányítók helyzetéről Az utóbbi tíz-tizenöt évben kevés sző esett a mezőgazdasági szövetkezetek termelésirányítóiról, a brigád- és munkahelyi vezetőkről. Ugyanakkor az elnökök. más magasabb beosztású vezetők szerepével, helyzetével különböző fórumokon többször is foglalkoztak. Mi a véleménye erről? — A termelőszövetkezetek alakulását követő években — amelyről mint hőskorról beszélünk — a vezetés az elnökből és a brigádvezetőből állt. Akkor nem lehetett nem törődni a brigádvezetőkkel. Rajtuk múlott az emberek munkába toborzásának, szervezésének, összetartásának igen nehéz feladata. Irányítótevékenységük, áldozatkész munkájuk nélkül a mezőgazdasági szövetkezetek szinte létezni sem tudtak volna. É Es ma? — Látjuk munkájuk fontosságát, éppen ezért tárgyaltunk erről bizottsági üléseken és helyzetüket megvitatta szövetségünk elnöksége is. Üjra felismertük: a munkahelyi vezetők személye és beosztása igen fontos, hiszen ők a közvetlen munkavégzés helyi parancsnokai. ök követelik meg a jó minőségű munkát, igazolják a teljesítményeket és biztosítják a munkavégzéshez szükséges anyagokat, eszközöket. A termelésirányítók felelősek elsősorban a gazdálkodási feladatok végrehajtásáért, a munka ésszerű és szervezett elvégzéséért. A középszintű vezetők azok, akik a tagság és a magasabb vezetők között tartják a harmonikus kapcsolatot. Mindezek együtt arra figyelmeztetnek mindnyájunkat, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk az ő helyzetük megismerésére, gondjaik megoldására. A Ügy tudom, létszámban is jelentős w arányt képvisel a termelésirányítók rétege a függetlenített apparátuson belül. — Igen, hiszen számarányuk a nem fizikai dolgozói állomány mintegy 45 százalékát teszi ki. Megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiben ez közel 3000 főt jelent. A függetlenített mezőgazdasági brigádvezetők száma folyamatosan csökken (a gépesítés, a technológia fejlődésével), viszont jelentősen nőtt a nem mezőgazdasági, a kiegészítő üzemágakban a brigádvezetők száma. A Milyen hatással van erre a rétegre a ge- ^ nerációváltás? — A fiatalodás, mint minden területen, itt is elkerülhetetlen. Napjainkban mind gyakrabban neveznek ki olyan fiatal technikusokat, üzemmérnököket brigádvezetőkké, művezetőkké, akik azelőtt nem végeztek fizikai munkát. A fiatalítást sietteti a magasabb technikai színvonal, amely nagyobb elméleti felkészültséget igényel a brigádvezetőktől is. Másrészt a korábbi hagyományos kiválasztódási út kevésbé járható: a nagyüzemi tapasztalattal rendelkező idősebb, jó szakmunkásokat a kereseti viszonyok nem eléggé ösztönzik a brigádvezetői pályára. A termelőszövetkezetekben elvétve találkozunk női brigádvezetőkkel. Miben látja ennek okát? — Az utóbbi évek erőfeszítései bizonyos eredményt hoztak: arányuk 1977-től 3,6 százalékról 5,1 százalékra emelkedett. Ez az arány nagyon alacsony, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a fizikai munkavállalók jelentős része női dolgozó. Ez sok mindennel összefügg. Élnek még előítéletek a vezetők, a brigádtagok és a nők körében is, amelyek a nők vezetői alkalmasságát kétségbe vonják. Az is igaz, hogy a falun élő nőkre nagyobb teher nehezedik: a szolgáltatások, bolthálózat, közművesítés fejletlensége és a gyermek- intézmények hiánya miatt. A szövetkezetek többségében a munkakörülmény is kedvezőtlen. Például a termelésirányítók nem kapnak szolgálati terepjáró gépkocsit, legtöbbször saját közlekedési eszközeiket veszik igénybe, jóval nagyobb mértékben, mint amennyiért térítést kapnak. Amíg a fizikai munkát végző dolgozókat panorámás autóbuszok szállítják a legtöbb termelőszövetkezetben a munkahelyre és vissza, ők ezt nem élvezhetik, hiszen nekik napközben többször kell egyik munkahelyről a másikra menniük. A Milyen képzettségűek a termelésirányítók ezeken a fontos posztokon? — A változás ilyen szempontból is pozitív, de az üteme lassú. A termelésirányítók kategóriájában négy jelentősebb elkülönülő végzettségű csoport van jelen. A felsőfokú végzettségű fiatal szakemberek aránya mintegy 15 százalék. Felkészültségük magas szín„I közvetlen munkahelyi vezetők körében többnyire n .szokásjogon' alapuló parttalan hatáskör, felelősség a jellemző. Előfordul, hogy a munkahelyi vezetőt a felettesei gondjaival magára hagyják, más esetekben pedig átnyúlnak a feje fölött. Nem biztosítanak számukra annyi önállóságot, amennyi munkáinkhoz, a velük szembeni bizalom kialakításához, tekintélyük megalapozásáboz, valamint bizonyos sikerélmény eléréséhez szükséges volna.” vonalú, de a szövetkezet és a szövetkezeti tagsággal kapcsolatos ismeretük hiányos. Jelenlétük kétségtelenül javítja a vezetési színvonalat, viszont ezt a munkát ők rendszerint csak átmenetileg vállalják. A középfokú végzettségűek alkotják a vezetői csoport gerincét, ők egyharmadát alkotják e rétegnek. Stabil csoport, nagy figyelemmel kell gondjaikat megoldani, ők számítanak a törzsgárdának. A szakmunkás-képesítéssel rendelkező munkahelyi vezetők és a negyedik csoportba tartozó csak szaktanfolyamot végzettek számaránya meghaladja az 50 százalékot. Országosan az utóbbiak aránya már csak 33 százalék. G Nálunk miért ilyen magas? — A kirívóan nagy lemaradás okát elsősorban a gyenge adottságú szövetkezetek helyzetében lehet keresni. A megye távolabb eső részein a fiatalok felsőfokú végzettséggel nehezen vállalkoznak termelésirányítói munkakörbe. A legfőbb ok, hogy a munkahelyi vezetőknek aránytalanul alacsony a keresete. Gyakran előfordul, hogy a munkahelyi vezetőhöz beosztott, teljesitménybérben dolgozók nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, mint az egész munkáért felelős közvetlen termelésirányítók. Ez a vezető személyes tekintélyét is sérti. Megyénkben a brigádvezetők egyharmadának a fizetése négyezer forint alatt van, de találkoztunk 3100 forintos keresettel is. G Ön szerint mit lehet tenni? — Véleményem szerint ezt nem lehet és nem szabad megmagyarázni, ezen változtatni kell. Nem a munkadíjazással kapcsolatos rendelet okozza a gondot, hanem annak be nem tartása. Jelenleg a brigádvezetők javadalmazását szabályozó rendelet szerint a termelés- irányítókat a III—IV. kategóriába kell besorolni. A brigád vezetők 72 százalékának a fizetése nem éri el a III. kategória alsó határát, de olyanok is bőven vannak, akik a IV. kategória alsó határát sem érik el. Az említett rendelet szerint a munkadíjtételek alsó határának betartását 1983. március 31-ig kötelező végrehajtani. Nagy az aránytalanság az alsó- és felsőszintű vezetés között a bérezés terén. A termelésirányítók között kevesen vannak, akik jutalmat, prémiumot kapnak. 22 termelőszövetkezetben vizsgáltuk ezt a kérdést, ahol a brigádvezetők 51 százaléka részesült (5 százaléktól 30 százalékig) prémiumban. Az elnököknek viszont 76 százaléka közel 40 százalékos prémiumot kapott. Jfc önök a felmérés során a munkakedv w növeléséről, a szövetkezethez való ragaszkodásról érdeklődve a bérezés mellett egyéb motiváló körülménnyel is találkoztak. Melyek ezek közül a jelentősebbek? — Az adott válaszokból négy fő csoportot lehetne kiemelni. Így például a nagyobb anyagi elismerést és a rövidebb munkaidőt — egyenlő számban — a megkérdezettek 22,3 százaléka említette. Szinte hasonló arányban szóltak a munkahelyi biztonságról. E kérdés mögött rejlik az előrelépés bizonytalansága, másrészt, hogy a felsőbb vezetők sokszor alaptalanul bűnbakként használják fel őket, a felelősséget áthárítják rájuk olyan esetben is, amikor nem ők követték el a hibát. Érdekes és nagyon figyelemreméltó, hogy az erkölcsi elismerést a megkérdezettek egyötöde hiányolta. Kevesen kapnak közülük kitüntetést. A megyében 1970-től a brigádvezetők 83 százaléka semmilyen erkölcsi elismerésben nem részesült. 23 olyan szövetkezet van, ahol a brigádvezetők tíz év alatt nem kaptak kormány- vagy miniszteri szintű kitüntetést. Mindezek ellenére a megkérdezettek többsége továbbra is szövetkezeti szektorban vállalna ismét munkát, de jobb körülményeket szeretne. G Milyenek a munkakörülmények? — Erről részben már szóltam a közlekedési lehetőségeiket ismertetve. Ezen a poszton túl hosszú a napi munkaidő. Növeli a gondot, hogy a felelősség és hatáskör a szövetkezetekben indokolatlanul eltérőek. Ez csak az igazán jól működő nagyobb gazdaságokban rendezett. A szövetkezetek többségében még nem alakult ki a megfelelő munkamegosztás. Nagyon gyakran a felelősség és a feladatok ellátásához szükséges jutalmazási, fegyelmi hatáskörök tisztázatlanok. A közvetlen munkahelyi vezetők körében többnyire a „szokásjogon” alapuló parttalan hatáskör, felelősség a jellemző. Előfordul, hogy a munkahelyi vezetőt a felettesei gondjaival magára hagyják, más esetekben pedig átnyúlnak a feje fölött. Nem biztosítanak számukra annyi önállóságot, amennyi munkájukhoz, a velük szembeni bizalom kialakításához, tekintélyük megalapozásához, valamint bizonyos sikerélmény eléréséhez szükséges volna. A felvázolt kép nem a legderűsebb. Az elmondottakon kívül, gondolom, a munkában levők továbbképzésével is segíteni lehetne a helyzeten. Mit tesznek e jelentős vezetői réteg továbbképzéséért? — A továbbképzés a nyíregyházi mező- gazdasági főiskolán folyik. El kell mondani azonban, hogy az ötéves terv idején a termelésirányítók csupán 40 százaléka részesül továbbképzésben. Ez az arány a más vezetőkkel összehasonlítva igen rossz. A szövetkezetek nem mindenütt küldik szíveseit a vezetőket tanfolyamra, pedig itt megismerkedhetnének a legújabb vetési módszerekkel, a vezetéstudomány eredményeivel. Az is igaz, hogy több esetben a középvezetők is különféle okokra hivatkozva távol maradnak a tanfolyamoktól. A jelenleginél nagyobb számban kell a középszintű és munkahelyi vezetőket beiskolázni. A továbbképzés tananyagát is igazítani kell a gazdasági és társadalmi folyamatokban végbemenő változásokhoz, az iparszerű termelés és a szakosodás követelményeihez. Az esetek nagy többségében a vezetői készség fejlesztésére is szükség van. A Az eddigiekben a szövetkezetek, azok ^ vezetőinek feladatáról esett szó. Mit tehet és tesz a TESZÖV, hogy a helyzet javuljon? — Sajátos eszközeinkkel el kell érnünk, hogy a termelésirányítók élet- és munkakörülménye javuljon, az erkölcsi megbecsülésükre nagyobb gondot fordítsanak. A bérezésükben indokolt — rövid időn belül — megszüntetni a nagymértékű aránytalanságot. Törekszünk a munkadíjazási jogszabály betartatására. Egyebek között az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a jól működő szövetkezetekben kidolgozott és alkalmazott, bevált módszerek- elterjesztésére. E munkához segítségül hívjuk az Agrárgazdasági Kutató Intézetet is a szervezeti felépítés korszerűsítése érdekében. A TESZÖV titkársága e témakörben a munka során összegyűlt tapasztalatokat, javaslatokat rendszeresen eljuttatja az illetékes állami és társadalmi szervekhez. Vizsgáljuk az olyan élenjáró szövetkezetek munka- módszerét, mint a jármi, a mátészalkai vagy a máriapócsí, ahol sokat tettek a munkahelyi vezetők megbecsüléséért. A társadalmi és tömegszervezeteken, a TESZÖV különböző bizottságain keresztül próbálunk odahatni, hogy minél több nő és fiatal vállalkozzon termelésirányítói munkára. A szövetség javasolja a szövetkezetek vezetőinek, hogy a termelésirányítók szerepét, helyzetét vezetőségi üléseken tűzzék napirendre és határozzák meg a konkrét feladatokat. Nyerjenek ezek megfogalmazást a munkaköri leírásokban és a belső szabályzatokban. A munkahelyi vezetők utánpótlására kössenek fiatalokkal ösztöndíjszerződést. Az elnökség kötelezte a szövetséget: különösképpen tartsa szem előtt az erdészetben és az állattenyésztésben dolgozó termelésirányítók helyzetét, ezeken a területeken az átlagosnál is nagyobb a lemaradás. Feladatunk, hogy két év múlva újra napirendre tűzzük a most hozott Határozatok végrehajtását. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs fHETVÉGM L INTERJÚi Képes József személyzeti vezetővel
