Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. november 27. A XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtása és a feladatok (Folytatás a 3. oldalról) gal tesz ázóvá a lakosság. E helyzeten javítani kell. Megyénk lakosságának jö­vedelme átlagosan 8 száza­lékkal emelkedett. A bérből és fizetésből élőknél az ötna­pos munkahétre való áttérés minőségi javulást hozott, a társadalmi és szociális jutta­tások köre bővült, a lakás, a szociális és kulturális létesít­mények fejlesztése javította az életkörülményeket. Az ideológiai, kulturális élet területéin munkánk leg­főbb eredménye, hogy a párt­tagság és a lakosság magáé­vá tette a kongresszus és a pártértekezlet állásfoglalásait, erősödött a szocialista köz­gondolkodás, elméletünk és politikánk iránt növekedett az érdeklődés. A megyei pártbizottság az ideológiai, politikai nevelő- munka középpontjába a párt- szervezetek felkészültségé­nek javítását, a tömegpotdti- kai munka fejlesztését állí­totta. Kiemelten foglalkoz­tunk a kongresszuson megje­lölt főbb célkitűzések ideoló­giai, politikai összefüggései­vel. Külön határozatot hoz­tunk a munkához való szo­cialista viszony fejlesztéséről és az értelmiségi politika idő­szerű tennivalóiról. Az éves gazdaságpolitikai tervekben megjelöltük a politikai mun­ka konkrét tennivalóit is. Mindezek nyomán javult a párttagság és a lakosság po­litikai felkészültsége, elmé­lyültebb lett politikánk is­merete. „ Nagyobb hangsúlyt kapott a tömégpolitikai munkában a párt vezető szerepének tu­datosítása, a párt politikája iránti bizalom erősítése. Elő­térbe kerültek a népi, nem­zeti összefogás, hazánk, a Szovjetunió és a szocialista országok szorosabb összefo­gásának, együttműködésük fejlesztésének, a béke meg­védésének kérdései. A párt­szervek és -szervezetek ide­ológiai, politikai munkája nyomán reálisabb lett a párt­tagság és a lakosság társa­dalomszemlélete. A kedvezőtlen változások több olyan új kérdést is fel­színre hoztak, amelyeknek megválaszolása nem volt egyszerű. E kérdésekben a párttagság és ä lakosság el­méletileg, politikailag meg­alapozottabb, új válaszokat várt, amelyekre esetenként késve, vagy nem elég meg­győző erővel reagáltunk. A közvéleményben, a párttag­ság körében a korábbinál kritikusabban ítélik meg a helyi irányítást, érzékenyeb­ben reagálnak a társadal­munktól idegen megnyilvá­nulásokra. Felerősödött az anyagi és morális visszaélé­sek elítélése. A pártoktatásban is foko­zódott a nemzetközi kérdé­sek iránti érdeklődés. A részt­vevők többségét élénken fog­lalkoztatják a béke megvédé­sének lehetőségei, a szocialis­ta és a kapitalista országok kapcsolatai, a kommunista és' munkáspártok tevékenysége. A hallgatók többségében ki­alakult az a képesség és igény, hogy a társadalmi fo­lyamatokat ellentmondásos­ságukban, összefüggéseiben vizsgálják. E munka nyormán erősödött a Vezetők és a pro­pagandisták elméleti felké­szültsége. A legtöbb tanfolya­mon fejlődött a vitaszellem is. Nem bontakozott ki azon­ban kellően propagandánk nevelési, meggyőződést for­máló és mozgósító tevékeny­sége. Mind a tömégpolitikai ok­tatásban, mind a káderkép­zésben javult az időszerű társadalompolitikai kérdések beépítése, a megyei és a he­A' következő években az eddiginél is nehezebb lesz az életszínvonal megtartása. Ki­tűzött fő céljainkról nem mondunk le, ezek teljesülé­sének feltétele mindenek­előtt a termelőmunka lénye­ges javítása. A tartalékok feltárására, a fokozott taka­rékosságra, értékeink meg­becsülésére, védelmére min­den munkahelyen nagyobb gondot kell fordítani, lehető­ségeinket ésszerűbben és igazságosabban kell haszno­sítani. nek ismertetése. A partokta­tás megújítását, a minőségi követelmények teljesítését jól szolgálták a szervezeti válto­zások, a korszerűbb tananya­gok, a továbbképzés bővíté­se. A jövőben a pártpropa­gandának még többet kell tenni elméletünk és politi­kánk elfogadtatásáért, az új kérdésekre adott megalapo­zott, tartalmas válasz adásá­ért. Ez további alkotó mun­kát igényel a propagandis­táktól és a pártszervezetek­től egyaránt. Az agitáció alapvetően jól segítette a párt politikájának elfogadtatását. A pártszerve­zetek többsége megfelelően használta fel az agitáoiós fó­rumok adta lehetőségeket. A politikai vitakörök segítették a felvilágosító munkát. E for­mák azonban sok helyen csak tájékoztatási szerepet tölte­nek be, az eszmecsere és vita­készség gyakran nem kielé­gítő. Az agitáció érvanyaga többségében megfelelt a párt­tagság és a lakosság fokozó­dó érdeklődésének, azonban esetenként válasz nélkül hagytak fontos kérdéseket. Egyes esetekben a tájékozta­tás hiányosságai, vagy kése­delmessége miatt a párttag­ság nem tudott megfelelően érvelni. Az elmúlt időszakban tar­talmában és szervezeti kere­teiben gazdagodott, rendsze­ressé vált a tájékoztatás a különböző szintű pártfóru- imokon, testületi üléseken, előrehaladás tapasztalható a munkahelyi, intézményi, la­kóhelyi tájékoztatásban is. Rendszeresek a pártnapok, a falugyűlések, az üzemi ter­melési tanácskozások, a bri­gádértekezletek. A lehetősé­geket azonban még nem min­denhol használják ki, az ak­tuális helyi kérdésekre is fentről várnak választ. A A pártszervek, a pártaiap- szervezetek, a párt tagjai alapvetően megfeleltek az irántuk támasztott növekvő igényeknek, érvényre juttat­ták a párt politikáját. Fejlő­dött munkastílusuk és mun­kamódszerük. Fontos dönté­sekkel segítették a -kongresz- szus és a pártértekezlet ha­tározatainak megvalósítását. Ezek eredményeként őszinte és kölcsönös a bizalom a párt és a lakosság, párttagok és a pártonkívüliek között. A me­gye kommunistái naponta nagy figyelmet fordítanak a politika megértetésére és ar­ra, hogy bevonják a dolgo­zókat az együttes cselekvésbe. A megyei pártbizottság nagy gondot fordított arra. hogy a pártszervek és -szer­vezetek munkájában érvé­nyesüljön a demokratikus centralizmus elve, hogy meg­valósuljanak a pártélet leni­ni normái, hogy erősödjön a párt egysége, a kollektív ve­zetés, az egyszemélyi felelős­ség. párttagság és a lakosság jog­gal vár még szélesebb körű, alaposabb és gyorsabb tájé­koztatást. Az új követelményekhez igyekezett alkalmazkodni a Kelet-Magyarország, az üze­mi 'lapok, a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiója. Elsősor­ban a gazdaságpolitikai pro­paganda kérdéseivel való foglalkozás lett tervszerűbb, átgondoltabb, színvonalasabb. A párt- és állami szervek munkájában kiemelten sze­repeltek a közoktatás kérdé­sei. Nagy hangsúlyt kapott a tantervi korszerűsítés, a nö­vekvő létszámú korosztályok elhelyezése a differenciált pedagógiai gondozás, az öt­napos tanítási hétre való fel­készülés, valamint az iskolai pártszervezetek munkája. Tervszerűbben és szaksze­rűbben foglalkoznak a köz- művelődési feladatokkal, a párt közművelődés-politikai céljainak valóra váltásával. Alapvetőnek tartjuk a köz- művelődési munka szocialis­ta tartalmát, nevelő hatását erősíteni és az igényekhez jobban igazodó programokat kialakítani. Számottevően gazdagodtak a kulturális élet lehetőségei. Az új megyei és városi mű­velődési központ létrehozásá­val, a Móricz Zsigmond Szín­ház önálló társulatának meg­alakításával, a Tudomány és Technika Házának átadásá­val kiépült a megye közpon­ti kulturális intézményrend­szere és lépések történtek a vidéki intézményhálózat kor­szerűsítésére is. Megyénk művészeti-irodalmi élete is gazdagodott. Az alkotók több­sége színvonalas munkával járul hozzá kulturális érté­keink gyarapításához, aktí­van vesz részt a kulturális nevelőmunkában. Az irányító szervek, az egészségügyi pártbizottság és a pártszervezetek a korábbi­nál nagyobb figyelmet fordí­tottak az egészségügyi ellátás javítására. Az egészségügyi integráció folytatódott, a le­hetőségek jobb kihasználása segítette a lakosság jobb egészségügyi ellátását. Ugyan­akkor az integrációval össze­függő döntések egyes térsé­gekben nem számoltak kel­lően az ott élők tényleges ér­dekeivel. Nőtt az orvosok és csökkent a betöltetlen orvosi állások száma, a feszültségek mérséklődtek, de nem szűn­tek meg. Gondot jelent, hogy a vidéki kórházak továbbra is jelentős szakorvoshiánnyal küzdenek. Az ötnapos mun­kahétre való áttérésnek az egészségügy területén nincse­nek meg mindenütt a szüksé­ges feltételei. A párton belül biztosítot­tak az alkotó vita feltéte­lei, a pártszervezetek többsé­gében érvényesül a nyílt, kri­tikus, önkritikus légkör. A testületek döntéseit széles kö­rű előkészítő munka előzi meg, amely biztosítja, hogy döntően a politikai érdekek jussanak érvényre. A dönté­sek előkészítésében közvetve, vagy közvetlenül a választott testületek tagjai, a munkabi­zottságok, a párttagok, álla­mi. társadalmi szervek és pártonkívüliek is részt vesz­nek. A testület tagjai, a párt­tagok rendszeresen , választ kapnak javaslataikra, észre­vételeikre. Előfordul azon­ban, hogy fontos kérdések­ben az általános egyetértés nem párosul az egyes pártta­gok konkrét cselekvésével. Találkozni olyan jelenséggel is, hogy a vélemények, a kri­tikai észrevételek pártfóru­mokon kívül hangzan'ak el. Sajnos, vannak még hívei az öncélú, terméketlen vitáknak is. Határozottan felléptünk a Ideológiai, politikai, kulturális munka lyi feladatok összefüggései­A párt, a tömegszerve­zetek és -mozgalmak fejlődése kritika, a bírálat elfojtói és az intrika ellen is. Tovább kell erősítenünk azt a szelle­met, hogy a kommunisták­nak nyíltan fel kell lépni a visszásságok ellen, hogy a kritikai észrevételek konkré­tak és személyre szólóak legyenek és a hibák meg­szüntetésére irányuljanak. A XII. kongresszust köve­tően javult az ellenőrző mun­ka hatékonysága, tervszerű­sége, tudatossága, módszere, személyi feltétele. A párt el­lenőrző tevékenysége alapve­tően átfogja a gazdasági, tár­sadalmi, politikai és kulturá­lis életet. E tevékenység nem mindenütt igazodik az új kö­vetelményekhez. A pártszer­vek és -alapszervezetek egy részének ellenőrző tevékeny­sége főleg az operatív kérdé­sekre terjed ki, a politikai összefüggések, az emberi vi­szonyok, a minőségi követel­mények gyakran háttérbeszo­rultak. Néhány helyen a sa­ját határozatok kevésbé al­kalmasak a felsőbb pártszer­vek határozatai végrehajtásá­nak ellenőrzésére, mert nem elég konkrétak és hiányzik a felelős személy megjelölése is. A városi-járási és a járási jogú pártbizottságok az új követelményeknek megfele­lően kidolgozták munkarend­jüket, munkamódszerüket, fejlődött elemző, kezdemé­nyező, a végrehajtást szerve­ző munkájuk. Munkájuk szín­vonalát azonban tovább kell javítani. A községi, üzemi, intézmé­nyi, ágazati pártbizottságok és a pártvezetőségek száma to­vább növekedett, területük el­ismert vezető szerveivé vál­tak. Esetenként azonban nem tudják megfelelően megfogal­mazni a helyi politikai teen­dőket, egyes gi indok megol­dását a felsőbb pártszervek­től várják. Segíteni szükséges őket abban, hogy jól éljenek az önállósággal, kezdeménye­zőkészségük javuljon. Megyénk pártalapszerve- zeteinek többsége megfelelő önállóssággal, felelősséggel dolgozik, döntéseik egyre in­kább tükrözik a politikai szük­ségleteket. Kezdeményezők a gazdaságpolitikai követelmé­nyek érvényre juttatásában, nagy munkát végeznek annak érdekében, hogy a lakosság helyesen ítélje meg helyze­tünket és támogassa törekvé­seinket, figyelemmel kisérik döntéseik politikai hatását. Javult a pártélet szervezett- sege, tervszerű és rendszeres a vezetőségek, a pártcsopor­tok munkája. Az aktív párt­tagok 90 százalékának van pártmegbízatása, amelyet többségében eredményesen teljesítenek. A legutóbbi vá­lasztás során a vezetőségek­ben sok olyan párttag kapott megbízást, áld köztisztelet­nek örvend, megfelelő politi­kai, szakmai felkészültséggel és mozgalmi tapasztalatokkal rendelkezik. Az alapszerveze­tek egy része azonban nehe­zen tud eligazodni a nehe­zebb helyzetben. Egyes párt­tagoknál elbizonytalanodás is tapasztalható a politika kép­viseletében. Esetenként kitér­nek a vitás kérdések megvá­laszolása elől, néhány helyen gond van a helyi feladatok jó kimunkálásával. A taglétszám két és fél év alatt 29 971-ről 31811 főre növekedett. A párttagság szo­ciális összetétele tükrözi a párt élcsapat- és munkásjel­legét. A párttagok 44 száza­léka pártiskolai, 43 százaléka közép- és felsőfokú állami is­kolai végzettséggel rendelke­zik. A párttagság többsége a párt normái szerint él és dol­gozik. Az alapszervezetek kö­vetkezetesebben lépnek fel a pártfegyelmet sértő jelensé­gekkel. nézetekkel szemben. A két és fél év során 448 — ebből 43 vezető beosztású — párttagot kellett felelősségre vonni. Az elkövetett cselek­mények között a társadalmi tulajdonban okozott kár, a jogtalan előnyszerzés, a kor­rupció, a munka- és szolgá­lati fegyelem megsértése, az erkölcstelen magánélet miatt szabták ki a pártbüntetések 67,4 százalékát. A felelősségre vontak közül 124 főt zártak ki a pártból. A párt káderpolitikai elvei a gyakorlatban érvényesül­nek. A vezetők túlnyomó többsége becsületesen él, eredményesen dolgozik, ren­delkezik a beosztásához szük­séges politikai és szakmai végzettséggel, vezetői kész­séggel, kezdeményező. A káderek képzése, tovább­képzése, az utánpótlás neve­lése eredményesen folyik. Az utóbbi években megkezdődött és jelenleg is tart a nagyobb arányú generációváltás, ame­lyet a nyugdíjba vonulás mellett a vezetői rátermett­ség hiánya is indokol. Az újonnan beállítottak többsége elkötelezett, jól képzett, fia­tal vezető, de több területen még ma is kevés a közgazda- sági, egészségiméi, jogi, ipa­ri, építőipari, felsőfokú vég­zettségű szakember. Néhány helyen indokolatlanul elhú­zódnak a szükséges kádercse­rék, ebben az egyes pártszer- vek túlzott liberalizmusa, bá­tortalansága is közrejátszik. Személyi kérdésekben a választott szervek döntenek. Még mindig kevés azonban az alternatív javaslat, nem fejlődött kielégítően a káder­munka demokratizmusa. A káderhatáskör érvényesülé­se és betartása mellett előfor­dul a véleményezési jogkör megsértése, a szakszervezet, a KISZ állásfoglalásának for­mális igénylése. Egyes helye­ken nem megfelelő a káde­rekkel való foglalkozás, nem eléggé átgondolt az utánpót­lás kiválasztása és nevelése. Az állami személyzeti mun­kában erősödött az egyszemé­lyi felelősség, a vezetők több­sége munkája szerves részé­nek tekinti a kádermunkát. Az erőfeszítések ellenére sem fejlődött azonban a pártérte­kezlet határozatainak megfe­lelően egyes mezőgazdasági, ipari üzemekben és fogyasz­tási szövetkezetekben a sze­mélyzeti munka. A megyei pártbizottság alapvető feladatának tekin­tette a párt tömegkapcsola­tának erősítését. A nehezebb helyzetben még inkább meg­győződésünk, hogy nyílt, őszinte politizálással, a la­kosság véleményének igény­lésével és figyelembevételé­vel őrizhető meg a bizalom. A tömegkapcsolat erősíté­sében jelentős munkát végez­tek a tömegszervezetek és -mozgalmak. A XII. kong­resszus, a pártértekezlet'ha­tározatait figyelembe véve dolgozták ki sajátos tenniva­lóikat, segítették elfogadtatni a célkitűzéseinket. Munká­jukban is vannak még tarta­lékok. Mindenekelőtt abban, hogy aktívabban vegyenek részt a politika alakításában, a különböző érdekek feltárá­sában és egyeztetésében. Te­vékenységük tervezésénél, a módszerek megválasztásánál jobban vegyék figyelembe a megváltozott körülményeket, a népgazdaság, a lakosság ér­dekeit. Törekedjenek a hasz­nos együttműködésre, a mun­ka koordinálására. A XII. kongresszus, a me­gyei pártértekezlet határoza­tai alkalmasak az előttünk álló még nagyobb feladatok megoldására. Politikai célja­inkat nem kell változtatni, de lényegesen nehezebb feltéte­lek között kell azokat megva­lósítani. Feladatainkat minde­nekelőtt munkánk jobbításá­val, a kommunisták példamu­tatásával és az indokolt köz­ponti segítséggel meg tudjuk oldani. Meggyőződésünk, hogy az így elért eredménye­ket megőrizzük, gyarapítjuk az ország és megyénk lakos­sága javára. (Folytatás az 1. oldalról) zelés elrendelésének feltéte­leit, a kezelés végrehajtásá­nak módját, illetve megszün­tetésének lehetőségeit. Rész­letesen szabályozza az eljá­rásjogi kérdéseket, az egész­ségügyi szervek, az ügyész­ségek, a bíróságok feladatait és az intézetből való elbocsá­tást követő utógondozással összefüggő tennivalókat. A tudományos továbbkép­zés elősegítése céljából az Elnöki Tanács módosította a tudományos minősítésekről szóló 1970. évi 9., valamint a felsőoktatási intézményekről szóló 1962. évi 22. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács ugyan­csak módosította a társada­lombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt. A módosítás szélesíti annak lehetőségét, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezetek tagjai családi pótlékban részesüljenek. Ezenkívül meghatározza a betegségi, a baleseti és anya­sági ellátásra, családi pótlék­ra, nyugellátásra jogosultak új körét. A jövőben például az ügyvédek, a munkavi­szonyban nem álló előadó- művészek, kisiparosok és ma­gánkereskedők a társadalom­biztosítási ellátás terén lé­nyegében a munkaviszony­ban állókkal azonos helyzet­be kerülnek. Az új jogsza­bály azt is figyelembe veszi, hogy az egyéni gazdálkodók a szakcsoporttagokkal lénye­gében azonos kistermelői te­vékenységet folytatnak. Ezért indokolt, hogy e réteg is jo­gosulttá váljon — a szakcso­port tagjaira vonatkozó fel­tételek szerint — a nyugel­látásra, a baleseti ellátásra és a családi pótlékra. Az Elnöki Tanács az enge­dély nélküli pálinkafőzés megakadályozása és a szesz­főzés ellenőrzésének hatéko­nyabbá tétele végett módosí­totta az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény egyes rendelkezéseit. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott, valamint kegyelmi ügyben döntött. A KISZ KB ülése A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága pénteken ülést tar­tott. Az ülés résztvevői meg­emlékeztek a közelmúltban elhunyt Leonyid Iljics Brezs- nyevről, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom kiemelkedő harcosáról, a tár­sadalmi haladás és a béke ügyének kimagasló személyi­ségéről. A testület meghallgatta Fejti Györgyvrk, a KISZ KB első titkárának tájékoztató­ját az MSZMP KB novem­ber 11-i üléséről. Ezt köve­tően megtárgyalta és elfogad­ta a KISZ-szervezetek 1983. évi központi akcióprogram­jait. A Központi Bizottság elfo­gadta 1983. évi munkatervét. A következő évben a Köz­ponti Bizottság a tervek sze­rint megtárgyalja a pálya­kezdő fiatalok élet- és mun­kakörülményeit; a szövetség tudatformáló tevékenységével kapcsolatos feladatokat; a KISZ tennivalóit a műszaki fejlesztésben; továbbá a KISZ kádermunkájának ta­pasztalatait és választási rendjének továbbfejlesztését. Foglalkozik a Központi Bi­zottság a fegyveres erőknél és testületeknél működő KISZ-szervezetek munkájá­val. valamint az úttörőszö­vetség tevékenységével is. Az ülésen a Központi Bi­zottság személyi kérdésekben is döntött. Dr. Nagy Sándort. a KISZ KB titkárát, más, fontos állami megbízatása miatt, érdemeinek, elismeré­sével — intéző bizottsági tag­ságának érintetlenül hagyá­sával -— felmentette KISZ KB-titkán funkciójából és titkársági tagsága alól. Szandtner Ivánt, a Központi Bizottság tagját megválasz­totta az intéző bizottság és a titkárság'tagjává, a Központi Bizottság titkárává.

Next

/
Thumbnails
Contents