Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

1982. november 24. Kelet-Magyarország 3 ' " '" ............. Hitel exportfejlesztésre Reális igény GYAKRAN SZÖRA KE­RÜL MANAPSÁG a mező- gazdasági nagyüzemekben a beruházás, a gépvásárlás. S rögtön előtolakodik a kö­nyörtelen kérdés: miből? ön­erőből csak nagyon kevés gazdaság képes beruházásra, mindenképpen szükség van állami támogatásra, hitelfel­vételre. Az utóbbiban a bank teljes mértékben tá­mogatja a nagyüzemeket egy bizonyos határon belül. Már évek óta ad konvertálható, minden piacon jól értékesít­hető termék előállítására is hitéit. Az elmúlt években a kifi­zetések zöme gépbeszerzésre irányult, az idén fordult a kocka és az építési rovat részaránya a legnagyobb. Ezzel együtt a gépek vásár­lására fordított összeg is emelkedett. Az építés ilyen irányú növekedése részben a szabályozó rendszer tavalyi módosulásának eredménye. A bankhitel már pár éve tizenhat százaléka a mező- gazdasági beruházásoknak és csak alig hét százalék a konvertálható hitel az idén. Pedig ez is több mint há­romszorosa a két évvel ez­előttinek. A beruházásoknak csak a tíz százalékához kap­csolódik exportfejlesztő hi­tel. Azt persze tudni kell, hogy konvertálható hitel csupán fejlesztésre, bővítés­re adható. Tavaly konvertálható hitel segítségével a megyében tíz építési jellegű fejlesztés in­dult, s ebből nagyságával kiemelkedik a Hunniacoop keltetője és broyler telepe hetvennégymillió forintos teljes költséggel, valamint hat sertéstelepi rekonstruk­ció és egy új építése száztíz­millió forintos költséggel. Ezenkívül hét juhtelepet, to­vábbá búza-, kukorica- és cu- konrépa-tfejlesztést támoga­tott a bank. Az idén olyan építési beruházás nem in­dult, amelyhez exportfejlesz­tő hitelt kértek volna. Vi­szont tíz szövetkezet 38 mil­lió forint értékben kért hi­telt, s ebből a búza komplex gépesítését oldják meg, né­hol összekötve a kukorica- ágazat fejlesztésével. Ez an­nak az eredménye, hogy a kedvezőtlen adottságú gaz­daságoknál jelentősen meg­változtatták a kenyérgabo­na-termesztés támogatását, s ez területnövekedést eredmé­nyezett Szabolcs-Szatmár megyében, ami a korábbi évekhez viszonyítva tízezer hektárt jelent. Érthető is a gazdaságok törekvése, hiszen a gabonatermesztést teljesen gépesíteni lehet, nem gond az értékesítése bel- és külföldi piacon, akár szemes termény­ként, akár hús formájában. Egyszóval kitűnő exportcikk a búza, a gabona. A HITELT KÉRŐ GAZ­DASÁGOK számot adnak a banknak a szerződésben vál­lalt kötelezettségeik teljesí­téséről. ötven termelőszö­vetkezettel ötvenkilenc szer­ződésük volt 1981-ben, s az ezeknek biztosított hitel több mint négyszázmillió forintos beruházáshoz kapcsolódott. Ha a jelenleg folyamatban lévő beruházások befejeződ­nek, akkor már hatvan ter­melőszövetkezet teljesítmé­nyét vizsgálhatják. A konvertálható hitelt a külgazdasági egyensúly javí­tására kapják a mezőgazda- sági nagyüzemek, azonban megállapítható, hogy elsősor­ban a mennyiségi mutatókat tartják szem előtt, s emellett eltörpül a devizakitermelés kérdése. Mert tavaly ' például a hitelből épített beruházá­sok után ígért többletből csak harminchét százalék va­lósult meg. Ha más termé­ket is hozzászámítunk, ak­kor is csak a szerződés felét teljesítették a gazdaságok. Ebben közrejátszott a hitel- kérelmek elbírálása, néhol csökkentett területen való termelés, a késedelmes üzem­be helyezés, de lehetne még sorolni. Az előbb említettek nem jók. Éppen ezért kell komolyabban meggondolni a nagyüzemeknek, mit akar­nak fejleszteni, egyáltalán mire költik a saját pénzüket, nem beszélve az igényelt hi­tel összegéről. Sokszor elhangzott már, de nem árt ismételgetni: 1983 sem kecsegtet nagyobb anya­gi lehetőséggel, mint 1982, néhol még annyival sem szá,- molhatnak, mint most. Va­lóban meggondolandó min­den kiadott forint sorsa, mert azt többszörösen elveszítheti bárki. Persze a kezdeménye­zésről most sem szabad le­mondani, a piac pillanatnyi alakulását mindenkor figye­lembe kell venni. Éppen piost nem lehet bezárkózni az elefántcsonttoronyba, mert a lehetőségek száz- és ezerfé­lesége kínálkozik. Lehet ol­csón, gazdaságosan termesz­teni. Nyírpazonyban úgy íté­lik meg, érdemes fejleszteni a sertéstenyésztést. ENNEK ÉRDEKÉBEN öt­szörösére emelik a kocaállo­mányukat. Nyírmeggyesen a meglévő almatároló mellé egy másikat szeretnének épí­teni teljes feldolgozó gépsor­ral együtt. Az említett két példa nem kockáztatás, reá­lis igény. A beruházási kedv továbbra is megvan. Ezt mutatja a banki felmérés, mely szerint jövőre 162 mil­lió forint exportfejlesztő hi­telt szeretnének igénybe venni a nagyüzemek a har­mincmilliós saját forrásuk mellett. Sípos Béla Szekér az unokának U elsősóskút, ’82 őszén. Vékony, kacskaringós földút vezet Nyírsző­lős felől, a tanya előtt tesz még egy nagy kunkort, majd szépen belesimul a nemrég épített új kövesútba. A há­zak, mint egy nagy kiflin, félkörben gubbasztanak fent a dombokon, lent az aljban hatalmas libacsapat legelé­szik. Gyönyörű, fehérre meszelt házak, széles udvarok. Eper­fák hatalmas ágakkal, s nagy-nagy csend, békesség. — Hiába is keresnek itt fiatalokat napközben — le­gyint az öreg Balogh József. — Elköltöztek, aki meg itt­maradt, bent dolgozik a vá­rosban. Nyíregyházán lakik az én onokám is, hiába csi­náltam meg neki a szekeret... — Szekeret.... ? — Megnézik? Ott van a színben, hátul az udvaron. Nem takarodsz innen te! Nézze meg az ember — kor­holja a veszettül acsarkodó kis pulit. — Bezzeg most nagy szád van, hogy én is itt vagyok. Máskor meg hall­gat, mint aki... Volt neki nem is olyan régen egy nagy veres párja, akkor ketten még az autóból is kiszedték az idegent. De most, hogy maga-magában... Szóval a szekér. Balogh József bátyánk az udvar kö­zepére állítja, ezt nézzük meg! r Uj csarnok Űj vasipari gyártó és festőcsarnokot épít saját kivitelezésben a baktaló- rántházi Vertikál Ipari Szövetkezet. A hónap vé­gén átadásra kerülő léte­sítményben lehetőség nyí­lik a nehéz vasszerkeze­tek gyártására is. (Gaál Béla felvétele) Saját portán... Sok az alma, ebben már szeptemberben mindenki egyetértett, tehát célszerű kampányt indítani, almavá­sárt tartani. Ezzel együtt jár az árcsökkentés, ezt minden kereskedő tudja. Ezért ki­lónként egy forint ártámo­gatással kárpótolták volna az érintetteket. Volna — ír­juk, mert erre nem nyílt al­kalom, ugyanis nem volt se vásár, se kampány. Még ma is hat forint itt nálunk, az alma hazájában a fogyasztói ár. Pedig lehetne öt is, mert a támogatást megkapnák, de senki sem mozdult, senki sem cselekedett. A kereskedelmi szervek büszkén mondják, hogy tel­jesítették felvásárlási terve­iket. Nem volt nehéz eny- nyi alma mellett. Szinte biz­tos, hogy nemcsak az ország más részein, hanem még a megyébén is nagyobb meny- nyiségű almát lehetne elhe­lyezni. A Zöldért csütörtöki 20 százalékos árleszállítása ehhez vajmi kevés. Az eladás érdekében minden érdekelt­nek — Zöldért-nek, Áfész-ek- nek, TSZKER-nek jobban szét kellene néznie a háza táján, megtett-e mindent? Ügy kereskedtek-e, ahogy a jogosítványuk szólt? Külön­ben ha jövőre megint or­szágos főhatóságtól kérnek tanácsot, lehet, hogy vissza­kérdeznek. Ésik Sándor Minőség az iskolában Számvetés az apagyi tantestületben Az iskolát 1973-ban egyesí­tették az 5 kilométerre lévő nyírtétivel. A közös irányítá­sú tantestületnek a nyírtéti tagiskolában 13, az apagyi központi iskolában 21 tagja van, akik közül tizenheten Nyíregyházáról járnak ki. Ök „ellenkező irányból” ingázók. Közösen gondolkodni, cselekedni A 453 gyermek oktatási-ne­velési körülményei az idei tanévtől lényegesen javultak. Nagyrészt helyi erőből — te­temes társadalmi munkával, A szekér és a mestere (Császár Csaba felv.) Hát, van is mit rajta cso­dálni. Pláne, hogy a házi­asszony még seprűt is kerít, s szépen leporolja a lőcsöt, a saroglyát, a kerekeket. — Tudják mit mondok én maguknak! Hiába nincs pa­pírom róla, bele mernék én vágni egy rendes, paraszt­szekérbe is. De hát kinek kell ma már szekér — le­gyint. — Hol tanulta a mestersé­get? — Hol tanultam volna! Itta tanyán, mert rávitt a szük­ség. Tudják hány napig dol­goztam én ezen a szekeren? Pontosan harminchetet. Az unokám, a Jóska hároméves volt, mindig a nagy szeke­ren üldögélt. Na megállj fiú, gondoltam magamban, csiná­lok én neked olyan szekeret, még a kerékgyártó is meg fogja csodálni! Hát csináltam is, láthatják. Csak hát mi­lyen a pulya? Egy hónapig mindig ezzel szaladgált, meg befogott engem, s húzigáltat- ta magát. Aztán megunta. — Hány éves már az az unoka? — Ó, már nagyobb mint én vagyok! Szakácsnak tanul a városban. Okos az, micsoda dolga lesz annak, ha bevo­nul a seregbe. Még főszakács is lehet belőle! A kutya már elkotródott, nyugodtan szemlélődhetünk a tanya udvarán. Elől, a ke­rítés mellett tengerigóré, most ácsolta gazdánk az őszelőn. A szemközti földúton egy Zsiguli bukdácsol fejkendős, korosabb asszony vezeti. Ügyet sem vet az udvaron álló szekérre. Balogh Géza önkritikusan elmondták azonban: amilyen öröm, hogy gyakorlatilag minden apagyi, nyírtéti gyermek elvégzi a nyolc általánost, annyira gond a továbbtanulók ala­csony száma. Száz gyerekből csak 74 tanul tovább. A to­vábbtanulásból kiesők ugyan­is nem felelnek meg a fel­vételi beszélgetéseken, vizs­gákon. Szívesen hallottunk volna a beszámolóban, a vi­tában az okokról, vajon mennyiben érzik a nevelők ebben saját munkájuk fogya­tékosságait, hol lehet a hiba forrása, mit kell a jövőben másként végezni... Egyenet­len a különböző tantárgyi kö­Bizalom és buzdítás Megújulás és stabilitás — e két egymást kiegészítő és fel­tételező követelmény szelle­mében gondolták végig ten­nivalóikat az apagyi, nyírtéti nevelők. Való igaz, a felada­tok zöme rájuk, az iskola ne­velőire vár. De nemcsak raj­tuk, a szülőkön, a helyi köz­véleményen is múlik, meg­kapják-e mindig a bizalmat és buzdítást nehéz munkájuk­hoz. Ezért sajnáljuk, hogy nem láttuk a megbeszélésen a község vezetőit, akikről azt tudtuk meg, jó támogatói az iskolai munkának. Most még­is hiányt jelentett a távollé­tük ... Páll Géza Ha egy iskola arculatát, karakterét meg akarjuk ismerni, valamit tudni kell a községről, városról is, ahol él és dol­gozik. Az Apagyi Általános Iskola nevelőtestületi értekez­lete előtt a község sajátosságairól váltottunk szót Lengyel László igazgatóhelyettessel. A megyeszékhelytől 20 perces utazással elérhető Apagy a közepes népességű községek so- rába tartozik, mintegy 2400 ember él itt. Eltérő vonás, hogy Nyíregyháza közelsége miatt a keresők közül minden har­madik az iparban dolgozik, ingázó. Ez a körülmény az is­kolai életre is kihat. vetelmények alkalmazása, az érdemjegyek mögött nincs mindenkinél teljesítmény­képes tudás? Csak találgat­hatjuk a választ, amiről bi­zonyára más alkalommal, kö­tetlenül sokszor véleményt cseréltek a nevelők, de ez­úttal sem ártott volna a köz­figyelem fókuszába állítani... Jobb kapcsolat a szülőkkel Mindezek ellenére a neve­lőtestületi megbeszélésen ki­rajzolódott több tennivaló. Illés Sándorné vezető óvónő — akit meghívtak az értekez­letre — az iskolai előkészítés hatásáról, az óvónők és az I. osztályban tanító nevelők eredményes munkakapcsola­táról szólt. Többen foglalkoz­tak a napközis neveléssel, amely nagy lehetőségeket rejt és jobban élni kell vele. Tóth Sándorné a tartalmi munka mellett a nápközis termek tárgyi feltétéléinek javítását kérte. Babolcsi Lászlóné azt erősítgette: a napközis taní­tó, tanár sokat segíthet, amit az órán nem sikerült megta­nítani a gyerekekkel, azt a napköziben oldottabban, játé­kosabban pótolhatják. Ez persze nem egymás munkájá­nak az átvállalását jelenti. Illés Sándor igazgatóhe- tyettes kifejtette, a nevelők­nek minden alkalmat meg kell ragadni a szülőkkel va­ló jobb kapcsolatok kiépíté­sére. A szülők szemléletét is Eormálni kell, még a munká­ra nevelésben is érezhető a kettősség. Az iskola hiába igyekszik munkára nevelni a gyermeket, ha a szülői ház másképp vélekedik erről. A világnézeti, erkölcsi nevelést is erősíteni kell. Hajdú And- rásné, dr. Budai Ferencné, Kodácsi Jánosné, Jene József, Balázs József szintén a ne­velés, az oktatás egy-egy gondját, sürgős tennivalóját érzékeltette. Hegedűs Gyula járási orosz szakos szakfel­ügyelő és Vas Lajosné, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának általános felügyelő­je a minőségi követelmé­nyekre, a már elfogadott tan­tervi reformok alkotó meg­valósítására irányította a fi­gyelmet. amiből a tantestület tagjai is derekasan kivették a részü­ket — négy új tanteremmel bővítették az iskolát. Ezen­kívül egy régi tanteremből kialakítottak egy tornaszobát. (Nyírtéten még nem ennyire jó a helyzet.) Megoldották a csak délelőtti tanítást, ami már-már ideális helyzetet te­remt. Nem kis zökkenőkkel értei a mához az apagyi tantestü­let. Az utóbbi tíz évben csak­nem kicserélődött a nevelői gárda. Belső gondok, feszült­ségek is gátolták egy időben a tantestületi egységet, a nyugodt, alkotó légkör kibon­takozását. A nevelőtestületi eszmecsere, amelyen a Köz­ponti Bizottság oktatáspoli­tikai állásfoglalásának he­lyi tennivalóit vitatták meg, arról győzte meg a külső szemlélőt; az itt dolgozó ne­velők tudnak és akarnak kö­zösen gondolkodni és cse­lekedni. Tennivaló bőven van... Az igazgatóhelyettes beszá­molójából és a vitából egy­aránt kicsendült; a megfele­lő tárgyi és személyi feltéte­lek megteremtése után a mi­nőségre, a tartalomra, a ne­velés eredményességére kell összpontosítani. Egy sor do­logban jók az oktatási ered­ményeik. A tankötelezettség teljesítése százszázalékos, ami mögött nagy erőfeszítések vannak, hisz az ingázó csa­ládok egy részében kevés szülői ráhatás éri a gyerme­ket. Az átlagosnál több ter­het átvállalnak a pedagógu­sok — az iskola, a napközi — a szülői kötelmekből. Hol a hiba ?

Next

/
Thumbnails
Contents