Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-24 / 276. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. november 24. Napi külpolitikai kommentár Két beszéd — két világ R itkán kínálkozik alkalom, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok külpolitikájáról szinte egyidejűleg elemezhetünk felelős megnyilatkozásokat. Mi több, legmagasabb szintű véleményt, hiszen Ju- rij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára hétfőn a Központi Bizottság ülésén, Ronald Reagan elnök pedig a televízióban mondott beszédet. Olcsó fordulat lenne csupán a két főváros közti időeltolódással magyarázni a két álláspont közti irdatlan különbséget. Lényegesen többről van szó: mintha fényévnyi távolság mutatkoznék a világméretű problémák szovjet és amerikai megközelítése között. Tegyük hozzá: sajnálatos, hogy így van. Aligha csodálkozhatunk, hogy egyre többen és többen mélységes aggodalommal figyelik a Fehér Házból érkező állásfoglalásokat, amelyekből mindinkább a feszültség tudatos élezése olvasható ki. Andropov rendkívül határozottan szólt arról, hogy a szovjet külpolitika változatlan célja a tartós béke biztosítása. Felelősségteljes nézetről tett tanúbizonyságot, amikor kifejtette: ha csak az emberiség nem akarja kockáztatni a jövőjét, nem bé- kélhet meg örökre a fegyverkezési hajszával és a háború gondolatával. S azokkal szemben, akik az enyhülés jegyében eltelt hetvenes éveket szeretnék véletlen epizódnak minősíteni, az SZKP főtitkára azt a Nyugat-Euró- pában, sőt az USA-ban is sok politikus által képviselt nézetet támogatta, miszerint az enyhülés korántsem túlhaladott politikai célkitűzés. Ami Reagan beszédét illeti, az amerikai sajtó jó előre fölcsigázta az érdeklődést, állítólagos fontos kezdeményezéseket kilátásba helyezve. Nos, az elnök alapos csalódást okozott mindazoknak, akik új, építő javaslatokat vártak tőle. Szólt viszont, nem is keveset — az elrettentés új katonai eszközeiről. Az MX-rakéták elhelyezése a Warren-támaszponton, a B—1-es bombázók flottájának gyors fejlesztése Reagan értelmezésében szükségszerű lépés, mert az Egyesült Államok a békét „az elrettentés és a leszerelés egymással párhuzamos útján” keresi. Mi tagadás, ez rendkívül kockázatos vállalkozás. Különösen akkor, ha az USA mereven ragaszkodik korábbi, jól ismert nézetéhez a genfi tárgyalásokon. A „nullaváltozat” és a hadászati nukleáris eszközök csökkentése tekintetében Washingtonban nyoma sincs a leghalványabb készségnek az ésszerű kompromisszumra. Abban pedig hasztalan reménykednek, hogy a Szovjetunióra az erőegyensúly felborulásához vezető megállapodásokat kényszeríthet- nek. Jurij Andropov világosan utalt erre beszédében: senki ne várjon a Szovjetuniótól egyoldalú leszerelést. B akugyan naivitás lenne ilyen körülmények között bármely egyoldalú engedmény. Mint ahogy naivitás az aggasztóan megromlott nemzetközi helyzetben néhány korántsem eredeti, még kevésbé korszak- alkotónak nevezhető bizalomerősítő javaslatra korlátozni a kezdeményezések körét. Márpedig Ronald Reagan ezt tette. Sajnos, a két megnyilatkozást összevetve a világ aggodalma aligha enyhülhet. Sőt, az MX-rakéták rendszerbe állításának hivatalos bejelentése, a B—1-esek számának erőteljes növelése —, minthogy ezek is az új stratégiai fegyverrendszer körébe tartoznak — nem hat a feszültség föloldása, az enyhülés irányában. Ellenkezőleg! A két beszéd — két világ. Hogy melyik milyen nézetek hordozója, azt nem nehéz eldönteni. Gyapay Dénes Tanácskozik a Legfelsőbb Tanács Nyikolaj Bajbakov beszéde A szovjet Legfelsőbb Tanács kedden kezdődött ülésén Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke számolt ibe az 1982. évi népgazdasági terv teljesítéséről és ismertette a küldöttekkel az 1983. évi tervet. 1982-ben a Szovjetunió nemzeti jövedelme 460 milliárd rubel lesz, 2 százalékkal több, mint az előző évben. Ennek az összegnek mintegy 80 százaléka a fogyasztási alapban kerül fel- használásra. Az idén azok az ágazatok nőttek gyorsabb ütemben, amelyeknek fejlődésétől nagymértékben függ a műszaki előrehaladás és a gazdaság egésze teljesítőképességének növekedése. Ilyen ágazat a gépgyártás, a vegyipar, az olajvegyipar, a gázipar. Az ipari termelés növekedésének csaknem háromnegyede a termelékenység emelkedésének javára írható. A szovjet mezőgazdaság 1982-ben a számítások szerint 124 milliárd rubel értékű terméket állít elő — 3 százalékkal többet, mint az előző évben. Az SZKP XXVI. kongresszusának határozataival összhangban ebben az évben is jelentős, a lakosság élet- körülményeit javító intézkedéseket hajtottak végre a Szovjetunióban. Növekedett a szénbányászatban és a bányaépítő iparban dolgozó munkások és alkalmazottak alapfizetése és munkaköri pótléka. Több népgazdasági ágazatban bevezették a dolgozók korpótlékát. A köny- nyű- és a halászati ipar dolgozói számára új jövedelem- kiegészítő pótlékot állapítottak meg. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményeként 1982- ben a munkások és alkalmazottak munkabére 2,6 százalékkal, a kolhoztagok keresete pedig 4,0 százalékkal emelkedik. 1982-ben mintegy 10 millió szovjet ember jut új lakáshoz, illetve javíthatja lakáskörülményeit. Az 1983. évi népgazdasági terv — mint Nyikolaj Bajbakov megállapította — nagyobb növekedési ütemet irányoz elő, mint a jelenlegi ötéves terv első két évének tervei. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1983-ban 3,3 százalékkal, azaz 15 milliárd rubellel nő, szemben az idén várható 9 milliárd rubeles növekedéssel. A nemzeti jövedelem csaknem teljes gyarapodását a fogyasztási alapokban használják fel a jövő évben. A szovjet ipar termelése 3,2 százalékkal emelkedik. Három százalékkal kívánják növelni az egy lakosra jutó reáljövedelmet. 1981—82-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem évi átlagos növekedési üteme 1,8 százalék volt. Az ötéves tervben erre az évre előirányzottnál nagyobb összterületű, összesen 106,6 millió négyzetméternyi lakást építenek fel. A Szovjetunió a jövő évben is tovább bővíti külgazdasági kapcsolatait. A szocialista országokkal folytatott kereskedelmének értéke 7,7 százalékkal növekszik, s a szocialista országok részaránya a Szovjetunió teljes külkereskedelmi forgalmában csaknem 58 százalék lesz. A Szovjetunió 1983. évi állami költségvetésének tervezetét a Legfelsőbb Tanács ülésszakának keddi ülésén Vaszilij Gárbuzov pénzügyminiszter terjesztette a küldöttek elé. A tervezet a jövő pénzügyi évben 354 milliárd rubel bevétellel és 353,8 milliárd rubel kiadással számol. A népgazdaság fejlesztésére 349,3 milliárd rubelt, a folyó pénzügyi évben felhasznált összegnél 16,1 milliárd rubellel többet fordítanak. Előterjesztésében Vaszilij Garbuzov végezetül arról szólt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet védelmi képességének megfelelő szinten tartására kényszeríti a Szovjetuniót. A szovjet állam azonban semmivel sem költ többet e célra annál, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy szavatolni lehessen a szovjet nép, barátai és szövetségesei biztonságát. Az 1983. évi állami költségvetés ezért 17,05 milliárd rubelt, a költségvetési kiadások 4,8 százalékát irányozza elő védelmi célokra. MOSZKVAI LEVELÜNK Osztap Bender étterme V an Moszkvában egy régi épület, amely neves múltját összeköti a nagyon is élő valósággal. A híres „Prága” nem vált múzeummá, ahol a látogatót és a kiállított tárgyat üvegfal választja el, a „Prága” ma is él, s fogadja vendégeit, lévén Moszkva egyik legrangosabb szórakozóhelye. A kétszáz éves épület — mintegy jelképesen — a főváros múltjának és jelenének határán áll: a történelmi Arbát, Bulgakov „Mester és Margarit"-ájának jólismert kerülete és a modern, nemzetközi elismerést is arató Kulinyin sugárút sarkán. Az óriási panelházak mellett ma már ez a hangulatos négyemeletes épület eltörpül, de a kontraszt még jobban kiemeli létét a rohanó sugárút szomszédságában. A „Prága” kezdettől fogva dicsekedhetett elsőosztályú konyhájával. Elsősorban ezért is vált kedvenc találkahelyül immáron hírneves, vagy a hírnévről még csak titkon álmodozó festőknek, poétáknak, a színpadok hőseinek és a segédszínészeknek, a közeli egyetem professzorainak, diákjainak, a konzervatórium ifjú zenészeinek. A „Prága” díszvendégei közé tartoztak többek között olyanok, mint a kor egyik legnagyobb festője, Ilja Repin, vagy mint századunk első felének híres költője, Stefan Zweig barátja, Emile Verhaeren, aki orosz költőtársai meghívására látogatott Moszkvába. A nagy forgalom miatt az eredetileg kétszintes épület már nemigen felelt meg a követelményeknek, ezért az első világháború éveiben újabb emeletet építettek a meglevőre. A forradalom után — rövid kihagyással — tovább öregbítette hírnevét. Jellemző, hogy Ilf és Petrov közismert regényének népszerű figurája, Osztap Bender szerint Moszkvában a legjobb hely éppen a „Prága” volt. Az évek múltával az épületben otthonra talált egy időre h városi könyvtár, sőt mozi is volt itt. Az ötvenes években aztán belül átrendezték a termeket, akkor alakult ki tulajdonképpen a jelenlegi étterem belső arculata. Hogy a „Prágá”- nak valóban igazi prágai hangulatot kölcsönözzenek a falakra csehszlovák városokat idéző képek, domborművek és más díszítőelemek kerültek. A munkába Csehszlovákiából érkezett szakemberek is bekapcsolódtak. A jelenkori „Prága” négyemeletesre bővült, belül gazdagon díszített épület, ahol számtalan ki- sebb-nagyobb helyiség várja a vendégeket. Télikertek és tükörterem, bankettemnek és teraszok, mindez egyúttal felidézve a múltat és a jelent. Egyébként a „Prága” egyszerre körülbelül ezer vendéget képes kiszolgálni, de majdnem ezerre (!) tehető a különféle személyzet létszáma is. Az étterem konyháit 170 (!) szakács uralja, s a rendeléseket majd kétszáz (!) pincér teljesíti. A „Prága” étlapját több száz különböző nevű és ízű fogás népesíti be, köztük elsősorban az orosz és a csehszlovák konyha remekei, de Európa többi népeinek ételei is helyet kapnak rajta. Nem csoda, hogy a „Prága" — kiváló hagyományainak megőrzésével, s továbbfejlesztésével Moszkva vezető szórakozóhelyei közé tartozik. Nemzetközi hírnevét pedig csak növelik a falai között tartott diplomáciai fogadások, a nagykövetek találkozói. Szaniizld (Jze*we Lázár György tárgyalásai J--------------------------------------S SCHMIDT ATTILA: A tettes őrizetben, a nyomozás folyik (Folytatás az 1. oldalról) mát, ahol az ókori hettita birodalomból származó leleteknek a világon leggazdagabb gyűjteményét őrzik. Isztambulban az Aja Szófiát, a bizánci templomépítészet kiemelkedő alkotását, a bizánci művészet múzeumát kereste fel. Este Bülend Ulusu vacsorát adott Lázár György tiszteletére a magyar kormányfő szállásán, az isztambuli She- raton-szállóban. A vacsorán a két miniszterelnök pohár- köszöntőt mondott. A nap folyamán még Ankarában a miniszterelnök kíséretében lévő személyiségek megbeszéléseket folytattak török partnereikkel. Török István és Resat Erkmen államtitkár tárgyalásain a magyar—török kereskedelmi és gazdasági vegyes bizottság két héttel ezelőtt Budapesten tartott ülésén elhatározott feladatok megvalósítását tekintette át. Szarka Károly miniszterhelyettes és Érdem Erner államtitkár-helyettes megbeszélésén a külügyminisztériumok közötti egyezményes kapcsolatok fejlesztéséről volt szó. Gábor András ipari miniszterhelyettes és Kamii Sener államtitkár-helyettes az ipari együttműködés néhány újabb lehetőségét tekintette át. Lázár György szerdán délután utazik haza Törökországból. ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Azt kérdezte, az én férjem az a gumicsizmás, alacsony férfi, aki folyton részeg? Igen, sajnos, ő az, feleltem. Aztán többször beszélgettünk. Elmondta Bátor, hogy öt kisgyereke van. A felesége öngyilkos lett. Kiugrott az ablakon. Mutatta is a papírokat állítólag a tejláz vagy valami hasonló támadta meg az agyát... — Gyakran találkozgat- tak? — Mindig csak a játszótéren ... Egyszer elmondta, hogy szüksége lenne egy olyan asszonyra, aki nevelné az ő gyerekeit is. — Mit válaszolt? — Mondtam, hogy én is úgy elmennék a gyerekekkel, mert hiába van most már a rendes lakás, ha nyugalom nincsen, állandóan rettegni kell... — Tehát megállapodtak, hogy összeköltöznek. — Tulajdonképpen igen ... — És mikor költözött Bá- torékhoz? — Ha jól emlékszem, március 28-án elment az uram három napra pálinkát főzni. Ekkor fogtam a kislányt és átmentem... — A fiukat miért nem vitte magával? — Tudtam, ha megtudja hol vagyunk, elviszi őket. Nem akartam a botrányt... A kislányt is egy hét múlva elvitte. Megijesztette a szüléimét, hogy ha nem mondják meg hol vagyunk, az egész családot sorra öli... — Nála akarta hagyni a gyerekeket? — Nem. Ügy gondoltam, hogy átmenetileg inkább állami gondozásba adom őket. Közben, úgy április első napjaiban megszereztem a váláshoz szükséges papírokat. Ekkor szíjjal annyira megverte a Ferikét, hogy orvoshoz kellett vinnem őt. — Kapcsolatban volt a gyerekeivel? — Hogyne. Naponta találkoztunk, főztem is nekik .. . Ezekben a napokban történt: a férjem meglesett és amikor észrevettem, a házfelügyelőhöz menekültem be. utánam jött, a hátamra térdelt, elővette a kést, meg is szurkált és kényszerített, hogy menjek vissza hozzá .. . — Visszaköltözött? — Nem tehettem mást. Látta, hogy félek tőle, ezt használta ki. Mariikkor megmondtam, hiába kényszerítettél vissza. A mi életünket már nem lehet rendbe hozni... Két nap után ismét megvert. Újból visszamentem az élettársamhoz. Néhány nap múlva meglesett, visszacipelt és egy üveg sósavat akart belém önteni... Hollai hadnagy indítja a motort, de mielőtt bekapcsolná a sebességet beszélni kezd: — Hihetetlen ... Időközben sokat töprengtem azon, hogy vajon mit érzett Kohá- nyi, amikor leültette a gyerekeket a háztető szélére azzal az előre elhatározott szándékkal, hogy sorra a mélybe taszítja őket. És mi játszódhatott le benne, amikor elérkezett a gyilkos pillanat és amikor felemelte a kislányt, majd sorba a fiúkat. Még István menekülési szándéka sem állította meg. Egyiknek sem kegyelmezett... — És képzeld el, mit érezhették a gyerekek? Akármilyen rövid idő alatt is zajlott le ez a borzalmas esemény .. . És aztán zuhanni... Látni, hogy közeledik a föld ... Még mindig csak halkan jár a motor. Hollai Gábor Ferenc felé fordul: — Gondolom, meg kellene nézni a kisfiút a kórházban . . . — Igen ... Természetesen ... Oda menjünk — hagyja jóvá a javaslatot a főnök. A bágyadt arcú, de élénk szemű, értelmes tekintetű Ferikével a főorvosi szobában beszélgethetnek a nyomozók. — Bár rendkívül érzékeny a fiúcska, de hát szerencsére testvérei halálával kapcsolatban nem volt közvetlen élménye, így érthető, hogy a fiatal idegrendszer viszonylag könnyebben regenerálódik — tájékoztatja a nyomozótiszteket a főorvos, aki személyesen vizsgálta meg a gyereket. — Ferikém, látom szerencsére már jobban vagy — paskolja meg a kisfiú sápadt arcát Gábor alezredes. — Tetszik tudni, nagyon nehéz most már egyedül... Nem hittem volna, hogy megteszi... — feleli bágyadtan a fiúcska. — Pedig gondolhattam volna ... (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) megfelelő középiskolába jusson. További következetes, fel- világosító és szervező munkát kell végezni az egészség- védelem, az egészséges életmódra nevelés érdekében. Az állampolgári jogok és kötelességek gyakorlása, a törvényesség megtartása, az együttélési szabályok megtartása végett fokozott felvilágosító, nevelőmunkát kell kifejteni. Az illetékesek fontos feladatnak tekintsék az arra rátermett és e munkát vállaló cigányok közéleti tevékenységbe való bevonását. Társadalmi összefogással, a családgondozási hálózat megszervezésével segíteni szükséges az új lakásba költözők beilleszkedését, biztosítani a lakások rendeltetésszerű használatát, a háztáji gazdálkodás és termelés megindítását — írja elő a határozat. Ezt követően a testület egyéb ügyeket tárgyalt, többek között 12 pályakezdő fiatal részére személyenként 10 ezer forint letelepedési támogatást szavazott meg.
