Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

1982. november 23. Kelet-Magyarország 3 Értékőrzés □ ajon miért mereved­nek meg időnként igen jó dolgok? Egé­szen pontosan a társadal­mi munka megítélésére gondolok. Ha valaki erről hall, önkéntelenül a kö­vetkezőkre gondol: út,kút, járda, óvodaépítés, fuvar. Vagyis mindarra, ami e gy­epi/ település fejlesztését szolgálja, forintban jól mérhető, kiszámítható. Más szóval, olyan dolog­ra, ami értékteremtés az önkéntes emberek jóvoltá­ból, lelkesedéséből, össze­fogásából. Hangsúlyoz­nám : mérhető, forintosít- ható, látható érték terem­tésére gondolunk. A dolognak ez a része talán rendben is lenne ak­kor, ha mellé társulna az olyan társadalmi munka is, ami már nem ennyire mérhető. De miután nem társul, nincsen is rendben, ezért szeretnék szólni ró­la. Arról, amit úgy nevez­nék: értékmegőrzés. Sok­sok esetről hall az ember a megyét járva. Felnőtt­ről, aki szenvedélyesen játszik mindennap a ját­szótéren a gyermekekkel, miközben egy egész csapa­tot nevel, oktat, fegyel­mez. Emberekről, akik csak emberszeretettől hajt­va járnak idős, beteg tár­saikhoz naponta, néha csak pár jó szóra, máskor kisebb segítséget nyújt­ván. Tudok idős nyugdíjas emberről, oki egy lakóte­lep parkját vigyázza — önkéntesen. De hány és hány olyan lelkes ember­társunk van, aki tudását osztja meg csupán belső kényszertől hajtva, szá­zakkal. Bárki tudna mondani még eseteket, személyeket, csoportokat, akik cselek­l__ vőek a köz érdekében, se- gítőek akkor is, ha egyé­nekről van szó. Azt talán túlzás lenne mondani, hogy senkit nem ér el a megbecsülés. De egy biz­tos, hogy az ilyen munka aligha számit társadalmi tevékenységnek. Egysze­rűen nem mérhető, nin­csen forintértéke, tehát nem is érdemes egy-egy tanácsnak jegyezgetni, hi­szen ebből aligha lehet profitálni. Persze, van, akinek jut egy oklevél, van szeren­csére munkahely is, mely megbecsüli ilyen hajlan­dóságú munkatársait. De mindez esetleges, s ami talán baj is, nem szerepel sehol, mint tényező akkor, amikor a társadalmi mun­kát mérlegelik. Meggyő­ződésem, hogy sokszor lé­nyegesen hasznosabb mun­kát végez az olyan ember, aki valamit megvéd, mint az, aki lerak 20 járdala­pot. Tény, könnyebb, az utóbbi értékét mérni. Fő­leg a kisebb településeken, a szűkebb lakóközösségek­ben, az egymást ismerő kollektívákon belül, igen­is mérhető, értékelhető az értékőrző, emberbaráti te­vékenység is. Természete­sen nem forintban. □ z ember és környe­zete, az ifjú és az el­aggott, a lakókör­nyezet és köz rendje vé­delmet kíván. A tudás új­raelosztásra vár. Az ezt felismerők, az ezért tevők pedig elismerést érdemel­nek. Méltánylást, megörö­kítést követel tettük. Ha másként nem megy, vizs­gáljuk felül a mostani ér­tékelést, s teremtsünk job­bat. (borget) _______________________________> Vizet csak közkútból! Megyénkben hatvan vízmű, közel száz települést lát el egészséges ivóvízzel, de száz­nál több még mindig azok­nak a községeknek a száma, ahol a korszerű vízellátás még nincs megoldva. A mo­dern otthonokban — s ezek­ből a megyében egyre több van — viszont elképzelhetet­len ma már, hogy ne legyen fürdőszoba. Ahol nincs víz­mű, ott ezt csak egyéni víz­ellátással tudják megoldani, vagyis kutat fúratnak, mely­nek vize használható ugyan, de emberi fogyasztásra al­kalmatlan. Az utóbbi időben több, szerkesztőségünkhöz érkezett levélben olvastuk, hogy so­kan aggódnak, mert tudják: a nitrátos, netán baktériu­mokkal fertőzött víz komoly veszélyt rejt magában. So­kan szeretnék tehát megvizs­gáltatni az egyénileg készí­tett kút vízének a minőségét, de hozzáteszik: nem találják az erre illetékest. A KÖJÁL vállalkozhat-e erre a feladatra? — erről ér­deklődtünk dr. Márton Mi­hályiéi, a megyei közegész­ségügyi és járványügyi állo­más igazgatójától, aki el­mondta, semmiképpen sem tudnak vállalkozni az egyéni­leg készített kutak vízminő­ségének vizsgálatára. Oly mértékben megszaporodtak ugyanis ezek a „vert kutak” — a vikendtelkek számának növekedésével is, hogy a jár­ványügyi állomás kapacitását messzemenően meghaladná ezek vizsgálata. Másrészt egyéni mintavétel nem is szolgálhatná egy alapos la­Netnes GyOrgyné laborasz- szisztens az ivóvíz kémiai vizsgálatát végzi. boratóriumi vizsgálat alapját. Amint azonban a KÖJÁL vezetője említette — s ez megszívlelendő — az egyéni­leg készített kutak talajvizes kutak, tehát emberi fogyasz­tásra nem alkalmas a vizük. A KÖJÁL állami feladato­kat lát el. ök vizsgálják rendszeresen azt a megyében lévő 2200 közkutat, amelyek egészséges, jó ivóvizet nyújta­nak a még közmű nélküli községek lakóinak. Egészségünkért minden­képpen érdemes megfogadni, s szem előtt tartani a szak­emberek jó tanácsát, hiszen, tudjuk, például a nitrátos víz — különösen a csecsemők számára — milyen veszélyt rejt magában, (s. á.) Termékbemutató a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet házi kiállításán. (Elek Emil felvétele) ADOS MARADT A BESZÁMOLÓ KÓTAJBAN Gondosabb értékelést igényel a párttagság Év végi beszámoló taggyűlés a Kemecse—Kótaj Cj Erő Tsz-ben< Fűtetlen helyiségben, télikabátokban ülnek az em­berek a széksorokban, s még egy kellemetlen szervezetlen­ség! félreértés is közrejátszott: a kót&jl párttagokat későbbi időpontra értesítették. A tanácskozás már tartott, s még mindig érkeztek a művelődési házba. A Kemecse—Kótaj Űj Erő Tsz pártvezetőségéhez két alapszervezet tartozik: a ke- mecsei és a kótaji. összesen 82 párttagot számlálnak, fő­leg fizikai dolgozókat, s az átlagéletkor közelíti az 50 évet. Igaz, hogy az idén va­lamelyes javult az arány, de még mindig nem a kívána­tos. Különösen, mert szép számmal, legalább 120-an dolgoznak fiatalok a tsz-ben, s mint a felszólalásokból ki­derült: becsülettel helytáll­tak a legnehezebb munkák­ban is. Hézagos, felszínes Éppen csak határozatképes volt a taggyűlés! Az éves munkát értékelő beszámoló érdemben adós maradt a gazdaságpolitikai pártmun- ka, a pártélet, az alapszerve­zetek vezetőségeinek, a párt­csoportoknak, a megbízatá­soknak az értékelésével. Kü­lönösen a KISZ-szervezettel való felszínes foglalkozás miatt marasztalták el a párt­vezetőséget a felszólalók. Bí­rálta a beszámolót a héza­gosság, felszínessége miatt. Rámutattak: az igen nehéz idei esztendőben a párttag­ság zöme helytállt, példát mutatott a legkritikusabb időszakokban is. Ezt ismerte el és köszönte meg a taggyű­lésre meghívott fiatal pár­ton kívüli tsz-elnök. Hang­súlyozta: „Jólesett a biza­lom, hogy több pártvezetősé­gi ülésre meghívtak. Minden olyan taggyűlésen is ott vol­tam, amelyen a gazdasági kérdések kerültek napirend­re. Ez évben is 4—5 alka­lommal adtam számot a munkámról, hasonlóképpen az ágazatok vezetői is.” A közös gazdaság 4300 hektáron gazdálkodik. Ha­gyományos a termékszerke­zete. Búzából 821 hektáron a tervezett 40 mázsával szem­ben 41,2 mázsát értek el, a rossz időjárás ellenére is! Ku­koricát 1300 hektárról, a ter­vezett 55 mázsa helyett vár­hatóan 67 mázsát értek el. Almaértékesítési gondokkal küzd ez a gazdaság is. Hála piackutatási készségüknek, ezen valamelyest enyhítettek. Budapestre, Miskolcra, sőt még Pécsre is szállítanak al­mát! Kívánnivaló van a tejtermelésben, a juhászai­ban, de az értékelés azt mu­tatja, zárszámadáskor pozi­tív lesz az állattenyésztés mérlege is. Minden külgaz­daság és belső gond ellené­re 10 milliós nyereséggel számolnak! Elmaradt dicséretek Kár, hogy a beszámoló fu­karkodott személyes elisme­réssel is. Pedig lett volna kiket dicsérni, s el is várta volna a taggyűlés. A kiváló traktoros Korpái János, a John Deeren sokszor 14 órá­kat dolgozott. Ferenczi Mi­hály a műhelyvezető éjszaka is felkelt, hogy megjavítsa a „lerobbant”, éjszakai szántó traktorokat Nagy Mihállyal, a kiváló szerelővel. Elisme­rő szót érdemelt volna Hut- kai Sándorné a gondos bor­júnevelő, Andrási András a kertészeti brigád vezetője, Bornemissza Gyula, aki házi tanfolyamon tanított meg sokakat a metszés mestersé­gére, lgnácz József, a kiváló gépkarbantartó, a köteles­ségtudó munkás, akit ki is tüntettek, vagy Nagy Gyulá- né, aki fáradhatatlanul buz- dította-szervezte a legnehe­zebb munkára is a nőket, és Hagymási Lajos, a nyugdíjas traktoros, aki felajánlotta segítségét. Közöttük nem­csak párttagok, de pártonkí- vüliek is szép számmal van­nak. Nagyobb követ­kezetességet! Bírálták a felszólalók a pártvezetőség esetenkénti következetlenségeit. Ez év­ben többször megtörtént, hogy néhány párttag fegyel­mezetlensége miatt elmarad­tak a taggyűlések. Bár né­hány esetben felléptek a mulasztókkal és a munka- erkölcsöt sértőkkel szemben, de még mindig nem követ­kezetesen, és hatásosan. Az elmúlt években csak­nem minden esztendőre ju­tott egy-egy olyan mellék­üzemág megszületése, amely gondokat oldott meg, növel­te bevételüket. Ezt várják a tavasszal induló nyugati ex­portra termelő új üzemektől is, amellyel végleg megold­ják 120 nő foglalkoztatásának gondját. Gondosabb előkészítéssel, világos, célratörő elemzéssel érhette volna el a tanácsko­zás a célját. Ezzel főleg a be­számoló maradt adós. Ez az érzés maradt az emberek­ben, melyet pótolni kell. Lesz is rá alkalom, s bizonyára megteszik az alapszerveze­tekben, a hamarosan sorra kerülő év végi értékelések alkalmával. Farkas Kálmán Á munkás védelmében K ellemetlenkedő alak... — mondják rá, — szőrszálhasogatás... — minősítik a munká­ját, vagyis nincs könnyű dolga a munkavédelmi felelősnek. A szabályza­tot pedig valami rossz értelemben vett virtusból áthágják, ahol tudják. Három éve van ér­vényben a mezőgazda­ságra vonatkozó szabály­zat, de még máig sem szerzett magának olyan respektust, mint kellene. Jellemző, hogy a megyé­ben a tsz-vezetők részé­re egyhetes továbbkép­zést tartottak, hétszáz embert egyenesen köte­leztek a részvételre. Kö­zülük nem vizsgázott hét elnök, tíz termelés- irányító, harmincegy fő­könyvelő, mi több, nyolc munkavédelmi vezető. Lehet, ennek „köszön­hető”, hogy a gazdaságok harminc százalékában az eltelt három év alatt nem készült el az üzemi munkavédelmi szabály­zat? Ahol elkészült, első pillantásra szembe tűnik, — tisztelet a kivételnek, — hogy jó adag rutin Is dolgozott a kidolgozók­kal együtt. Ha formai hibáktól el is tekintené­nek a felügyeleti szervek, azt már nem hagyhatják szó nélkül, ha szó szerint lemásolják valahol a TOT útmutató szövegét a mellékletekkel együtt. Kevés helyen alkal­mazták megfelelően az előírásokat a terepen végzett munkákra. Már­pedig mezőgazdaságról lévén szó, ez lett volna a legfontosabb. Az új rendelet értel­mében a technológiai fo­lyamatokhoz kell igazí­tani a munkavédelmi utasítást. Eképpen ke­rülhető, el legjobban, hogy a szabályzat aka­dálya legyen a munká­nak és hatékopyságából se veszítsen. Legelőször a kalászosok tertneszté- sére készült el ilyen komplex rendszer, de összességében alig húsz százalékban vannak kész a technológiai dokumen­tumok. Ami megvan, zömében leírás, nem tar­talmazza a szükséges adatokat. Nehezen halad a beru­házásoknál is az előírá­sok megtartása. Igaz, hogy sokszor már a terv megrendelése sem tar­talmazza a munkavéde­lem megszervezését. Az­tán hiányos az üzembe helyezés megfelelő elő­készítése, sokszor csak egy műszaki átadás-átvé­telre korlátozódik. így aztán a próba-, illetve kísérleti üzemeltetés nem ritkán veszélyes körülmények között tör­ténik. A munkavédelmi szer­vezet is korszerűsí- I tésre szorul. Éles határokkal kellene tisz­tázni a hatásköröket. Bo­nyolult szövevénynek tű­nik a munkavédelem rendszere, amit elősegít az is, hogy esetenként a bürokráciába fullad. Pedig alkalmazása mindannyiunk érdeke. Azzal, hogy kidolgozása is üzemi feladat lett, még nagyobb felelősség hárul vezetőkre, dolgozókra egyaránt. Legtöbbet az árt ügyének, ha kam­pányszerűen foglalkoz­nak vele, és szánom-bá- nom sóhajtoznak, ami­kor már bekövetkezett a baj. Mindennapos fel­adat ez, és nagyon fele­lősségteljes, lelkiismere­tes munkát követel. Esik Sándor A legigazibb £ gy év múltán jutottam újra szatmári szülőfalum­ba. Második utam apai nagynénémhez veze­tett. « Agyban tartotta a közel nyolcvan esztendő súlya. Fekszik, mint szárnyszegett madár. Csak a szeme, te­kintete élénk, azzal jelez, üljek le. — Agyba tett az idő, látod — szólal meg. — Nagy úr az idő. — Fáj a kezem, a lábam. Nagy nehezen tudok csak járni. Tipegve. A derekam is szétszakad, nem bír tar­tani. Volna pedig mindenünk, két nyugdíj, másfél ház­táji. — Hallom, Gyula bátyám is ... — Bizony. Másodszor tette sírhoz közel az a szív- minekmondják. — Infarktus. — Az. Csak... már túlvan szerencsére, a nagy bajon. Vissza tudják tán még hozni a kórházból. Piheg a beszédtől. Fejét igazítja a párnán. — G az én mindenem. Bár Gyula elhagyta a nyolcvanat, mindent megcsinál énértem. Mosdat, fé­sül, ha kell, öltözni segít. Elém teszi az ennivalót, ösz- sze is mosogat, sepreget, bekapcsolja a televíziót. Sze­rencsére közel az ABC. Az meg külön istenáldás, hogy pár lépésre tették a vezetékes vízkifolyót. — Róza itt lakik, biztosan ellátogat. — El, el persze. Gyermek van többféle. Róza a jobbak közé tartozik. De a férje, Lajos vónk is gyak­ran jön. Csak hát úgy van az, ők sem lehetnek itt min­dig. Csak Gyula, az én jó férjem, az a legigazibb gon­dozóm. Adja is a teremtő, jöjjön haza a kórházból mielőbb... Asztalos Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents