Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. november 23. Táplálkozzunk egészségesebben! Almás pite, bízacsírából Almás pitét, túrós linzert, sós stanglit vehetett a tálból a vendég. A jól ismert sütemények azonban nem a megszokott alapanyagok fel- használásával készültek. A propaganda ugyan népszerűsíti, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat viszont szorgalmazza, hogy ezek az egészséges táplálkozásban nélkülözhetetlen anyagok, mint a búzacsíra, az étkezési korpa, a kukoricadara, az árpagyöngy ne csak a polcokon díszelegjenek, hanem a modern konyha is éljen velük. Marosi Károly igazgatótól azt kérdeztük: mi a célja egy 3 milliárd forint termelési értéket előállító és forgalmazó vállalatnak ilyen elenyészően kis tételű áru szorgalmazásával ? ízletes alapanyag — Ha mindent a manapság szinte kötelező gazdaságosság szemüvegén át néznénk, értelemszerűen lemaradnánk a tudat formálásában. Gondolok itt arra, hogy évekkel ezelőtt kezdtük az árpagyöngy árusítását. Igaz, manapság sem sokat adunk el belőle, de már van egy réteg, amelyik rendszeresen visszajár és keresi a boltokban. S ha csak azt vesszük, hogy az idősebbeknek nem kell különösen bemutatni a sokféle kukoricaételt, hiszen ők még gyakran fogyasztották ezeket, bizonyára szívesen megmaradnak a régi ízeknél. Lehet, már nem vesződnének azzal, hogy maguk morzsolják, darálják a kukoricát, de ha a polcról leemelik, máris kéznél van az ízletes ételalapanyag. Kacsáskása darával r — A fiatalabbak és a kö*- zépkorúak tapasztalásból már nem, a felvilágosító füzetekből viszont már tudhatják, miért egészséges a szervezetnek a rosttartalmú alapanyag. Mennyire keresettek ezek a termékek a boltokban? — Egyelőre a propaganda ellenére sem sokan vásárolnak belőlük. Visszatérő vevők viszont esküsznek rá, hogy ugyanolyan ízű az ezek felhasználásával sütött, főzött étel, mint a szokásos. Még választékbővítésnek sem rossz, ha a kacsáskását nem rizzsel, hanem kukoricadarával készítik, de a túrós pitét, almás lepényt is lehet ebből sütni. A búzacsíra íze nagyon hasonlít a dióhoz, ezért sütemények töltelékét is készíthetik a háziasszonyok belőle. A búzakorpa rostanyagaira feltétlenül szüksége van a szervezetnek. Főzelékbe, joghurtba, tejfölbe keverve ideális táplálékkiegészítő. Sajnos, a havi forgalmuk elenyésző, alig húsz—harminc kilogramm a megye lakosságának szükséglete ezekből. — Az utóbbi időben rendezett egészségnevelési napon, ifjúsági napon és a kórház, a tanács más rendezvényein a sütőipari vállalat elkészítette az általunk forgalmazott alapanyagokból a finomabbnál finomabb ételeket. Akik ott megkóstolták, bizonyára továbbadják a hírt és maguk is megpróbálkoznak az elkészítésükkel. S így, ha lassan is, de mind több ember szerez tudomást róla. Kínálják az étteremben! f — Ha valamit hosszú távon akarnak népszerűsíteni, célszerű a legkisebbeknél kezdeni a meggyőzést. Történtek-e lépések az óvodások, iskolások táplálkozási szokásainak módosítása érdekében? — A gyermekélelmezés gazdáit többször felkerestük, de el tudnám képzelni, hogy a vendéglátó éttermeiben is kínálnák ezeket az ételeket. Ha a gyerek megkóstolja a napköziben, lehet, hogy otthon is kérni fogja. Jó példa erre, amikor évekkel ezelőtt azt óvodásoknak, iskolásoknak kínálták a rostos gyümölcslevet, esetenként leves helyett. Mára annyira megkedvelték, hogy valamire való napközi nem is állít össze heti menüt gyümölcslé nélkül. Hátha így lesz ez az egészségre annyira jó hatással levő, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmazó búzacsíránál, étkezési korpánál, árpagyöngynél, kukoricadaránál is — fejezte be Marosi Károly. T. K. MUSZLIN EXPORTKA. A fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet termékei jelentős részét tőkés piacra gyártja. A képen látható muszlinblúzok is oda Jutnak. Az üzemvezető utolsó ellenőrzése azt jelenti, hogy az 5 ezredik darab még az ünnepekre eljut a nyugatnémet vevőkhöz. A tárgyalóteremből Halálos Nyírbátor belterületén, a Piri- csei úton közlekedett március 13- án, közvetlenül dél után Varga Dezső 27 éves helybeli lakos gépkocsijával. A Nyírvasvári út közelében körültekintett és azt látta, hogy balról egy stráfkocsi közeledik téglával megrakva, jobbról pedig nem jön semmi. Úgy értékelte, hogy a lovaskocsi előtt még biztonságosan áthaladhat, és ezzel kikanyarodott az útra. A lófogat mögött közlekedett azonban — jórészt takarva, — Griger István segédmotor-kerékpáron. A kereszteződés közelébe érve mintegy 30—35 kilométeres óránkénti sebességgel haladva előzni kezdte a lovaskocsit. Ez szabályos, ha a kereszteződésben mindkét irányban elsőbbsége van a haladónak, Griger István előzése tehát nem eshet kifogás alá. Erősen megközelítette a kereszteződést Varga Dezső, amikor észlelte, hogy a motoros előzi a lovaskocsit. Hirtelen, azonnal blokkolóan fékezett, ezzel azonban nem tudta megállítani a túlságosan gyorsan, mintegy 40 kilométeres óránkénti sebességgel haladó gépkocsit, csupán a Nyírvasvári út túlsó oldalán, ahol végül is rézsútosan megállt. Az idősebb Griger István előzés közben föltehetően felfigyelt az éktelen fékcsikorgásra, és láthatta, hogy neki jobbról érkező gépkocsi vészfékezésbe kezd, majd áttérve a számára bal oldalra, ott meg is áll. Griger Istvánnak lett volna helye a gépkocsi mögött, a lovaskocsi elé jobbra visszatérve, egy másfél Csörög az óra a pénztárnál Megkezdődött az ünnepi vásár November 22-én a fehér- gyarmati ruházati áruházban megkezdődött az ünnepi vásár. Karácsonyig közel 2 millió forint értékű árut vonnak be a 30 százalékos engedményes vásárba. További meglepetéssel is szolgál az áruház. Akik ezer, illetve kétezer forintig vásárolnak ajándéksorsjegyet kapnak. A kiadott sorsjegyek tulajdonosai között december 29-én értékes használati tárgyakat sorsolnak ki, melyek már vasárnaptól megtekinthetők az áruház kirakatában. Az áruházban naponta hét alkalommal „csörög az óra”. Aki ilyenkor fizet a pénztárnál, az ajándékutalványt kap. Az árubeszerzés a vevők igényeihez igazodik, s a szaknagyker vállalatokkal meglévő jó kapcsolat alapján remény van az utánpótlás biztosítására. A képen a fehérgyarmati ruházati áruház kirakatában, a sorsjegyes játék nyereményei, (molnár) Műszaki állomás A Nyíregyházi Autóklub Hatzel téri műszaki állomása jól felszerelt műhellyel, négy szakemberrel áll a klubtagok rendelkezésére. Azok a klubtagok, akik itt javíttatják autóikat, 20 százalékos kedvezményben részesülnek. Képünkön: egy 1300-as Lada fékrendszerét javítják a szakemberek. (Elek Emil felvétele) Letelepedési segély pedagógusoknak A megyei tanács évente jelentős összeggel támogatja a pedagógusok letelepedését azokon a helyeken, település- részeken, melyeket erre kijelöltek. A szakminiszterek rendeléte alapján a tanács a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságával egyetértésben irányelvet készített. Eszerint letelepedési segélyben részesíthető valamennyi 3021—3045 kulcsszámú munkarambol méteres folyosón megakadályozni az ütközést, de az ilyenkor fellépő ösztönszerű vezetés következtében ő balra kormányzott, feltehetően úgy akarva elkerülni a jobbról feltűnő gépkocsit. A gépkocsi és a motor összeütközött, Griger Istvánt kórházba szállították, s ott március 30- án sérüléseibe belehalt. Nehéz volt a baleset rekonstruálása, a bíróság helyszíni szemlét is tartott, majd szakértő bevonásával próbálta felderíteni, milyen okok játszottak közre a súlyos következménnyel járó karambol bekövetkeztében. A Nyíregyházi Megyei Bíróság végül Varga Dezsőt halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt egy év fogházra büntette és két évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. <ts) kakörbe tartozó (pedagógus végzettséggel rendelkező) pedagógus, akit letelepedési segélyre kijelölt településre neveznek ki, vagy helyeznek át. Megkaphatja e támogatást az a képesítés nélküli pedagógus is, aki sikeres államvizsga után is letelepedési segélyre kijelölt településen dolgozik; továbbá az a pedagógus, aki korábban nem pedagógus munkakörben dolgozott és letelepedési segélyre kijelölt településre neveznek ki. Lényeges része az irányelvnek, hogy a letelepedési segély csak az arra jogosító feltételek bekövetkezésétől számított egy éven belül kérhető és fizethető ki. Nemigen fordulhat elő az, hogy valaki jogosult e támogatásra, és mégsem kapja meg, mert nem igényelte. Ugyanis a munkáltató a kinevezés vagy átsorolás alkalmával felhívja erre a lehetőségre a dolgozó figyelmét. Vitás esetekben — a segély odaítéléséről és visszafizetéséről — a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságával egyetértésben dönt. (s. á.) KÉPERNYŐ ELŐTT Kulin Ferenc szerdán. A békíthetetlen címmel látott történelmi játéka a már súlyos beteg nagy humanista költőnk, Janus Pannonius utolsó napjairól valahogy nem tudott igazi drámává felforrósodni. Pedig a témában több rejlett. Mint ismeretes, a költő egyes nemesi csoportok Mátyás elleni összeesküvésének élére állt. Csakhogy ő elvi okokból („félreismerte a király törökellenes politikáját”), amazok viszont „rosz- szul értelmezett hazafiság- ból”, vélt nemzetmentésből, kicsinyes egyéni érdekeik érvényesítéséért szegültek szembe Mátyással. Janus Pannonius már későn ismerte föl, hogy valójában milyen célok szolgálatába szegődött, s botcsinálta összeesküvőként meg- hasonlott önmagával. A játék erről az emberi tragédiáról szólt helyenként lí- raian szárnyaló szöveggel, jó hevületű színészi alakításokkal. Mint pl. a Kozák Andráséval (Janus Pannonius), a Trokán Péterével (Kanizsai András), a Sinko- vits Imréével (Franciscus páter). Ruszt József rendezése ezúttal mintha kissé tempótlan lett volna. A csütörtöki angol tévéfilmet, az „És melyikünk nem az .. .”-t voltaképpen az tette elviselhetővé, hogy mindössze 50 percig tartott. A biztos mesterségbeli tudással, rutinos eleganciával megcsinált-eljátszott, ún. társalgási vígjáték a házastársi hűség és főleg a bizalom ingatagságáról bizonyos angol urak és hölgyek körében — számúnkra reménytelenül érdektelennek, sőt avíttnak tűnhetett. Pedig a kitűnő magyar szinkron (Mensáros László, Trokán Péter, Bánki Zsuzsa, Görbe Nóra) érzésem szerint még javított is valamit a produkción, Pető Klára magyar szövegével és Re- horovszky Béla szinkronrendezésében. Szívesen néztem végig viszont A halál 50 órája c. amerikai film pénteki felújítását. A nácik utolsó, kétségbeesett erőfeszítése a második világháború, számukra dicstelen befejezésének közeledtével, még a végkifejlet ismeretében is torokszorító izgalmat okozott ilyen kiváló feldolgozásban. A latin-amerikai írók bemutatásának szentelt sorozat legújabb darabja, az Eltűnt idő tengere c. NSZK tévéfilm igencsak odafigyelést igényelt szombat este a második műsorban. A friss Nobel-díjas, kolumbiai származású nagy regényíró művei sem könnyű olvasmányok, a mély, sokszor szimbolikus tartalom, az időfel- bontásos írói technika, s nem utolsósorban a tőlünk földrajzilag távoli, már- már egzotikus környezet, szokás- és hiedelemvilág hitelesen részletező megidé- zése miatt is. Ügy vélem, ez áll a most látott tévéfilmre is, amelyről csak azt tudom írni, hogy hű maradt az író stílusához és világához, egyszerre volt a kis dél-amerikai falut elborító rózsaillat jelképiségében, hősei jellemábrázolásában mélyen kifejező, s környezetrajzában realista. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Százéves a magyar gumiipar, s a régi, kis — mindössze negyven munkást foglalkoztató gyár mai, nagy utódját, a Taurus Gumiipari Vállalatot (melynek hét gyárában összesen tizenegyezren dolgoznak) a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki az Elnöki Tanács — adták tudtunkra a hírközlő szervek, köztük a rádió, hozzáfűzve, hogy kiváló munkájukért többen kaptak kormány- és számosán miniszteri kitüntetést. A Munka Érdemrend bronz fokozatának egyik új tulajdonosával, egy munkással folytatott beszélgetést is sugárzott a rádió. Restellem, hogy nem emlékszem ennek a kitüntetett embernek a nevére, de a riporternőjére sem. Szolgáljon mentségemül, hogy háttérrádiózás közben kaptam el ezt a beszélgetést, s azért ültem le a készülék mellé, mert érdekeseket hallottam. Hogy miket? Például azt, hogy miként lesz valaki előbb „csak” gyári dolgozó, szakma nélküli munkás, amolyan ide-oda küldözgethető ember, s hogyan lesz belőle, mert nagyon akar, az abroncs- (köpeny?-) készítést igen jól értő, tudó igazi munkás, aki több mint két évtizede dolgozik a vállalatnak ugyanabban a gyárában. Nagyon kemény fizikai munkát végzett és végez, a keresete sem volt mindig olyan jó, mint mostanában, mégsem ment el máshová dolgozni. A sajátjának érezte és érzi a gyár gondjait, s a gyár megbecsülte ezt a hűséget. Nem ez az első kitüntetése, megkapta már a Kiváló Dolgozó kitüntetést és törzsgárdatag lett. Biztosan nem zajlott gondok, bajok nélkül ez a húsz évnél hosszabb idő. A gyár és a munkás mégis kitartott egymás mellett, mert tudták: egymásra vannak utalva. A Jelenidőben című állandó műsort igazán nem lehet az őszinteség hiányával vádolni, kertelés nélkül nevén nevezi a tényeket, a kényes kérdésektől sem tart. Szerkesztőinek, riportereinek abból a felfogásából, nézetéből eredően, hogy hazánkban ma nincs, nem lehet, nem szabad hogy legyen kényes kérdés, mert mindenről csakis őszintén szabad (szabadna!) és érdemes beszélni. A legutóbbi műsor Az őszinteségről szólt. A gazdasági életben szükséges őszinteségről. Illetve arról, hogy a vállalati, a gazdasági életben milyen mechanizmusok teszik nálunk lehetővé az elhallgatást, az őszintétlen- séget? Ugyanis, hangzott el e műsorban, igen sok esetben nincs vállalati őszinteség, sem termelési kérdésekben, sem a káderügyekben, a személyi problémák megoldásánál. Az előbbiekben még mindig az ötvenes évekbeli voluntarizmus hatása érződik, az utóbbiak esetében pedig a humánus megoldást hangoztató (valójában az igazi megoldást halogató) álhumanizmusé. A vállalati őszintétlenség- nek egyik példájaként említették a műsorban a vállalatok közti munkaverseny eredményeinek kimutatását, papíron való dokumentáló sának módját. Nevezetesen azt, hogy most, a csak egy évre tett versenyvállalások értékelésekor, illetve e vál lalások teljesítésének kimutatásakor a következő év terhére könnyen szépíthetnek. És szépítenek is! Reálisabb lenne tehát ötévenként értékelni a vállalati és a vállalatok közti munka- versenyt — hangzott el a műsorban. Érdemes lenne ezen elgondolkodni. Seregi István
