Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
VERSEK Kasztusz Kirejenko: Érlelődés Halkabban beszéljetek! A kert beért... Hangos szótól a fa sok körtét földre ejt, Mert a visszhang szörnyű ágyudörej, Rázza a fát, mikor a kert beért. Micsoda bölcs hajnal előtt az élet, A nyarat alapítja meg, az érettség korát, És zúgnak fényesen a dús lombkoronák, S a szerelmet adja nekünk az élet. Berdinazar Hudajnarazov: Lepénysütő asszony Izzik a kemence, száját láng takarja, kibomló füstcsík húz belőle az éghez. Az arcát a tűztől védi, eltakarja, úgy készül az asszony a lepénysütéshez. A tésztát pattogzó, vén parázsra rakja, ettől csilló kéreg fedi őket mind el. Gomolygó gőzben tűnik el az arca, míg a lepényeket permetezi vízzel. Rátapasztja őket a kemence aljára, hadd süljenek át, hadd piruljanak szépen, s kiegyenesedve, félreállva várja, amíg meg nem érik mind a kemencében. Világos az égbolt, de a hold már felkel, selyemfénnyel a csönd mindent besugároz, a háziasszony most csípőre tett kézzel lassan lehajol a kemence szájához. Akár az íj olyan görbe most a háta, megfeszül, mielőtt elveti a gondot, rakja a lepényt a kemence padkára, a tűztől hólyagos nyolc piros korongot. Kinyílt a kemence szája, mint a börtön, a nyolc lepény, akár égi nap, melenget... Érződik az egész alkonyodó földön melege a tésztát dagasztó kezeknek. (Oláh János fordítása) Lakatos István: Felejteni Még visszataszítasz egyszer a magányba, óh, lesz-e akkor velem valaki? Szád ívét félek elfelejteni, leomlanék, az lenne annak ára. S ha nem leszel már, óh te százszor drága, mily poklokba fog sorsom ejteni? Szép szemed félek elfelejteni, mert ellepne éveim árvasága. Ha feledném, jéghegyek némasága, nagy, mozdulatlan tavak hallgatása, lenne életem holtak szemei... Nem volna több nyomod porszemnyi, bárha lennél már csak virágok tarkasága: szerelmed félek elfelejteni. Szepesi Attila: Hát nem ezért van-e, hogy ilyenkor Dörej nem dördül, villám nem szántja az eget — A természet is eltűnődik, lassan dünnyöget, Az élet gondolkodik ilyenkor. Halkabban beszéljetek, a kert beért... Lármás szó nem illik most ide. Dúdoljátok inkább ti is azt az éneket, Amit egy szűzlány dalolgat, és a kert is megért. (Konczek József fordítása) Mark Szergejev: Egy esztendőnyit éljünk bár csupán Egy esztendőnyit éljünk bár csupán — reménytelen is gondoljunk előbbre — egy esztendőnyit éljünk bár csupán, de vakmerőn, gátakkal nem törődve. Vágy tépje szívünk, magasság után, őszinteség, igazság szárba szökjön. Egy esztendőnyit éljünk bár csupán, mint valóban utolsót itt a földön. Kis eskü sarjad s pici vétek is, édes füvecske támad s lágy esőcsepp, a burok meg gyakorta szétesik, belül az izzó boldogság erősebb. (Kőháti Zsolt fordítása) Kerim Gurbannepeszov: Sorok, idegenben Hogy otthoni tűzhelyünk megbecsüld — Más tűzhelyét, Hogy saját falunkat megbecsüld — Más faluját, Hogy anyanyelvűnket megbecsüld — Idegen igét, ; Hogy öntözőcsatornánk megbecsüld — Más öntözőrendszerét, Hogy otthoni szőnyegünk megbecsüld — Idegen szőnyeget Kell egyszer legalább Megérintened Nézned Hallanod Messze a hazától (Kalász Márton fordítása) Tirpák hagyományok AZ 1752-BEN NYÍREGYHÁZA város jelenlegi területére és környékére Károlyi Sándor által Szarvas környékéről telepített szlovák őslakosság leszármazottainak töredéke él két község területén, illetve a hozzájuk tartozó tanyabokrokban (Nyírteleken és Nagycserkeszen), s a közvetlenül Nyíregyházához tartozó tanyákon. A leszármazottak teljesen keveredtek a már eddig is e területeken élő s az 1946-ban a Felvidékről áttelepült magyar lakossággal. Jelenleg a két község, s a nyíregyházi tanyabokrok lakosságának mintegy 50 százaléka a szlovák nemzetiségi eredetű, de már nem tisztán szlovák nemzetiségű. Kevés az olyan család számaránya (10 százalék), melyben beszélik is a szlovák nyelvet. A szlovák származású lakosság (50 éven felüli rétege) az úgynevezett „tirpák” nyelvet érti, s kevés hányad beszéli. A fiatalabb populáció érti, de nem beszéli a „tirpák” — eredetileg trpák — nyelvet. A szlovák irodalmi nyelv gyakorlásának nincs természetes színtere, s akik az iskolai nyelvoktatás során tanulták is a nyelvet, azoknak nincs lehetőségeik a nyelvgyakorlásra, és a továbbtanulást illetően is kevés a nyelvgyakorlást jelentő lehetőség. Az öltözködésben, s a szokáskultúrában kevéssé tükröződik nemzetiségi jelleg. A korábbi évtizedekben még élő szokások (vecserkázás, esti beszélgetések, a családi „összejárás”) egyre jobban elmaradnak. Bizonyos, még meglévő szokások, szituációk nagy eseményekhez (esküvő, vallási ünnepek) kapcsolódva élnek. Az említett tények ellenére az életvitel, a gazdasági, kulturális életbe való bekapcsolódás és részvállalás a nem szlovák eredetű lakosságéval azonos. A szlovák eredetű „tirpák” lakosság élvezi azokat a kulturális, gazdasági, politikai vívmányokat, amelyeket a többi állampolgár. Bekapcsolódnak a közélet minden lényeges területébe. Ott találhatók az államigazgatásban (községi tanácsi testületekben), a választott és kinevezett vezetésben, a politikai és a tömegszervezeti vezetésben, s a különféle tárÁ szovjet könyv Virágvasárnap jött valahonnan ez a fekete férfi horgadt szamáron tán dadog és bizonyosan fél múltjába kapaszkodva szinte ahogy nekidől a reves falaknak a sihederek falkába verődtek vénasszonyok eltakarták az arcuk és szitkozódtak fennhangon a bölcsek mert minden jelet rég kisillabizáltak és minek újraolvasni a törvényt és éjszaka tüzek lobogtak az ablakok mélyén s az udvaron az útra dőlt csóvafény és vak árnyék a vádikon sakálok vonítottak és nyugtalan évek múltak virradatig Juvan Sesztalov: Legyőzhetnek Mikor ikra voltam, nem ettek meg. Mikor féreg voltam, nem léptek rám. Mókusként szökelltem, nem fogtak meg. Medveként cammogtam, nem öltek meg. Emberré váltómban legyőzhetnek? (Bede Anna fordítása) Minden évben — már hagyományosan — megrendezik Magyarországon a szovjet könyv ünnepét E könyvnépszerűsítő akciót rendezők érthető módon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójához kötik. Könyvkiadóink gazdag politikai és szépirodalmi választékkal készültek fel az évfordulóra, s szinte alig vain olyan hivatásos könyvkiadó, melynek terméséből ne választhatna az olvasó a szovjet könyv ünnepén. A forradalom és a szovjet avantgárd mindmáig legnagyobb költője Vlagyimir Majakovszkij. Költőnemzedékek nőttek fel vaséin. Ma talán — sokan úgy hiszik — nem aktuális már, de újraolvasva ismét felidézzük időtálló, ma is érvényes költeményeit, gondolatait. Gondoljunk csak az önagyoitülésezőkre vagy A kiskirályra — hogy csak ezeket említsük. A Móra Kiadó Kozmosz Szerkesztősége adta közre a nagysikerű Világirodalom gyöngyszemei sorozatban válogatott verseit Rózsa Endre szerkesztésében és válogatásában. Majakovszkijhoz híven a nagy szovjet forradalmár stílusában írt verses előszót a kötethez: „Maga / soha / nem lesz már védett őstulok, de / éremdús agg aga: / a koponyája vasbeton, de / szétveti /szüntelenül növekvő / agyának szürkeállaga. / Mit mondhatnék? / ön ma — nem nagy divat. / De nem tudják kitagadni; — hat!” Majakovszkij kései utódát, Jevgenyij Jevtusenkót sem kell bemutatnunk a magyar olvasóknak. 1971-ben megjelent első kötete óta sokat olvasott és szavalt költő nálunk. Becsülik és szeretik bátor szókimondásáért, őszinte hangjáért. írjon si- ratót barátja halálára vagy szerelmes verset, minden során átízzik az a tisztaság és egyértelműség, mely csak kevesek sajátja, a költő egyéniségéből eredő hatalmas erő. Legújabb kötete nem éppen a napokban jelent meg, de Majakovszkijról szólván óhatatlanul idekívánkozik az utóbbi két évtized legjobb verseit tartalmazó kötete a Ballada a nekifutásról. A kötet utolsó darabjaként egy esszét olvashatunk a kötetben, de nevezhetnénk akár humasadalmi, politikai szervek munkáját segítő aktívahálózatban. Nincs azonban egyik községben sem a tanácsi testület melletti nemzetiségi bizottság (mert sajátos a két község helyzete.) A még magukat szlovák nemzetiségűnek valló vagy szlovák származású lakosoknak adott lehetőség a nemzetiségi élet gyakorlására és fejlesztésére, hogy biztosított számukra a szlovák nyelv tanulása (általános iskolában), a nemzeti sajátosságú kultu- rálódás lehetősége. A SZLOVÁK NYELVOKTATÁS múltja több imnt 20 évre tehető. A fakultatív nyelvoktatásban az 1981/82. tanévben Nagycserkeszen 144, Nyírteleken 66 tanuló vett részt. A nyírteleki 1. sz. iskolában 4. és a 7. osztályos, a nyírteleki 2. sz. iskolában 2. osztálytól 6. osztályos tanulók számára szerveztek az elmúlt évben szakkörszerű nyelvoktatást, csatlakozó órakeretben. összesen négy nyelvcsoportban. A nyíregyházi tanyabokrok közül a Mandabo- korban folyik nyelvoktatás. Nagycserkeszen minden tanulócsoportban (8 nyelvcsoportban) rendes tanórai keretben folyik a nyelvoktatás. (Itt szlovák szakos nevelő tanít.) Nyírteleken orosz szakos nevelő vállalta a nyelv oktatását, olyan, aki önképzéssel sajátította el a szlovák nyelvet. Mindkét községben javult a nyelvoktatás színvonala az utóbbi években. A nagycserkeszi iskolában tanító nevelő tagja a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének is, s rendszeresen részt vesz a nemzetiségi kongresszusokon. Kedvező lehetőség a nemzetiségi kultúra megőrzésében és ápolásában az, hogy Nagycserkeszen a községi könyvtár, Nyírteleken az iskolai könyvtár állományában megfelelő kötetszámmal találhatók szlovák nyelvű könyvek (képes tájismertető, szemléletes olvasmányok, tudományos és szépirodalmi anyag), melyeket a miskolci központi könyvtár juttatott az említett könyvtári egységekhez (Nagycserkeszen 700, Nyírteleken 160 kötet szlovák nyelvű anyag.) A NEMZETISÉGI KUL- TÜRA ÁPOLÁSÁNAK, s a nemzetiségek iskolán kívüli művelődésének szervezeti keretei bővítésének céljával alakítottak Nagycserkeszen 1977-ben hat tagú tánccsoportot, mely csoport rendszeresen részt vesz a Duna menti ének- és táncfesztiválon, fellépett már Pozsonyban, Budapesten, Székesfehérváron, a vajai táncfesztiválon, nyírteleki napokon, stb. 1981-ben megalakítottak egy (jelenleg 35 tagból álló) énekkart, mely mint nagycserkeszi pávakör rendszeresen tart összejövetelt. Sikeres fellépéseikkel ismertté váltak a községekben. Nyíregyházán részt vettek egy megyei vetélkedőn, ahol éppen a szlovák eredetű népdalok feldolgozásáért kaptak külön elismerést. Nemzeti kapcsolataink ápolása célzatával és a kölcsönös barátság talaján teremtett kétoldalú gyümölcsöző kapcsolatot 1975-től a nagycserkeszi Kossuth Tsz a csehszlovákiai lévai járásban levő „Csehszlovák—Szovjet Barátság” nevet viselő alsószecsői termelőszövetkezettel. 1975 óta minden évben ellátogat 40—50 tsz-tag Nagycserkeszről az említett termelőszövetkezetbe. Onnan a viszontláto- gatás is rendszeres. A kialakult hagyományok tág teret biztosítanak a nemzetiségi kultúra őrzésére, és továbbfejlesztésére. Kiaknázatlan lehetőség, tartalék viszont még bőven akad. A NYÍREGYHÁZA KÖRNYÉKI SZLOVÁK származású lakosság, s a magyar eredetű lakosság életszínvonalbeli egyenlősége, a már teljesen összemosódott szokáskultúra, az egyenlőség a jogok gyakorlásában, s a lehetőségek kihasználásában (továbbtanulás, munkalehetőség, kul- turálódás, közéletiség gyakorlása), pozitív helyzettudatot alakított ki azokban az emberekben, akik magukat „tirpákénak tudják Nagycserkesz és Nyírtelek tanyavilágában. Becsületes, dolgos emberek, derekas helytállásuk a munkában kifejezi, hogy ők is az ország gazdáinak érzik magukat. Kovács István tanulmányi felügyelő nista kiáltványnak is: „A művész nem változhat rendőrré az élet pályaudvarán, sem cipőtisztító automatává, mely a nyílásába dobott aprópénzért akár a gyilkos cipőjéről is szolgálatkészen lepucolja a vért, nem változhat hangszóróvá, turistareklámmá, plakáttá sem. A művészet mint kiállítás a pályaudvaron az egyetlen lehetőség arra, hogy legalább egy pillanatra megállítsuk őrülten rohanó, túlontúl ideges világunkat, hogy az emberek a képieken újrateremtett önmagukba ütközzenek, megtorpanjanak, s eltöprengjenek: kik is vagyunk voltaképpen?” A pályatárs, a nálunk is jól ismert Andrej Voznye- szenszkij, ha áttételesen is, de lényegében ugyanerről vall, amikor a költészetről ír legújabb kötetében. Ez alkalommal a bátor költő esszékötetével ismerkedhetünk meg az Európa Kiadó jóvoltából a Modern Könyvtár sorozatban. A Párbeszéd a költészetről esszékötet, lírai vallomás nemcsak a poézisről, de életeszményekről s ember - szeretetről s jövőről is. A kis kötet talán legszebb darabja Paszternákról íródott. Voznyeszenszkij gyermekként , ismerte meg a nagy költőt, s élete meghatározó élményének tartja ma is; szellemi útravalónak a nemes lelkű, idősebb költőtestvér egyéniségét, emberségét. „Lehet, hogy bennem önmagát szerette— írja Voznyeszenszkij. Sok időt töltött Paszternák társaságában, olyan írók, költők, művészek közelségében, akik ma számunkra már az irodalomtörténetet jelentik. Voznyeszenszkij új kötete kitűnő — nemcsak azért, mert megismerhetjük belőle ars poétikáját, hanem azért is, mert személyes ismerősünkké válik. A Gondolat Kiadó egy tanulmánykötettel jelentkezett a szovjet könyv ünnepiére. Az orosz és szovjet irodalom jó ismerője és in- terpretátora, Bakcsi György, Gogolról írt kismonográfiát. Gogol sokakban csak kötelező olvasmány, a Holt lelkek szerzője. Gogol az egész világirodalom egyik legizgalmasabb írói egyénisége. Mi és ki is volt ez a „bolygó író”, ez a furcsa beteg ember, miként vitte vagy kapta a démon lámpását? A Holt lelkek titokzatos második kötete, melyet elégetett, mit tartalmazhatott, s mi vitte rá e titokzatos zsenit megbocsáthatatlan cselekedetére? Izgalmas kérdések, melyek nyitját érdekesen, közérthetően, ugyanakkor hatalmas ismeretanyag birtokában mutatja meg Bakcsi György. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. november 20.
