Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
Nyolcvan éve született Minden végletet ismert. Volt agyonnyaggatott sztár és agyonhallgatott színész. Volt korszak, amikor a neve egyet jelentett a nevetéssel — és volt korszak, amikor megpróbálták kijátszani már-már elfelejtett komikus színé- szecskék ellen. Volt idő, amikor szinte el sem tűnt a filmvászonról — és volt idő, amikor a filmgyárban megkérdezték: „Mi van a Latabár- ral? ... ” A közönség, amely természetesen nem dőlt be a sznob esztétizálásnak a humor „alacsonyabbrendűségé- ről” — fittyet hányt az éppen hivatalos véleménynek és ugyanúgy megtapsolta a hülye grófot vagy a kispolgári csökevényt kifigurázó színészt —, mint évekkel azelőtt. La- tabár Kálmán ugyanis a nagy nevettetők, vagy merjük bevallani a nagy, igazán nagy „bohócok” közé tartozott, aki képes volt mindennek meglelni a fonákját, mindenben észrevenni a mosolykeltés oly ritka alkalmát... Bizony nehéz dolga lehetett, hiszen éppen olyan korszakokban élte élete javát, amikor mindenen járt az ember esze, E gy írógép volt a kirakatban, egy táska, meg néhány golyóstoll. Az öregasszony megcsóválta a fejét. Drágák ezek az írógépek, gondolta, pedig most fordult elő először, hogy megnézte egy írógép árát. Hirtelen összerezzent, mert úgy érezte, figyelik. De nem figyelte senki. A férfi háttal állt meg a papírboltnak, körülnézett, aztán, mint aki csak ezért állt meg, odalépett a sarki újságosbódéhoz. ö az, gondolta a néni, és még hozzátette magában: erősnek látszik. Ellépett a kirakattól, de amikor a férfi az újsággal a kezében megfordult, ő megint összerezzent, s megtorpant. A férfi észrevette. Közelebb jött, a szemével kérdezett, a néni alig mert bólintani. — özvegy Gerzson Pálné? A néni nem válaszolt, nem tudott megszólalni, a torkában dobogott a szíve. De a férfi így is ráismerhetett valamiről, mert bemutatkozott : — Földi József vagyok. A néni felnézett rá, és igyekezett mosolyogni. Aztán őszintébb lett a mosolya, mert észrevette a félrevasalt ingnyakat. A férfi is mosolygott, a nyakkendőjével babrált. Szép nyakkendője volt, mintás. ;ubo: — Űj?— kérdezte a népit; — Igen — mondta a férfi, hozzá akarta tenni, hogy erre az alkalomra vette, de meggondolta magát, és így folytatta: — Egy kicsit fiatalos hozzám, nem? — Dehoevis — hazudott a csak a humoron nem ... Ha csakugyan létezne titok, akkor az talán éppen az a kivételes képessége, amellyel átsegítette pompás tehetsége nagy adományával a közönséget azon a kis, de áthághatatlannak tűnő mezsgyén, ami a látszatot és a valóságot elválasztja, s gyerekes belefeledkezéssel el is tudta hitetni, hogy a lehetetlent mi is megkísérthet j ük. Mint kétbalkezes afrikai vőlegény, kötöznivaló bolond, szépreményű gavallér, ügye- fogyott tanár, szerencsétlen mondabeli király, megcsalt férj, óvatos orvos, gyáva idomár — új és új arcok mögött láttatta régi önmagát, akin egyre több lett a ránc, s akit egyre inkább megjelölt a betegség. Mérnöki pontossággal megtervezett, százszor elpróbált rögtönzései frissesé- gükkel alapozták meg azt a legendát, hogy az egyik szerző úgy vitte be legújabb nagyoperettjét a Nagymező néni és elpirult. — Drága volt? A férfi legyintett. — Mi olcsó manapság? — De jó minőségű, ez látszik rajta. — Az áruházban vettem... Sétálunk? Csendben mentek egymás mellett. A néni kisebbeket lépett, a'férfi lassabban járt. A férfi nadrágján parányi parázségette lyuk volt. Aczél Gábor: utcai színházba, hogy bizonyos részeknél csak annyit írt: „Itt bejön a Latabár és jókat mond”. És Latyi, ahogy a furfangos cukrászinasról alkotott gyerekdarab óta egy ország becézte, csakugyan bejött és annál is jobbakat mondott. Emögött nemcsak egy nagy színészdinasztia vérré vált színpad-ismerete rejlett, rengeteg megélt tapasztalat, hanem egy a tehetség minden oldalát egyaránt edző folytonos munka is, amelyben a test és a szellem egyaránt megtette a magáét. Fergeteges tánc- és énektudásához még valami társult, amit az úgynevezett „köny- nyű műfajban” nem szokás észrevenni, a remek dikció, hogy a néző értse, amin nevet ... Libegős, mozgékony alakja már jó ideje nincs közöttünk, de a neve még ma is mosolyt csal az arcunkra. Nyolcvan éve született. Nemlafaa György — Az uram nem. Hazavitettem szegényt... Sóhajtottak. — Leülünk? — kérdezte a férfi, és a közeli eszpresszóterasz felé intett. — Hát nem jön fel? — Hová? — Hozzám. — A néni megint csak elpirult. — Hogy megnézze a lakást. Főznék egy jó teát. A férfi zavarban volt. — Leülhetnénk itt — nyögte. — Süt a nap. — Erkélyes a lakásom, hiszen tudja. Beletétettem a hirdetésbe is. — Igen — mondta a férfi, és viccelni próbált: — Alig fért bele az a hirdetés az újságba. — Hát... a néni most úgy érezte, mintha megdicsérték volna. Drága volt az a hirdetés, de megérte. Már a nyelvén volt, hogy mennyibe került, de mégsem mondta ki, megakadt. Biztos azt hinné, hogy dicsekszem, gondolta. — Tudja, azért válaszoltam magának, mert olyan rendesen írt. Olyan ... — kereste a szót — tisztán. — Az uram is pedáns ember volt. A férfi a torkát köszörülte: Randevú Latabár Kálmán a Hegyen-völgyön lakodalom cimű operettben Pedanogus-lovábbképzés Szabolcsban A PEDAGÖGUS-TOVÁBB- KÉPZÉS színvonalát és eredményességét szakemberek is gyakran összevetik az orvosokéval és a mérnökökével. A más területen dolgozó értelmiségiek továbbképzését általában jobbnak, szervezettebbnek ítélik. Egy-egy megye pedagógus-továbbképzési rendjében — a kérdéskör összetettsége és bonyolultsága ellenére is — a végzett munka eredményessége és eredménytelensége nyomon követhető. Érdemes áttekinteni a pedagógus-továbbképzés tízéves megyei történetét, a 72- es oktatáspolitikai határozat óta megtett utat. A pedagógus-továbbképzés mai rendjét 1969-ben rendelettel teremtették meg. Megszűnt az addigi elkülönült ideológiai továbbképzés, a pedagógusok ideológiai, politikai továbbképzésének fő színtere az esti egyetem lett. A szakmai továbbképzés alapvető formáit a nevelőtestületi értekezletek, a szakmaimódszertani munkaközösségi foglalkozások, a komplex gyakorlati szemináriumok és az egyetemekhez, főiskolákhoz kötött vezetői és tanári tanfolyamok jelentették. 1970-ben alakult meg megyénkben a Pedagógus Továbbképző Kabinet, a hetvenes évek elején alakult ki a megyei igényekhez igazodó pedagógus továbbképzési gyakorlat, majd az 1975-ös nyíregyházi pedagógus vitakörökön exponált továbbképzési elképzelés és annak vitája kiérlelte azt a megyei továbbképzési rendszert, melynek megvitatására az Országos Pedagógiai Intézet értekezletet hívott össze Nyíregyházára. Az azóta eltelt évek tapasztalatai kiegészítették, módosították az akkori elképzeléseket, de lényegét tekintve a rendszer ma is érvényben van. A megye pedagógusainak továbbképzése négy nagyobb egységbe sorolható; 1. A pedagógiai, szakmai-módszertani továbbképzés. 2. Ideológiai, politikai, vezetői továbbképzés. 3. Céltanfolyamok. 4. Egyéb formák. A legkoncep- ciózusabban a tíz év során az első épült ki. — Megmondaná a keresztnevét? — Ibolya. Tudom, nem illik hozzám, akihez takarítani járok, nem is tud hogyan szólítani... — Bejárok én is az üzembe... — Tudom, hiszen megírta ... — A néni nevetett. — Elfelejtette? — Maga — mondta a férfi — kedves asszony. — Néhány másodpercig hallgatott, aztán hozzátette: — Ibolya. — Ugyan — mondta halkan a néni —, ugyan már. — Felnézett a másikra, de most nem mert mosolyogni.. Álltak egymással szemben, aztán egyszerre fordították el a fejüket és elindulnak. — Messze lakik? — Nem. De nem errefelé kell menni. Az a ház ott, látja? A harmadikon lakom, de nem magasak az emeletek. Feljön? Ugye, feljön? Látja? Az az erkély az enyém! Ott középen. Most már tudom, hogy feljön, meg kell néznie a lakást! Két szobám van, tudja, egymásba nyílnak sajnos, és elég rosszul záródik az ajtó, megvetemedett, majd meg kell csináltatni, de nagyok a szobák, albérlőt is csak azért nem fogadtam, mert rossz dolog idegeneket kerülgetni ... Jaj, nem magára értettem! Ugye feljön, olyan finom teát tudok főzni, majd meglátja... Az öregasszony ragyogott. — Jó — mondta a férfi, de félrenézett. — Felmegyek ... AZ OKLEVÉLSZERZÉST KÖVETŐ első öt évben, és minden más időben, amikora pedagógus már továbbképzési formában nem vesz részt, a munkaközösségi foglalkozások a továbbképzés színterei. A munkaközösségi hálózat 1972 óta jól kiépült és megerősödött. Jelenleg Szabolcs- Szatmárban nyolcezer pedagógus 270 területi, s szinte megszámlálhatatlan iskolai munkaközösségben dolgozik. A munkaközösségek tevékenységének tartalmi megújítását szolgálta a „Kiváló munkaközösség” pályázat bevezetése. A mozgalom eredményességét bizonyítja az is, hogy a harmadik ciklusban már emelt szinten is meghirdették a pályázatot. Eddig mintegy 180 munkaközösség vett részt a mozgalomban. Akik már távolabb vannak az oklevélszerzéstől, legalább 6—12 éve dolgoznak, azoknak, a kétéves komplex gyakorlati szemináriumon való részvétel volt az indokolt. Ebben a továbbképzési formában egységesen valósult meg a nevelők ideológiai, politikai tájékoztatása, az általános pedagógiai és lélektani ismeretek színvonalas felelevenítése, a szaktudományok modern problémáiban való eligazodás, valamint a tantárgypedagógiai ismeretek korszerű bőVítése. Az eddig végzett kollégák száma meghaladja a 750-et. Múltja is van, kiteljesedőben is van az irányított önképzés mint továbbképzési forma. Elsősorban azoknak volt ajánlott, akik pályájuk 13—18. évében dolgoztak, s gyakorlati tapasztalataikat elméletileg is fel kívánták frissíteni. Előbb a szükséges tematikák és irodalomjegyzékek készültek el, majd újított változatban az irányított önképzés bevált forma lett. A posztgradualitás irányába mutat a pálya fele táján az egyetemekhez, főiskolákhoz kötött egyéves vezetői és tanári tanfolyam. Jó alkalmak a szaktudományi módszerek elsajátítására, az alapkérdések színvonalas felelevenítésére, a szakmai és pedagógiai kérdések komplex igényű problémamegoldására. Tanévenként 80—100 pedagógus vett részt ilyen tanfolyamon. A politikai, ideológiai ismeretszerzésre — korlátozott létszámban — a marxizmus— leninizmus esti egyetem biztosít színvonalas lehetőséget. A működő igazgatók feladataik ellátására 1975-től kétéves intenzív vezetőképző tanfolyamon is felkészülnek. A szakfelügyelők tantárgypedagógiai továbbképzésének gondozását az Országos Pedagógiai Intézet végzi és végezte. Az oktató-nevelő munka sokszor igényelte és igényli, hogy viszonylag rövid idő alatt konkrét pedagógiai cél elérésére készüljenek a nevelők. Az elmúlt tíz év során nemegyszer tömeges át-, kiképzésre került sor. A legutolsó ilyen volt például az új tantervek fogadására és tanítására való felkészítés, de ilyen volt a családi életre felkészítés iskolai bevezetése is. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják: népszerűek azok a kötetlen továbbképzési alkalmak, ahol egy-egy témában a pedagógusok kifejthetik nézeteiket, elképzeléseiket. Ilyen szerepe volt lényegében a tanévenként két alkalommal tartott nevelőtestületi vitáknak is. Egy-egy téma feldolgozása után az adott területen a nevelőmunka eredményessége jelentősen javult. SZÍNESÍTETTE A TOVÁBBKÉPZÉST az első alkalommal 1975-ben meghirdetett pedagógus vitakör is. Három témára — már az első évben — mintegy ötszáz kolléga jelentette be a részvételét. A rendezvények azóta is többször bizonyították a pedagógusok érdeklődését, vitakészségét, érzékeny reagáló képességét. Fontos szerepe volt, és egyre inkább lesz a tanévenkénti pedagógiai pályázatoknak és a pedagógiai kiadványozásnak. Segédkönyvek, feladatgyűjtemények, módszertani füzetek és levelek, tanmenetek és más segédletek a sikeresebb munkavégzés és az önképzés jobb feltételeit és lehetőségeit teremtik meg. Rendezvényeikkel, kiadványaikkal segítették a pedagógus-továbbképzést külső intézmények és társadalmi szervezetek is: TIT, Hazafias Népfront, Művelődési Központ, egyetemek, főiskolák stb. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat megjelenése óta a pedagógus-továbbképzés nagy utat tett meg, kialakultak a szervezeti keretek, s az iskola és a társadalom kölcsönös elvárásaiból adódó szükségletek alapján változott, fejlődött napjainkig. A tantervi korszerűsödéssel párhuzamosan azonban országosan sem korszerűsödött a továbbképzés. Az ötnapos munkahét és még inkább a jövő a jelenleginél gazdaságosabb, eredményesebb továbbképzést kíván. Megalkotásán tanügy- igazgatási szakemberek dolgoznak. A HÉTKÖZNAPOK GYAKORLATA az iskolai munka- közösségi foglalkozások, az irányított önképző tanfolyamok, a képző intézményekhez csatolt továbbképző tanfolyamok, valamint a közvetett ráhatások különböző formáinak mennyiségi és minőségi erősítésére inspirál. Tóth László Hin ez Gyula rajza KM hétvégi melléklet 1982. november 20. 0 — A levelében... — kezdte a néni, de elhallgatott. A férfi kapott a szón. — A levelemben? — Azt írta, hogy nem dohányzik. — Nem is... Ja, ez? Leszoktam. No, nem mintha valami bajom lenne az egészségemmel, de megvagyok nélküle is. Minek költsék rá, nem igaz? — Az uram dohányzott... — Mikor, hogyismond- jam... mióta ... / — öt éve ment el... Pedig olyan egészségesnek látszott. — A feleségemet tavaly temették. — Azt nem tette hozzá: az elvált feleségemet. — Itt nyugszik? — Itt.
