Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
1Ö82. november 20. Kelet-Magyarország 3 II valóság ismeretében Irta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője K itüntetett helye van a kultúrát hordozó eszközök között a könyvnek. Gorkij azt vallotta, hogy mindazt, amit elért, a könyveknek köszönheti. Azt hiszem, sokan magukénak mondhatják ezt a vallomást ma is, annak ellenére, hogy azóta széles körben elterjedtek a nagyhatású telekommunikációs eszközök. Az élő szó mellett viszont napjainkban is a könyv szól a legközvetlenebbül az emberhez. Megvan az a „képessége”, hogy valóban bensőséges, maradandó hatású kapcsolatot teremtsen a gondolkodó, cselekvő emberrel. A könyveknek azonban — kiváltképpen a politikai műveknek — nemcsak általános humánus értékük, hanem időhöz és helyhez kötött konkrét szerepük és hasznuk is van. Különösen jól érzékelhető ez gyorsan változó és feszültségektől terhes világunkban A bonyolultabb, nehezebb körülmények hallatlanul megnövelték a társadalom tájékozódási igényét. Az emberek minden eddiginél jobban várják a hiteles szót, a világos orientációt. Persze nem volna helyes, ha ezt pusztán tájékoztatási kérdésnek tekintenénk. Aligha bizonyulna elegendőnek, ha csak a napi információ bővítésére törekednénk. Mind többen szeretnénk ugyanis önállóan eligazodni az események történelmi-társadalmi hátterének, elméleti-tudományos összefüggéseinek mélyebb megismerése és megértése alapján. Az ehhez szükséges ismereteket pedig elsősorban a könyv — nem kis részben pedig éppen a politikai könyv — nyújthatja. A politikai mű aktuális szerepéről, az érdeklődés mai irányáról szólva látnunk kell azt is, hogy az emberek tájékozódási, eliga- zodási igénye növekvő színvonalú politikai kultúra bázisún erősödött fel. A mostani nehezebb helyzetben tűnik ki igazán, mennyire beértek az' elmúl' negyedszázad helyes politikájának, a szocialista demokrácia gyakorlatának eredményei. Mert javarészt ennek a politikának és gyakorlatnak köszönhető, hogy a magyar társadalom nagy többsége — a feszítő körülményeket érzékelve is — felnőtt módon, nyíltan és reális szemlélettel képes vitázni, véleményt mondani a politika nagy kérdéseiről. A cselekvés szándékával keresi, igényli a választ személyes problémáira, egyszersmind az országos „sorskérdésekre”. Nem túlzás azt állítani, hogy a mai keményebb feltételek szorításában tapasztalt és igényes közvélemény előtt kell naponta vizsgázniok mindazoknak, akik felelős posztokon dolgoznak ebben az országban. Növekvő felelősséggel járó pozícióból ugyanúgy vizsgázik napról napra a politikai könyv szerzője, szerkesztője is. A társadalmi szükséglet, az olvasói igény a szerzőtől, a kiadótól egyaránt megköveteli a magas fokú politikai érzékenységet, a tisztánlátást, az elméleti igényességet és bátorságot, az elkötelezett, pártos állásfoglalást, az ösztönző útmutatást, a valóság tisztességes feltárásából, marxista— leninista elemzéséből kinövő meggyőző erőt, s nem utolsósorban a szabatos, érzékletes, szép magyar stílust, a szemléletességet és az ízléses kivitelt. Jó, hogy mind nagyobb számban forognak közkézen tartalmas, igényes politikai művek. Hasznos eszközei, segítői a politikai, ideológiai tevékenységnek. Rendkívül jelentős a politikai könyv szerepe a párt politikájának ismertetésében, megértetésében, a tömegek bizalmának, támogatásának megnyerésében. S ettől elválaszthatatlan, alapvető funkciója a párt eszmei-politikai egységének szolgálata, a részvétel a párttagság felkészítésében, képzésében és továbbképzésében. E két funkció szoros egymásmellettisége, kölcsönös összefonódása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy leomoljanak a korábbi válaszfalak „elit” és „populáris”, „benfentes” és „kívülálló” politikai kultúra között. Hogy a társadalom valamennyi rétegéhez eljussunk a politikai irodalommal és az érdeklődés, a felkészültség szerint differenciált, de eszmei-tartalmi szempontból alapvetően egységes, marxista—leninista politikai szemlélet váljék uralkodóvá és erősödjön tovább. A könyvben és a könyv által folytatott ideológiai-politikai tevékenység különösen jelentős és aktuális feladata a társadalom szocializmusképének formálása. Ismeretes, hogy ez a kérdés két ok miatt vált nagyon időszerűvé. Részben mert nincs teljes szinkron a szocialista építőmunka mai szükségletei és feladatai, valamint a korábban kialakult és a társadalom egyes rétegeiben statikussá vált szocializmuskép között. A szocializmus lényege nem változott, de változtak a konkrét problémái és lehetőségei. A korábbiaknál bonyolultabb körülmények között, gyakran új megoldások keresésével lehet csak kiaknázni a szocializmus előnyeit. Ezért a közvéleményben élő szocializmusképet jobban hozzá kell igazítani a szocializmus mai valóságához. Ez is feltétele, hogy a társadalom reálisan fogalmazza meg igényeit, pontosabban, világosabban érzékelje saját tennivalóit, a nehezebbé vált utat járva se veszítse szem elől a szocializmus perspektíváit. Mindez azért is igen lényeges, mert a szocializmus ellenségei támadást indítottak társadalmi rendszerünk ellen. Minden nehézséget és ellentmondást, amelyet nem ismerünk fel és amelynek nem kezdünk hozzá a feloldásához, minden tétovázást és bizonytalanságot azonnal felhasználnak a szocializmus lejáratására. A másik ok tehát, amiért a szocializmussal ideológiai szinten foglalkoznunk kell: az ideológiai osztályharc kiéleződése. És ezen a területen is hallatlanul nagy, sokszor még alig kiaknázott tartalékaink vannak. Mindenekelőtt abban, hogy a társadalom az eddigieknél jobban megismerje és megértse a szocializmus történelmi valóságát, azt az óriási változást és átalakulást, amelyet a szocializmus hozott Európa keleti felében, és természetesen nemcsak itt, hanem az egész világban. Nagyon időszerű és a mi munkánk szempontjából is változatlanul fontos az a lenini gondolat, hogy a bolsevikok nem azért győztek, mert ügyesen agitáltak, hanem azért, mert az igazat mondták. S igazat mondani csak a valóság ismeretében, az elkötelezett cselekvés szándékával, marxista alapon lehet. Ügy gondolom, hogy a Magyarországon megjelenő politikai könyvekre jellemző ez a megállapítás. Ez a titka, hogy az elmúlt évek politikai könyvtermése egyre eredményesebben és hatásosabban szolgálja céljainkat. Ugyanez mondható el az e hetekben nagy sikerrel megrendezett politikai könyvnapok új kiadványairól is. E művek szervesen illeszkednek politikai könyvkiadásunk karakterébe. A klasszikusok iránti érdeklődés kielégítését, gondolataiknak a politikai, ideológiai munkában való-hasznosítását jelentősen elősegíti, hogy a Kossuth Kiadó — a gyűjteményes kiadás mellett — folyamatosan napirenden tartja a tematikus összeállítások megjelentetését is. Az idei politikai könyvnapokra ezért is gyűjtötték egybe Marxnak, En- gelsnek és Leninnek a kultúráról szóló írásait. Emellett hasznos az a másik sorozat is, amely elsősorban a marxizmus—leninizmus- sal most ismerkedő fiatal generációk elméleti tájékozódásához járulhat hozzá. Források címmel a klasszikusok és ismert munkásmozgalmi vezetők alapkérdéseket kifejtő, a marxizmus eredményeit szintetizáló írásait tartalmazza. Politikai könyvkiadásunkban változatlanul a legkiterjedtebb profilt jelenti a nemzetközi és a hazai politikai kérdések átfogó, egy-egy fontos témát középpontba állító elemzése. Az olvasó így rendszeresen tájékozódhat valamennyi napirenden lévő politikai kérdésről, megismerkedhet napjaink kiemelkedő politikai személyiségeinek munkásságával és nézeteivel. A most megjelent politikai kötetek közül Leonyid Brezsnyevnek Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája című gyűjteményes kötete folytatása annak a hagyománynak is, hogy a politikai könyvkiadó rendszeresen közkinccsé teszi az SZKP és a Szovjetunió, valamint a többi testvérpárt tapasztalatait. Az idei politikai könyvnapok jelentős értékei közé tartozik Kádár János beszédeinek, cikkeinek legújabb gyűjteménye, amely egész népünket foglalkoztató kérdésekről szól; Aczél György korábban Párizsban kiadott „Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról” című műve, amely a szocializmus építésének magyarországi tapasztalatait, az MSZMP politikájával kapcsolatos témák széles körét öleli fel; Havasi Ferenc Üj fejlődési pályán című munkája, amely a párt gazdaságpolitikájának alaposabb megértését, a magyar népgazdaság helyzetével és feladataival összhangban álló közgazdasági szemlélet formálását segíti. T ovábbra is kiemelt feladatnak tekintjük, hogy párttagságunk, a dolgozók széles köre, behatóbban, alaposabban ismerje meg történelmünket, hogy értékeinket jobban megbecsüljük és fejlődjék a társadalmi önismeret, összhangban áll ezzel a céllal a politikai könyvkiadás gazdag történelmi tematikája, amely most jó néhány újabb témával bővült. Az idei könyvtermésben újra megtalálhatók olyan kiadványok is, melyekkel az olvasók szélesebb rétegeihez juthatunk el, népszerűsítve a történelem tényeit, tanulságait, a tudomány eredményeit. (Világtörténelmi enciklopédia; A magyar irodalom történetének népszerű feldolgozása.) Ezekben a műveltséget, a történelmi-társadalmi gondolkodásmódot nagyobb olvasói körben gazdagító lehetőségek rejlenek. Kívánatos, hogy a politikai könyv adta eszmei-politikai munícióval minél több párt- szervezetünkben jól sáfárkodjanak. A politikai könyv ügye ne záruljon le a jelenlegi könyvnapokkal, az ünnepléssel, hanemfTe- gyen ennek folytatása a következő hetek, hónapok hétköznapi ideológiai gyakorlatában. Párttitkárok, pártvezetőségi tagok, aktivisták olvassák és ajánlják, párttagságunk, politizáló partnereink rendszeresen forgassák, hasznosítsák a korábban és a most megjelent politikai munkákat. A költő azt vallja: „Nem tudom elképzelni az életet könyv nélkül.” Jó lenne, ha ez a felfogás és magatartás az ország, a világ megismerésének, megértésének szükségletéből, a nagyobb tudás, az eredményesebb cselekvés belső igényéből minél jobban elterjedne és általánossá válna. Tegyünk ezért minél többet! « RIASZTÓ SZÁMOKAT MUTAT A MEGYEBEN DOLGOZÓ NAGY Építőipari vállalatok gazdálkodása az utóbbi hónapokban. NEMHOGY CSÖKKENŐ NYERESÉGRŐL, HANEM JELENTŐS VESZTESÉGRŐL BESZELNEK. KÉTSÉGES, HOGY AZ IGEN rossz kilenc hőnap után az Evet nyereséggel zárják. RÁADÁSUL szinte megállíthatatlan a létszám csökkenése, MINT A SÜLLYEDŐ HAJÓRÓL, MENEKÜLNEK AZ EMBEREK A JOBBAN FIZETŐ HELYEK FELE. MINDEZ AZT EREDMÉNYEZI, HOGY KÉSNÉK AZ ÁTADÁSOK, FONTOS ÉPÍTKEZÉSEKET MONDANAK LE, MIKÖZBEN KIHASZNÁLATLANUL ÁLLNAK NAGY ERTE- KÜ GÉPEK, EMELKEDIK A BELSŐ SZERVEZETLENSÉG. Építők-mélyponton .Egy az elkésett lakásépítések közül. A nyíregyházi Kiskörút 116 lakásos építkezésén az első határidő 1981 vége volt. A ház átadását csak jövőre fejezik be ... Mintha egy fejlődési mítosz varázsa tört volna meg az V. ötéves terv befejezésével. Addig a szabolcsi építőipar folyamatos fejlődésről, az országos átlagtól jobb gazdálkodásról adhatott számot. Tavaly viszont a 3,1 milliárdos termelés — változatlan áron számítva — 12 százalékkal alatta maradt az égy évvel korábbinak. Idén, az év első felében mindössze 43,7 százalékos tervteljesítést értek el, ami kisebb a tavalyi termeléstől. Nem lehef mentsvár A külső körülmények változására, a kevesebb beruházásra hivatkozni a legköny- nyebb a most kialakult helyzetben. Azonban bármennyire igaz az előbbi, nem lehet mentsvára a gyengébb gazdálkodásnak, s a kiutat nem a siránkozás jelenti, hanem a sorok rendezése, a belső fegyelem megszilárdítása, a jobb alkalmazkodás — ahogy azt a megyei pártbizottság által szervezett értekezlet előadói is .megállapították a múlt héten. Eltérő az egyes építőipari szervezetek helyzetének alakulása, s nincs pontos válasz arra, milyen okok vezettek egyik helyen a szakadék szélére, miközben a másik oldalon a tavaly még veszteséggel záró szövetkezet az idén már jó eredményeket könyvelhet el. Mindenesetre a jobb eredményeket most a szövetkezeti építőipar produkálja, a házilagos építőipari szervezetek tudták növelni jobban a termelésüket. Csakhogy a megyében a nagyobbik hányadot az állami ipar jelenti, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat a Sza- bolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat és a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat tulajdonképpen meghatározó mind a magas-, mind a mélyépítésben. Elszalasztott lehetőségek Furcsa dolog, de úgy tűnik, hogy a kisebb építőipari szervezetek azok, amelyek időben felismerték a külső változások hatását, s jobban tudtak alkalmazkodni azokhoz. Említhetjük, hogy a nagyok csak a nagy munkákat várták akkor is, amikor abból kevesebb volt, hogy az új technológiákkal nem tudtak kellő kínálatot, megfelelő árakat adni a lakásépítésben, nem törődtek azzal, hogy nagyobb arányt vállaljanak a felújításoknál, nem hitték el, hogy a nagy értékű gépek kihasználására gondolni kell jó előre. Illetve — ha jobban elemezzük a vállalati viselkedést — könnyű rájönni ennek az okaira. A nagyobb vállalatok hozzászoktak ahhoz, hogy korábban szinte kényük-kedvük szerint válogassanak a munkák között, meghatározzák a nekik tetsző technológiát, diktáljanak a megrendelőnek. Mihelyst bekövetkezett a pénzszűke, kevesebb lett a megrendelés, nem lehetett volna tovább „magas lóról” tárgyalni. Csakhogy ehhez a belső szervezetben is változtatás kellett volna, de még inkább a fejekben, hogy a vállalkozási osztályok valóban vállalkozzanak, harcoljanak az ügyfélért. Helyette megesett, hogy az elszalasztott üzletek nyomán inkább a tervet módosították, alacsonyabb termelést valósítottak meg az eredetinél. A piac minősít Mondhatni, hogy üde színfoltot jelentett ebben az együttesben a közúti építők magtartása, ahol felvették a konkurrenciapárbajra kihívó kesztyűt, bátran vállalkoztak az újra, hogy kitöltsék a kapacitásukat. Náluk az eredmények önmagukért beszélnek. A másik — a nagyok között kisebb — cég, az ÉPSZER, a felújítási munkákban való részvétellel „fogta meg az isten lábát”, végül is ez teszi rentábilissá a vállalat gazdálkodását. Más a megítélés a SZÁÉV- nél, ahol bizonyos fokig joggal hivatkozhatnak a maximált áras munkák magas arányára. Azonban a megyei vállalatok közül csak néhány veszteséges az országban, tehát önmagában ez a magyarázat sem áll meg. A KE- MÉV-nél viszont szinte értetlenül áll a külső szemlélő, hiszen a mélyépítő szakvállalatok az idén az országos átlagtól kiugróan magasabb nyereséget mondhatnak magukénak — az egy, gyengélkedő nyíregyházi céget kivéve. Kellemetlen kimondani, de elsősorban a piac minősíti a vállalatok munkáját, a „felmutatott,, veszteség-milliók azt sugallják, hogy valahol nincs rendben a vállalat szénája. Említhetjük megyén belül az együttműködési készség lanyhulását is, ami a gyengébb eredményekhez vezetett. Bár az állami vállalatok között — Hajdú-Biharral közösen — együttműködési megállapodás is van, azonban sokszor tekintélyféltés, máskor a rosszul értelmezett és néha csak vélt konkurrencia miatt ennek csak részeredményei vannak, korántsem szűntek meg a párhuzamos segédüzemi fejlesztések, a külön- külön kevésbé gazdaságos megoldások. Elemzés, vagy „tűzoltás11? Hiba lenne azt állítani, hogy az építőipari szervezetek egyáltalán nem vették észre a rosszabbodó, helyzetet. Megpróbáltak a maguk módján reagálni rá, legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy a kihívásra adott válasz időben történt-e, kellő elemzés után próbálták meg a változtatást, vagy csak „tűzoltó” munkát folytattak, egyik évről a másikra leplezték el a hibákat, míg azok annyira felgyűltek, hogy tetemes veszteségben jelentkeztek. Csak címszavakban elég sorolni a megtett intézkedéseket: a KÉV-nél dicséretre méltó a gyors alkalmazkodás, a profil tágítása, hogy jövőre már Budapesten is vállalnak munkát. Az ÉPSZER továbbra is részt vesz a közintézmények felújításában, ami biztos terhelést ad. A KE- MÉV-nél leányvállalatot szerveztek a gépek jobb kihasználása érdekében, új technológiák elterjesztésével kísérleteznek. A SZÁÉV olyan elemzést, s utána intézkedési tervet készített, amely a külső hatások 20—25 millió forintos veszteségét ellensúlyozni tudja, a külföldi építkezések pedig nemcsak a kapacitást kötik le, de megfelelő nyereséget is hozhatnak. Az építőipari aktíva figyelmeztetett a meglévő gondokra, rámutatott a megoldás módjaira. Egyáltalán nem csupán a gazdasági vezetők azok, akiken minden múlik. Mellettük ott kell, hogy álljanak a pártszervezetek a maguk irányító, ellenőrző szerepével, s nem hagyható figyelmen kívül a szakszervezet termelést segítő tevékenysége, összefogásra van szükség munkás és vezető között, mert nincs más, aki mentőkötelet dobjon a fulladozó vállalatnak. Ráadásul az építési igények a következő években is meglesznek — legfeljebb nem abban az ösz- szetételben, ahogy a vállalatok szeretnék. De most az egyszer már — és még ilyen sokáig — nekik szükséges alkalmazkodniuk, amit egyszerre kíván meg a megye további fejlődése és a kiegyensúlyozott gazdálkodás követelménye. Lányi Botond
