Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. október 12. Kérdések és válaszok a városról Taxióra, menetrend, orvosi ügyelet Számos közérdekű kérdés hangzott el a szeptemberi pártfórumokon, Nyíregyhá­zán. Ezekből, s az illetékesek válaszaiból készítettük aláb­bi összeállításunkat. A magántaxikban nincs taxi­óra, igy az utas nem tudja meg­felelően ellenőrizni a viteldíj összegét — tették szóvá a SZAÉV PB-rendez vé n y é n. — A magántaxikba a ren­delet szerint taxiórát nem kötelező felszerelni. A taxi műszerfalára viszont a vitel­díjtáblázatot felragasztják, így bizonyos ellenőrzésre a kilométeróra alapján lehető­ség van. Egyébként a vitel­díjat megállapodás alapján határozzák meg. A lakosságot bosszantja, hogy a város központjában az elhúzó­dó építkezések miatt forgalmi akadályok keletkeznek — hang­zott el a KPM közúti igazgató­ságon. — Ezek a beruházások (Szabolcs-szálló, 2. sz. ált. iskola, színészház) külön-kü- lön nem térnek el a tervezett megvalósítás idejétől, ezért nem helytálló az a megálla­pítás, mely szerint elhúzódó beruházásokról van szó. Az igaz, hogy eredetileg is hosz- szabb átfutási idővel szá­moltak, mivel a pénzügyi feltételek csak több évre el­osztva voltak meg. Az em­lített létesítmények várható­an 1983-ban mind befeje­ződnek, s az egyéb beruhá­zásokkal összhangban 1984- től zavartalanabbak lesznek a belváros közlekedésének feltételei. Az Északi körúton a két utat elválasztó zöld sávban a terebé­lyes fenyők gátolják a kilátást a járművezetőknek, gyalogosoknak egyaránt — tették szóvá a ke­reskedelmi pb rendezvényén. — Az említett helyen a fenyőket legallyaztatták, azonban a szabálytalanul ki­alakult gyalogátkelőhelyek­nél nem indokolt a fenyőál­lomány csonkolása, mert azt éppen a közlekedésbiztonság érdekében ültették (hogy a kivilágított járművek fény­szórói ne vakíthassák el a szembejövőket). A sóstói ifjúsági park megnö­velte a gyalogosforgalmat Sóstó és a város között, ezért gyalo­gosát kiépítése indokolt lenne — javasolták a SZAEV-nél. — A Sóstói út jelenleg a KPM kezelésében van. Már több ízben szóba került, hogy az üdülőterület megközelíté­se és a forgalom jellege, va­lamint az út környezete in­dokolná a változásokat, eset­leg sétálóút kialakítását. Er­re azonban jelenleg reális Francia tudományos filmnapok Francia műszaki és tudó-, mányos rövidfilm napók kez­dődtek hétfőn, a budapesti francia műszaki és tudomá­nyos tájékoztatási központ­ban. A filmnapokon többek között olyan aktuális témák­kal foglalkoznak, mint a környezetszennyezés elleni küzdelem, az energiagazdál­kodás a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődése. Az október 15-ig tartó filmna­pokon a budapesti francia műszaki és tudományos tá­jékoztatási központban, illet­ve az országos műszaki in­formációs központ és könyv­tárban naponta 10, 15, 16 és 17 órai kezdettel tudomá­nyos és műszaki rövidfilme­ket vetítenek. A belépés díj­talan. lehetőség (elsősorban anya­giak hiánya miatt) nincs. A legutóbbi forgalomelterelési terv készítése során felvető­dött a tehergépjármű-forga­lom kiiktatása. Amennyiben ez sikerül, úgy további intéz­kedések is várhatók a javas­lat megvalósítására. A 12-es autóbuszmegállói a konzervgyár—Szabolcs utca vo­nalán távol vannak egymástól. Helyezzék a két megállót egy­máshoz közelebb — javasolták a húsipari vállalatnál. — A konzervgyár nagy utaslétszáma indokolja, hogy az egyik megálló a konzerv­gyár bejáratánál legyen. Az Üj utcai megálló áthelyezése a Bethlen Gábor utcán lakók és dolgozók utazási érdekeit nagymértékben sértené, ezért a megállóhelyek meg­változtatása, áthelyezése a Volán vállalat szerint nem indokolt. Az autóbuszmegállókban na­gyon sok helyen hiányoznak a buszmenetrendek. Miért? — kér­dezték a bíróság pártfórumán. — Menetrendváltozás ide­jén a Volán KISZ-esei min­den megállóhelyen felra­gasztják az autóbusz-menet­rendek matricáit. Felelőtlen egyének ezek egy részét le­tépik. Pótlásúkra szeptem­berben sor került. Az esti órákban a 12-es busz vonalán szóló autóbusz közleke­dik. A 22 órás műszakváltáskor ez a kpcsi már az almatárolónál megtelik, a konzervgyárnál és még távolabbi megállókban ese­tenként már nem is lehet fel­szállni — tették szóvá a kon- zérvgyárban. — Az észrevételre a Volán vállalat intézkedett. Szep­tember 13-tól a Guszev alul­járótól 22.12-kor induló 12-es járaton csuklós busz közleke­dik. A Szamuely-Iakótelepen orvosi rendelőre lenne szükség. Mikor­ra várható? — kérdezték a ME- ZÖGÉP-nél. — Az új lakótelep orvosi rendelőjének műszaki átadá­sa 1983. év végére várható, a rendelés azt követően megkezdődik. Az ötnapos munkahét beveze­tésével az egészségügyben szom­baton csak ügyelet van. Szeret­nék, ha vizsgálat is lenne, így többen munkaidőn kívül mehet­nének orvoshoz — hangzott el a kereskedelmi pártbizottság fó­rumán. — Az ötnapos munkahét bevezetésével foglalkozó ren­delet értelmében az egész­ségügyi alapellátásban szom­baton és vasárnap csak ügyeleti ellátás szervezhető. A körzeti orvosi ellátás és a szakrendelők egyaránt reg­gel nyolctól este hatig fo­gadják a betegeket, így van lehetőség munkaidőn kívüli orvosi ellátásra is. Mikor kap a Ságvári-telep gyógyszertárat? — kérdezték a konzervgyárban. — A gyógyszertár létesíté­sét pénzügyi okokból a VI. ötéves tervidőszak Utolsó évére ütemezték. A THAIFÖLDI KIRÁLYI BALETT VENDÉGJÁTÉKA. A Fővárosi Operettszínházban a hónap elején megkezdte ven­dégjátékát a thaiföldi Királyi Balett. A budapesti művészeti hetek keretében a Rámájana hindu eposz thaiföldi változa­tát Ramakien címmel mutatták be. (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS) SZÍNHÁZI NAPOK NYÍREGYHÁZÁN Csehov: Ványa bácsi Á szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka Alighanem Csehov ,mun­kássága gyakorolta a legna­gyobb hatást századunk drá­mairodalmára. A XX. száza­di lélektani dráma első kép­viselőjének tekinthetjük, aki patetikus, lírai eszközökkel teremti meg a drámai hatást, a feszültséget, a jellegzetes csehovi atmoszférát. Ha jellemeznénk (leegysze­rűsítetten, természetesen) Csehov életművét, azt mond­hatnánk, hogy írásaiban nem az a fontos, ami valóban megtörtént, hanem az, ami nem. Az író a „víz alatti áramlást” figyeli, a „fecsegő felszín” alatti „hallgató mély”-t faggatja. Csehov hő­sei fojtogató környezetben (a századvég feudális maradvá­nyokkal terhes Oroszországá­ban) élnek, de legjobb alak­jai nem békéinek meg a se­kélyességgel. De ahhoz sincs elég erejük, hogy legyőzzék környezetük szorongató kis- szerűségeit. Kosztolányi Dezső írja:,, ö ama boldog írók közé tarto­zik, akik azt mondják: ez az élet. De az ábrázolásuk oly eleven, a tájaik, a tárgyaik annyira érzékletesek, hogy a velük való társalgás után egy élmény gazdagságát érezzük, mintha utaztunk volna, em­bereket láttunk volna, vagy történt volna velünk valami. Neki nem is kell mesterked­nie, mint másnak, csak leír­ni, amit lát.” Csehov drámái: Sirály (1896), Ványa bácsi (1897), Három nővér (1901), Cseres­nyéskert (1904) új korszakot kezdtek nemcsak az orosz színház fejlődésében (a Mű­vész Színház révén), hanem az egyetemes színházi kultú­rában is. Ványa bácsi egész életét egy általa lángelmének tar­tott professzor szolgálatában fecsérli el, s amikor rádöb­ben tévedésére, már nem tud új életet kezdeni. Szerebrja- kov megjelenése azért olyan fontos, mert szétoszlatja a róla kialakult legendát. Ki­derül, hogy méltatlan Ványa bácsi és a többiek önfeláldo­zására. A hamis önfeláldozás azonban nem tragédiákat szül, hanem komédiákat. Ezért nem tekintette Cse­hov a Ványa bácsit sem tragédiának. Ványa bácsi mellett Asztrov doktor a da­rab legizgalmasabb figurája, őt már lehúzta az orosz élet, gyakorlatilag alkoho­lista, már nem veszi észre maga körül az emberi érté­keket, érzéseket, eltompult. Csak testetlen sóvárgás él benne valami más, szép iránt. Az álmok szertefoszlanák, s Asztrov számára (a Jelena- szerelem kudarca után) a vodka marad. A dráma groteszk elemei, az írói modor arra késztetik az olvasót (a nézőt), hogy fö­lülemelkedjen a bemutatott világon. De nagyon szomorú az a világ, amelyben az em­berek vagy az álmokat ker­getik vagy beleragadnak a mindennapokba. Ha pedig ez így van, akkor észrevétlenek maradnak a valóságos érté­kek. S éppen ebben van a Vá- nya bácsi mai nézőkhöz szó­ló üzenete: az információára­datban fuldokló ember az ellentétes értékek szorításá­ban meg "kell, hogy tanuljon helyesen választani, mert kü­lönben elmegy az igazi érté­kek mellett. S akkor az élet nagyszabású lehetőségei mel­lett is elhalad. A Ványa bácsi főszerepeit Vallai Péter, Takács Katalin, Koós Olga, Kovács Lajos, Andorai Péter játssza. Ren­dező: Paál István. Nagy István Attila A tárgyalóteremből Ebédjeggyel manipulált Csupán egy jó esztendeig intézte Czine Sándorné Kiss Mária 55 éves mátészalkai la­kos a FÜSZÉRT helyi kiren­deltségénél a dolgozók ebéd­ügyeit, mert egy visszamenő- leges vizsgálat fényt derített rá, hogy visszaéléseket köve­tett el. A dolgozók a kirendeltsé­gen egy ebédért 6,80-at fizet­tek, a vállalati hozzájárulás 5,10 volt, egy ebédért pedig a Halász étteremben 11,90-et kellett fizetni. Czinéné fel­adata az volt, hogy össze­szedje az ebédpénzeket, azt összesítse, vegye át a válla­lati hozzájárulást, és az így megkapott összegből bizto­sítsa a dolgozók ebédjét: ren­delje meg a megfelelő lét­szám részére, és ossza ki. A dolgozók panaszkodtak: lehetetlenül keveset kapnak. Persze, hogy keveset, ami­kor Czinéné a ténylegesen megrendeltnél kevesebbet kért az étteremből, s azt osztotta ki, a különbözetet, a besze­dett és megkapott ebédtérí­tés és az étteremnek fizeten­dő összeg közötti különbséget pedig zsebre tette. 15 hónap alatt így 1040 ebéddel ren­delt kevesebbet a tényleges­nél, igaz viszont, hogy négy hónapban meg többet ren­delt 171 ebéddel. Czinéné a bíróság előtt az­zal védekezett, hogy a férje rokkantsági nyugdíjas, és ne­héz anyagi helyzetben vol­tak. Végül a Nyíregyházi Me­gyei Bíróság a sikkasztás miatt az asszonyt hat hónap szabadságvesztésre büntette, a büntetés végrehajtását azonban — különösképpen figyelembe véve, hogy az okozott kárt a vállalatnak megtérítette —, két évre a bíróság feltételesen felfüg­gesztette. Az ítélet jogerős. <k) aI.:-IJ:Uk'iIE1ÍÍTT Nem tudom, ki mint van vele, mindenesetre én foly­tatásról folytatásra jobbnak vélem a Kórház a város szélén című csehszlovák té­véfilmsorozatot. Talán azért is mert a főszereplők már szinte személyes ismerőse­inkké váltak és mindjobban átérezzük problémáikat, sorsfordulataikat. Ámbátor sokkal inkább azért, mert ez a nagyon tisztességes mér­téktartással és mesterségbe­li tudással, jó ízléssel (elke­rülve az orvostörténetek szentimentális buktatóit) „megcsinált” sorozat hitele­sen tudja megidézni egy mai kórház belvilágát, lég­körét, elkerülhetetlen em­beri-szakmai ütközéseit. S végeredményben az etikus- ságát. Minderről a múlt hé­ten látott tizenkettedik rész, az ütközés is meggyőz­hetett minket. Mintha csak a „betyárból lesz a legjobb pandúr” ma­gyar szólásmondást illuszt­rálta volna a csütörtökön este sugárzott Az utolsó nap c. amerikai westernfilm. A megszokott külső panelek­kel, jók-rosszak sémákkal, s végül az igazság diadal­maskodásával megjelenített történetet a krimisorozatból Madigan őrmesterként meg­ismert kitűnő színész, Ri­chard Widmark (Pathó Ist­ván jól kifejező magyar szinkronjával) alakítása emelte az átlag fölé. A nagy sikerűnek ígérke­ző, parádés szereposztású magyar tévéfilmsorozat, a hatrészes Dániel második folytatása mintha halvá­nyabb lett volna, mint az emberi hiúságot létraügy­ben remekül megcélzott (és eltalált!) első rész. Am bíz­hatunk a továbbiakban, mert az igazságosság ren­díthetetlen — jóllehet ki­csit naiv — bajnoka, Dániel további eseteihez is bizony­nyal jó az írói alapanyag (Szakonyi Károly munkája), kiválóak a színészi karak­terfigurák, s Szálkái Sán­dor rendező nagyon ráérez a történetekben bujkáló sza­tírára és az ízig-vérig mai­ságra. Feldolgozásbeli szervi hi­bái ellenére is döbbenetes hatású volt a budapesti művészeti hetek alkalmából vasárnap este bemutatott új magyar tévéfilm, a Tanúki­hallgatás. Túl a fiatalabb generációknak — szeren­csére — elképzelhetetlen borzalmak, szadizmusok megjelenítésén, az üldözöt­tek gyógyíthatatlan lelki sebeinek feltépődésén (amit már sokszor megírtak és ábrázoltak), az volt elgon­dolkodtató, hogy az 1967-es zuglói nyilasok perének em­berfarkas-vádlottjai hogyan ölthették magukra. több mint húsz évig a teljesen hétköznapi ember álarcát? Hogyan élhettek közöttünk szörnyű bűneikkel terhel­ten? Volt egyáltalán lelki­ismeretűk? Azt hiszem, ez utóbbi kérdés magában fog­lalja a választ is ... Ami pedig a feldolgozást illeti, a cselekmény — a tárgya­lás felidézése — mellékszá­lai nem kötődtek, szervesül­tek eléggé egymáshoz. így pl. az üldözött anya (Rutt- kai Éva) leányának külön története, vagy a hosszúra nyúlt (egyébként Tordy Gé­za által szuggesztíven elő­adott) 1939-es, meglehető­sen kivételes képviselőházi felszólalás a zsidóellenes törvények ellen. Mindezzel együtt, a Szántó Erika no­vellájából Esztergályos Ká­roly rendezte tévéfilm oda­szögezett a képernyő elé. Merkovszky Pál Az emberek nagy többsé­ge ad arra, hogy miként te- ki'k, milyen a lakás beosz­tása, a berendezése, kényel­me, kényelmetlensége. A lakás méreteivel a legtöbb esetben meg kell alkudnia a benne lakónak, addig mindenképpen, amíg na­gyobb lakásra el nem tud­ja cserélni a kisebbet. Azon­ban addig sem mindegy, nem lehet az, hogy milyen a lakás berendezése, eszté­tikuma, ízlése. Sőt még a beosztása is, mert bizonyos határokon belül azon is le­het módosítani kis méretű lakás esetében is. Minderre pedig érdemes és meg is kell tanítani mindannyiunkat. S ezt a tanítást már az iskoláskor­ban szükséges elkezdeni. A tanterv erre nem túl sok lehetőséget ad. Ezért hasz­nos megragadni minden er­re kínálkozó alkalmat. Ilyet teremtett a rádió a Diákfélóra keretében a múlt hét egyik délelőttjén a Neked sem mindegy! cím­mel folytatott beszélgetés­ben. Még mindig a lakásnál maradva: pénteken befeje­ződött a tizenkét részből ál­ló sorozat, amelv a Magán­erőből folyó lakásépítkezés­ről készült. Azzal a nem titkolt céllal, hogy mind a lehetőségek, mind az akadá­lyok feltérképezésével segít­séget adjon az építtetők­nek, s netán segíthessen az akadályok elhárításában mind a jelenleg építtetők­nek, mind azoknak, akik ezután szánják rá magukat. Mert valóban nagy elszá- nás szükséges hozzá, az ki­derült ennek a gondosan szerkesztett sorozatnak szin­te minden adásából. A jö­vőben valószínűleg még nö­vekedni fog a magánerőből építeni kívánók száma, te­hát még több tanácsra és még több valóságos segít­ségre lesz szükség. Ez a most véget ért sorozat feltétlenül folytatást kíván. Az élet minőségéhez tar­tozik az is, hogyan töltjük időnket a napi kötelező munkaidő után. Mennyire használjuk ki testünk és szellemünk regenerálására ezt a szabad időt, vagy mennyit rablunk el belőle újabb pénzforrások megte­remtésére, kiaknázására. A vállalaton belüli kisvállal­kozásoknak nyitott zöld út nem fog kedvezni sem a munkaerő fizikai újrater­melésének, sem szellemi megújulásának. (Ettől ezek a kisvállalkozások gazda­ságilag még lehetnek szük­ségesek és hasznosak is.) Éppen ezért a közművelő­désben dolgozóknak is meg kell teremteniük mielőbb a maguk kisvállalkozásait az­zal a céllal, hogy minél több jó ötlettel és elfoglaltsági lehetőség ajánlásával te­remtsenek lehetőséget minél több embernek a fizikai és v szellemi megújulásra. Mind­ez legutóbb annak a mű­sornak a hallatán ötlött fel bennem, amelyet Központ­ban a szabad idő címmel a csepeli szabadidő-parkból és a berlini szabadidő központ­ból közvetítettek. Azon­kívül, hogy legalább min­den nagyobb településen törekedni kellene ilyen központok kialakítására, jó lenne arra is megta­nítani (nem: ránevelni már iskoláskorban!) az embe­reket arra, hogy tudjanak lazítani (nem a munkahe­lyen !), legyenek képesek „elengedni magukat”, ami­kor a pihenésnek van itt az ideje. Seregi István

Next

/
Thumbnails
Contents