Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. október 10. DIVAT A DURUVÁLL-ból Itt az ősz, közeleg a tél. Oj évszakok, új divat. A selyem Jersey mieden év- ' divatja. A* Idei ősz—tél nagy divatja a pelerln, s a tölcsérujjal készült kabát. Mindkét modell korosz­tálytól' függetlenül bárkinek elónyüs. Ősszel rendkívül praktikus a fregoli kabát, változatossá teszi ruhatárunkat. A fővárosban és talán még néhány nagyobb városban már vannak olyan éttermek, ahol csak diétás ételekkel várják a vendégeket. Másutt, így megyénkben és Nyíregy­házán is még gyermekcipő­ben jár ezen a téren a ven­déglátóipar Segít a szövetség Kezdő lépések már vannak. A Szabolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat ez év márciusában körlevélben hívta fel az ét­termek vezetőinek a figyel­mét a diétás ételek és cuk­rászipari termékek bevezeté­sére. Mondván: életritmu­sunk változása folytán csök­ken a szervezetünk fizikai igénybevétele, s ezzel előtér­be kerül a kalóriaszegény ételek igénye a táplálkozás­ban. A diéta ugyan nem új dolog, de tudvalevő, hogy a vendéglátásban dolgozók ez­zel kapcsolatos képzésben nem részesültek, legalábbis eddig. E hiányt igyekszik pó­tolni a szakács- és cukrász­szövetség különböző kiadvá­nyaival. Nyíregyházán jelenleg öt étteremben szerepel diétás menü az étlapon. A legtöbb öt-hat féle a Hotel Szabolcs étlapján. Vidéken csak a Szatmár étteremben kínálnak diétás menüt. Üzemi konyhá­kon is el tudnák készíteni az ilyen menüket, azonban erre még nem tudunk példát vá­rosunkban, de megyénkben sem. A diéta nem jelent feltét­lenül lemondást, például a cukorbetegek sincsenek a sü­teményektől eltiltva. Rájuk Hol a virsli ? gondolt a Nyíregyházi Sütő­ipari Vállalat jósavárosi sü­tőüzemében dolgozó három tagú team, amikor tavaly — egyéb munkájuk mellett — cukorbetegek által fogyaszt­ható sütemény gyártását ki­kísérletezték. Nekik köszön­hető, hogy minden pénteken almás és túrós lepény, vala­mint félkész torta, piskótalap készül az üzemben. Kevés a rendelés De hol vásárolhatják meg ezeket a cukorbetegek, hiszen nem mondhatjuk, hogy lép- ten-nyomon kínálják az üz­letekben. Amint Fekete Zol­tánná a sütőipari vállalat laboratóriumának vezetője elmondta — aki egyébként az említett teámnak egyik tagja —, mindössze a Kelet Áruház csemegeboltja rendel ilyen süteményeket, s a mer gyei rendelőintézet büféje, valamint a jósavárosi szak­boltjukban árusítják. ósi gyógymód A team munkájának fo­gadtatása tehát nem valami lelkes, noha munkájuknak célja az, hogy minél több em­ber élvezhesse az étkezés örömét. E törekvésükről ma sem mondanak le, a team tagjai most azon törik a fe­jüket, milyen késztermékeket gyárthatna a vállalat a gabo­naipar által kínált búzacsírá­ból, búzakorpából, kukorica­darából, sárgaborsólisztből, extrudált szójából. A táplálkozással való gyó­gyítás az egyik legősibb ke­zelési mód az orvosok sze­rint. A diéta, a korszerű táp­lálkozás tehát nem lebecsü­lendő, kár hogy vendéglátá­sunk, élelmiszeriparunk, s a kereskedelem még mindig nem fordít elég hangsúlyt er-, re. (s. á.) A diéta nem lemondás Kezdeményez a vendéglátó és a sütőipar STATISZTIKAI ADATOK SZERINT HAZÁNKBAN A FELNŐTT LAKOSSÁG KÖZEL FELÉNEK DIÉTÁZNIA KELLENE, ÉS SAJNOS A GYEREKEK KÖZÖTT IS VAN­NAK SZÉP SZÁMMAL CUKORBETEGEK. NYUGODTAN MONDHATJUK TEHÁT: TÁRSADALMI ÉRDEK ÉS PER­MANENS FELADAT, HOGY A GYÓGYÉLELMEZÉS KOR­SZERŰ FORMÁJÁT MEGTEREMTSÜK. öt kérdés a A gyakorló vásárló tapasz­talja: nem minden van rend­jén a húsellátásban. így ért­hető, ha olvasóink is számos kérdést tesznek fel ezzel kapcsolatban. Ezekből most egy kis csokorra valót nyúj­tottunk át az állatforgalmi és húsipari vállalat igazga­tójának, Tamás Imrének. — Sokan panaszolják a virsli hiányát. — Átmeneti problémáról van szó, s az okok nem ben­nünk keresendők. Az történt ugyanis, hogy a tröszt beszer­zésekkel megbízott vállalata rossz méretű műbelet rendelt — importból. Ezek a mi gé­peinkkel nem használhatók. Már ígéretet kaptunk az in­tézkedésre. Amíg ez megtör­ténik, hot-doggal igyekszünk a hiányt pótolni. Ebből a ko­rábbinál kétszer, háromszor többet gyártunk. — Miért vizes a párizsi? — A párizsiba a szab­ványnak megfelelő mennyi­ségű víz kerül. A víz nem több a megengedettnél, azon­ban a látszat az, hogy ez nem így van. Ennek oka, •hogy készítéséhez fagyasz­tott importhúst is fel kell használnunk. Ezt feldolgozás előtt természetesen kienged­jük, csakhogy a fagyasztott hús vízmegtartó képessége más mint a friss húsé. Elen­gedi a vizet, ezért tűnik úgy, hogy nedvesebb a megenge­dettnél, annak ellenére, hogy az előírtnál 2—3 százalékkal kevesebb vizet teszünk a masszába. húsellátásról — A vevő arra panaszko­dik, hogy a hentesnél vett húson sok a zsír. A hentes azt mondja: így kapja a hús­ipartól, s ha ezt lefejti a húsról, az ő vesztesége lesz nagy. •— Tőlünk a megengedett- inéi zsírosabb hús nem me­het kh Erről a „végpont” el­lenőrzés gondoskodik, .vagyis csak akkor kerül a pecsét a szállítólevélre, amikor már rakodják a kiszállítandó árut. Azonban nemcsak a húsipar küld árut a boltokba, hanem mások, például az áfészek is. De ha bármelyik boltnak velünk szemben len­ne kifogása, szeretnénk ha azt jeleznék is. — Sokan hiányolják a baromfi-felvágottakat. — Kevés is van belőlük, hiszen a gyártó békéscsabai­ak képtelenek eleget szállí­tani. A megoldás azonban már közeledik: a tröszt 8, baromfi felvágotthoz szük­séges speciális gépet szerez be tőkés importból, s ezek közül egy Nyíregyházára ke­rül. Már tárgyalunk a Hun- niacoppal, hogy a kellő meny- nyiségű baromfiúst szállítsák majd a számunkra. Jövőre tehát, már mi is gyártjuk a kedvelt készítményt. — Lesz-e újdonság? — Igen. Juhhúsból szándé­kozunk felvágottakat gyárta­ni. Ez is a következő eszten­dő programja. S. Z. A vonat július 25-én 14 óra 25 perckor indult Tiszalökről. A menetengedélyt a forgal­mista 14,15-kor kérte , ekkor az állomásközd távbeszélő­ben benne volt a váltókezelő, aki vette a jelzést, de nem jegyezte be naplójába. A ti- szavasvári forgalmista a sza­bad vágányút beállítását 14,25-kor rendelte el, s két perc múlva mindkét őrhely szabad bejáratot jelzett. Amikor a vonat Egyházer- dó megállóhelyről elindult, 50 kilométeres sebességre gyor­sított, majd megszüntette a vontatást, mert a bejárati előjelzőn a főjelző „Megállj jelzés várható” jelzési képet látott. A vonat sebessége fo­kozatosan csökkeni kezdett. Néhány perc múlva a moz­donyvezető észrevette, hogy a tiszavasvári szakmunkáskép­zőbe vezető út és a vasút ke­reszteződését záró sorompó nyitva van, de hiába tette a fékező szelepet gyors állásba (ez a legintenzívebb fékezési módj, már nem tudott meg­állni. Amikor a sorompótól alig húsz méterre járt, egy gépkocsi tűnt fel szeme előtt, de a vonat — ha lassít­va is — tovább haladt. A mozdony a kocsi elejét kap­ta el, 27 métert tolta maga előtt, aztán beledobta a vas­út melletti árokba. A kocsi külseje alapján tra­gikus eseményre számított, s ijedten futott a Skodához. És ekkor fellélegezhetett, mert bár a kocsiban négyen ültek, ki tudja milyen megfontolás­ból, a jobb oldali első ülés — ahol a mozdony a legnagyobb roncsolást végezte — üres volt, a kocsi vezetője köny- nyebb sérülésekkel úszta meg, Kizár vagy felen „Rendel“ a páciens — Tíz forintért kérem a szokásosat! — rendelkezett a beteg a gyógyszertárban. Megszokta, s mióta 1977. január elsejétől tucatszám kaphat recept nélkül is tab­lettákat, önmagának „rendel” egy bizonyos mennyiséget. Hogy ez a módszer milyen óriási veszélyeket rejt ma­gában, a napokban megtar­tott országos egészségügyi if­júsági napokon tartott elő­adás világított rá. — A ma már forgalomban levő medicinák úgy hozzá­tartoznak a modern ember életéhez, mint a reggeli kávé — fejtegeti dr. Mészáros Ju­dit, a megyei kórház orvosa, a rendezvény szervezője. — A komfortérzéshez mindenki igyekszik tartani otthon a legfontosabb készítmények­ből. Csakhogy ezek egyálta­lán nem veszélytelenek, mert egyik a másik hatását kizár­hatja, vagy felerősítheti. Nem elég, ha valaki nyakló nélkül szedi a gyógyszereket, mert többet árthat magának, mint használ. — Gyógyszerfogyasztó nép vagyunk — említette előadá­sában dr. Bartha Attila, a reumatológiai osztály orvo­sa. — Ha a beteg a szom­szédasszonynak rendelt fizi­koterápiás kezelést képzeli el magának, alig lehet lebeszél­ni, hogy egyénileg kell meg­szabni a gyógymódot. Még az sem mindegy, hogy a tíz év­vel ezelőtt szedett és akkor hatásosnak bizonyuló készít­ményt most nem javasolná a kezelőorvos. Különösen a reumatológiában nagy jelen­tőségű az a felismerés, hogy a betegnek meg kell tanul­nia együttélni a betegséggel és nem lehet látványos ered­ményt elérni. Ha néhány nap alatt nem múlnak a tünetek, a beteg elrohan egy másik orvoshoz, szedi az ott kapott gyógyszereket is, és esetleg csodálkozik, miért nem hatá­sos a „kombinált” kezelés. A mértéktelen gyógyszer- fogyasztásról a patikák alkal­mazottai tudnának mesélni. Előadásában Ferenczi Éva utalt rá, hogy különösen a városokban, ahol több orvos és gyógyszertár közt „válo­gathat” a beteg, nagy a gyógyszerkiadó és a patikus felelőssége. Bár nincs joga megtagadni egy készítmény kiadását, ha arról receptet visz a beteg vagy pedig vény nélkül is hozzáférhet. Ä gyógyszerész csak annyit te­het, hogy felhívja a beteg fi­gyelmét a várható gyógyszer­kölcsönhatásra. Tóth Kornélia A XXI. országos múzeumi és műemléki hónap alkalmából ma nyit­ják meg a látogatók előtt a nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluban a Kállóserajénből áttelepített paraszti lakást. Már rendszeressé vált az utóbbi években, hogy a múzeumfaluban októberben átadnak cgy-egy építményt. így kerül sor a mai ünnepségre is. Az 1885 kö­rül épült lakás utolsó gazdája Papp János volt, aki a múzeumfalu szakmunkása, tőle vásárolták a múlt évben. A nyírségi paraszt­házat a 30-as évek használati bútoraival, tárgyaival rendezték be. (Elek Emil felvétele) Szolgálat másnaposán Elítélték a tiszavasvári vasúti baleset okozóját a hátsó ülés három utasa, bár súlyosabb sérüléseket szen­vedett, de életveszélyes egyik sem volt. A sérülteket természetesen kórházba vitték, a rendőrség pedig szakértők bevonásá­val látott hozzá, hogy meg­állapítsa: ki, vagy kik mu­lasztottak, mi idézhette elő a balesetet? Ütjük először ah­hoz a váltókezelőhöz veze­tett, akinek a sorompó keze­lése a feladata lett vol­na, s aki nem zárta le a so­rompót. . Itt furcsa dologra derült fény. Ferenczi István 49 éves ti- szalöki lakos előző este há­rom üveg sört megivott, s úgy ballagott hazafelé. Út­közben egy lakodalmas ház­hoz tévedt, ahol hajnalig ivott, s reggel fél 8-kor ká- bultan ébredt. Ekkor jutott eszébe, hogy neki már rég szolgálatba kellett volna áll­ni. Gyorsan felöltözött, je­lentkezett a forgalmistánál, aki nem akarta megengedni, hogy szolgálatba álljon, mert látta rajta, hogy nem egészen józan. Ferenczi az állomás­főnökhöz fordult, családi ügyeire hivat ■ izva próbálta megmagyarázni késését, a főnök pedig engedélyezte, csak két órát vont le a ké­sés miatt. Ferenczi tehát szolgálatba állt, de hogy másnaposságá­nak véget vessen, megitta a magával vitt barackpálinkát, ivott még rá egy üveg sört is. A vonat indulásakor tele­fonon kapott jelzéseket és utasításokat még meghallotta, de a sorompó lezárása he­lyett az őrbódé mögé ment, s lefeküdt aludni. Ekkor jött a vonat. Ahogy a szakértők meg­állapították: ahhoz, hogy a vonat megálljon, 113 méter fékút szükséges, ez pedig na­gyobb mint az észlelhetőség távolsága. Nem látta tehát időben a nyitott sorompót a mozdony vezetője, s nem lát­ta a közelgő vonatot a gépko- , esi vezetője sem, mert ennél a sorompónál a vasúti pálya egy rövid szakasza is csak akkor látható be, ha egy mé­ternyire megközelíti a síne­ket. Ezért maradt ott a sza­kállas sorompó, amit a keze­lő nem húzott le. Ferenczi Istvánt a Nyíregy­házi Járásbíróság dr. Deme­ter Ferenc tanácsa vasúti közlekedés gondatlan veszé­lyeztetésének vétsége miatt nyolc hónap fogházban le­töltendő szabadságvesztésre ítélte és öt évre eltiltotta foglalkozásától. A bíróság enyhítő körülményként érté­kelte Ferenczi büntetlen elő­életét és azt, hogy tíz gyer­mek eltartásáról kell gondos­kodnia. Az ítélet jogerős. Heti bosszúságunk Pötty Megrögzött bevásárló lé­temre se tudom mindig előre kiszámítani, mikor érdemes vásárolni, így aztán előfordul, hogy egy satnya és szíias kifliért is hosszú sor végére kell állnom. így történt ez valamelyik nap is, s míg a pénztárgéphez értem, akarat­lanul is hallottam, hogy az előttem lévők mit fizetnek. Ki ilyen, ki olyan kenyeret, ki tejfölt, ki tejet diktált a pénztárosnak, de feltűnt, hogy majdnem mindenki egy mákos beiglit is kért. „A 21,80-asből?" — kérdezett visz- sza a pénztáros, majd adta a blokkot a pultnál dolgozó lányok, asszonyok pedig egy­más után szedegették le a polcról a 21,80-ast. Nem vagyok nő, de ha az lennék, a)ckor is túl lennék azon a koron, amikor még kivánós az ember, de mit ta­gadjam, a szemem nekem is egyre többször tévedt a má­kos rudak felé, s mire a kasszához értem, már olyan természetesen diktáltam be én is a 21.80-at, mintha eredeti­leg is ezért álltam volna sor­ba. Mit is tagadjam, alig vár­tam, hogy hazaérjek, kést ra­gadtam, s mindjárt levágtam egy tisztességes darabot. Már- már bele is haraptam, ami­kor eszembe jutott, hogy én mákost vettem, a kezemben lévő rúd azonban olyan hó­fehér, mintha tejbegrízzel töltötték volna. Hogy ilyen kalács nincs? Mit számit az, eredetileg olyan mákos sincs, amiből hiányzik a mák. Na, de ne vágjak a történet vége elé, az üres rúd láttán azzal vigasztaltam magam, hogy nyilván csak a végéből hi­ányzik a mák, ám hiába vag­dostam az egészet darabokra, a közepe is üres volt. Már-már bosszankodni kezd­tem volna a máktalan má­koson, amikor eszembe jutott: néhány nappal korábban há­nyán keresték a mákot ked­venc zöldségboltomban, s ott kénytelenek voltak minden­kinek azt válaszolni, hogy nincs. Miért pont a sütőipari vállalat mákbeszerzöje ka­pott volna. Mák helyett Eleni- ummal nyugtattam magam, este mákgubóból főtt tea he­lyett Tardyllal aludtam el, s arról a barátomról álmod­tam, aki ha megkérdeztük tőle: miért nem eszik mákos tésztát, azt válaszolta, mert nem akarja, hogy pöttyös le­gyen a gyomra. Haver! A nyíregyházi 21,80- as beiglit nyugodtan meg- eheted. B. i. Mellesleg Szüret idején az ember akarva-aka- ratlanul nemcsak az aranyló szőlőfürtökre gondol, hanem az áldott nedűre is, amit jobb helyen a szemenszedettből szűrnek. Ilyenkor a szőlős­gazdák igyekeznek egymást túllicitálni mallgánfok dolgá­ban, bizonyítván, hogy az ő bora az olyan bor, hogy az már nem is bor csupán. Kü­lönösen igaz ez az idén, ami­kor sok napfény édesítette meg a saszlát és a szlanka- menkát, s a termés mennyi­ségére sem lehet panasz. Mellesleg olvastam a héten, hogy a közép-franciaországi Chablis szőlősgazdái az idei bőséges és jó minőségű szőlő­termés láttán igencsak jó hangulatban várják a szüre­tet, míg az ottani Serein fo­lyó halai annál kevésbé. A bortermelők ugyanis a folyó­ba öntötték a korábbi évek­ről megmaradt boraikat, s a boros vízben, avagy a pan­csolt borban halak ezrei pusz­tultak el. Mondhatnánk úgy is, hogy szegény halak halálra itták magukat. Nagyon furcsa ez kérem, hiszen most már ak­kor azt sem lehet elmondani, hogy él mint a hal a vízben, hiszen azok a szegény ko­poltyúsok éppen a vízben vé­gezték be. Aztán meggondo­landó az is, hogy mondjuk-e ezek után: borban az igazság, amikor azok a szegény halak igaztalanul pusztultak el a borban. Mondja ismerősöm, neki a szüretről még egyszer sem a hal jutott az eszébe, hanem, sajnos, az ő élete párja, aki ilyenkor, októberben a szü­ret ürügyén olyan jó hangu­latba jön, hogy még kará­csonykor sem józanodik ki. Neki aztán önthetnék a fran­cia borvidék összes termékét abba a nevezetes folyóba, az ő férje ott lubickolna éjjel­nappal. Különben is, náluk az nem történhetne meg, hogy a korábbi évek borát a ka­nálisba öntenék. Először is: az ő férje minden évben gon­doskodik róla, hogy ne ma­radjon az előző esztendőről. Másodszor: lehetne az a lötty olyan, akár az ecet, az ő férje akkor sem veszítené kárba, mert azt vallja, hogy rossz bor nincs, csak rossz borivó. Neki már a murci is mennyei ital.. . (angyal)

Next

/
Thumbnails
Contents