Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

IH HÉTVÉGI MELLÉKLET ISO éves orvosi Icönyv (Or. Cseresnyés Sándor (1786—18S4) Az első magyar nyelvű fül­orvosi munka 1832-ben Veszprémben jelent meg Számmer Alajos nyomdájá­ból : „A hallos élőműszereiről, hallásról, ezek bajairól, s or­voslásokról” címen. A szerző, Dr. Cseresnyés Sándor, Veszprém vármegye főorvosa a Nyírségből származott (Kapronczay Károly: Szabol­csiak a pesti egyetem orvosi • karán a 18. században. Sza- bolcs-Szatmári Szemle, 1980, 15, 73—78.), s így az évforduló kapcsán alkalomszerű átte­kinteni a reformkor ezen közismert orvosának életét és munkásságát. Felső-eőri Cseresnyés Sán­dor 1786. IX. 15-én Nyírgyulaj községben született nemesi családból. Szatmárnémeti és nagykárolyi előtanulmányai után Kolozsvárott a Sebésze­ti Intézetbe iratkozott be, azonban tanulmányait a pesti ; Egyetem Orvosi Karán fejez­te be. Ezután gyakorló seb- orvosként Pesten működött. Emellett 1817-től a pesti Va- ? kok Intézetének segédorvosa 1 is volt, amire utal az 1819. évben Bécsben megjelente- :: tett munkájának a címe: „A ■ pesti és budai méltóságos Aszszony-Egyesület vakokat ' tárgyazó ispotályában tett két esztendei nevezetesebb szemorvoslásokról; a szemal­katnak leírásával együtt.” Csak hosszabb sebészi gya­korlat után határozta el ma­gát az orvosdoktori oklevél megszerzésére is, s 40 éVes volt már, amikor pesti egye­temi tanulmányai végén „Or­vosi értekezés a köszvényről” c. disszertációjával (1826) ez megvalósult. Ezután 1827-től Makó, majd Csongrárl a mű­ködési helye, ahol „Tekinte­tes Nemes Csanád és Csong- rád vármegyék táblabírája s tiszteletbéli physicusa”’volt. 1829- től pedig Veszprém vá­rosában magánorvos majd 1830- tól vármegyei főorvos. Tény, hogy Pápa városában 1847-ben sebészi műtétnél már éternerkózist használt, Balassa János pesti sebész­professzorral egy időben! Cseresnyés fő műve a 150 éve megjelentetett fülészeti tankönyv, amelyet az „Elő­szó” szerint még 1829-ben Makón állított össze, nehéz körülmények között. Tudo­mása szerint magyár nyelven még nem jelent meg hasonló munka. Műve indoklásaként visszaemlékezik kitűnő pro­fesszora egyetemi katedrán elhangzott panaszára: „az emberi test akármelyik ré­szének nyavalyái is nincse­nek annyira elmellőzve, mint a füleké, a honnan ezek kö­rül többnyire varáslók, jó­solók (praestigiatores) forgo­lódnak még eddig”! Pedig értelmünkbe nem juthat sem­mi, ami előtt nem volt ér­zés. Az érzékelések (hallás, látás, ízérzés) nélkül csak állati életet élhetnénk, csak vegetálhatnánk, mint pl.: a majom vagy az erdei gomba. Meghatározása szerint: „A hallásnak köszönhetjük nagy részben a társalkodhatást. gondolat és érzelem közlést, sok reánk törekedő veszedel­meknek elháríttatásokat... sőt .. . kinek-kinek belsejére (ti.: megismerésére; dr. B’. Á.) csupán csak hallás által jut­hatunk.” A korszak nagy orvosára, Frankra hivatkoz­va így határozza meg a hallás fogalmát: „A hallás a hang­nak vagyis a hangozható testek által ingásba hozatott levegő-ég rezgő mozgásának felfogása.” A könyv 119 oldalas és a következő részekre tagozó­dik: bonctan, élettan, és gyó­gyítás, Szinte a mai formá­ban olvashatjuk az anató­miai leírását a külső-, közép­ső- és belsőfülnek. Az életta­ni, a kórtani és therápiás vo­natkozások azonban ma már túlhaladottak, nagy részben. Megismerhetjük az akkori fülorvos által használt esz­közöket is: fülkalánka (vagy­is: fülkanál), hegyes fogócs­ka, sróf, vízi puskácska (va­gyis fecskendező), két élű lándzsácska (lancetta), há­rom élű dárdácska (troicar), egyenes tű, selyem szál, vé­kony ólom drót, hallócső, tü­zes vas (cauterisatio), stb. Agyvérzés előidézte süket­ség esetén új gyógyszerként sikerrel használta a stryc- hnint, jónak tartotta a zene- therápiát „az idegeket kedve­sen élesztő muzsikák” formá­jában. Említette a galván- kezelést is, mint új gyógy­módot. Érdekes vonása e 150 évvel ezelőtt íródott könyvnek, hogy kizárólag a fül bemuta­tásával foglalkozik, s az orr- és a gége ismertetésétől elte­kintett. Cseresnyés az orvosdokto­rok és seborvosok számára írta e könyvet, amely a „há­zaló javósoknak, mint előttök egészen érthetetlen, semmi hasznot nem ígér, ami nem is czélja.” Reméli, hogy a nem-orvos intelligens közön­Keresztury Dezső: Zelei Miklós: Jelige Nézd a szelídgesztenyét: sokáig él termő fája, mélyre ássa gyökerét, lombját világ szele járja, gesztenyéje a tiéd, tested s lelked is táplálja, ha megérted énekét, életednek lesz példája. Titkaim kit érdekelnének elévülésetek adatai kit érdekelnek fertőzött titkaitok más titkokat álomtitkaim szeretném mielőtt megsemmisítitek őket megfejteni Tóth Bálint: IKA R USZ Már csak a csönd, a csönd szempillái, karod immár nem tud szárnnyá válni. Válik inkább szélzendítő ággá, gyökeret versz, nem szállhatsz világgá. ség (lelkipásztorok, tanítók, és világi elöljárók) is köny- nyen megismerheti e ma­gyar nyelvű munkából a fül szerkezetét és így „tartóz­kodni fog annak legkisebb baját is bűbájos fejek és ke­zek által ostromoltatni s a hallást magát koczkára kité­tetni”! Bízik abban, hogy a köznép „tanítása” révén le lehet majd küzdeni „az orvo­sok- és patikáktól való iszonyt.” Az irodalmi adatok mellett olykor közli saját gyakorla­tának tapasztalatait is, pél­dául (59. oldal): „Én mind Somogybán, mind az Alföl­dön több gyermeknek orrá­ból és füléből a felpuffadt babot, másoknak a kukoric- za-szemet mákony-festvény (ti.: ópium tinctura; dr. F. Á.) által álomba ejtvén őket könnyű móddal srófolám ki (1823, 1825, 1830). Egy meg- srófított kötőtű hirtelenjében ezen célra elég.” Tény, hogy Dr. Cseresnyés Sándor igen művelt orvos volt. E könyvében „Kala­uzok” cím alatt 3 oldalon 34 forrásmunkát sorol fel, de a szövegben ezeken felül még 80 külföldi orvos-író nevét említi. Utóbbiak alapján ar­ra lehet következtetni, hogy a német nyelven kívül ango­lul és franciául is tudott. A fejezet-címekben olykor la­tin és görög kifejezések is találhatók. Haladó orvosi felfogásra vall, hogy a fülről szóló könyv nem téveszti szem elől az egész szervezet egy­ségét. Példa erre a „hallás rendetlenségeiről” értekező fejezet (76. oldal): „Midőn a hallás hibáit akarjuk vizs­gálni, szükség, hogy necsak a füleket magokban, necsak az ő agy velővel való össze­köttetéseket, hanem az.,’elmé­nek épségét, jelenlétét és fi­gyelmét is gondolóra vegyük. Mert az élőműszerek helyes állapotjokon kívül csak ott lehet jó a hallás, látás, ta­pintás, ízlelés, szaglás, ahol a külső behatásokra ép lélek, ép elme figyelmez és hat vissza”! Cseresnyés Sándor veszp­rémi főorvosban és orvosíró­ban egyben Nyírgyulaj köz­ség (nyírbátori járás) híres szülöttjét is megismerhettük. Indokolt lenne, hogy születé­sének közeli 200. évforduló­ján, 1986-ban a szülőföld em­léktáblával örökítse meg nagy fiának emlékét. Dr. Fazekas Árpád : üfTTTifTifi Sokan a korszakot egysze­rűen a Horthy-rendszernek nevezik, ami valójában ki is fejezi a két világháború kö­zötti Magyarország általános jellemzőit. De ezen egyszerű és sommás minősítés mögött nagyon is ellentmondásos, és a történészek között mindmá­ig sok vitára okot adó törté­nelmi korszak rejtőzik. Romsics Ignác könyve ennek a negyedszázados korszak­nak a kezdeti periódusát vá­lasztja elemzése tárgyául. A szerzőnek nem volt könnyű dolga, hiszen a kor­szakra vonatkozó szakiroda- lom, s a közelmúltban napvi­lágot látott visszaemlékezé­sek könyvtárnyi rengetegé­ből kellett kiválasztania azo­kat a szakmunkákat és for­ráslehetőségeket melyeknek segítségével munkáját megír­hatja. Ugyanakkor a szerző, aki maga is a korszak egyik ismert kutatója, számtalan 1982. október 9. Tévé és mozi Furcsa döntésre határoz­ták el magukat a filmforgal­mazás és a televízió illetékes vezetői. Magam egyébként nem tartom meghökkentőnek a lépést, a furcsa jelzőt csak azért biggyesztettem a tény­re utaló szó elé, mert jó né- hányan ilyennek minősítet­ték a mozik és a tévé alkal­mi frigyét. Persze, hogy a Vörös föld-ről van szó — il­letve arról a „húzásról”, hogy néhány nappal az or­szágos premiert követően a képernyőn is megelevenedett a köznapi gondok sűrűjébe vágó dráma, melyet a Kelet- Magyarország legutóbbi film­jegyzetében méltattunk. Mivel nem állandó gyakor­latról, hanem jószerint egy­szeri kísérletről beszélhe­tünk, minden alkalomra ér­vényes következtetéseket nem nagyon vonhatunk le az ügyből. Néhány tanulság azonban megfontolásra érde­mes. Ezek számbavételére vállalkozunk az alábbiakban. Mi indokolta a Vörös föld kiemelt forgalmazását? Min­denekelőtt mondanivalójá­nak időszerűsége. Továbbá: kritikai szenvedélyességének hőfoka. Ha „csak” a filmszín­házak játsszák Vitézy László munkáját, nem valószínű, hogy országos beszédtéma lesz belőle. S még egy fontos szempqnt: az efféle művek — melyek — „sűrítve” tárják a nézők elé mai valóságunk különféle dokumentumait — igazán a házimoziban élnek. Ezért üdvözlöm a kezdemé­nyezést, melyet a forgalma­zóknak sem szabad helytele­níteniük. Ugyanis az sem ki­zárt, hogy sokan éppen a su­gárzást követően — netán azért, mert elmulasztották az adást — váltanak majd je­gyet a Vörös föld valamelyik vetítésére. Ennyit a konkrét esetről s most nézzük a két filmnagy­hatalom közötti kapcsolat más vonatkozásait. Korábban ugyanezeken a hasábokon már kifejtettem a szóbanforgó témával össze­függő nézeteimet. Nem aka­rok ismétlésekbe bocsátkoz­ni, csak a lényeget ismétlem meg: A tévé és a mozi —■ no­ha alapjában véve konkur- rensek — békésen élhetnek egymás mellett. Közösen gon­doskodhatnak milliók szelle­mi táplálékáról, nevelhetik az ízlést, formálhatják a film­kultúrát. A Vörös föld példája azt bizonyítja, hogy a szövetke­zésben igenis van fantázia. De soroljuk fel a lehetsé­ges (vagy elképzelhető) együttműködési variánsokat. A tévéjátékok — termé­szetesen a jelentősebbek, a tartalmi-művészi szempont­ból figyelemreméltóak — „mozisíthatók”. Igv jutott el a nézőkhöz a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Hathol­das rózsakert, a Két történet a félmúltból stb. A sorozat nem szakad meg a jövőben sem. Filmváltozatban is meg­elevenedik Bacsó Péter szín­vonalas Suksin-adaptációja, a Sértés; már dolgoznak a szakemberek a Tündér Lala moziverzióján; jövőre min­den bizonnyal a filmszínhá­zak játékrendjében is helyet kap a Névtelen vár. Kiraga­dott példáink eleve feltéte­lezik egy harmadik szövetsé­ges: az irodalom segítségét (a felsorolt alkotások kivétel nélkül regények vagy novel­lák mozgókép-változatai). Az is elképzelhető — van rá precedens, nem is egy —, hogy a Magyar Televízió a Magyar Filmgyártó Vállalat­tal közösen bábáskodik a művek születésénél. Ilyenkor az együttműködés nem a vég­ső stációban kezdődik, ha­nem az alapötlet kidolgozá­sakor. Miután gazdasági-fi­nanszírozási nehézségekkel a jövőben még inkább számol­hatunk, célszerű jobban ösz- szehangolni a gyártási terve­ket, egyesítve a szellemi és az anyagi erőket egyaránt. Ami a műsorpolitikát illeti, egyelőre még számottevőek a különbségek. Ez részben ért­hető, hiszen a tévé — az iszonyatos műsoréhség kielé­gítése érdekében — bizonyos engedményekre kényszerül, több száz kiváló film viszont, amennyi az évi igény lenne, a kezdetek kezdete óta sem született a stúdiókban. Más­részt kárhoztatható a kétféle mérce, pontosabban az a gyakorlat, hogy a mozikból eltanácsolt (elutasított) fil­mek vagy inkább filmecskék rendre felbukkannak a tele­víziós programban. Egyezte­tést természetesen nem kí­vánhatunk, egyik fél sem ad­ja fel szívesen a maga önál­lóságát — valamiféle koope­rációra azonban mindenkép­pen szükség lenne az alapel­vek kidolgozása során. Hogy még világosabbar fogalmaz­zunk: nen értünk azzal egyet, hogy Tar zár — a mo­zikban neru kívánatos hős — ünnepi műsorokban díszeleg­jen, s azt is megkérdőjelez­zük, bog' szombaton és va­sárnap szinte kizárólag tőkés importbő hozott filmek szó­rakoztassanak bennünket. Ezzel e is érkeztem a film­beszerzésben rejlő — most még csak kóstolgatott, hitem szerint azonban a jövőben egyre jobban terjedő — együttműködési lehetőségek taglalásáho.. Manapság úgy­nevezet közösjogú filmeket vásárolnak az átvételi bizott­ságok tagjai: a művek a mo­ziparkban való lefutást kö­vetően a tévében is bemuta­tásra kerülhetnek Néhány különlegesen drága portéka esetéber. érdemes lenne közös kalapba tenni a pénzt — s aztán megegyezni a sorrend­ben. Ki tudja, talán ezzel a pénzügyi akcióval is szerez­hetnénk néhány érdekes al­kotást. A repertoár feltétle­nül gazdagodnék... Vannak olyan nézetek, miszerint a mozi — a múlt, a tévé — a jelen és a jövő. Ami a axióma második ré­szét illeti, aligha vonhatjuk kétségbe — de azoknak is igazuk lehet, akik hisznek a mozi jövőjében. Nem kts részben éppen a tévével ki­alakított termékeny szimbi­ózis következtében. Veress József Ellenforradalom és konszolidáció olyan forráskutatást és for­ráselemzést végzett, amellyel a korszakról adott képet sok­kal plasztikusabbá tehette. A két világháború közötti korszak húszas évekbeli sza­kaszát az ellenforradalmi korszak konszolidációs peri­ódusának nevezhetjük. A korszak alapjellegének meg­ítélésénél elsődlegesen azt a kormányzati politikát szok­tuk minősíteni, amelyet koncepciózus és igen taktikus kidolgozójáról, Bethlen-kor- szaknak is neveznek. A Ma­gyar História századai soro­zatban közzétett kötet talán legnagyobb érdeme: a szer­ző a korszakra vonatkozó alapvető szakirodalom és az egyéni kutatási eredménye­ket úgy ötvözi egységes egésszé, hogy a korszak alap­tendenciái, a kormányzati politika fő jellemzői világo­san- kirajzolódjanak. Az első világháború után bekövetkezett, bonyolult és szinte mindenre kiterjedő változások, nemcsak a törté­nelmi Magyarország gyors felbomlását eredményezték, hanem végét jelentették an­nak a több évszázados habs- burg—magyar birodalmi kö­zösségnek, amely még a XVI. század közepén formálódott. Az integer Magyarország fel­bomlásán túlmenően a kora­beli magyar uralkodó osztály talán jobban fájlalta azt, hogy a forradalmaknak, ha­csak átmenetileg is, de sike­rült megdönteni hatalmukat. Így a legfőbb problémát szá­mukra az jelentette, hogyan lehetne a dualizmusban még oly szilárdnak hitt politikai uralmat visszaállítani. A kö­rülményeknek ezt a sokrétű változását sokan érezték ugyan, de a krízishelyzetből kivezető lehetőségeket csak kevesen észlelték. Bethlen István ezen utóbbiak közé tartozott. Világosan látta azt, hogy a kormányzati politikát ott és olyan eszközökkel foly­tatni, ahol az 1918 őszén ab­bamaradt, nem lehet. Beth­lennek világos elképzelései volták a kormányzati politi­ka stabilitásának kiépítésé­re. Biztos érzékkel sikerült kiválasztania azt, hogy me­lyek azok a politikai erők, amelyekre építve a nagybir­tok-nagytőke politikai hatal­ma visszaállítható. A szerző nagyon helyesen a kormányzati politika ki­épülésének körülményeit elemzi mélyebben. Nagy Súlyt fektet annak bemuta­tására: a bethleni taktikának miként sikerült lavíroznia az egyes politikai erők és cso­portok között. S hogyan si­került olyan hatalmi rend­szert kiépítenie, amely egy­fajta szalonképességet muta­tott a nyugati polgári de­mokráciák felé. Természete­sen, ennek a körülményekhez taktikusan alkalmazkodó kormányzati politikának, megvoltak a maga konstans elemei. A korszak politikai erői szinte mindent aláren­deltek a Trianoni revízió cél­jának, ennek megfelelően egy erős nacionalista töltésű propagandával igyekezték a közgondolkodást megmér­gezni. Világos kép rajzolódik ki a kötetben arról, hogy ez a konzervatív kormányzati reformpolitika miként ala­pozta meg a revíziót. A könyvajánló sorok nem mellőzhetik annak megemlí­tését, hogy a szerző nagyon élvezetes stílusban írta meg összegző könyvét. A könyv­ben elhelyezett képek nem­csak puszta illusztratív sze­repet töltenek be, hanem mintegy „korlevegőt” köl­csönöznek az olvasónak. (Gondolat, 82.) Szőke Donfönkos A” HALLÁS’ ÉLÖMÚSZEREIRÖL, II ÁLLÁSRÓL, ncLaek BAJAIRÓL, S ORVOSLÁSOKRÓL. msü róni csshcssíés sá.nix>u, Ai ««.»•! tt-l>«»Á3TO»' U5CT6*», »’ f*»Tl »»STA» Liiili nm ka»' TAM», ti*. xtMta túlit f) «ttNMlA» TÄ*MAI A »;»*»»> 't TJtt« NTIKtTA ÍÍTAi. •■**««»*» Altja*’ betÉÍT«i, 1*31 • ' ' . j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents