Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
1982. Oktober 9. Talán emlékszel még a múltkori vitánkra. Vagy veszekedés volt már annak a vége... ? Most már tudom, olyan dolgokat is vágtunk egymás fejéhez akkor, amit talán nem lett volna szabad. Dehát úgy gondoltam, barátságunk kiállja az őszinte, s talán még a kíméletlenség határát súroló szavakat is. Mindenesetre én tiszta lélekkel álltam fel a búcsúzkodáskor, ám te köszönés nélkül rohantál el. De miről is vitáztunk? Tudtam rólad, hogy régebben meggyengült már a leányoddal összekötő szál, próbáltam is néhány bátortalan kísérletet tenni, hogy pontosabban lássam az okát. Ám te csak legyintettéi, nem érdekes, mondtad. Jól kijövünk, bár mindenkinek ilyen gyereke lenne. Aztán mondtad azon a bizonyos délutánon, hogy belekeveredett valamibe a lány, el fogják ítélni. S ezen csaptunk össze. Nem kíméltelek. Vertem az asztalt, hogy miért szé- pítgeted még ma is a dolgot, miért takargattad évekig a lányod hibáit. Tudom én, roppant nehéz beismerni saját mulasztásainkat, de az embernek egyszer számot kell adnia saját magának is, a cselekedeteiről. Sokfajta igazság létezik, de.nekünk, közéleti embereknek az őszinte, tiszta szó kell, hogy a kenyerünk legyen. Tudom, munkahelyeden éppen ezért becsülnek, s éppen ezért is írom most neked e levelet. Hogy jutottál eszembe? Olvastam kollegám egyik cikkét, mely valami elmaradt tanácskozással foglalkozott. A cikk megjelent, ám az egyik adu csak később került a kollégám kezébe, nevezetesen: a szervezők elfelejtették a meghívókat szétküldeni, így nem is jelenhetett meg ott senki. Ám, ebből kellemetlenségek is származhattak volna. Gondoltak hát egy nagyot, azt jelentették a felsőbb szerveknek, hogy tökéletesen sikerült minden, hasznos tudnivalókkal távozhattak a meghívottak. Ám az ügy kitudódott, kitört a botrány... Te magad mesélted, hány, de hány olyan jelentést kaptál már beosztotta- idtól, akik egekig magasztalták a részlegük munkáját, holott mindenki tudta, hogy egy szó sem igaz az egészből. S te nem is fogadtad el a jelentést! De meríthetek saját kútfőmből is, hiszen én is olvashatok szinte naponta olyan jelentéseket, amelyekben készítőjük gátlástalanul felnagyítják az általuk vezetett kollektíva erényeit, s mélyen hallgatnak a botlásokról, a kudarcokról. Sokat töprengtem rajta, vajon mi vezérli- őket egy-egy ilyen beszámoló elkészítésekor. Ma sem jöttem rá a teljes igazságra, csak sejtéseim vannak. Minden bizonynyal arra gondolnak, úgy sem ellenőrzi a közölt tényeket a kutya sem, s ha erre is vetemedne valaki, még mindig kisebb a kockázat, mintha őszintén leírják: ezt és ezt nem sikerült teljesítenünk ... Nagyon jól tudom én, hogy összehasonlíthatatlanul könnyebb sikereinkről beszélni, mint a mulasztásainkat ecsetelni. De meddig lehet így élni? S egyáltalán gondol-e arra az, aki megfeledkezik a napi gondjairól, miközben a koncepciók bűvöletében élve a tényeket az elvárásokhoz igazítja, hogy ezzel milyen károkat okoz? A társadalmi elvárások ugyanis nem azt kívánják, hogy szépítsük a dolgainkat. Ha jól emlékszem a tanulmányaimra, Mária Terézia korában fizették azért az ellenzéket, hogy felhívja királynőnk figyelmét az országban uralkodó visszás dolgokra, pontosabban csak azokra, melyek nem voltak fontosak. És hazudtak, megalkudtak minden másban. Ám minekünk nincs és nem is kell ilyesfajta ellenzék. Senki nem kéri, sőt elítéli, ha eltitkoljuk, kikozmetikázzuk a tényeket. Persze azt is tudom, hogy tulajdonképpen mindenkinek van főnöke, akik közül jó néhányan elvárják még a jólfésült jelentéseket, hogy aztán ők is csak a szépet adják tovább, mert ez a „kényelmes, a biztonságos.” De ez csak másodlagos szempont. Első az ember saját lelkiismerete. Az előbb a társadalmi elvárásokról írtam: vagyunk már olyan erősek, hogy szembenézzünk a saját hibáinkkal. De ehhez olyan emberek kellenek, akik vállalják tettükért a felelősséget. Még akkor is, ha jó szándékuk ellenére sült el rosszul a dolog. Mert nem feledhetjük: a pokolba vivő út is jó szándékkal van kikövezve. Igaz Dezsővel, a TRANZIT gazdasági munkaközösség vezetőjével a kisvállalkozás hasznáról Ez év január 1-től lépett életbe az a rendelet, amely kisvállalkozások, gazdasági munkaközösségek létrehozását lehetővé tette. A megyében elsőként, február 2-án TRANZIT Anyagbeszerzői Vállalati Gazdasági Munkaközösség néven alakult meg vállalkozás a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Egyszerű dolog volt a munkaközösség létrehozása? — Nem akarom elkeseríteni követőinket, de az igazat még az sem fejezi ki, hogy bonyolult, inkább nagyon bonyolult. A rendelet ez év január 1-én lépett életbe, ám a közlönyből jóval korábban ismereteket szereztünk róla, így nemcsak egy hónapba került a munkaközösség létrehozása. Körülbelül tizenöt okmányt kellett beszerezni hozzá, amelyben benne van a városi tanács termelési és ellásfelügyeleti osztályának az engedélye, a cégbíróság hozzájárulása, de a folyószámla miatt az OTP-vel, az adózás miatt a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Igazgatóságával is kapcsolatba kellett lépni. Természetesen az első dolgunk az volt, hogy a vállalat vezetőinek engedélyét megszerezzük. A Hány tagja van a társaságnak? — Tizennégy, a vállalat anyagosztályának valamennyi munkatársa és a vállalat jogásza. Mi volt a célja a munkaközösség létrehozásának? — Egyik célja az volt, hogy kisebb építőipari szervezetek, saját építőbrigáddal rendelkező tsz-ek, állami gazdaságok és egyéb építőipari szervezetek számára anyag- beszerzést vállaljunk, s ezzel nekik létszámot, gépkocsit spóroljunk. Azokra a vállalatokra is gondoltunk, akiknek nincs építőipari részlegük, de egy-egy beruházást saját maguk akarnak megvalósítani. Volt másik célunk is, mégpedig az, hogy a vállalatnál lévő elfekvő készleteket értékesítjük, s ezzel csökkentjük raktári készletünket. Nem a témához tartozik, de miért kell elfekvő készletet tartani a vállalatnak? — Kérdezni is könnyű, sőt válaszolni is egyszerű: nem kell elfekvő készlet egyetlen vállalatnak sem. A dolog azonban ennél Sokkal bonyolultabb. Egy ilyen nagyvállalat, mint a SZÁÉV, egy időben nagyon sok építkezésen dolgozik, épít lakást és iskolát, tornatermet és művelődési házat. Épít házgyá- ni elemekből, épít blokkos, olykor hagyományos technológiával, és egyetlen megrendelő sem szereti, ha bármelyik létesítmény átadása késik bármilyen ok, például anyaghiány miatt. Mi nem hivatkozhatunk arra, hogy nem tudtunk cementet, vagy éppen ajtót, ablakot beszerezni, nekünk tartanunk kell a határidőket, ehhez pedig megfelelő nagyságú anyagkészletre van szükségünk. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy Magyar- országon nem mindig, és nem minden anyag szerezhető be egyik napról a másikra, akkor mindjárt érthetővé válik, miért magasak a készletek. ' Ha nem mindig, és nem minden anyag szerezhető be ma Magyarországon, mi a biztosíték rá, hogy amit egy tsz nem tudott megvenni, azt megkapja a TRANZIT munkaközösségtől? — Százszázalékos biztosíték nincs rá, de minthogy az ország minden jelentősebb építőanyagot előállító üzemével hosszú ideje jó kapcsolatunk van, s mivel mi nem kis tételben rendelünk tőlük, nagyobb a valószínűsége, hogy hamarabb építőanyaghoz jutunk. Érthető, ha az anyagot gyártó vállalatok szívesebben szállítanak nagy tételben, hiszen az értékesítéssel járó munka azonos akár kis, akár nagy mennyiségről van is szó. Nem zavarja ez a vállalkozás a vállalatnál végzendő munkájukat? — Nem. A munkaközösség létrehozása idején, eredetileg is az volt az elképzelésünk, hogy munkaköri kötelezettségeinkkel párhuzamosan láthatjuk el a társasági szerződésben vállalt feladatokat, s ezt az azóta eltelt idő igazolta is. Voltaképpen gyakran előfordul, hogy ugyanarra az anyagra van szüksége a vállalatnak, mint a mi megrendelőnknek, ilyenkor alig érzékelhető a pluszmunka nagysága. A Hogyan fogadták a megalakulás hírét w az építőanyagipari vállalatok? — Az első információink azt jelzik, hogy kedvezően, s mivel már némi tapasztalatunk is van, arról is beszámolhatok, hogy nemcsak a fogadtatás, hanem a kiszolgálás is megfelel várakozásainknak. „ Előfordulhat, hogy mi elindulunk anyagbeszerző irtunkra, s mégsem sikerül valamit megszereznünk. Ilyen esetben megrendelőnk még azt a költséget sem fizeti meg, amit mi befektettünk, de hát ez így természetes. Mi anyagot ígértünk, s a megrendelőt nem érdekli, hegy mennyi utánajárással sikerült megszerezni, s az sem, hogyha nincs, miért nincs.” £ Van-e elegendő megrendelőjük? — Az első hetekben nem túlzottan sok volt, de ezt annak tulajdonítottuk, hogy kevés ipari szövetkezethez, mezőgazdasági termelőszövetkezethez, vállalathoz jutott el a híre munkaközösségünk megalakulásának. Az első napokban két ipari szövetkezet kötött velünk szerződést folyamatos anyagbeszerzésre, néhány szövetkezet pedig csak akkor jött el hozzánk, amikor többszöri próbálkozás után sem sikerült valamilyen fontos anyagot megszerezni. Mostanra sokat változott a helyzet, amelyhez természetesen hozzájárult az is, hogy tájékoztatókat küldtünk tevékenységünkről azoknak a szervezeteknek, amelyekre számítunk, de ha nem tűnik szerénytelenségnek, azt is hozzáteszem: jó propaganda volt az eddig végzett munkánk is. Milyen megbízatásokat kaptak eddig? — Sokfélét. Volt rá példa, hogy egy létesítmény teljes anyagszükségletének beszerzését rendelték meg nálunk, de volt aki csak festéket, vagy vegyianyagot, volt aki földkábelt, vagy burkolóanyagot, esetleg idomacélt kért. A lényeg, hogy mi eddig minden megbízásnak eleget tudtunk tenni. Tevékenységi körünk egyébként építési és szakipari anyagok, vaskohászati termékek, villamos anyagok, épületgépészeti és egyéb anyagok beszerzésére terjed ki. — Az építőanyag árának másfél százalékába. Ehhez azért feltétlenül tudni kell, hogy mivel mi nem a kereskedelemtől, hanem a gyártól szerezzük be az anyagot, nincs benne az árban a kereskedelmi árrés. Mi tehát nem olyan áron adunk anyagot, mintha például valaki a TÜZÉP-nél vásárolná meg, gyaKorlatilag tehát ez azt jelenti, hogy a munkaközösségnek kifizetett összeg ellenére sem fizetnek többet az anyagért, mintha a kereskedelemtől vásárolnák. Megéri-e a munkahelynek, hogy engedélyezte ezt a vállalkozást? — Azt hiszem igen, különben lehet, hogy nem is jári 'tak volna hozzá működésünkhöz. Mi bevételünk 15 százalékát fizetjük be a vállalatnak, hiszen tulajdonképpen munkahelyünket, az irodát, a telexet, a telefont használjuk fel társasági munkánk végzésére is. De van egy másik haszna is, amiről már beszéltem, ez pedig a nekünk fölösleges, másutt hiányzó készletek értékesítése. Magyarul: a vállalkozás. működése óta javult a készletgazdálkodás. A Mennyit hoz Önöknek ez a tevékenyW ség? . — Tisztességes mellékfoglalkozás szintű jövedelmet ad. Reméljük, hogy még a maitól is jobban igénybe veszik szolgáltatásainkat, s ha ez így lesz, akkor évi 50—60 milliós forgalom lebonyolítása esetén 500 ezer- egymillió forint közötti árbevételre számíthatunk. Ha ebből kifizetjük a társasági adót, a vállalati hozzájárulást, befizetjük az SZTK-járulékot, akkor — mivel differenciáltan, a beszerzésben vállalt munka alapján osztjuk el a jövedelmet — 20—35 ezer forint közötti összeget remélünk évente. Ebben az évben — mivel szolgáltatásainkat tulajdonképpen csak májusban kezdhettük el — 10 ezer forint körüli jövedelemre számíthatunk. Csupán anyagbeszerzésre terjed ki a vállalkozás tevékenysége? — Elsősorban erre, de engedélyünkben szerepel anyagszükséglet felmérése is. Ha például egy vállalat korszerűsíteni akarja egyik műhelyét, s ezt saját dolgozóival akarja elvégeztetni, akkor mi felmérést végzünk, megállapítjuk az anyagszükségletet, s természetesen meg is szerezzük azt. Eddig csak a vállalatokról, szövetkezetekről esett szó, pedig sokkal több gondot okoz az anyag beszerzése egy csalá- diház-építőnek, vagy akár egy társasházat építeni szándékozó társaságnak. Tőlük fogadnak-e el megbízást? — Természetesen. Tudjuk, hogy Szabolcs- Szatmár megyében a lakások többsége eddig is magánerőből épült, ezután pedig még többre számíthatunk, hiszen a jövő évtől emelkedik az állami lakások lakbére, de más módon is ösztönzi az állam a magánerős építkezéseket. Eddig is volt már rá példa, hogy például Fehérgyarmaton egy lakásépítő szövetkezetbe tömörült társaságnak mi szereztük be az anyagot, s ilyesmire ezután is vállalkozunk. A magánépítők számára történő anyagbeszerzésnek egyetlen feltétele, ha az OTP-től fedezetigazolást hoz rá az építkezni szándékozó. Azt gondolom érthető, hogy enélkül nem vállalkozhatunk anyagbeszerzésre, hiszen az építőanyagot előállító vállalatokkal mi állunk jogviszonyban, s nekünk kell megfizetni az anyagot akkor is, ha fölöslegesen rendeltük meg. Előre kell-e a megrendelőnek fizetni? — Nem. Készpénzt egyébként senkitől nem fogadunk el. Ha megszereztük a tőlünk megrendelt anyagot, elküldjük a megrendelőnek a számlát, ő pedig befizeti a pénzt a vállalatnak. Mi a vállalattól kapjuk meg munkánk díját. Mi történik akkor, ha nem tudják teljesíteni, amit vállaltak? — Kezdjük azzal, hogy ha mi kapunk egy megbízást, azonnal megrendeljük az anyagot. Ha történetesen nem igazolná vissza az építőanyagipari vállalat, mi ugyanúgy sürgetjük, mintha a vállalatnak rendeltünk volna anyagot, s mindenről haladéktalanul tájékoztatjuk megrendelőinket is. Késedelem esetén ügyfeleinknek jogában áll visszalépni. Mi nem vállalhatunk garanciát arra, hogy azonnal szállítunk, de pénzt sem kapunk csak akkor, ha teljesítettük, amivel megbíztak bennünket. A gyakorlatban talán nem, de elméletben előfordulhat, hogy sikerül az anyagot megszerezni, de a megrendelő valami miatt visszalép. Milyen következményekkel jár ez? — Előfordulhat, hogy mi elindulunk anyagbeszerző utunkra, s mégsem sikerül valamit megszereznünk. Ilyen esetben megrendelőnk még azt a költséget sem fizeti meg, amit mi befektettünk, de hát ez így természetes. Mi anyagot ígértünk, s a megrendelőt nem érdekli, hogy mennyi utánajárással sikerült megszerezni, s az sem, hogyha nincs, miért nincs. Ha megrendelőnk diszpozíciót kap, tehát értesítjük, hogy hol és mikor veheti át az anyagot, és nem megy érte, s emiatt hiúsul meg az üzlet, akkor az addig felmerült költségeinket természetesen megfizettetjük. Anyagot általában akkor akar venni az építtető, ha sürgősen szüksége van rá, a beszerzés pedig nem mindig sikerül azonnal. Adhatnak-e kölcsön a saját munkahelyük anyagából? — Ha van, akkor természetesen adhatunk, de csak abban az esetben, ha vagy több van a szükséges mennyiségnél, vagy a vállalatnak abban az időben nincs rá szüksége. Nekünk mindenkor a saját vállalatunk érdekeit kell szem előtt tartanunk. Van-e valamilyen elképzelésük arról: meddig működik majd ez a munkaközösség? — A társulás működési ideje meghatározatlan időre szól. Szerintem akkor szűnik meg, ha például elrendelik felosztását, vagy a cél megvalósítása nem lehetséges. Fölöslegessé válnánk, ha nem volna elegendő megbízás számunkra, de akkor is megszüntetnénk működésünket, ha a társaság tagjainak többsége közösen úgy határozna, hogy nem érdemes tovább dolgoznunk. Azt hiszem erről korai még beszélni, hiszen még csak most alakultunk. Köszönöm a beszélgetést. Balogh József FhetvEgm LINTERJÚJ KM HÉTVÉGI melléklet Mennyibe kerül ez az anyagbeszerzés az önökhöz forduló építkezőknek?
