Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
4 Ketet-Magyarország 1982. október 9. TELEX ROBBANÁS SVÁJCBAN Négy személy életét vesztette pénteken reggel a svájci Isletenben, amikor robbanás történt egy robbanó- anyaggyárban. Az üzemben 1982 februárjában már volt a mostanihoz hasonló méretű baleset. Akkor a halálos áldozatok száma kettő volt, míg az anyagi kár közel 2 millió dollárt tett ki. Ékszert raboltak A KRUPP CSALÁDTÓL ’ Csütörtökről péntekre virradóra egy müncheni szállodában körülbelül másfél millió dollárt érő ékszertől fosztották meg ismeretlen tettesek a híres Krupp család örökösét. A helyi rendőrség egyelőre nem tudja, hogy a rablóknak miként sikerült behatolniuk a 44 éves dúsgazdag férfi szállodai lakosztályába, és észrevétlenül megkaparintaniuk az illető ékeszerdobozát. REKORDISMÉTLÉS Péntek reggel útnak indult Athénből Spártába öt brit katona, hogy két nap alatt gyalog tegye meg a két város közötti 250 kilométeres távolságot. A vállalkozó szellemű katonák szeretnék megismételni annak a görög harcosnak, Pheidippides futárnak a hőstettét, aki i. e. 490-ben Athénból két nap alatt jutott el Spártába. MEXIKÓ ÉS NICARAGUA MEGÁLLAPODÁSA Mexikó és Nicaragua megállapodást írt alá a mezőgazdaságban történő együttműködésről. Vegyesbizottságot hoznak létre, amely évente felülvizsgálja a megállapodás végrehajtását. Az egyezmény aláírására a mexikói fővárosba érkező Jaime Wleelock Roman nicaraguai mezőgazdasági minisztert fogadta Jósé López Portillo mexikói köztársasági elnök. fli országgyűlés őszi ülésszaka Kovács Antal az OVH elnöke beszámolóját mondja. fejlesztési előirányzatok lényegében azonos szinten maradtak. A VI. ötéves terv erre a célra 22—23 milliárd forintot irányzott elő, s ez a vízgazdálkodási ág összes beruházásának több mint 40 százaléka. A kormány ismeri és elismeri a lakosság vízellátásának társadalmi indokoltságát, s ezért támogatja a program változatlan folytatását. A VI. ötéves terv idején körülbelül 200 000 lakás bekötésének lehet megteremteni az anyagi feltételeit, nem csökken tehát lényegesen az ivóvízzel és csatornával ellátott lakások közötti aránytalanság. Gyorsabb változást hosszabb távon attól remélhetünk, ha minden érintett anyagi erejét fokozottabban bekapcsoljuk a csatornázás és szennyvíztisztítás megoldásába. A vízre is érvényes pártunk XII. kongresszusának az a tétele — mondotta —, hogy a „takarékosság hassa át egész tevékenységünket, váljék életünk általános normájává!” Gazdaságunk ma még több vizet használ, mint amennyi zavartalan működéséhez feltétlenül indokolt. Igaz ez akkor is, ha a kedvező példák is gyarapodnak: a Lenin Kohászati Művek egy tonna acél előállításához az európai átlagnál kevesebb vizet használ, s az ipar frissvíz-használatának aránya a 60-as évek 1:2 arányáról l:4-re javult. Ugyanakkor jelzi a takarékosság további lehetőségét, hogy az ipar által felhasznált ivóvíz 25 százaléka gyengébb minőségű vízzel is hé- lyettesíthető, de úgy tűnik, hogy a vízjogilag engedélyezett mennyiség és a tényleges használat újraértékelése is hozzásegíthet a víz racionálisabb használatához. A lakosság vízfogyasztását sem tekinthetjük még elég takarékosnak. Vízkincsünk ésszerű hasznosításának legfontosabb módja a csapadék hasznosulása. Hazánkban szeszélyes területi és időbeni elosztással évente 58 milliárd köbméter csapadék hullik. Ez, mint alapvető természeti tényező, szabályozottabb lefo- lyási viszonyok és javított talajvíz-háztartás mellett a mezőgazdaságban jobban hasznosulhat. Az időszakos vízbőség, vagy vízhiány azonban sok gondot okoz a mező- gazdaságnak, csökkenti a növénytermelés biztonságát és a terméshozamok emelkedésével arányosan növekszik a termelés kockázata. Az elkövetkező évtizedekben tehát — az ésszerű műtrágyahasználat mellett — meghatározó szerepe lesz a csapadék hasznosulását elősegítő, a talajok kedvezőbb vízhatártási tulajdonságait javító eljárásoknak, ezt szolgálja a kormány meliorációs programja. A meghirdetett élelmiszerprogram teljesítése azonban szükségessé teszi, hogy ismét átgondoljuk öntözési lehetőségeinket. Nem cselekszünk helyesen, ha tartósan parlagon hagyjuk öntözőműveinket és vízkészletünket. A vízhasználatok ész- szerűsítésének említett példái és lehetőségei sürgetik, hogy korszerűsítsük a víztakarékosságot ösztönző gazdasági, jogi, műszaki szabályozó rendszert. Ezen belül különösen fontos a társadalmi ráfordításokat jobban kifejező ár- és díjrendszer kialakítása. Az államtitkár beszámolójában részletezte a környezetvédelem, a belvízvédelem problémáit, a vízrendezés egyre sürgetőbb feladatait is. Befejezésül a vízgazdálkodás dolgozóinak áldozatos munkáját méltatta. A második napirendhez kilenc képviselő szólt hozzá. Majd Kovács Antal válaszolt a vitában elhangzottakra. Rámutatott, hogy csak a rendelkezésre álló eszközökkel gazdálkodhatunk, ezek csupán az ismert programok megvalósítását teszik lehetővé, a fejlesztés jobb szervezéssel gyorsítható, de költséges új beruházásokra ma nem vállalkozhatunk. A vízgazdálkodás ár- és díjviszonyairól kifejtette: a társadalmi ráfordításokat jobban tükröző rendszert kívánnak bevezetni, ám e módosítást csak életszínvonal-politikánk egyéb elemeivel összhangban lehet végrehajtani. * Az államtitkár szerint az árvízvédelemben a nagyobbik gondot nem a további védőművek építése, hanem a már meglévők állapota jelenti. Az árvízvédelem biztonságát változatlanul kiemelkedően fontos szerepének megfelelően kezeli. A képviselők más észrevételeire — mint például az ipari területek rekultivációja, az állattartó telepek szennyvízgondjai — több tárca és főhatóság vezetőivel konzultálva adnak majd választ. Az országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a hozzászólásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután interpelláció következett. Tornán Károlyné (Borsod m. 7. vk.) a nyékládhá- zi Mezőpanel vasszerelője Ónod várának lehetséges rekonstrukciójáról intézett kérdést az építésügyi és város- fejlesztési miniszterhez: várható-e az egykor jelentős történelmi eseményeket megért vár megmentése. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszában elmondta: bár az anyagi lehetőségek miatt nem a legkedvezőbb az időszak a várrom helyreállítására, mégis jelentőségét, állapotát figyelembe véve módot kell találni arra, hogy a helyi erőforrásokra, a lakosság közreműködésére támaszkodva megmentsük, ami menthető. Még ebben az ötéves tervben felmérik a kutatás, a tervezés, a kivitelezés pénzügyi feltételeit, s megkezdődhet az állagmegóvási munka. A miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Apró Antal, Cser- venka Ferencné és Péter János — befejezte munkáját. 0 Grand Hotel Hungária (7.) így nyomoztak... A Hamptop-ügy úgynevezett nagy sláger volt. De annak idején minden napnak megvolt a kisebb-nagyobb szenzációja. Mert szükség volt rá. A rendőri riporterek napról napra járták a főka- p.íányság szobáit, anyag u'.in kutatva. Hamarosan tekintettek abba a munká- l a, illetve módszerekbe, amelyekkel akkor a rendőrid;: dolgozott. BESÚGOK ÉS DETEKTÍVEK A mai, .itthoni állapotokat figyelembe véve törvényességről nem lehetett beszélni. Tény azonban, hogy a gyakran csak hat elemit végzett detektívek éjt nappallá téve dolgoztak, halálosan megsértődött az, akit egy „húzásból” nappal vagy éjszaka kihagytak. Ismerték a „platzot”, ahogyan ők nevezték, illetve a főváros különböző kerületeit, a zugkocsmákat, ahol mindegyiküknek megvolt a az informátora. Persze, a besúgók is általában megjárták a börtönöket, kisebb ügyeiket azonban az információk fejében — a nagyobb fogás kedvéért — elnézték nekik. Hogy milyen viszony volt közöttük, arra jellemző a következő eset: az egyik éjszaka Angyalföldön leszúrtak egy detektívet. Másnap az illető detektívcsoportnál három tagú „delegáció” jelent meg. Két betörő és egy kasz- szafúró. — Hallottuk, mi történt — mondták a detektívfelügye- lőnek. — Kérem, mi nehéz fiúk vagyunk, a szajré érdekében semmitől sem riadunk vissza, de nem vagyunk gyilkosok. Detektívre pedig még kezet sem emelünk. Kérünk három napot és megmondjuk ki volt a tettes. Szavaikat a rendőrségen komolyan vették, tudták, hogy van bennük zsiványbe- csület. Emellett az alvilágnak érdekében is állt, hogy megtalálják az ilyen vagy a hasonlóan súlyos, életellenes bűncselekménynek a tettesét, mert ezzel elkerülték a sorozatos, az egész városra kiterjedő razziákat, amelyeknek során őket is begyűjtötték és elszámoltatták volna És valóban, ajánlatuk után két nappal a rendőrség tudta — a segítségükkel —, hogy ki szúrta lé a detektívet. A HÍRHEDT 200-AS Ettől függetlenül a detek- tívcsoportok bulldogok makacsságával üldözték a bűncselekmények elkövetőit. Aki pedig bekerült a betörők, kasszafúrók, rablók közül hozzájuk, annak számára nem volt kímélet. Mindennapos látvány volt, hogy az őrizetbe vett bűnözőt a detektív- szobából a fogdába kísérték. A hirhedt 200-asba, ahonnan már boldogságot jelentett a börtönbe kerülni. Az így kísért bűnöző cipőjét rendszerint a kezében vitte, bedagadt lábával nem tudott belebújni. Több detektívszoba mellett kis betonozott helyiség volt, s a rovott múltú bűnöző —r miután előzőleg alaposan elverték és még nem vallott — odakerült. Lefektették a priccsre és a talpát gumifoot- tal verték. Ha még mindig hallgatott, a mennyezeten levő csigára hátrakötött kézzel felhúzták. így azután rövid idő múlva már jegyzőkönyvbe vehették az elkövetett bűntetteket. Ezután már mint „egyenrangú féllel” tárgyaltak vele, még ebédet is hozattak neki a közeli kocsmából. Általában 48 órán belül át is vitték a klozetszagú, mocskos kétszázasból a bíróságra. Persze, ha komplikáltabb ügyről volt szó, az ügyész meghosszabbíthatta a nyomozás időtartamát. A gyilkosságok, vagy rablógyilkosságok gyanúsítottjait nem bántották, hiszen ezeknek a legsúlyosabb bűn- cselekményeknek a bizonyításához corpus, azaz tárgyi bizonyíték kellett. Az intellektuális — csalás, sikkasztás és hasonló — ügyekben sem vertek meg senkit, mert a 200-asban a delikvens hamarosan megpuhult. „KOMMUNISTA VESZÉLY.. Hogy a főkapitányság politikai osztályán milyen kínzásokkal csikarták ki a vallomást, azt magam is csak a felszabadulás utáni emlékiratokból tudtam meg. Ennek az a magyarázata, alig néhányszor jártam csak a politikai osztályon, ahol annak vezetője, Hetényi Imre rendőr főtanácsos, főkapitány-helyettes délelőttönként tájékoztatta az újságírókat. Kollegáimmal kíváncsiságból néhányszor felmentem ezekre a tájékoztatásokra, amelyek azzal végződtek, hogy a főnök uzsonnapénzt adott az újságíróknak. Lapjaim nem közölték a kommunisták elleni nyomozásokat, így valójában ezek a tájékoztatások nem érdekeltek, ezekkel az ügyekkel elsősorban a kormánylapok és a jobboldali lapok foglalkoztak. Ugyanakkor sajtóirodabeli kollégáim gyakran beszéltek arról, hogy ezek közül az ügyek közül a legtöbb mondvacsinált volt. Hetényi egy sereg kommunistapert rendeztetett meg. Hogy miért? Kommunista veszélyre hivatkozva ugyanis az akkori kapitalista vállalatoktól szép összegeket zsebelt be. Az anyagiasság abban az időben még a rendőrség köreiben is dominált. Bal la Ödön (Folytatjuk) Harmatit László szabolcsi képviselő felszólalása Megyénkben 1976 és 1980 között a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt települések száma 29-cel emelkedett, lakosságunk 52 százaléka részesül közműves vízellátásban. Az átlagosnál nagyobb ütemű fejlesztéssel — amelyből a lakosság igen nagy anyagi terheket vállalt —, sem sikerült felszámolni hátrányos helyzetünket. Célunk továbbra is a lakosság anyagi erejének bevonásával, újabb vízműtársulatok szervezésével csökkenteni az ellátatlan területeket. Törekszünk arra is, hogy a termelőszövetkezetek, a vállalatok és az intézmények vízellátó berendezéseinek kihasználatlan kapacitását is a lakossági vízellátás szolgálatába állítsuk. 1983 nyarára elkészül a 600 milliós beruházással épülő Nyíregyháza III. jelű, napi 10 000 köbméter parti szűrésű ivóvizet szolgáltató beruházás, amely a rohamosan fejlődő város és a vezeték nyomvonalán fekvő községek gondjait megoldja. Megyénk csatornahálózatának hossza az utóbbi öt évben több mint másfélszeresére nőtt, de még így is messze elmarad az igényektől és az országos átlagtól. A közeli években sincs reális reményünk a helyzet kedvezőbbé tételére, bár — lakosság megértésére és tehervállalására is egyre nagyobb mértékben számítva — igyekszünk az újabb csatornázási munkálatokat támogatni. Úgy látjuk, hogy nem fordítunk kellő figyelmet a szennyvizek tisztításának, elvezetésének legalább hasonlóan jelentős feladataira, jóllehet ez potenciális veszélyforrás, több településen égető gond. A lakosság derítők építésével feloldotta ezt az ellentmondást; de ezek nem mindig feleinek meg a követelményeknek. Javíthatna a helyzeten, ha széles körben ismertetnénk a megnyugtató megoldást ígérő típusterveket. Megyénk mezőgazdaságának egy hektáron elért bruttó hozama — a rossz természeti adottságok miatt az intenzív kultúrában termesztett alma, dohány, burgonya, gyakran kiemelkedő hozamai ellenére is lényegesen elmarad az országos átlagtól és a lemaradás az utóbbi években fokozódik. Mivel a nagy lakósűrűség miatt még ma is vannak foglalkoztatási gondjaink, különösen fontos mezőgazdasági üzemeink eredményeinek, egyúttal foglalkoztató és eltartó képességének javítása. Ezt szolgálja megyénk két térségében — Felső-Szabolcsban és a Tisza—Szamos közben — elkezdett komplex melioráció is. A kivitelezési munka a tervekben meghatározott ütemben halad, bár néhány ellentmondás gátolja zavarta- lar előrehaladását. Ezek közül is kiemelkedik a dréncső hiánya. Szükségesnek látszik ezért a koordinációt a dréncső gyártására is kiterjeszteni, esetleg új gyártókapacitást a mi megyénkben kialakítani. Gondot okoz továbbá, hogy a meliorációhoz nyújtható állami támogatás mértéke az egy főre jutó jövedelemtől függ. Ez nagy mértékben veszi igénybe az üzemek saját erejét. Megnőtt az üzemek hiteligénye, de keret hiányában kielégítésre nincs lehetőség, így csak az állami támogatás növelésével helyettesíthető a hiányzó saját erő, különben a komplexitás elve sérül. Ez gátolja más, fontos célkitűzéseink megvalósítását is. Miközben a kiemelt területek jelentős állami támogatással oldhatják meg gondjaikat, nehéz helyzet alakul ki a térségen kívül esedékes melioráció — leggyakrabban a rendszeresen károsító belvíz elleni küzdelem — esetében. Megyénkben ilyen célokra mindössze 4 millió forintot fordíthatunk ebben az évben, ami legégetőbb gondjaink felszámolásához is kevésnek bizonyul. Nehezíti a helyzetet, hogy a belvizes területeken gazdálkodó (és ezért mérleghiányos) üzemek nem tudják a szükséges mértékű „saját erőt” előállítani. Minthogy fontos érdekünk fűződik a térségen kívüli területek termőképességének szintentartásához, ilyen gondjaink orvoslására is találnunk kell elfogadható megoldást. A belvizek kialakulásának objektív okai mellett hanyagsággal is találkozhatunk: a csapadékvíz elvezetésénél a kisparcellák idején általánosan tapasztalható gondosságot a nagyüzemek nem minden területen alkalmazzák. Meggyőződésem, hogy hajdani gondosságunk életre- keltésével, a ma már minden üzem rendelkezésére álló korszerű eszközökkel enyhít- hetők volnának belvizes gondjaink. A belvízlevezető rendszerek hatékonyságát az üzemi, üzemközi és főművek összehangolt fejlesztése, karbantartása és üzemeltetése biztosíthatja a térségen kívüli területeken is. A hatékonyság fokozása érdekében szükségesnek látjuk a vízügyi szervek illetékességét és felelősségét mindezen területekre kiterjeszteni. Az öntözött területek nagysága, az országos tendenciához hasonlóan, megyénkben is csökken. Ennek okát részben az öntözési költségek növekedésében látjuk. Elfogadjuk azt az alapelvet, mely szerint az öntözési beruházások költségeinek az öntözés eredménytöbbletéből kell megtérülni. Minthogy azonban e forrás csak a létesítmények célszerű kihasználása útján képződhet (és ez jelenleg csupán 50 százalékra tehető), javasoljuk az érdekeltségi rendszer felülvizsgálatát, olyan feltételek kialakítását, amelyek lehetővé teszik az eszközök kihasználását. Örömmel mondhatom, hogy árvizektől gyakran veszélyeztetett megyénk árvédelmi töltéseinek kiépítettsége az utóbbi években sokat javult. A legveszélyesebb szakaszokon elkészült és folyamatosan halad a Szamos gátjainak felújítása. Megtörtént a Szamos gerebsei és a Tisza tiszaszalkai veszélyes kanyarulatainak átvágása, folyamatban van Tokaj—Komoró között a Tisza szabályozása. Országunk és megyénk gazdag vízhálózatára tekintettel aktuális feladatnak látjuk a víziutak kiépítését előkészítő tervezőmunka beindítását. Biztonságos a légiközlekedés Bejrútba Péntek hajnalban indult és még ma a délelőtti órákban vissza is érkezett Budapestre a MALÉV újból indított bejrúti járata. Az első járat személyzete a régihez hásonló, megnyugtató állapotokat talált a bejrúti repülőtéren. Minden kiszolgáló eszköz kifogástalanul működik és segíti a zavartalan leszállást. Ezentúl a régi, megszokott menetrend szerint közlekedik a MALÉV bejrúti járata: hetente kétszer, kedden és pénteken indul Budapestről a hajnali órákban.
