Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-08 / 236. szám
1982. október 8. Kelet-Magyarország 3 Jut-e pénz La művelődésre? A dombrádl Jet exportra Petőfi Termelőszövetkezet varrodájában szov- készítenek fiú- éz férfinadrágokat. Legalizált hiba ■■■ Jónak és érdekesnek tűnő híreket olvashatunk manapság az újságokban. Az egyik arról tudósít, hogy létrehoztak egy olyan szervizt, amely a megvásárolt bútorokat soron kívül javítja, a másik azt tudatja; külön tanács foglalkozik azzal, hogy a lakosság jogos javítási, kereskedelmi ügyeit megfelelően intézzék. A híreknek mégsem tudok maradéktalanul örülni. Olvastukkor azonnal feltettem magamnak a kérdést: vajon milyen lehet a rend a gyárakban, a minőség ellenőrzésekor, a kereskedelemben ? Hogyan létezik, hogy az új tnáris roncs, miként engedték át az olyan cipőt a rostán, mely rostaként ereszti át a vizet, hogyan intézik az ügyeket mondjuk egy szolgáltató cégnél, ahol külön kell serkenteni a munkára? A dolgok tehát jónak tűnnek, de csak tűnnek, mert mögöttük ott húzódik a rossz szervezés, egy sereg hibás minőségellenőrzés, egy csomó hanyagul elvégzett munka. És furcsa módon nem ezek megszüntetésére születnek rendeletek, szervizek. Mindezt látszólag legalizálják a pótlásukra hozott intézkedések. A legalizált rossz munka és selejt tehát nem örvendeztet meg. Sokan vélik úgy: alibik helyett jó munkát, rontott termékek szervize helyett jót termelők brigádjait kellene létrehozni. Minden rossz korrekciója: pénzbe kerül. (bürget) A szomszédra kacsingatnak RENDSZERINT KÉT SZÉLSŐSÉG „felelget” egymásnak. Az egyik így hangzik: sohasem jut elég pénz a művelődésre, mindig abból vesznek el, ha romlik a gazdasági helyzet. A másik szélsőség: még mindig sokat pazarolunk a művelődésre, kacsalábon forgó épületekre, cifra rendezvényekre. Meddig? Időszerű hát alaposabban megvizsgálni megyén belül is: mire költjük a művelődésre szánt forintokat, arra-e ami az emberek sokaságát érinti, vagy egy-egy szűkebb kör költséges hobbiját fizetjük meg — a többség rovására. Fontosnak találták erről szót váltani a Művelődési Minisztérium vezetői is. Nemrég Köpeczi Béla miniszter, párbeszéd jellegű sajtótájékoztatón, a művelődés és a gazdálkodás összefüggéseiről fejtette ki álláspontját, különös tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetünkre. 1968 óta országos, átfogó elemzés nem készült arról, milyen kölcsönhatás tapasztalható a gazdasági szabályozók és a művelődés között, a korszerűsített gazdaságirányítási rendszerben miként változtak a művelődés anyagi, technikai, működésbeli körülményei, amelyek nyilván összefüggnek a tartalommal, a kultúra közvetítésével, szolgáltatásaival is. Mindezt a felszabaduló idő — a szabad szombatok is — még inkább sürgetőbbé teszik, hogy mindenütt megalapozott választ adjanak a kultúra irányítói az újszerű „kihívásokra”. A MŰVELŐDÉSPOLITIKA megyei irányítói eddig is azon fáradoztak, hogy az emberek többségének művelődését, tartalmas szórakozását szolgáló formák, rendezvények kapjanak kiemelt anyagi támogatást. Ez éppúgy vonatkozik az új megyei-városi művelődési központ, a színház, a nyírbátori zenei napok tetemes összegű finanszíroN yíregyháza igazgatási területén jól megfér egymás mellett a tanyabokor, a kertváros, a régi, hangulatos utcasor és a toronyházakkal tűzdelt modern lakónegyed. Azonban területenként másak az emberek örömei és gondjai. Következésképpen nehezebb összehangolni a vöröskeresztes munkát is. A Guszevben például aránytalanul sok a veszélyeztetett gyermek. A külterületeken, az egykori tirpák tanyabokrokban soka magára maradt idős ember. Az új lakótelepeken egyebek között a környezetvédelmi feladatok váltak sürgőssé ... Van tehát tennivalója bőven Franczel Andrásnak, a Vöröskereszt Nyíregyházi városi Vezetősége titkárának, aki küldött lesz a Vöröskereszt hét végén sorra kerülő VI. kongresszusán. Tizenötödik éve látja el a titkári teendőket. Azt mondja, ha szót kap a hét végén a Parlamentben megtartásra kerülő kongresszuson, elsősorban a lakóterületek vörös- keresztes alapszervezeteinek munkájáról beszél. Mindenekelőtt elmondja, - hogy Nyíregyházán ezer aktivista zására, mint a könyvtár- fejlesztésekre, a kulturális alapellátásra hivatott művelődési házak, klubok fenntartására, vagy a népművészet, a néptánc, a népdalkultúra támogatására. Az az 1,2 milliárd forint, amely a megyében a tanácsi költségvetés kulturális ágazatának éves gazdálkodására rendelkezésre áll — nem kis ös2- szeg. Ha hozzászámítjuk ehhez n vállalatoknál, intézményeknél, társadalmi szerveknél lévő kulturális alapokat, több millió forint jut a közművelődésre, szórakoztatásra. Nem arról van szó, hogy dúskálhatunk a kulturális célú pénzek között, még összességében is mérsékelt ez, de biztató, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben is minden fontos, alapvető kulturális feladatra jut elegendő pénz: De jobban meg kell nézni, mire, mennyit költünk, mennyiben szolgálja az a többség műveltségének gyarapítását. Rugalmasabb „gazdálkodást” kíván a művelődési intézményeinktől a feszesebb gazdasági helyzet. Ezután sem kell természetesen „kereskedőfejjel” vezetni a művelődési intézményeket, de szükséges az éves művelődési programok kidolgozásánál összhangba hozni a szükségleteket és a rendelkezésre álló anyagiakat. Ezután sem képzelhető el, hogy a művelődési intézmények anyagilag megálljának a saját lábukon, önfenntartásra rendezkedjenek be. Az éves állami, tanácsi támogatás nem marad el, de országosan is jobban megnézik, mire adnak dotációt és mire nem. EGYÉRTELMŰ, HOGY EZUTÁN is jut pénz a művelődésre, de hogy ez növekedjék, az ország, a népgazdaság helyzetétől függ. Ami viszont nem ettől függ, az: hogyan használjuk fel a meglévő pénzt, mennyire gondos gazda módjára bánunk minden forinttal. Páll Géza segíti nap mint nap azt a mozgalmat, amely elsősorban az arra rászorulók megsegítésére irányul. Ez az ezer önzetlen ember újabb tízezreket ragad magával. „Az utóbbi időben aktivistáink megtalálták az emberekhez vezető utat” — mondja a titkár. Országosan is jó példaként mondható el, hogy az előző kongresszusig a lakóterületi alapszervezetek a körzeti orvosi rendelők köré csoportosultak. Az utóbbi években aztán a körzeti párt- alapszervezetek mellett alakultak ki a vöröskeresztes alapszervezetek. Jobb ez így, mivel mozgalmi munkáról, önkéntes társadalmi munkáról van szó. A szakmai segítséget az orvosi rendelők természetesen továbbra is megadják. A sokféle, ám felelősségteljes társadalmi munkában kikre is számíthat a városi vezetőség? Elsősorban a háztartásbeli asszonyokra, a gyesen lévő kismamákra és azokra a nyugdíjasokra, akik közéleti munkp nélkül talán el sem tudják képzelni életüket. Néha ezek az aktivisták nem tesznek mást, csupán néhány jó szóval oldják Igencsak rossz hírnévnek „örvendett” úgy 1978 táján a tiszadadai Kossuth Termelőszövetkezet. A szakemberek sorra otthagyták a gazdaságot, a szétzilált vezetés rossz hangulatú tagságot irányított, lerongyolódott gépparkkal küzdöttek a főddel — siralmasnak mondható eredménnyel. Kevesen láttak akkoriban kiutat a kátyúból és az emberek se nagyon hittek egy jobb jövőben. Gép sem volt, pénz sem volt — emlékezik visza Gaál György a tsz mostani fiatal elnöke, aki a rossz emlékű évek után végül is élére állt a a faluról beköltözöttek zártságát, magányát Aktív őrei ők a boltok és, a parkok tisztaságának. Természetes, hogy Franczel András sok-sok tennivalót, javítanivalót is lát a napi munkában. S ha módja lesz rá, ezeket el is mondja a kongresszuson. Megnövekedett például az utcai és a háztartási balesetek száma. Ezért jó lenne, ha még többen részesülnének elsősegélynyújtó oktatásban. Országos fórumon is hangot adna annak a véleményének, hogy növekedhetne a Vöröskereszt nevelő, tudatformáló hatása. Ez például megnyilvánulhatna abban is, hogy tisztább, virágosabb lenne megyeszékhelyünk. A tanáccsal gyümölcsözőbb is lehetne az együttműködés. A külterületen lévő vöröskeresztes alapszervezetek még eredményesebben támaszkodhatnának a helyi iskola nyújtotta lehetőségekre. Októbert az alkoholizmus elleni hónapnak nyilvánították. Jó lenne, ha a kampány idején például a Guszevben legalább néhány embert sikerülne visszatéríteni az alkoholisták útjáról. A zt is szeretné Franczel András, ha az alapszervezetekben az igazán aktív tagok száma növekedne. Vagyis az olyan embereké, akik nap mint nap készek kinyújtani segítő karjukat. N. L vezetésnek. — A nyilvántartások persze nem ezt mutatták, hiszen ott értékükön szerepeltek, de hát mit tud a papír? Azt, hogy évente egy bizonyos százalékát le kell írni a beszerzési árnak. Hogy aztán a sáros őszökön menynyit kopott, mennyit szakadt, azt csak a traktoros tudta. Ráadásul a vetésszerkezet olyan volt, hogy egymásra zsúfolódtak a növények ősszel. Nem csoda, hogy a föld alig adta felét annak, amire képes lett volna. Az iroda falán térkép a tsz földjeivel. Szabályos nagy táblák, egyenes dűlő- utak — ilyesmin tanulják a gazdálkodás szervezését a jövő meződazdasági szakemberei. Fél kézen meg lehetne számolni a megyében az olyan tsz-eket, amelyek ilyet tudhatnak magukénak. Egy másik keretben díszes oklevél, felirata szerint Kiváló Termelőszövetkezet a tulajdonosa. Dátuma 1974. Négy évig sikerült tehát „elmismá- solni” a bajokat, de hát örökké ez sem tarthatott. A szomszédos tiszavasvári jó tsz-ek mellett csak vegetálni nagyon szembetűnő dolog. Hitel nincs I — kaptuk a választ, négy éve, amikor Nyíregyházán a bankban kopogtattunk — emlékezik visza az elnök. — Pedig arra égetően szükség volt, hogy lábra kaphassunk. Gép mindenáron kellett, ezért beléptünk a bábolnai rendszerbe, az IKR-be. Tőlük megkaptuk, ami a legszükségesebb, de nekik 163 százalékot kell visszafizetni, a banknak csak 117-et kellett volna, ha innen kapjuk, őszre megérkezett a két Rába, az öt E— 516-os kombájn. A hetvenki- lences évet már sikerült kihozni nullára, és egy erős évet megalapozni. Hét és fél millió befejezetlen termelést mutatott a mezei leltár év végén, ami biztos alapot nyújtott a következő évre. Aztán 1980 emlékezetes rossz éve elmosta a tiszada- daiak reményeit; 350 hektárt le sem tudtak aratni. Az elemi kár értéke 11 millió forint volt, aminek alig tizedét térítette meg a biztosító. Mégsem csüggedtek. Az időközben megújult, megfiatalodott vezetés kereste a további tartalékokat, lehetőségeket. Elemi hiányosságok — Termelnünk kell annyit, mint a tiszavasváriaknak, ez lebegett célként előttünk — ismétli Gaál György. — De előbb elemi hiányosságokat kellett felszámolnunk. Az elhanyagolt földeket csak lassan tudtuk helyrehozni. Még mostanában is évente kétszáz hektár körüli területet kezelünk glialkával úgy elharapózott a tarackbúza, és más évelő gyomok. Az üzemi utak, a csatornák rendbetétele sem egyéves feladat. Á szakmai munka korszerűsítése is rétért a tsz-re. Egyszerűsítették a vetésszerkezetet. A felújított gyepekre helyezték át a tehenészet takarmánybázisát, hogy a felszabaduló területeken is árunövényt termelhessenek. Elhagyták a kisebb jelentőségű növényeket, és a helyükön az ezer hektár búzának igyekeztek jó előveteményt termelni. A hűtőiparral kerestek kapcsolatot, és megtalálták számításukat. Ennek alapján 300 hektár zöldborsó, és 120 hektár zöldbab szerepelt megállapodásukban, amire itt a klíma és a föld is kiváló. És ami a legfontosabb: gépeket is kaptak hozzá, ami az ipar tulajdonában maradt, sőt még fizet is a tsz traktoráért, hogy húzza a kombájnt. Nem volt hosszú idáig az idő, de a megtett út annál inkább, mert az embereket is fel kellett rázni. A változás évében bizony mindenről lehetett beszélni csak fegyelemről nem. — Egyenes beszéd kellett ide — idézi fel azt az időt az elnök. — A tagoknak világosan feltártuk a való helyzetet, és megértették, hogy úgy nem lehet tovább, ahogy eddig. Nem találtunk ki sok újdonságot. Amit megköveteltünk nagyrészt benne volt a régi ügy- és munkarendben-. Onnan fakadtak a bajok, hogy azt addig semmibe vették. Megszűnt a gépekkel való hazajárás munka után, megszokták a jelenléti ívet, de azt is, hogy a soron lévő munkákat termelési tanácskozásokon megvitassák és magukévá tegyék. Egyszóval nem volt más teendőnk, mint normális kerékvágásba terelni a dolgokat. Egyszerű kimondani, de a megvalósítása sok álmatlan éjszakába került. Voltak makacs ellenzői is a kibontakozásnak, mégsem vagdalkóztunk fegyelmikkel. Akik végképp nem tudtak beállni a sorba, az a nyolc-tíz ember, elment tőlünk, de a többiek mellénk álltak. Most még nehezebb . Négy évig tartott az út a hullámvölgy aljáig, ugyanannyi a kilábalással telt el. Rendbe tették a határt, megvannak a termelőalapok, a gépek, az idén búzából már átlépték a hektáronkénti öttonnás bűvös határt, más kultúrák is szépen fizetnek. A tagság jövedelme meghaladja az évenkénti negyvenháromezer forintot, mégsem jut idő, hogy megpihenhessenek a babérjaikon. Megtartani az elért színvonalat talán még nehezebb mint elérni. A borsos gépkölcsönö- ket még mindig törlesztik, és most nehezebb gazdálkodási környezetben kell előteremteni a pénzt, nemcsak az adósságok megfizetésére, de a boldogulásra, és a továbblépésre is. Magabiztosság, megalapozott önbizalom, magas színvonalú szakmai munka. Eredmény „csak” annyi egyelőre, hogy odáig jutottak, ahol tulajdonképpen lenniük kellene. Mindez a továbblépésnek is biztos alapja. Esik Sándor Üreg- és alyázvédelem házilag Hivatalos felmérések szerint Magyarországon a gépkocsipark korrózió miatti átlagos érték- csökkenése évente 0,85 százalék, ami a járműállomány értékének ismeretében több mint 5 ezer autó elvesztését jelenti. Az AFOR a hajtó- és kenőanyagokon kívül hosszú ideje foglalkozik átmeneti korrózió elleni védőanyagok árusításával is, sőt szolgáltatásként néhány szervizében gépjármüalváz és üreges védelmet is végez. A gépjárművekhez használatos alváz- és üregvédő anyagok körülbelül 1—4 évi védelmet adnak. A házilag is elvégezhető alváz- és üreges védelemhez az üzemanyagtöltő állomások Olvikor—200 jelzésű anyagokat árusítanak különféle kiszerelésben. Az S50 grammos Olvikor—200 szóródobozos csomagolású. Ara 55 forint. Ugyanez az anyag kapható 990 grammos műanyag dobozban is 43 forintért. Valamint 3 és fél kilós kannában 133 forintért. Ha szót kap Franczel András... Ezren, önzetlenül Egyenes készed Tiszaiadén
