Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-08 / 236. szám

4 Ketefc-Magyarország 1982. október 8. Reflektor­fényben: Ázsia Csaknem hároméves szü­net után — az Afganisztán­nak nyújtott szovjet katonai segítség óta első ízben, a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság képviselője is­mét tárgyalóasztalhoz ül. A pekingi megbeszéléssoroza­ton a szovjet küldöttséget Leonyid Iljicsov külügymi­niszter-helyettes vezeti. Moszkvában természetesen nem először hangzott el, hogy a Szovjetunió ismét normális államközi kapcsola­tokat kíván Kínával. Brezs- nyev márciusban a többi kö­zött rámutatott, hogy a Szov­jetunióban soha nem vonták kétségbe a kínai szocialista társadalmi rend létét. Az SZKP KB főtitkára Bakuban már nagy hangsúllyal szólt arról, hogy Moszkva normá­lis viszonyt szeretne kialakí­tani Pekinggel. Nem sokkal ezután utazott Iljicsov a kí­nai fővárosba, e hét elején pedig magas rangú vietnami vendéget fogadtak a Kreml­ben. A Truong Chinh vietna­mi államfő vezette küldött­ség tiszteletére adott Vacso­rán Brezsnyev megállapítot­ta. a Szovjetunió és Vietnam egyaránt arra törekszik, hogy normális, jószomszédi kap­csolatot tartson fenn Kíná­val és barátságban éljen a kínai néppel. Bizonyos, hogy e -szavakat most alaposan megmérik Pe- kingben, csakúgy, mint Brezsnyev egy másik monda­tát: „A kapcsolatok rendezé­se — figyelembe véve a múlt terheit — nem könnyű fel­adat, de úgy véljük, megva­lósítható. ha nyugodtan, elő­ítéletektől mentesen, igazi, becsületes kölcsönösség alap­ján fogunk hozzá". A labda most — immár so- kodszor — a kínai térfélen van. A Szovjetunióban a Kí­nához fűződő viszonyt soha­sem önmagában, hanem az ázsiai biztonság megvalósítá­sának elengedhetetlen elemé­nek tekintették. Nincs ez másként most sem. K. G. Madridban megkezdődött a parlamenti választási kampány. Képünkön: a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, Santiago Carrillo, a párt választási plakátja előtt. Szovjet politikust fogadott az ij nyugatnémet kancellár Az NSZK új kormánya a fennálló szerződések alapján szolid, őszinte és megbízható kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal — je­lentette ki Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár csütörtö­kön Bonnban azon a megbe­szélésen, amelyet Mihail Szo- lomencevvel, az Oroszorszá­gi Szovjet Szocialista Szövet­ségi Köztársaság miniszter- elnökével, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának póttag­jával folytatott. A keresztény—liberális koalíció célja az aktív béke­biztosítás, az „igazi” enyhü­lés — tette hozzá Kohl. A hatnapos NSZK-beli lá­togatáson tartózkodó Mihail Szol omoncevet csütörtökön fogadta Hans-Ditrich Gen­scher külügyminiszter. Genscher egy csütörtöki rádiónyilatkozatában is le­szögezte: az új bonni kor­mány nem akar változtatni az enyhülési és keleti politi­kán. A Varsói Szerződés minden tagállama bízhat eb­ben — hangoztatta Gen­scher. Helmut Kohl, az NSZK új kancellárja, csütörtökön hivata­lában találkozott Mihail Szolomencevvel, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttagjával, az Oroszországi SZSZSZK minisztertanácsának elnökével. Grand Hotel Hungária (6.) A hamis kolié Hampton társadalmi éle­téhez most már kicsinek bi­zonyult a Bank utcai lakás. Bérbe vette hát a Madarassy család Várban lévő palotá­ját és megkezdődött az „édes élet”. Ezentúl ott rendezte a ragyogó estélyeket, amelye­ken a felső tízezer számos tagja vett részt, köztük arisz­tokraták, magas rangú repü­lőtisztek, sőt még rendőrtisz­tek is. Megtörtént, hogy Hampton vendégei mind­egyikét egy-egy arany ciga­rettaszelencével ajándékozta meg az est végén. VÄMVIZSGÄLAT NÉLKÜL... A lord gyakran utazott Angliába különrepülőgépen, otthoni ügyei intézésére, leg­alábbis ezt állította. Ezeket az utazásokat úgy időzítette, hogy azok rendszerint a palo­tában történt összejövetelek végén, hajnalban történje­nek. A mámoros vendégek közül ilyenkor többen — gyakran katona- vagy rend­őrtiszt barátai — kikísérték a repülőtérre. Talán mondani sem kell, hogy a vámtisztek minden al­kalommal udvariasan utat nyitottak, anélkül, hogy úti- pogyászát megvizsgálták vol­na. De amint az később ki­derült úgysem találtak vol­na a saját tulajdonát képező tárgyakon vagy néhány ék­szeren kívül mást nála. Ezt azonban azok a vagyonos bu­dapesti barátai, akik üzleti­leg összeköttetésben álltak vele, nem tudhatták. És itt kell keresni a rejtély nyitját. Volt Hamptonnak Buda­pesten egy nőismerőse, az arizonabeli Lujzika, akit. a lord elhalmozott pénzzel és ajándékkal. Köztük egy nagy értékű briliánsokkal kirakott koliéval, amelyről Hampton azt állította, hogy családi ék­szer. Később megkérte a lány kezét, majd egy napon ki­jelentette, hogy a házasság­hoz szülei beleegyezése is szükséges. Ezután visszakér­te a fejdíszt., — Beszélek szüleimmel, el­mondom nekik házassági ter­vemet. A briliáns fejdíszt azonban magammal viszem, csak azért, hogy megmutas­sam, megvan, de amint visz- szhjövök, visszahozom ... Lujzika átadta az ékszert, s a lord elrepült vele. Rövi­desen visszajött a koliéval együtt, amelyet visszaadott a fiatal nőnek. De ahogy telt­múlt az idő, új nő — szintén arizonabeli fiatal táncosnő — bukkant fel Hampton mel­lett és Lujzika hoppon ma­radt. Ezentúl a lord ezzel a lánnyal mutatkozott minde­nütt, estélyein ő volt a házi­asszony. ' EGY RIPORTER GYANÜT FOGOTT Az egyik éjszaka egy ripor­ter vetődött be az Arizoná­ba, aki történetesen jó ba­rátságban volt Lujzikával. A nő elmondta neki, hogy ki­esett a lord kegyeiből. — A kolié hála Isten megmaradt, ezért legalábbis anyagilag kárpótolva érzem magam. Hiszen amikor kap­tam, egy ékszerész fantasz­tikus összegre becsülte. A riporter gyanút fogott. — Mutassuk meg a vissza­hozott ékszert egy szakértő­nek — ajánlotta. Lujzika belement a dolog­ba. Másnap már egyik bel­városi ékszerész kezében volt a fejdisz. Az megvizsgálta, aztán kijelentette: — Nagyon szép, de tökéle­tes hamisítvány. Nyilván az eredetiről csinálták meg Ang­liában. A riporter még aznap dél­után bement a szerkesztőség­be, és telefonon felhívta a lap londoni tudósítóját. Meg­kérte, nézzen utána Hampton előéletének. Másnap megjött a válasz: Angliában csupán egy lord Hampton él, 60 éves bútor- gyáros, fia azonban nincs. Aki tehát az ő nevét használ­ja — szélhámos. A lap másnap leleplező cikket írt az ügyről. A„LORD” NEM SÍBOLT... . Aznap este ismét estély volt a várbeli palotában, amikor a detektívek az elfo­gató paranccsal megérkeztek. Az állordot mentőautóval vitték el az estélyről, mert lábsérülése kiújult. A valuta­ügyészségre került. Ott az­után világosság derült arra, miből telett neki a fejedelmi költekezésre. Milliókat vett át gazdag ügyfeleitől azzal, hogy a pénzt kisibolja az ország­ból. De az állord néhány ékszeren kívül amit valóban kicsempészett, az átvett ösz- szegeket Budapesten költötte el. Balia Ödön (Folytatjuk) Közös közlemény ■■MJBiiüWMMMMIIIIWll'lliiliWiHlliillliillMlliMIIIIWMIMftaMiMlilll1 IlilIP ll 1111—11—IM Hí Ml ........ az afgán párt- és állami küldöttség látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­rának és Losonczi Pálnak, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meg­hívására 1982. október 4—7. között, párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti láto­gatást tett a Magyar Népköztársaságban Bab­rak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt Központi Bizottsága' főtitkára, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság For­radalmi Tanácsa elnöke. Kádár János és Babrak Karmai elvtársi légkörben és a kölcsönös megértés szellemé­ben tárgyalásokat folytatott. A küldöttségek áttekintették a Magyar Szocialista Munkáspárt és az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt együttműködésének kérdéseit és megállapították, hogy a két or­szág együttműködésének fejlődése szempont­jából nagy fontosságú a pártközi kapcsola­tok erősítése. Kifejezték készségüket ezek to­vábbi bővítésére, amit a pártközi együttmű­ködésről a látogatás során aláírt új megál­lapodás is tükröz. Áttekintették továbbá a Magyar Népköz- társaság és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatait és a két or­szág együttműködése fejlesztésének kérdé­seit. Megelégedéssel állapították meg, hogy az együttműködés az afganisztáni áprilisi forradalom után, s különösen annak máso­dik szakaszában politikai, gazdasági, keres­kedelmi, kulturális és műszaki-tudományos téren egyaránt elmélyült. Megállapodtak a kapcsolatok továbbfejlesztésében, s ennek ér­dekében a küldöttségek tagjai külön megbe­szélésedet is tartottak. A magyar fél kife­jezte készségét, hogy lehetőségeihez mérten hozzájárul az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság gazdasági, kulturális, oktatási és műszaki-tudományos fejlesztési terveinek megvalósításához. A két ország baráti kapcsolatainak fejlesz­tése céljából barátsági és együttműködési szerződést írtak alá. Kifejezték meggyőződé­süket, hogy a szerződés szilárd alapul szol­gál a Magyar Népköztársaság és az Afga­nisztáni Demokratikus Köztársaság együtt­működésének kiszélesítéséhez és a két nép barátságának elmélyítéséhez. Kádár János tájékoztatta Babrak Kar­mait a Magyar Népköztársaság fejlődéséről, a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményekről; a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a párt és .a kormány nem­zetközi törekvéseiről. Babrak Karmai nagy­ra értékelte a Magyar Népköztársaságnak a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeit és külpolitikáját, amelyet a tár­sadalmi haladásért küzdő népekkel való szo­lidaritás hat át. Kádár János hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Népköztársaság támogatja az Afganisz­táni Népi Demokratikus Pártnak, az Afga­nisztáni Demokratikus Köztársaság Forra­dalmi Tanácsának és kormányának sokoldalú erőfeszítéseit, amelyek az áprilisi forradalom vívmányainak továbbfejlesztésére irányul­nak. A szocializmust építő magyar nép nagy­ra értékeli az afgán nép jelentős eredmé­nyeit, amelyekét az ország társadalmi, gaz­dasági és kulturális felemelkedéséért, az életkörülmények javításáért vívott küzde­lemben elért. A magyar fél nagyra becsüli az Afganisz­táni Demokratikus Köztársaság haladó kül­politikáját, amely el nem kötelezett, antiim- perialista és a békés egymás mellett élés el­vein alapul. Határozottan elítélte azokat a manővereket, amelyeket az imperialisták és szövetségeseik szerveznek az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság ellen. Üdvözölte az afgán kormány javaslatait, amelyek a tér­ség országai biztonságának megőrzésére irá­nyulnak és azt a célt szolgálják, hogy külső beavatkozás nélkül fejlődjenek a maguk vá­lasztotta úton. A felek aláhúzták az ország belügyeibe történő külső, többek között fegy-' veres beavatkozás következtében Afganisz­tán körül kialakult helyzet politikái rende­zésének szükségességét. A magyar fél támo­gatásáról biztosítja az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság őszinte törekvéseit, ame­lyek a politikai rendezéssel kapcsolatos konkrét megegyezésre irányulnak. A felek meggyőződése, hogy az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság és szomszédai kapcsola­tainak rendezése kedvező hatást gyakorolna a térség biztonságára és stabilitására A két ország vezetői aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a nemzetközi életben növek­szik a feszültség. Elítélik a fegyverkezési ver­seny fokozására, a katonai erőegyensúly megbontására, a nemzetközi feszültség nö­velésére és a hidegháború újjáélesztésére irányuló imperialista törekvéseket. Rámutat­tak azoknak a döntéseknek a veszélyeire, amelyeket a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európa országaiba történő telepítése, a neutronfegyver gyártá­sa, valamint a szocialista országok elleni gazdasági szankciók jelentenek a világ bé­kéjére és biztonságára. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi konfliktu­sokkal terhes nemzetközi helyzetben elen­gedhetetlenül szükséges valamennyi haladó, békeszerető erő cselekvő összefogása és köl­csönös szolidaritása a háborús veszély leküz­dése, a fegyverkezési verseny megfékezése, az enyhülés vívmányainak megőrzése, a fe­szültséggócok felszámolása, a népek szabad­ságának megvédése érdekében. Kinyilvání­tották szándékukat, hogy továbbra is hatá­rozottan fellépnek az enyhülés megőrzéséért és elmélyítéséért, annak katonai területre való kiterjesztéséért. Támogatják a Szovjet­uniónak a nemzetközi biztonság megszilárdí­tására és a bizalom helyreállítására irányuló erőfeszítéseit. E cél elérésére tett fontos lé­pésként értékelik a Szovjetunió kötelezett­ségvállalását, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Reményüket fejezték ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok genfi tárgyalásai a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról, az egyenlő biztonság elvén alapuló pozitív eredményekhez vezetnek. A két fél egyetértett abban, hogy a kiéle­zett nemzetközi helyzetben fokozott jelen­tősége van az európai enyhülésnek és a biz­tonság erősítésének, az európai államok együttműködése és kapcsolatai fejlesztésé­nek. A madridi találkozó sikeres befejezése és az európai bizalomerősítő és leszerelési konferenciá megrendezése nagymértékben elősegítené ezt. A lengyelországi eseményekkel kapcsolat­ban a felek megállapították, hogy azok is tükrözik a nemzetközi imperializmusnak a feszültség növelésére irányuló törekvéseit és egyben támogatásukról biztosították a Len­gyel Egyesült Munkáspártnak, és a Lengyel Népköztársaság kormányának a helyzet mi­előbbi rendezése, a konszolidációs folyamat megszilárdítása érdekében tett intézkedéseit. A felek szükségesnek tárták, hogy az eny­hülés eredményei Európában fennmaradja­nak és továbbfejlődjenek, s lehetőség sze­rint a világ más részeire is kiterjedjenek. Áttekintve Ázsia, Afrika és Latin-Amerika helyzetét, Kádár János és Babrak Karmai ki­fejezték teljes támogatásukat Leonyid Brezs­nyev elvtárs által a közelmúltban tett szov­jet javaslat iránt, miszerint a NATO és a Varsói Szerződés jelentse ki: nem vonják be Ázsiát, Afrikát és Latin-Amerikát e szövet­ségek tevékenységi körébe. Hangot adtak meggyőződésüknek, hogy a javaslat megvaló­sítása nagymértékben hozzájárulhat az eny­hülés erősítéséhez és a háborús veszély csök­kentéséhez. Kádár János és Babrak Karmai nagyra ér­tékelte a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Laoszi Népi Köztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság erőfeszítéseit, amelyek szu­verenitásuk, függetlenségük megvédésére, Délkelet-Ázsia béke-, barátsági és együttmű­ködési övezetté való átalakítására irányul­nak. Fontosnak ítélték, hogy Ázsia, beleértve az öböl és az Indiai-óceán térségét is, a bé­ke és a biztonság övezetévé váljék. Elítélték a térségben lévő államok belügyeibe történő külső beavatkozási kísérleteket. Aggodalmukat fejezték ki a Libanonban és körülötte kialakult helyzet miatt, amely ko­molyan veszélyezteti a világ és a térség né­peinek békéjét és biztonságát. Elítélték a Li­banoni Köztársaság elleni, súlyos áldozato­kat követelő, a szélsőséges imperialista kö­rök által támogatott izraeli agressziót, vala­mint a Palesztinái arab nép elleni vérfür­dőt. Állást foglaltak az izraeli agresszió azon­nali beszüntetése, az izraeli csapatok Liba­non területéről való kivonása és a Libanoni Köztársaság szuverenitásának, területi in­tegritásának biztosítása mellett. Támogatá­sukról és szolidaritásukról biztosították a Palesztinái arab népet és a libanoni haladó erőket az izraeli agresszió elleni harcukban. Felhívták a figyelmet, hogy a közel-keleti válság igazságos rendezése és a térség béké­je csak tárgyalások útján a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen jogainak, köztük sa­ját nemzeti állama létrehozása^ jogának fi­gyelembevételével és minden érdekelt fél, így a PFSZ részvételével biztosítható. Ezzel kapcsolatban támogatásukról biztosították a Leonyid Brezsnyev elvtárs által tett szovjet javaslatot. A két fél a jelenlegi nemzetközi kapcso­latok egyik fontos tényezőjeként nagyra ér­tékeli az el nem kötelezett országok moz­galmát, melynek egyik alapító tagja és ak­tív résztvevője az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság. Ebben a vonatkozásban hang­súlyozták a mozgalom haladó, antiimperia- lista jellege és akcióegysége megőrzésének és megerősítésének szükségességét. Mindkét fél megerősítette készségét, hogy fejlessze és erősítse a szocialista közösség, az el nem kötelezett országok és a világ ha­ladó erőinek szolidaritását a békéért, a nem­zetközi biztonságért, a szabadságért, a népek függetlenségéért, a faji megkülönböztetés és az újgyarmatosítás elleni közös harcban. A tárgyaló partnerek kifejezték meggyőző­désüket, hogy a látogatás, valamint a bará­ti és elvtársi megbeszélések hatékonyan hoz­zájárulnak a két nép és a két ország együtt­működése elmélyítéséhez, valamint a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdításához. Babrak Karmai kifejezte szívből jövő kö­szönetét a meleg fogadtatásért és szívélyes vendégszeretetért, melyben őt és kíséretét részesítették. Babrak Karmai meghívta Ká­dár Jánost és Losonczi Pált, hogy tegyenek hivatalos, baráti látogatást az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságban. A meghívást örömmel elfogadták. Kommentár

Next

/
Thumbnails
Contents