Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
1982. október 30. Főiskolások a jövőről — Az ember úgy tervezi becsöppent egy ekkora intézménybe, ahol több mint kétezren tanulnak csak a nappali szakokon, itt aztán alaposan felkészülhet választott szakmájára — fejtegeti Szabó Katalin, aki hamarosan végez magyar—történelem szakon. — Időközben nőt- tön-nőtt bennünk a „tanulóéhség”, tanítsunk már végre, mert így azt sem tudjuk, eszik-e vagy isszák az osztályt, ha kikerülünk... SZABÓ KATALIN — Szó ami szó, a harmad- és a negyedéven kétszer két héten át tanítunk — folytatja a gondolatot Török Alfréd negyedéves biológia—testnevelés szakos hallgató. — Kevés ez az idő, jóformán belekóstolunk a folyamatos iskolai életbe, s máris odébb kell állnunk. Lehetőségünk nincs arra, hogy önmagunkat kipróbáljuk, egyáltalán tanári pályára születtünk? Vagy éppen ezt is csak szakmának tekintsük és ugyanúgy ellássuk, mintha kereskedők, könyvelők, adminisztrátorok lennénk ? — Az elméleti ismerethalmozás mellett itt nem kerülünk konfliktusba a pedagógiával — teszi hozzá Kelemen Zoltán. — Ha egyszer itt kisülne, hogy valaki mégsem ez irápt a pálya iránt érez olthatatlan szenvedélyt, sokkal több lelkes pedagógus mehetne ki tanítani. Hiszen úgy igazán semmit nem ér az egész, ha csak „letanítom” az óráimat és aztán jöhet minden más fontosabb dolog. Tanítás képmagnón A szakmai képzés érzékenyen érinti a hallgatókat. Eltérő alapokkal, nagy különbséget mutató középiskolákból kerültek ide és itt többek közt az is feladat lenne, hogy az egységes képzés mellett ki-ki fejlessze azt a tudását, amit már korábban megszerzett. Ennek ellentmond az első éves magyar—ének szakos Simon Zsuzsa véleménye: — Kétféle énekkarra kötelező járni. Szerveztek egyet a tanítói, egyet a tanárszakon. Az elosztásnál azonban már nem vették figyelembe, ki milyen képzettségre tett már szert a középiskolában. Én például zeneművészeti szakközépből jöttem és a tanítói énekkarba osztottak be. Unatkozom, évekkel ezelőtt már mindazt megtanultam, amit itt hallok. Csak azt nézem, mikor lesz már vége az énekkari foglalkozásnak. Hát lehet így jó kedvvel énekelni? Persze, a pesszimizmusnak is lehet egyéni alapja. Szabó Kati például azt említette, hogy a gyakorlati tanításokat képmagnóra veszik és később lejátsszák. — Csakhogy bevezették az úgynevezett mikrotanítást, ami azt jelenti, hogy a főiskolások egy csoportja lesz a tanuló, hallgatótársuk pedig tanít. Világos, hogy az elhangzott kérdésekre prímán fognak válaszolni. Előre le lehetne kottázni az egész órát. Az „igazi” tanuló azonban nem mindig azt a feleletet adja, amit én előre beírtam az óravázlatba! — Olyannyira nem — vág közbe Török Alfréd —, hogy a gyíkot tanítottam élővilágórán és megpróbáltam feltérképezni, mit tudnak a gyerekek a hüllőkről általában. Egyik ámulatból a másikba estem, amikor sorolják nekem a dinoszauroszoktól kezdve a csörgőkígyóig az ismereteiket. Ott az órán, amikor „élesben” történik minden, nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Ha ezek a tanulók már mindezeket tudják, mi újat tanítsak nekik? Gyakorolni a közéletisóget A szakmai képzés, egyáltalán a pedagóguspályára való rátermettség eldöntését maguk az oktatók is fontosnak tartják. Nem véletlenül szerveztek egy angol módszeT0R0K ALFRED KELEMEN ZOLTÁN ren alapuló speciálkollégiumot, „Pedagógus leszek” címmel. Az a lényege, hogy soksok beszélgetésen alapul, s a hallgatók őszintén feltárják elképzeléseiket, jövőképüket. Miként tudják magukat belehelyezni egy falu, egy város, egy intézmény életébe tízhúsz év múlva. Aki igazán komolyan veszi a főiskolai éveket, reggeltől estig ülhetne a könyvtárban, annyi az órán kívüli feladat. Évekkel ezelőtt a debreceni bölcsészettudományi egyetem magyar szakosai kiszámították, hogy ha valamennyi kötelező olvasmányt, ajánlott irodalmat, szemináriumi anyagot becsülettel el akarnának olvasni, a nap huszonnégy órájából tíz perc (!) maradna alvásra, evésre, szórakozásra! Hát ha itt nem is tartunk, mindenesetre komoly megterhelés, aki színvonalasan akar szerepelni. — Éppen ezért vizsgacentrikus az egész itt. töltött idő — hangoztatta Dürgő József, másodéves matematika—kémia szakos hallgató. — Nem azon van a hangsúly, hogy közéleti emberek legyünk — pedig ne tagadjuk, hogy a pedagógusnak ez legalább olyan fontos szerepe, különösen falun, mint maga az oktatásnevelés. Azt tapasztaljuk, hogy aki a KISZ-ben is igyekszik tevékenykedni, nem nagyon ismerik el ezt komoly munkának. A hallgatók egy része úgy véli, biztosan azért vállal valaki KISZ-funkciót, hogy közelebb kerüljön a tanárokhoz ... — Legutóbb például az új ösztöndíjrendszerről kértünk véleményt az alapszervezetektől — folytatja Kelemen Zoli. — Jó néhány semmilyen javaslatot nem adott, akik papírra vetették elképzeléseiket, olyan semmitmondóak voltak, hogy azt nem is lehetett továbbítani. Pedig a főiskolán ezernyi fórum kínálja a lehetőséget a közéletiségre, csak a hallgatók nagy többsége nem él vele. Vagy talán nem veszi komolyan? Diplomaátadás a nyíregyházi tanárképző főiskolán. — Él a KISZ-vezetőkben egy olyan hallgatólagos megállapodás, hogy aki bármilyen funkciót vállal az ifjúsági szervezetben, igyekszik maximálisan eleget tenni a szakpárok kötelezettségeinek. Nehogy véletlenül rásüssék, hogy azért ment át a vizsgán, mert „kiszezik” ... Török Alfréd mondatai kétszeresen is igazak, mert dupla terhelést vállalt: felesége Bujra jár ki tanítani, ő államvizsgára, szakdolgozatírásra készül, közben a KISZ- bizottság helyettes titkára. Párttag, megbízatása a KISZ patronálása. Decemberre várják az ifjú Törököt. Általában csak este későn kerül haza a mozgalmi munka miatt. Ilyenkor lát hozzá a tanuláshoz. A jósavárosi albérleti szobában gyakran ég hajnalig a villany ... Döccenő az elhelyezkedésnél A főiskolát megpályázó fiatal rendszerint lobogó lelkesedéssel ecseteli, hogy ő már kisgyerekkora óta csak a pedagóguspálya iránt érez elhivatottságot. Ha sikerült a felvételi, most már nem any- nyira fontos hangoztatni, hogy mit is akar kezdeni a diplomájával. Jó néhány szakterület például megköveteli a pedagógusdiplomát. SIMON ZSUZSA — Általában a hallgatók nagy többsége tanítási elképzelésekkel jön ide — mondja Török Ferenc, aki matematika—fizika szakon másodéves. — Persze a minimális gyakorlati tanítás, az igazi pedagógusképzés alacsony volta azt eredményezi, hogy az ember már hallgatókorában körülnéz. A matematikusokat várják a számítógépeket alkalmazó intézmények, a kémia vagy fizikai szakot végzettek laborba, kutatóintézetbe mehetnek. A nyelvismeret birtokában lehet valaki tolmács vagy fordító. S ha valamit igazán megkedvel, nem biztos, hogy tíz év múlva is pedagógusként képzeli el az életét. Engem például a számítástechnika vonz, szeretnék alaposabban megismerkedni ezzel a szakterülettel. DORG0 JÓZSEF — Szinte reménytelen a helyzete az elhelyezkedés szempontjából annak, aki hasonló szakpárról választ menyasszonyt, mint én — vallja be Kelemen Zoltán. — Eddigi állásajánlataink közül egyetlen olyan falu sem akadt, ahol mindketten kapnánk matematika—kémia szakos állást. Már a helyzet is arra kényszerít, hogy vagy nem a végzett szakot tanítjuk, vagy másutt keresünk helyet. — Én például el tudnám képzelni magam egy művelődési házban, ha nem kapok tanári állást — véli Simon Zsuzsa. — De addig még van majdnem négy év ... — Telítettek a tantestületek magyar—történelem szakosokkal, úgy láttam — ez a Szabó Kati véleménye. — Háromszor jelentkeztem Debrecenbe a Kossuthra, de nem vettek fel, míg végül átirányítottak ide. Én igazán pedagógusnak készültem, de valószínűleg más helyet keresnék magamnak. Kereseti kilátások Igen kevés az a fiatal, aki úgy választ valamilyen értelmiségi pályát, hogy majd mennyit keres a szakmájával. A főiskolai évek végén azonban már óhatatlanul felmerül a kérdés minden hallgatóban, hol mennyit lehet keresni. Nem feltétlenül az anyagiasság indokolja, hogy elgondolkoznak, hol kaphatT0R0K FERENC nak területi pótlékot, hol vezethetnek szakkört, mivel lehetne még kiegészíteni a magasnak éppen nem nevezhető kezdő fizetést. Köztudomású, a pályakezdés éveiben számottevően jobb helyzetbe kerül, aki valamelyik vidéki iskolát pályázza meg. Szolgálati lakást is kaphatnak, amit városon nem ismernek. — Az biztos, hogy minden fiatgl világmegváltó gondolatokkal jön ide — tűnődik Szabó Kati. — S az is tény, a körülmények nagymértékben befolyásolják, hogy a friss diplomás húsz év múlva is érzi-e azt a lobogó lelkesedést, amit annak idején oly szépen beírt a jelentkezési lapjába. Ki tudja, belefásulhatunk a munkába, de én mégis úgy érzem, rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e a helyünket a faluban, a városban vagy abban az intézményben, amit végül is mi magunk választunk. Évente több száz hallgató veheti kézhez diplomáját a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Nappali és levelező tagozaton, a legkülönfélébb szakpárosításokon nemcsak a 22 évesek, hanem azok is oklevelet szerezhetnek, akiknek erre korábban nem volt lehetőségük. A jövő megtervezése azonban nemcsak a pedagógusjelölt elképzelésein múlik. Párbeszéd több csatornán Reformoktól terhes ok'tatá- si rendszerünk természetszerűleg érinti a főiskolai képzést is. Ahhoz azonban, hogy a pedagógusnak pályázó 18 éves fiatalból valóban rátermett, felelősséget érző pedagógus, közéleti ember legyen, valamit változtatni lehetne a főiskolai oktatásképzésen is. Tény, hogy igen magas színvonalon valósítja meg az intézmény az elméleti ismeretek elsajátíttatását, képmagnó, tévélánc, írásvetítő, magnó, lemezjátsszó, változatos speciálkollégiumok, színvonalas könyvtár, ezernyi kulturális rendezvény szolgálja a célt. Ugyanakkor a hallgatók túlnyomó többsége mégis a tényleges gyakorlati tanítást kevesli, hiszen jövendő pályájukból éppen a legfontosabb elem, a tanítás gyakorlására jut kevés idő. Több csatornán folyik a párbeszéd tanszék és hallgató, főiskolai vezetés és KISZ között. Nem újabb fórum kell tehát, hanem a meglévőket kellene olyan tartalommal megtölteni, hogy a pedagógus még több gyakorlati ismerettel, közéleti érdeklődéssel, tényleges elhivatottsággal álljon munkába. Nemcsak az ő érdekük volna ez, hanem a jövő nemzedéké. Szöveg: Tóth Kornélia Fotó: Császár Csaba KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
