Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
Készül az ebéd az Utasellátó Vállalat nyíregyházi éttermének konyhájában. (Császár Cs. felvétele) Nem kasszírnők Akik ezt a munkát vállalják — és kitartanak mellette — örömüket lelik a vendégsereg oly sokféle kiszolgálásában — a maguk módján a bátorság próbáját is kiállják. Miben áll ez? Számolnak azzal, hogy a többinél lényegesen kevesebb időt tölthetnek a családdal, lehetnek otthon. Az sem titok előttük, hogy a fizetésük nem fog vetekedni a divatos szakmákéval, s igen fárasztó — olykor éjjeli munkára is — adták a fejüket. Szószerint is értendő ez, mert a sokféle hangulatú, viselkedésű, ízlésű ember mindennapos céltáblái, nem szólva arról, még kísért a régi, elmarasztaló ítélkezés is; melynek legmarkánsabb, egyben legsértőbb kifejezését meg sokan ismerik: „kasszírnők .. Néha el kell titkolni ? — Bizony, néha el kell titkolnunk, hogy a vendéglátásban dolgozunk — erősíti meg a ma is élő előítéletet a szakmában harminckét éve dolgozó Baglyos Tiborné. Ö ugyan nem éjszakai dolgozó, bár az évek során sok estéjét, éjszakáját töltötte a munkában, de ma is úgy érzi, egy kis lenézés, mellék- zönge tapad a vendégszolgálatban, a szórakoztatóiparban dolgozó nők köré. — Márpedig higyjék el nekem, elég régóta dolgozom á vendéglátónál, ismerek szinte mindenkit, de az itt dolgozók között több a rendezett csá-' ládi életet élő, mint másutt. Nálunk ugyanis aligha képes megállni a helyét a napi munkában, a vendégek kiszolgálásában az, akinek nincs rendben a magánélete. Az itt dolgozó nők tisztességes családanyák, lányok, dolgos emberek, akik ezt választották élethivatásnak. Baglyos Tiborné szavai megpezsdítik a beszélgetést, melynek résztvevői a kedvünkért néhány percre félre tették a leveseskanalat, az ágyhuzatot, a cukrászsütemények finom alkotóelemeit. Milyen érzés a vendégszolgálatban, a szórakoztatóiparban dolgozni ? Megértheti-e a család a sokszori távollétet? Milyen jövő vár az itt dolgozókra? Mennyi a kereset? Milyen kísértésnek vannak kitéve a vendégszolgálatban dolgozó női alkalmazottak? Á csalód megértése — Ne tagadjuk, a férjek, a szülők elég nehezen törődnek bele, hogy a vendéglátó vállalatnál dolgozunk. Még akkor is, ha akik itt vagyunk most, többségben nappali műszakban dolgozunk — magyarázza Dudás Jánosné, a Szabolcs étterem konyhájának cukrász szakmunkásnője. Jövőre lesz tíz éve, hogy szakvizsgázott, 1200 forint alappal kezdett, jelenleg 2700 forint az alapja, amihez a forgalom után 900—1000 forint jön még. — Nekem is sokszor mondják a rokonok, fiatal létedre, hogy tudsz takarítani — veszi át a szót Szakács Andrásáé a Szabolcs-szálló szobalá'nya, vagy inkább szobaasszonya. Hetvenhat október 1-el jött a vállalathoz, azelőtt a kórházban dolgohogy alig van különbség a nem túl rég itt dolgozó és a huszonöt-harminc, vagy ennél is több éve a vendég- szolgálatban lévők jövedelme között. Valamennyien fizetésük egy tekintélyes része, úgy nagyjából egyharmada a forgalomtól, azaz tőlünk, vendégektől függ. Ez különösen a nyugdíjkorhatár felé közeledőket foglalkoztatja. Nem zsákutca a szakma A fiatal szállodavezető a gimnáziumi érettségit követően vendéglátóipari főiskolát végzett; egy évig üzemgazdászként a vállalat központjában dolgozott. Mostani beosztását érdekesebbnek. Vendésszokálat ők azok, akik kiszolgálnak bennünket, ételre, italra, zenére, szórakozásra vágyó vendégeket. Nagy család az övék: pincér, csapos, portás, szobaasszony, szakácsnő, cukrász, zongorista, édesség- és cigaretta árus, takarító, kézilány és még sok háttérben mozgó, de nélkülözhetetlen munkásai a szórakoztatóiparnak, a vendéglátásnak. zott, de a cseperedő gyermek miatt nem bírta az ottani műszakbeosztást. A férje a TAÉV-nél kőműves, van egy kis családi házuk az Akácfa utcában. Kétezer forint az alapja, amire 5—800 forint jön, a forgalom után. Borravaló egy évben egyszer, kétszer ... A szobalányokat nem kényeztetik el a vendégek. — Nekem jó érzés, ha látom, hogy szépen kitakarítottam, áthúztam az ágyat, rendbetettem a szobát, nekem ez olyan, mintha bármi más munkát csinálnék, amihez szakmai végzettségeken. Szerezhettem volna éh, még nemrég*1 is mondta a főnököm, hó^y beiratkozhatok a szakmunkásképzőbe. De egyenlőre nem hiártyzik. Aki békességben él... Bor Sándorné konyhai kézilány a Szabolcs étterem konyháján, a férje gépkocsi- vezető, két gyermekük van. Korábban a Krúdy és a régi Korona volt a munkahelye, mosogatólányként kezdte, most pedig bár beosztását tekintve kézilány — azaz előkészítője a főzéshez szükséges nyersanyagoknak — már a szakácstudománybah, főként a levesfőzésben tudják használni a szorgalmát, tudását. — Ilyen munkára csak az jöjjön, aki békességben él a családjával és megértik, vagy legalábbis el tudják viselni jó szívvel, hogy a vendéglátásban keresi meg a kenyeret — folytatja. Nálunk is voltak eleinte viták, de mivel a férjem gépkocsivezető a Volánnál, ő is elég gyakran van távol, talán hamarabb megértette, én se jó kedvemből maradok el a családtól, ha úgy hozza a munka. Forgalomtól függő pénz Közösen próbáljuk e nehéz és sok kritikus embernek kitett szakmában hasonlítani a kereseteket. Az derül ki. Sajnos tudomásul kell venni, aki ezt a szakmát választotta és meg is szerette, ittmaradt, amikor elérkezik majd a nyugdíj ideje, nem számolhat nagy pénzre — egészíti ki Baglyos Tiborné. Azt hihetnénk, a szerény anyagiak és a fárasztó munkakörülmények, a csípősebb nyelvű vendégek „froclijai” és más miatt, csupa elvágyódás és áldozat a vendéglátásban dolgozó nők helyzete és tele vannak panasszal. Szabó Edit szállodavezető is megerősíti, előfordul, akárcsak más szakmákban, hogy va-/ laki továbbmegy, belefárad, vannak is utánpótlás-gondjaik, de aki igazában belekóstol a vendéglátós munkába, az nem adja fel, marad. — Aki szeret az emberekkel bánni, köztük lenni és tenni is azért, hogy jól érezzék magukat, az előbb-utóbb megedződik. Megtalálja azt a hangot, stílust, hogyan egyeztesse össze a két, sokszor nehezen összeférő dolgot, mármint, alapelv: a vendégnek mindig igaza van. De a felszolgáló, a portás, a szobalány, mindenki aki itt dolgozik, azért gyengéivel együtt is érző ember, akinek van önérzete, önbecsülése. Ezt a vendégnek is olykor tudtára kell adni, de megfe- lelö módon, hogy abból lehetőleg ne legyen sértődés, konfliktus.,, változatosabbnak tartja. Felelősségteljes munka ez, hisz két szálloda, a Szabolcs és Béke tartozik hozzá, több mint harminc beosztott munkatárssal, akiknek 85 százaléka nő. A havi alapfizetése 4050 forint, amire körülbelül 6—700 forint jön még a vendégforgalom után. — Nem vagyok fehérholló a főiskolámmal, — folytatja Szabó Edit. — Vagyunk már néhányan és remélhetően még többen leszünk, a lehetőség adott a továbbtanulásra. Néha ugyan még úgy érzi az ember, hogy a napi munkában nem minden esetben tudja kihasználni a főiskolán szerzett tudását, de a vendégszolgálat fejlődésével egyre több olyan ismeretre is szükség van, amihez jórészt a főiskola adja meg az alapokat. A tanulási téma újra élénkséget kölcsönöz a be- ‘ szélgetésnek, bár előtte egy sokkal prózaibb dolog jüte- nyózta fel az egyik;-beszél- getőtarsuakat, Bor Sándor- nét. Hirtelen . felugrott a helyéről és bocsánatott kérve, el akart sietni, mert nem lesz aki „lehabozza’’ a levest. Márpedig a hatszáznál több előfizetéses menü egy ilyen aprosag miatt nem veszíthet az ízéből, színéből, zamatéból. Hál’ istennek lett megoldás Editke a szállodavezető szokatlan telefonbeszélgetést bonyolított le a konyhai dolgozók egyikévei, aki éppen felvette a telefont. Ezt mondta, Borné kéri, ne felejtsék el leszedni a habot a levesről, c is megy nemsokára ... Ilyen epizódok átélése és leírásakor érzi a krónikás, az olvasóban esetleg lappangó gyanút: nem megrendezett, vagy túlhevített, túl szépre sikeredett mozzanatot akar elhitetni a tollforgató az olvasóval, mikor a munka ennél sokkal hétköznapibb. Az élet mégis a legnagyobb „Rendező”, mert" valóban így történt az eset, mint ahogyan az is igaz, egy „hirnök" — pincér, vagy eladólány jött sietve a Szabolcs presszó süteményes részlegétől, megtudakolni Baglyosnétól, szele- ielhetik-e a különlegesen szép tortát, vagy már egyben odaígérte valakinek . . . Baglyosné — azzal a mentséggel, már úgy is sokat beszélt — udvariasan magunkra is hagyott bennünket, de az egyik mondata sokáig visszahangzott bennünk. Azt mondta: Egy dolog, nem is oÜ’án rég. nagyon elgondolkoztatott; a két nagy gyermekemé most mondta meg, mennyire hiányzott nekik kiskorukban, hogy én annyiszor voltam távol. Ez talán azért is volt fájóbb, mert most felnőtt korban mondták el nekem, s ez olyan hátránya a mi munkánknak, amit nem is lehet sem anyagilag, sem erkölcsileg megfizetni... ők mikor szórakoznak? Csendben is maradunk egy kis időre Baglyosné, Ilike vallomása után, s ki-ki családja iránti vélt, vagy valós adósságain töpreng. Aztán vidámabbra fordítjuk a szót, vajon a vendégszolgálat, a szórakoztatóipar nődolgozó hol.és miként szórakozni mivel töltik a .szabad, időt- milyen érzés bejönni a munkahelyükre szabadon, ven dégként. És lehet-e egyálta lan? Többségük otthoni apró ei foglaltsagoK.ai említ, főzés takarítás kert, ház körúti munka: Újságolvasás, könyv évé, Kirándulás, mozi — ezek is szóba kerülnek, de módjával. Talán valameny- nyiük véleményét, érzéseit Editke, száüodavezető foglalja össze: — Bármennyire is szeretjük ezt a munkát, azért a vendéglátós dolgozók többsége nem tér vissza ide, a munkahelyére szórakozni, mint vendég. Ez érthető is. nekünk ez munkahely, a vendégeknek szórakozóhely, s ha sikerülne is elhitetni magunkkal, hogy most mi is vendégek vagyunk, ez nehezen menne, hisz a beidegződésektől aligha tud szabadulni az ember. A rövid „tesztből” a furcsa végeredmény derül ki, tulajdonképpen azok szórakoznak a legkevesebbet, akik másokat kiszolgálnak, vagy szórakoztatásukért dolgoznak. Sőt. talán az az igazi szórakozás számukra, ha minél távolabb vannak a szórakozóhelyektől, amely számukra munkahely. Másnap mégis többségük izgalommal indul újra munkába, mert — ahogyan Baglyosné mondta — ebben a munkában az a szép, hogy az egyik nap soha nem olyan, mint a másik. Vannak persze olyanok is, akik néha borsózó háttal lépnek a portáspult, vagy az éjszakai bár kiszolgáló pultjához. — Különösen az éjszakai portásnők vannak kitéve a zaklatásnak, amikor egy-egy kapatos szállodai vendég, vagy a bárból be nem engedett vagy onnan eltanácsolt férfi a portásnőnél akar vigaszt keresni. Az éjszakai bár felszolgáló dolgozóit is érik olykor hasonló kísértések, megjegyzések, próbálkozások. Ilyenkor is az a követendő, amit az előzőekben is említettem, úgy kell megvédenie magát az itt dolgozó nőnek, hogy az amennyire lehet, ne sértse a vendéget, inkább józanítsa ki, hogy viselkedése nem méltó és nem talál viszonzásra ... — fejtette ki a beosztott éjszakai dolgozók véleményét érzékeltetve a szál- lodnvezfctő: na Megkérdeztük azt is, — hogy egy nosztalgiának is adózzunk —: vajon az utóbbi időben miért nem láthatja a férfinép az asztalok között járókelő csinos kenyeres, vagy nyakában kis asztalszerű kosárkát vivő trafi- kos lányt. Vendégből — vendéglátó? Szabó Edit megbocsátón válaszol a tipikus férfikérdésre, szimpatikusán a férfiak szemszögéből is közelítve a kérdést. Azt' mondja: valószínű üde látvány lenne a szemnek is az asztalok között mozgó csinos kenyeres vagy trafikos lány, de a vendéglátás, a szórakoztatóipar ez utolsó mohikánjai, úgy tűnik, végleg leléptek a színről. Legfeljebb a mozik vásznán, a képernyőn jönnek még elénk, lenge öltözetben, csinos lábakkal. Ma már a kenyér az asztalon, a trafik, édesség, szuvenír a kis szállodai pavilonban várja a vendéget. Bizony be kel! érni ennyivel, el kell fogadni az érvelést, ez a nővel szembeni humánusabb eljárás. A bájait, szépségét, netán — a régebbi időkben — futó szereimét is árusító nők a vendégszolgálatban, a szórakoztatóiparban — már nem találhatók. Páll Géza Dudás Jánosné, Bor Sándorné, Baglyos Tiborné, Szabó Edit, Szakács Andrásáé KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. október 23. Ql
