Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
1982. október 23. Kelet-Magyarország 3 Közművelődésünk megújulásáért MIBEN ÉS MIÉRT kell megújulni közművelődésünknek? A választ a legutóbbi megyei közművelődési tanácskozáson sikerült olyan emberközelbe, népművelőközeibe hozni, amilyen közelséget a mindennapok kulturális nevelőmunkája megkíván munkahelyen, művelődési és oktatási intézményben, alkotó közösségben, az élet minden területén. Valós helyzetet, fejlődési folyamatokat vázolt fel a megye közművelődését elemző beszámoló és az azt követő tartalmas, kritikus, önkritikus vita. Jó érzés számba venni, hány új művelődési intézmény épült az utóbbi két- három évben a megyében és hány régebbit tettek korszerűbbé, otthonosabbá, A megyében ma már nem túlzás kijelenteni, zömében kiépült a közművelődési hálózat Különösen a megye- székhelyen vehették birtokba a művelődök az eddig hiányzó, vagy szűkös művelődési intézményeket. Ezek kisugárzó szerepe felbecsülhetetlen és megnöveli az itt dolgozó népművelők, művelődésszervezők felelősségét. Az intézmények sokszínű, tartalmas, vonzó munkájával kell bizonyítani, hogy a nem éppen kedvező gazdasági körülményeink között is megépült kulturális létesítmények nem önmagukért lettek, hanem a műveltebb embert szolgálják. KITÁGULTÁK A MŰVELŐDÉS LEHETŐSÉGEI. Még akkor is igaz ez, ha jól tudjuk, a kisebb községekben nem ritkán a mostoha körülmények, a gazdátlanság, alkalomszerűség jellemzi a közművelődési intézmények — a művelődési otthon, a könyvtár stb. — munkáját. Kevés az igények feltérképezésére és azek folyamatos kielégítésére és újabb igények felkeltésére alkalmas, szakképzett népművelő. Jócskán akadnak olyanok, akiknek sem érzékük, sem kedvük, tehetségük a művelődési munkához, s azok működési lehetőségét veszik el, akik elhivatottsággal és szakképzettséggel dolgoznának, ha erre lehetőséget kapnak. A GONDOK IGAZAK, sokfélék: néhol a meglévő tárgyi, személyi feltételek gincsenek kihasználva, másutt éppen ezek hiányoznak, míg egyebütt párhuzamosság, igénytelenség, bátortalanság nehezíti a tartalmas közművelődést. S bár joggal örvendezünk az ötnapos munkahétnek, ettől még nem lett több a művelődő ember. E rövid idő alatt — V _______ és talán még a régi beidegződés miatt — ö művelődési intézmények nem tudtak átállni a hét végi kulturális kínálat lényeges gazdagítására. Ezért is érezzük igaznak, hogy a közművelődés megújulásának egyik kulcsát a művelődési intézményekben dolgozók szemléletében kell keresni és megtalálni. Ha a népművelés irányítói és gyakorló szakemberei az íróasztalok, vagy formális méricsgélések alapján akarnak életszerű művelődési programokat kidolgozni, s nem a lakó-, vagy a munkahelyi eleven környezet ismeretéből merítik a megoldandó tennivalóikat, aligha lesznek képesek a kulturális nevelőmunka megújítására. Ha azt mondtuk, kitágultak a művelődés keretei, új és új formák terjedtek el, azt is sürgősen hozzá kell tenni: ez a népművelőnek, mint szakembernek, mint a valós kulturális értékek iránti elkötelezett, eszmeileg is tisztán látó embernek az eddiginél jobban megnöveli a felelősségét. Nem várhatja senki, hogy fentről — a megye, a járás — döntsék el helyette, hogyan szelektáljon műsorpolitikában, mikor kell — kötelessége — útját állni a művészietlen, antihumánus, zavaros eszmeiséget sugalló rendezvényeknek. AZ ŐSZI NÉPMŰVELÉSI ÉVAD kezdetén sorra került eszmecsere segítette a nézőpontok tisztázását, hangsúlyossá tett néhány művelődéspolitikai követelményt, amelyek alkalmazása nélkül aligha lehet eredményes napjaink köz- művelődése. Az elkötelezettség a közművelődésben sem szólam, elsősorban a szocialista, humanista kulturális értékek pártos és vonzó közvetítését, valóságérzékenységet, tartalmi és formai rugalmasságot kíván. Ezért is szükséges nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel kiválasztani és munkába állítani a közművelődésben dolgozókat, akik fontos posztot töltenek be. A kultúra sajátos eszközeivel eszmei, politikai munkát is végeznek. A korszerű életvitel, életmód alakítói, akik a megyében is minden elismerést megérdemelnek, mert sokat tesznek a szabolcs- szatmári emberek szellemi gazdagodásáért. További megbecsülésük munkájuktól függ, s azoktól is, akik felelősséggel tartoznak élet- és munkakörülményeik, anyagi és erkölcsi megbecsülésük fokozatos javításáért, " Páll Géza _______________________> A nyíregyházi kommunális szolgáltató vállalat ez évben 5800 darab normál méretű cserépkályhához szükséges csempét gyárt. Az egyelőre aranybarna színben készüld kályhák egy részét a vállalat dolgozói építik be a megrendelőknek, és körülbelül ugyanannyit értékesítenek. Képünkön: Kékesi Gábor a kiégetéshez készíti elő a csempéket, {Jávor L.) Álagútzsalu Algériába M Ellendrukkerek Állok a minap a meccsen, a mátészalkai pálya szélén. Mellém áll egy régi ismerős, nagy szenvedélyű ember, lírai alkat. Én örülök az októberi ajándék fényözönnek, mert zöld a gyep, vörös a salak, mert szép a világ, mert valahol mélyen, az emlékeimben még tudom, hogy milyen jó érzés a zöld gyepre kifutni a fiúknak. Az ismerősöm komor arccal áll mellettem. Ügy, mint egy rossz tanár, aki alig várja, hogy rajtakapja valami tiltott örömön a kisdiákot. Kikapunk — súgja a fülembe, hogy ne örüljek se a fénynek se a gyepnek. — Még az se baj — mondom — de honnan tudod? Kihúzza magát. — Tudom. Egy éve nem néztem meg őket. Minek? Engem nem lehet megetetni félsikerekkel, hogy területi bajnokság, meg minden .. — Még ki se kaptak itthon ... — Majd most! Ezek apám más megyéből vannak. Nem Szabolcsból... Más ám ott a foci, ott van pénz, ott hajtanak ... — Góól — üvölt a fülembe valaki, és kiáltok én is, mert a gólt mi rúgtuk. Még örülnék, de nem tehetem mert a fülemhez hajol az ellendrukker: — Lesz ennek böjtje is. — Góól! — kiáltok felszabadultan, mert a másodikat is mi rúgtuk és örülnék, de nem tehetem, mert a fülembe súgják: — A végén nézd meg! Ezek apám profik, máshol nem úgy van a sport, mint itt... Rúgjuk a harmadikat is. Hátranézek, hogy diadalmasan kacsintsak legalább, de az én barátom már nem áli ott. Lehorgasztott fejjel kedvetlen elindul a kapu felé. És akkor megint kiabálnak, hogy gól, és mert ezt megint mi rúgtuk, már indulok is utána, hogy legalább any- nyit megkédezzek, kell-e még félnem továbbra is? Nem találom. Mondják: kiment a kapun és megtörtén elbandukolt haza. Szegény. ' Nagyon csalódott. Nem is tudta elviselni, hogy nem mindig szebb a távoli, hogy nem mindig jobb a máshol... A történet tanulsága: ott lent a zöld fűvön „a fiúk” úgy rúgtak még három gólt, a messziről jött idegennek, mintha elhinnék, hogy ott csak a teljesítmény számít és nem az, ki áll egy táblázat élén, ki az éllovas és ki a hatodik, s hogy ki melyik megyében él. írjam, hogy a közönség örült? Minek? Valójában ugyanis nem a sportról, hanem egy szemléletről szól ez a jegyzet, és ha szolgálhat valahol, akkor az élet más területén kell szolgálnia. Mindenütt, ahol van tájhoz kapcsolódó — értelmetlen — kisebbségtudat, mindenütt ahol vannak minden hazai teljesítményt leszóló ellendrukkerek. (bartha) A Fémmunkás nyíregyházi gyárából algériai exportra PEVA típusú alagótzsalut szállítanak 14 millió forint értékben. (Jávor L.) HAGY JELENTŐSÉGŰ BERUHÁZÁS HAGYECSEDEH Ellenőr a „fürge csele“ ötvenmillió forint beruházásra, ma már nem számít túlzottan nagy összegnek. Eny- nyiért épül Nagyecseden a Medicor Művek ottani egységében egy új üzemcsarnok, melynek jelentősége sokkalta nagyobb, mint ezt a ráfordított öszeg mutatja. Ugyanis egy aszeptikus — tehát lényegében minden fertőzéstől, csírától, bacilustól mentes — steril üzem lesz a hamarosan, még az idén átadandó létesítmény. Itt készülnek majd azok az infúzióra, transzfúzióra használatos készülékek, melyeket eddig a hazai gyógyászat kemény valutáért, nyugatról szerzett be. Belépés zuhanyozás után Lényegében nem egyéb készül itt, mint egyszer használatos műanyag zsák — az eszköz korábban üvegből volt —, de mivel életmentő vér lesz a zsákban, nem mindegy miből, s milyen körülmények között állítják majd elő. Nézzük először a körülményeket. Az 1000 négyzetméteres csarnokba magyar szabadalom alapján készült légtechnika kerül, ami a levegő csírátlanításáról gondoskodik. Csak érzékeltetésül: ha a megengedett csíraszám egységnyi levegőben 50, akkor ebben a létesítményben nem lehet több hatnál. Ez azonban még nem minden. Az üzemet kétóránként kell majd fertőtleníteni. Továbbá: úgynevezett kényszerzuhany is lesz (a fekete-fehér öltöző itt tökéletesen természetes), vagyis zuhanyozás nélkül senki sem léphet be a csarnokba. Csak közbevetve: ha például valamely okból tízszer kell egy nap a tmk-sok- nak bemenniük, akkor tízszer kell zuhanyozniuk. Az itt dolgozó nők — százharmincán lesznek — a zuhany után steril ruhát kapnak, majd mint az orvosok, még külön be is mosakszanak. S hogy minden rendben van-e, azt naponta ellenőrzik majd Ha a haí túléli A körülmények után nézzük az alapanyagot, ami látszatra nem más, mint egy átlátszó műanyag fólia. De ez csak a külszín. Mert ennek is különleges követelményeknek kell megfelelnie, s hogy megfelel-e, azt egy érdekes módszerrel vizsgálják. A fóliát ugyanis felhasználás előtt egy edénybe teszik, amiben a „fürge csele” elnevezésre hallgató hal úszkál. A fóliát meghatározott — hosszabb — ideig tartják itt, s csak akkor használják fel, ha a hal túléli az anyaggal való együttlétet. Az alapanyagot ma még nyugatról importálják, de a Borsodi Vegyi Kombinátban már megkezdődtek az előkészületek a hazai gyártásra. Országosan is kiemelkedő A hamarosan elkészülő országosan is jelentős új létesítmény a nagyecsedi termelőszövetkezettel közös beruházásban készül. Az épület a szövetkezeté lesz. ám á technológiát s az irányítást a Medicor adja. S Z. Galambos Lajos. Prés S szegény talán még be sem kapta megjöttekor az itthoni kosztot, már hozta is a szerkentyűt. Letette, fújt egyet. — Csak nem nehéz? — A. siettem — mondotta. Cigarettával akartam kínálni, de aztán eszembe jutott, hogy nem dohányzik ez a gyerek, holott nemrég szerelt le. s ha valaki a seregben se szokik rá a bagóra, nem vesz már a szájába cigarettát soha életében. De pipát se. — össze van törve a bornakvaló? — kérdezte. — Nincsen. — Akkor egy kicsit tovább fog tartam, mint gondoltam — vélte. Törtük, hogy egyetlen ép szem se maradion. Tűnődtem, hogy ebben az úgyszólván kéziprésbe mennyi fér, kocsány nélkül három-négy vödörrel is. Aztán a prés fedelé* visszahelyezve akkurátusán, a nyomtatótuskókat elhelyezgetve fölszerelte a húzókart. A kar. egy negyedkor megtétele után visszabillen, töve beleharap a következő kis kiálló tuskófogba. s lehet húzni megint. Idelertt pedig, a vályúból már csorog ki csendesen a vérvörös must Megkóstoljuk. Finom. Édes. S megy tovább a munka este tízig. Az utolsó adagot már nem préseli ki teljesen: — Reggel négykor kelek, hadd álljon addig, míg hazajövök. — Menj csak. majd en meghúzom még. . — Tessék. Nyugodtan Amikor elment; nekiláttam. Meg sem bírtam mozdítani á kart. Magát a prést sem bírtam egyedül cdébbtenni Leültem. Hát ilyen nehéz ez’ A prés. s a vele való munka is? Szatmári irodalmi napok Pénteken délután Fehérgyarmaton, a tanács járási hivatalának nagytermében tartották meg a szatmári irodalmi napok nyitó rendezvényét. Az eseményen Szabó Endre, a városi tanács elnöke mondott megnyitót, majd értekezések hangzottak el. Katona Bélá: Arany-problémák 100 évvel a költő halála után; Hársfalvi Péter: Történelmi és társadalmi érzékenység Arany János munkásságában. Cáspári László: Adalékok Arany költői nyelvéhez címmel rendeztek előadást. ár egy hete leszedték |V| ;a gyerekek a lugasig*5 9 «SsHy- meg; a kerti tőkékről a fürtöket. Nem sok maradt, valahányszor a tyúkok alkonyatájt kiszabadultak a kisudvarról, hogy ülőre menjenek, első dolguk volt a tőkék felé repülni, s düliedt szemmel nyelték az érett szemeket; az embernek előbb nevethetnékje támadt, míg aztán csak kézbe kellett venni a kisostort, elvégre az a venyige mégsem nekik hozta a gyümölcsöt. Ilyenformán mindenféle edényben — üstben, teknőkben, vödrökben —, ott állt a mustnak való a tornácon, szépen letakarva mind, várván a présre. Van is egy jó kis prés rokon szomszédunknál, . modotta is anyámnak Irénke, vigyék csak, né- ném, na, de fent van a padláson, ki hozza le onnan? Meg kellett várni, míg az ifjú gazda hazatér. Sanyikáék a várostól messzebb végeztek épületszerelési munkákat, így hát hazatérése csakis a hét végére lehetett várni.
