Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

/ Kelet-Magyarország 1982. október 23. Ütközés a vaddisznóval Jaj a fácánoknak! Meg­kezdődött a vadászatuk. Bár az igazi vadászidő, a csikorgó hideg, a „jó rossz idő” — ahogy Ignácz Mik- lósné, a Zöldért-Mavad nyíregyházi felvásárló tele­pének vezetője mondja —> még csak ezután jön, de főként a külföldi vadászok puskáinak golyóitól a fácá­nok már igencsak hulla­nak. Az elejtetteket az olasz vendégvadászok ha­zaviszik, míg a franciáknak és a nyugatnémeteknek csupán a fácánvadászat ad­ta sikerélmények kellenek. Megyénk — síkvidék lé­vén — az apróvadak terü­letének számít. Egy-egy va­dászszempontból sikeres hét vége után 4—5 ezer fá­cánt hoznak a felvásárlóte­lepre, melyek az ottani húsztonnás hűtőtárolóba, majd onnan a vecsési gyűj­tőtelepre kerülnek — ahon­nan exportálják. A hűtőben a fácánokat, vadkacsákat, őzeket, szarvasokat, vad­disznókat mínusz 25 Celsius fokon tartják. Csomagolják a fácánokat. Megyénkben igen sok a vaddisznó, kilövésük egész évben tart. Persze a vadak nem mindig vadászat révén kerülnek a MAVAD-telep- re. Például a közelmúltban egy hatalmas, 200 kilós vaddisznót hoztak, amely egy autóval „karambolo­zott”, Aztán az idén sok szép — köztük egy igen ter­metes, 230 kiló súlyú szarvast is leadtak. A tró­feákat, a vadászok örömét, büszkeségét a vadásztársa­ságok megtartják maguk­nak. Az agancsokért kül­földön jó árat fizetnek. (Cselényi) | CSÖKKENT Á VÁSÁRLÁSI KEDV? Mindennapi viseletűnk Fiatalasszony válogat a té­likabátok között a kisvárdai Szabolcs Áruházban. Kedv­telve nézeget egy irhát. Fel­próbálja, perdül egyet benne a tükör előtt, aztán vissza- akasztja a helyére. — Nem elég csinos — in­dokolja döntését Balogh Sán- dorné, aki Mándokról jött - Kisvárdára vásárolni. — Rá­adásul túl drága. Legfeljebb 8 ezer forintot szántam a bundára, ez meg 12 ezerbe kerül, A konfekcióosztályon alig lehet férfti az áruktól. Sza­bó Ferencné osztályvezető-he­lyettes elégedetten mutat körbe: — Most nagyon gazdag a készletünk. Van itt minden, a Trapper farmertől kezdve a gyermekruháig. A mennyiségre valóban nem lehet panasz. Ám ha tü­zetesebben megnézzük a kí­nálatot kiderül: bizony hi­ánycikkek is akadnak. — Nincs esőkabát, fekete férfiöltöny, lányka szövetka- bát, kevés az irhabunda — sorolja Szabóné. — Itt-oti hi­ányos a méretválaszték is. A középméretekben igen jó az ellátás. Viszont a 54—60-as méretben csak egészen kevés árut kapunk. A 170-es test- magasságra készült női ka­bátok, ruhák pedig hiány­cikknek számítanak. A kínálatot vizsgálgatva feltűnik az is, hogy rengeteg a megye más boltjaiból már jól ismert modell. Hogy en­nek mi az oka, arra Rusin Józseinétől, a megyei tanács főelőadójától kértünk választ: — Koniekcióárukból a me­gyei üzletek íő beszerzési for­rásai a helyi nagykereske­delmi vállalatok. Ezek mel­lett kis mennyiségben vásá­rolnak más megyei nagyke- rekiől, termelővállalatoktól. A kereskedelmi vállalatok termeltethetnek is — csak­hogy kevéssé élnek ezzel a lehetőséggel. Manapság nincs könnyű dolga a kereskedelemnek. Hi­szen ahány ember, annyiféle ízlés, kívánság. Erről győződ­tünk meg az iparcikk bolt­ban Vaján, ahol ruházati üz­let híján kötöttárukat és ci­pőket is kínálnak. — Nekem itt nincs hiány­cikk — hallottuk Csókány Ti­rádámétól. — Igaz, én már nem dívatolok. Ami nekem meg az uramnak kel!: néha egy-egy flanelling, vagy csiz­ma, esetleg fejkendő az min­dig van. Ifjabb Valicskó Andrásné viszont hiányolja a község­ből a ruházati boltot: — Ruhafélét itt Vaján leg­feljebb a butikban vásárolha­tunk. Ezért évente 2—3 alka­lommal kénytelen vagyok a gyerekekkel Nyíregyházára utazni, s ott megvenni a szükséges holmikat. Köztudott, hogy az árukkal jobban ellátott városoknak igen nagy a vonzóhatása. A kisvárdai Szabolcs Áruházba 50—70 kilométerről is jönnek vásárolni az emberek. A.me­gyeszékhely nagyáruházaiba — mint a Nyírfa vagy a Ke­let — a megye legtávolabbi településeiről is érkeznek ve­vők. Az első fél évben közel 926 millió forintot költöttek a szabolcsiak ruházati cikkek­re. A második fél évben vi­szont jelentősen csökkent a vásárlási kedv. — Egyelőre vizsgáljuk a visszaesés okait — tudtuk meg Rusin Józseinétől. — Alighanem szerepet játszik ebben, hogy Szabolcsban is megnőtt a magánkereskedők száma. Aztán mivel emelték az utazási díjakat, keveseb­ben jönnek be a városokba ruhát vásárolni. Legjobban a gyomrunkon lehet spórolni — tartja a mondás. Ezzel szemben a kereskedők állítják, hogy a ruházati szakma a legérzéke­nyebb a jövedelem változá­saira. A ruházati kereskedelem­nek érdeke a vásárlási kedv növelése. Ennek megvannak a műhelytitkai, mint a vá­laszték bővítése. Jó példával szolgál erre az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat, amely nemrég belépett az Országos Ruhaker Társulásba. A társu­lás közvetítésével pedig az idén 36 millió forint értékű ruhaneműt termeltet, amely nagyobb része a következő hetekben, hónapokban kerül pultra. (h) Énedéin— harminc napon belül Mi kell a telken kívül az építkezéshez? Megfelelő terv, építési engedély, anyag, aztán jöhet a kisiparos, vagy az építőipari vállalat, szövetkezet, s kezdődhet a munka. Ez pa­píron ilyen egyszerű csupán, de hogy a valóságban milyen, arról az tudna igazán véleményt mondani, aki az utóbbi években építkezett. Sokat vitatkoztunk már ko­rábban is,tanácsi emberekkel arról, mennyi bonyodalmat okoz egy építési engedély megszerzése, mennyi fölös­leges utánajárást lehetne megtakarítani, ha csökkente-' nék az engedélyezéssel kap­csolatos bürokráciát. A vá­lasz mindig az volt: ha bár­milyen előírást mellőznének az engedélyek kiadásakor, nemcsak az építtető, hanem a település is kárát látná. Hosszadalmas ceremónia? Alapvető dolog tisztázni az engedély kiadása előtt pél­dául, hogy a telek az építte­tő tulajdona-e. mert termé­szetes dolog, hogy máséra nem építhet Fontos, hogy le­gyen terv, méghozzá olyan terv, amely garantálja, hogy nem dől össze a ház, s jól illeszkedik majd a környeze­tébe. Ezért kell telekkönyvi szemle, ezért van szükség ter­vezői nyilatkozatra, műszaki leírásra, térképmásolatra, s mivel egy családnak két há­za nem lehet, egy igazolásra arról, hogy az építeni szán­dékozó nem áll tulajdonszer­zési korlátozás alatt. Ha az itt felsoroltak mind megvan­nak, akkor papíron 30 napon belül, a gyakorlatban azon­ban 15 napon belül is kiad­ják a tanácsok az építési en­gedélyt. Miért tűnik az egész ceremónia hosszadalmasnak? Mert az emberek többsége az engedély megszerzésének ide­jét attói az időtől számítja, amettől elhatározta, hogy épí­teni fog. Van természetesen még va­lami, ami megrövidítheti az építési engedélyek megszer­zésére fordított időt, ez pe­dig a típustervek alkalmazá­sa. Néhány éve száznál több tervet dolgoztak ki az ország tervezőintézeteinek mérnö­kei, ezekből válogathatnak az építkezni szándékozók. Van köztük hagyományos családi ház, vannak korszerű, s prak­tikusan kihasználható épület­tervek, vannak többszintes lakástervek. Van más előnye is a típus­terveknek, mégpedig az, hogy készítésükkor az építőanyag­ellátásra is gondoltak, s olyan anyagok beépítését tervezték, amelyek többnyire meg is szerezhetők a TÜZÉP-telepe- ken. Praktikusak azért Is, mert alkalmazásukhoz nincs szükség tervezőre, adaptálá­sukat a tanácsi dolgozók is elvégezhetik, s így minden­képp 15 napon belülre csök­ken az engedélyezés határ­ideje. Remék ötlet volt a Borsod megyei tanácstól egy magán­építési tájékoztató kiadása, amelyből az építkezni szán­dékozók részletes útbaigazí­tást kaphatnak mindenről, ami összefügg a lakásépítés­sel. Arról is, mi kell az épí­tési engedélyhez, arról is. melyik településen hány te­lek eladó, de hasznos taná­csokat is adnak például ar­ról: hogyan célszerű szigetel­ni az ájtókat és ablakokat, így kevesebb fűtőanyaggal is megfelelő hőmérsékletet le­het elérni. Megtalálják az ér­deklődők a füzetben azokat az információkat is, amelyek az -építőanyagok praktikus felhasználását, a szállítás jó megszervezését segítik, s ol­vashatják a magántervezők névjegyzékét is. Ötlet Borsodból Kevesen tudják például, hogy Szabolcs-Szatmár me­gyében 320 magántervező van, ám hiába lenne elegendő ez a létszám, ha a fél megyét be kell járni egy „A” kategó­riás tervezőért, olyanért, akit besorolása minden tervfajta készítésére jogosít. Nyíregy­házára kell utalni Fehér- gyarmatról. Kisvárdáról. Má­tészalkáról, Nyírbátorból ésf Vásárosnaménybóf is, de a fehérgyarmati és a vásáros- naményi járásban még „B” kategóriás tervező sincs, olyan, akit besorolása egyedi tervek, kétszintes, legfeljebb négylakásos tervek készítésé­re jogosít. Legtöbben a „C” kategóriába tartoznak, ők ajánlott terveket adaptálhat­nak, vagy melléképületeket tervezhetnek. Ha kész a terv, s megvan az engedély is, hozzá lehet látni az anyagbeszerzéshez, ami szintén nem egyszerű do­log. Aki kipróbálta már. tud­ja, hogy ha van fa. akkor nincs kisméretű tégla, ha van födémgerenda, nincs tetőfedő anyag, ha van cement, akkor nincs ajtó, vagy ha van. ak­kor is gyakran eldeformáló­dott. mert a szabadban tárol­ták. Tulajdonképpen az le­hetne a legpraktikusabb ta­nács, hogy ha valaki építeni akar, kezdje is meg az anya­gok beszerzését, s így mire engedélye lesz, talán az anyag is együtt áll. Sajnos arra sincs garancia, hogy ez meg­éri majd. mert a szabadban tárolás is komoly károkat okoz. Talán érdemes már az anyagbeszerzésnél arra is fi­gyelemmel lenni, hogy a no­vember 1. után engedélyezett épületeknél az új hőtechni- kai szabvány követelménye­it is maradéktalanul megkö­vetelik. Nem lesz elég a 38- as, a B—III-as téglafal, ha­nem megfelelő hőszigetelés­sel kell ellátni a falakat és födémeket, a külső térelhatá­roló szerkezeteket, mert kü­lönben nem adják ki a hasz­nálatbavételi engedélyt. Lesz kivitelező? Nem kisebb gond a kivi­telező megszerzése sem. kü­lönösen nem akkor, ha vala­ki többszintes házat épít, vagy társasházba „száll be”, mert ilyenre nem vállalkoz­hat egy kisiparos. Nyíregyhá­zán a Színház utcán, a Ma­karenko, a Soltész Mihály, a Mező utcán évekig vártak ki­vitelezőre a társasházat épí­teni akarók, de a város más pontján is lenne rá példa, hogy a szervezéstől a beköltö­zésig a hosszú várakozási idő miatt háromszor-négyszer is kicserélődtek a társasház tag­jai. Tény, hogy jelentősebb építőipari vállalat szóba sem áll még a három-négyszintes társasház építőivel sem, mert nekik ez nem éri meg. Nyilván nem öröm az épí­tőipari vállalatok számára, hogy ezekben az években ekökkéttfláz állami és válla- láti beruházás, annál több reménye lehet viszont a több­szintes társasházat építeni akaróknak, hogy talán lesz aki elvégezze ezt a munkát is. A családi házak építésé­vel nincsenek ilyen gondok. A kisiparosok létszáma ma elegendőnek látszik, de jelen­tős — évente L300—1400 kö­zött van — a kalákában épí­tett lakások száma, amelyet barátok, rokonok építenek fel, csak egy felelősséget vállaló műszaki szakember kell irá­nyítónak hozzá. És természetesen — mint a többi lakáshoz is — pénz, na­gyon sok pénz. Következik: A megszünte­tett különbségek. Balogh József Telelőn és kábel Rongálásoka postán Sokan beszélhetnének ar­ról, mennyi bosszúságot okoz, ha egy sürgős telefonhívás afcért nem sikerül, mert vala­ki ellopta a telefonkagylót vagy megrongálta a készülé­ket. A Debreceni Postaigazga­tóság területén — melyhez három megye: Szabolcs-Szat­már, Hajdú-Bihar és Szolnok tartozik — az elmúlt 5 év alatt 124 rongálás történt. He­lyi specialitás, hogy legtöbb­ször a kézibeszélőt vágják le. Ezek a viszonylag kis értékű károkozások minden esetben használhatatlanná teszik a készüléket, s fokozzák a pos­ta egyébként is nehéz anyag- és alkatrészbeszerzési gond­jait. A telefon — tudjuk — éle­tet. is menthet. S akár tragé- dákat is okozhat, ha a meg­rongált készüléken nem lehet értesíteni a mentőket, a tűz"- oltókat vagy a rendőrséget. E károk megelőzésére Budapes­ten a rendőrség és a távbe­szélő igazgatóság önkéntes rendőri csoportot szervezett. Ennek tagjai tavaly novem­berig 69 elkövetőt csíptek nyakon. A legszervezettebben működő csoport például a leleplezésig közel félmillió fo­rint kárt okozott. Gyakoriak a hálózatrongá­lások is, melyek az összes postai kár negyedét teszik ki. A szántóföldek mesgyéin, il­letve az utak mentén sora­kozó oszlopok nagy veszély­nek vannak kitéve — főleg az őszi szállítások idején. Különösen sok az ilyen kár­okozás Szabolcs-Szatmár egyes útjain. Tavaly az igaz­gatóság területén 113 esetben rongálták meg a légvezetéket, s ezzel közel 300 ezer forint kár keletkezett. Rengeteg gondot okoznak a földalatti kábelek rongálódá­sai is. E károk emberi mu­lasztások, gondatlanságok eredményei, szoros összefüg­gésben vannak a közműépíté­sekkel, útfelbontásokkal, út- átfúrásokkal Néhány nagy közmű- és mélyépítő vállalat — így a Szavicsav és a KE- MÉV — a hasonló profilú vállalatokhoz viszonyítva az átlagosnál több rongálást okoznak. Tavaly 52 földalatti kábelrongálás 347 ezer forint veszteséget okozott az igaz-' gatóság területén. Ez csak a műszaki kár. Szót érdemel, hogy a kábel­szakítások révén telefonössze­köttetések szakadnak meg. A nagy teljesítményű kábe­lek egy-két órás kiesésg óri­ási gondokat okozhat a nem­zetközi távközlésben is, hi­szen az észak—déli és a ke­let—nyugati távközlés zöme Magyarországon keresztül bonyolódik, A kábelrongálá­sok esetében nemcsak a hely­reállítás költségeit, hanem a kiesett forgalom tarifáját is megtérítetteti a posta, ami nem ritkán 100—200 ezer fo­rint is lehet. A károkozások megelőzésé­re és csökkentése érdekében októberben társadalmi tulaj­don védelmi hónapot szerve­zett a posta. A sikeres akció­sorozat célja az volt, hogy rá­irányítsák a figyelmet a tár­sadalmi tulajdon védelmének kérdéseire. Ez persze nem lehet kampányfeladat (b) A tárgyalóteremből Fogházban az alkoholista Tizennyolc (!) munkahelye volt eddig a 31 éves Pásztor Miklós leveleki lakosnak, no­ha 1979. júliusától két és fél éven keresztül nem növelte a munkakönyvi bejegyzéseinek a számát: ekkor ugyanis egyáltalán nem dolgozott. Pásztor egyébként eredeti­leg kőművesnek tanult, azon­ban megunta másfél év után az ipari tanulóskodást és abbahagyta a tanulmányait. Hamarosan mértéktelenül al­koholizálni kezdett, 18 éves kora óta rendszeresen iszik. Megnősült és született öt gyermekük. Közülük négyet a Nyíregyházi Járási Hivatal állami godozásba vett, első­sorban a Pásztor italozó élet­módja, továbbá állandó mun­kavállalásának hiánya miatt, valamint azért, mert a csalá­di életük minden, csak nem rendezett: állandóan bántal­mazza egyébként rendszere­sen dolgozó feleségét, s oly­kor a szomszédok adtak en­ni a gyerekeknek. A négy állami gondozásba vett gyermek után Pásztor­nak 928 forint gondozási di­jat kellett fizetnie havonta. Amikor két és fél éven ke­resztül nem vállalt állandó munkát, ezt nem fizette, így összesen 31937 forint hátra­léka gyűlt össze. Pásztor a bírósági tárgya­lásra sem ment el először, másodszor emiatt kellett eió- vezetni rendőri segítséggel. A tárgyaláson azzal védekezett, azért nem fizetett, mert nem állt állandó munkaviszony­ban. A bíróság megállapítot­ta, hogy ez nem indok, vi­szont az igaz, hogy Pásztor e két és fél év alatt az alkal­mi munkából szerzett jöve­delmét is elitta, s jórészt a felesége keresetéből éltek. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Pásztort á tartás elmu­lasztása miatt nyolc hónap fogházra büntette és elren­delte az alkoholizmusa miatt a kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. (k)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents