Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. október 2.

O

Bessenyei síremléke

Rátonyi József újabb szabolcsi munkája

Helyükre kerültek a hattonnányi mészkőtömbök. Helyükre a szó átvitt és valódi értelmében. Az őszi napsütésben szinte kecsesen libbent velük a daru karja a sírra hajló ágak között. Aztán jön a kötőanyag, némi igazítás, megfeszülnek az izmok és kész. Bessenyei György 1747—1811 hirdeti a felirat.

Helyükre kerültek a kövek, hiszen lassan egy évtizede már, hogy szóba került: méltó síremléket kéne állítani az írónak, az új magyar irodalom első képviselőjének. A drámaírónak, aki a francia felvilágosodást megismerve először klasszikus ízlésű drámákban, utóbb filozófiai írásokban, röpiratokban próbált valódi világosságot vinni a század szellemi életébe.

Most végre kész a mű, az utolsó sérülések is eltűnnek a csiszolókorong villogó tenyere alatt. Rátonyi József szobrászművész már elégedetten nézegetheti a kész alkotást. A 3X4 méteres sírhely szinte eleve egy nagyszabású, monumentális alkotás lehetőségét hordozta. S a süttői mészkő a magyar mészkőfajták közül a legszebb. Ez áll a márványhoz legközelebb, de annak minden hidegsége nélkül. Csodálatos erezettel gazdagítja a felületet.

— Már több munkám van a megyében — sorolja elgondolkodva az alkotó. — Rög- ‘tön főiskolás korom után megcsinálhattam Báthory István nyírbátori portréját, 1970-ben készíthettem Gáva- vencsellőre egy díszkutat, Nyírvasváriba pedig Vasvári Pál emléktábláját készíthettem el. 1980-ban itt a Jósa András Múzeumban volt kiállításom. Akkor azokat a szobraimat, amelyeket már úgy éreztem, hogy meghaladtam —, szinte már visszahúztak a munkában —, itthagytam a városnak. Félreértés

ne essék, nem vázlatokról, vagy amolyan műterem-szemétről van szó. Igyekeztem a legszínvonalasabb munkáimat Nyíregyházára hagyni. Ez egy állandóan fejlődő, változó kollekció, hiszen, amikor megtelnek a műterem polcai, akkor az új darabokat áthozom Nyíregyházára.

— Erre a Bessenyei emlékműre tulajdonképpen nem volt sok pénz. A 180 ezer forint, aligha lett volna elég erre a munkára. Ha nem segít az ÉPSZER, a beépítésnél, nem segítenek a vállalatok és a kollégák az öntésnél, faragásnál — bizony most sem

lenne emlékmű. Rögtön az első pillanattól kezdve — ennek már lassan két éve — egy égbe kapaszkodó, szinte a felvilágosodás gondolatát sugalló kompozícióra gondoltam. Ezek a félköríves kőtömbök, szinte egy mécsesformát ölelnek át. Az egyiken, a legnagyobb tömbön, bronzból esztergált, valódi, funkciójában is tiszta gyertyatartó helyezkedik el. A tiszta forma, hangulatilag is alkalmazkodik a kompozícióhoz.

Még csak néhány napja áll a mű, az avatás is hátra van még. De a kis zöld halmon, melyet a süttői mészkő ölel körül, már sarjad a fű ...

Suha Andor:

Félelem

A férfi bement a gépkocsivezetők pihenőszobájába. Füst és lárma fogadta. Az asztalnál négyen kártyáztak. A többiek körülállták a játékosokat és kibi- celtek. Egy idősebb bácsi táplálkozott. A férfi szájában összefutott a nyál. Ma még nem evett. Sokat dolgozott, szombaton fél nap alatt kell az egész napot elvégezni. Nem volt ideje enni. Nem baj, most két óra, mire hazaér, kész az ebéd.

Szeme a sofőrjét kereste. Az hátfal ült. Megpillantotta, de adott egy kis időt neki. Figyelte. Milyen jókedvű, gondolta.

— No, lám, fiam, letetted a makk ászt, ezért én most bemondom nektek a makk negyvenszáz ultimót.

— Nagy pofád van Jóska, de ahogy elnézem a lapjaidat, nem lesz meg.

A makk negyvenszáz Ultimo meglett. Embere a pénz után nyúlt, és a gyakorlott

krupié mozdulatával mind- hármójuk elől elhúzta. Közben nagyokat röhögött és tovább hencegett.

A beszélőt valaki oldalba bökte, az hátranézett, és felállt.

Szótlanul ültek a kocsiban. A férfi csak ennyit mondott:

— Rosszul játszott, Jóska. Hamisan. Renoncot csinált. A makk alsót tök ásszal ütötte, ami szabálytalan, tudja maga

is. Persze, a többiek nem vették észre. Velem ezt nem tudná megcsinálni.

A pilóta mindössze ennyit mondott:

— Igaza van, igazgató elvtárs.

Azután az úton végig hallgattak. De a sofőr arca már az a másik volt, amelyet ő is jól ismert.

Lakása előtt megállt a kocsi. A férfi aláírta a menetlevelet, kezet fogott á sofőrrel és kiszállt. A sofőr beletaposott a gázpedálba és felsóhajtott.

A férfi, aki kiszállt a kocsiból, nézte a téren játszó, birkózó gyermekeket, és szeme kutatta a kisfiát. Ott van! Közelebb ment' hozzájuk és közelről figyelte Béluskát, aki a zsivaj kellős közepén tór- kaszakadtából ordított. Neki is adott egy kis egérutat és figyelte őt, hallgatta beszédét.

— Szia, Feri, kis marhám, hatökör vagy a történelemhez és birkózni sem tudsz.

A kisfiú meglátta apját, elpirult, leporolta ruháját, odament, megcsókolta őt, közben arca megváltozott, felvette azt a másikat.

— Mondd, kisfiam, milyen ember lesz belőled? Szia, szia apafej, mik ezek?

Már a lépcsőházban tartottak, amikor két halálmasza- tos kis srác odaszólt Béluská- nak.

— Ki vert meg Bartisek, olyan szomorú a pofád.

— Senki — válaszolt a srác, de szemhéja vörös volt, szeme fényes és ajka lefelé görbült. \

Vasárnap is dolgozott. Alig szólt családjához. Felesége megszokta már, ő is örült a szótlan érintkezésnek.

„Dolgozom” — tehát csend, rend, figyelem! A gyermek bújjon a másik szobába.

„Éhes vagyok” — Damaszl- abrosz. NDK-tányérok, szovjet evőeszköz, metszett pohár, pincehideg bor. És a húslevesről leszedni a zsírt.

„Feketét kérek” — Természetesen a vastagabb porcelánba, mert a másik éget.

Hétfőn reggel az asszony- ennyit mond:

— Keveset foglalkozol velünk. Te sohasem szoktál mosolyogni? Mondjuk, ha máshol vagy, más házban, más emberek között. Neked az is baj, ha dicsérünk, az is Baj, ha szólunk, pedig mi szeretünk téged...

Hegedős László festőművész kiállítása Nyírbátorban

Hegedűs László: Ülő nő.

Hegedűs művészetében mindenek fölött a vonal az eszköze a forma feltárásának és meghódításának. Hegedűs a látható világban szerzett élményeire alapozza művészetét: ez törvénye és képzelete alapja. Az emberi test büszkén foglal helyet a grafikáin szereplő formák repertoárjában. Mégis emlékeztetnünk kell arra, hogy Hegedűs mindenekelőtt festő. S mint ilyen, teljes látásra törekszik.

A tájkép iránti érdeklődése fontos kiegészítőül szolgál az emberi formák tanulmányozásához. Az utóbbi erőteljes, tiszta körvonalait tájképei színei és gazdag változatosságé szerkesztése ellensúlyozzák.

A művek témája Hegedűs számára többnyire kevéssé fontos. Mindenek fölött a forma megalkotása és tökéletesítése érdekli. Nem úgy indul, hogy valamit mondani akar. Azt közben találja meg> Ahogy a művészi formák kialakulnak, sajátos értelmük úgy- válik nyilvánvalóvá. Hegedűs grafikáinak egyedi, személyes világához, a bennük rejlő gondolatokhoz és érzésekhez a kulcs formáinak megértésében van.

Nincs rá szabály, vagy módszer, melynek segítségével feltárhatnánk az e formákban lévő gondolatokat. Egyszerűen csak éberen kell figyelnünk belső rendjük jelzéseit, és fogékonyaknak keli lennünk a sugallt asszociációk iránt. A kellő időben azok majd ránk találnak és szólnak hozzánk.

Hegedűs festői látásmódja gyakran elutasítja a szín korlátozott szerepét a grafikában. Sok nyomatán a színek elvegyülnek 'és végigsuhannak a felszínen, dacolva a vonalak határaival, kitérve megértésünk elől. Mégis azokon a művein a legnagyobb hatású képzelőereje, melyeken a látható világ színei fekete-fehérben tisztulnak meg, jutnak kifejezésre. Hegedűs nyomatait folytonos, nyugtalan hangulati mozgások jellemzik.

Ez vegyül a felület hatásaiban rejlő konfliktussal, hogy fokozza művészete drámai, varázslatos, dolgokat felidéző

A férfit délelőtt a minisztériumba hívatták. Visszafelé felugrott a feleségéhez, hogy megnézze az irodájában. Sohasem járt még itt, az asz- szony munkahelyén. És most mégis húzta, vonzotta valami. Azok a halk reggeli szavak megfogták a lelkét. Először csak egy kis vékony húr kezdett; remegni. Délfelé már teljes krescsendóval szólt lelkében az összes húr.

Felesége nem volt az irodában.

— Talán lenn a földszinten, a presszóban tessék ... mondta egy idősebb kolléganő.

Lement, benyitott, rengeteg férfi és nő kacarászott és itták a feketét. „És a munka” — gondolta, de azonnal elfelejtette, hogy mit gondolt, mert meglátta a feleségét is. Mosolygós csillogós szem, mosolygós, ragyogó arc, mosolygós fényes száj. És mesél, csacsog. Mellette egy* őszülő, de jótartású férfi. Szemmel láthatóan felesége a központ. Vajon mit mesélhet? Erről az ősz paliról már beszélt valamit otthon, hogy állítólag a barátnője hódolója. A barátnőjét ismeri, volt már náluk, elvált asszony. Most is ott áll az ősz másik oldalán, de a férfi a feleségére figyel.

Senkinek sem tűnt fel, hogy bement, hogy ott van. Senki sem ismerte, mert nem járt

erejét. Mély kapcsolata a fákkal, a tengerrel zárkózott természetéről árulkodik, arról, hogy szenvedélyesen ragaszkodik a magányos ember ál- jnodozásaihoz.

Művészete visszatérő formái — hosszú, könnyed gótikus templomtornyok, lágy, rezgő lombú fák, vagy egy táncos karcsú teste — azt mutatják, hogy a formáit szinte anyagtalanná akarja változtatni, szellemüket felszabadítani. De ezt a törekvését rend és korlátok közé szorítja. így grafikái költőiséggel teli, felidéző erejű művek.

Grafikái között van számos metszet és rajz, mely kifejezetten portré-tanulmány. Ezeken szakít művészete valamennyi fő visszatérő témájával, és kizárólag egy-egy különálló arc kifejezőkészségére koncentrál. Mesterien örökíti meg egy száj jellegzetes görbületét, a szemek legfinomabb mozgó részecskéit, mert ezek — a szemek és a száj — egy arc legmozgékonyabb részei, leginkább befolyásolva annak kifejezé- Eét.

itt. ö sem vette észre, hogy hallgatózik.

— Nézze, Kálmán, magának könnyű, egyedül van, mehet ahová akar. Elhisz- szük, hogy jó a Vidám Színpad műsora, és hogy jó zene van a Sportszálló grilljében. De mi, asszonyok, — sóhajtott a felesége — férj, gyerek, második műszak ... Higgye el, itt élünk társadalmi életet, itt szórakozunk, itt ebben az ócska hivatalban. Talán ezt szégyen bevallani, de mit tegyünk, ha ez a valóság?

Meglátta a férjét, elpirult, odasietett, és zavarában azt mondta:

— Bemutatom nektek Bartisek elvtársát, a férjemet.

És amíg beszélt, arca már az a másik volt, amelyet a férje is ismert. Kínjában a férfi is megivott egy feketét, aztán elbúcsúzott.

Még kint az utcán is égett az iarca, és azt sem tudta, hogy mit kell szégyellnie. Szórakozottan baktatott, vele szembe jött egy idős hölgy, aki kutyát sétáltatott. Nem is tudja, miért, szótlanul megsimogatta a kutya fejét. Az állat elhúzódott tőle.

— Érdekes — mondta az idős hölgy —, fél magától. Még ilyet sem láttam. Plútónál. Kérem, szóljon hozzá kedvesen, mondja azt, hogy kutyuli-putyuli, Plútókám, gyere ide, akkor barátságosabb lesz.

És mennyire fontos a legkisebb eltérés egy arckifejezésen. Noha ritkák grafikái közt azok a művek, melyeket úgy alkot, hogy előre kigondol egy bizonyos témát, több metszete az életképek kategóriájába tartozik. Az emberi létet különböző aspektusokból vizsgálja: az ember munkája, szabad ideje; hite, szenvedése, magányossága érdekli. Mindegyik ilyen tárgyú képe fekete-fehér fametszet, ez a legmegfelelőbb erős érzelmi tartalom kifejezésére, őszinte célkitűzést és egyszerűen megfogalmazott elképzeléseket igényel.

A tájkép és az emberi formák ábrázolása terén szerzett tapasztalatai kölcsönösen gazdagítják egymást. Az élő formák anatómiájának hű, érző megalkotására törekszik. Elemző hajlama leginkább akt-tanulmányain jut kifejezésre. Átfogóan vizsgálva Hegedűs női aktjait, feszültséget veszünk észre a forma élénk és könyörtelen ábrázolására való törekvés és a nőiesség lírai megörökítésének élvezete között.

Ez az ellentét, mely a művész két egymással szemben álló oldalát mutatja, úgy érezzük, művészete erejét és drámaiságát tükrözi. A táncos téma már 1940 óta foglalkoztatta, majd mindvégig munkássága folyamán.

Ilyen témájú művei kevés kivétellel rajzok, mert ezzel tud a legspontánabbul és legközvetlenebbül kifejezni: A

balett-táncosok tiszta, szabad mozgást nyújtanak, minden rajza róluk Egyszerre, hirtelen készült. Ceruzája mozgásának gyorsasága megragadja a táncos mozgását, és együtt száll vele. A fiatal táncosok teste különös módon, mégis elbűvölően szép. Ügy tűnik, mindenek fölött egy sajátos fizikai alkatra koncentrál. A táncos téma ihlette Hegedűst igen korai fametszetei alkotására.

A kiállító művész az országos októberi múzeumi és műemléki hónap alkalmából 30 db festményt és 50 db grafikát ajándékoz a nyírbátori Báthori István Múzeumnak.

Dr. Szaiontai Barnabás

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET