Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
1982. október 17. 3 Kelet-Magyarország Hólapát, szeneskanna, Purfix Előkészület a télre Bár a hideg még próbálgatja erejét, az előrelátóak már lassan beszerezték a hideg, a tél beállta előtt a legfontosabb kellékeket az 1982- es télre. A TÜZÉP Vállalat raktáraiból eddig több mint százezer csomag alágyújtós fogyott el, de még mindig 38 ezer vár gazdára. A lakosság azonban — ki tudja miért — nem kedveli a begyújtásnak ezt a módját. A tüzelőanyagokra az utalványokat átvették, eddig 18— 20 ezer tonnát számláztak le úgy, hogy még nem tudták kiszállítani a megrendelőknek. A beérkezéstől a megrendelések sorrendjében küldik ki a tüzelőanyagokat. A TÜZÉP az energiatakarékosságot hosszú távon értelmezi, és most olyan hőszigetelő anyagokat hoznak forgalomba. amelyek a ház élettartamára megoldják a hőszigetelést. A kőzetgyapotot tartalmazó födém, padlástér, válaszfal nem engedi át a kinti hideget. Kétféle száraz vakolatot árusítanak, a terranova mellett az úgynevezett hőstopvakolat elősegíti, hogy a rendeletekben megszabott értékeket elérjék a lakásban. A korszerű falazóblokk alkalmazása is előnyös az energiatakarékosság szempontjából. Hólapátra, szeneskannára, szeneslapátra minden kertes házban szükség van. Akik előre fáztak a téltől, júliusban már leértékelve beszerezhették a hólapátot a Depóban. Mintegy ezer darab lelt gazdára. Falun egyáltalán nem adnak ki pénzt ilyesmire, ki-ki készít magának hókotró alkalmatosságot. Szeneskannából és -lapátból egyaránt 5—5 ezer darab fogyott. A korábbiaktól eltérően most minden méretben tart az iparcikk füstcsövet, olajkályhából hét típus van raktáron. Ennek ellenére a lakosság nem bízik a kizárólagos olajfűtésben, míg a múlt év kilenc hónapjában közel ezer olajkályhát vettek meg a boltokban, addig az idén. mindössze 67 darabot igényeltek a vásárlók. Annál nagyobb a kereslet a vegyes tüzelésű kályhák iránt. A tavalyi 500-zal szemben az idén ezer ilyen kályhát adtak el, népszerű a cseh, a magyar Tarján és újabb változata, a folyton - égő Tarján II., az NDK-gyárt- mányú Ohra szakaszosan érkezik. A tűzhelyek közül is a vegyes tüzelésűeket részesíti előnyben a lakosság. A nyílászárók szigetelése az egyik legkomolyabb téli előkészület. Már eddig 20 ezer tekercs Purfix szigetelő- csíkot adtak el, újabb 20 ezres tétel beérkezésére számítanak még az iparcikknél. (tk) HA LÚD, LEGYEN HASZNOS Tollfosztó a Túr-parton Ez év tavaszától sokan elcsodálkoznak a Fehérgyarmat és Kisar között, a Túr- híd melletti legelőn gyepelő ezer liba láttán. A gazda — a kisari Toldi Dénes — ugyanis a Tarpa és Vidéke ÁFÉSZ segítségével libatartásba fogott. Az ezer kisliba előbb Kisarban istállóba került. Most már kiderült, hogy itt történt az első hiba. Ugyanis egymást taposták az állatok, s így jelentős volt az elhullás. Az igazi az volt, amikor ki lehetett telepedni a szabadba. A KÖJÁL megszabta, hogy a fürdési szezonban a Túrba nem mehetnek a libák. A mesterségesen létesített úsztató vizét pedig szivattyúzva kellett elszállítani. Gond volt a libatáp biztosítása is, de az ÁFÉSZ itt is segített. No meg a kukorica mindig kedvelt csemege. Ahhoz viszont, hogy a kislibákból 5 kg feletti súlyú eladóliba legyen — enni kell. Ezért kellett az első gyapja utáni kaszálót bérbe venni. Napközben és este is kint kell lenni a jószágokkal. Hitelrontás DERŰ, ÉLETKÖZELSÉG Tankönyv született Hogyan lesz valakiből tankönyvíró? — kérdeztük Molnár Istvántól, a tanárképző főiskola idegennyelvi lektorátusa vezető nyelvtanárától, aki társszerzőként Kecskés István székesfehérvári pedagógussal az új tanévben megjelent gimnáziumi negyedik osztályos orosz nyelvkönyv egyik szerzője. — Az előzményről annyit, hogy jó tíz évvel ezelőtt a TANÉRT megrendelésére Abrahám Károlyné budapesti pedagógussal elkészítettük a programozott orosz nyelvi gyakorlatok anyagát, amely tizenkét hangszalagból áll és azóta is forgalomban van. A tankönyvpályázatot hetvennyolc őszén írta ki a minisztérium, azzal az igénnyel, hogy a pályázók dolgozzák ki a megírandó tankönyv koncepcióját és két leckét Játék volt az csupán... A „szépségkirálynő" hétköznapjai teljesen bemutató anyagokkal, a segédanyagok ajánlásával. Érdekelt a dolog, én is elküldtem a pályázatom. A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki, a második díjat ketten nyertük Kecskés Istvánnal, s velünk kötött szerződést a Tankönyvkiadó a negyedikes gimnáziumi orosz nyelvkönyv megírására. Két távoli szerző kezd le el a munkát egymástól függetlenül? — Nem egészen, mert megosztottuk a feladatokat. Megbeszéltük, melyikünk mit ír, leginkább levélben tartottuk a kapcsolatot, de találkoztunk többször személyesen is, hisz a tankönyv teljes elkészülése és elfogadása több fázisban zajlott le és mindig volt megbeszélni való. Másfél éves munka eredményeként adtuk át a bizottságnak a tankönyv anyagát, amely az idei tanévben jelent meg . .. Mi az új, a korábbi nyelvkönyvektől eltérő a könyvükben? — A fő törekvésünk az volt, hogy emberközelbe hozzuk a tankönyv anyagát. A mindennapi beszéd, a társalgás és az úgynevezett nyelvi etikett alapjainak elsajátítását tartottuk szem előtt, ezért is a könyv olvasmányainak ötven százaléka dialógus. Természetesen fordítói anyagot is adnunk kellett, ezt sem lehet száműzni a modern nyelvtanulásban, örülünk, hogy a tankönyvhöz tanári kézikönyv és diafilmanyag is készül, melyekre szintén kettőnket kértek fel. Milyen tapasztalatokra támaszkodott a tankönyv megírásakor? — Tíz évig gimnáziumban tanítottam, a negyedik osztályban is. Alkalmam volt megismerni gyakorlatban is az elsajátítás nehézségeit, jobban figyelni az életkori sajátosságokra. így tankönyvünk egyik jellegzetessége a derű, az oldott, a fiatalok nyelvéhez, a mai élethez jobban igazodó olvasmányok előtérbe kerülése. A nyelvtannál a „kontrasztív”, vagyis a két nyelvben — a magyarban és az oroszban — szerkezetileg eltérő vonásokat igyekeztünk kiemelni. — Természetesen orosz anyanyelvű segítőm is akadt, jó néhányszor megkérdeztem a lektorátus vendégmunkatársát, Kovaljov kollégát, hogyan lehetne jobban, szebben kifejezni egy-egy fogalmat. A Gorkij nyelviskola szabolcsi tagozatát is említeném, melynek én vagyok a vezetője és itt középiskolás, negyedikes diákokkal foglalkozunk, akik továbbtanulásában döntő szerepe van az orosz nyelvnek. (páll) N em múlik el ősz szű- kebb hazánkban az almatermelők panasza, a forgalmazók idegeskedése nélkül. Hogy a vontatott szedés, átvétel és a minőségromlás kinek a rovására írható, annak eldöntése igen nehéz. Van azonban az egymásra mutogatok táborának egy szűk csoportja, amelyből nemcsak a jószándék hiányzik, hanem még a kapzsiság bűnébe is esik. A róluk kialakuló rossz vélemény felhője külországban rátelepülhet a többi becsületes almatermelőre. Mert lehet-e erkölcsös magatartásnak nevezni, ha leszegezik az exportládát, garantálva ezzel az exportminőséget, és a határon kibontva kiderül, hogy négy százaléka tipikes, negyvenöt pedig túlérett harmad- osztályú? Márpedig ez történt a Jánkmajtisi ÁFÉSZ október kilencediki szállítmányának 1348 ládájával. Hasonlóan járt a méhteleki tsz szeptember 21-én. Az exportnak feltüntetett gyümölcs fele még lének is csúnyán rothadt és nyomott volt. És ami igazán érthetetlen, az október 4- én szállított 1338 ládájukból is hasonló „minőségű” alma került elő! Szomorú statisztika, hogy egyedül szeptemberben 417 tételt utasított vissza az átvevő érthetően szigorú képviselője. Ez több, mint napi tíz szállítmány, temérdek meddő fuvar, rengeteg pénz. Hiba becsúszhat, a válogató elnézheti, melyik ládába dobja, de a kirívó esetekre szépítgetés lenne a tévédé? szót használni. Azt a kifejezést, ami erre illik, nem a jegyzetíró dolga, joga kimondani, de az, hogy hitelrontásról van szó, senki nem vonhatja kétségbe. ■í gy aztán vontatottabb a munka a határom, több az állás, az idegeskedés. De mi van, ha mégis átcsúszik egy ilyen fele-léalma szállítmány ? Mit gondolnak majd rólunk külföldi vevőink? A jó minőségű szabolcsi alma és a becsületes munkát végző gazdaságok védelme érdekében emelünk szót a néhány tisztességtelen haszonra manipuláló ellen! Esik Sándor A társ, Szűcs Gyula bácsi a libákkal.. Most például — almaszedés dején — a társ, a fehérgyar- nati Szűcs Gyula bácsi, és a két kutya segít az etetésben, őrzésben. A foglalkozás, törőlés meghozta az erdeményt. A libák szépen gyarapsza- nak. Súlyuk már most biztosíték arra, hogy november 15-re több, mint 5 kilósak lesznek. Ekkor 44 forintos árat fizetnek. Sajnos most akadozik az ügymenet, még nincs piac a libára. Ami viszont biztos pénz, az a toll. Háromszor volt már „tollfosztó”. Ilyenkor egy-egy libáról mintegy 50 forint értékű toll kerül le. — Most jó, ha nullára kifutunk a libával — mondta. — A tanulópénzt meg kell fizetni. Jövőre korábban, s nagyobb darabszámmal indulok. Kezdetben ketrecelni fogom a libákat, hogy ne tehessenek kárt egymásban. Nagyobb gyepelőt kerítek, s ha megoldható, jobban megközelíthető helyen. Ahogy elnézem erőtől duzzadó alakját, figyelem élénk észjárását, valahogy arra a megállapodásra jutok: ime napjaink vállalkozója, aki a mindenkori lehetőségeket kihasználva, mer kockáztatni. (molnár) Félhosszú, barna haj, barna szemek, szégyenlős mosoly. A naményi szépségki- rálynó kicsit már felnőtt, de parányit még kislány. Nagy Judit, tizenhét éves és gimnazista. Most a nyáron, Bo- dakajtoron választották az építőtábor szépévé, ő maga lepődött, ijedt meg talán a legjobban a döntés hallatán. — El sem akartam indulni a versenyen — vallja be még most is pirulva — a lányok adták be a nevezésemet, ők is öltöztettek fel. Felpróbáltam vagy harminc ruhát, az osztálytársaim választották ki végül, hogy melyikkel lépjek a színre. Aztán első lettem. — Az itthoniak tudnak a nyári sikerről? — Ó, hát az volt az első, hogy írtam édesanyámnak haza, Naményba. El nem lehet mondani, mennyire örült. Elmondta még bent i gyárban is, ahol üvegcsiszoló. — Hányadszor volt építőtáborban? — Most másodszor. Egy kislány kivételével ment az egész osztály, én is az elsők között jelentkeztem. Tudtuk hogy Bodakajtorra megyünk már ismerős volt a hely, hiszen tavaly is ott dolgoztunk. Sárgabarackot, ribiz- lit szedtünk, s ha rossz volt az idő, bent kertészkedtünk a gazdaság üvegházában. — Hogyan telnek egy szépségkirálynő hétköznapjai? — Szépségkirálynő...?! Játék volt az csupán. Ugyanúgy tanulok, dolgozom, mint a legtöbb korombeli lány. Talán még egy kicsit többet is dolgozom, mint a többiek. A tábor után például majd’ minden hétvégemet a Tisza- parton töltöttem. Felszolgáló voltam, jóval több mint ezer forintot kerestem. Sajnos édesapám sokat betegeskedett, leszázalékolták, jól jött tehát az a néhány száz forint is, amit persze teljes egészében magamra költhe- tek. — A tanulás? — Kicsit mehetne jobban is. A nővérem a debreceni tanítóképzőbe jár, én is pedagógus szeretnék lenni, testnevelő. De most már csipkedni kell magam. Elgondolkodik, kis fintorba szalad .-az arca, s kicsúszik a száján: — Csak tanulni ne kéne annyit! Csengetnek, a szépségkirálynő órára siet. Dolgozatot írnak, s ideje sincs gondolni erre a csodásán szép nyárra. B. G. A Nyíregyházi ELEKTERFÉM Szövetkezet kállósemjéni üzemében évente 500 tonna belövőszöget gyártanak a Csavaripari Művek megrendelésére. (E. E. felv.) Őszi pillanatképek Z olival, Lajossal meg a többiekkel akkor szálltunk fel a buszra, amikor a nap első sugarai ébresztget- ni kezdték a templomtoronyban megbúvó madarakat. Mozdulatlan volt még a város, a fák levelei sem remegtek idegesen az ágakon. Mire elindult a busz mégis minden helyet elfoglaltak az emberek, akik összetörten- álmosan, fáradtan szorongtak az üléseken. Térdeikre nagy szatyrokat fektettek, a csomagtartók szintén tele voltak elemózsiás táskákkal, az ülések között üres demizsonok sóhajtoztak. Lassan haladt az autóbusz. A társalgás is elakadt. Mint a kotló a kóborló csibéket, úgy szedegettük össze az embereket, akik szintén velünk tartottak. Múlt az idő. A felkelő nap mintha óborral öntötte volna le a környéket, úgy ragyogott a reggeli fényben. Mire felszáradt a harmat, megteltek a szőlősorok reménykedő emberekkel. Nekünk is titkait suttogta a pince. tompa hangon sürgettek az üres hordók. A gazda a musttal teli első poharat a nap felé fordította, az arcán végigfolyt az érettsárga lé színe. Sohasem láttam még a sárgának annyi árnyalatát! Minden évben elgondolkozom azon, hogy vajon mi adja az ősz varázsát? Lehetetlen megunni ezt a látványt, aki elmegy mellette, megfosztja magát a csodálat érzésétől. Mielőtt a festmények tanulmányozásához kezdenénk a múzeumban, ki kellene mennünk az erdőbe. Itt tökéletes az összhang a sárga, a barna, a vörös, a zöld százféle árnyalata között. Nincs is igazán egyfajta szín az erdőben! A színek olyan csodálatos keverékét lehet látni, amelyet az ember aligha fog kikeverni a palettán. Ebben a gazdag őszben látom már két hete mindennap a botorkáló nénikéket reggeltől késő délutánig a friss avarban fától fáig tipegni. A kezükben zsák, sűrűn lehajolnak. és gyűjtik a makkot. Otthon lassú mozgású disznók várják ezt az ínyencséget. Néha feltűnik egy-egy fotós is. Keveset pihen a fényképezőgép, kattan a zár, sötétkamrába gyűjti az ősz ezernyi színét. Esténként már hűvösebb az idő. Egyre kevesebb párt lehet látni a padokon, a sötét ráülepszik a fák csupaszodó koronáira. Csend van az erdőben. Illatos őszi csönd. Csak néha, amikor egy-egy levél elválik az ágtól és leér a földre, akkor zizzen meg az avar. Nagy István Attila
