Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-17 / 244. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 17. Amszterdamban ismét összecsaptak lakásfoglaló fiatalok és a kivezé­nyelt rendőrök. Képünkön: felgyújtott villamos a holland nagyváros köz­pontjában. (Kelet-Magyarország telefoto) Események címszavakban HÉTFŐ: Francia nemzetgyűlési küldöttség Moszkvában — A dél­afrikai politikai foglyokkal vállalt szolidaritás napja — Her- nán Siles Zuazo, Bolívia t*j elnöke elfoglalta hivatalát — A bajor választáson újabb kudarc éri a szabaddemokratákat KEDD: Lemond a japán miniszterelnök, meglepetés Tokióban — Honecker szíriai és ciprusi útja — Mengisztu moszkvai tár­gyalása SZERDA: Az új lengyel szakszervezeti törvény nyomán rendbon­tási kísérlet a tengermelléken és Nowa Hutában — Tiltako­zás a libanoni hadsereg törvénytelen, a palesztinokat zaklató akciói ellen — A Nobel-békedíj odaítélése CSÜTÖRTÖK: Bonnban kezdetét veszi az új kormány programjá­nak vitája, Berlinben és Varsóban felhívják a figyelmet több nyugtalanító elemre — A Francia Kommunista Párt főtitkára Pekingben N PÉNTEK: Arafat és Husszein ammani tárgyalása után vita az arab világban — Az izraeli külügyminiszter Washingtonban — Vihar a spanyol puccsisták vezéralakjának képviselőjelölt­sége körül SZOMBAT: Harcok Irak és Irán határán — A hazafiak offenzívá- ja Salvadorban — A libanoni elnök amerikai utazása A hét három kérdése O Miért mondott le a ja­pán miniszterelnök? Váratlan volt felemelkedé­se és váratlan volt bukása — Szuzuki Zenko japán minisz­terelnöktől búcsúztak ekép- pen a politikai nekrológok, amikor a héten meglepetés­szerűen lemondott tisztségé­ről. Amikor huszonkét hónap­pal ezelőtt, elődje OMira — a velencei tőkés csúcsértekezlet előestéjén — szívroham áldo­zata lett, sok utódjelöltet em­legettek. Szuzuki nem szere­pelt közöttük, azután a nagy riválisok semlegesítették egy­mást, s a kormányzó liberá­lis-demokrata párt legerő­sebb csoportjának, a Tanaka- frakciónak támogatásával a szürke, kevéssé ismert Szu­zuki került a miniszterelnö­ki bársonyszékbe. Akkor vette át a kormány­zást, amikor a gazdasági vál­ság szorítása már a korábban sokak által irigyelt, a fejlett tőkés országok között legdi­namikusabban előrehaladó Japánban is érezhetővé vált. Nem tudta megakadályozni, hogy ne emelkedjen merede­ken a költségvetési hiány, amely tavaly 9,3 milliárd dollárra rúgott, s az idén el­érheti a 23 milliárdot. A nyár végén kénytelen volt elrendelni a „gazdasági szükségállapotot”. Ez, példá­ul félmillió közalkalmazott bérének teljes befagyasztása az inflációs körülmények kö­zött, nagyfokú elégedetlensé­get váltott ki. Érthető, ha Ja­pánt is elérte a „nyugat-eu­rópai betegség” az adott kor­mány elkopása a gazdasági gondok közepette. A legutób­bi közvélemény-kutatás ne­gatív rekordja szerint Szuzu­ki népszerűsége a 16 száza­lékos mélypontra süllyedt. Természetesen ami történt, nem személyes politikája volt, de a megkérdezettek mégis az ő nevéhez kötötték a bajokat. Szuzuki lemondása mé­lyebb belpolitikai válságot robbanthat ki a távol-keleti szigetországban. A liberális­demokrata pártban eddig mindig a három-négy főfrak­ció, s a számtalan kisebb csoport kompromisszumával jelölték a kormány vezető­jét. A frakciók azonban nem tudtak egyezségre jutni Szu­zuki utódlását illetően. Kü­lönösképpen tanácstalan a legerősebb csoport, amelyet Tanaka vezet. (A volt mi­niszterelnök nem vállalhatja ismét a kormányfői tisztet, mert részese volt a Lockheed repülőgépgyár emlékezetes korrupciós botrányának, vi­szont eddig minden alkalom­mal a „királycsináló” szere­pét tölthette be. A következő hetet a liberá­lis-demokrata frakciófőnö­kök újabb titkos tanácsko­zássorozatnak akarják szen­telni. Amennyiben nem tud­nak egyezségre jutni, a teljes párttagságot kell megszavaz- tatniok, amire még nem adó­dott példa. Egy ilyen széle­sebb körű szavazás pedig nem várt eredményhez ve­zethet a párton, sőt az or­szágon belüli politikai erővi­szonyok alakulásában. © Melyek a közel-keleti válság legújabb fej­leményei? Kevesebb mosoly — több magyarázkodás — az ameri­kai—izraeli külügyminiszteri találkozó után főleg azt bi­zonygatták, hogy közeledtek az álláspontok a Libanonból való izraeli visszavonulás ügyében. De hát annak már rég el kellett volna kezdőd­nie, s ha történetesen meg is történik, még mindig várat magára a válság igazi mag­jának, a palesztin problé­mának rendezése. Erről egyelőre nem esett szó Wa­shingtonban, legalábbis nem kerültek részletek a nyilvá­nosság elé. Megkülönbözt atett figye­lem kísérte a másik utazást: Arafat ammani látogatását és tárgyalásait Husszein jordá- niai uralkodóval önmagában érdekes volt, hogy tizenkét esztendő, a hírhedt 1970-es fekete szeptember óta, a pa­lesztin vezető első ízben szó­lalhatott fel egy jordániai tö­meggyűlésen, s hogy a király amnesztiában részesíthette mindazokat, akiket még min­dig megtorlás fenyegethetett a palesztin—jordán összecsa­pásokban való részvétel mi­att. A lényeg azonban a pár­beszéd volt egy olyan idő­szakban, amikor az Egyesült Államok Jordániát tekinti a Reagan-terv kulcsállamának, s a palesztin problémát Jor­dániához kapcsolódva szeret­né megoldani. (Az egyszerű­sített képlet: Izrael kivonul a megszállt területek egy ré­széről, kiigazítások történ­nek, de egy független palesz­tin állam helyett jordán—pa­lesztin konföderáció születik. ’ A Begin-kormány határozot­tan elveti ezt az elképzelést, Miután a bibliai határokhoz és a megszállt területek be­kebelezéséhez ragaszkodik. Az izraeli szociáldemokrata ellenzék „jordániai megoldá­sa” azonban sokban rokon a Reagan-tervvel.) Az ammani tárgyalás mindkét résztvevője' nehéz helyzetben volt. Husszein a nyolc évvel ezelőtti rabati csúcsértekezleten elismerte a palesztin jogokat, s ettől nem visszakozhatott. De hivatkoz­hat arra, hogy a föderáció jobb az izraeli megszállásnál. Arafatnak tekintettel kell lennie az egységes arab tá­mogatás biztosítására — már­pedig a centrumtól jobbra sokan pártolják a föderációt —, s a palesztin egységre, hiszen a mozgalomban jogos ellenérzések vannak a jordá­niai uralkodóval szemben. • Ilyen előzmények nyomán született meg a palesztin ál­láspont, miszerint nem vet­nék el a konföderációt, de az államszövetségben álla­moknak kellene szövetkezni­ük, vagyis az első logikus lé­pés egy független palesztin állam megalakítása lenne. Ez a kérdés minden bizonnyal a vita középpontjában áll majd a palesztin vezető szervek, s más, arabközi testületek kö­zelgő tanácskozásán, de a kö­zel-keleti válságról folytatott valamennyi megbeszélésen. © Mit jelent az új lengyel szakszervezeti törvény? A lengyel szejm az új szak- szervezeti törvény elfogadá­sával fontos lépést tétt az or­szág intézményrendszerének tisztázása érdekében. Felosz­latták az összes eddigi szak- szervezeteket — működésü­ket már a szükségállapot be­vezetése során fel kellett függeszteni — s. a szakszer­vezeti mozgalmat új alapo­kon szervezik újjá. A döntést hosszú és alapos vita előzte meg A konszolidációnak ezt a jelentős lépését egyes reak­ciós elemek ismét rendbon­tásra használták fel. Jóllehet a kiprovokált összeütközések viszonylag szűkebb körre, a tengermellékre és a Nowa Hutára korlátozódtak, Végül olyan álláspont győ­zedelmeskedhetett, hogy a korábbi szakszervezetek el­követte súlyos hibák miatt legjobb a tiszta lappal való indulás. Ezt pedig csak a szocialista rendszert, s a szö- vetségesi kötelezettségeket vállaló, egységes, az állam­apparátustól független, alul­ról felfelé, demokratikusan építkező szakszervezetek ga­rantálhatják. A konszolidáció tehát fo­lyik Lengyelországban, de ma még számot kell vetni a mesterségesen támasztott út­akadályokkal. Réti Ervin — Kétségkívül. Nem is akarom tagadni, felesleges. De hogy nem mehettem Győrbe, az nem érdekei kü­lönösebben. Ami pedig Em- mit illeti, hát majd meg­szokja. Remélem. A jövő hé­ten elküldöm Szegedre. Él ott egy távoli rokona, aki korán özvegyen maradt. Ta­lán ketten jobban meglesz­nek. — Mi lesz, ha visszajön? — Tán megnyugszik. Majd megszokja ezt a falut is. Most még folyton békétlenkedik. Nem jó a lakás, nem bírja a környezetét. Ha már falu, akkor legalább Sárszegen maradtunk volna — mondja folyton, és engem okol, las­san elhidegül tőlem, talán meg is gyűlöl. Pedig olyan vidáman indult az a kirán­dulás ... Behunyta a szemét. Szinte látta maga előtt azt a reg­gelt, amikor megérkezett a két autóbusz az iskola elé, és ők felszálltak a felső osztá­lyosokkal. Irma tanárnő ment még velük, ő a lányok­ra felügyelt, azokkal nem is volt semmi baj, de a fiuk nagyon megvadultak, szinte megrészegedtek az izgalom­tól, a nagy úttól, és talán at­tól, hogy kiszabadultak az is­kola falai közül. A fiatal pedagógusnak az volt a véleménye, hogy en­gedni kell ilyenkor a diáko­kat, ugrándozzanak, tréfál­kozzanak, mintha ő nem is lenne közöttük. Csak távol­ról figyelte pezsgő jókedvü­ket, miközben maga is a szép táj hatása alá került. A kirándulást kétnaposra tervezték, az éjszakát egy turistaházban töltötték. Nem adódott különösebb gond, fe­gyelmezésre sem került sor, a gyermekek korán nyugo­vóra tértek, a' lányok külön, nagy közös hálóban aludtak a tanárnő felügyelete alatt. Vihogtak éjfélig, ahogy a lányok szoktak ilyenkor. — Másnap végigjártuk a barlangot egy vezető irányí­tásával, és akkor sem vettem észre semmi különöset, a f.uk közé vegyülve mentem, engem is érdekelt a sok lát­nivaló. Mihók Jani akkor még ott volt velünk, egyszer véletlenül ráesett a pillantá­som. Akkor nem tulajdoní­tottam különösebb jelentősé­get annak, hogy meg-meg- inog. Talán tréfálkoznak is­mét a fiúk, gondoltam. Csak később próbáltam megfejte­ni, honnan is eredhetett az a bizonytalan járás. Rosszul érezte volna magát? Akkor nem is gondoltam ilyesmire. Amikor a csoport délre visszaért, és a barlang bejá­ratánál felsorakozott, a fiúk jelentették, hogy Mihók Jani eltűnt. Azonnal a keresésére indultak. Elsőnek Kiss Ta­más indult el két diák kísé­retében, hogy előkerítse, majd bekapcsolódott az el­tűnt diák keresésébe az ide­genvezető is. Az sem járt több sikerrel, Mihókot nem találták meg a barlangban aznap. A történet alighanem pél­dátlan a szerencsejátékok történetében. Már az is rend­hagyó, hogy nem a rulettka- színó fosztja ki a játékost, hanem fordítva. De hogy egy kaszinó ne fizessen, sőt in­dok nélkül börtönbe juttassa a szerencsés nyerőt, az való­ban példátlan. „Kapós oldalon11 nyomozott a rendőrség, meg­annyi szakértő bevonásával — eredmény nélkül. A jugoszlávot idén tavasz- szal el kellett engedniük: a nyert zsetonokat is vissza­kapta. A kaszinótársaság azonban, amelynek részvé­nyesei között a pénzügymi­nisztérium, nagy biztosítók, sőt a katolikus egyház bankja is ott van, nem volt hajlandó fizetni. Leo Wallner vezér­Ttsl $ak szerencse = balszerencse? Botrány a rulettkaszinóban Az eset hőse egy jugoszláv karateoktató, Alexander Ne­met, aki — mint a nyugatné­met Stern magazin beszámolt róla —, harmincévesen hátat fordított hazájának, hogy a „kapitalizmus napos oldalán próbáljon élni” — mégpedig a rulett segítségével. Hónapo­kon át utazgatott keresztül- kasul Európában, mindenütt játszott; s mi több, minde­nütt nyert. Egyszer Monte Carlóban 10 ezer márkát, másszor Baden- Badenban 20 ezret. Egészen addig, amíg tavaly be nem tért az ausztriai Veiden ka­szinójába. A Wörthi-tó híres fürdőhelyének kaszinója egyi­ke az Osztrák Játéktermek A© tíz nagy alpesi „szeren­csebarlangjának”. A tíz ka­szinó évi forgalma mintegy három és fél milliárd márka. A nyereség kiszámíthatatlan, de alighanem százmilliókra rúg. Nos, ebből faragott le a szerencsés kezű Nemet pár óra alatt 400 ezer márkát. Tengernyi zseton Este hatkor kezdett játsza­ni, mintegy 14 ezer márká­val. Már az első három for­gatásnál kijöttek a számai. Éjjel kettőkor egy pincér vit­te utána a tengernyi zsetont a kasszához. Ott azonban a rákvörös igazgató várta, s sűrűn szabadkozva közölte, hogy ekkora összeget nem tudnak készpénzben kifizet­ni: hétfőre ígérte a tartozás rendezését. Hétfőn azonban fizetés he­lyett a kaszinó csalással vá­dolta meg a jugoszlávot. Megvizsgálták a rulettasztalt, s állítólag valami hibát talál­tak az egyébként ötnapon­ként szigorú m ellenőrzött ké­szülékben. A kaszinótársaság feljelentésére Nemetet letar­tóztatták. Négy hónapon át Walner vezérigazgató az omi­nózus rulettasztalnál. Igazgató kijelentette: „Csak akkor fizetünk, ha bíróság kötelez rá”. Bezsebelt összeg Egy dolog biztos: a szeren­csés kezű játékos Ausztriá­ban többé nem kerülhet ilyen helyzetbe. A kaszinótársaság ugyanis biztonsági okokból kitiltotta az ország összes já­tékterméből. Bírósági per azonban mégsem lett az ügy­ből. Alighanem az érdekel­tek csendben mégis meg­egyeztek, hiszen a kaszinók­nak, amelyekről köztudott, hogy jobbára azért nyernek, nem jó reklám, ha pénz he­lyett bizonyíthatatlan gyanú- utgatásokkal fizetnek, más­részt a veszteség amúgy is el­törpül az évente bezsebelt összeghez képest. (avar) Este a két autóbuszt a ta­nár útnak indította hazafe­lé, ő pedig jelentést tett e rendőrségen. — Űk találták meg végű is? — érdeklődött az igaz­gató. — Igen. Másnap leltek rá Volt a barlangnak, egy mel­lékjárata, nem hosszabb há­rom méternél. Abban leltel rá, már alig lélegzett. — És hogy került abba £ mellékjáratba? — A rendőrség is ezirán érdeklődött, amikor kihall­gatta. Megindult a vizsgálat aztán a szóbeszéd is a falu­ban. A jegyzőkönyvet meg­küldték a megyei tanácsnak Engem pedig ide helyeztek.. De hát mit tegyek? Te mi tennél a helyemben? — te­kintett az igazgatóra. Az megrázta a fejét. — Nem tudom... * De mit is lehet tenni eb­ben a helyzetben? — gyötrő­dött egyre többet a fiata pedagógus. Lelkiismeret-fur- dalást érzett, bizonyára ben­ne van a hiba, ő követte e a mulasztást, amikor neír vette észre nyomban Mihói Jani eltűnését, nem figyelt fel dülöngélésére, s emiatt bűnhődnie kell. Nem mintha olyan nagyon vágyott volna Győrbe vagy bármelyik más városba. Sze­rette a falusi életet, imád­ta a hivatását. De szerette Emmit is, igaz szívből, vá­gyakozó szerelemmel. A ked­vében akart járni minden­ben. De Emminek nehéz volt a kedvében járni. Durcás volt, lobbanékony, nyomban emelt hangon válaszolt, néha szin­te azt érezte, hogy perzsel belőle a gyűlölet. Pedig hát őt sohasem bántotta meg, és a történtekről nem tehet. Az ősz hajú doki többször is bekopogott hozzájuk. — Csak erre jártam, meg­nézem már, mit csinálnak az én pácienseim — mondta ilyenkor nevetve, széles jó­kedvvel, összedörzsölve a te­nyerét, miközben a táskáját komikusán a hóna alá szorí­totta. — Abból én nem élek meg, hogy maguk virulnak, fiacskáim! Hát nem kell az öreg doki segítsége? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents