Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 17. Amszterdamban ismét összecsaptak lakásfoglaló fiatalok és a kivezényelt rendőrök. Képünkön: felgyújtott villamos a holland nagyváros központjában. (Kelet-Magyarország telefoto) Események címszavakban HÉTFŐ: Francia nemzetgyűlési küldöttség Moszkvában — A délafrikai politikai foglyokkal vállalt szolidaritás napja — Her- nán Siles Zuazo, Bolívia t*j elnöke elfoglalta hivatalát — A bajor választáson újabb kudarc éri a szabaddemokratákat KEDD: Lemond a japán miniszterelnök, meglepetés Tokióban — Honecker szíriai és ciprusi útja — Mengisztu moszkvai tárgyalása SZERDA: Az új lengyel szakszervezeti törvény nyomán rendbontási kísérlet a tengermelléken és Nowa Hutában — Tiltakozás a libanoni hadsereg törvénytelen, a palesztinokat zaklató akciói ellen — A Nobel-békedíj odaítélése CSÜTÖRTÖK: Bonnban kezdetét veszi az új kormány programjának vitája, Berlinben és Varsóban felhívják a figyelmet több nyugtalanító elemre — A Francia Kommunista Párt főtitkára Pekingben N PÉNTEK: Arafat és Husszein ammani tárgyalása után vita az arab világban — Az izraeli külügyminiszter Washingtonban — Vihar a spanyol puccsisták vezéralakjának képviselőjelöltsége körül SZOMBAT: Harcok Irak és Irán határán — A hazafiak offenzívá- ja Salvadorban — A libanoni elnök amerikai utazása A hét három kérdése O Miért mondott le a japán miniszterelnök? Váratlan volt felemelkedése és váratlan volt bukása — Szuzuki Zenko japán miniszterelnöktől búcsúztak ekép- pen a politikai nekrológok, amikor a héten meglepetésszerűen lemondott tisztségéről. Amikor huszonkét hónappal ezelőtt, elődje OMira — a velencei tőkés csúcsértekezlet előestéjén — szívroham áldozata lett, sok utódjelöltet emlegettek. Szuzuki nem szerepelt közöttük, azután a nagy riválisok semlegesítették egymást, s a kormányzó liberális-demokrata párt legerősebb csoportjának, a Tanaka- frakciónak támogatásával a szürke, kevéssé ismert Szuzuki került a miniszterelnöki bársonyszékbe. Akkor vette át a kormányzást, amikor a gazdasági válság szorítása már a korábban sokak által irigyelt, a fejlett tőkés országok között legdinamikusabban előrehaladó Japánban is érezhetővé vált. Nem tudta megakadályozni, hogy ne emelkedjen meredeken a költségvetési hiány, amely tavaly 9,3 milliárd dollárra rúgott, s az idén elérheti a 23 milliárdot. A nyár végén kénytelen volt elrendelni a „gazdasági szükségállapotot”. Ez, például félmillió közalkalmazott bérének teljes befagyasztása az inflációs körülmények között, nagyfokú elégedetlenséget váltott ki. Érthető, ha Japánt is elérte a „nyugat-európai betegség” az adott kormány elkopása a gazdasági gondok közepette. A legutóbbi közvélemény-kutatás negatív rekordja szerint Szuzuki népszerűsége a 16 százalékos mélypontra süllyedt. Természetesen ami történt, nem személyes politikája volt, de a megkérdezettek mégis az ő nevéhez kötötték a bajokat. Szuzuki lemondása mélyebb belpolitikai válságot robbanthat ki a távol-keleti szigetországban. A liberálisdemokrata pártban eddig mindig a három-négy főfrakció, s a számtalan kisebb csoport kompromisszumával jelölték a kormány vezetőjét. A frakciók azonban nem tudtak egyezségre jutni Szuzuki utódlását illetően. Különösképpen tanácstalan a legerősebb csoport, amelyet Tanaka vezet. (A volt miniszterelnök nem vállalhatja ismét a kormányfői tisztet, mert részese volt a Lockheed repülőgépgyár emlékezetes korrupciós botrányának, viszont eddig minden alkalommal a „királycsináló” szerepét tölthette be. A következő hetet a liberális-demokrata frakciófőnökök újabb titkos tanácskozássorozatnak akarják szentelni. Amennyiben nem tudnak egyezségre jutni, a teljes párttagságot kell megszavaz- tatniok, amire még nem adódott példa. Egy ilyen szélesebb körű szavazás pedig nem várt eredményhez vezethet a párton, sőt az országon belüli politikai erőviszonyok alakulásában. © Melyek a közel-keleti válság legújabb fejleményei? Kevesebb mosoly — több magyarázkodás — az amerikai—izraeli külügyminiszteri találkozó után főleg azt bizonygatták, hogy közeledtek az álláspontok a Libanonból való izraeli visszavonulás ügyében. De hát annak már rég el kellett volna kezdődnie, s ha történetesen meg is történik, még mindig várat magára a válság igazi magjának, a palesztin problémának rendezése. Erről egyelőre nem esett szó Washingtonban, legalábbis nem kerültek részletek a nyilvánosság elé. Megkülönbözt atett figyelem kísérte a másik utazást: Arafat ammani látogatását és tárgyalásait Husszein jordá- niai uralkodóval önmagában érdekes volt, hogy tizenkét esztendő, a hírhedt 1970-es fekete szeptember óta, a palesztin vezető első ízben szólalhatott fel egy jordániai tömeggyűlésen, s hogy a király amnesztiában részesíthette mindazokat, akiket még mindig megtorlás fenyegethetett a palesztin—jordán összecsapásokban való részvétel miatt. A lényeg azonban a párbeszéd volt egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok Jordániát tekinti a Reagan-terv kulcsállamának, s a palesztin problémát Jordániához kapcsolódva szeretné megoldani. (Az egyszerűsített képlet: Izrael kivonul a megszállt területek egy részéről, kiigazítások történnek, de egy független palesztin állam helyett jordán—palesztin konföderáció születik. ’ A Begin-kormány határozottan elveti ezt az elképzelést, Miután a bibliai határokhoz és a megszállt területek bekebelezéséhez ragaszkodik. Az izraeli szociáldemokrata ellenzék „jordániai megoldása” azonban sokban rokon a Reagan-tervvel.) Az ammani tárgyalás mindkét résztvevője' nehéz helyzetben volt. Husszein a nyolc évvel ezelőtti rabati csúcsértekezleten elismerte a palesztin jogokat, s ettől nem visszakozhatott. De hivatkozhat arra, hogy a föderáció jobb az izraeli megszállásnál. Arafatnak tekintettel kell lennie az egységes arab támogatás biztosítására — márpedig a centrumtól jobbra sokan pártolják a föderációt —, s a palesztin egységre, hiszen a mozgalomban jogos ellenérzések vannak a jordániai uralkodóval szemben. • Ilyen előzmények nyomán született meg a palesztin álláspont, miszerint nem vetnék el a konföderációt, de az államszövetségben államoknak kellene szövetkezniük, vagyis az első logikus lépés egy független palesztin állam megalakítása lenne. Ez a kérdés minden bizonnyal a vita középpontjában áll majd a palesztin vezető szervek, s más, arabközi testületek közelgő tanácskozásán, de a közel-keleti válságról folytatott valamennyi megbeszélésen. © Mit jelent az új lengyel szakszervezeti törvény? A lengyel szejm az új szak- szervezeti törvény elfogadásával fontos lépést tétt az ország intézményrendszerének tisztázása érdekében. Feloszlatták az összes eddigi szak- szervezeteket — működésüket már a szükségállapot bevezetése során fel kellett függeszteni — s. a szakszervezeti mozgalmat új alapokon szervezik újjá. A döntést hosszú és alapos vita előzte meg A konszolidációnak ezt a jelentős lépését egyes reakciós elemek ismét rendbontásra használták fel. Jóllehet a kiprovokált összeütközések viszonylag szűkebb körre, a tengermellékre és a Nowa Hutára korlátozódtak, Végül olyan álláspont győzedelmeskedhetett, hogy a korábbi szakszervezetek elkövette súlyos hibák miatt legjobb a tiszta lappal való indulás. Ezt pedig csak a szocialista rendszert, s a szö- vetségesi kötelezettségeket vállaló, egységes, az államapparátustól független, alulról felfelé, demokratikusan építkező szakszervezetek garantálhatják. A konszolidáció tehát folyik Lengyelországban, de ma még számot kell vetni a mesterségesen támasztott útakadályokkal. Réti Ervin — Kétségkívül. Nem is akarom tagadni, felesleges. De hogy nem mehettem Győrbe, az nem érdekei különösebben. Ami pedig Em- mit illeti, hát majd megszokja. Remélem. A jövő héten elküldöm Szegedre. Él ott egy távoli rokona, aki korán özvegyen maradt. Talán ketten jobban meglesznek. — Mi lesz, ha visszajön? — Tán megnyugszik. Majd megszokja ezt a falut is. Most még folyton békétlenkedik. Nem jó a lakás, nem bírja a környezetét. Ha már falu, akkor legalább Sárszegen maradtunk volna — mondja folyton, és engem okol, lassan elhidegül tőlem, talán meg is gyűlöl. Pedig olyan vidáman indult az a kirándulás ... Behunyta a szemét. Szinte látta maga előtt azt a reggelt, amikor megérkezett a két autóbusz az iskola elé, és ők felszálltak a felső osztályosokkal. Irma tanárnő ment még velük, ő a lányokra felügyelt, azokkal nem is volt semmi baj, de a fiuk nagyon megvadultak, szinte megrészegedtek az izgalomtól, a nagy úttól, és talán attól, hogy kiszabadultak az iskola falai közül. A fiatal pedagógusnak az volt a véleménye, hogy engedni kell ilyenkor a diákokat, ugrándozzanak, tréfálkozzanak, mintha ő nem is lenne közöttük. Csak távolról figyelte pezsgő jókedvüket, miközben maga is a szép táj hatása alá került. A kirándulást kétnaposra tervezték, az éjszakát egy turistaházban töltötték. Nem adódott különösebb gond, fegyelmezésre sem került sor, a gyermekek korán nyugovóra tértek, a' lányok külön, nagy közös hálóban aludtak a tanárnő felügyelete alatt. Vihogtak éjfélig, ahogy a lányok szoktak ilyenkor. — Másnap végigjártuk a barlangot egy vezető irányításával, és akkor sem vettem észre semmi különöset, a f.uk közé vegyülve mentem, engem is érdekelt a sok látnivaló. Mihók Jani akkor még ott volt velünk, egyszer véletlenül ráesett a pillantásom. Akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy meg-meg- inog. Talán tréfálkoznak ismét a fiúk, gondoltam. Csak később próbáltam megfejteni, honnan is eredhetett az a bizonytalan járás. Rosszul érezte volna magát? Akkor nem is gondoltam ilyesmire. Amikor a csoport délre visszaért, és a barlang bejáratánál felsorakozott, a fiúk jelentették, hogy Mihók Jani eltűnt. Azonnal a keresésére indultak. Elsőnek Kiss Tamás indult el két diák kíséretében, hogy előkerítse, majd bekapcsolódott az eltűnt diák keresésébe az idegenvezető is. Az sem járt több sikerrel, Mihókot nem találták meg a barlangban aznap. A történet alighanem példátlan a szerencsejátékok történetében. Már az is rendhagyó, hogy nem a rulettka- színó fosztja ki a játékost, hanem fordítva. De hogy egy kaszinó ne fizessen, sőt indok nélkül börtönbe juttassa a szerencsés nyerőt, az valóban példátlan. „Kapós oldalon11 nyomozott a rendőrség, megannyi szakértő bevonásával — eredmény nélkül. A jugoszlávot idén tavasz- szal el kellett engedniük: a nyert zsetonokat is visszakapta. A kaszinótársaság azonban, amelynek részvényesei között a pénzügyminisztérium, nagy biztosítók, sőt a katolikus egyház bankja is ott van, nem volt hajlandó fizetni. Leo Wallner vezérTtsl $ak szerencse = balszerencse? Botrány a rulettkaszinóban Az eset hőse egy jugoszláv karateoktató, Alexander Nemet, aki — mint a nyugatnémet Stern magazin beszámolt róla —, harmincévesen hátat fordított hazájának, hogy a „kapitalizmus napos oldalán próbáljon élni” — mégpedig a rulett segítségével. Hónapokon át utazgatott keresztül- kasul Európában, mindenütt játszott; s mi több, mindenütt nyert. Egyszer Monte Carlóban 10 ezer márkát, másszor Baden- Badenban 20 ezret. Egészen addig, amíg tavaly be nem tért az ausztriai Veiden kaszinójába. A Wörthi-tó híres fürdőhelyének kaszinója egyike az Osztrák Játéktermek A© tíz nagy alpesi „szerencsebarlangjának”. A tíz kaszinó évi forgalma mintegy három és fél milliárd márka. A nyereség kiszámíthatatlan, de alighanem százmilliókra rúg. Nos, ebből faragott le a szerencsés kezű Nemet pár óra alatt 400 ezer márkát. Tengernyi zseton Este hatkor kezdett játszani, mintegy 14 ezer márkával. Már az első három forgatásnál kijöttek a számai. Éjjel kettőkor egy pincér vitte utána a tengernyi zsetont a kasszához. Ott azonban a rákvörös igazgató várta, s sűrűn szabadkozva közölte, hogy ekkora összeget nem tudnak készpénzben kifizetni: hétfőre ígérte a tartozás rendezését. Hétfőn azonban fizetés helyett a kaszinó csalással vádolta meg a jugoszlávot. Megvizsgálták a rulettasztalt, s állítólag valami hibát találtak az egyébként ötnaponként szigorú m ellenőrzött készülékben. A kaszinótársaság feljelentésére Nemetet letartóztatták. Négy hónapon át Walner vezérigazgató az ominózus rulettasztalnál. Igazgató kijelentette: „Csak akkor fizetünk, ha bíróság kötelez rá”. Bezsebelt összeg Egy dolog biztos: a szerencsés kezű játékos Ausztriában többé nem kerülhet ilyen helyzetbe. A kaszinótársaság ugyanis biztonsági okokból kitiltotta az ország összes játékterméből. Bírósági per azonban mégsem lett az ügyből. Alighanem az érdekeltek csendben mégis megegyeztek, hiszen a kaszinóknak, amelyekről köztudott, hogy jobbára azért nyernek, nem jó reklám, ha pénz helyett bizonyíthatatlan gyanú- utgatásokkal fizetnek, másrészt a veszteség amúgy is eltörpül az évente bezsebelt összeghez képest. (avar) Este a két autóbuszt a tanár útnak indította hazafelé, ő pedig jelentést tett e rendőrségen. — Űk találták meg végű is? — érdeklődött az igazgató. — Igen. Másnap leltek rá Volt a barlangnak, egy mellékjárata, nem hosszabb három méternél. Abban leltel rá, már alig lélegzett. — És hogy került abba £ mellékjáratba? — A rendőrség is ezirán érdeklődött, amikor kihallgatta. Megindult a vizsgálat aztán a szóbeszéd is a faluban. A jegyzőkönyvet megküldték a megyei tanácsnak Engem pedig ide helyeztek.. De hát mit tegyek? Te mi tennél a helyemben? — tekintett az igazgatóra. Az megrázta a fejét. — Nem tudom... * De mit is lehet tenni ebben a helyzetben? — gyötrődött egyre többet a fiata pedagógus. Lelkiismeret-fur- dalást érzett, bizonyára benne van a hiba, ő követte e a mulasztást, amikor neír vette észre nyomban Mihói Jani eltűnését, nem figyelt fel dülöngélésére, s emiatt bűnhődnie kell. Nem mintha olyan nagyon vágyott volna Győrbe vagy bármelyik más városba. Szerette a falusi életet, imádta a hivatását. De szerette Emmit is, igaz szívből, vágyakozó szerelemmel. A kedvében akart járni mindenben. De Emminek nehéz volt a kedvében járni. Durcás volt, lobbanékony, nyomban emelt hangon válaszolt, néha szinte azt érezte, hogy perzsel belőle a gyűlölet. Pedig hát őt sohasem bántotta meg, és a történtekről nem tehet. Az ősz hajú doki többször is bekopogott hozzájuk. — Csak erre jártam, megnézem már, mit csinálnak az én pácienseim — mondta ilyenkor nevetve, széles jókedvvel, összedörzsölve a tenyerét, miközben a táskáját komikusán a hóna alá szorította. — Abból én nem élek meg, hogy maguk virulnak, fiacskáim! Hát nem kell az öreg doki segítsége? (Folytatjuk)
