Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. október 2. UNESCO-központ Nyíregyházán Szellemi kincstárunk Tévedés ne essék, az UNESCO, az ENSZ nemzetközi tu­dományos és kulturális világszervezete nem helyezte át székhelyét Párizsból Nyíregyházára. Létezik viszont Sza- bolcs-Szatmár székhelyén egy UNESCO dokumentációs köz- az egyetlen hazánkban, amely immár tizenegy éve egé- 4 sajátos szerepet tölt be. Pontos neve a következő: Ma- ’ '< UNESCO-bizottság Dokumentációs Központja, Nyír- * áza, Bessenyei György Tanárképző Főiskola. '".i a célja a könyvtárjelle­gű,. , ám attól kissé eltérő nemzetközi dokumentációs központnak? Milyen szellemi hasznot hoz ez megyénknek? Kik veszik, vagy vehetik igénybe széles körű szolgál­tatásait? Ezek megválaszolá­sára kértük dr. Fodor Mi­dimét, aki a kezdettől fog- V <*;; vezeti az egyszemélyes intézményt, melyről a főisko­lán kívül talán keveset tud­nak. A tanárképző főiskola má­sodik emeletén egy nagyobb teremben elhelyezkedő doku­mentációs központba belépni -zt is mondhatnánk, annak erdemes, aki járatos az ide­gen nyelvek valamelyikében. A párizsi UNESCO-központ - ból szinte naponta ideérkező kiadványok, plakátok, dia- és mozgófilmek, hanglemezek, újságok és folyóiratot több­sége angol és francia nyel­vű. Valamennyi UNESCO- kiadványt, fontos nemzetközi tanácskozások dokumentu­mait, jegyzőkönyveit, kon­ferenciák anyagát díjmente­sen kapják. Ugyancsak rend­szeresen érkeznek Géniből az UNICEF-től is dokumentu­mok. Az UNESCÖ-n és más nemzetközi szervezeteken kí­vül az egyes tagországok is eljuttatják országuk életéről, múltjáról, művészetéről ké­szült albumaikat, kiadványo­kat. Természetesen a magyar UNESCO-bizottság is viszo­nozza ezt, a nyíregyházi do­kumentációs központ továb­bítja a magyar anyagokat a párizsi központnak, illetve az egyes tagországok UNESCO- bizottságainak. Mi hát az értelme, célja a nemzetközi vérkeringésben részt vevő nyíregyházi doku­mentációs központnak? Élet­re hívását az indokolta, hogy az UNESCO a tagországok egy részében úgynevezett asz- szociált tagiskolák szervezé­sét kezdeményezte. Ebben 1957 óta hazánk is részt vesz. Az országban huszonhat UNESCO asszociált iskola van, köztük a nyíregyházi tanárképző, amely a központ szerepét tölti be. Az UNES­CO ezekben az iskolákban ki­emelten kívánja segíteni a nemzetközi megértésre való nevelést. Ennek elősegítésére min­den, elsősorban nevelési té­májú dokumentumot meg­küldenek Nyíregyházára, va­lamint ismertető kiadványo­kat az UNESCO-ról, UNI- CEF-ről, FAO-ról, és az ENSZ más nemzetközi szer­vezeteiről. Innen jutnak el az­tán az ország UNESCO asz- szociált iskoláiba az anyagok, hogy azokat a tanítási órá­kon és azon kívül felhasz­nálják. Számos kiállítást ren­deznek az iskolák ezekből az anyagokból, dia-, mozgófilm és hanglemez, magnószalag segítségével igyekeznek köze­lebb hozni a fiatalokhoz a különböző országok mai és múltbeli életét. Nemcsak nevelési, oktatási, néprajzi, népművészeti, kép­zőművészeti, zenei, politikai és egyéb témakörökben gaz­dag a gyűjtemény, hanem az ENSZ, illetve az UNESCO, illetve más nemzetközi szer­vek olyan kiadványai is hoz­záférhetők, amelyek az em­beriség nagy gondjaival foglalkoznak, az analfabé­tizmustól a környezetvédel­men át az energiaválságig, vagy a faji és vallási kérdé­sekig. A kiadványok zöme angol és francia nyelvű, de szeré­nyebb számban van a nyír­egyházi központban orosz és német, sót arab, kínai, finn, dán és más nyelveken meg­jelent könyv, tanulmánykö­tet, és egyéb dokumentációs kiadvány. Természetesen va­lamennyi hozzáférhető, köl­csönözhető, elsősorban az asszociált iskolák számára, de indokolt esetben más is­kolák igényeit is kielégítik, azzal a kikötéssel, hogy a kölcsönvett anyagokat vissza­küldik ... Legnagyobb hasznot ter­mészetesen a tanárképző fő­iskola nevelő-oktató munká­jában hozhat a helyben levő nemzetközi gyűjtemény, me­lyet főként a földrajz, a tör­ténelem, az irodalom, az orosz és a különböző tanszékek ok­tatói és hallgatói, a főiskola gyakorlóiskolájának tanítói, tanárai használnak fel ok­tató-nevelő munkájuk színe­sebbé, élményszerűbbé téte­lére. Több emlékezetes kiál­lítást is rendeztek a főisko­lán az utóbbi években — a kerengőben és a kollégium­ban —, melyek a dokumen­tációs központ anyagából ke­rültek a nyilvánosság elé. Van egy UNESCO-klub is a főiskolán, már tíz éve szer­vezi sajátos rendezvényeit, a hazai és belföldi vendégek élménybeszámolóit, a filmve­títést, a kötetlen beszélge­tést, a lemezhallgatást. A dokumentációs központ — melynek vezetője magyar— történelem—angol szakos ta­nár — saját fordításban rendszeresen megjelenteti az UNESCO-újságok és -folyó­iratok folyóiratszemléjét a legérdekesebb írásokból tal­lózva, melyet megküld száz főként oktatási intézmény­nek, könyvtárnak, illetve la­pok, folyóiratok szerkesztősé­geinek. Egy bibliográfiajel- legű kiadványt is kiad a do­kumentációs központ: ez módszertani tájékoztatást, ta­nácsokat, ötleteket tartalmaz az iskolák nevelőinek: Ennek a nemzetközi mé­retű munkának egyik sze­rény, de figyelemre méltó műhelye a nyíregyházi, me­lyet bizonyára igyekvőbb idegen nyelvtanulással töb­ben vehetnének igénybe, for­díthatnák a nevelés haszná­ra. Egy sok szellemi kincset rejtő kis birodalom ez, amely számos olyan dokumentumot, művészi albumot, zenei anya-i got őriz, amelyek másutt nem találhatók. Többek között hallottunk egy kuriózumról, egy tibeti dalokat tartalma­zó lemezről, amely talán csak az Akadémia lemeztárában van meg — Nyíregyházán kívül. örüljünk a hozzánk jött kincsnek és merítsünk belőle még szomjasabban. P. G. SZÁZ EV. (Féner Tamás felvétele) » Ígíf lettem igazgató»,, ” „Hány éves lehettem? Nem is érdekes. De tisztán emlékszem, nyílt az ajtó az egykori cselédtanyán, a szép hangzású Ligettanyán, ott Öfehértó szomszédságában és belépett rajta Darvas József miniszter: típuslakások készültek akkor ott a volt cselédek családjai­nak és bizonyára az avatásra jött a híres vendég, s mivel a mi apánk afféle közéleti ember volt, elhívta hozzánk. Apánk nagy munkabírású, de nagyon szigorú ember volt, mellette nem lehetett lazsálni. Én lehettem vagy hétéves, máris teljes értékűnek számí­tottam az aratásnál: hordtuk ki a termést a tábla szélire, s ott voltunk a tengeritörésnél, a krumpli ásásánál. Nem csak fegyelmezett és konok ember volt a mi apánk, értette is nagyon a dolgát, a földművelést. Szegény, életében arra volt a legbüszkébb, hogy a mintagazda kitüntetést magától Dobi István­tól vette át Budapesten.” Miska, Pacza Miska, azért valamit nagyon furcsáitok! Te, aki végtére is könyvelőfélé­nek tanultál, hogy a csudába evickéltél a vasaspályára? • „Az igazság az, hogy én gépipari techni­kumba jelentkeztem, KiSvárdára, de mire sor került volna rám, valamilyen buta dön­téssel megszüntették azt az iskolát. Mondtam otthon, Ligettanyán az apámnak, aki melles­leg öt gyermeket taníttatott: ha megszűnt a technikum, akkor én innen ki nem teszem a lábamat, beállók a földmunkába, abból is meg lehet élni. Ügy tűnt, ez így el is rende­ződött, de hazajött András bátyám, az idő­sebb testvérem Pestről, aki akkor már na­gyon szép beosztásban dolgozott a belügy- ben. Azt mondta: ide süss öcskös, kapd össze magád és nyomás Nyíregyházára, valamilyen tisztességes középiskolába! Bevitt magával, egyenesen Merényi Oszkárnál, a közgazdasá­gi technikum igazgatójánál álltunk meg, jó­val a tanévkezdet után, felvettek. Egy évig bejáró voltam, aztán a Véső utcai kollégium lakója.” Emlékszel azokra a gyönyörű évekre ott a Véső utcai kis földszintes épületben? Konok módon minden évben ki akart dűlni a kollé­gium fala, de Füzesi igazgató mint, v^^^^ varázsló, megelőzte a bajt... Még ma is áll az épület, bár mint hírlik, kimondták.fyÁján halálos ítéletet. „Nagy futballistaígéret voltam akkor! Tag­ja lettem a megyei ifjúsági válogatottnak is. És aki azt hiszi, hogy csak most -eszik« annyira, ha valaki focista, elmondom: én is a bőrlabda révén helyezkedtem el... Bankár lettem Baktán; pontosabban banki tisztvise­lő friss érettségivel, amire kevésbé voltak kí­váncsiak, mint arra, hogy miként ragasztom a labdát a jobb felső sarokba. Persze, akkor még csak a lelkesedés volt meg, pénz kevés­bé. írd és mond, 950 forintos havi fizetést kaptam és a lelkemet kiköptem a pályán. Gondoltam egy nagyot: ott egye a fene a keménygalléros hivatalnokéletet, felme­gyek Pestre, szerencsét próbálni.” Követem Miska, követem a históriádat, de minduntalan arra gondotok, mintha te'nem csináltál volna sohasem lelki kérdést abból, ha változtatni kell. Mondhatnám úgy is, egy kicsit könnyen vetted a dolgokat, nemde? „Már a fene sem tudja pontosan, de bizto­san a kalandvágy is hajtott: Pest, Népstadi­on, fényesség, aranyszabadság! Bizonyára ennek is köze volt ahhoz, hogy felszálltam a pesti személyre, elmentem ipari tanulónak. A MŰM 14. számú Műszaki Intézetébe kerül­tem, géplakatos tanulónak, ahol az érettségi­zettek másfél év után szabadultak. így is volt, aztán Óbuda következett, a hajógyár, ahol a motorszerelő műhelyben kaptam állást. És tagja lettem az Északbudai Építők NB li­es futballcsapatának. Hol itt laktam, hol ott, rokontól albérletig mindent kipróbáltam, is­ten bizony, remekül éreztem magamat. Igen, igaz, hogy engemet még az életben sohasem hagyott el a jókedvem és mindig igyekeztem észrevenni az élet szép dolgait, a legnehe­zebb helyzetekben is fel tudtam kacagni, lel­ket öntöttem a köröttem levőkbe. Hamar megszoktam Pestet, gyorsan el is felejtet­tem: egy barátom hívására én is kopogtam a nyíregyházi MEZŐGÉP ajtaján 1961-ben, s a tmk-műhelybe kerültem, lakatosnak. Az­tán: katonaság, tartalékos tiszti képzés, majd irány vissza az üzembe, akkor már meósnak. Dobált a sors, én meg hagytam, hadd szórakozzék velem. Nekem minden munka ízlett, ezért bárhová löktek, igyekez­tem feltalálni magamat. Akkoriban bízták rá a gépjavító vállala­tokra három megye istállógépesítésének programját. Én ide kerültem és a szabolcsi létesítményekért tettek felelősnek. Volt egy Pannónia motorom, azon száguldoztam ke- resztbe-kasul a megyén. Fölvettem a vatta­ruhát, öt vagy hat újsággal leszigeteltem té­len a térdemet és hajtottam -cinkét fogott« orral, pecsenyepirosra csípett arccal is. Bár­mennyire is világcsavargó voltam a mun­kám miatt, azért a legnagyobb időmet vá­PACZA MIHÁLY roson éltem le. Még nem is mondtam? Hat­vannégyben megnősültem, falubeli lányt vet­tem el, sokáig ott is laktunk a szülőkkel Li­gettanyán, onnan jártam be dolgozni. Két gyermekünk született, már nagyok. Közben pedig fontos dolgok történtek, a központban a technológiai osztályra kerültem, műszaki kalkulátornak. Csináltam, de egy kicsit visz­kettem is ettől. Nekem merészebb, rizikó- sabb feladatok kellettek. El is jött ez a munka nemsokára: 1968 tavaszán azt mond­ták nekem: na, Miska, most kösd fel a fehér­neműt, elmész Baktára, helyettes főmérnök­nek, merthogy az igazi bevonult katonának Magamban persze mondtam, te jó ég, mi lesz most velem, de kifelé ebből semmit sem mutattam. Álltam a próbákat, a megpróbál­tatásokat, s amikor visszajött az -igazi« fő­mérnök, én szépen vettem a kalapomat és ott maradtam termelési csoportvezetőnek. Hetvenháromban aztán már végleg kinevez­tek főmérnöknek. Erre az időre mindig szí­vesen emlékszem vissza. Baktán ezidőtájt kiemelt feladat volt a könnyűszerkezetes építkezési mód megvalósítása. Sikerült! Há­rom hónap alatt fedett csarnokot adtunk át Szolnokon, bútoráruházát Gödöllőn és így tovább. Hetvenkettőben sikerült végre Bak­tán tanácsi összkomfortba jutnom. Ott vi­szont nem sokáig maradtunk, mert 1977-ben, harmincnyolc éves koromban igazgatónak neveztek ki Fehérgyarmatra, a MEZÖGÉP- hez.” Már megbocsáss, Miskám, de nagy vakme­rőség volt ez! Végtére is te egy szimpla köz- gazdasági érettségivel, némi futballistamúlt­tal, egy érettségi utáni szakmunkásoklevéllel és a gyakorlat birtokában álltái oda több száz embert — köztük diplomás mérnökö­ket — irányítani. „Azt én nem is mondom, hogy ez egy sima dolog volt. Időközben azért elvégeztem az acél- és fémszerkezeti üzemmérnökit, tehát a szakmai kérdésekhez sem voltam -süket«. Gyötrelmes pedig azért volt az igazgatói in­dulás, mert nehezen tudtam megnyerni az embereket. Sajnos elég sokat kellett fegyel­meznem, kellemetlen dolgokat nyíltan a má­sik szemébe mondani. Szembekerültem egy időben még a pártvezetőség egyik-másik tag­jával is, amikor megtiltottam a névnapi dí- nomdánomokat az üzemben és gyakorlattá tettem, hogy mindenkit a konkrét termelő­munkája — és nem a nagy szája — urán fogunk díjazni. Jelentgettek, orroltak rára, bizony széthúzás volt a vezetőségen belül i». Minek húzzam: végül is nyertem, és az em­berek rádöbbentek, a fegyelem a mi megtar­tó erőnk.” Jól van, jól, Miskám. de most nehogy el­kezdj papolni a helytállásról. Ez nem áll jól neked... „Igazad lehet, mert én azért nem szeretem szaporítani a szót Egy a lényeg: most évi 110 milliót termelünk, minden eddiginél komp­likáltabb termékek — -Tajga« lakókocsi, élelmiszeripari gépek — készítése a mi mun­kánk, amire a külföld is odafigyel. Azt mondtad, vakmerőén belevágtam. Ami igaz, igaz, de érzek erőt magamban a nagyobb, a rizikósabb munkához. Meg aztán nem aka­rok elméletileg mindenáron a mérnökök fö­lé kerekedni," mert nem is tudok. Én sok mindent ismerek ebből a szakmából, de nem akarom azt bizonygatni, hogy mindenhez csak én értek, mert ez nem igaz. önállóságot kaptak a középvezetők, a mérnökök, s az én feladatom a termelés jó előkészítése, a felté­telek s a demokratikus üzemi légkör megte­remtése. Aztán valamit megőriztem ifjabb koromból: nem vagyok egy elkeseredés pali, én még mindig tudok örülni a legkisebb eredménynek is. Volt, amikor tévedtem, nem tagadom, lobbanékony is gyakorta voltam, de a szándékom mindig tiszta volt. Angyal Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents