Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-15 / 242. szám

1982. október 15. Kelet-Magyarország 3 Á kutatás haszna MENNYIBE KERÜL? Mennyit hoz? Mikor térül meg? Érdemes-e vele foglal­kozni? A gazdálkodó szerve­zetek munkájában nap mint nap elhangzó kérdések, fon­tosabbak, mint bármikor ez­előtt. Helyes megválaszolá­suk ma már létkérdés. A rá­fordítás és a hozam szem- beállítása nem okoz gondot, ha a kettőnek egy gazdája van. Akad azonban olyan in­tézmény, amelyik első pil­lantásra a pénzt feneketlenül nyelő kút. Ilyen például a Vetőmag Vállalat Nyírségi Kutató Központja, korábbi, ismertebb nevén Homokkísér­leti Intézet, ahol nem is olyan rég látványos eredményeket hozott Westsik Vilmos, a jó nevű mezőgazdasági kutató munkássága. Vajon hogyan gazdálkodnak a szűkösebb körülmények között ma, és mit tesznek az asztalra a be­fektetett nem kis pénzért? Ezt kérdeztük dr. Rajtmár Jánostól, az intézet tudomá­nyos igazgatóhelyettesétől. jönne zavarba, mert kutatási eredményeit nem lenne ké­pes pénzzé tenni, az a nagy- vállalaton keresztül realizá­lódik. Az itteni fajtákat a vállalat szaporítja tovább, amivel megteremti a mező- gazdaság biológiai alapját. Az árutermelésre eladott nemesített vetőmag árában benne van előállítási költsé­ge, ebből tartjuk el az inté­zetet. De ez csak egy része a hasznuknak. Segítségükkel tartunk kap­csolatot a külföldi kutatóin­tézetekkel. Ott is tudósok dolgoznak, akiknek magasan kvalifikált szakembert kell tárgyaló partnerként kiállíta­ni. Az intézet kutatási prog­ramját folyamatosan igazít­juk a változó gazdasági és piaci körülményekhez. A táj­egységi feladataikat termé­szetesen tiszteletben tartjuk, összegezve: munkánk szín­vonala látná kárát az intézet Konzervipari gépek exportra A MEZŐGÉP fehérgyar­mati gyáregységében KFB—04 típusú konzerv­ipari gépeket készítenek exportra. Képünkön: Szi­lágyi Bertalan és Szilá­gyi András kiszállítás előtt ellenőrzi a termé­ket. (Jávor László felvé­tele.) HÓDIKÖT: HELYREHOZTAK A HIBÁT... — Valóban nem kicsi az az összeg, amibe az anyavál­lalatnak kerülünk. 1975-ben tizenkétmilliós volt a költ­ségvetésünk, az idén már har­mincnégymillió forintot köl­tünk. Lehetetlen lenne rövid idő alatt összeszedni ennek a hasznát, hiszen nálunk csak a költségoldal jelentkezik. Te­vékenységünk szükségességét igazolja, hogy tájegységünk sajátosságaihoz folyamatosan mind jobb és jobb fajtákat kell nemesíteni, és hozzá kell igazítani a korszerűbb gaz­dálkodáshoz megfelelő tech­nológiák kidolgozásával. Az intézetnek a múltban is ez volt a feladata. A mai ta­lajművelési rendszerek az ak­kor kidolgozott homoki vetés­forgón alapulnak, sőt a nö­vényfajok sem változtak, csak korszerűbb fajtákban szület­tek újjá. A régi időkre emlé­keztet a mai napig változat­lan formában fenntartott több mint fél évszázados Westsik vetésváitás-kísérlet, amelyet határainkon túl is számon tartanak. Közgazdász legyen a talpán, aki kiszámol­ná ennek a jövedelmét. Még­sem jut eszébe senkinek a fel­számolása, és nem a muzeá­lis jellege miatt. Egy-egy ré­gi gondolatért bármikor visz- sza lehet itt nyúlni a múltba, miként a nemesítő a gén­bankba. MAGA A NEMESÍTÉS a laikusnak is borzasztó ,,pe- pecsmunkának” tűnik és ért­hetetlenül nyúlik a vele töl­tött idő, mint a rétestészta. Pedig számtalan ötlettel rö­vidítik az új fajták előállítá­sát, de hát a természet nehe­zen adja meg magát. És ha már megadta, akkor sem te­heti ölbe a kezét a kutató. A fajta fenntartása is hatalmas költségekbe kerül. Már néhány nemzedék múlva is­mét a kevésbé értékes ősök tulajdonságai tűnnek elő a növényen. A kutatóintézettel ismer­kedő idegen — még ha szak­ember is — meglepődik a rendelkezésre álló eszközök bőségén. Pedig csak neki tű­nik soknak a gépek száma, a sok melegház, a jól felszerelt laboratórium. A kutatókat ki­szolgáló eszköztár azonban még nagyobb is lehetne, mert itt aztán ha elmulasztanak egy biológiailag optimális időpontot, évek munkája veszhet kárba, amely már ad­dig is milliókban van. AZ ELMÉLYÜLT ÉS BO­NYOLULT munka persze rejtekhely is lehet olyan munkák végzésére, amelye­ket esetleg túlhalad az idő. Ezt tetten érni nem egysze­rű feladat. Erre a nagyvál­lalat kutatásfelügyeleti és koordinációs osztálya vigyáz. Vezetőjétől Muhi Ferenctől azt kérdeztük: mitői esne el a vállalat, ha az intézetet máról holnapra elvesztené? — Először a kutatóközpont hiányának, de azt is el­mondhatom, hogy a jöve­delmünk is, mert pénz fial amit ott befektetünk. Az intézet munkájában csupa ígéretes program sze­repel. A Nyírségi—501-es burgonya már nagyüzemi táblákon terem, és további fajták bejelentése szerepel a napirenden, pótolva a né­hány éve köztermesztésből kikerült nyírségi fajtákat. A fehérjeprogramhoz a csillag­fürt után a lóbabbal is csat­lakoznak. A rozsfajtáik ma­gas színvonalára jellemző, hogy közeledve a biológiailag elérhető legmagasabb termé­sekhez most mgr új technoló­giákkal lépnek tovább. Pusz­tán ezzel 20 százalékkal le­het emelni a termésátlago­kat. De lehetne sorolni más növényekkel elért sikereiket is, mégis hiányzik valami; nem ismer kellőképpen még saját tája sem az intézet munkáját. — EZ VALÓBAN ÍGY VAN — ismeri el önkritiku­san dr. Rajtmár János — Nem „adminisztráljuk” kel­lőképpen magunkat. Pedig a hatásos szakmai propaganda elengedhetetlen kelléke ered­ményeink elterjesztésében. Ezen fog javítani a nemrég megalakult Gyakorlati Tudo­mányos Együttműködési Tár­saság, amelynek tagjaként tanácsainkkal segítjük a tér­ségi meliorációt, és részt ve­szünk a homoktalajok komp­lex hasznosításának megol­dásában. Természetesen alap­programunk érintetlenül ha­gyásával. Ésik Sándor V an már talán három éve is annak, hogy Tiszalökön jártam, a HÓDIKÖT gyáregysé­gében. Helyzetük nem volt valami irigylésre méltó, hiszen az egyik hazai szervező intéze­tünk, miközben új szer­vezési eljárásokat igye­kezett meghonosítani az üzemben, alaposan elszá­molta magát, s a veze­tőknek ottjártamkor főtt legjobban a feje, hogyan hozzák helyre a hibát. Szerencsére ma már ez a múlté, ismét zökkenőmente­sen termel a gy*ár. Havonta 180—190 ezer kerti nadrágot, tréningöltönyt, garbót, puló­vert, meg még ki tudná fel­sorolni, mit készítenek _az üzem dolgozói, akik örömmel nyugtázták, hogy az eszten­dő eleje óta egyre gördülé­kenyebb a munka. Mennyi a kereset? Mutatják ezt a berek is. Míg januárban 2300 forintot keresett átlagosan egy-egy asszony, augusztusban ez a szám már elérte a 3250 forin­tot. Nőtt a termelés, s javult a minőség. Érdemes hát a sikerek mögé pillantani. Az üzem fiatal, néhány hónapja megbízott vezetője, Erdősi György így beszél erről: — Kezdjük ott, hogy a gépeknél nálunk mindenki teljesítménybérben dolgozik, mely már eleve jobb munkára ösztönzi az embert. Igen Örök napsütés N aponta látom őket. Reggel néhány perc­cel hét óra előtt, ami­kor tejért megyek. Valami­kor szeptember elején talál­koztunk először. Akkor még fél nyolc tájban. Később ne­gyed lett a fél... Régebben már visszafelé jöttem a tej­jel... Most odafelé talál­kozunk. Mindig a fiú jön először. Ráérősen, mintegy véletlenül pontosan úgy, hogy egyszerre érjenek az utcasaroknál a zebrához. A véletlen ritkán jár mankón, de ezen az ut­casarkon mégis biceg egy ki­csit. A fiút ugyanis láttam már futni is, és a kislányt is lassítani, ha éppen üres volt még az utcasarok. Ennyi kis igazítással aztán minden reg­gel összehozza őket ez a bi­cegős szerencse. Na nemi Kérem a tisztes szülőket akik szeptember óta gyanakodva figyelik, hogy csemetéjük mi. rí indul egy­re korábban az iskolába, hogy ne gondoljanak semmi rosszra. Ezt a két gyereket mindmáig még beszélgetni se láttam. A fiú a kislány mögé sodródik, és ráérősen elkíséri az egyik iskola ka­pujáig. Ott a kislány vissza­néz, mintha nem is nézne vissza, és bemegy a kapun. A fiú úgy várja meg, hogy a kislány visszanézzen, mintha nem is várna, aztán szalad- vást elindul a saját iskolája felé. így tart ez a szerelem a második hónapja immár. Hogy történt, hogy nem, de reggeleim valamiféle része lett a találkozásuk. Véletlen láttam, vagy kétszer őket délben. Tudom, hogy. a két iskolában egyszerre csenget­tek ki, de csodák csodája a kislány éppen akkor lépett ki a kapun, amikor az én tízen is alig éves szerelmes hősöm lihegve odaért. Mon­dom. elszcTr.orodíam volna, ha nem látom naponta őket. Kedvetlen indultam a mi­nap tejért. Kinéztem az ab­lakon, néptelen járdákat vert Ösztönzés a jobbra ám, de hiába minden igyeke­zet, ha az üzem irányítói nem biztosítják a termelés kellő feltételeit. Szerencsére a vá­sárhelyi központtal jó a kap­csolat, ők mindig pontosan szállítják az alapanyagot, a szabott árut, a konfekcioná­lás színvonalának emelése már a mi dolgunk. — Hogyan kezdték az évet? — A feladat egyértelmű volt: a minőség javítása. Észre kellett vennünk, hogy a vevő sokkal igényesebb lett, létkérdésünkké vált tehát a megnövekedett kívánalmak­hoz való alkalmazkodás. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az új ve­zetés már egy viszonylag ösz- szeszokott, tapasztalatokban gazdag kollektívát örökölt, s nem is volt szükség új ve­zetési stílus meghonosításá­ra, de néhány szervezéssel kapcsolatos intézkedésre igen. Kezdték azzal, hogy bevezet­ték a napi számonkérést, mellyel folyamatosan nyomon lehet kísérni a termelés alakulását, s mód van csírá­jában elfojtani a gondokat. Vizsgázik az új termek Megszámlálhatatlanul sok ruhafélét készítenek itt, adó­dik tehát a kérdés: hogyan készülnek az új termékek fo­gadására, hogyan szervezik az átállást? a hideg eső. Nyakamba húz­tam a fejem, nem néztem se jobbra se balra. Szél is fújt és olyan szomorú volt kívül a világ, hogy az ember belül szomorodott meg egészen. Az üzlet ajtajában majd­nem összeütköztünk. Ott állt a srác, topogott, mintha jön­ne, vagy menne éppen. Azt se bánta hogy lökdösik jobb­ra balra, hogy rámordul né­hány türelmetlen felnőtt. Ne­gyed nyolc volt már, egy ke­serves negyedórával több a szokott időnél. Mái visszafelé jöttem a tej­jel, amikor megérkezett a kislány, és mint a kilőtt pus­kagolyó, egy óriás esernyőt előreszegezve meglódult a kiskamaszom. írtam fentebb, hogy esett az eső és fújt a szél, de megin­dultam utánuk, mert ők most együtt mentek, egyernyőnyi boldogság alatt. És túl az is­kolakapun még hosszan néz­tem a fiú után. Futott az ut­cán és nem is ésernyőnek használta az ernyőt, hanem pörgette maga előtt, mintha ! az egy repülőgép propellere j lenne. És az is ’'olt. Képze- 1} leiben felvitte >’felhők fölé, j ahol ősz ide, ősv - da, örökké süt a nap. Bariba Gábor — Évente, meghatározott időpontokban rendszeres ter­mékbemutatókat tartanak a vállalati központban, melye­ken természetesen részt vesz­nek a gyáregységek szakem­berei is. Ott aztán ízekre sze­dik a leendő új terméket, el­mondhatják véleményüket, javaslataikat, s ami fontos, még időben felkészülhetnek a sorozatgyártásra. Ezután ve­szik kézbe a mintadarabot a technikusaink, s kezdetét ve­szi a kísérleti gyártás. Jelen vannak ezen az úgy­nevezett munkamódszer-át­adók is, gyártás közben jó­részt már rajtuk múlik, ho­gyan dolgoznak az asszonyok a gépeken. Ha nyomon követjük a gyártás folyamatát, pillana­tokon belül kiderül, milyen hallatlanul nagy szerepe van itt az összhangnak. Kezdődik ez attól a pillanattól, ami­kor megérkezik Hódmezővá­sárhelyről a szabott áru, s kézbe veszik a párosítók, az­az a különböző tételek össze­állítói. Ekkor lépnek színre a szervezők, ők határozzák meg, melyik szalag mikor, mit készítsen, melyik gépen ki, mennyit gyártson. — Nem sokan irigyelnek bennünket — mondja az üzem egyik szervezője, Kiss János, aki hét éve tölti be e nem éppen hálás szerepkört. — Képzelje el, ha mi valamit elnézünk! Még gondolni is rossz rá. — Volt már ilyenre példa? — Hogy lekopogjam, még egyetlen egyszer sem álltak a gépek a mi hibánk miatt. — Mások hibájából? — Erre már volt példa. Nem szerettem volna a köz­vetlen munkairányító bőré­ben lenni. Hamarosan azon­ban még keményebb lesz a helyzet, hiszen úgy hírlik, bevezetik nálunk is a diffe­renciált bérezést. Ez azonban nem csak a csoportvezetőkre vonatkozik majd, a tervek szerint érin­teni fogja a termelés vala­mennyi közvetlen irányítóját, fgy többek között a szervező­ket is. Nemrég alakult meg a központban a minőségbiztosí­tási osztály, ennek lesz töb­bek között feladata kidolgoz­ni az új bérezési formát. A lényeg azonban már ismert, ha valaki az elvártnál jobban dolgozik, az a fizetésének akár harminc százalékát is megkaphatja pluszhan. — Már rég be kellett vol­na vezetni — vélekedik az egyik legtapasztaltabb tisza- löki csoportvezető, Tancsa Sándorné. — Nem kell hoz­zá különösebb tehetség, hogy megjósoljam: egészen biztos, jobban fogja csipkedni magát mindenki. Nem mintha eddig lustálkodtunk volna, de most már éles lesz a helyzet, zsebre megy a játék, s nem mindegy, hogy hó végén mi­lyen vastag lesz a boríték. Talán mondani sem kell, ez forog a gépen dolgozó asszo­nyok fejében is. Ez azonban nem csak rajtuk áll. Mint láttuk, a munkaszervezéssel nemigen vannak gondok, de hogyan bírják a strapát a gé­pek? Á felesleges mozdulat — Szavunk sem lehet a gépparkra, korszerű, nagy teljesítményű berendezések­kel szerelték fel már koráb­ban a csarnokot — feleli Erdősi György. — Persze néhány apróbb, ésszerű vál­toztatásra mindig szükség van. Most például kis asztal­toldalékkal egészítettük ki a varrógépeket, melyekkel ki­küszöbölhetünk több felesle­ges mozdulatot. Ezzel is időt nyernek a dolgozók, amit a termelőmunkára fordíthat­nak. Tudjuk, nem nagy dol­gok ezek, de aki a kicsit nem becsüli... Balogh Géza A Nyíregyház Vas- és Fémipari Szövetkezetben a közel­múltban fejlesztettek ki műgyantából a kültéri álló szigete­lőket. Képünkön Krajrcz Mihály az új szigetelők méreteit és minőségét ellenőrzi. (Gaá! Béla felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents