Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-15 / 242. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 15. Kéttűs béklyóban VILÁGHÁBORÚS ÖSSZEGEK Pillanatkép az iraki—iráni fronton Izrael legutóbbi libanoni agressziójának több tíz ezren estek áldozatul. M intha egy kaptafára húzták volna az amerikai elnöknek az utóbbi időben elhangzott valamennyi beszédét. Legutóbb a tévében próbálkozott Reagan, azzal, hogy elődeire, illetve a demokratákra hárítsa a felelősséget a jelenlegi gazdasági bajokért. Szónoklataiban a másik, állandóan visszatérő elem az, hogy nagy hangsúlyt kapnak az eredmények — az infláció mérséklése és az adócsökkentések —, miközben aránylag kevés szó esik a negyvenéves rekordot döntögető, immár több mint tízmilliós (11 százalékos) munkanélküliségről és a gazdaság pangásáról. Bár elemzés még nem készült a tengeren túl Reagan legutóbbi beszédéről, érdemes felidézni, miként vélekedik a tekintélyes Time Magazin október 11-i száma az elnök egyik korábbi, richmondi fellépéséről. A hetilap szerkesztői bizonyára visszafogták a tollúkat, amikor olyan enyhén fogalmaztak, hogy Reagan „megbocsáthatatlanul tévesen ke- ze'te a gazdasági statisztikádat”, és „félrevezető nyilatkozatokat” tett. Az elnök ugyanis azt mondta, hogy az utolsó négy negyedévben növekedett a nemzeti össztermék (GNP) az USA-ban, s hogy a munkanélküliség már 1980-ban, a Carter-kormány- zat utolsó hat hónapjában jelentősen fokozódott. A Time viszont halkan, ám rendkívül tárgyilagosan kénytelen közölni, hogy a GNP bizony négy negyedév közül kettőben éppen hogy csökkent, s hogy 1980 második felében kevesebb volt a munkanélküli, mint korábban (7,8 helyett 7,4 százalék). Mindebben egyébként legfeljebb annyi az újdonság, hogy korábban az elnökjelöltként tett ígéretek értéktelenségét lehetett nagy biztonsággal megjósolni, most már a valóság utólagos kozmetikázására tett elnöki kísérleteknek lehetünk tanúi. Az efféle „tévedések” azonban természetesen nem állíthatják meg a Választási kampány immár teljes erővel működő gépezetét. November 2-án az amerikai polgárok voksai nyomán teljes egészében megújul a 435 tagú képviselőház, újjáválasztják a 100 fős szenátus 33 tagját, Illés Sándor: De mit mondjon? Meséljen az igazgatóról, aki kedves, jó ember? Mondja el, hogy a téesz elnöke mennyire segítőkész? Hogy Tóvár nagyon rendes község? Igaz, nincs vízvezetéke, nincs csatornázása, a házban, ahová költöztek, nincs fürdőszoba, a vécé is kint van a ház végén, de élnek emberek rosz- szabb lakásban is. Csendesen ült a heverő szélén, a keze a levegőben, félúton, nem tudta, simogasson-e tenyerével, vagy hagyja. hogy kisírja magát Eni- mike. Az utóbbi mellett döntött végül is. Sírjon csak. Adtöbb szövetségi államban új törvényhozás és kormányzó kerül hivatalba. A z amerikai belpolitikae fontos eseményének jelentősége túlnő az eddigi — minden második évben esedékes — alkotmányos gesztusokén. Nem egészen három hét múlva a szavazók magának az elnöknek az alkalmasságáról is véleményt mondanak. A Fehér Háznak nem a külpolitikáját, hanem a gazdasági vonalvezetését teszik elsősorban mérlegre. Ezért beszél mostanában oly sokat az elnök a gazdaság állapotáról. Csakhogy a tények makacs dolgok. Reagan ugyan soha nem fogja elismerni, de az amerikai polgárok közül egyre többen jutnak el egy fontos következtetéshez. Ahhoz, hogy az infláció és a munkanélküliség kettős béklyójának szorításából ez a kormányzat sem tudott kibújni, legfeljebb lazítani volt képes az egyik köteléken, miközben húsbavágóan megfeszítette a másikat. Ezt a fájdalmas árat pedig egyre kevesebben akarják és tudják megfizetni Amerikában. dig ő készít valami hideget vacsorára. Hozott haza felvágottat, friss kenyeret, begyújt a tűzhelybe, tesz fel teavizet. Van cukor is a dobozban. Csak a citromról feledkezett meg. Szaladjon el a boltba citromért? Inkább lemondott a teáról. Ehelyett főzött néhány tojást. Amikor félóra múlva bekopogott a szobába, hogy jelentse a vacsora elkészültét, Emmike már a tükör előtt ült, és festette a -pilláját. Ezen Tamás elmosolyodott. Kire lehetett rebegtetni, 'pillog tatni itt most egy festett pillát? De hát nem szólt, Emmike szereti a formaságokat. Valahol bizonyára olvasta, hogy vacsorára illik felöltözni, hibátlanul megjelenni. Az ám, erről eszébe jutott a virág. Illett volna azt is az asztalra tenni az első vacsorán. Kiszaladt a kertbe, letör- dösött néhány vadrózsát, meg is sértette egy tüske a kezét. Egy kancsó vízbe állította, a kancsót az asztal közepére helyezte, majd szertartásoaa» jelentette: — Tálalva a vacsora, várják a ház asszonyát. Emmike felkapta a fejét. TELEX MOSZKVA Csütörtökön, moszkvai idő szerint 16 óra 46 perckor leválasztották a Szaljut—7— Szojuz T—7 űrkomplexumról a Progressz—15 jelzésű önműködő teherszállító űrhajót. A legújabb Progressz szeptember 20. óta keringett az űrállomással és az űrhajóval összekapcsolva a Föld körül. A leválasztást követően a Progresszt visszave- zérlik a Föld légkörébe, ahol a súrlódás következtében fellépő nagy hőtől elég, megsemmisül. GENF Genfben csütörtökön teljes ülést tartott a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. HAVANNA Kubai—vietnami tárgyalások kezdődtek szerdán Havannában Fidel Castro és Truong Chinh elnökök vezetésével. PEKING Csütörtökön délután a Francia és a Kínai Kommunista Párt képviselői tárgyalást folytattak Pekingben. Georges Marchais és Hu Jao- pang, az FKP, illetve a KKP főtitkára tájékoztatást adott országuk politikai, gazdasági és szociális helyzetéről, pártjuk tapasztalatairól, feladataikról. Tamás várta, hogy elmosolyodjék, de merev maradt az arca. Mozdulata is merev volt, amint a villáért nyúlt. De nem evett, ült csak némán, majd hirtelen az asztalra borult, és sírni kezdett. ★ Tamás betámogatta a szobába, lefektette, majd gyengéden betakargatta, másnap pedig bekopogtatott a községi orvoshoz... Az iskolából jövet az orvos elkísérte a tanárt a Kazinczy utcai házba, amely tulajdonképpen a gyepsor volt, annak is majdnem az utolsó háza. Friss, víz szagú szelek érkeztek a rétről ilyenkor, kora tavasszal. Közel volt a faluhoz a Kórogy-ér, amelynek vize a hóolvadás és a tavaszi esők után megduzzadt, kiöntött a környező legelőkre, amelyeket száraz nyarakon juhok jártak. Esténként meg békák kuruttyolása verte fel a csendet. Az ősz hajú Szegedi Endre nem mint orvos érkezett, hanem mint vendég, aki tiszteletét teszi, egy csokor orgonát hozott, amely most nyi- togatta szirmait. Április vége volt, az égen felhők vitorlázFalkland ... Libanon ... Irak és Irán ... ki tudná megmondani, hogy óránként vagy percenként micsoda összegek és értékek szállnak el a semmibe? Jean Jacques Babel svájci tudós nemrégiben kimutatta, hogy az elmúlt 5500 évben közel 15 ezer háborút viseltek a földön. A véget nem érő öldöklésben — mert hiszen ebből az öt és fél évezredből alig 292 esztendő múlt el békességben, szerinte körülbelül 3,7 milliárd ember lelte halálát a csatatereken — s ehhez jön a mérhetetlen anyagi kár. 150 „kis" háború A mi századunkban a fegyverek gyors fejlődése, a szövetségek körének kiszélesedése nyomán a pusztítás méretei meghatványozódtak. Az eLső világháborúban még „csak” 33 állam vett részt (10 millió halott, 20 millió sebesült, mintegy 360 milliárd dolláros hadikiadás), a második világháborúba sodródott országok száma már 72-re ugrott (52 millió halott, 90 millió sebesült, hozzávetőleg 4000 milliárd dollárnyi kiadás). Az utóbbi 35 évben 150 „helyi” háború tört ki bolygónkon. Közülük nem egy — például az 1948 óta állandósult arab—izraeli viszály — könnyen általános konfliktusba csaphat át. Ezt a veszélyt különben az atomkor mai bonyolult, ellentmondásos és kiélezett államközi kapcsolatai mindig magukban hordozzák. A szocialista országok ezért lépnek fel következetesen minden hódító háború ellen. Szilárd meggyőződésük, hogy az erőszak csak újabb erőszakot szül és ennek következményei egyre kiszámíthatatlanabbak. A „helyi” háborúk emellett súlyos vér- áldozatokkal és az anyagi javak hallatlan tékozlásával járnak. A már említett 150 ^korlátozott” fegyveres konfliktusban több mint tízmillió ember vesztette életét, vagyis annyi, amennyi az első világháborúban együttvéve. Hétszeres ugrás Vajon mibe kerülpek ezek a modern „kis” háborúk, amelyekben „csak” hagyományos fegyvereket vetettek be? Az Egyesült Államok évekig elhúzódó indokínai háborúja 80—100 milliárd dollárt emésztett fel. A már tak, de az idő a szokottnál hidegebbre fordult, nehezen tavaszodott. — Nézd csak, Emmike, kit hoztam! — kiáltott már az ajtóból Tamás, hogy időt adjon a feleségének a vendég fogadására. — Egy kedves vendég, a község orvosa, Endre bácsi. Az utcán találkoztunk. — Én meg letéptem egy csokorra való orgonát hirte- lenében, hogy ne jöjjek üres kézzel a ház asszonyához — udvari askodott az orvos, aki táskáját a konyhában, egy széken hagyta. Emmikét meglepte a látogatás, nem örült a vendégnek, rossz idegállapota miatt. meg azért is, mert rendetlenség volt a szobában. A fehérneműt rakta be a szekrény polcaira, de fele még kint hevert a rekamién és a székeken. — Nagyon örülök — nyújtotta a kezét. — De ne nézzen szét, doktor úr, mert éppen most rendezkedek.-Előkerült a pálinka, közben Emmike vázába rakta az orgonát. — Látom, rosszkor jöttem — mondta a vendég. — De mi, orvosok mindig mindenhová rosszkor érkezünk. Ne két esztendeje tartó iraki— iráni háború havonta 180— 200 millió dollárral rövidíti meg mindkét felet. Nagy-Bri- tannia számára a falklandi kaland több mint kétmilliárd dolláros számlával zárult. Izraelnek az arab országok elleni 1973-as intervenciója mintegy hétmilliárd dollárt nyelt el. A Begin-kormány legutóbbi libanoni inváziója csupán augusztus végéig 2—2,5 milliárd dollárba került. 1960 és '980 között a fejlődő ország k katonai kiadásai hétszeresükre ugrottak: együttes hadi költségvetésük (1978-as árakon) 11,3 millitörődjék a rendetlenséggel, így szép egy lakás. Csak látná, mi van nálam. — A doktor úr ugyanis legényember — tette hozzá magyarázatként Tamás. Útközben mesélte. — Igen? Pedig biztosan akadt volna valaki. — Elmulasztottam az élet nagy lehetőségét — mondta komoly hangon az orvos. — Most már bánom, de késő, ki köti hozzá élete szekerét egy ilyen öreg gebéhez? Amikor félóra múlva kikísérte a kapuig, a távozó orvos odasúgta a tanárnak: — Semmi baj. Egy kis depresszió. Igyekezzék kiragadni a magányból, vidámság, szórakozás, társaság ennek az orvossága. Nincs ok az aggodalomra. Egy kis nyugtató nem ártana ... Szórakozás és vidámság helyett a következő napokban Emmike takarított, ide-oda tologatta a bútorokat, amikor a hátsó szobát is lepadlózták a szövetkezet emberei, ott is berendezkedett, elfoglalta magát, felszögelte a képeket, felrakta a függönyöket. Mintha megfeledkezett volna szomorúságáról. (Folytatjuk) árd dollárról 77,5 milliárd dollárra szökött fel: a Közel- Keleten 2,4 milliárdról 37,9 milliárdra, Afrikában 0,9 milliárdról 9,9 milliárdra, Latin-Amerikában 3,1 milli- árdról 8,2 milliárdra. Jelentős a növekedés a távolkeleti és a dél-ázsiai országokban, jóllehet Kína adatai titkosak. Hadiállapot? A katonai előkészületek költségei és a feszültséget szító fegyverkezési kiadások az utóbbi 35 évben minden eddigit felülmúltak. Ez az összeg — hozzávetőleges becslés szerint — meghaladta a 7500 milliárd dollárt. Ha pedig azt is figyelembe vesz- szük, hogy 1981 végén az évi hadügyi előirányzatok világ- viszonylatban elérték a 600 milliárd dollárt és hogy az ezredfordulóig túlléphetik a 820 milliárd dolláros plafont — világos, hogy mily súlyos terheket ró ez a népekre, mily bizonytalan jövőt tartogat az egész emberiség számára a fegyverkezési verseny, amelyben az első lépést mindig az imperializmus teszi. Az ENSZ főtitkárának a közelmúltban közzétett „A fegyverkezés és a katonai kiadások gazdasági-szociális következményei” című jelentésében olvasható, hogy az emberisig eddig ugyan elkerülte az újabb világháborút, de már évtizedek óta olyan viszonyok között él, mintha hadiállapotban lenne. Alig van ugyanis a földnek olyan régiója, amelyet a fegyverkezési verseny valamilyen módon ne érintene. És ebben a helyzetben — a 80-as és különösen a 90-es években — előreláthatóan tovább növekszik a „helyi” háborúk veszélye, s ezzel a világbéke fenyegetettsége. Serfőző László alezredes Kürti Gábor Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) lentősége különösen abban lesz majd, hogy a kiárusításokhoz, időszakos engedményekhez nem kell a boltvezetőknek külön engedélyt kérniük. Az új formában az önállóság adta lehetőséget hatékony anyagi ösztönzés támasztja alá. Azok a boltvezetők, helyettesek, vagy akár egész üzleti kollektívák, akik vállalják az új ösztönzési rendszerrel együtt járó kockázatot, az üzlet eredményes működésétől függően jelentős többletjövedelemre tehetnek szert. Áz eddigiektől eltérően nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem — amennyiben a vállalat által előírt eredményt teljesítik —, olyan ösz- szegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Ha az előírt követelményeket túlteljesítik, a többlet meghatározott — általában 10—30 százalékát — az érintett dolgozók munkabéren kívüli juttatásként megkapják. Így összjövedelmük az alapbér két-három- szorosa is lehet. (A munkabéren kívüli juttatásként kapott többletet általános jövedelemadó terheli.) Ha a bolti dolgozók munkájukat hanyagul, felületesen végzik, csupán alapbérüket kapják meg, s még a korábbi forgalmi jutaléktól is elesnek. Az új érdekeltségi forma bevezetésétől a kereskedelmi dolgozók jövedelmének jelentős differenciálódása várható. A jövedelemértekeltsé- gű dolgozóknak elsőrendű érdeke lesz, hogy a vásárló elégedetten távozzék az üzletből, ezért fokozott figyelmet kell fordítaniuk a munka megszervezésére, a hatékony eszköz- és költséggazdálkodásra, egyszóval a forgalom eredményes lebonyolítására. A nagyobb forgalom és a kisebb ráfordítás növeli a kereskedelmi dolgozók jövedelmét, s egyidejűleg a vállalatok és szövetkezetek, valamint az egész népgazdaság bevételeit. Mit kait az emberiség fegyverekre?
