Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1982. szeptember 11. A tákosi templom festett kazettái (Elek Emil felvételei) EZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Beregi mesék, beregi emlékek Miért szeretünk egy tájat? Derűjéért, nyugalmáért, tavasszal virágzó kökénybokrainak rendjéért, egykori folyóinak utunkat kísérő meandereiért? Vagy az itt lakók szelíd emberségét, nyugodt, archaikus ízű beszédmódjukat szerettük meg? E föld egy része, mint Ló- nya környéke Bánk bánié volt. Bizonyára évenként lejárt ide. Egressy Béni itt képzelte el, hogy Melinda gyerekével egy szép melódia után bevetette volna magát a folyóba. A valóságban Lónyát, s a környező falvakat Bánk és Melinda lánya hozományul kapta, .mikor Simon bánhoz férjhez ment. A vámosatyai várat körülölelő Mic patak Mic bán feleségének a történetét idézi. A bán fiatal felesége egy kéregető szegény asz- szonyt — az akkori hiedelem szerint — leparázná- zott, mire az neki hetes ikreket kívánt. Az átok megfogant, a bánné hét gyermeket szült. Szégyenében közülük hatot odaadott egy öreg szolgálónak, hogy fojtsák a Tiszába. Egy öreg halász átvette őket, s mint sajátjait felnevelte. Történt, hogy a fiatalurat lovaggá avatták, s mint az akkor szokás volt, az ünnepségekre az öreg halász is küldött az egyik gyerekkel egy szép nagy halat. A fiatalúrék falándzsákkal tornáztak, s az minden ellenfelét sorban kivetette a nyeregből. A bámészkodó halászfiúnak is kedve támadt, hogy megpróbálkozzon. Mikor oda került a sor, a két testvér sokáig viaskodott, s nem bírtak egymással, kinézett az anyjuk. Eszébe jutott, ha akkor nem dobja el magától a gyerekeit, most hét ilyen szép fia lehetne, s keservesen sírni kezdett, s bevallotta bűnét Mic bánnak. Az hivatta a halászfiút, kikérdezte, s azután kiderült az igazság, s szerencsés véget ért a történet, melyet Kisfaludy Sándor mesélt el így. A XVII. század elején egy beregi család nagyobb szerepet kapott a történelemtől, a Lónyayak. Az erdélyi fejedelmi udvar szűkebb környezetéhez tartoztak a Báthoryak és Rákócziak idején, Bethlen Gábort már nem támogatták. Lónyay Farkast Báthory Gáborral együtt ölték meg, Lónyay István és fiai Zsigmond, András, János neves diplomaták, főispánok, főkapitányok. Zsigmond Anna lánya Kemény János fejedelem felesége, s a rebellis mozgalmak nagyasszonya, így működésük egybe szövődött a történelemmel, s túlnőttek a megye határain. ★ Ma különösnek látszik, hogy azoknak az időknek kezdetén, mikor alsó Bereg belép a történelembe, a ma is fennálló emlékek tanúsága szerint ez a vidék éppen nem látszik szegénynek és elmaradottnak, legfeljebb konzervatívnak. A mongoljárás utáni időkre nyúlik vissza a vámosatyai vár, s néhány nagyon szép kis falusi temlom építése: Lónya, Csaroda, Márokpapi, Vámosatya, az eltűnt Olcsva, Namény — ez eddig az egyenes záródású típus — kissé később Bereg- surány, majd Tarpa és a szabolcsi parton Nagyvar- sány. Hogy nem volt elmaradott vidék, mutatja a vámosatyai vár fontossága, ugyanis várat csak olyan helyre építettek, ahol valamilyen érdekeltséget védeni kellett, másrészt mikor a nagy pusztulás után egy nagy építési fellendülés kezdődött, melyet éppen az egyenes szentélyzáródás jelez, a beregi templomok egy olyan sajátsággal tűnnek ki, mellyel sem a szat-_ máriak, sem a nyíriek nem dicsekedhetnek: méretek szempontjából teljesen szabatos pontossággal. Talán összefüggést kell látnunk azzal a körülménnyel, hogy a közeli Beregszász a királynő városa volt, sok ügyes szász mesterrel. Az épületek közül mindenesetre a csaroda i templom nemcsak hogy a legfelkapottabb, de hírét, országos népszerűségét meg is érdemli. Rajta minden legapróbb részlet beszél, egészében véve pedig, bármennyire is heterogén származású is legyen egy-egy mozzanata, a múltnak valami különös összhangja veszi körül, melynek hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Mint épület egyrészt lendületes ritmusával, szépségével, másrészt félig erődít- ményszerű jellegével utal azokra az időkre, mikor a falu temploma egyúttal a környező viskókban lakó falusiaknak veszély esetén a mentsvára is volt, míg a tornya őrhelyül szolgált. A nyomokban megmaradt külső festésének motívumtöredékei arra tanítanak, hogy mi volt 1642-<ben az akkori magyar népi hímzés kelléktára. A török eredetű tulipán, szegfű, gránátalma, s az általuk népszerűvé tett rózsa akkor még nem vonult be a magyar népművészet kincsestárába. A belső tér a torony szerkezeti megoldásával építészetileg gazdaságosan van megoldva, amit magyarországi jellegzetességnek tartanak. Az épületnek a legszebb ékessége azonban, bár töredékes és különböző korokból származik, a belső kifestése. A freskók közül a legbájo- sabb, egyúttal legépebb az északi fal végén lévő Má- ria-ábrázolás. De Csarodával nincs vége Beregben a középkornak. Ha sajnáljuk is, hogy a század húszas éveiben Má- rokpapin leverték a valószínűleg hasonló külső belső festményeket, Lónyán a szentélyben a csarodaihoz hasonló 12 apostol várja, hogy a mészréteg alól a restaurátor spaknija nyomán napvilágra jöjjön. Tarpán viszont, hol a déli bejárat megőrizte a XIV. századi sárkányos Báthory-címert. a múlt évben előjött két nagyon szép, jó mester kezéből származó freskórészlet. Egyikükön a szent György- jelenet részlete bontakozik ki gótikus városrészlettel, s a térdelő királylányból, s a lovagból valamennyi. Sok más kisebb-nagyobb jelentőségű dolgot mellőzve a nagyvarsányi pasztofóri- um mellett nem lehet közömbösen elmenni. Sajnos a kiskar padlózata ketté vágja, s még ma is vastag olajfesték réteg borítja. Mégis kitetszik, hogy az 1523-as évből származó ritka becses darab az esztergomi műhelyből származik. ★ Amikor ismét fel tudjuk .venni a fonalat kétszáz-kétszázötven év telt el, 200 év a vásárosnaményi kastély első építéséhez és 250 év a tákosi kis templomhoz mérten. Tákos Csarodától csak két kilométer távolságra van, mégis világok választják el egymástól őket. A- kis „mezítlábas Notre- Dame”, ahogy Csallány G,éza elnevezte, találó elnevezés, hogy ez az akkor, Mária Terézia alatt nyomorgó, pálinkában eladósodott kis irtványfalu megtalálta a szépség utáni vágyainak kiteljesülését. Álmodja paticsfalával, keletelt poligon szentélyével a gótikát. Mátyás palotájának márványkazettáit, álmodja az Éden-kertet, melynek virágcsokrait lendületes indával felrakta a mennyezetre. Nem akar tanítani, mint a csengeri, vagy csengersi- mai mennyezet, annyiban korának, a rokokónak a gyermeke, hogy csak nyö- ny örköd tőin i akar, hogy azt az álmot mi álmodjuk tovább. A népi barokk jellegű asztalosmesterség igen fejlett volt ezen a vidéken. Különösen szépek a szószékkoronák, melyek minden falusi református templomnak legszebb díszei. Maguk nemében szépek az eddig kellően nem méltatott epitáfiumok, azoknak gyönyörűen metszett betűi. Ide kapcsolódik a temetők népművészete is, mert ne higy- gyük, hogy Szatmárcsekén kívül nincs szép, népművé- szetileg értékes temetőnk. ★ Egyik legérdekesebb, ugyanakkor legkevésbé méltányolt fejezete az ország művészetének a hajdan mindenütt virágzó faépítészet emlékei. Az idők változását ezek sínylették meg legjobban. Mégis a beregi részen Vámosatyán, Lónyán, Márokpapin, Csaro- dán maradtak ránk fatornyok. Közülük az utóbbi kettő már a virágkornak az utórezgései. A másik kettő viszont a Felső-Tisza-vidé- ken is külön helyet érdemel. A vámosatyai fatorony a Szentendrére elvitt nemes- borzovai mellett és látványként is a legharnnoniku- sabb. Ez nem is lehet nagyon meglepő, ha tudjuk, hogy itt lévén a legjobb tölgyfaanyag, Vámosatya ács falu volt. Még Erdélybe is készítettek itt fatornyot, amit aztán szekeren vittek el. Mindennek pedig a legfőbb tanulsága az, hogy valótlan az a széliében hosz- szában elterjedt felfogás, mintha a Felső-Tisza-vidék fatornyai erdélyi hatást sugároznának. A Tisza-vidék ebből a szempontból önálló fejlődésen ment keresztül és magasabb fokra jutott. A lónyai fatorony nevezetessége, hogy ismerjük a mesterét, Kakuk Imre ján- di ácsot, nagy vonásokban élete lefolyását és néhány munkáját. Az utóbbiakból bizonyos egyéni stílusra is lehet következtetni, alacsony, lábazatszerű szoknya, széles alapú, magas sisak, s a tűk csúcsán öt nagy dekoratív gömb, melyek különös jellegzetességgel rajzolódnak ki az égbolt hátterére. Bereg még sok ismeretlen meglepetéssel szolgálhatna: kis kastélyok, szép tornácos parasztházak, Tarpán a szárazmalom, egyházi edények, úrasztalkendők, népi hímzések; és arról is kellene beszélni, milyen szomorú, hogy számuk egyre csökken, de mielőtt a papír végleg elfogyna, egyet, a nagyvarsányi úrasztalkendőt súlyos bűn lenne emlí- tetlenül hagyni. Ez a még II. Rákóczy György Erdélyéből származó abrosz a XVI. századi magyar főúri kultúra magas fokának ritka szép bizonyítéka. Felfogásában reneszánsz indás szerkezet és a török motívumkészlet és öltésteohnika harmonikus szintézise. Koroknay Gyula
