Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

1982. szeptember 9. Kelet-Magyarország 7 A mikroszkóptól az űrhajóig Természettudományi stúdiók Nyíregyházán A tanév kezdete jó alkalom ar­ra is, hogy a gyerekek számba vegyék, mi érdekli őket legin­kább a tantárgyak közül, mivel szeretnének szabad idejükben foglalkozni. Szerencsére most már nincs az a legkisebb iskola, amelyik ne szervezne két-három szakkört. A nagyközségek, váro­sok művelődési házai — főként az iskolások érdeklődésére szá­mítva — tucatjával indítja a klu­bokat, ismeretterjesztő szakkörö­ket, irodalmi színpadokat. A megyei művelődési központ gazdag programjai közt a gye­rekek mai világunkban a termé­szettudományok iránt érdeklőd­nek legjobban. Igen népszerű­nek ígérkezik a Kopernikusz ne­vét viselő csillagászati szakkör. A jelentkezőket bevezetik az űr­kutatás, űrhajózás rejtelmeibe. A szombatonként délután 3 óra­kor kezdődő foglalkozásokon távcsöves bemutatókat, filmvetí­téseket tartanak, sort kerítenek egy igazi távcső megépítésére is. A csillagászati szakkörön elmé­leti kérdéseket is megvitatnak. A tanév során felkeresik a buda­pesti Planetáriumot. Ifjú Természetvédők Köre — hirdeti a művelődési központ, s ennek keretében lehetőséget te­remtenek a fiataloknak arra, hogy megismerjék a környezet­védelem, a madárvilág életét. Számos technikai újdonsággal egybekötve pillanthatnak be a szakkör tagjai a környezetvéde­lem hallatlanul fontos tennivalói közé. Lesz diavetítés, mikroszkóp- használat, filmvetítés, téli ma­dáretetés. Nyárra a Pilis jurta­táborba szerveznek szakmai tá­bori programot. Akik a kör­nyezetvédelem feladatai iránt ér­deklődnek, csütörtökön 16 órától látogathatják a rendezvényeket. A matematikai tudományok mélyebb összefüggéseit tárja az érdeklődők elé az Ifjú Matema­tikusok Klubja. Mióta a számí­tástechnika, a programozás, a számítógépek Iránt világviszony­latban is óriási az érdeklődés, mind népszerűbb ez a tantárgy az iskolások körében. A foglal­kozásokon olyan feladatokat is megoldanak a klubtagok, ame­lyeket a megyei és az országos matematikai versenyeken kap­nak. Még egy számítógépes prog­ram kidolgozása is szerepel a munkatervükben. A klubfoglal­kozásokat hétfő délutánonként tartják. Valamennyi programra szeptember 20-ig várják a leendő klubtagok jelentkezését. Technikai csodákkal, házi mun­kát feledtető gépekkel megáldott korunkban a tananyagot gyak­ran szemlélik úgy a diákok, mint ami az élettől távol álló, elszige­telt ismerethalmaz. A szülőktől azonban számítógépes progra­mokról. távcsőépítésről, ipari ro­botokról hallanak. Jó néhány is­kola, művelődési ház szervez olyan szakköröket, amelyek kö­zelebb hozzák korunk technikai vívmányait a gyerekekhez. Ezért a tanév során minden héten be­mutatunk egy-egy szakkört, klubot vagy stúdiót. Nem titkolt célunk ezel az. hogy kedvet csi­náljunk a modern ismeretek já­tékos elsajátításához, hogy ne érezze egyetlen tanuló sem. hogy a tananyag és a valóság között szakadék tátong. T. K. „Maradj még édesanya“ Tibi az idén lett igazán nagyfiú. Izgalommal készült a társaival, a tanító nénivel és az iskolával való első talál- kqzóra. Édesanya segített szé­pen befedni minden könyvét, füzetét. Tibi így indult isko­lába. Igaz, még erősen szo­rítja az iskolába vezető úton végig édesanya kezét, megiz­zad kis tenyere, hevesebben dobog a szíve is, amikor az iskola elé érnek, amikor el­érkezik a válás pillanata. Az első nap reggelén még eltört a mécses is. Édesanya bátorította, vigasztalta, hiszen ő már nagy fiú, iskolás! S a pityergés nem illik egy ilyen fiúhoz. Tibi megértette. Édes­anya most még minden reggel elkíséri Tibit az iskola elé. Vele megy, hogy könnyebb legyen az elválás. Tibi édesanyjával az autó- buszmegállóban futottam ösz- sze az egyik reggel. Kissé cso­dálkoztam is, mert tudom, hogy ő korábban jár munká­ba, a hivatalba. — Tibit kísértem el az is­kolába — újságolta az édes­anya. — Nehezen válunk még el egymástól. Engedélyt kap­tam a vállalattól. Két hétig egy fél órával később kez­dem a munkám, míg Tibi hozzászokik az önállósághoz, s egyedül megy az iskolába. így most édesanya Tibit minden reggel kíséri az isko­lába. Lassan már megszokja a kisfiú, de azért még mind­kettőjüknek nehéz az elválás, a búcsúzkodás percekig eltart. — Maradj még édesanya — mondta legutóbb is Tibi. Édesanya maradt, megsimo­gatta Tibi fejét és búcsúzott. Alig váltak el, Tibi utána fu­tott édesanyjának. Megpuszil­ták egymást, újra elváltak. S Tibi végre elindult be az is­kola kapuján. Lépegetett kedvszegetten, majd elővette zsebkendőjét és szemét töröl- gette. Édesanya mindezt tit­kon figyelte. Tibi aztán meg­fordult és zsebkendőjével in­tegetett. Elbúcsúztak. Édesanya meg­nyugodott. Most reggelente ilyen a válás édesanya és Ti­bi között. Biztosan nem soká­ig, mert Tibi tudja, hogy ő már nagyfiú. Iskolás! S ha­marosan egyedül illik meg­tenni az utat az otthona és az iskola között. S ezentúl mindig és évekig egyedül. F. K. Régi módszerek reneszánsza A Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsa az 1982—83-as mozgalmi év indítása alkalmából levéllel kereste fel a kisdoboso­kat, úttörőket; pedagógusokat, pedagógus úttörővezetoket; szü­lőket, felnőtteket, s mindazokat a fiatalokat, akik ifivezetőként segítik a gyermekmozgalom fel­adatainak megoldását. Ebben az évben ugyanis jobban szeretnének építeni az érdekel­tek ötleteire, javaslataira. Nem lesz központi akció, elmaradt az egységes jelmondat. így a ké­rés: közös igyekezettel, a ré­gi jó módszerek felhaszná­lásával, új ötletek alkalma­zásával kell változatosabbá tenni a mozgalmi munkát. Me­gyénk élenjárt a kezdeményezé­sekben. A Szabolcsi fáklya, a ha­gyományápolás, a Pirosbetűs krónika; a Szentpétery-alapít- vány; a Zalka út akadályai mind-mind egy-egy gyöngyszeme volt az elmúlt évek mozgalmai­nak. Most azt várja az országos tanács, hogy a megváltozott vi­szonyok között se apadjon a kez­deményező kedv. A fő cél természetesen a ta­nulmányi munka fokozása. Eh­hez, s a hét végi programok megoldásához kérik a felnőttek, a KISZ-esek támogatását. Az 5 napos tanítási hét péntekjéig a csapatvezetőségek által szervezett programokat lebonyolítják. Szombat, vasárnap viszont a csa­ládé, a társadalomé. A pedagó­gus úttörővezetők ajánlásokkal segítenek. Vannak csapatok, ahol szombatonként történelmi fil­mek vetítésére várják a gyereke­ket, amit ankét követ. A művelő­dési házak, otthonok, könyvtá­rak ugyancsak nagy szerepet vál­lalhatnak a szabadidő értelmes felhasználásából. ElISZ-eseket. felnőtteket szívesen látnak a gyermekközösségek a szombat, vasárnapi túrák vezetőiként. ,,Vár a természet”, hirdeti az egyik játék. S ebben is jelentős felada­tok várnak az önkéntes segítők­re. Felelevenítik az „Egy család, egy őrs” mozgalmat. így többet van a gyerek a családdal, a fel­nőttekkel, s ugyanakkor mód nyílik világnézete formálására. A nyolcadikosok klubjai az előző években ' is sokat vállaltak a KISZ-tagságra való felkészítés­ből. Most ezek a közösségek fo­kozatosan részt vesznek a sza­bad szombatos hét végék prog­ramjaiból is. A levél fogalmazói, s mindenki, akinek számít a gyermekek nevelésének ügye, részt vállalhat a munkából, s je­lentkezhet feladatért a csapatve­zetőségeknél, raj vezetőségeknél. Deák Mór: Hörgyő és Gügyőke Amikor nagyapóék elmentek hazulról, Gergőre bízták az ál­latokat. Noiszen, jóra! Addig ker- getőzött a tyúkokkal, míg azok jobban féltek tőle, mint a ró­kától. Mert Gergő csak a kicsi állatokat szerette — bár az igaz­sághoz hozzá tartozik, hogy az ő szeretetébe bizony két kisku­tya és jó néhány kismacska is belepusztult már! És aztán kacsamamát is rábízták Gergőre. Éppen amikor kopp- reccs, egy kiskacsa bújt elő aló­la. Gergő a kezébe fogta, du- rozsolt neki, szegény kiskacsa alig győzte kapkodni a fejét. Kopp-reccs, kopp-reccs, tizenhat kiskacsa. Nosza, előkerült a fa- teknő, a kiskacsák meg zutty. bele a hideg vízbe! Másnapra — mert még nem volt elég meleg a sárga kis ruhácskájuk —, másnapra már mind megfázott. Ha tudtak volna, prüszköltek volna: így csak az oldalukra fe­küdtek, és sorjában behunyták a szemüket. Hiába volt akkor már perpatvar, hiába haddelhadd, hi­ába győzködött Gergő, hogy nem akarf ő rosszat — csak két kis­kacsa maradt meg. Gergő kika­pott, és sírva kiszaladt az ud­varra. — Te, Hörgyö, már megint jön — mondta az egyik kiskacsa a másiknak, ahogy meglátták. — Ó, szent kacsaapó, segíts! Ebből nem sok jó sülhet ki! Fu­tás kacsamamához! És bizony Gergő nem is na­gyon látta a kiskacsákat. Mene­kültek előle, ahogy csak bírtak — s fel is nevelkedtek rendben. Addig-addig ... ... míg egy szép nyári nap estéjén nyugovóra nem tért a család. Nagyapó aludt belül, nagyanyó középen, Gergő meg az ablak alatt. És egyszer csak hallja ám: — Gügyőke, mesélj nekem, hadd tudjak aludni! — Jó, Hörgyő, de melyik me­sét nem ismered még? — Hát például azt nem isme­rem, hogy — mondta Hörgyő, és elmesélte elejétől végig Hamu­pipőke történetét (persze az ő meséjében galambok helyett ka­csák segítettek Hamupipőkének). El is szunnyadt tőle. Gügyéké­vel együtt. De Gergő csak any- nyit értett az egészből, hogy háp és hogy sóhajtozik valaki. — Nagyanyó! — rázta meg a vállát nagyanyónak. — A pekin­gi kacsán kívül egy kacsa se né­ma, ugye? — Nem, Gergő. — És nem is sóhajtozik, ugye? — Nem, Gergő, a többi hápog. — De ez a két kacsa sóhajto­zik! — vágta ki diadalmasan Gergő. — Mert megnémultak miattad — dörmögte nagyanyó. De erre már felriad Gügyőke is. — Te, Hörgyő, hallod a tollat- lanokat? — Már megint az éretlenszínű beszél — felelte Hörgyő. — Rosszban sántikál vajon? — rémüldözött Gügyőke. — Nem tudom — ijedt meg Hörgyő is. És addig ijesztgették, rémiszt­gették egymást, hogy Gergő egy szemet sem tudott aludni regge­lig. A két kacsa átbeszélt az ál­main. És addig ijesztgették, ré­misztgették egymást, hogy Gergőt egy teljes hétig nem hagyta bé­kén a kacsasúttogás. Elaludt az iskolában, elaludt evés közben, elaludt elalvás közben is. — Gügyőke! — Látom! — Ez valami csel lesz — riado- zott Hörgyő, ahogy Gergő egy nagy tál kukoricát tolt elibe. — Azért jó! — csámcsogta Gü­győke. Ügy degeszre laktak, hogy Gergő meg is simogathatta őket. És aznap este végre nyugod­tan alhatott: bár álmában Hör- győnek és Gügyőkének kellett akáclevelet szednie. Írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt ne­veket úgy, hogy az átlóba ke­rülő betűk felülről lefelé ol- ivasva egy osztrák zeneszerző nevét adják eredményül. Ki a zeneszerző? BÁLINT, ELVIRA, ESZTER, KONRÁD, MARGIT, RAFA­EL. ‘LHVZOW :s9lf3J3aW Úttörők rovata Miénk a szó Nyári élményeink között a váci kirándulás során egy emlékezetes verseny is szerepelt. Részt vettünk a Gábor József sakk-emlékversenyen. Monumentális is­kolában — ahol elfért volna Jármi apraja-nagyja — a kisdobosok, úttörőlányok és fiúk versengtek. A legjobb eredményt az úttörőlányok kategóriájában értük el, első Földváry Beáta, második Pankotay Mária. A kis­dobosok közül a második, a harmadik és a negyedik helyezett lett jármi vagy paposi pajtás. A kirándulás során elmentünk Pusztavacsra, meg­néztük az ország „közepét”, játszottunk az emlékmű mellett. A nyáron még egy rövid táborozásra utaztunk a Szovjetunióba, Ungvárra. Földváry Beáta, Papos Áranylapát a gyarmatiaknak Aki már táborozott életében, tudja, milyen nagy megtisztelte­tés aranylapátot kapni. A hálók rendje, tisztasága a legszebbnek a fehérgyarmatiak szobájában bizonyult, s ezért Csillebérci ől, a legjobb úttörőcsapatok táborá­ból ilyen értékes díjjal jöhettek haza. Volt, aki szemétlapátot ka­pott, buzdítván ezzel a gondosabb takarításra. Az idén harmadszor kapta meg a KISZ KB Vörös Selyemzászló­ját a fehérgyarmati Petőfi Sán­dor Üttörőcsapat. Huszonkét paj­tás képviselte a szabolcs-szatmá- ri várost az ország impozáns út­törőtáborában. A közös műsorban Készül a Petőfiről szóló megem­lékezés. bemutatták csapatuk névadóját, gyűjtöttek további adatokat Pe­tőfi életéről, s abból faliújságot készítettek. Esténként közös táncházi összejövetelekre. Játé­kokra ktrült sor. Gyalogtúrával mentek el a libegőhöz, utaztak az úttörővasúttal. A szolidaritási vásáron nyolcezer forint érték­ben árusítottak apró ajándéko­kat, amelynek az árából blúzok, nadrágok, pulóverek, játékok jutnak a fejlődő országokban élő gyerekeknek. rr Űrhajósok, „gombaszakértők“ és rosszul tanulók Az új tanév első Kincskereső száma sok érdekes, izgalmas ol­vasmánnyal jelentkezik. Első he­lyen kell említenünk A repülés nagy kalandja című összeállítást, amelyben repülő emberekről (Beljajev, Capek hősei) és II. vi­lágháborús légicsaták résztvevői­ről (Saint-Exupery, Héléne Com- min regényalakjai) egyaránt ol­vashatunk, s a repülés nagysze­rű élményéről vallanak Koszto­lányi Dezső és Szilágyi Domokos verssorai, Papp György grafikus- művész rajzai is. Ebben a válo­gatásban jelent meg annak a tá­voli bolygókat járó űrhajósokról írott sci-fi-novellának a részlete is, melyet — pályázatként — a folyóirat olvasóinak kell kiegé­szíteniük, befejezniük. Üj folytatásos regény is indul a szeptemberi számban. Jack London: Adám előtt című regé­nye az ősidőkbe röpíti el a lap olvasóit — íz előember elképzelt világát mutatja be elhihető mű­vészi erővel. Arany János halálá­nak századik évfordulóján vers­válogatással és egy Arany nagy­kőrösi éveit felidéző írással tisz­teleg a folyóirat a nagy költő emléke előtt. A mai gyerekélettel is több mű foglalkozik — Janikovszky Éva— Héber László évek óta nagysike­rű Az úgy volt.. .-ja mellett bi­zonyára Kovács Lajos „gomba- szakértői” is tetszést aratnak, és G. Szabó Judit: Hogyan tanul­junk könnyen, gyorsan és ered­ménytelenül? című írásaiban is sokan a saját tanulási „módsze­reikre” ismernek. Gazdag és változatos a Kincs- . kereső lírai anyaga (különőSen, ha a már említett klasszikus mű­veket is ideszámítjuk). Kiss Dé­nes, Bornemisza Endre, Pincési Judit és Garai Péter versei mai gyermekköltészetünk legjobb színvonalát képviselik. A szerkesztő asztala rovatban az idei (immár a hetedik) Kincs­kereső-táborról számolnak be a lap szerkesztői, akik maguk is részt vettek a tábor munkájában. Ugyanitt olvashatjuk a Kincske­reső klubokhoz szóló felhívást, melyek munkájára, segítségére ezután is számít a szerkesztőség. ZALAN TIBOR: Kovács Izzik a szén, szárnyal a láng, veres már a patkó. Sátor előtt, fénylik a szőre, rúg-kapál a vad ló. Izzad az arc, csattog az üllő, égre száll a szikra. Száll odafönt, s fák levelére korom hullik vissza. Két kalapács zengeti meg, felsír, enged a vas. Készen a patkó, rúghat a ló: máris messze szalad. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (harmadik négyzetben: GY). 6. A mondat „téglája” (első négy­zetben kétjegyű msh). 7. Római 1, 49. 8. Cink vegyjele. 9. E helyen. 11. Kettőzött kétjegyű mássalhangzó. 12. Gáz, távirdai helyesírással. 14. Indokínai állam. 16. Meg­fejtendő (3. négyzetben :SZ). 18. Törökor­szág nemzetközi gépkocsijelzése. 20. Ég­táj. 21. Okozat előzménye. 22. Világtalan. 24. Talpon van. 25. . . .-bákom. 27. A nagy csel eszköze volt Trója ellen. 28. Síkság, alföld. 29. Házivaj jelzője lehet. Függőleges: 1. Dal. 2. Lónoszogatás. 3. Súrolószer. 4. Talmi. 5. Száz, oroszul. 6. Megfejtendő. 10. Tik- ... 11. Valamilyen párthoz, szer­vezethez tartozó. 13. Zöld, népiesen. 14. Talál. 15. Megfejtendő. 17. Tetszetős. 19. Pakoló. 21. Vágóeszköz. 23. Kálium, oxi­gén, nitrogén vegyjele. 24. Ára betűi ke­verve. 26. E napon. 27. Görög betű (fi). Megfejtendő: Dunántúli várak: vízsz. L, 16., függ. 6. 15. Múlt heti megfejtés: NYÍRSÉGI ősz rendezvénysoro­zat. Könyvjutalom: Lengyel Szilvia Géber- jén, Porkoláb Efraimné Tiszadob, Kiss Jó­zsef Vásáronamény II., Miterli Edit Magy, Tircsi Anikó Mérkvállaj, Baumgart­ner Ildikó Győrtelek. Nyitrai Edit Nyír­egyháza, Pólyák Tamás Kisvárda, Bakai Edit Mátészalka, Csapiár Csilla Pirlcse, Tukacs László Tiszacsécse, Fóri Erzsébet Milota, Alsós napközis csoport Demecser, Szabó Imre Nyíregyháza, Bíró Zsuzsa Ju­dit Nagyecsed. Csak levelezőlapon beküldött és keddig beérkező megfejtéseket fogadunk el!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents