Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-07 / 209. szám
2 Keiet-Magyarország 1982. szeptember 7 TANÄCSADÖ SZOLGALAT, KONZULTÄCIÖS NAPOK Az új vállalkozási formákról Az új gazdasági szervezeti formákkal (kisvállalkozás, kisszövetkezet, társulás stb.) kapcsolatos feladatok végrehajtására, szervezésére ez év elején létrejött a megyei tanácsadó szolgálat, amely minden hétfőn délelőtt tart ügyfél- fogadást a megyei tanács ipari osztályán. A közeljövőben a megye más városaiban és két nagyközségében is megszervezik a tanácsadó szolgálatot. A kihelyezett konzultációt a PM ellenőrzési igazgatóság, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztály, valamint az ipari osztály munkatársai tartják. A helyszíni tanácsadással az a cél, hogy az érintett területen működő vállalatok, gyáregységek, szövetkezetek és intézmények vezetői részére ismertetést adjanak az új szervezeti formák lehetőségéről, konkrét segítséget nyújtsanak az elképzeléseik megvalósításához. A konzultációs napokon segítséget nyújtanak a lakosság részéről jelentkező kérdések, jogi problémák megoldásához is. A vidéki városokban a tanácsadást a következő napokon tartják: Nyírbátorban szeptember 13., Kisvárdán szeptember 20., Tiszavasváriban szeptember 27., Fehér- gyarmaton október 4., Mátészalkán október 11., Vásárosnaményban október 18. A jelzett napokon délelőtt 9 és 10 óra között a területen működő gazdasági egységek vezetői részére nyújtanak tájékoztatást. Délelőtt 10 és 12 óra között a lakosság részére adnak tanácsot. Délután 13 órától a területen az új szerkezeti formákban működő gazdálkodó egységeknek nyújtanak segítséget. Záhonyban szeptember 20-án délután 14 órától rendezik meg a konzultációs napot. f-------------------> A kulcs: interferon fl meghűlés megelőzése Az interferon, a génsebészeti úton most már tömegesen termelt vírusellenes szer ígéretesnek látszik a közönséges megfázás megelőzésében. Egy angliai tanulmány során 150 önként jelentkezőt kezeltek interferonnal, hogy fokozzák immunitásukat a mesterségesen beadagolt rhino vírussal szemben. Ez a vírusoknak ahhoz az osztályához tartozik, amely a közönséges meghűléseknek a felét okozza. A kísérlet során az önkéntesek legfeljebb három adag interferonos orrbepermetezést kaptak, amit víruscseppecskék követtek, ezeket pedig legfeljebb kilenc további adag interferonos orrbe- permetezés. Az eredmény: bár vlruscseppecskéket kaptak, a jelentkezők közül egy sem hűlt meg komolyabban. V J Szolgáltatás a főtéren Nyírbátorban a főtéri új ház földszintjén fizieteket, szolgáltató létesítményeket nyitottak. Első képünkön: a Nyíregyházi Fodrászipari Szövetkezet kozmetikai szalonja. Második képünkön: a helyi áfész új üveg-porcelán szaküzlete. (E. E. felv.) , amm BÉRHÁ2SZTORI | Eladás, csere, eloszlás Egyetlen szombati lapszámban négy hirdetés látott napvilágot ugyanabból a jósavárosi 196 lakásos bérházból. Egy csere — három eladás: ez volt a mérleg. Másfél, három-, két és fél szobás szövetkezeti lakásokat kínáltak. Vajon miért? A házfelügyelő nem is lepődik meg jöttömön. Előveszi a lakónyilvántartó könyvet, s máris sorolja: alig több, mint egy év alatt eddig a házból tizenhatan — eny- nyi család — költöztek el. Jó ideje tart már a folyamat. Érdekes jelenség: a cseréket, az eladásokat lehetőleg sürgős megjelöléssel hirdetik, s a lakások ára — alig több, mint ötévesek — mélyen a forgalmi árak alatt alakul. Számoljon velem! Több mint 70 négyzetméteres lakását adta el M. József. Az alku során lement 400 ezerre, plusz a 230 ezres OTP-hitelátvállalásra. Vajon mi sürgette M.-éket? — Számoljon velem — kezdi — s mindjárt rájön. Az OTP-törlesztés az idén februártól 760, a lakásszövetkezeti hozzájárulás pár forint híján 400, a fűtés és meleg víz szezonban 980, a villany nem jön ki két hónapra négyszázból. Ez már 2300 fölött van. Én gépkocsivezető vagyok, keresek havi ötezret, feleségem boltban dolgozik 2450-ért. Két gyerekkel a maradékból nehezen lehet kijönni. A Sóstóhegyen vettem egy kis házat, igaz, csak félkomfortos, de van hozzá egy kis kert. Sokkal olcsóbban kijövünk, igaz a kényelem a fele se lesz... Sokkal szemérmesebben fogalmaztak S.-ék, akik arra hivatkoztak, hogy jobb lesz a gyereknek a kertes ház, az udvar. A végén pendítették meg, a komfort kisebb, a fűtést nehéz lesz újra megszokni, de hát... Az odaköltöző néni, aki S-ék helyére kerül, vidékről jött a megyeszékhelyre. Kisvárosi házát adta el, abból fizette ki az egész vételárat. Gyerekei a közelben laknak, ő lesz a pesztra, s amint megsúgta: maradt még egy kis pénze, ez pár évig elég lesz a rezsire. „Összehúzzuk magunkat...“ Bekopogok Z. Mihályék- hoz. ök albérletet hirdetnek. Az eladás nem sikerült, így hát most ezzel próbálkoznak. Ezer forintot kérnek, ami lényegében jutányos, ha hozzászámítjuk: lift, meleg víz, távfűtés van, s a bérben benne van a fürdőszoba és a konyha mérsékelt használata is. — Három gyermekünk van, a három szoba nagyon kellett. De be kell látnunk: nem bírjuk a költségeket. Ha az albérletből csak a rezsi fele kijön, az is segítség. Összehúzzuk magunkat, de legalább csökkenek a hó végi anyagi gondok — magyarázza az asszonyka, aki gépíró egy vállalatnál, a férje pedig a papírgyárban dolgozik, mint gépkézelő. A korábban nagyon várt, s végre elért összkomfortot adják fel, cserélik el. Az elköltözők helyére szinte kivétel nélkül vidékiek költöznek be, vagy jó pénzes szülők veszik meg gyermekeiknek. A magyarázkodások között visszatér a kert utáni vágy, a tiszta levegő emlegetése, de a végén kibújik a szög a zsákból: az árak, a nagy rezsi. A korábban elköltözöttek közül H.-ékat kerestem meg a Borbányán. Takaros házban élnek, négyen. A két és fél szoba helyett kettőben, az udvaron aprójószág. Nem sokat titkolózik: — Háromszázötvenezer forintért vettük a házat, ráköltöttünk Beteget látogatni indult el a múlt év december 5-én a kisvár- dai kórházba Balogh Ignác 19 éves fényeslitkei lakos. A látogatás előtt bement a kisvárdai állomás büféjébe, ahol összetalálkozott Nagy Bálint 21 éves tiszabezdédi ismerősével. Csatlakozott még hozzájuk R. Bertalan is, aztán amikor már erősen látszott rajtuk, hogy ittak, elindultak a kórház felé. A kapun már csak Balogh léphetett be, mert a portás Nagyot és R. Bertalant elzavarta ittasságuk miatt. Nagyék a kórházzal szemközti Gólya presszóban várták barátjukat, s amikor megérkezett, ki is tartottak egészen záróráig. Hármasban indultak el az állomás felé. Amikor a vásártérhez vezető út kereszteződéséhez értek, Baloghnak újabb ötlete támadt, azt javasolta: menjenek be a Zslgmond utcán lakó unokatestvéréhez. Nagyék hajlottak a szóra, s elindultak a sötét utcán. Csak néhány lépést tettek meg, amikor Balogh mutogatással Nagy tudomására hozta, hogy R. Bertalant le kellene ütni. A támadás kérdéssel kezdődött: Balogh tudni szerette volna, hogy R. Bertalannak mennyi pénze van. A választ már nem várta, megütötte ismerősét, aztán Nagy Bálint is nekiesett, s addig verték, rugdosták, míg össze nem esett. még vagy húszat. Lakbér nincs, az adó kicsi, szénnel fűtünk. Lassan ezt is megszokjuk. Nekem még jó is, közelebb a kórház, ahol dolgozom. A férjem a gumigyárba jár, buszozik, lényegében jól jártunk. A szövetkezeti lakásnál 70 ezer volt a beugró. Eladtuk 450 ezerért, átvették az OTP-t is. Még maradt is valami pénz. lobb válogatást! A vizsgálódás az eladók körében arról győz meg, hogy a lakások kiutalásánál eleve rossz a válogatás. Se a tanács, se a lakásszövetkezet nem tudja felmérni, hogy a leendő tulajdonosnak milyen az anyagi erőhelyzete. Csak idővel derül ki, hogy igen sok ember számára teher az összkomfort ára. — Volt olyan eset —, mondja a ház lakóbizottságának elnöke —, hogy kényszerrel kellett eladatni lakást, mert a tulajdonos öt éven ál egy fillért nem fizetett se a szövetkezetnek, de még az OTP-nek is csak ritkán. Italozó, lumpen népek voltak. Nem hiszem, hogy ezt ne lehetett volna előre -tudni... A fel nem becsült anyagi erő, a nem várt költségemelkedések összeségükben sok embert hoznak manapság kényelmetlen helyzetbe. Bürget Lajos A verés alapos volt, ám ettől még nem volt pénzük, ezért néhány perc múlva visszamentek R. Bertalanhoz, s Balogh felszólította, hogy minden pénzét rakjon ki. A megvert férfi előszedte 60 forintját, de át sem tudta adni, mert Baloghék újból nekiestek. A szinte magatehetetlen R. Bertalan akkor sem tiltakozott már, amikor Balogh végigkutatta zsebeit, Nagy pedig lecsatolta karóráját, s mikor újból a földön feküdt, leszedték még a cipőjét is. A jól végzett munka után Baloghék külön indultak el az állomás felé, s a vonaton is csak Fényeslitke és Komoró között találkoztak. Itt Nagy odaadta Baloghnak a kirabolt ember karóráját, mert félt hazavinni. Ennek azonban Balogh sem vehette hasznát, mert másnap a házkutatás során megtalálták nála és lefoglalták. R. Bertalan sérülései szerencsére nem voltak súlyosak, de ez mit sem változtatott azon, hogy a két rablóra a Kisvárdai Járásbíróság dr. Dzvonyár József tanácsa példás büntetést szabott ki: Balogh Ignác 3, Nagy Bálint 2 év börtönbüntetést kapott, Baloghot 4, Nagyot 2 évre eltiltotta a közügyektől. Nagy Bálint büntetése jogerőssé vált, Balogh ügyében a megyei bíróság dönt. A tárgyalóteremből Kirabolták az ismerőst A múlt héten tragikus évforduló adott időszerűséget A „Himmler-hadművelet" című lengyel tévéfilmnek. Ez az évforduló, 1939. szeptember 1-re, Lengyelország néci Németország által való megtámadásának, a II. világháború kirobbantásának napjára emlékeztet. Ez a tévéfilm bemutatja annak az ürügynek a kidolgozását, előkészítését és e terveknek a végrehajtását, amely Hitlereknek a világ előtt okként szolgált arra, hogy Lengyelországot megtámadják és lerohanhassák. Holott ezt az „ok”~ot (a gliwi- cei német rádióállomás megtámadását) maguk a nácik produkálták, részben lengyel katonai öltözetben, részben civilben, de lengyelnek adva ki magukat. E tévéfilm hitelesen mutatja be a német nácik szemléletét és módszereit, a fel- sőbbrendűségi agyrémtől a mindenre kiterjedő alaposságon át az aljasul elkövetett gyilkosságokig. Az Utóhatás, 1982. legutóbbi adása ragyogó példáját mutatta fel annak, hogy mire lehet jutni akkor, ha tehetséges emberek összefognak, s ha ez az ösi- szefogás megkapja az ipar támogatását is, amennyiben szüksége van rá. A magyar anyagból készített műízületekre és azok beültetésére gondolok, s azokra, akik sok száz millió forintot takarítanak meg — jól szervezett együttműködésükkel — az országnak, mindenekelőtt pedig nagyon sok embernek teszik lehetővé, hogy újra járni tudjanak. Ha szenzációs módon akarná tálalni valamely újság ezt a témát, azt is adhatná fő- vagy alcímként: fantasztikusan olcsó áron. S ez nem lenne túlzás. Valóban elképesztő, mi mindent meg lehet valósítani, ha valaki (valakik) nagyon hisz (hisznek) benne, hogy meg lehet, s hogy érdemes megcsinálni. Az emberekért, az országért. És csak csodálni lehet Juhász Imre hódmezővásárhelyi kisiparost, aki ezeket a fémízületeket készíteni kezdte és ma is készíti, továbbfejlesztve gyártmányait, őszinte tisztelettel lehet csak szólni dr. Badó Zoltán szentesi sebészfőorvosról, aki elhitte Juhász Imrének, hogy képes ezeknek olcsó áron való előállítására, s akinek kérésére és útmutatásával Juhász újabb és újabb ízületeket produkál, tesz — egyenrangú csapattagként — a team „asztalára”. És megbecsüléssel lehet gondolni arra a csepeli gyári kollektívára, amely a magyar csípőprotézis anyagát kikísérletezte, előállította Badó doktorék ösztönzésére. Ám az Utóhatásnak ez a legutóbbi adása ürömöt is tartogatott a nézőknek. Annak a kiváló jászberényi röntgenorvosnak (volt kórházigazgatónak) a kálváriáját, aki a gyomorrák tünetmentes (korai) szakaszban való felfedésének céljával hazánkban elsőként végzett rendszeres és módszeres gyomortükrözéses vizsgálatokat, s akiről számos kollégája nagy megbecsüléssel beszélt. Ennek az embernek sorra gáncsot vet a provinciális szemlélet, s a hivatalbéli illetékesek mindent megtesznek, hogy elvegyék a kedvét a munkától, egyebek közt azzal is, hogy csak egyéni passziónak tartják a tevékenységét. Azt a gyógyító munkát, amellyel sokkal több embert lehetne megmenteni abban a kórházban is, ha nem egyedül végezné. Ez a szomorú eset is mutatja, hogy a kicsinyes szakmai féltékenység milyen nagy kárt okozhat a közösségnek is, nem csupán az egyénnek. Seregi István ÜJrádió MELLETT Radványi Ervin nevét bizonyára jól ismerik a rádió- hallgatók és az olvasók, jobbára vidám műsorok, illetve szatirikus írások szerzőiéként. Csütörtökön sugárzott, Fészek klubbeli szerzői estije hű keresztmetszetet adott eddigi munkásságából. Fanyar irónia, szatirikus moralizálás* és a vidám műfajban nélkülözhetetlen szellemesség jellemezte humoros miniatűrjeit a Jelentés a legszebb férfikorból című, jól sikerült adásban is. ízig-vérig mai témák, élesszemű megfigyelések társadalmi jelenségeinkről a görbe tükörben —, igényes megfogalmazásban és rádiós kivitelezésben. Mit emelhetnék ki mégis? Talán a „Sumák” jelenet maró gúnyorosságát, a becsületes balek „életidegen- ségének” (nemhiába ideg- gyógyinitézetbe utalták!) kabarétréfán túlmutató bemutatását, no meg természetesen a műfaj maradandóbbnak mutatkozó az „Andaxin kora” monológját, Horváth Tivadar ezúttal is remek előadásában. A hirdetés- és plakátszlogenekben való történelmi visszapillantás és a földgömbös földrajzi okítás már kevésbé hatott újszerűnek, ám ezeket is szívesen hallgathattuk. Még egy irodalmi színvonalú derűs műsorról. Az alig 60 éves karában, 1963- ban elhunyt, igazán a pályája utolsó szakaszában kibontakozó író (a Bal négyes páholy, az Író a toronyban, a Zöld gyep, zöld asztal és más művek illusztris szerzője), Kellér Andor portréját rajzolta meg Gye- nes György szerkesztő és Solymosi Ottó rendező kiváló vasárnap délelőtti műsora, az Ismeretlen ismerősök. Igaz, hogy ebben olyan emlékező pályatársak voltak segítségükre, mint az író öccse, Kellér Dezső (nála hitelesebben vajon ki konferálhatta volna be a műsort?), a közelmúltban elhunyt költőbarát Zelfc Zoltán és az irodalmi portrék mai utolérhetetlen mestere, Illés Endre. A műsor savadjorsát azonban magának Kellér Andornak a megelevenített művei adták, elsősorban az írói arcélek (köztük a Palásthy Marcel- lé, Krúdy Gyuláé, Kariiithy Frigyesé például) felvillantásai, az anekdotikus novellahíradások a századunk első harmadának letűnt bohémvilágáról, olyan színészek, mint Avar István, Kállai Ferenc, Márkus László, öze Lajos, Ráday Imre és Tomanek Nándor élvezetes közreműködésével. Nem valami kedvező időpontban — vasárnap este 10 órától a 3. műsorban — sugározták a „Skandináv szerzők a Rádiószínházban” ciklusának egyik bemutatóját, Ba Carpelan finn szerző Mészárosok hónapja c. hangjátékát. Pedig a mű kedvezőbb adásidőt is megérdemelt volna. A hangképek egy finn — a cári Oroszország fennhatósága alatt lévő — kisváros századvégi polgári társadalmának válságába nyújtott bepillantást, főleg két aspektusból. A darabbeli erkölcsi züllés szinte haláltáncnak is felfogható volt egyfelől, 'másrészt az erjedést is jelezte, háttérben azzal, hogy „ ... valami új növekszik.” Merkovszky Pál QHÉPERWYöf^jj
